Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-05 / 204. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 5. jgMNHI KOMMENTÁR MHMH Pavol Rusko kurázsija. TÓTH MIHÁLY Három-négy napja még a legtájékozottabb oknyomozó újságírók is arról készültek eszmét futtatni, hogy a legfőbb ügyész állásfoglalá­sa nyomán, esetleg a parlament döntése hatására mennyire meg­könnyebbült az ANO elnöke. Ugyanis, aki valamelyest figyelemmel kíséri a szlovákiai közállapotokat, az előre kikövetkeztethette, hogy vagy már a főügyésznél, vagy a parlamentben elakad a Rusko elleni vádak igazságtartalmának vizsgálata. A naivságra hajlamos hely­zetértékelők között olyanok is vannak, akik azt se tartották kizárt­nak, hogy Rusko - miután feje fölött felszakadoztak a felhők - majd némileg hátrébb kergeti az agarait. Ennek pontosan az ellenkezőjé­re került sor. Ha már meteorológiával, viharfelhőkkel példálódz­óink, a tegnapelőtt óta kialakult helyzetet úgy jellemezhetjük, hogy a koalíciós négýes fogat már eddig is legtöbb viszályt gerjesztő sze­mélyisége most repülőgépre ült, hogy közlekedési eszközét egy tor­nádó kellős közepébe irányítsa. Azzal, hogy bejelentette igényét a gazdasági miniszteri bársonyszékre, új fejezet kezdődött e kor­mánykoalíció történetében. Már nem azt kell vizsgálni, hogyan le­hetne pacifikálni a szövetség legtöbb botrányt kiváltó pártjának a vezetőjét, hanem azt kell nagyító alá tenni, hogyan működik az az állam, amelyben előfordulhat, hogy a politikai jogszolgáltatási, a bűnüldözési és a közvélemény-formáló elit meghatározó része ked­den még teljes hangerővel követeli egy hivatalban levő parlamenti alelnök, egyúttal koalíciós pártelnök elleni vádak kivizsgálását, csü­törtökön pedig már az okoz gondot ugyanennek az elitnek, miként tudjon napirendre térni ugyanennek a parlamenti alelnöknek kor­mánytaggá válásán. A jóhiszemű optimisták szerint (kevesen van­nak) az ANO elnökének már-már a pökhendiséggel határos lépése abban gyökerezik, hogy tudatában van ártatlanságának. Boldogok lehetnénk, ha ez derülne ki. Ártatlan olyan értelemben, ahogy a kapitalizmusban minden olyan sikeres ember ártatlan, aki az éppen hatályos törvényekkel összhangban szerezte vagyonát. A pesszimis­ták szerint akkora vagyont, amekkorával Rusko rendelkezik, tör­vénysértés nélkül nem lehet szerezni. Sokan vélekednek így. Mind a derűlátók, mind a búvalbéleltek kíváncsiságát csak úgy lehetne ki­elégíteni, ha a bűnüldözők és a bíróságok tennék a dolgukat. De ez nem lenne elég. Úgy kellene dolgozniuk, hogy a tömeg el is higgye: az igazságot szolgálják. Miért engedhette meg magának Rusko, hogy miniszterségét illetően úgyszólván ultimátumot nyújtson be a koalíciónak, amely - legyünk őszülték - néhány napja még egy kraj­cárt nem adott volna az ANO elnökének becsületéért? Ebben való­színűleg az is közrejátszott, hogy miniszterjelölt meglehetősen is­meri koalíciós társait. Pontosan tudja, közülük ki hogyan értelmezi a stabilitást, ki mennyire szereti a bársonyszéket, ki számára mennyit jelent, ha három évvel később kell visszatérnie eredeti szakmájába. Rusko legutóbbi húzása nemcsak az ANO elnökét minősíti, hanem egész politikai elitünket is. JEGYZET Kultúra a fű alatt MOLNÁR NORBERT Az aládúcolt holland főváros hangulatát próbálom megidézni így, négy nappal azután, hogy ott jártam, de nem lehet azt a han­gulatot papírra vetni, legalábbis nekem, botcsinálta hangulat­festőnek nem. Átkozom az esze­met, hogy csak most adtam meg magamnak a lehetőséget arra, hogy ellátogassak a krákogó nyelvű nép földjére, pontosab­ban a csatornák világába. Csupa olyan dolgot visz arrafelé a víz, ami nálunk bűnös és megve­tendő, ott pedig annyira termé­szetesnek hat, hogy minket néz­nek hülyének, akik összeurópai bambasággal csodálkozunk rá Amszterdam szabadságára, sok­színűségére, de főleg visszafo­gottságára. A tapasztalt Néme­talföld-járó pontosan tudja, mit rejt a coffee shop kifejezés, aki még nem járt ott, az egy kis fan­táziatornával rájöhet, hogy kávét nemigen árusítanak ezeken a he­lyeken. Betértünk az egyikbe, Bob Marley zenéje csalogatott be bennünket, a tulaj jamaikai-féle­ség, alig bírta összeadni az egy hetvenet a kettő negyvennel, de harmadikra bejött. Itallapot kér­tünk, rajta a sörök, a kávék, a te­ák, az üdítők, a marihuána és a hasis árai. A „carte” szélén feli­rat: Ne dohányozz, a nikotin fizi­kai függőséget okoz! Választhat­nánk, otthon intenzív fény alatt nőttet, Thaiföldön termettet, mezőn növesztettet kérünk; zacs­kóban vagy megsodorva. A be­térők oly természetességgel gyúj­tanak rá a jointra, mintha a vilá­gon mindenhol mindenki így csi­nálná, kávéházban vagy az ut­cán. Ha valamelyik árus át akar­ná verni a vevőt, akár a rendőrö­ket, vagy a fogyasztóvédelmise­ket is kihívhatná, hogy attól a szemétládától nem azt kapta, amit kért. A szomszéd shopban viszont a lélegzetünk is elállt: marihuánaautomata áll a kedves vendég rendelkezésére. Három euró be, otthon intenzív fény alatt nőtt, Thaiföldön termett, mezőn növesztett pottyan ki; zacskóban vagy megsodorva. Mi itt, káeurópában inni sem tu­dunk kulturáltan, a hollandok pedig már a füvet is földelték. Csak az hat természetellenesnek, aminek nincs kultúrája. LEVÉLBONTÁS Az Agrokomplex mostohája * Nemcsak a méhésztársak, hanem azok is, akik érdeklődést mutat­nak a méhészettel kapcsolatos termékek és berendezések iránt, csalódtak az idei Agrokomplex ki­állításon. A bemutatón a szakszö­vetség által kiállított néhány ter­mék és egy védőruha képviselte a méhészetet. Nem beszélve arról, hogy nagyon sok műiden volt ott, aminek semmi köze sem volt a mezőgazdasághoz. Annál is na­gyobb volt a csalódásom, mivel határozott céllal mentem oda: szándékomban állt egy új, na­gyobb teljesítményű pergetőt vá­sárolni, amely már az európai normáknak is megfelel. Sajnos, Szlovákiában nem akad egy gyár­tó sem, amelyik üyet gyártana, ezért Csehországból kell besze­rezni. Bosszantó ez a dolog, ha a magyarországi helyzettel hason­lítjuk össze, amiről az idei jászbe­rényi mézvásáron magam is meggyőződhettem. Ott meg sem lehetett számolni a kiállító gyár­tókat. A többségük pedig hajlan­dó volt a vásárló egyéni kívánsá­gát is figyelembe venni. Nem szé­gyen tanulni a jobbaktól, hogyan csinálják ezt ott, ahol jóval na­gyobb az egy főre eső méhter- mék-fogyasztás. Kovács Jenő Jablonca- A következő dalt a Felvidékre küldik nyolcvanadik születésnapjára Mari néninek gyermekei: Béla, Marika, unokái: Vivien és Petyko, valamint dédunokája: Rasztyo... (Lehoczki István rajza) Beneš-dekrétumok más szemszögből: eltérő vélemények az esetleg sikeres perekről Kárpótlás elvett gyárért? Kárpótlást követelnek a cseh államtól azoknak a gyártulaj­donosoknak és nagyvállalko­zóknak a leszármazottai, illet­ve jogutódai, akiknek üzemeit és vállalkozásait a II. világhá­ború után a Beneš-dekrétu­mok alapján államosította az akkori csehszlovák rendszer. KOKES JÁNOS A cseh sajtóban ezekben a napok­ban közölt írásokból kitűnik, hogy a bíróságoknak a közeljövőben több milliárd koronás vagyonokról kell dönteniük. „Hatalmas értékekről van szó. Sokkal nagyobbakról, műit amilyenek a rendszerváltás utáni kárpótlás során kerültek vissza ere­deti tulajdonosaikhoz, illetve jog­utódjaikhoz” - állítja Ľuboš Chalupa jogász, aki maga is ügyfelet képvisel egy perben. Szerinte a leszármazot­tak nemcsak a gyárakat követelik vissza, hanem például az egykori termékek márkanevét is. A Hospo- dáŕské noviny című tekintélyes prá­gai gazdasági és politikai lap szerint konkrétan azokról a vagyonokról van szó, amelyeket Edvard Beneš csehszlovák államfő 1945-ben kia­dott, 100-as sorszámot viselő dekré­tuma alapján államosítottak. Ez a dokumentum úgy rendelkezik, hogyha az államosított vagyon nem németeké, magyaroké vagy kollabo- ránsoké volt - akiknek vagyonát a dekrétum alapján bármiféle ellenté­telezés nélkül elkobozták -, akkor azért a tulajdonosnak kárpódás jár, mégpedig értékpapírokban vagy készpénzben. A kárpótlást leg­később hat hónappal azután kell ki­fizetni, hogy az illető megkapja az erről szóló hivatalos döntést. Szá­mos esetben azonban ezt a kárpót­lást sosem fizették ki, az ehhez szük­séges kormányzati végrehajtási uta­sítás pedig 1952-ben érvényét veszi- tette. A pénzeket az akkori állami vagyonalaptól kellett volna meg­kapniuk az érintetteknek, de a hiva­tal természetesen ma már szintén nem létezik. Az 1989-es rendszer­váltás utáni kárpótlási törvény a jog­orvoslás visszamenőleges határát 1948. február 25-ében, a kommu­nista hatalomátvétel dátumában ha­tározta meg, így az a II. vüágháború utáni államosításokkal nem foglal­kozott. Az új kárpódási követelések azon alapszanak, hogy a Beneš-dek­rétumok továbbra is részei a cseh jogrendnek, ahogy azt a vezető prá­gai politikusok állítják. AII. világhá­ború utáni államosítások kérdése azért került az érdeklődés közép­pontjába, mert az egyik ilyen ügy­ben már a közeljövőben a legfelsőbb bíróságnak kell ítéletet mondania. Sokan úgy vélik, hogy a döntés - bármilyen legyen is - precedens ér­tékű lesz, s éles vitákat vált majd ki. Jan Pachl prágai vállalkozó -1945- ig az egyik legnagyobb cseh csokolá­dégyár, a Prága-Modranyban lévő Rupa tulajdonosa volt - jelenleg Ka­nadában élő jogutódai ugyanis kár- pódást követelnek a gyárért, ame­lyet 1989 után a cseh állam a Nesdé Gyárosok és nagy- vállalkozók leszármazot­tai szólaltak meg. és a Danone társaságnak adott el. Az elmúlt szocialista évtizedekben a gyár Orion (csokoládék, cukorkák) néven volt ismert, s a jogutódok most százmillió koronát követelnek. A jogászok kifejtették, hogy a száz- mülió korona csak becsült összeg, hiszen sosem kaptak hivatalos dön­tést a kárpódás összegéről. A bíró­ság eddig elutasította követelésüket azzal az indokkal, hogy a kereset elévült. Jogászaik azonban azzal ér­velnek, hogy követelésük nem évül­hetett el, mert a kárpótlás nagyságá­ról szóló döntést a család sosem kapta meg, így az elévülési idő az ő esetükben gyakorlatilag még el sem kezdődött. „Ha nem járunk sikerrel a legfelsőbb bíróságon, akkor pana­szunkkal az Alkotmánybírósághoz fordulunk, s ha kell, akár a Strasbo- urgban székelő emberi jogi bíróság­ra is elmegyünk” - nyilatkozta a csa­lád egyik jogásza, Felix Nevrela. Az 1945-ben államosított vagyonok kárpódását illetően a vezető cseh jo­gászok véleménye megoszlik. Egye­sek szerint az ügyek elévültek, hi­szen fél évszázad telt el már azóta, míg mások szerint még nem, ahogy azt a Pachl családjogászai is állítják. „Az elévülési idő egyértelműen a kárpódás nagyságáról szóló döntés átadásának napján kezdődne, s bi­zonyítható, hogy ez sok esetben nem történt meg” - hangsúlyozza Ľuboš Chalupa, aki a Voboril és Bayer textilgyár jogutódjait képvise­li. „Erkölcsi szempontból minden bi­zonnyal igazuk van, de tartok attól, hogy jogi úton már elévült a dolog” -jegyezte meg egy másik ismert jo­gász, Oldrich Chodéra. Hasonló vé­leményt fogalmazott meg Jaroslav Bureš volt igazságügyi miniszter is, aki szerint az illetők Strasbourgban sem számíthatnak sikerre. „A stras- bourgi bíróságot nyilván érdekelni fogja az a tény, hogy a cseh kor­mány egyrészt miért tart ki a Beneš- dekrétumok érvényessége mellett, másrészt pedig hogy miért nem haj­landó elismerni azok egyik rendel­kezését” - válaszolt Burešnek Felix Nevrela. A cseh arisztokratákon kívül, akik évek óta hatalmas vagyonokat, ősi családi jussokat követelnek vissza a cseh államtól, most tehát egy újabb erős érdekcsoport, az első csehszlo­vák köztársaságbeli gyárosok és nagyvállalkozók jogutódai és leszár­mazottai szólaltak meg, adtak han­got követeléseiknek. A cseh sajtó nem tartja kizártnak, hogy Pachlék sikere esetén megszólalnak például a pilzeni Prazdroj sörgyár vagy a Škoda gépgyár örökösei is. Ha a leg­felsőbb bíróság vagy később bárme­lyik magasabb taláros testület igazat adna a kárpódást követelőknek, az­zal perek tucatját indíthatnák el, s a cseh államnak százmüliárdokat kel­lene kifizetnie a jogutódoknak. Te­kintettel arra, hogy ez a probléma­kör is a Beneš-dekrétumokkal kap­csolatos, minden bizonnyal nekünk, magyaroknak is érdemes figyelem­mel kísérni a fejleményeket. TALLÓZÓ THE MOSCOW TIMES , Az Oroszországhoz tartozó szaka- dár köztársaságban, Csecsenföl- dön tartandó elnökválasztás kö­zeledtével egyre világosabb, hogy a Kreml az általa támogatott ide­iglenes elnök, Ahmad Kadirov előtt tisztogatja az utat - írta teg­napi számában a The Moscow Ti­mes című orosz napilap. Kadirov, aki három éve áll a csecsenföldi adminisztráció élén, egymaga ta­lán nem boldogulna komoly el­lenfeleivel, akiknek száma kilenc­re csökkent. Az oroszországi új­ságban közölt cikk szerzője sze­rint a legkomolyabb eséllyel a köztiszteletnek örvendő Aszlan- bek Aszlahanov, az állami duma csecsen képviselője, illetve Malik Szajdullajev Moszkvában élő cse­csen üzletember szállhat szembe Kadirowal. Két másik vetélytárs már visszalépett. Húszéin Dzsab- railov üzletember, a legbefolyáso­sabb csecsen családok egyikének tagja kedden jelentette be, hogy mégsem indul, miután találkozott az elnöki adminisztráció tisztvi­selőivel. Ruszlan Haszbulatov, a duma korábbi elnöke, moszkvai közgazdász professzor már koráb­ban elállt a részvételtől. Aszlaha­nov és Szajdullajev kijelentette, ha csalást észlel, szintén vissza­lép, mondván, nem kíván asszisz­tálni egy színjátékhoz. Aszlaha­nov ehhez még hozzátette, hogy természetesen akkor sem vesz részt a választáson, ha - mint már sokszor „ígérték” neki - golyót rö­pítenek a fejébe. Kadirovot ellen­felei azzal vádolják, hogy az egész csecsen választási mechanizmust és a köztársasági sajtót is el­lenőrzése alatt tartja. Biszlan Gantamirovnak, a helyi televíziót is felügyelő népszerű csecsenföldi sajtóügyi miniszternek - aki Dzsabrailovot támogatja - a na­pokban felmondtak, a tárcát pe­dig megszüntették. A The Moscow Times a továbbiakban rá­mutat: feladatait a Kadirov kam­pányát vezető tisztviselő vette át. Kadirov azóta, hogy Vlagyimir Putyin elnök 2000 júniusában ki­nevezte ideiglenes elnökké, olyan emberekkel töltötte meg az admi­nisztrációt, akik állásukat a sze­mélye iránti lojalitásuknak kö­szönhették. A lakosság körében kevéssé népszerű 52 éves Kadirov a fián, Ramzanon keresztül gya­korolja hatalmát, aki félelmet kel­tő, brutális biztonsági erőt irá­nyít. Mint Haszbulatov megje­gyezte, nem lehet kétséges, hogy a Kreml jelöltje Kadirov, aki kész­ségesen fedezi a szövetségi csapa­tok bűncselekményeit és a sokak­nak zsíros hasznot hozó illegális olajügyleteket. Szerinte Kadirov hű szolga, aki minden utasítást végrehajt, mert maga is érdekelt a törvényellenes akciókban. Hasz­bulatov szerint az október 5-i el­nökválasztás előkészületei - bár Csecsenföld több szempontból is különleges eset - az egész orosz valóságot tükrözik; Oroszország­ban a totalitárius állam visszaállí­tása zajlik. Haszbulatov - akit a legszívesebben látnának a csecsé­nek az elnöki székben - arra hi­vatkozva állt el indulási szándé­kától, hogy valószínűleg csalni fognak a választáson, és a lázadók fegyveres provokációi várhatók. A nagyhatalmú kommunikációs igazgató és politikai mindenes helyére egy eddig ismeretlen hivatalnok, David Hill kerül Már hivatalosan is vége a Campbell-korszaknak KERTÉSZ RÓBERT A brit kormány sajtópolitikájának szerdán hivatalosan bejelentett ra­dikális átalakításával ténylegesen véget ért az Alastair Campbell volt kommunikációs igazgató és politi­kai mindenes nevével fémjelzett korszak, amely csaknem tíz évig jellemezte a Tony Blair kormányfő által meghirdetett „új” Munkáspárt médiakapcsolatait. Campbellt Tony Blair még 1994-ben, az akkor ellenzékben lévő Labour elnöki posztjának átvétele után szinte azonnal a párt sajtóirányításának élére állította. Miután a Munkás­párt 1997-ben elsöprő választási győzelemmel hatalomra került, Campbell a Downing Street-i mi­niszterelnöki hivatal igen széles jogkörökkel felruházott kommuni­kációs igazgatója - e minőségében Blair első számú sajtószóvivője - lett. A fősajtós idővel azonban álta­lános londoni értékelések szerint gyakorlatilag miniszterelnök-he­lyettessé vált, legalábbis rendkívül széles ellenőrzési jogkörre tett szert a kormánynak dolgozó közal­kalmazottak - egyesek szerint még miniszterek - felett is. Campbell végül - jóllehet, a Downing Street ezt hivatalosan cáfolja - a kor­mányt alapjaiban megrázó Kelly- ügybe bukott bele. David Kelly, a védelmi minisztérium iraki fegy­verzeti ügyekben illetékes főtaná­csadója július közepén öngyilkos lett, miután neki tulajdonították azt a háttér-tájékoztatást, amelyre hivatkozva a BBC rádió még má­jusban - a kormánnyal súlyos konf­liktust elindítva - az irald tömeg- pusztító fegyverekről szóló hírszer­zési adatok tudatos feltupírozásá- val vádolta meg a miniszterelnöki hivatalt, személy szerint Alastair Campbellt. Campbell augusztus utolsó hetében jelentette be hiva­talosan távozását, megvárva, hogy főnökét, Blair kormányfőt a Kelly- ügyet vizsgáló bizottság meghall­gassa. A szóvivő őszi távozását már a júliusi haláleset után tény­ként kezelte a brit sajtó, csak a hi­vatalos bejelentés időpontja volt kérdéses. Ä Downing Street szer­dán hivatalosan bejelentette, hogy a nagyhatalmú Campbell helyére egy eddig jórészt ismeretlen hiva­talnok, David Hill, a Munkáspárt volt sajtosa kerül. Az új szóvivő jogköre a töredéke lesz annak, amit elődje élvezett az utóbbi hat évben. A változások ihletője az a független bizottsági vizsgálati je­lentés, amely megállapította, hogy az utóbbi időszakban megrendült a bizalom a politikai szféra, vala­mint a sajtó és a lakosság között. A Downing Street mindazonáltal még szerdán is hivatalos közle­ményben cáfolta, hogy a változta­tásoknak közük lenne Campbell távozásához vagy a Kelly-ügyben folyó vizsgálathoz. Nem hivatalos londoni értékelések szerint azon­ban mindenképpen véget ért a Campbell nevéhez elválaszthatat­lanul kötődő „politikai csodadok- torság” (a bevett angol kifejezéssé: spin doctoring) korszaka a mun­káspárti Downing Streeten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom