Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-06 / 205. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 6. VENDÉG KOMMENTÁR Magyar médiavita LOVÁSZ ATTILA Gyurovszky László és Simon Zsolt miniszterek véleménykülönbsége európai támogatások ügyében egyetlen jelmondatra zsugorodott, em­lékeztetve így az átkosból jól ismert árukapcsolásokra. „Autópálya vagy mezőgazdaság?” - szól a kérdés, s mivel a kérdés eleve rossz, le­hetetlen helyes választ adni rá. Ha a gazdasági kormányzat azt mond­ja, hogy az agrárium amúgy is sokat kap, igaza van. A mezőgazdaság európai támogatási modellje a piaci deformáció mintapéldája, a szlo­vák modell pedig nem sokban különbözik tőle. Hihetetlen, hogy (a vá­sárlóerőt figyelembe véve) méregdrága szlovákiai élelmiszerek mellett az őstermelés a csőd szélén áll, szegény termék- és élelmiszerforgal­mazót egyikünk sem ismer. Mi ez, ha nem piaci deformáció, amelynek árát mindannyian fizetjük. Az ágazat szakemberei az agrárium 30 szá­zalékos leépüléséről beszélnek az Unió kapcsán. Tegyük hozzá, har­mincszázaléknyi agrárüzem csődje ebben az időszakban inkább élén­kítő hatású lehetne, hiszen a versenyképtelen cégek megszűnése akár közérdeknek is tekinthető. A mezőgazdasági támogatások rendszere a második világháború utá­ni élelmiszerhiány következtében alakult ki. Elsődleges célja a lakos­ság árban hozzáférhető és egészséges élelmiszerekkel való ellátása volt. Hangsúlyozzuk: volt. Mára az európai támogatások jelentős ré­sze nem a termelést, hanem a régió és a táj hagyományos képének megtartását célozza. Magyarán: a Nyugat nem azért támogat, hogy még több és még olcsóbb élelmiszert állítson elő az agrárium, hanem azért, hogy a vidéki települések ne haljanak ki és a feudalizmusban oly fontos agrárvidékek ne váljanak - túlzással élve -sivataggá. Dél-Szlo- vákiában ennek a kérdésnek etnikai vetülete is van. Sőt: az MKP vá­lasztóinak szemszögéből még hangsúlyosabb ez a megállapítás. Mak­rogazdasági érveléssel akár meg is szüntethető a mezőgazdasági ter­melés, hiszen ha Szlovákiában még nyolc Peugeot vagy Volkswagen tí­pusú beruházás lel otthonra, az élelmiszereket akár be is hozhatjuk. Az efféle stratégiai elképzelés politikai célként teljesen legitim. Csak akkor ezt kell mondani a választónak, s a választó majd vagy díjazza a programot vagy nem. Az MKP (amelynek két minisztere között folyik a médiavita) viszont az ilyen típusú megoldásokra a választóktól nem kapott mandátumot. Ha ugyanis a Csallóközben (s persze nem csak ott) tönkremegy a mezőgazdaság, egy évtized leforgása alatt új etnikai térképeket rajzolhatunk. Márpedig az MKP és elődei éppen azért ala­kultak, hogy ez ne következzen be. A másüt oldalon a szlovák autópálya-építési programra értelmes beru­házó ma egy lyukas garast sem adna. Véget nem érő viták folynak ar­ról, hogy hol, merre és hová vezessenek az autópályák, az érvelések sorozata pedig nem a közérdekről, hanem a lobbicsoportok befolyásá­ról szól. Autópálya kell, de ha úgy épül, mint a branyiszkói alagút vagy a „Klaudia Schiffer-szakasz”, akkor semmivel sem értelmesebb beru­házás, mint a veszteségeket termelő cégek véget nem érő szubvencio­nálása. Mezőgazdasági termelés nélkül Dél-Szlovákia jelentős része nem képzelhető el. További infrastrukturális beruházások nélkül pe­dig a tőkebeáramlás nem képzelhető el. Konklúzió? Mindkettőre szük­ség van. Ha pedig Brüsszel diktálja a vagy-vagy módszert, akkor nem árt emlékeztetni: Pozsony 2004-től nem vizsgajegyre váró kisdiák, ha­nem teljes jogú uniós tagállam fővárosa. Aminek azért csak van vala­milyen hozadéka is... JEGYZET gyarosított szlávok alkotják, és Dél-Szlovákiában már az a hely­zet állt elő, hogy nem szabad megszólalni államnyelvül, külön­ben azok a félbarbár magyarok az ember vérét veszik - ácska­poccsal. Bezzeg másképp volt minden, amikor az ő egyetlen és igazi, azonkívül pedig valódi pártja kormánytényező volt! Ak­kor rend volt az országban, a nyelvtörvény, a kisebbségi okta­tásügy, sőt az államalkotó nemzet kérdésköre is alaposan megvolt tárgyalva, töviről hegyire. Oda­lenn, délen pedig csend honolt. Mondott még néhány épületes ökörséget ez a Szlopa úr, de annyira rázott a röhögés, hogy nem győztem mindent feljegyez­ni. Utoljára talán akkor mulattam ilyen jól, amikor - hasonló alko­holmámorban úszva - tankokkal készült Budapestre, vagy amikor a nemzet Anyicskája és dusicská- ja tojással készült ellene. Kár, hogy már kiosztották az év legkedveltebb televíziós sze­mélyiségénekjáró TOM 2003 dí­jat. Én a „legjobb nevettető” kate­góriában biztosan rá szavaztam volna. Mert ebben az emberben egyfolytában van valami (ami kö­rülbelül nyolcvanöt fokos); de ha egyszer kijózanodik, még akármi is lehet belőle! Csak európai kali­berű politikus nemi Ján Szlopa azt üzente... LŐRINCZ ADRIÁN Kis szívemben repeső örömmel tudatom, hogy Zsolnán beérett a cefre, a pincék mélyén pedig ki­csöpögött a „lavorovica”, és fene jól sikerült! A város polgármeste­re, úgy tűnik, azonnal szagot is fogott, és még a folyamat elején keletkező, különben mérgező ha­tású etil-alkoholt húzhatta meg, majd... Majd jó szokásához híven a ka­merák elé állt. A „spontán” kíván­csiskodó újságíróknak, akiket ő csődített össze, ismét elmondta: az ország legnagyobb baja az, hogy déli részét, mely egykoron a nagy, virágzó szláv - bocsánat: szlovák - birodalomnak a kellős közepe volt, most magyarok lak­ják. De kik azok a magyarok? - teszi fel a nagy kérdést, majd meg is válaszolja: valamilyen, az ázsiai sztyeppekről idetévedt mongolo­id embercsorda maradéka, akik pár csepp vérüket hullatva e föld­re azt hiszik, hogy már az övék. A pártelnök-polgármester a továb­biakban arról ff öcsögött, hogy az egész kárpát-medencei magyar­ságot tulajdonképpen az elma­FIGYELÖ Kétszáz éves . ikon a pápának A püspökök is ajándékokkal kí­vánják megörvendeztetni a pá­pát. Míg Ján Sokol Pozsony - nagyszombati érsek egy kétszáz éves ikont ajándékoz a pápának, a rozsnyói püspökség azzal kíván örömet szerezni a Szentatyának, hogy elviszik hozzá megmutatni avárhosszúréti, immár szétvá­lasztott sziámi ikerpárt. Ha az édesanya az abortusz mellett döntött volna, ma nem lenne két ilyen gyönyörű leánygyermeke. Rudolf Baláž kifejtette, Szlovákiá­ban szlovák papokra van szükség. A besztercebányai megyéspüspök azt helyesli, ha a magyar hívők magyarul tudó szlovák papokat kapnak, nem magyarokat. Sze­rinte ez nem diszkrimináció.- Úgy megvertek ezek az aranyos bőrfejűek, hogy most háľistennek jó pár napig egy falatot sem tudok majd enni... (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ SME v Mandátuma lejárta óta először adott interjút egyszerre több lap­nak Václav Havel volt cseh köztá- ♦asági elnök. A legkomolyabb problémának a cseh, de egyben a közép-európai politizálásban is azt tartja, hogy még mindig túl sok posztkommunista maffiózó, sarla­tán, gazdasági szélhámos mozog a politikában, akiket erősen véd több pragmatikus politikus. Nem hiszi el, hogy Martin M. Simečka, a Sme főszerkesztője, akit egyéb­ként jól ismer, benne lenne bármi­lyen összeesküvésben, s inkább hisz abban, hogy a politikusok egy idő után a sok támadás hatására összeesküvés-elméleteket gyárta­nak. Sajnálatosnak tartja, hogy Szlovákiába is újra bekerültek a parlamentbe az ortodox kommu­nisták, de valószínűleg arról van szó, hogy a társadalom egy részé­nek szüksége van a nosztalgiára, valami hasonló lehet ez, mint ami­kor a Kórház a város szélén című tévésorozatot is sokan nosztalgiá­val nézik. A kommunisták meg­kapták a lehetőséget, hogy 1989 után megreformálják magukat, de mivel 1968-ban a legortodoxabbak jutottak a hatalomhoz, ezektől re­formot nem lehetett várni, állítja a volt cseh kormányfő. HÉTVÉG(R)E Egy reális elképzelés Hát jó, akkor elárulom végre a kormánynak, hogyan le­hetne boldoggá tenni az or­szág 75-80 százalékát, leg­alább néhány napra, nemze­tiségre, világnézetre, igen, még nemre való tekintet nél­kül is. Az egész nem kerülne többe 80 milliónál. HOLOP ZSOLT Ennél több nem is érhető el, hi­szen a felmérésekben rendre sze­repel legalább 5 százaléknyi meg­kérdezett, amely arra sem tud vá­laszolni, felkelt-e reggel, további 5-10 százaléknak soha semmiről nincs véleménye, és mindig van 10 százalék, amelyet nem lehet boldoggá tenni, mert észre se ve­szi, vagy letagadja. El kell hívni a Real Madridot. Az ország legalább 50 százaléka született futballdrukkernek vallja magát, emellett már a nők között is akad szép számmal, akiket el­kapott a fociláz (talán mert David Beckham is bugyit hord otthon), és tudjuk, hogy a Real beckhamé- nyített a nyáron. David tehát el­hozhatná magával Victoria Spice- ová Beckhamovát is, rajongjanak a tinirajongók (újabb 20 száza­lék), nem beszélve arról, milyen aranyos, istenem, a golyófejű Ro­bi Carlos, Raúl, Figo meg a többi­ek. Kit ne érdekelne a Real vendégjá­téka, akár csak mint társadalmi esemény? Hiszen magáról a foci­ról még nem is beszéltünk, a pa­rádés labdakezelésről, sarkazá- sokról, légstopokról, figyelj, fiam, ha már idehozták neked a Madri­dot. Hiszen vannak boldog orszá­gok, például Spanyolország, ahol a Real Madrid pályára szokott lépni, de arra remény sincs, hogy Szlovákiában játsszon, mert a szlovák bajnokcsapat már rendre a BL-előselejtezőt elbukja. Hát mi sose lássuk meg a Madridot? Persze nem várom, hogy az or­szág rögvest közfelkiáltással fo­gadja el az ötletet, hiszen vannak, akik elvből elleneznek mindent, amíg meg nem győzzük őket ar­ról, hogy nekik jutott eszükbe, te­hát nyitott vagyok az ellenvéle­mények meghallgatására, nem te­kintek úgy a berzenkedőkre, mint a futball ellenségeire, pozitív tár­sadalmi vita kibontakozását re­mélem, mert természetesen nem szeretnék 80 milliót kiszórni az ablakon a lakosság megkérdezése nélkül. Ám azt mindenki belát­hatja, mekkora hasznot jelentene az országnak egy ilyen csapat meghívása, persze nen* azonnal megtérülő befektetésre kell gon­dolni. De az eseményre, úgy sac- colom, legalább hatvan külföldi újságíró és több tévétársaság akk­reditálná magát, és aztán szétvin­nék Szlovákia jó hírét a világba, márpedig ennél semmire se vá­gyik jobban ez az ország. Nyáron Ázsiát tarolta végig a spanyol ki­rályi gárda, és naponta vagy öt­ven fotót közöltek a hírügynöksé­Ellenfelet azt még találni kell, ellenfél nél­kül a Madrid se olyan jó. gek a transzba esett szurkolókról. Szlovákia azt a célt tűzhetné ma­ga elé, hogy mondjuk tíz év alatt háromszor is meghívná a csapa­tot, ami minden bizonnyal Guin- ness-rekord lenne, ha nem, akkor négyszer. Talán sokan rosszallni fogják, de már fel is hívtam a Real elnökét, és megkérdeztem: Hablar unghe- rese?, de nem beszél, mert mond­ta, Si, si, Puskás Öcsi, ki ne emlé­kezne Panchóra, ezen aztán nosz­talgiáztunk egy kicsit, tényleg, Öcsi bácsit is elhozzuk egy kezdőrúgásra, mert persze több bemutató mérkőzésre gondol­tam, a jegyek természetesen in­gyen lennének. - Quanto costa Real Madrid? - kérdeztem az el­nököt, és ő megerősítette, azért a 80 millióért eljönnek passzolgat- ni ide, tekintettel Panchóra, most már csak azt kell majd megma­gyaráznom, miért Szlovákiában játsszák a meccseket. Ja, és még megkérdezte, ki lenne az ellenfél. Hát igen, ellenfelet azt még talál­ni kell, ellenfél nélkül a Madrid se olyan jó. De ez már stratégiám második részéhez tartozik, ha va lóban komoly társadalmi vita ala kulna ki a vendégjátékról, hajiam dó vagyok felvázolni. Egyelőre le gyen elég annyi, hogy a pártok nak vannak focicsapataik, és ki n< szeretné legalább egyszer lerúgn Ronaldót, az adófizetők pénzén de ezt legalább az adófizetők i látnák. És jövőre elnökválasztá is lesz, legalább húsz jelölttel. É a mérkőzéseket természetesen . Markíza közvetítené. Ugye, neu is olyan lehetetlen, hogy meglát juk egyszer a Madridot? HETI GAZDA(G)SÁG Kiábrándult vidékiek, költözzetek városba! TUBA LAJOS Totális botrány - ilyen és hasonló címmel röpdösnek az emailok szerda óta az interneten, amikor az MKP által jelölt kormányalelnök és régiófejlesztési miniszter valóra váltotta ötletét, és ötszáz falusi pá­lyázat lehetőségét feláldozta tíz ki­lométernyi közép-szlovákiai gyors- forgalmi útért.- Biztosra mentünk, különben 2007 után is van élet - üzente Csáky Pál azoknak, akik most összeomlottak. Élet tényleg lesz, de milyen - teszik fel a kérdést ezek az emberek, akik különben elég naivak. Ők azok, akik a Baco-Koncoš váltógazdálko­dás tíz éve alatt is óvták a pislákoló fényt, mondván, egyszer majd biz­tosan eljő az az idő, amikor a vidék- fejlesztés nemcsak a mezőgazda­ságba tömött pénzből áll majd. Ta­valy ősszel úgy érezték, eljött az ő idejük. Most már nekik sincsenek il­lúzióik. Csáky Pálról pedig nem tudjuk, hogy nyilatkozatával most csak sértegetni akarta azokat, akik tízéves kínlódásuk eredményét lát­ják összeomolni, vagy komolyan ennyire nem tudja, mit beszél. Élet ugyan 2007 után is lesz, csak éppen a felkészületlenek számára még kevesebb eséllyel, mint most. Persze az is lehet, hogy az MKP említett vezetői gondoltak egy na­gyot, és ország-világ előtt épp most bizonyítják be, hogy nem egy po­ros, vidékies pártban tüsténked­nek. Ezért nyomja az autópályákat, hiszen az ott érkező befektetők a városokba telepítenek majd cége­ket, ahová majd ingázhatnak a vi­déki emberek is. Ezek gyermekei pedig már a városokba költöznek, Panasz csak addig hallat­szik, míg megjelenik,,az - „előkelő“ vendég BMW-je. a vidéki házakat legfeljebb hétvégi üdülőknek használják. így az MKP lassan felcsempészi a választóit a városokba, mert hát’ugye mennyi­vel elegánsabb dolog városi szava­zóbázissal rendelkezni, mint vidé­kivel. Talán ilyen életre gondolt Csáky Pál 2007 után. Ilyen döntés után nem teszik zsebre, amit kap­nak. Ki tudja, meddig tartható az az állapot, amikor az egyszerű ál­lampolgárok csak addig szidják a rendszert, amíg meg nem jele- nik,,az „előkelő“ vendég BMW-je. Utána általában csupa mosoly a vi­lág. De ez is úgy van, mint a beteg­séggel, a gyógyítást nem akkor kell kezdeni, amikor már minden fáj. Az ötszáz falu lesajnálása nem ép­pen jó gyógymód, és az MKP pech- jére ez már olyan érv, amire azok is felfigyelnek, akiknek egyébként sejtelmük sincs, mit rombol le kö­zéptávon ez a fordulat. De hát ne is szenteljünk több teret valamiféle uniós esélyek elszalasztásának, amikor sokkal forróbb hazai témá­ink is vannak. A mozgalmasnak ígérkező ősz egyik melegedő témá­ját a héten a nyugdíjreform jelen­tette. Először a jegybank hallatta a hangját, amely most jött rá, hogy a sok százmilliárdos akció késleltet­heti az euró bevezetését. Remél­jük, erre azt a választ kapják, hogy inkább nyugdíj kell, mint gyors eu­ró. Mert a héten a parlamentben is felbukkant néhány módosító javas­lat. Senki sem állíthatja, hogy a Ka- níkék által nagy nehezen megszült rendszeren nem lehet javítani. Nem tudjuk viszont, hol az a határ, amikor a sok módosítgatás miatt már ez a nekifutás is kifullad és megint reform nélkül maradun] Erről Bauer Edit tudna bővebb mondani, aki szemtanúja vo) hogy Peter Magvaši az előző ko mányban addig javítgatta a refo mot, amíg végül semmi sem le belőle. Kár lenne, ha a mosta kormány is csak ennyire lenne k pes. Ez egyébként legkésőbb a pa lament októberi ülésén kiderül. Különben is a gazdasági miniszté um élén érdekes változás várható, Pavol Ruskónak is fel kell készülr egy-két nem éppen hízelgő értél lésre. Ebben az esetben még szlov sajátosságról sem beszélhetünk, I szén minden európai országban v jó néhány politikus, aki a karrie során egy egész sor bársonyszél kipróbál. Mindenesetre érdekes 1 vány, amint egy kézivezérlésű p vezetősége egy emberként kéri fe szerényen húzódozó elnököt, he egyeden megbízható emberként ; jón már helyt a nehéz poszton. IV jó, hogy nem Rudolf Zajac kezd lázongani. Ruskónak így a kórhá: helyett csak a villamos művekkel, ország legszörnyűbben eladósod cégével kell megküzdenie, bizon ra élvezetes látvány lesz, miként szí majd ezt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom