Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-05 / 204. szám, péntek

TÉMA: AZ AUTÓLOPÁS ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 5. Idősebb autóknál a ritka példányok vannak veszélyben, újaknál a könnyen értékesíthető, gyakori típusok Elterjedt, ugyanakkor hatástalan eszköz a riasztó Harc az autó tolvaj ok ellen (Ľuboš Pile illusztrációs felvételei) Kacagnak a tolvajok ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Szlovákiában naponta 20 au­tót lopnak el, miközben a rendőrség a lopott kocsiknak a harmadát sem találja meg. A jelenlegi gazdasági helyzet mellett az autóvásárlás so­kunknak még mindig egy életre szóló befektetés, ezért autónk biztonságáért a le­hető legtöbbet kellene meg­tennünk. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Többségünk arra számít, hogy épp az ő autóját kerülik el a gépkocsi­tolvajok. Miért épp az én öreg Sko­dámat törnék fel, amikor mellette áll a méregdrága Volvo? - halljuk gyakran a kérdést, amit egyik pilla­natról a másikra egy másik válthat fel: Hol az autóm? Igen, a feketepi­acnak is megvannak a szabályai. Nagy általánosságban azonban el­mondható, hogy szinte nincs olyan kocsi, amit nem érne meg ellopni. Még a legöregebb Skodát is el lehet adni alkatrészeknek. Ugyanígy biz­tosak lehetünk abban is, hogy ha a tolvajok kinézték az autónkat, ak­kor azt el is lopják, és mi ezt legfel­jebb csak megnehezíthetjük szá­mukra, de teljesen nem akadályoz­hatjuk meg őket ebben. Ezért az első és legfontosabb fel­adata egy gépkocsi-tulajdonosnak, hogy a nehezen megtakarított pénzből vett autóját bebiztosítsa. Ezt ugyan sokan felesleges pénz­szórásnak tekintik, ám ha ellopják a kocsinkat, sok álmatlan éjszaká­tól kímélhet meg bennünket a be­fektetés. Nem szabadna spórol­nunk a biztonsági eszközökön sem. Nagy általánosságban elmondha­tó, hogy minél többet építünk be a kocsinkba, annál nagyobb a való­színűsége, hogy a tolvajok feladják a kocsinkért folytatott harcot. KIS TRÜKKÖK, NAGY HASZON Ha megnézzük a lopási statisztiká­kat, láthatjuk, milyen autók nép­szerűek a tolvajok körében. Már az autó kiválasztásánál vegyük figye­lembe, mit nem szeretnek a tolva­jok. Idősebb autóknál a ritka pél­dányok vannak relatíve nagy vesz­élyben, újaknál viszont a könnyen értékesíthető, gyakori típusok. Az autót célszerű ügyesen lepar­kolni: a sarki éjjel-nappali közért előtt valamivel nagyobb biztonság­ban van, de a rendőrség utcájában parkolni is ésszerű dolog. Akinek kertje, garázsa van, és ezek kapuja megfelelően zárható, az nyilván úgysem fogja az autót az utcán hagyni. Ugyan nem olcsó, de adott esetben célszerű lehet egy őrzött, fizető parkoló használata. Ravasz kis trükk az autó típusjelzésének eltávolítása. Mivel sok autólopást pontos megrendelésre követnek el, ha a tolvaj nem látja az autónk mo­Az igazi „profiknak" csak egy moz­dulatra és néhány másodpercre van szüksége Egyetlen gépkocsi sincs biztonságban torjára vagy felszereltségére utaló jelzést, inkább keres egy másik ál­dozatot, amivel biztosra mehet. Ha a kocsi központi zárja távirányí­tóval működik, az amúgy sem hasz­nált ajtózárak ledugózása is jó ötlet: zártöréssel nem tudnak a kocsiba jutni, illetve zárkihúzással nem tud­nak slusszkulcsot másolni. Apró kellemetlenség, hogyha a távirányí­Gépkocsi-lopások felderítése Állam Felderítés Szlovákia 24,8% Csehország 16,4% Magyarország 13% Lengyelország 18% Ausztria 20% EU-országok 10-30% tónk elromlik, mi is csak a csomag­tartón keresztül tudunk beszállni. Hatékonynak tűnik az a megoldás is, ha csak a gyújtáskapcsolót cserél­jük ki egy másikra. így, ha egy ajtó­zárról vagy a tanksapka zárjáról ké­szítenek is másolatot, az autót még­sem tudják elindítani. A megoldás hátránya, hogy így eggyel több kulcs kell az autónkhoz. Főleg a régebbi autóknál valósítha­tó meg az a trükk, hogy hazaérke­zés után kinyitjuk a motorházat és magunkkal viszünk ezt-azt, mond­juk a gyújtáskábelt vagy magát az akkut. Ugyan bekoszoljuk a kezün­ket, de kevés tolvaj járkál tartalék akkumulátorral a zsebében. A gépkocsi eltulajdonítását nem nehezíti meg, de ha a rendőrség megtalálja az autónkat az azonosí­tó jelek (alvázszám, motorszám) nélkül, jó szolgálatot tehet az autó azonosításakor egy általunk kreált különös ismertetőjel. Ilyen lehet például az ülés aljába beleszúrt szí­nes fejű gombostű, vagy egy kárpi­telem belső oldalára felragasztott szigetelőszalag-darabka. Az ingyenes módszerek közé tarto­zik az egészséges bizalmatlanság. Szervizlátogatás előtt iktassuk ki a riasztót, és a távirányítót ne adjuk ki a kezünkből. A sebességváltózár kulcsát se hagyjuk ilyenkor az autó ’kulcskarikáján. Az autó elrablását akadályozzuk meg azzal, ha járó motorú autót nem hagyunk magá­ra, még egy pillanatra sem (pl. ga­rázskapu bezárása). Benzinkútnál se hagyjuk a zárban a slusszkul­csot, amíg bemegyünk fizetni. NE VEGYÜNK LOPOTT KOCSIT Az autótolvajok azonban nem csak akkor okozhatnak nekünk kárt, ha ellopják a kocsinkat. Nem kevésbé veszélyes az sem, ha lopott autót vá­sárolunk. Használt kocsi vásárlása esetén ezért nem árt utánanézni an­nak is, nem lopott kocsit próbálnak- e ránk sózni. A belügyminisztérium ugyan máig nem hozott létre egy olyan, bárki számára hozzáférhető központi nyilvántartást, amivel si­kerülne kiszűrnünk a lopott kocsi­kat, ilyen szolgáltatást azonban ma­gántársaságok már nyújtanak. Egyikük, a Car Detect Slovakia Kft. a rendőrséggel is együttműködik. A társaság egy bizonyos összegért többfokozatú biztonsági tesztet vé­gez el, amivel ki tudják szűrni a lo­pott kocsikat. Nemcsak a motor­számot ellenőrzik, hanem utána­néznek a gépkocsigyártók adatbá­zisaiban és ellenőrzik a kocsi papír­jait is. Egy-egy ilyen ellenőrzés 1560 és 5990 korona közötti összegbe kerül. Egyeseknek ez sok­nak tűnhet. Hogy megéri-e elvé­geztetni ezt a tesztet, azt olyasvala­kitől kellene megkérdeznünk, aki lopott kocsit vásárolt, és egy hatá­rátlépésnél elkobozták tőle. A lopott kocsik nagy részét azon­ban nem Szlovákiában értékesítik, hanem Jugoszláviában, Romániá­ban és Ukrajnában. Az itthon ma­radóknak új papírokat állítanak elő, és autóbazárokon vagy roncs­telepeken végzik. Korábban jó üz­letnek számított a nyugati orszá­gokban lopott kocsik szlovákiai ér­tékesítése is, ez azonban mára, a törvényi változásoknak köszön­hetően már kevésbé kifizetődő. Ha ugyanis egyénileg hozunk be az or­szágba öt évnél idősebb kocsit, a műszaki igazolványáért 50 ezer koronát kérnek. KI A HIBÁS A LOPÁSOKÉRT? Hogyan tudnánk a minimálisra csökkenteni az autólopások szá­mát? Sokan egyedül a rendőrséget okolják az autólopások növekvő számáért, arra hivatkozva, hogy az alacsony felderítési arány nem ri­asztja el a tolvajokat. Ezúttal azon­ban igazságtalan lenne a felelőssé­get a rendőrségre hárítani, hiszen elsősorban a törvények azok, ame­lyek Szlovákiát az autótolvajok számára vonzóvá tették. 1994-ig a rendőrség még le sem foglalhatta a gyanúsnak vélt autót, hogy leel­lenőrizzék, nem lopott-e véletle­nül. Jelenleg ugyan már 48 órára őrizetbe vehetik a gyanús gépko­csit vezetőt, a kocsit pedig 90 nap­ra lefoglalhatják, a helyzet azon­ban még mindig nem a legrózsá- sabb. A rendőrségnek a legna­gyobb fejfájást a „fuvarosok” jelen­tik, akik a lopott kocsit az egyik helyről a másikra szállítják. Eze­ket, ha el is kapják, nem tudják büntetni, hiszen lehetetlen bebizo­nyítani, hogy tudatosan vezeti a lo­pott kocsit. Többnyire arra hivat­koznak, hogy egy ismeretlen sze­mély arra kérte meg őket, egy bizo­nyos összegért vigyék el a kocsit az egyik helyről a másikra. Az esetet így a rendőrség csak idegen tárgy jogosulatlan használataként tudja azonosítani, ami csak szabálysér­tésnek minősül. Büntetőeljárást csak akkor indít­hatnak valaki ellen, ha rajtakap­ják a lopáson. Ez azonban szinte lehetetlen vállalkozásnak számít. Nagyot téved ugyanis, aki arra számít, hogy az autótolvaj fekete símaszkban és feszítővassal végzi a munkáját. A valódi profik már a legmodernebb elektronikai esz­közöket használják. Gyakran olyan számítógépekkel és dekó- derekkel vannak felszerelve, ami­ket az autógyártók használnak. Ráadásul a valódi autótolvajok csak az egyik láncszemnek számí­tanak az autólopással foglalkozó bűnbandák szervezetében. Naiv elképzelés az is, hogy a lopás után a rendőrség azonnal átfogó kere­sésbe kezd. Ha csak nem adunk konkrét fogódzót a rendőrségnek, ami alapján megtalálják a kocsin­kat, azt csak akkor láthatjuk vi­szont, ha egy ellenőrzésen véletle­nül fennakad. Ha kocsink egy röncstelepen vagy az ukrán határ túloldalán végzi, csak egy szép emlék marad utána, (mi, Te, ú) Mit lopnak leginkább 1. Škoda együtt 766 Škoda Felicia 223 Škoda Octavia 117 Škoda Favorit 96 Škoda Fabia 72 2. Volkswagen együtt 264 VW Passat 119 VW Golf 91 VW Polo 33 VW Bora 13 3. Audi 91 4. Fiat 56 5. Peugeot 47 6. Renault 43 7. Lada 37 8. Seat 34 9. Opel 27 10. Citroen 22 11. Mercedes-Benz 21 12. Daewoo 17 13. BMW 16 14. Mazda 11 15. Nissan 7 16. Ford 5 Az adatok 2002 első félévére érvé­nyesek. (Forrás: P) Az új autókban már szinte kötelező tartozéknak számító immobilize- ren a tolvajok csak kacagnak. A szakosodott profik ismerik a trük­köket, és néhány másodperc alatt kiiktatják a rendszert: ha máshogy nem, akár a teljes motorelektroni­ka cseréjével. Tulajdonképpen nem rossz megoldás a gyári immobili­zer, minthogy költséges és időigé­nyes az eltávolítása (ráadásul ben­ne van az autó árában), de ezt az autótolvajok már előre tudják kal­kulálni, tehát ha éppen olyan autó­ra van szükségünk, mint a miénk, ez nem fogja visszatartani őket. A nagyobb baj a gyári rendszerekkel, hogy hamis biztonságérzetet ad­nak. Úgyis van immobilizer az au­tómban, minek költsék más véde­lemre, gondolják sokan. A másik elterjedt, ugyanakkor ha­tástalan eszköz a riasztó. Ha meg­szólal egy az utcában, már fel sem kapjuk a fejünket, ráadásul a leg­több riasztót másodpercek alatt el lehet hallgattatni. Azért nem feles­leges a dolog, és egy kis ravaszság­gal lehet rajta tuningolni. Célszerű olyan megoldást választani, ahol a sziréna saját belső akkumulátorról kapja a visításhoz szükséges ener­giát. Másodszor, úgy kell a szirénát elhelyezni, hogy ne lehessen hoz­Brüsszel. Tavaly még a brüsszeli találmányi szalonon büszkélkedett vele a több ezernyi agyafúrt ketyere és csodabogár között, ma pedig már kilépett a piacra világra szóló találmányával Joseph Sagnier bel­ga feltaláló, aki új korszakot remél nyitni a gépkocsilopások elleni küz­delemben. A namuri feltaláló ké­szüléke elvben igen egyszerű: az apró számítógép mikroprocesszora nem engedi megindítani a gépkocsi motorját, amíg a vezető rá nem nyomta ujját a megfelelő helyre, s a készülék fel nem ismerte benne a legfeljebb 250 betáplálható ujjle­nyomat egyikét. A vezetőnek min­den beszálláskor és kiszálláskor „be kell jelentkeznie” az ujjlenyomatot felismerő készülék leolvasóján. Ha a készülék ismeretlen lenyomatot kap vagy beszállás után nem jelent­keznek be nála, nem engedi elindí­tani a motort. Nincs reménye an­nak a rablónak sem, aki mondjuk egy városi közlekedési lámpánál ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Ősi darab a kormányzár, amit ugyan az autótolvaj-képző iskola kezdő hallgatói is rutinból fel tud­nak törni, de szükségük van hozzá néhány másodpercre, és aki időt nyer, autót nyer, de legalábbis nem veszít. A kormányzárak családjába tartozik a baltazár is. Funkciója, hogy újabb néhány másodperccel meghosszabbítja az autó ellopását, illetve elriasztja a csak portyázgató, felesleges izgalmakat kerülni vágyó tolvajokat. A kormánykeréken kívül a pedálo­kat és a sebváltókart szokás rögzíte­ni. A pedál-kalodák hátránya, hogy kívülről nem láthatók, így elrettentő szerepük minimális. A sebváltókar rögzítésének amatőr módja a kart a kézifékkel összerögzítő szerkezet, ugyanis a sebváltó gombjának lete- kerésével egyszerűen hatástalanít­ható. Az utóbbi idők divatja az a faj­ta sebességváltózár, ami egy rúd be- tolásával és lezárásával blokkolja a sebességváltómű működését. A szerkezet alulról hegesztéssel, illet­ve fej nélküli csavarokkal van az au­tóhoz rögzítve, beszerelésüket álta­lában erre szakosodott kisiparosok végzik. A legismertebb márkák a Mul-T-Lock, a Tytan-Dipol, a Const­ruct és a Defend-Lock. Általában tö­résbiztos, komoly zárszerkezettel készülnek, és a berendezések masz­záférni: valami nagyobb alkatrész mögé például, de úgy, hogy azért hallatsszon a hangja. Azt se felejt­sük el, hogy a legtöbb modern ké­szülék egyszerre több szirénát is tud vezérelni, így kellemetlen meg­lepetést tudunk okozni, ha egy erősebb sziréna az autó utasterébe kerül, mondjuk a műszerfal mögé. Ravasz kis elektronikák a rablásgát­ló készülékek. A motor indításakor, illetve járó motornál a vezetőoldali ajtó nyitásával aktivizálódnak: ha nem ismerjük a kikapcsoláshoz szükséges kódot, az autó ugyan elin­dul, de néhány másodpercen vagy percen belül leáll, a tolvaj pedig kénytelen gyalog távozni. A lopásvédelem nagyágyúja a GPS­es nyomkövető rendszer. Az autó el­lopásakor a berendezés aktivizáló­dik, de csak csendben. Rádiójeleket sugároz, ami alapján szinte méteres pontossággal meghatározható az autó holléte. A szolgáltatást biztosí­tó szervezetek arra is vállalkoznak, hogy riasztás esetén szakképzett kollégáik visszavegyék az eltulajdo­nított autót. A módszer profi, hátrá­nya viszont a magas költség, ráadá­sul havi szolgáltatási díjat is kell fi­zetni. A módszer ellenzői azt hoz­zák fel érvként, hogy ha az autót fémkonténerbe zárják, a rádiójelek nem jutnak ki abból, így az autó mégiscsak ellopható. (Te, ú) rántja fel a várakozó gépkocsi ajta­ját, penderíti ki a vezetőt és maga ül a helyére. Hiába jár a motor és fokozatba kapcsolva, majd gázt ad­va hiába indul el vele a rabló: mivel a készülék észlelte az ajtó nyitódá- sát és csukódását, bejelentkezést vi­szont nem kapott, két perc múltán lelassítja a sebességet óránként húsz kilométer alá és a rabló sem­mit sem tehet, legfeljebb kiugrik a kocsiból és menekül. Ha a rablók kiiktatják az áramkörből a felis­merő készüléket vagy összetörik, a gépkocsi akkor sem indítható el. Sőt megtéveszteni sem lehet, mondjuk egy ujj műanyag másola­tával vagy akár egy levágott igazi emberi ujjal sem, mert a ketyere a vérkeringést is észleli, csak igazi, élő ujj lenyomatát fogadja el. Egyre több gépkocsigyártó cég is ér­deklődik és a feltaláló vérmes re­ményei szerint akár évi százezer darabot is el tudnak adni belőle. Pedig a 700 eurós ár nem csekély­ség, persze eltörpül egy ellopott gépkocsi értékéhez képest. (MTI) szív kialakítása a zár megkerülését sem teszi lehetővé. Olcsó elrettentés még az autó jelö­lése, leginkább az üvegfelületekbe gravírozott rendszámmal. Ezt egy­részt nehéz eltávolítani (de tegyük hozzá, lehetséges), másrészt az au­tó első útjának a kockázatát növeli meg, tudniillik amikor közvetlenül lopás után a bázisra viszik, már le­cserélt rendszámmal és az ahhoz tartozó legális forgalmival. Egy közepesen sasszemű rendőrjárőr már kiszúrhatja a differenciát, és ez adott esetben alaposabb intézke­désre sarkallhatja. A lopás ellen nem, de az autó feltö­rése ellen véd az üvegekre ragasz­tott biztonsági fólia, ami létezik szí­nezett (hővédő) és színezetlen vál­tozatban is. Az ablakbetöréses módszerrel dolgozó haramiák őszinte bánatára az üveg megreped ugyan, de nem esik össze, a helyén marad, eltávolítani csak a nagyon ellenálló fólia beszaggatásával le­het, de az eltart egy ideig. Ez a megoldás szinte kötelező azoknak, akiknek értékes hifi van az autójuk­ban! A mechanikus autóvédelem egyik vadhajtása a tilosban parko­lók mumusa, a kerékbilincs. Mivel jól látható és eltávolítása igencsak időrabló, elvileg nagyon hatékony eszköz lehetne, de használata irre­álisan körülményes, így nem bírt el­terjedni. (Te, ú) Új korszak a gépkocsilopások elleni küzdelemben Segít az ujjlenyomat ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A kormány, a pedálok és a sebváltókar is rögzíthető Mechanikus védelem •

Next

/
Oldalképek
Tartalom