Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-05 / 204. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 5. 3 Riport A Magyar Államvasutak Részvénytársaság vezetősége gondolt egyet, és hét évvel ezelőtt létrehozott egy vasúti skanzent a főváros, Budapest központjától öt percre Egy hete tiszteletbeli mozdonyvezető vagyok „Fel a fékkart. Most egy kis gázt. No, mondtam én, hogy nem olyan bonyolult. Most le­nyomom a kuplungot, aztán még egy kis gázt kérek! Rend­ben.” A mozdonyvezető mo­solyog. Engem földöntúli öröm tölt el. Nem a mosoly­tól. Robog velünk a kis dízel- mozdony. SZABÓ GERGELY „Ünnepélyesen megerősítjük, hogy Szabó Gergely úr a Magyar Állam­vasutak tiszteletbeli mozdonyveze­tője. Jelen diplomát a M28 1001 pá­lyaszámú mozdonyon szerezte.” Múlt péntektől tehát tiszteletbeli mozdonyvezető vagyok. Higgyék el, ehhez kevés elég volt, még csak tanulnom sem kellett hozzá. Elég volt egy pesti kirándulás, meg pár száz forint. ÉSZAKI, DÉLI, KELETI, NYUGATI Elnézést, hogy személyeskedéssel kezdem, de meg kell magyaráznom valamit: barátaimat, ismerőseimet rendszerint azzal szoktam felidege­síteni, hogy bármilyen témával kap­csolatban a vasútról, a mozdonyok­ról kezdek el beszélni. Pár évig azt hittem, ez egy betegség nálam - né­hány kollégám máig ezt hiszi -, de aztán kiderült, egyáltalán nem va­gyok az egyedüli vasútbolond a vilá­gon. Van néhány olyan ember, akit izgalomba tud hozni egy gyönyörű, turcsiorrú M61-es, vagy a máig leg­népszerűbb magyar gőzmozdony­nak tartott 424-es sorozat valame­lyik darabja - melyik másik együt­tesnek az albumborítójára kerülhe­tett volna, mint a Lokomotív GT. Mi mindenütt ott vagyunk, ahol sín ve­zet, gyakran látni bennünket az állo­másokon, ahogy a mozdonyokat bá­muljuk. De szép számmal előfordu­lunk a bakterházak, a depók men­tén, kódorgunk a váltókarok között, mint a lázas betegek. Pár éve már a Magyar Vasúttörténe- ti Parkban is ott vagyunk. Volt egy elhagyatott vontatási telep valahol Angyalföldön, Budapesten. 1996-ig a kutya sem volt kíváncsi rá, a gaz között lassan eltűntek a sínek, itt-ott kandikáltak ki a buijánzó bokrok között a romos épületek. Más helyeken ilyen terület tulajdo­nosának lenni átoknak számít. A Magyar Államvasutak Részvénytár­saság vezetősége azonban gondolt egyet, és létrehozott egy vasúti skan­zent a főváros központjától öt perc­re. Nem véletlenül választották ezt a helyet - van néhány elhagyott von­tatási telep szerte az országban -, kevesen tudják, hogy a pályaudva­ron a maga korában Közép-Európa legnagyobb fűtőháza működött. „Tényleg nagyon érdekes” - próbál meg figyelni a barátnőm, amikor már a harmadik vasutas szakszót mondom ki előtte. Nagyon kevesen tudják, mi például a fűtőház. A leg­egyszerűbben fogalmazva: ez a gőz­mozdonyok pihenőhelye. Innen in­dulnak el izzó kazánnal, ide érkez­nek vissza vízért, szénért. A „Ma­gyar Királyi Államvasutak (Buda­pest Északi Teherpályaudvara és) Északi Fűtőháztelepe” elsősorban 324-es számú mozdonyokat állomá- soztatott. Ha nem építették volna fel 1911-ben, akkor a Nyugati lenne a világ legbonyolultabb pályaudvara, az Északi Telep célja ugyanis éppen a tehermentesítés volt. Egészen pontosan az addig a Nyugatiban „parkoló” tehervonatokat irányítot­ták ide. Elég a térképre nézni, és máris látható, hogy a Pozsony-Ér- sekújvár-Párkány- Vác felől érkező vonatok is itt pihentek meg. HRUSCSOV-DÍZEL, ROZSDÁS VASCSŐ A látogatók tágas székely kapun át jutnak a parkba. A belépődíj eléggé borsos, de nem szabad elfelejteni, hogy itt egy egész napot eltölthe- tünk, reggel tíz órától egészen este hatig. A kapu tényleg „székely”, Er­délyben készült masszív tölgyfából, mint az 1911-ben felépített eredeti. Természetesen vasúton is elérhető a park, nyáron a Nyugati pályaudvar­ról negyvenöt-hatvanpercenként in­duló, harmincas évekbeli motorvo­nattal. A kapu mellett terpeszkedő térképre nézve rögtön az a gyanú ébred az emberben, hogy egy nap alatt nem is lehet bejárni a hatalmas területet. Tényleg nem. Eddig há­romszor jártam ott, és még mindig találtam valami érdekeset. Higgyék el, nem csupán a vasútőrültek szá­mára tartogat érdekességet a park. A jókora mozdonyszereidénél - itt újítják fel a gőzmozdonyokat - pél­dául játszótér várja a gyerekeket, a skanzen építői ugyanis azokra is gondoltak, akik számára a kiállítás anyaga fárasztó lehet. Itt áll az az egykor hatvantonnás transzformá­torokat is szállító teherkocsi, amely most alkalmi színpadként szolgál. A kövezett főúton haladva az A jelzé­sű fordítókorongnál még a vasutas szenvedélyemet szelíden tűrő barát­nőmnek is eláll a lélegzete. Legyező- szerűen felsorakoztatva ugyanis több tucat gőzmozdonyt látunk. A kúpos elejű gyorsvonati gőzösök ha­talmas kerekei mellett szinte törpe­ként járkálunk. Jobb szélen áll egy 520-as sorozatszámú mozdony, amelyet a köznyelv egyszerűen csak „Hruscsov-dízelnek” titulált, pedig Németországban gyártottak belőle vagy hatezer (!) darabot, ezek jó ré­sze került aztán hadi jóvátételként a Szovjetunióba a 2. világháború után. Hogy mennyire dörzsölt volt a szov­jet gazdasági vezetés, és mennyire szegény volt a magyar vasút, ezt na­gyon szépen szemlélteti a tény, hogy a MÁV még akkor is kénytelen volt megvásárolni ezeket az öreg gőzösö­ket, amikor már Európa-szerte álltak át a dízelvontatásra: 1960-ban a ma­gyar vasút száz darab 520-ast vett át a Nagy Testvértől. A Lokoparkban ki­állított darabot évekig láthatták az utazók a komáromi vasútállomáson, 2000-ben Győrben újították fel. Mellette szintén egy furcsa történetű gőzös áll, a 328-as sorozat egyik da­rabja. A gépészek talán tudják, hogy a múlt század fordulóján a mozdo­nyok számos fontosabb alkatrésze rézből készült, ám a tízes évek végén ez a fém elfogyott, így kénytelenek voltak gyorsan rozsdásodó acéllal helyettesíteni a kazán csöveit. Mind­ezek ellenére a 328-as viszonylag jól bevált, főleg a nyugati országrész­ben lehetett vele találkozni, az akkor még viszonylag magasnak számító 100 kilométeres óránkénti sebesség­gel húzta a vonatokat. GŐZÖS GŐZÖS ÉS VICINÁLIS Sokáig rejtélynek számított szá­momra, vajon milyen mozdony jár­hatott a fatelepeken, nagyon sok fa­híd katasztrófáját okozta ugyanis a tűzszekrényből kipattanó szikra. Egyszerű, mint Kolumbusz kissé túl­méretezett, feketére mázolt tojása: ez a 91-es sorozatú mozdony, amelynek legrégebbi darabja egé­szen 1996-ig szolgált. A gőzös elne­vezés ebben az esetben száz százalé­kig igaz. A vizet nem a mozdony ka­zánja melegítette fel, a gőzt már a fűtőházban megkapta egy külön er­re a célra épített berendezésből. A tartályban tárolt gőz hajtotta aztán a mozdonyt három-négy óráig. Mellette a mellékvonalak jellegzetes mozdonyait állították ki, a 370-est, amelyhez hasonlót a tiszacsernyői vasútállomáson is láthatunk, vagy az 1885-től a nyolcvanas évek dere­káig működő GySEV 17-est, utána az 1026-ost, amely főleg Pécs kör­nyékén húzta a tehervonatokat. Egészen más érzés ezekre felkapasz­kodni, mint mondjuk egy gyorsvo­nati gőzösre. Természetesen egész más érzés messziről bámulni egy muzeális értékű mozdonyt, mint itt, a parkban körüljárni, megtapogatni, felmászni a vezérállásba, megcsa­vargatni a szabályzó kallantyúkat. Nyugodtan. Nem szól ránk senki. Azért állították ki, hogy minél köze­lebbről láthassuk. 6 PFERDE ODER 40 MANN Ezt már Jaroslav Hašek is megírta, azt hiszem, ezt a pár német szót az egyéves önkéntes bökte ki valahol. Ez egyébként a hírhedt marhava­gonok felirata. Akárhogy is nézem, a Monarchia mérnökeinek talán nem volt jó a szemmértéke, vagy csak a háborús viszonyok okozták, hogy úgy vélték, egy ilyen kicsi kocsiba negyven embert vagy hat lovat bele tudnak zsúfolni. Azt meg a gépésze­ti szaktudással egyáltalán nem ren­delkező szemlélő is észreveszi, hogy a kocsinak szinte alig van rugózása, tehát a váltókon akkorákat rázkód­hatott, hogy a bent ülők (állók ?) örülhettek, ha nem harapják el a nyelvüket. Van itt persze valódi mar­haszállító vagon is, rozsdaálló pad­lóval, ráccsal, amely a szarvasmar­háknak egyfajta pottyantós vécé­ként szolgálhatott, trágyalét kifolya- tó gumitömlővel, itatóvályúval. A NYUGATI FELÉ EGY M28-ON Ezer forintért lehet mozdonyt vezet­ni. Persze nem egy gőzös szörnyete­get, csak egy kis dízeleset. Korhatár nincs, bárki vezetheti az ötvenes évek magyar gépiparának termékét, a legelső M28-ast. „Bonyolult?” - kérdezem a vezérál­lásban könyökölő mozdonyvezető­től. Azt mondja, egyáltalán nem az. Végignézek a műszerfalon. Gom­bok, karok, fogantyúk áttekinthetet­len tömegét várom. Csalódnom kell, három kar van az egész műszerfa­lon, meg hat kijelző. De nem is na­gyon bánom. Lássuk. „Most lassan tolja felfelé a fékkart” - mondja a mozdonyvezető. Látom, hogy az ő oldalán is ugyanazok a ka­rok találhatók, hasonlóan a vezetni tanulók gépkocsijához, ahol az inst­ruktor oldalán is van fék- meg gáz­pedál. A mozdony sziszeg. Egy kicsit izgulok, meg is kérdezem, hogy mi történik, ha esetleg elrontok vala­mit, de a mozdonyvezető megnyug­tat: a mozdony annyira egyszerű, hogy szinte lehetetlen tönkrevágni. Lassan gázt adagolok. A Gép meg- döccen. Átcammogunk a váltókon. A mozdonyvezetőre nézek, ő bic­cent, egészen bátran fogom meg a gázkart, teljes sebességre kapcsolok. Harminc kilométeres sebességgel ro­bogunk a Nyugati pályaudvar felé. Ezer forintért ezt a mozdonyt vezethetjük (Juhász László felvételei) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: JOBBÁRA DERÜLT ÉGBOLT, 18-22 FOK A Nap kel 06.16-kor - nyugszik 19.25-kor A Hold kel 16.57-kor - nyugszik - ­A Duna vízállása - Pozsony: 260, apad; Medve: 40, apad; Komárom: 140, árad; Párkány: 70, árad ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA Jobbára derült, helyenként eny­hén felhős lesz az égbolt. Komo­lyabb csapadékra sehol sem kell számítanunk. A legmagasabb nap­pali hőmérséklet 18 és 22 fok kö­zött alakul, az ország északi terüle­tein legfeljebb 16 fok lesz. Észak- nyugati, északi irányú szél 2 és 5 m/s közötti sebességgel. Éjszaka a hőmérő higanyszála 9 és 5 fok közé süllyed. Holnap marad a maihoz hasonló derült égbolt, némi felhő- képződéssel. A reggeli órákban több helyen ködre számíthatunk. A legmagasabb nappali hőmérséklet 17 és 23 fok között alakul. Kedvező hatású időjárásra számít­hatunk. Nagyobb a szellemi és a fi­zikai teherbírá­sunk, jó az össz- pontosító-készségünk. A szív- és ér­rendszeri megbetegedésekben szenvedők lehetőleg tartsák be az orvosi előírásokat. A változékony időjárású területeken gondot okoz­hat a vérnyomás hirtelen ingadozá­sa. Az alacsony vérnyomásúakat migrénes fejfájás gyötörheti. A mozgásszervi, főleg reumatikus betegségek miatt valószínűleg csak enyhébb fájdalmat érzünk majd. Holnap a maihoz hasonló hatások­kal számolhatunk. Legyezőszerűen felsorakoztatva több tucat gőzmozdony

Next

/
Oldalképek
Tartalom