Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-03 / 202. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 3. Európai unió Az Európai Unió összesen negyvenegy tájjellegű mezőgazdasági termék esetében kérne világszintű védelmet Élelmiszerárak az EU-ban: nagyok a különbségek Védett borok, sajtok, sonkák Védett termékek és földrajzi neveik Beaujolais, Bordeaux, Bourgogne, Chablis, Champagne, Chianti, Cognac, Grappa di Barolo, del Piemonte, di Lombardia, del Trenti- no, del Friuli, del Veneto, dell’Alto Adige, Graves, Liebf- rau(en)milch, Malaga, Marsala, Madeira, Médoc, Moselle, Ouzo, Porto, Rhin, Rioja, Saint-Emilion, Sauternes, Jerez, Xerez, Asiago, Azafrán de la Mancha, Comté, Feta, Fontina, Gorgonzola, Grana Padano, Jijona y Turrón de Alicante, Manchego, Mortadella Bolog­na, Mozzarella di Bufala Campana, Parmigiano Reggiano, Pecorino Romano, Prosciutto di Parma, Prosciutto di San Daniele, Prosciutto Toscano, Queijo Sao Jorge, Reblochon, Roquefort Az Európai Bizottság össze­állította a védettséget él­vező, tájjellegű mezőgazda- sági termékek listáját. A libe­ralizációt megelőző piacvé­delem a belépés után ma­gyar termékeket is megillet. Hogy mi lesz a szlovák toka­jival, még nem tudni. ÖSSZEÁLLÍTÁS „Egyszerűen nem fogadható el az, hogy az EU nem tudja értékesíteni kiváló pármai sonkáját Kanadá­ban, csak azért, mert a Parma Ham név egy Kanadában gyártott sonkafélének a védett márkane­ve” - kelt ki magából az Európai Unió osztrák mezőgazdasági biz­tosa a minap, miközben rendület­lenül hangsúlyozza: a származási helyet a nevükben hordozó élel­miszerek védelme nem a protekci­onizmus eszköze. Az Európai Bizottság a világ ag­rárkereskedelmi liberalizációjá­nak kellős közepén azt szeretné elérni, hogy egy-egy, a származási helyéről (legyen az Porto, Tokaj vagy Ceylon) elnevezett terméket csak a nemzeti hatóságok által ja­vasolt és kijelölt földrajzi terüle­ten termelhessenek. Mint érvel­nek, az egyes földrajzi helyekhez köthető termékek minősége az ot­tani, speciális természeti adottsá­goknak és az ott élő emberek munkájának az eredménye, s ez hosszú évek után végül a termé­kek árában is megmutatkozik. Persze az eredeti pármai ínyencsé­get el lehet adni Kanadában, a rossz nyelvek szerint például „No. 1 Ham” néven, ami alapvetően nem zavarná a termelőt, csakhogy a fel­mérések szerint a naiv vásárló akár 20 százalékkal is hajlandó többet fi­zetni az eredetiért vagy azért, amiről azt gondolja, hogy eredeti és egyben jó vagy jobb minőségű is. A szabályozás tehát részben a fo­gyasztói szokások változása után próbál kullogni, mely szerint a vá­sárló a felár ellenére is a jó minőségű, nem ipari mennyiség­ben előállított, egyedi terméket vá­lasztja. A fogyasztó érdekeit egyé­biránt több helyen is hangsúlyozza a szabályozás: egy nem eredeti gyártó nem eredeti terméke könnyen kikezdheti a fáradságos munkával megszerzett hírnevet. Az EU számtalan ilyen speciális élelmiszert talált és regisztrált Eu- rópa-szerte. Összesen pedig 41 termék esetében (lásd a tábláza­tot) kérné a világ kereskedelmét rendszabályozó szervezetet, a WTO-t világszintű védelemre, főleg Kanadával, az USA-val és Ausztráliával szemben. Nem véletlen a ceyloni vagy más­képpen Srí Lanka-i tea példájának említése sem. Az Európai Unió hi­vatalos weboldalán a szabályozás szükségességét az unión kívül eső, több esetben harmadik világbeli országok érdekeivel is igyekszik alátámasztani, és valószínűleg ab­ban is reménykedik, hogy a Világ­kereskedelmi Szervezet (WTO) e héten kezdődő liberalizációs for­dulóján támogatókat talál majd a mezőgazdasági politika e részének „uniókonform” átdolgozásához. A hivatalos dokumentum - való­színűleg a tokaji borvidékkel kap­csolatos viták miatt - Magyaror­szágot is megemlíti azon országok között, amelyek támogatják speci­ális termékek védelmét és a piac szabályozását a WTO előtt. Egy másik helyen pedig arról is szó esik, hogy a tíz ország csatlakozá­sával a 41 szereplős lista kiegészül majd az újonnan érkezők védett termékeivel. Magyarország ezen a héten küldi el a világszinten, vagyis a WTO előtt is védelmet igénylő hungarikumok listáját Brüsszelnek, egyelőre nem tudni, hogy a tokajin kívül mely ter­mék és egyben földrajzi nevek sze­repelnek majd rajta. S bár a tokaji név használatával még nincs végle­ges megállapodás a szlovák féllel, jelenleg inkább az a fontos, hogy az unió kifelé egyelőre mindkét fe­let képviselje, (fn, ú) Parmezán és pármai sonka, pontosabban Parmigiano Reggiano és Prosciutto di Parma (Képarchívum) Bajorország ellenállást fog tanúsítani, ha Baden-Württemberg igényt formál a sváb különlegességre Sváb-baj or tulaj donvita a húsos derelyéről MTI-PANORÁMA Ulm/Augsburg. Ha a németeken múlik, hamarosan a hússal töltött derelye is fölkerül az Európai Unió­ban védett ételkülönlegességek jegyzékére. Brüsszel minden bi­zonnyal kész megtenni e jogi lé­pést, ám meglehet, hogy a derelye védettségét két német tartomány viszálya fogja meghiúsítani. A „sváb derelye” (schwäbische Ma­ultaschen) levédésének ötléte ugyanis a stuttgarti tartományi kormány körében merült föl első­ként. Baden-Württemberg tarto­mány - amelynek lakói badeni- ekből és svábokból állnak - azt az álláspontot vallja, hogy a svábok által, Württemberg földjén készí­tett derelye az egyedül igazi. Ezért a jövőben csak az ott főzött sváb specialitás viselhetné a „Schwäbis­che Maultaschen” megjelölést. A stuttgarti kezdeményezés híre hamarosan eljutott a szomszédos Bajorországba is, széles körű felhá­borodást és tiltakozást váltva ki. München legott riadóztatta Brüsz- szelben lévő megbízottját, Markus Ferber (CSU) európai parlamenti képviselőt, aki sajtóközleményben rontott neki a württembergi terv­nek. „Minden gyermek tudja, hogy Svábföld (Schwaben) Bajorország­ban fekszik, miként az is köztudott, hogy a legízletesebb derelyét miná- lunk főzik. Ez ugyanúgy a mi speci­alitásunk, mint a sváb sajtostészta”- tudatta a címzettekkel Ferber. (Svábföld a napóleoni háborúk so­rán kettészakadt: nyugati része a württembergi királysághoz került, míg a keleti felét - Schwaben néven- a bajor királyság csatolta magá­hoz. A helyi lakosokat mindkét vi­déken sváboknak hívják.) A CSU-képviselő az ügyben Heinz Fischlerhez, az Európai Unió mezőgazdasági biztosához for­dult, kifogást emelve a stuttgarti terv ellen. Mint egy ulmi és egy augsburgi újságnak élmondta, bajor szempontból „még semmi sincs veszve”, ugyanis az enged­élyezési eljárás során meg kell hallgatni a szóban forgó speciali­tás által érintett összes térséget. „Bajorország vehemens ellenál­lást fog tanúsítani; amennyiben Baden-Württemberg kizárólagos igényt formál a sváb derelye meg­nevezésre” - fenyegetőzött a ba­jor politikus. Frank Thiedig, a baden-württem- bergi marketing társaság ügyve­zetője igyekezett csillapítani a ke­délyeket. Mint mondta, a témáról még májusban tartott első megbe­szélésre meghívták Stuttgartba a bajor hentes- és húsfeldolgozó szakma képviselőit is.- Az ugyan tény és való, hogy a hú­sos derelye védetté nyilvánításá­nak a gondolata Baden-Württem- bergben fogant meg, ám szó sincs arról, hogy ki akarnánk rekeszteni a bajorországi svábokat; ez egy­szerűen marhaság - szögezte le Thiedig. - Számunkra a svábok lakta régió keleti határa nem a Du­na, hanem a Lech folyó. A sváb derelye kérdése torkán akadt a két német tartomány illetékeseinek (Képarchívum) Uniós áresés és drágulás PÓCS BALÁZS A csadakozás után csökkennek majd az élelmiszerárak: a legutóbbi EU-bővítésnél ezzel biztatták az in­gadozó finn és svéd (nép)szavazó- kat. A szupermarketek pénztárai­nál kifizetett összeg senkit sem hagy közömbösen, így ez az érv vé­gül sokakat meggyőzött - aztán jött a finn öröm és a svéd csalódottság. Finnország vásárlói valóban nem panaszkodhattak: mindjárt a tag­ság első évében tizenegy százalék­kal visszaestek az élelemárak. S hogy miért? Az uniós tagsággal az olcsóbb élelmiszer-behozatal aka­dálytalanul beáramolhatott az or­szágba, a hazai termelés szigorú védelmét - az agrárprotekcioniz­must - a piacnyitás egy csapásra eltörölte. Reálértékben azóta is maradtak az alacsony árak. A své­deknél viszont elmaradt a látvá­nyos változás; nem véletlen, hogy az Európai Unió népszerűségi in­dexe messze a finnországi mögött kullog. Bár a vámok Svédország határain is megszűntek, az áruk szabad áramlása ezúttal nem a fo­gyasztóknak kedvezett: a svéd szu­permarketekben változatlanul sok a hazai termék. Vagyis a piacnyitás önmagában nem elég, a győzelem a bevásárlóközpontok politikáján is múlik. Mielőtt bárki a finnországihoz ha­sonló árzuhanásban reménykedne, tegyük mindjárt hozzá: az ottani összegeknek volt honnan zuhanni­uk. A Nyugat-Európában is szokat­lanul magas árakat a távoli, nehe­zen megközelíthető finn vidékek, az alacsony népsűrűség, a befek­tetők számára kevéssé vonzó, kis­méretű piac és az átlagon felüli adók magyarázzák. Vigyázat: az EU-tagsággal ellen­kező irányban módosulhatnak a dolgok a kevésbé fejlett országok­ban. Ami például Spanyolországot, Portugáliát és Görögországot illeti, főként az élelmiszerek és a szolgál­tatások ára maradt el messze az uniós átlagtól. A szolgáltatásokért azonban egyre többet kellett fizet­ni, már csak azért is, mert vonzó turisztikai célpontokról van szó. A drágulás a déli tagállamokban az ennivalót sem kímélte, ám míg a nyerstermékekért (gabona, hús) aíig kértek több pénzt, az éttermi árak a magasba szöktek. A termé­kek ára ugyanis a feldolgozottsági fok növekedésével emelkedik. A nyitott piac, a szabad verseny leér­tékeli az átlag alatti árucikkeket, az életszínvonal javulásával a minő­ség iránti igény is nő. S itt jön a fő kérdés. Ha az EU- csatlakozással, tehát a piacnyitás­sal a tagállamok kiszorítanak va­lamennyit a hazai termelésből, tudunk-e mi is ugyanennyit kiszo­rítani náluk? Az összeurópai kon­kurenciaharcban elsősorban az élelmiszer- és a ruhaiparban hó­dítanak a nagyvállalatok; a portu­gálok gyakran panaszkodnak ar­ra, hogy ma már szinte kizárólag külföldi termékeket esznek, és külföldi ruhákba öltöznek. A ki­sebb országoknak ezért célszerű kevés, de egyedi és kiváló minőségű áruval az uniós piacok meghódítására indulniuk. AZ INTEGRÁCIÓ KRONOLÓGIÁJA - 8. RÉSZ 1995 1995. január 1. - Ausztria, Finnország és Svédország csat­lakozik az EU-hoz. 1995. január 23. - A Bizottság Jacques Santer elnöklése alatt megkezdi ötéves ciklusát. 1995. március 26. - A Schenge- ni Egyezmény hatályba lép. A Benelux-országok, Franciaor­szág, Németország, Portugália és Spanyolország között nincs többé útlevél ellenőrzés. 1995. június - Az EU társulási megállapodást köt Észtország­gal, Lettországgal és Litvániával, 1995. június - Románia és Szlo­vákia felvételét kéri az EU-ba. 1995. július 18. - Az EU az új mediterrán politika részeként társulási megállapodást ír alá Tunéziával. 1995. október - Lettország fel­vételét kéri az EU-ba. 1995. november - A barcelo­nai euro-mediterrán konferen­cián az EU hosszú távú part­nerségről állapodik meg észak­afrikai és közel-keleti államok­kal. Az egyik célkitűzés 2010-re egy európai-mediter­rán szabadkereskedelmi övezet létrehozása. 1995. november - Észtország felvételét kéri az EU-ba. 1995. december - Litvánia és Bulgária felvételét kéri az EU-ba. 1995. december - A madridi Európai Tanács-ülés úgy dönt, hogy a leendő európai valuta neve Euró. Az EMU bevezetésé­nek üteme változatlan marad. 2002-től az Euró lesz az EMU tagállamokban az egyetlen tör­vényes fizetőeszköz. Egy főre jutó fagylaltfogyasztás Európa egyes országaiba^ 2002 Svédország Dáma Írország Olaszország Németország Belgium Ausztria Nagy-Britannia | Spanyolország Hollandia Franciaország mit liter/fő/év £

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom