Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-03 / 202. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 3. Építészet szépsége: Besztercebánya - Prága ­Pozsony. A Szlovák Műépítészek Egyesülete Galériájában (Balassa- palota) ma 16 órakor nyitják meg a Rastislav Bero fotóiból rendezett Építészet szépsége: Besztercebánya - Prága című kiállítást. A breznói születésű Rastislav Bero eredetileg műépítész, ám már évek óta a fotózással foglalkozik. Pozsonyi kiállításán, melynek kurátora Kubická Kucsera Klára művészettörténész, a besztercebányai és a prágai építészeti remekekben fellelhető szépséget örökítette meg. Ebből a fényképészeti anyagból könyv is készült, (tébé) MOZI POZSONY HVIEZDA: Pinocchio (olasz) 16,18 Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) 20.30 MLADOSŤ: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt (amerikai) 15.15, 17.30, 20 AU PARK - PALACE: Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 15.10, 17.35, 19, 20, 21.45, 22.25 Pinocchio (olasz) 14.45,17.05 Isten haragja (amerikai) 19.25,21.35 Halj meg máskor! (angol-amerikai) 15.25 Femme Fatale (amerikai-francia-német) 18.10, 20.30, 22.45 Terminátor 3. - A gé­pek lázadása (amerikai) 15.45, 18, 20.15, 22.30 Pókember (ameri­kai) 15.50 Ki nevel a végén? (amerikai) 18.20, 20.35, 22.45 Csaó, Lizzie! (amerikai) 14.55,17.20 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 15.30 Sorsdöntő nyár (amerikai) 14.30,16.45, 19.10, 21.30 Charlie angya­lai: Teljes gázzal (amerikai) 14.10, 16.25, 18.45, 21.05 Stuart Little, kisegér (amerikai) 15,16.55 Több a sokknál (amerikai) 18.55, 21.15 Miről álmodik a lány (amerikai) 15.25, 17.40 Merülés a félelembe (amerikai) 19.55, 22.15 Chicago (amerikai) 14.10, 16.35, 19, 21.25 Frida (amerikai-kanadai) 17.20,19.45, 22.10 KASSA TATRA: Mátrix - Újratöltve (amerikai) 17 Macskajaj (német- francia-szerb) 19.30 CAPITOL: Pinocchio (olasz) 16.30, 18.30 Me­rülés a félelembe (amerikai) 20.30 ÚSMEV: Lara Croft: Tomb Rai­der 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 17,18.45, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Halálosabb iramban (amerikai) 19 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A szem (amerikai) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Sporttolvajok (angol-francia-német) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Azonosság (amerikai) 14.15, 16, 19.30 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 16.15, 18.15 Doktor Szöszi 2. (amerikai) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A fülke (amerikai) 20.30 Hajó a vége (amerikai-német) 13.30, 14.30, 15.15, 16.45, 17.15, 18.45, 19.15 Halálosabb iramban (amerikai) 18 Az igazság órája (amerikai) 13.30.15.45, 20 Malacka, a hős (amerikai) 11.15,13 Oviapu (ame­rikai) 13.30, 15.15, 17.15, 19.15 Sorsdöntő nyár (amerikai) 15, 17.30, 19.45 Szindbád - A hét tenger legendája (amerikai) 14.45 Terminátor 3.-A gépek lázadása (amerikai) 13.15, 15.30,17.45,20 Túl mindenen (amerikai) 15.15,17.30,19.45 AZ AAKKI HÍREI Mihail Barisnyikov ötvenöt éves. Még mindig táncol, és több éves kihagyás után újra filmszerepet vállalt Színészként is a maximumot BIB 2003: Digitális printek • Pozsony. Szeptember 5-étől ok­tóber 31-ig ismét a világ illusztrá­torainak nagyszabású tárlata és versenye, a BIB zajlik Pozsony­ban. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének székházában a Ma­gyar Illusztrátorok Társaságának kiállítása nyűik ma 17 órakor. A Digitális printek című tárlaton 20 művész 20 illusztrációja szerepel, továbbá katalógusok, gyermek­könyvek, díjazott illusztrált köny­vek kerülnek bemutatásra. A kiál­lítást Sárkány Győző, a Magyar Il­lusztrátorok Társaságának elnöke nyitja meg. Megtekinthető: 2003. október 31-ig. Magyar-szlovák Pertu N°5 ■ Érsekújvár. Holnap 17 órakor nyí­lik a Pertu című kiállítás az érsek­újvári Művészeti Galériában. Ezút­tal ötödik alkalommal találkozik egy magyar és egy szlovák művész, akiknek alkotása bizonyos párhu­zamokra nyújt lehetőséget. Ä tárlat a konceptuális művészetet képvise­lő Pinczehelyi Sándor és Július Koller alkotásait mutatja be a Mű­vészeti Galéria Nyitrapart Kultúr- központban lévő kiállítótermében. Megtekinthető: 2003. október 4-ig. Még táncol. Még mindig tán­col. És még mindig hibádanul táncol. Most, ezekben a he­tekben viszont színészi tehet­ségére építenek. Mihail Barisnyikov, a legendás balettművész ismét kamerák előtt áll. SZABÓ C. LÁSZLÓ Ötvenöt évesen egy amerikai tévé­sorozatban vállalt szerepet. Nem idegen tőle ez a műfaj sem. Annyira nem, hogy első filmjéért, az 1977-ben készült Fordulópontért Oscarra jelölték. Két évvel később a Fehér éjszakákban nyújtott remek alakítást, majd ezt követte a Tánco­sok és a Dr. Ramirez kabinetje. A legnagyobb lelki megterhelést minden bizonnyal a Taylor Hackford rendezésében forgatott Fehér éjsza­kák jelentette számára. Ebben a film­ben tudniülik egy emigráns orosz ba­lett-táncost alakít, akire lecsap a KGB. Barisnyikov, aki 1974-ben kért politikai menedékjogot Kanadában, testre szabott szerepben mutathatta meg akkori kétségeit, félelmeit, lelki vívódásait. A keleti blokk szocialista forgalmazói - nem véletlenül! - so­sem adtak zöld utat a filmnek. Meg­születése óta tizenöt évnek kellett el­telnie ahhoz, hogy a csehek videón megjelentessék, megelőzve ezzel a magyarokat, a lengyeleket, s termé­szetesen az oroszokat is. Barisnyikov mint Kolja Rodcsenko, a filmbeli táncos virtuóz világ körüli turnéja londoni állomása után Tokió felé tart. Szibéria fölött azonban meghibásodik a repülőgép, és kény­szerleszállást hajt végre egy katonai bázison. A KGB emberei már a kór­házban „saját foglyuknak” tekintik a táncost, s amerikai állampolgárságát figyelmen kívül hagyva, nem adják ki az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének. Hiába küzd érte az amerikai menedzser, Rodcsenkót egy fekete sztepptáncos „gondjaira bízzák”, aki egy szovjet tolmácsnő mellett találta meg boldogságát, s otthagyta hazáját. Két világ. Két álom. Raymund Datja oldalán érzi szabadnak magát, távol Amerikától. Rodcsenko a szovjet bezártság, a művészi fülledtség elől menekült az újvilágba. A két férfi között kezdet­ben nem kis feszültség vibrál, később viszont egymás szövetségesei lesz­nek. Rodcsenkót nem lehet mara­dásra bírni. A KGB minden „tőle tel­hetőd’ megtesz. Visszaadná neki ve­zető pozícióját a leningrádi Kirov Színházban. Elegáns lakást kapna, magas fizetést, komoly művészi elis­merést. Rodcsenko azonban hajtha­tatlan. Ha nem engedik, akkor szö­kik. Minden lépését figyelik, de nem adja fel. Nyolc éve, hogy szabad, nyolc éve, hogy Londonban maradt, ő már nem tud fojtó légkörben, meg­félemlített emberek közt élni-táncol- ni. Ráadásul ez a kettő már elválaszt­Elegáns, karizmatikus egyéniség hatatlan nála. Igazából akkor él, ha táncol. Hazájában pedig csak klasz- szikus darabokban remekelhetne. A modern alkotások, a nyugati irány­zatok még mindig nem törhetnek be a Kirov falai közé. „Én már nem sut­togni akarok, hanem ordítani, mint Viszocij!” És ordít. És újra megszö­kik. Leningrád veszít, a világ nyer. Hogy mi történt a valóságban? „Két óra alatt kellett határoznom, maradok-e vagy megyek haza - em­lékezik a sorsdöntő torontói napra. - Huszonhat éves voltam. Tüdtam, ha maradok, hosszú évekre elszakítom magam a családomtól, a barátaim­tól, de ha visszamegyek Leningrád- ba, megöl az ottani politikai légkör. Mintha légszomjam lett volna...” Kanada azonnal megadja neki a po­litikai menedékjogot, az amerikai állampolgárságra azonban még vár­nia kellett. Kitartás terén szerencsé­jére mindig is jól állt. Az élet meg­edzette. Akárcsak a szüleit. Apja ma­gas rangú katonatiszt, büntetésből helyezték a Balti-tenger partjára. Orosz volt, de nem szovjetpárti. A Rigában született fiú hatéves korától sportol. Izmos gyerek, de amikor ba- lettozni kezd, kiderül, a tánchoz ez kevés. A hajlékonysága is hagyott maga után némi kívánnivalót, de ezen sajátos módszerrel változta­tott. Felvette a jógaülést, és mindkét térdére egy-egy súlyosabb társát ül­tette. A megnyújtott izmok éjsza­kánként sokszor aludni sem hagy­ták, fájdalmakról mégsem beszélt. Táncolni akart. A lehető legjobban. Maximalizmusa nem ismert lehetet­lent. Már kamasz fiú, amikor az édesanyja végez magával. Mikor a papa új házasságot köt, ő már Lenin- grádban tanul. „Nem voltam gyönyörű, és nem vol­tam magas. A Kirovban mindenkit meg kellett győznöm, hogy így is le­hetek vezető táncos.” Hamletként remekel. Ádám A világ teremtésében. Albert herceg a Gisel- le-ben. Tizenküenc évesen a Kirov Balett legjobb szólistája. Huszonkét éves, amikor meghal szeretett taná­ra, Álekszandr Puskin, akit második apjának tekintett. Négy évig búja a lelki egyedüllétet. Kivételes képessé­geiről már a világ is tud. 1970-ben a londoni közönséget is elkápráztatja. Találkozik Nurejewel, aki az idő tájt már luxuskörülmények között él, marasztalják-csalogatják őt is, de még nem érzi magát érettnek a sza­kításra. Pedig egykori nagy szerel­me, Natalja Makarova is kint táncol már. Négy évvel később, Torontó­ban, amikor a színház hátsó bejára­tán szökik a szabadságba, már ügy­véd várja a közelben meghúzódó ko­csiban. Öt év alatt harminc szerep az Ame­rican Ballet Theatre társulatában. Neumeier, Paul Taylor, Jósé Limón, Alvin Ailey, Jerome Robbins és nem utolsósorban Twyla Tharp koreog­ráfiái, amelyekre mindig is vágyott. „Az ő darabjaikban találtam önma­gámra.” 1979 és 1980 között a New York City Ballet sztárja. Húsz darabban brillí­roz. Aztán ismét az American Ballet Theatre hívja, de már művészeti ve­zetőnek. Kilenc évig irányítja az együttest, miközben ő maga is tán­col. S elkészíti a Diótörő, a Don Qui­jote, a Hamupipőke és A hattyúk ta­va új, barisnyikovi változatát. „Vég­re! - sóhajtanak fel kórusban a klasszikus repertoárra építő balett­színházak. - Végre egy táncos, aki vette a bátorságot, és változtatni mert a régin.” Aztán újabb lépés, és egy újabb együttes. De ez már teljes mérték­ben az övé. 1990-ben megalapítot­ta az Oak Dance Projektet, és azóta is ezzel a csapattal járja a világot. Mark Morris, Jósé Limón, Dana Reitz, Twyla Tharp. Az ő alkotása­ikban ma, ötvenöt évesen is a teljes illúziót hozza. Minden mozdulata tökéletes. Minimális gesztusaival a maximumot jeleníti meg. Pályája egyik legnagyobb szerepe Stravinsky Apollója volt. Balan- chine-tól, korunk egyik legjelentő­sebb koreográfusától kapta, akinek gyakran kikérte a tanácsát. A tékoz­ló fiút és Az alvajárót is neki köszön­hette. „Fantázia, intenzív érzékiség és ti­tokzatosság van az alkotásaiban, ezért volt számomra minden kore­ográfiája módfelett izgalmas. Ba­lanchine igazi gentlemanként visel­kedett. Boldog voltam, ha megdi­csért egy-egy előadás után. «Kitűnő volt, jó éjszakát!« - csak ennyit mon­dott. Ha hiányérzete volt, azzal jött hozzám, hogy »Én ezt másképpen csináltam volna...« Ilyenkor mindig elgondolkoztatott.” Elegáns, karizmatikus egyéniség. Erős kisugárzásának kevesen tud­nak ellenállni. Első házasságát Jessi­ca Langgel kötötte. A másodikat Lisa Reinhardttal. A színésznőtől egy, a táncosnőtől két lánya született. New York közelében él, a Hudson folyó mellett. Vagy White Oakban, vala­hol Florida és Georgia határán. Egy festői farmon, ahol a halastó, a jachtklub és a lovarda mellett tánc­terme is van az együttesének. Megélhetési forrása több is van. Előbb egy parfümhöz, majd egy fe­hér alsóhoz adta a nevét, aztán balettkosztümöket gyártó céget ala­pított. A tánc azonban még mindig első helyen áll az életében. És most forgat. Több éves kihagyás után újra filmszerepet vállalt. Szex és New York. Tévésorozat. Mi­hail Barisnyikov szerződése nyolc részre szól. Nem lesz megerőltető számára a figura: Álekszandr Pet- rovszkij, akit játszik, vüághírű mű­vész. Egy galériában találkozik Car­rie Bradshow-val, a csinos újságíró- nővel. A szerelem elkerülhetetlen. Partnere Sarah Jessica Parker. Elbű­völő teremtés. Majd meglátjuk, ki volt nagyobb hatással a másikra. Dervis Zaim rendezőnek szintén meg kellett küzdenie azért, hogy Műd (Sár) című munkáját, amelyet „az egyesült Ciprus első filmjének" nevezett, elkészíthesse Cenzúra és felháborodás a Velencei Filmfesztiválon INDEX Az erős mezőny mellett a cenzúrá­val és tiltással sújtott filmek nyom­ják rá bélyegüket az idei Velencei Filmfesztivál programjára, állítják a kritikusok. RENDEZŐ BÖRTÖNBEN Legkönnyebben idén is az iráni ren­dezők sérthetnek politikai és hatal­mi érdekeket. Babák Payami például már filmje bemutatása előtt összetű­zésbe került országa rendőrségével. Bár a rendezőt júniusban két napig fogságban tartották, sikerült neki munkáját, igaz, csak videokazettán, kicsempésznie az országból. Az iráni vallási vezetést érthető mó­don felbosszantó, The Silence Bet­ween TVvo Thoughts (Két gondolat közti csend) című munka egy tálib merénylő'történetét mondja el, aki azt a parancsot kapja: erőszakolja meg még szűz foglyát, megakadá­lyozandó annak Paradicsomba ju­tását. CIPRUSI CSODA A Velencei Fesztivál azonban példa arra is, hogy a cenzúra és elhallgatás nem csak a távoli országok sajátja. Dervis Zaimnak szintén meg kellett küzdenie azért, hogy munkáját, amelyet „az egyesült Ciprus első filmjének” nevezett, elkészíthesse. A Műd (Sár) című, egy kettészakí­tott család sorsát körüljáró film, bár a megbékélést szorgalmazza, nem huny szemet a Ciprus megosztása­kor fellángoló erőszakhullám felett. A fűm értő és érzékeny módon ábrá­zolja az eűentmondásos szigetet, amelynek görög és török fele közt rendszeresek a vülongások, és állan­dósult a feszültség. Ugyanakkor elő­fordulhatnak az év eleji, „ciprusi csoda” néven emlegetett esemé­nyekhez hasonlók, amikor is a török fennhatóságú rész kormányzója a tömegek követelésére megnyitotta a határokat. Akciója azonban általá­nos meglepetésre nem erőszakba, hanem örömünnepbe torkoűott. Hasonlóképpen alaptalannak bizo­nyult az alkotó aggodalma, misze­rint a török hatóságok a ciprusi törö­kök vérengzéseit ábrázoló részek miatt - kemény cenzúrának vetik majd alá fümjét. A Műd így a „hiva­talos török történetírás” nem hivata­los cáfolataként is felfogható, bemu­tatva, hogy az 1974-es török invázió valójában nem „békefenntartó misz- szió” volt. A fűm egyik főszereplője, miután a kezdő képsorokon bevall­ja, hogy a görög támadásokra vála­szolva maga is gyükosságokat köve­tett el, békeaktivistának áll, szimbo­lizálva a megbékélés kikerülhetet- lenségét. A pozitív előjelek után meglepő volt, hogy Dervis Zaim filmjét éppen Gö­rögországban bélyegezték meg, megtagadva bemutatását a Thessa­loniki Filmfesztiválon. A Mudot Cip­rus déli részén is csak eldugott mo­zikban vetítik. Szintén egy török kritikus, Alin Tasciyan volt az, aki szót emelt Zaim filmjéért. „Aggódom a Műd sorsa miatt, mert ezt mindenkinek látnia kellene. A film bemutatja, hogy minden ciprusi egyaránt szenvedett, hogy görögök és törökök ugyanab­ban a fájdalomban osztoztak.” A rendező, akinek családja 1974-ben menekült el Ciprus déli részéről, filmjének csak egy kis részét forgat­ta eredeti, északi helyszíneken, mi­vel tartott a hatóságok közbelépésé­től. A Műd ároktemető jeűegét to­vább hangsúlyozza, hogy görög pro­ducere, Panicos Chrysanthou a szi­get északi részéről menekült el ugyanebben az időben. A PÁPA, A MAFFIA ÉS A MINISZTERELNÖK A fesztivál igazi botrányfilmje azon­ban a Pius pápa, a maffia és Giulio Andreotti egykori miniszterelnök kommunistaellenes összeesküvését leleplező olasz dokumentumfüm lett. A Secrets of the State (Az állam titkai), a szicíliai 1947-es, baloldali választási győzelem után végrehaj­tott gyilkosságok hátterét igyekszik feltárni. Paolo Benvenuti rendező azt áűítja, a tizenegy kommunista meggyőződésű földművest valójá­ban nem banditák ölték meg. A me­rényletet az állam és az egyház ma­gas rangú képviselői szervezték, hogy segélyek reményében bizo­nyítsák Amerikának, országuk min­dent megtesz a „vörös veszedelem” visszaszorítására. AZ ELTŰNT HARMINCEZER Politikai témákat feszeget Christo­pher Hampton filmje is. Az Ima­gining Argentina (Képzeld el Ar­gentínát) Emma Thompson fősze­replésével egy olyan újságíró sorsát követi végig, aki a hetvenes évek ar­gentin katonai juntája által eltünte­tett 30 000 ember után kutatva ma­ga is a börtönbe kerül, és saját bő­rén tapasztalja meg azt, amiről ad­dig csak írt. A fenti filmek után már csak kisebb hullámokat vetett a francia gyarma­ti éra algériai végnapjait bemutató alkotás, amelyet az algériai hivata­lok ellenáűása miatt teljes egészé­ben Tunéziában kellett leforgatni. Emma Thompson, az Imagining Ar­gentina főszereplője a filmfesztiválon Reuters-felvétei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom