Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-17 / 213. szám, szerda
Európai unió Az Európai Unióban Görögország az egyetlen állam, amelyben nincs egyetlen női miniszter sem Kevés a nő az uniós politikában Erősítik a szabályt. Két üdítő kivétel: Rosalyne Bachelot francia környezet- védelmi miniszter (balról) és Margot Wallström, az Európai Bizottság körEurópai felmérés a munkavállalók becsületességéről Sokat lógnak az angolok nyezetvédelemért felelős tagja (Archívumi felvételek) ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 17. Anna Lindh svéd külügyminiszter, akit múlt szerdán késeitek meg Stockholm központjában egy áruházban, egyike volt azoknak a nőknek, akik magas politikai tisztséget viselnek az EU tagállamaiban. MTI-ÖSSZEÁLLÍTÁS Kevés nőnek van olyan fontos tisztsége, mint az államfői, kormányfői, belügy-, külügy-, védelmi vagy pénzügyminiszteri, de számos nő áll a környezetvédelmi, oktatási, családügyi vagy szociális tárca élén. Az Európai Unióban Görögország az egyetlen állam, amelyben nincs egyetlen női miniszter sem. Anna Diamantopulu, az Európai Bizottság szociális kérdésekért felelős tagja „megdöbbenve konstatálta” a minap, hogy az elmúlt évek ismétlődő felhívásai ellenére alig változott a helyzet a nők politikai képviselete terén. A legfrissebb adatok szerint a 15 tagország közül hétben a nők kevesebb, mint egyötödét teszik ki a nemzeti parlamenti képviselőknek. Egyedül Svédországban lépi túl a 40 százalékos küszöböt a nők aránya a parlamenti képviselők között: a skandináv országban 45 százalék a hölgyek részesedése a parlamenti mandátumokból. További hat országban éri el vagy haladja meg a 30 százalékot a női parlamenti képviselők aránya: Belgiumban, Dániában, Németországban, Finnországban, Hollandiában és Ausztriában. Á sereghajtók a mediterrán országok: Franciaországban a parlamenti képviselői helyeknek csak 12,3 százalékát, Olaszországban 9,6 százalékát, Görögországban pedig kereken 9 százalékát foglalják el a gyengébb nem tagjai. A legutóbbi, 1999-es statisztikához viszonyítva alig változott a helyzet - állapította meg lehangoltan a görög nemzetiségű EU-biztos. Mindazonáltal az Európai Unió néhány tagországában jelentősen nőtt a kormányzati pozícióban lévő nők aránya: Belgiumban pedig az 1999. évi 14 százalékról 33 százalékra emelkedett a kormány nőtagjainak hányada, de például Németországban is 36-ról 43,6 százalékra, Spanyolországban pedig 14-ről 26,6 százalékra emelkedett a női miniszterek aránya. A női kormánytagok arányát tekintve ugyancsak sereghajtó Görögországban még romlott is a helyzet négy év alatt: 9,5 százalékról 8,2 százalékra süllyedt a miniszteri tisztséget betöltő nők aránya. Az alábbiakban felsoroljuk az EU- tagállamok női minisztereit: AUSZTRIA Benita Ferrero-Waldner külügyminiszter, Elisabeth Gehrer oktatási, tudományügyi és kulturális miniszter, Maria Rauch-Kallat egészségügyi miniszter és a nők ügyeinek minisztere. BELGIUM Laurette Onkelinx miniszterelnökhelyettes és igazságügy-miniszter, Fientje Moerman gazdasági, energiaügyi, külkereskedelmi és tudományos ügyek minisztere, Marie Arena a közigazgatás, a társadalmi beilleszkedés és a nagyvárosi ügyek minisztere, Sabine Lamelle a közép- osztályok és a mezőgazdasági ügyek minisztere, Freya Van Den Bossche környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi és tartós fejlődésügyi miniszter. DÁNIA Lene Espersen igazságügyminiszter, Mariann Fischer Boel élelmezési, mezőgazdasági és halászati miniszter, Töve Fergo egyházügyi miniszter, Ulla Tornaes oktatási miniszter, Henriette Kjaer a szociális ügyek és a nemek közötti egyenlőség minisztere. FINNORSZÁG Tatja Halonen köztársasági elnök, Tuula Haatainen közoktatási miniszter, Tanja Karpela kulturális miniszter, Leena Luhtanen közlekedési és távközlési miniszter, Liisa Hyssada: a szociális szolgáltatások és az egészségügy minisztere, Tatja Filatov munkaügyi miniszter. FRANCIAORSZÁG Michele Alliot-Mairie védelmi miniszter, Roselyne Bachelot-Narqu- in a környezetvédelem és a tartós fejlődés minisztere, Brigitte Girar- din a tengerentúli területek ügyeinek minisztere. ÍRORSZÁG Mary McAleese köztársasági elnök, Mary Harney foglalkoztatási, kereskedelmi és vállalkozási miniszter, Mary Coughlan a népjóléti, szociális és család ügyek minisztere. HOLLANDIA Rita Verdonk bevándorlási és integrációs miniszter, Maria J. A. van der Hoeven oktatási, kulturális és tudományos ügyi miniszter, Karla Peijs közmunka, vízügyi és szállítási miniszter, Agnes van Ar- denne együttműködés-fejlesztési miniszter, Sybilla Dekker lakásépítési, tervezési és környezetvédelmi miniszter. LUXEMBURG Lydie Polfer miniszterelnök-helyettes, külügy-, külkereskedelemi, köz- szolgálati és közigazgatási reformügyi miniszter, Marie-Josée Jacobs a család, az ifjúság, a nők és társadalmi szolidaritás ügyeinek minisztere, Anne Brasseur közoktatási, sport és szakmai képzési miniszter. OLASZORSZÁG Stefánia Prestigiacomo esélyegyenlőségi miniszter, Letizia Mo- ratti közoktatási, felsőoktatási és kutatási miniszter. NAGY-BRITANNIA Margaret Beckett környezetvédelmi, vidékügyi és mezőgazdasági miniszter, Patricia Hewitt kereskedelmi és ipari miniszter, Tessa Jo- well kulturális, média és sportminiszter, Valérie Amos a nemzetközi fejlesztési programok minisztere. NÉMETORSZÁG Renate Künast fogyasztóvédelmi, élelmezésügyi és mezőgazdasági miniszter, Renate Schmidt ifjúságügyi miniszter, Heidemarie Wieczorek-Zeul a fejlesztési segélyek minisztere, Ulla Schmidt egészség- ügyi és szociális ügyi miniszter, Brigitte Zypries igazságügy-miniszter, Edelgard Bulmahn oktatás- és kutatásügyi miniszter. PORTUGÁLIA Maria Manuela Dias Ferreira Leite pénzügyminiszter, Maria Celeste Ferreira Lopes Cardona igazságügy-miniszter. SPANYOLORSZÁG Ana Palacio Vallelersund külügyminiszter, Ana Maria Pastor egészség- és fogyasztásügyi miniszter, Pilar del Castillo Vera oktatási, kulturális és sportminiszter, Elvira Rodriguez Herrer környezetvédelmi miniszter. SVÉDORSZÁG Margareta Winberg miniszterelnök-helyettes, Leni Björklund védelmi miniszter, Ann-Christin Nykvist mezőgazdasági, élelmiszerügyi és halászati miniszter, Lena Sommerstad környezetvédelmi miniszter, Berit Andnor a gyerekek és a családok ügyeinek minisztere, Marita Ulvskog kulturális miniszter, Ulrica Messing távközlési és regionális politikai ügyek minisztere, Mona Sahlin a demokrácia és az integráció ügyeinek minisztere. ISMERTETÉS Budapest. Az angolok és a franciák lógnak a legtöbbet, a magyar munkavállalók 25 százaléka pedig betegen is dolgozik - derül ki egy frissen közzétett felmérésből. A beteg- szabadságon lévő döntéshozókkal szemben elvárás lehet, hogy a függőben lévő ügyekből ne „szánjanak ki”. Az .Általában indokoltan hiányzik munkahelyéről?” kérdésre a Jobpi- lot Magyarország Kft. felmérésben részt vevők négy válasz közül választhatták ki a leginkább magukra illőt. Az első lehetőség a „Majdnem minden hiányzásom lógás” volt. Ezt a választ az angolok 11, a franciák 10 százaléka jelölte meg, míg a többi ország esetében tíz százalék alatt maradt a lógós munkatársak aránya. A szondán részt vevő közel hatszáz magyar dolgozó 4 százaléka vallott úgy, hogy állandóan indoko- ladanul van távol a munkahelytől. Ezzel a nyolc vizsgált ország közül a magyarok kerülik a legkevésbé a munkát, még a németeket is megelőzve. Az osztrák munkavállalók hat százaléka állította, hogy olyan orvosa van, aki a ténylegesnél hosszabb időre úja ki táppénzre. (A válasz: „Jó háziorvosom van, aki tovább is kiír, mint ameddig beteg vagyok.”) Ezzel szemben Csehországban nem érdemes az orvos jóindulatában és a cinkos összekacsintás erejében bízni; csak minden századik válaszadó indokolta a távolmaradást orvosa nagyvonalúságával. A csehek más kategóriában is a becsületesség bajnokai a felmérés szerint: 69 százalékuk állította, hogy minden hiányzása betegségre vezethető vissza. A magyarok is jó eredményt értek el, kétharmaduk vélekedett így. A felmérés a nemzetek közötti legnagyobb különbséget a betegen is munkába járók arányában hozta. Míg a németeknél, az olaszoknál és a lengyeleknél 43-46 százalék közötti a megfázással, lázzal, fertőzéssel munkába igyekvők aránya, addig az angoloknál csak 19, a cseheknél 23 százalék. A magyar munkavállalók negyede mondta, hogy betegen is dolgozni indul. A Jobpilot Magyarország Kft. felmérése megerősíti azt a vélekedést, hogy azokban az országokban indulnak sokan betegen munkába, ahol magas a munkanélküliség, és a gazdaság is betegeskedik, nem csak a dolgozó, (eo, vg) AZ INTEGRÁCIÓ KRONOLÓGIÁJA - 9. RÉSZ 1996-1997 1996. január 1. Hatályba lép az EU és Törökország közötti vámunió. 1996. január - A Cseh Köztársaság és Szlovénia felvételét kéri az EU-ba. 1996. december - Dánia, Svédország, Finnország és a nem EU- tag Norvégia, valamint Izland csatlakoznak a Schengeni Egyezményhez. 1997. február - Az EU és a Palesztin Autonóm Hatóság társulási egyezményt írnak alá. 1997. április - Az EU halászati miniszterei a halászat 2001-ig tartó, 30%-kal történő drasztikus csökkentésében állapodnak meg az EU-vizeket illetően. 1997. április - Az EU és Jordánia társulási egyezményt ír alá. 1997. július 8-9. - A NATO állam- és kormányfői madridi csúcstalálkozójukon határozatot hoznak Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Magyarország csatlakozási tárgyalásokra való meghívásáról. 1997. október - Az Amszterdami Szerződés aláírása. 1997. december - Az Európa Tanács luxembourgi ülése döntést hoz a bővítési folyamat megkezdéséről. Az itteni lakosság 21,6 százalékának, mintegy 650 ezer embernek nincs lett állampolgársága, mert elemi szinten sem beszélik az ország hivatalos nyelvét Lettország kirekesztett orosz kisebbsége MTI-HÁTTÉR ľ Mostohatestvérek az oroszok. A lett főváros, Riga egyik nevezetessége a Három Testvér elnevezésű épületegyüttes, amely az UNESCO Világörökségének is része. Riga. Lettország polgárai most szombaton, szeptember 20-án szavaznak arról, akarják-e, hogy hazájuk az Európai Unió tagállama legyen. Amilyen bizonyosnak tűnik a csatlakozást pártolók győzelme, olyannyira bizonytalan a kis balti köztársaságban élő oroszajkú nemzetiség jövője. Az Európai Uniónak ugyanis nincs világosan meghatározott politikája arra vonatkozóan, miként kell bánni az etnikai és nyelvi kisebbségekkel - például ami az utóbbiak anyagi támogatását vagy iskolai nyelvoktatását illeti. Brüsszel ezt a feladatot átengedi, jobban mondva átruházza az uniós tagállamokra. Egy pontban azonban a lettországi különleges helyzet - amely kisebb abszolút számokban és arányokban megismétlődik a szomszédos Esz- tországbean - kihatással lesz az unióra. Lettország népességének 21,6 százaléka, mintegy 650 ezer ember, ugyanis nem rendelkezik lett állam- polgársággal (nagyrészük orosz, kisebb hányaduk ukrán vagy fehérorosz nemzetiségű). Ennek az az oka, hogy nem tettek eleget az állampolgárság követelményeinek, elsősorban a lett nyelv elemi ismeretének, illetve eleve nem akartak a lett állam polgáraivá válni. Ez azzal a hátrányos következménnyel fog járni rájuk nézve, hogy Lettország jövő évi EU-felvétele után nem részesülhetnek számos uniós szabadságjogból sem - például a szabad költözés és a letelepedés jogából - mutatott rá a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Mióta az ország felszabadult Moszkva fennhatósága alól, alighanem egyetlen téma sem foglalkoztatta olyan mélyrehatóan a lett politikát és társadalmat, mint a lettek és oroszok, Lettország és Oroszország közötti viszony. Különösen nagy hullámokat vetett e viszony az oktatás- és a kultúrpolitika terén. A lettek nyelvi nacionalizmusa éppolyan erőteljes, mint amüyen érthető. Történelme során Lettország alig néhány évtizeden át volt független állam; többnyire német vagy orosz uralom alatt állt. Ennek megfelelően nehéz volt életben tartani népének a lett nyelvet. Pedig a fölmérések tanúsága szerint a lett nép - a többi közép-európai néphez viszonyítva - jóval tolerán- sabb a nyelvi és a nemzeti kisebbségekkel szemben. Míg például a magyaroknak 52 százaléka nem akar „más fajhoz tartozó” szomszédok mellett lakni, a lettek körében ez az arány mindössze 4,8 százalék, ami azonos a németek mutatójával, és csupán a svédek és izlandiak arányszámánál magasabb. Jellemző, hogy a függetlenség elnyerése óta egyetlen, etnikai okra visszavezethető erőszakos cselekményre sem került sor Lettországban. A leghevesebb belpolitikai vita is a nyelv- és az oktatáspolitika körül dúl a balti köztársaságban. A kormánynak feltett szándéka, hogy - az oroszajkú pártok és szervezetek ellenállásával szemben - jövő év szeptemberében új nyelvi szabályozást vezessen be. Eszerint a tizedik osztálytól kezdve az iskolai tanórák 60 százalékát lett nyelven kell tartani, és csak 40 százalék folyna oroszul. Az intézkedés célja, hogy a fiatalok jobban kötődjenek a hazájukhoz, s könnyebben találhassanak munkahelyet maguknak. Az orosz kisebbség egy része túl gyorsnak találja ezt a folyamatot, mások pedig eleve elzárkóznak a nyelvi arányeltolódás elől. Utóbbiak az uniós népszavazás előtti hadjáratot is felhasználják arra, hogy utcai megmozdulásokon adjanak hangot tiltakozásuknak - például olyan plakátokkal, amelyeken ez állt: A mi iskoláink- a mi Sztálingrádunk. Az ellenállást jól mutatja, hogy jó néhány iskolában, elsősorban az orosz határhoz közel fekvő Latgale körzetben, alig akadnak olyan tanárok, akik beszélnek lettül; az oroszajkú tanulók aránya e vidéken csaknem száz százalék. A fővárosban, Rigában viszont, amelynek lakosai többségükben szintén orosz anyanyelvűek, sokkal magasabb a kétnyelvű tanárok és diákok aránya. A hétköznapok mindazonáltal közeledésről és apró haladásról tanúskodnak. Nyolc évvel ezelőtt a lett állampolgársággal nem rendelkező lakosok 22 százaléka egy szót sem tudott lettül - mára ez az arány 12 százalékra apadt. A tervezett oktatási reform fájdalmas, de szükséges - jelentette ki az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi biztosa, a svéd Rolf Ekeus, leszögezve, hogy a rigai nyelvi rendelkezés nem sérti az ország nemzetközi kötelezettségeit. Bizonytalanság mindazonáltal van még jócskán, például a tankönyvek terén. A függetlenség elnyerése óta Lettországban nem kevesebb, mint 150 új iskolai történelemkönyvet adtak ki; ezek között voltak rigai kiadású, orosz nyelvű tankönyvek is. Négy évvel ezelőtt még az oroszul tanuló lett diákok Oroszországban kiadott történelemkönyvekből tanultak - természetesen ennek megfelelően más történelemszemlélettel. Moszkva erőteljesen törődik a kis szomszédos ország oktatásügyével: hogy befolyását érvényre juttassa, Oroszország továbbképzési lehetőséget nyújt oroszajkú lett tanároknak, illetve ösztöndíjakat diákoknak. Mindkét nyelv védelmezői a maguk álláspontjának erősítését látják a közelmúlt, illetve a közeljövő fejleményeiben. Az orosz hívei arra hivatkoznak, hogy a rigai alkotmánybíróság júniusban az orosz kisebbséget diszkriminálónak és ezért alkotmányellenesnek minősítette a kormány rendeletét, amely 75 százalékos lett nyelvi kvótát írt elő a kereskedelmi rádió- és tévéadók műsoraiban. A lett nyelv szószólói pedig az EUcsatlakozástól remélnek hátszelet. A belépés nyomán csaknem százezer oldalnyi uniós rendeletet és előírást kell lett nyelvre lefordítani, ami a nyelv megújulásához éppúgy hozzájárul, mint a lett nyelvű tolmácsok és fordítók iránti kereslet emelkedéséhez. Utóbbiaknak több mint 50 ezer új kifejezést (a bankszektortól a hajógyártásig) kellett megalkotniuk, megújítva ezzel az egyik legősibb indogermán nyelvet, amely csak a litvánnal és a (már kihalt) óporosszal rokon.
