Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-06 / 205. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 6. VENDÉG KOMMENTÁR Magyar médiavita LOVÁSZ ATTILA Gyurovszky László és Simon Zsolt miniszterek véleménykülönbsége európai támogatások ügyében egyetlen jelmondatra zsugorodott, emlékeztetve így az átkosból jól ismert árukapcsolásokra. „Autópálya vagy mezőgazdaság?” - szól a kérdés, s mivel a kérdés eleve rossz, lehetetlen helyes választ adni rá. Ha a gazdasági kormányzat azt mondja, hogy az agrárium amúgy is sokat kap, igaza van. A mezőgazdaság európai támogatási modellje a piaci deformáció mintapéldája, a szlovák modell pedig nem sokban különbözik tőle. Hihetetlen, hogy (a vásárlóerőt figyelembe véve) méregdrága szlovákiai élelmiszerek mellett az őstermelés a csőd szélén áll, szegény termék- és élelmiszerforgalmazót egyikünk sem ismer. Mi ez, ha nem piaci deformáció, amelynek árát mindannyian fizetjük. Az ágazat szakemberei az agrárium 30 százalékos leépüléséről beszélnek az Unió kapcsán. Tegyük hozzá, harmincszázaléknyi agrárüzem csődje ebben az időszakban inkább élénkítő hatású lehetne, hiszen a versenyképtelen cégek megszűnése akár közérdeknek is tekinthető. A mezőgazdasági támogatások rendszere a második világháború utáni élelmiszerhiány következtében alakult ki. Elsődleges célja a lakosság árban hozzáférhető és egészséges élelmiszerekkel való ellátása volt. Hangsúlyozzuk: volt. Mára az európai támogatások jelentős része nem a termelést, hanem a régió és a táj hagyományos képének megtartását célozza. Magyarán: a Nyugat nem azért támogat, hogy még több és még olcsóbb élelmiszert állítson elő az agrárium, hanem azért, hogy a vidéki települések ne haljanak ki és a feudalizmusban oly fontos agrárvidékek ne váljanak - túlzással élve -sivataggá. Dél-Szlo- vákiában ennek a kérdésnek etnikai vetülete is van. Sőt: az MKP választóinak szemszögéből még hangsúlyosabb ez a megállapítás. Makrogazdasági érveléssel akár meg is szüntethető a mezőgazdasági termelés, hiszen ha Szlovákiában még nyolc Peugeot vagy Volkswagen típusú beruházás lel otthonra, az élelmiszereket akár be is hozhatjuk. Az efféle stratégiai elképzelés politikai célként teljesen legitim. Csak akkor ezt kell mondani a választónak, s a választó majd vagy díjazza a programot vagy nem. Az MKP (amelynek két minisztere között folyik a médiavita) viszont az ilyen típusú megoldásokra a választóktól nem kapott mandátumot. Ha ugyanis a Csallóközben (s persze nem csak ott) tönkremegy a mezőgazdaság, egy évtized leforgása alatt új etnikai térképeket rajzolhatunk. Márpedig az MKP és elődei éppen azért alakultak, hogy ez ne következzen be. A másüt oldalon a szlovák autópálya-építési programra értelmes beruházó ma egy lyukas garast sem adna. Véget nem érő viták folynak arról, hogy hol, merre és hová vezessenek az autópályák, az érvelések sorozata pedig nem a közérdekről, hanem a lobbicsoportok befolyásáról szól. Autópálya kell, de ha úgy épül, mint a branyiszkói alagút vagy a „Klaudia Schiffer-szakasz”, akkor semmivel sem értelmesebb beruházás, mint a veszteségeket termelő cégek véget nem érő szubvencionálása. Mezőgazdasági termelés nélkül Dél-Szlovákia jelentős része nem képzelhető el. További infrastrukturális beruházások nélkül pedig a tőkebeáramlás nem képzelhető el. Konklúzió? Mindkettőre szükség van. Ha pedig Brüsszel diktálja a vagy-vagy módszert, akkor nem árt emlékeztetni: Pozsony 2004-től nem vizsgajegyre váró kisdiák, hanem teljes jogú uniós tagállam fővárosa. Aminek azért csak van valamilyen hozadéka is... JEGYZET gyarosított szlávok alkotják, és Dél-Szlovákiában már az a helyzet állt elő, hogy nem szabad megszólalni államnyelvül, különben azok a félbarbár magyarok az ember vérét veszik - ácskapoccsal. Bezzeg másképp volt minden, amikor az ő egyetlen és igazi, azonkívül pedig valódi pártja kormánytényező volt! Akkor rend volt az országban, a nyelvtörvény, a kisebbségi oktatásügy, sőt az államalkotó nemzet kérdésköre is alaposan megvolt tárgyalva, töviről hegyire. Odalenn, délen pedig csend honolt. Mondott még néhány épületes ökörséget ez a Szlopa úr, de annyira rázott a röhögés, hogy nem győztem mindent feljegyezni. Utoljára talán akkor mulattam ilyen jól, amikor - hasonló alkoholmámorban úszva - tankokkal készült Budapestre, vagy amikor a nemzet Anyicskája és dusicská- ja tojással készült ellene. Kár, hogy már kiosztották az év legkedveltebb televíziós személyiségénekjáró TOM 2003 díjat. Én a „legjobb nevettető” kategóriában biztosan rá szavaztam volna. Mert ebben az emberben egyfolytában van valami (ami körülbelül nyolcvanöt fokos); de ha egyszer kijózanodik, még akármi is lehet belőle! Csak európai kaliberű politikus nemi Ján Szlopa azt üzente... LŐRINCZ ADRIÁN Kis szívemben repeső örömmel tudatom, hogy Zsolnán beérett a cefre, a pincék mélyén pedig kicsöpögött a „lavorovica”, és fene jól sikerült! A város polgármestere, úgy tűnik, azonnal szagot is fogott, és még a folyamat elején keletkező, különben mérgező hatású etil-alkoholt húzhatta meg, majd... Majd jó szokásához híven a kamerák elé állt. A „spontán” kíváncsiskodó újságíróknak, akiket ő csődített össze, ismét elmondta: az ország legnagyobb baja az, hogy déli részét, mely egykoron a nagy, virágzó szláv - bocsánat: szlovák - birodalomnak a kellős közepe volt, most magyarok lakják. De kik azok a magyarok? - teszi fel a nagy kérdést, majd meg is válaszolja: valamilyen, az ázsiai sztyeppekről idetévedt mongoloid embercsorda maradéka, akik pár csepp vérüket hullatva e földre azt hiszik, hogy már az övék. A pártelnök-polgármester a továbbiakban arról ff öcsögött, hogy az egész kárpát-medencei magyarságot tulajdonképpen az elmaFIGYELÖ Kétszáz éves . ikon a pápának A püspökök is ajándékokkal kívánják megörvendeztetni a pápát. Míg Ján Sokol Pozsony - nagyszombati érsek egy kétszáz éves ikont ajándékoz a pápának, a rozsnyói püspökség azzal kíván örömet szerezni a Szentatyának, hogy elviszik hozzá megmutatni avárhosszúréti, immár szétválasztott sziámi ikerpárt. Ha az édesanya az abortusz mellett döntött volna, ma nem lenne két ilyen gyönyörű leánygyermeke. Rudolf Baláž kifejtette, Szlovákiában szlovák papokra van szükség. A besztercebányai megyéspüspök azt helyesli, ha a magyar hívők magyarul tudó szlovák papokat kapnak, nem magyarokat. Szerinte ez nem diszkrimináció.- Úgy megvertek ezek az aranyos bőrfejűek, hogy most háľistennek jó pár napig egy falatot sem tudok majd enni... (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ SME v Mandátuma lejárta óta először adott interjút egyszerre több lapnak Václav Havel volt cseh köztá- ♦asági elnök. A legkomolyabb problémának a cseh, de egyben a közép-európai politizálásban is azt tartja, hogy még mindig túl sok posztkommunista maffiózó, sarlatán, gazdasági szélhámos mozog a politikában, akiket erősen véd több pragmatikus politikus. Nem hiszi el, hogy Martin M. Simečka, a Sme főszerkesztője, akit egyébként jól ismer, benne lenne bármilyen összeesküvésben, s inkább hisz abban, hogy a politikusok egy idő után a sok támadás hatására összeesküvés-elméleteket gyártanak. Sajnálatosnak tartja, hogy Szlovákiába is újra bekerültek a parlamentbe az ortodox kommunisták, de valószínűleg arról van szó, hogy a társadalom egy részének szüksége van a nosztalgiára, valami hasonló lehet ez, mint amikor a Kórház a város szélén című tévésorozatot is sokan nosztalgiával nézik. A kommunisták megkapták a lehetőséget, hogy 1989 után megreformálják magukat, de mivel 1968-ban a legortodoxabbak jutottak a hatalomhoz, ezektől reformot nem lehetett várni, állítja a volt cseh kormányfő. HÉTVÉG(R)E Egy reális elképzelés Hát jó, akkor elárulom végre a kormánynak, hogyan lehetne boldoggá tenni az ország 75-80 százalékát, legalább néhány napra, nemzetiségre, világnézetre, igen, még nemre való tekintet nélkül is. Az egész nem kerülne többe 80 milliónál. HOLOP ZSOLT Ennél több nem is érhető el, hiszen a felmérésekben rendre szerepel legalább 5 százaléknyi megkérdezett, amely arra sem tud válaszolni, felkelt-e reggel, további 5-10 százaléknak soha semmiről nincs véleménye, és mindig van 10 százalék, amelyet nem lehet boldoggá tenni, mert észre se veszi, vagy letagadja. El kell hívni a Real Madridot. Az ország legalább 50 százaléka született futballdrukkernek vallja magát, emellett már a nők között is akad szép számmal, akiket elkapott a fociláz (talán mert David Beckham is bugyit hord otthon), és tudjuk, hogy a Real beckhamé- nyített a nyáron. David tehát elhozhatná magával Victoria Spice- ová Beckhamovát is, rajongjanak a tinirajongók (újabb 20 százalék), nem beszélve arról, milyen aranyos, istenem, a golyófejű Robi Carlos, Raúl, Figo meg a többiek. Kit ne érdekelne a Real vendégjátéka, akár csak mint társadalmi esemény? Hiszen magáról a fociról még nem is beszéltünk, a parádés labdakezelésről, sarkazá- sokról, légstopokról, figyelj, fiam, ha már idehozták neked a Madridot. Hiszen vannak boldog országok, például Spanyolország, ahol a Real Madrid pályára szokott lépni, de arra remény sincs, hogy Szlovákiában játsszon, mert a szlovák bajnokcsapat már rendre a BL-előselejtezőt elbukja. Hát mi sose lássuk meg a Madridot? Persze nem várom, hogy az ország rögvest közfelkiáltással fogadja el az ötletet, hiszen vannak, akik elvből elleneznek mindent, amíg meg nem győzzük őket arról, hogy nekik jutott eszükbe, tehát nyitott vagyok az ellenvélemények meghallgatására, nem tekintek úgy a berzenkedőkre, mint a futball ellenségeire, pozitív társadalmi vita kibontakozását remélem, mert természetesen nem szeretnék 80 milliót kiszórni az ablakon a lakosság megkérdezése nélkül. Ám azt mindenki beláthatja, mekkora hasznot jelentene az országnak egy ilyen csapat meghívása, persze nen* azonnal megtérülő befektetésre kell gondolni. De az eseményre, úgy sac- colom, legalább hatvan külföldi újságíró és több tévétársaság akkreditálná magát, és aztán szétvinnék Szlovákia jó hírét a világba, márpedig ennél semmire se vágyik jobban ez az ország. Nyáron Ázsiát tarolta végig a spanyol királyi gárda, és naponta vagy ötven fotót közöltek a hírügynökséEllenfelet azt még találni kell, ellenfél nélkül a Madrid se olyan jó. gek a transzba esett szurkolókról. Szlovákia azt a célt tűzhetné maga elé, hogy mondjuk tíz év alatt háromszor is meghívná a csapatot, ami minden bizonnyal Guin- ness-rekord lenne, ha nem, akkor négyszer. Talán sokan rosszallni fogják, de már fel is hívtam a Real elnökét, és megkérdeztem: Hablar unghe- rese?, de nem beszél, mert mondta, Si, si, Puskás Öcsi, ki ne emlékezne Panchóra, ezen aztán nosztalgiáztunk egy kicsit, tényleg, Öcsi bácsit is elhozzuk egy kezdőrúgásra, mert persze több bemutató mérkőzésre gondoltam, a jegyek természetesen ingyen lennének. - Quanto costa Real Madrid? - kérdeztem az elnököt, és ő megerősítette, azért a 80 millióért eljönnek passzolgat- ni ide, tekintettel Panchóra, most már csak azt kell majd megmagyaráznom, miért Szlovákiában játsszák a meccseket. Ja, és még megkérdezte, ki lenne az ellenfél. Hát igen, ellenfelet azt még találni kell, ellenfél nélkül a Madrid se olyan jó. De ez már stratégiám második részéhez tartozik, ha va lóban komoly társadalmi vita ala kulna ki a vendégjátékról, hajiam dó vagyok felvázolni. Egyelőre le gyen elég annyi, hogy a pártok nak vannak focicsapataik, és ki n< szeretné legalább egyszer lerúgn Ronaldót, az adófizetők pénzén de ezt legalább az adófizetők i látnák. És jövőre elnökválasztá is lesz, legalább húsz jelölttel. É a mérkőzéseket természetesen . Markíza közvetítené. Ugye, neu is olyan lehetetlen, hogy meglát juk egyszer a Madridot? HETI GAZDA(G)SÁG Kiábrándult vidékiek, költözzetek városba! TUBA LAJOS Totális botrány - ilyen és hasonló címmel röpdösnek az emailok szerda óta az interneten, amikor az MKP által jelölt kormányalelnök és régiófejlesztési miniszter valóra váltotta ötletét, és ötszáz falusi pályázat lehetőségét feláldozta tíz kilométernyi közép-szlovákiai gyors- forgalmi útért.- Biztosra mentünk, különben 2007 után is van élet - üzente Csáky Pál azoknak, akik most összeomlottak. Élet tényleg lesz, de milyen - teszik fel a kérdést ezek az emberek, akik különben elég naivak. Ők azok, akik a Baco-Koncoš váltógazdálkodás tíz éve alatt is óvták a pislákoló fényt, mondván, egyszer majd biztosan eljő az az idő, amikor a vidék- fejlesztés nemcsak a mezőgazdaságba tömött pénzből áll majd. Tavaly ősszel úgy érezték, eljött az ő idejük. Most már nekik sincsenek illúzióik. Csáky Pálról pedig nem tudjuk, hogy nyilatkozatával most csak sértegetni akarta azokat, akik tízéves kínlódásuk eredményét látják összeomolni, vagy komolyan ennyire nem tudja, mit beszél. Élet ugyan 2007 után is lesz, csak éppen a felkészületlenek számára még kevesebb eséllyel, mint most. Persze az is lehet, hogy az MKP említett vezetői gondoltak egy nagyot, és ország-világ előtt épp most bizonyítják be, hogy nem egy poros, vidékies pártban tüsténkednek. Ezért nyomja az autópályákat, hiszen az ott érkező befektetők a városokba telepítenek majd cégeket, ahová majd ingázhatnak a vidéki emberek is. Ezek gyermekei pedig már a városokba költöznek, Panasz csak addig hallatszik, míg megjelenik,,az - „előkelő“ vendég BMW-je. a vidéki házakat legfeljebb hétvégi üdülőknek használják. így az MKP lassan felcsempészi a választóit a városokba, mert hát’ugye mennyivel elegánsabb dolog városi szavazóbázissal rendelkezni, mint vidékivel. Talán ilyen életre gondolt Csáky Pál 2007 után. Ilyen döntés után nem teszik zsebre, amit kapnak. Ki tudja, meddig tartható az az állapot, amikor az egyszerű állampolgárok csak addig szidják a rendszert, amíg meg nem jele- nik,,az „előkelő“ vendég BMW-je. Utána általában csupa mosoly a világ. De ez is úgy van, mint a betegséggel, a gyógyítást nem akkor kell kezdeni, amikor már minden fáj. Az ötszáz falu lesajnálása nem éppen jó gyógymód, és az MKP pech- jére ez már olyan érv, amire azok is felfigyelnek, akiknek egyébként sejtelmük sincs, mit rombol le középtávon ez a fordulat. De hát ne is szenteljünk több teret valamiféle uniós esélyek elszalasztásának, amikor sokkal forróbb hazai témáink is vannak. A mozgalmasnak ígérkező ősz egyik melegedő témáját a héten a nyugdíjreform jelentette. Először a jegybank hallatta a hangját, amely most jött rá, hogy a sok százmilliárdos akció késleltetheti az euró bevezetését. Reméljük, erre azt a választ kapják, hogy inkább nyugdíj kell, mint gyors euró. Mert a héten a parlamentben is felbukkant néhány módosító javaslat. Senki sem állíthatja, hogy a Ka- níkék által nagy nehezen megszült rendszeren nem lehet javítani. Nem tudjuk viszont, hol az a határ, amikor a sok módosítgatás miatt már ez a nekifutás is kifullad és megint reform nélkül maradun] Erről Bauer Edit tudna bővebb mondani, aki szemtanúja vo) hogy Peter Magvaši az előző ko mányban addig javítgatta a refo mot, amíg végül semmi sem le belőle. Kár lenne, ha a mosta kormány is csak ennyire lenne k pes. Ez egyébként legkésőbb a pa lament októberi ülésén kiderül. Különben is a gazdasági miniszté um élén érdekes változás várható, Pavol Ruskónak is fel kell készülr egy-két nem éppen hízelgő értél lésre. Ebben az esetben még szlov sajátosságról sem beszélhetünk, I szén minden európai országban v jó néhány politikus, aki a karrie során egy egész sor bársonyszél kipróbál. Mindenesetre érdekes 1 vány, amint egy kézivezérlésű p vezetősége egy emberként kéri fe szerényen húzódozó elnököt, he egyeden megbízható emberként ; jón már helyt a nehéz poszton. IV jó, hogy nem Rudolf Zajac kezd lázongani. Ruskónak így a kórhá: helyett csak a villamos művekkel, ország legszörnyűbben eladósod cégével kell megküzdenie, bizon ra élvezetes látvány lesz, miként szí majd ezt.
