Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-17 / 213. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 17. Beszélgetés Thököly Gáborral ­Rimaszombat. A Pósa Lajos Irodalmi és Közművelődési Kávéház hol­napi rendezvényének vendége Thököly Gábor műemlékvédő, akinek Kastélyok, kúriák, udvarházak Gömörben című kötete a napokban je­lent meg. Az est 18 órakor kezdődik a Magyar Közösségi Házban (Daxner u. 35.), a beszélgetőtárs Juhász Dósa János lesz. (m) Kanadai történész előadása . Pozsony. A Corvin Mátyás Társaság meghívására Radics Géza Ka­nadában élő történész tart előadást pénteken 17.30 órai kezdettel a Csemadok Május 1. téri székházának nagytermében. Radics Géza előadásának címe: Magyar őstörténet, (m) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Portugál 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Zorba (vendégjáték Nagymegyeren) 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Ibusár 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Az olasz meló (amerikai) 16,18, 20.30 MLADOSŤ: Frida (amerikai-kanadai) 15.15, 17.30, 20 TATRA: Hasrapacsi (cseh) 16, 18.15, 20.30 AU PARK - PALACE: A Mindenóó (amerikai) 14.30, 15.40, 16.40, 17.50, 18.50, 20, 21, 22.10 Pinocchio (olasz) 14.45, 17.05 Hasrapacsi (cseh) 14.30, 17, 19.30, 22 Az olasz meló (ameri­kai) 15,10, 17.30, 20.10, 22.30 Femme Fatale (amerikai-francia- német) 20.20 Túl mindenen (amerikai) 15,17.20, 19.40, 22.10 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 14.40, 17.05, 19.30 Merülés a félelembe (amerikai) 21.55 Equilibrium (amerikai) 18.20, 20.40 Stuart Little, kisegér (amerikai) 14.30 Sorsdöntő nyár (amerikai) 16.45, 19.10, 21.30 Frida (amerikai-kanadai) 19.20, 21.50 Fimfárum (cseh) 14.55,16.50,18.30 A Snake of June (japán). 22.40 Chicago (amerikai) 14.10,16.35,19, 21.25 KASSA TATRA: Túl mindenen (amerikai) 16, 18, 20 CAPITOL: Hasrapacsi (cseh) 16,18, 20 ÚSMEV: Az olasz meló (amerikai) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Hulk (amerikai) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Ho­gyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt (amerikai) 17, 19.30 KO­VÁK: Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) 19.30 VÁG- SELLYE - VMK: Nons-top party arcok (spanyol) 20 PÁRKÁNY - DA­NUBIUS: Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: Miről álmodik a lány (amerikai) 16.30, 19 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Csaó, Lizzie! (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Azonosság (amerikai) 16.15 Boldog Születésnapot! (ma­gyar) 15.15, 19.45 Doktor Szöszi 2. (amerikai) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A fülke (amerikai) 18.30, 20.15 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 14.30, 17, 19.30 Malacka, a hős (amerikai) 14.15 A Mindenóó (amerikai) 13.30,15.45,18, 20.15 Miről álmodik a lány (amerikai) 16, 18, 20 Oviapu (amerikai) 13.30, 15.15, 17.15, 19.15 Segítség, hal lettem! (dán-ír-német) 14.45, 16.30 Sorsdöntő nyár (amerikai) 13, 17.30 Szindbád - A hét tenger legendája (ameri­kai) 13,15 Terminátor 3.-A gépek lázadása (amerikai) 13.15,15.30, 17.45, 20 Vitathatatlan (amerikai-német) 16.45,19.30 Népes fiatal közönség a Minority Film Festivalon Nem várt érdeklődés Széljegyzetek Cselényi László Escorial avagy a Cs-tartomány című kötete kapcsán Monográfia-pótló monográfia ESCORIAL avagy a Cs -tartomány Összeállította POMOGÁTS BÉLA Cselényi van egy púpú, van kétpúpú, sőt több... én a pozsonyi Cselényi Lászlóra gondoltam. A nem magyarországi magyar irodalmi tájékozódásunk hagyományosan Erdély-centrikus, aztán jön a bús Bácska, és csak utána a Felvidék. Cselényi következetes költészetépítése is több figyelmet érdemelne. Ő talán a legkitartóbb, legelszántabb avantgárd költőnk - mintha az ő esetében volna ennek a megjelölésnek értelme. Cselényi László megy az útján (Esterházy Péter) Madach-Posomum •' Liiium .Aurum ÖSSZEFOGLALÓNK Pozsony. A szervezőket is meglepte az a nagy érdeklődés, amellyel a nagyrészt fiatalokból álló közönség kísérte a Minority Film Festival első évfolyamát - a kisebbségekről szóló filmek seregszemléjét, amely szep­tember 12-től 14-ig zajlott Pozsony­ban. A Mladosť moziban és a Cseh Központban tartott 15 előadáson 39 rövidfilmet és négy játékfilmet te­kinthetett meg a fesztivál közönsége a kisebbség, a tolerancia, a kultúrák találkozása és egymásra hatása té­makörében. A legnagyobb sikert a játékfilmek aratták: a Jalla! Jalla!, amely a Svédországban élő libano­niakról szól, és az Atanarjuat, amely Észak-Kanada őslakosainak, az inuitoknak a legendáit dolgozza fel. A fesztivál nyitó játékfilmjét, Zdenék Tyc Rohadékok című munkáját a ha­talmas érdeklődésre való tekintettel egyszerre két teremben vetítették. Honnan ered a félelem, a gyűlölet és az intolerancia? Xenofób nemzet a szlovák? címmel szombaton délután kerekasztal-beszélgetést tartottak. Az eszmecserét Peter Hledík film­rendező vezette, Michal Vašečka szociológus, Grendel Gábor publi­cista és Samuel Abrahám részvételé­vel. Mivel kérdésekben és észrevéte­lekben nem volt hiány, a kerekasz- tal-beszélgetés csaknem három órán keresztül tartott. Nem csupán a Minority Film Festival, hanem a szlovák főváros kulturális életének is kellemes színfoltját jelentették a se­regszemle kísérőrendezvényeként műsorra tűzött esti koncertek. Pén­teken a Pressburger Klezmer Band, szombaton Banyák István cigányze­nekara, vasárnap pedig a Bendő ze­nekar táncoltatta meg a Hviezdoslav téren a közönséget. A Minority Film Festival első évfo­lyamát Csáky Pál miniszterelnök-he­lyettes nyitotta meg, védnökséget Rudolf Schuster államfő és Eduard Kukán külügyminiszter vállalt a ren­dezvény felett. Mivel a fesztivál bebizonyította, hogy a pozsonyi közönség érdeklő­dik az együttélés és a tolerancia té­májával foglalkozó dokumentum- és játékfilmek iránt, a rendezvény szervezői - a szlovák kormány és a Barok Film -, valamint társszervezői - a Bioscop Bratislava, a Szlovák Filmintézet, a Pozsony megyei ön- kormányzat, Pozsony-Óváros és a Cseh Központ - megegyeztek ab­ban, hogy egy év múlva megrende­zik a kisebbségekkel foglalkozó fil­mek seregszemléjének második év­folyamát. (ms) Minden úgy kezdődött, akár a mesében: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal költő, aki a legszebb magyar nyelvvel, a palóccal fölvértez­ve nekivágott a világnak, hogy meghódítsa, de leg­alábbis megváltoztassa. Eset­leg, ha búja szusszal, meg­váltsa. KÖVESDI KÁROLY Pechjére azonban a háború utáni Csehszlovákiában született, ahol a vüágmegváltók legfeljebb Pozso- nyig futhattak, ha csehszlovákiai magyar költők akartak lenni. Cse­lényi László azonban - mert termé­szetesen róla van szó - nem akart sem csehszlovákiai, sem szlovensz- kói, de még csak felvidéki, ilyen­olyan táji, égaljai magyar költő len­ni, csak egyszerűen költő, s ebben a létállapotban hamar rá kellett jön­nie, milyen bezárt a világ, pláne, ha a sematizmus posványából éppen csak előtántorgott kultúrpolitika szabja meg a kereteit. Az egyetlen kitörési lehetőség ebből az akolból, ha útnak ered, s meg sem áll mond­juk Párizsig. Mehetett volna persze Londonba, akár Határ Győző, Ró­mába, akár Cs. Szabó, vagy akár Dél-Amerikába, mint Ferdinandy, ám Ady, s még előtte Batsányi óta tudjuk, hogy a magyar költészet fő­városa Párizs. És hát Cselényi nem emigrálni akart, hanem világot lát­ni, új impulzusokat szerezni, a nagybetűs Költészetet szívni magá­ba, mert itthon igencsak híjával vol­tak e terméknek. A párizsi Magyar Műhely egyik frontembere, Papp Ti­bor több, mint harminc évvel ké­sőbb megkapó, sőt megható, karco­latnak beillő rajzolatot ír erről a csetlés-botlásról, melynek első vég­terméke egy háromsoros lett, a le­gendás hétszer főbelőtt naranccsal. „Több hónapos levelezgetés, helyi kérvényezés és ilyen-olyan várako­zás után 1965 őszén megérkezett Párizsba. Hallatlanul nagy lelkierő kellett ahhoz, hogy elszánja magát az útra, egyrészt azért, mert a ható­ság megpróbálta információgyűjtés­re beszervezni, amire ugyan nemet mondott, de soha nőm tudhatta, mi­kor csap vissza rá bumerángként ha­tározott ellenkezése, másrészt azért, mert vállalkozása előd, azaz példa nélküli volt, harmadrészt pedig azért, mert megszokott világát fel­rúgva kellett nekivágnia a bizonyta­lannak. Ne felejtsük el, a nagy kirán­dulás rosszul is elsülhetett volna.” Papp Tibortól egyébként azt is meg­tudjuk, hogy a francia költők fordí­tása mellett hogyan csetlett-botlott Cselényi László afféle porcelánbolti elefántként különféle civil foglalko­zások útvesztőiben: „Szorgalmasan jár a Sorbonne francia kurzusára, ci- vü életében pedig gondosan növeli messze földön híres ügyetlenségé­nek legendáját.” E hosszú bevezető talán indokolat­lan, de nem céltalan. Amilyen unal­ELÖZETESÜNK Háromszáz évvel ezelőtt robbant ki a II. Rákóczi Ferenc nevével fémjel­zett szabadságharc, s mind az anya­országban, mind a Felvidéken sze­retnének méltó módon emlékezni az egykori hős elődökre. A budapesti Magyar Nemzeti Múze­um sem szeretne kimaradni a sor­ból, s az ősz folyamán a Sétálókon­certek sorozatában a kuruc kort idé­zi meg. A koncertek állandó vendé­ge a Musica Historka régizenei együttes 1, amely külön műsort állí­tott össze a szabadságharc tisztele­tére. Szeptember 27-én 11 órától a barokk kor Franciaországába és Lengyelországába utaznak vissza az időben. Franciaország a zene terüle­tén is nagyhatalom volt (Lully, Cou­perin, Marais, Saint-Colombe), di­vatot teremtett táncaival. A lengyel viszont az egyetlen kelet-európai nép volt, amelynek a zenéje meg­masak tudnak ugyanis lenni a mo­nográfiák - amelyekben általában a célba vett alkotót szokás körbeudva- rolni, udvarát naggyá varázsolni, rá­aggatni minden karácsonyfadíszt, rosszabb esetben fehérre mosdatni, hogy aztán az egész leginkább ma­gának a megcélzottnak nyújtson szellemi ejakuációt - olyan felüdü­lést nyújthat egy ilyen szerkezetű könyv, mint az Escorial, amely Cse­lényi László világáról és műhelyéről szól, s amely titkoltan vagy bevallot­tan a hiányzó monográfiát szeretné pótolni. Vagyis éppen attól érdekes, ami a gyengéje és esetlegessége: kü­lönböző színvonalú, hangvételű és előjelű írások halmaza, melyek kö­zött találunk portrét, kritikát, inter­jú-előszót, recenziót, s amelyek kö­zül - talán nemcsak számomra - ép­pen az említett és idézett Papp Ti- bor-írás az egyik legemberközelibb és leghűbb tükre a Cselényi-pálya egyik - de biztosan a legmeghatáro­zóbb - szeletének. 9 o e Mindenki tisztában van vele, hogy Cselényi László problémás alkotó. Ä probléma azonban nem vele magá­val van, hanem értelmezőivel és kri­tikusaival, hiszen verseinek értel- mezése-értékelése kritikusonként változik (ami megint csak azt bizo­nyítja, hogy a kritikus mindig ön­magát írja). Van, aki olyasmit kér számon tőle, ami távol áll az alkotói szándéktól, ismét van, aki felfedez­érintette a nemzetközi divatot. A polonéz rövid időn belül elterjedt az európai tánctermekben is. A lengyel barokk emlékei közül Adam Jarze- bski udvari muzsikája és szerelmi dalok is felcsendülnek. Október 25- én 11.00-tól a Thököly-kor muzsiká­ja szólal meg. Thököly udvarát egy­szerre formálta török és nyugatias ízlés szerint. Az összeállítás a kor énekköltészetéből nyújt ízelítőt, fő­leg panaszdalokat és keserveseket. A török kiűzetésére a szultáni udvar­ban nevelkedett moldva fejede- lemfi, Dimitrie Cantemir klasszikus muzsikája, valamint a magyar kato­nák tábori zenéje emlékeztet. No­vember 8-án már a Rákóczi-kor el­lentmondásainak és egyszeri, meg nem ismételhető virágzásának állí­tanak emléket a sorozat szerkesztői. A műsor gerincét ismeretlen magyar és szlovák énekszerzők versei alkot­ják, melyek gyakran Rákóczi nevé­ben szólnak. A kuruc tábori dalo­ni vél az alkotói szándékon túli ele­meket, és akad (szerencsére) olyan is, aki a műből kiindulva értelmez, és éppen ezért látja meg a törékeny, sokszor képlékeny lényeget. Talán emiatt a problémásság miatt nem merészelte eddig senki felvállalni egy Cselényi-monográfia megírásá­nak a kockázatát. Költészetéről ír­tak rövidebb-hosszabb kritikákat, voltak, akik korszakos felfedezése­ket véltek, akadtak, akik melléfog­tak, de olyanok is, akik ráhibáztak a gyökerekre. Monográfiát írni azon­ban ezidáig nem merészelt senki. Hogy miért, azt valószínűleg az az ember fogja megfogalmazni, aki vé­gül rászánja magát. Maradjunk tehát az Escorialnál, en­nél a különös könyvnél, amely még­iscsak monográfia, sőt több annál: egy életmű mozaikkockákból össze­álló tükre. Sokszínű, sokarcú, sok­szempontú, kanonizálástól mentes, divatok felől közelíthetetlen. Talán azért, mert Cselényi költészete a magyar irodalmon belül is egyedi. Ami jelszavakban, például Ester­házy Péter megfogalmazásában így hangzik: „Ő talán a legkitartóbb, legelszántabb avantgárd költőnk - mintha az ő esetében volna ennek a megjelölésnek értelme.” Pomogáts Béla olvasatában pedig így: „Cse­lényi László nagy ívű avantgárd mí­toszaiból és szövegvariációs eposza­iból ugyanúgy megismerhető az em­beri világ, a nemzeti, a kisebbségi és kon, bujdosóénekeken, csúfolókon és táncdallamokon kívül a Habs- burg-párti Esterházy Pál és Koháry István műveit is felidézik. December 13-án Za tréma horami címmel ke­rül sor a sorozat utolsó koncertjére. Nemcsak a magyar, hanem a szlo­vák, a ruszin, a román és a horvát népdalokban is megtaláljuk Rákó­czi, Bercsényi és más történelmi sze­mélyek nevét, tetteit vagy egyszerű­en a kuruc kor nosztalgiáját. Ä XVIII. század kéziratos énekköltészetében már kevéssel a szabadságharc buká­sa után felbukkannak ilyen versek, amelyek majd a nemzeti romantika korában kapnak különös hangsúlyt. A koncert érdekessége, hogy elő- bemutatója december 11-én lesz Ri­maszombatban. A Nemzeti Múzeum Lapidarium Kávézója is várja az irodalom iránt érdeklődőket. Szeptember 22-én 18 órától Simon Aladár mutatja be Jó­zsef Attila-estjét, október 20-án Ily­a közép-európai tapasztalat, akár egy hagyományosan realista nagy­regényből, amely a valóságról teljes körű képet mutat.” Csontos János olvasata még frappánsabb: „A mon­tázs szintjén történő szerkesztés tu­datossága túlmutat a megformálás stílusszeszélyein. Főképpen így van ez Cselényi esetében, aki az »ős-ere- deti« szövegkollázst filozófiai nívóra emelte.” Látjuk tehát, hogy ahány megköze­lítés, annyiféle. Mindazonáltal nem meglepő az a bizonytalanság, óva­tos esetlegesség és tapogatózás, ami a kritikusok részéről a Cselényi-mű- veket körülveszi, hiszen ez az élet­mű valóban hasonlatos az Esco- rialhoz (Tőzsér Árpád hasonlata), amely a maga befejezetlenségében is monumentális, és sokkal inkább szándék, mint építmény. Kritikusai közül talán Mekis D. János áll leg­közelebb a lényeghez, amikor az Acetilén ágyak kapcsán az alábbia­kat fogalmazza meg: „Miként a számtalan felgyülemlett életműtö­redéket, a darabokra bontott, ko­rábban már kész szövegeket lehe­tetlen valamely egyedül helyes sor­rendbe illeszteni, tökéletes egésszé szervezni, úgy a gyakori melléren­delő szerkezetek, a széttördelt mon­datok sem szándékoznak egyetlen abszolút, intencionált jelentést köz­vetíteni. A fragmentumokból össze­állított kompozíció szabad asszociá­ciók láncolata, amelynek különös belső töltést ad az esetlegesség és az össze nem illőség feszítő ereje. A szöveg rejtvényként áll az olvasó előtt - megfejtése, azaz a nyitott mű befejezése már az ő feladata.” Vagy a fiatal pályatárs, Szászi Zoltán ta­pint rá a lényegre? „Nagyszerűsé­gében egyszerre értelmezhető és érezhető galaxis, aminek minden pontja találkozik az énnel.” 9 9 9 Egy ilyen jellegű kötetnek természe­tesen nem lehet megragadni a lé­nyegét, nem is lehet szándéka egy rövid recenziónak. Talán legjobb, ha magára a szerzőre hagyjuk ezt, aki így vallott Tóth Lászlónak egyik in­terjújában: „... világéletemben az egységes, totális világlátás, az össze­függő nagy kombinációk, hosszú versek mániákusa voltam (...), soha nem egymás után sorjázó, egymás­sal össze nem függő lírai verseket ír­tam, hanem egyetlen szöveget, egyetlen mag körül terebélyesedő »Work in Progress-t«. Lehetőségeket egy elképzelt szöveghez (...), egy el­képzelt eposz töredékeit, s az a híd, amelyről Koncsol László beszél szö­vegeimmel kapcsolatban (...), ter­mészetesen soha nem készül el. Ám meggyőződésem, hogy nem is kell elkészülnie...” Ennek az elkészületlen és elkészül- hetetlen világnak közlekedőedénye a költő, aki ebben a kötetben - me­lyet a pályatárs, Pomogáts Béla szer­kesztett egybe - úgy áll az olvasó elé, hogy a titkok természetesen ez­úttal sem fejtődtek meg, de legalább egy lépéssel közelebb kerültünk hozzájuk. lyés Kinga pódiumestje lesz hallható Márai Sándor műveiből, november 17-én Bálint Márta ad elő Székely János műveiből. December 15-én Grencsó István és Hajnóczy Csaba adja elő „múzeumi vázlatait” szaxo­fonra, gitárra és semplerre. (giv) A budapesti Magyar Nemzeti Múzeum Sétálókoncertek sorozatának állandó vendége a Musica Historica lesz II. Rákóczi Ferenc zenés megidézése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom