Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-12 / 210. szám, péntek
„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petöß Sándor) „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól. ” (Anthony de Mello) 2003. szeptember 12., péntek 3. évfolyam, 18. szám Farkas Beáta, lapunk népszerű szemész szaktanácsadója azt vallja, hogy a konyhában az elmélet gyakorlat nélkül semmit sem ér Mutatós is, finom is, egészséges is Farkas Beáta: „Nem szívesen hagyom a konyhámat másra" (Milan Drozd felvételei) Tokaji borleves, ahogyan dr. Farkas Beáta készíti 2 deciliter borban felfőzzük a fahéjat, a szegfűszeget, a citromhéjat. Hagyjuk forrni, majd leszűrjük. A mazsolát beáztatjuk. 2 és fél deciliter borral elkeverünk 5 dkg kristálycukrot, 3 dkg vaníliás pudingport, 3 tojássárgáját, és a leszűrt fűszeres bort. 2 és fél deciliter borhoz 2 deciliter vizet adunk, majd lefedjük, és feltesszük forrni. A 3 tojásfehéijét habbá verjük, félkemény állapotban 5 dkg kristálycukrot adunk hozzá. A forrásban levő bort a tojássárgás maszszához öntjük, és vízgőz felett kissé besűrítjük. Ezután gyorsan a tojáshabhoz keverjük. Mazsolával díszítjük, s miután kihűlt, tálaljuk. M. CSEPÉCZ SZILVIA A mikor dr. Farkas Beátával és Farkas Iván parti lamenti képviselővel megbeszéltük a talál- kozó időpontját, meg sem fordult a fejemben, hogy majd terített asztallal, különleges, ízletes falatokkal várnak. Farkas Beáta, lapunk népszerű szemész szaktanácsadója azonban azt vallja, hogy a konyhában az elmélet gyakorlat nélkül mit sem ér. így azután - nem kis meglepetésre - a beszélgetés kellemes, hűsítő tokaji borlevessel kezdődött, tejszínes-zöldséges pisztránggal folytatódott, és - gyümölcsös piskótatorta formájában - édes desszerttel fejeződött be. A Farkas házaspár a Párkánnyal szomszédos Muzsla községben él. Éppen az utolsó simításokat végzik a doktornő nagyszüleitől örökölt, és tágas, kényelmes otthonná átépített családi házukon. Igaz, a családfő mostanában keveset tartózkodik odahaza. Amellett, hogy az MKP képviselőjeként teszi a dolgát, júniusban a NATO Parlamenti Közgyűlésének tagjává is megválasztották. Amikor fotós kollégámmal megérkeztünk hozzájuk, a doktornő és a család szeme fénye, a tizenegy éves Péter nyitott ajtót.- A féljem pár percet késik, de már úton van - mondta a csinos, filigrán Beáta, miközben beljebb tessékelt. - Ma hajnalban kelt, mert Pozsonyban, a minisztériumban volt egy megbeszélése, utána pedig a járási székhelyen, Érsekújvárban tartott fogadónapot. Nem könnyű megszokni, hogy amióta képviselőként dolgozik, hetente csak egy-két estét, vagy eseüeg csupán a hétvége valamelyik napját tölti itthon. Ha ketten vagyunk a fiammal, hétköznap rendszerint hideg vacsorát eszünk. Nekem Párkányban van szemészeti rendelőm, általában délután négyöt óra tájban érek haza. A közös családi ebédeket és vacsorákat így legtöbbször a hétvégeken pótoljuk. Szeretek főzni és sütni, a mi családunkban minden nő otthonosan mozog a konyhában. De bevallom, gyerek- és kamaszlány koromban nem igazán érdekelt a konyhaművészet. Főzni Prágában, az egyetemi évek alatt tanultam meg. Félig-med- dig kényszerből, a kollégium konyhája ugyanis borzasztóan rossz voít. Ott készítettem az első tortámat is, remoszkában. Egyszerű piskótatorta volt, csokikrémmel. Egész délután bíbelődtem vele, de végül is sikerült. És mindenki nagyon megörült neki, hogy mégis csak valamilyen édesség. Főleg hétvégeken fő- zőcskéztem, több olyan diáktársammal együtt, akik szintén távoli helyekről érkeztek Prágába, és csak havonta, vagy még ritkábban utaztak haza. Volt egy etióp barátnőm, ő etióp ételeket készített. A horvát barátnőm horvát, a cseh szobatársnőm pedig cseh ételeket. így minden hétvégén változott a menü. Megmaradt valami ezekből a külföldi ételreceptekből? Hát, megvallom őszintén, mindegyik lány csak úgy tudott főzni, mint én... Vagyis az etióp ételek amolyan currys valamik voltak, a horvát ételekben pedig főleg paradicsom és paprika... Én meg, ugye, főzelékeket készítettem... Mert azért igyekeztünk egészségesen élni. A spenótfőzelékem ízlett mindenkinek a legjobban. A cseh szobatársnőm volt az, aki tényleg jól sütött-fő- zött, tőle sok mindent tanultam. A cseh ételek közül nagyon megszerettem a krumplis knédlit, a hússal töltött knédlit pirított hagymával, a „vepŕo knedlo zelo”-t, a „svíčková”- t. Es persze az aprósüteményeik! Azok nagyon-nagyon ízletesek. Mikor kezdett el saját háztartást vezetni? A férjemmel, aki párkányi, érdekes módon Prágában ismerkedtem meg. Iván a műszaki egyetem villamosmérnöki karára járt. Akkor házasodtunk össze, amikor ő végzett. Nekem viszont még hátra volt egy évem. Ezért az első évben távházasságban éltünk. Azután az édesanyá- mékhoz költöztünk, és ott is laktunk 1994-ig. Addigra már egy kissé átalakítottuk a nagymama házát, és átköltöztünk ide. Azóta van saját konyhám. Kedveljük a változatos, szem-szájnak ingere, de egészséges ételeket. Én szeretek kipróbálni új recepteket, különleges dolgokat, de a hétköznapokban a klasszikus pörköltet vagy a főzelékféléket is szívesen készítem. A húsfélék közül a baromfit szeretjük a legjobban. Mindig nagyon ügyelek arra is, hogy az étel valahogy kinézzen. El sem tudom képzelni, hogy csak úgy összekotyvasztok valamit, és az asztalra teszem. A rokonságunk eléggé kicsi. Ivánnak van két testvére, de sem nekem, sem a szüleimnek nincsenek. A baráti körünk viszont meglehetősen nagy. A legtöbben szintén szeretnek főzni, és néha igyekszünk túllicitálni egymást. Mivel Muzslán lakunk, a budapesti, a prágai barátaink rendszerint hétvégére, szombat-vasárnapra szoktak jönni. Kicsit kirándulunk, s aztán ebédre vagy vacsorára mindig igyekszem valami különlegeset készíteni. Idáig jutottunk a beszélgetésben, amikor megérkezett a házigazda, Farkas Iván. Sajnálja - mondta -, hogy késett, de nagyon sok érdeklődő volt a járási fogadónapon, és természetesen senkit nem akart elküldeni. Mi eközben elfogyasztottuk a rendkívül ízletes tokaji borlevest, csupán fotós kollégám sajnálta, hogy kocsival érkezett, mert így csak néhány kanálnyi kóstolót kapott belőle. A háziasszony elárulta, hogy a tokaji borleves hamisítatlan muzslai muskotályból készült. Molnár Iván képviselő úr ugyanis szőlősgazdának sem akármilyen. Több díjnyertes borral dicsekedhet, legutóbb a helyi borverseny vándorserlegét kapta cabernet savignon merlot vörösboráért. A kedvünkért kinyitott egy palack, szintén díjnyertes 96-os évjáratú morva muskotályt. Hát mit mondjak! Megint csak én jártam jól, kollégám a fenséges nedűt már meg sem kóstolhatta. A szőlőt is saját maga műveli? (F. I.) Az utolsó két-három évben idő hiányában már kissé nehézkes lenne, de szerencsére a családban vannak, akik ezt a munkát elvégzik helyettem. A szüretnél, a fejtéseknél és a palackozásnál viszont ott kell lennem. Gondolom, nagyot változott az életvitele, amióta a parlamentben dolgozik... (F. I.) Igen, ez természetesen így van. Először is a távolság. Hetente több napot töltök Pozsonyban. Ha parlamenti ülésszak van, akkor hiába lehet megreggelizni, megebédelni az étteremben, én a szünetekben inkább a saját régiónk ügyes-bajos dolgait intézem. S gyakran van esténként is valamilyen program. Vagy bizottsági ülés, vagy egy közös megbeszélés, esetleg valamilyen rendezvény... Egyébként igyekszik betartani azt, hogy reggeli, ebéd, vacsora? (F. I.) Igen. Megpróbálok rendszeresen étkezni. Reggeli nélkül például nem tudok elindulni. És ez lehet akár hajnali négykor is. Nem vagyok igényes, elég a két szelet kenyér, valamilyen zöldséggel, hozzá tej, kakaó vagy tea. Kávét nemigen iszom, bár az utóbbi fél évben picikét rászoktam. Mert a parlamenti vitát néha-néha nem igazán lehet kibírni kávé vagy más frissítő nélkül. De egyébként a fél kezemen meg tudnám számolni, hány kávét ittam életemben. Eszerint az egészséges étkezés híve? (F. I.) Teljes mértékben. Már egészen fiatalon, amikor hallottam arról, hogy a túlzott sófogyasztás egészségtelen, elhatároztam, hogy megelégszem annyi sóval, ameny- nyi a kenyérben vagy más élelmiszerekben van. A paprikát, a paradicsomot is só nélkül eszem. (F. B.) És lassan hozzászokott az egész család. Eleinte a fiammal még utánasóztunk, de ma már csak ritkán. Főzésnél természetesen a többi fűszer mellett sót is használok, de igyekszem úgy elkészíteni az ételeket, hogy utósózásra már ne legyen szükség. Időnként, ha vendégeket fogadunk, azért szoktam aggódni, hogy eléggé ízes-e az étel, mert főzés közben soha nem kóstolok meg semmit. Eddig még nem volt komolyabb gond. Ez a zöldséges pisztráng rendkívül finom... (F. B.) Ó, ez a fogás nagyon egyszerű. Olyankor szoktam elkészíteni, amikor nincs sok időm, viszont szeretném, ha az étel ki is nézne valahogy. A megtisztított pisztrángokat besózom (itt a só!), és kissé állni hagyom, hogy a só átjárja. Közben kivajazom a tepsit, ráteszem a pisztrángokat, azután körberakom zöldséggel, ami éppen akad. A borsót nem ajánlom, mert kipróbáltam, túl kemény marad. Inkább sárgarépát, brokkolit, karfiolt teszek mellé, és tejszínnel leöntöm az egészet. Utána beteszem a sütőbe, és félidőben kicsit megkenem vajjal, hogy ropogó- sabb legyen. A félje szokott segíteni a konyhában? (F. B.) Nem, de nekem furcsa is, ha egy férfi főz. Nem szívesen hagyom a konyhámat másra, bár Péter fiam már belekóstolt a szakácskodásba. Érdekli őt a gasztronómia. Gyakran nézi a televíziós főzőcskéket, és idén nyáron ő „táplálta” a két nagypapát, amíg dolgoztak. Apukám a fűtést és a vízvezetéket szerelte, apósom pedig a villanyt. A házunk ugyanis afféle családi vállakózásban készül. (F. I.) Valóban nem nagyon szoktam segíteni a konyhában, nem engedi az időm. Az egyetem elvégzése óta még soha nem volt az életemben olyan időszak, hogy ne lett volna úgy igazából dolgom. Egy svájci céghez kerültem, ahol később vezérigazgató lettem. Majd alapítottunk Párkányban egy magáncéget, abban tevékenykedtem mint társtulajdonos. Azután pedig a járási hivatalban dolgoztam. Ezért is van összehasonlítási alapom a magánvállalkozás, a külföldi cégben való munka, a közigazgatási tevékenység és a parlamenti munka között. Mind a négynek megvan a maga külön varázsa, és a maga nemében mindegyik nagyon érdekes. A lényeg az, hogy mindig ki volt és ki van számolva szinte minden percem. De azért, ha főzni nem szoktam is, a finom ételeket nagyon kedvelem. És a feleségem igazán kiválóan főz. Én lényegében mindenevő vagyok. Szeretem a szárnyasokat, a halat, a jellegzetes magyaros ételeket, a zöldségleveseket..., és kapros ételt bármilyen formában. Például a kaporlevest, a kapros szószokat. A közelmúltban hivatalos úton Lengyelországban voltam, és azt tapasztaltam, hogy ott szinte minden ételben van kapor. Gondolom, végig is kóstolta valamennyit... (F. I.) Persze. A hivatalos utakon vagy a fogadásokon meg kell kóstolni mindent. De egyáltalán, ahová az ember kiutazik, ott a helyi ételkülönlegességeket keresi. A helyi, tájjellegű borokat például. Azokat is meg szoktam ízlelni, már csak azért is, hogy összevethessem a mi muzslai, illetve párkány-vidéki borainkkal. Az édességet viszont, ha egy mód van rá, kihagyom. Eddig a munkáimból eredően, a rohanó életmód közepette nagyon sok édességet ettem. Tehát megtörtént az, hogy félreálltam a kocsival, és ebéd helyett megettem 2-3 nagy szelet csokit, vagy kekszet. Azzal jól is lakik az ember. Aztán a feleségem úgy fél évvel ezelőtt említette, hogy rendkívül megemelkedett a cukorbetegek száma, s az ő rendelőjében is nagyon sok a cukorbetegség szövődményeként szempanaszokkal jelentkező beteg. Azt természetesen tudjuk, hogy a cukorbetegség kiváltó oka nem az édesség, de én úgy gondoltam, mégis kihagyom. Azóta nem is ettem édességet reggeli vagy ebéd helyett egyszer sem. Csakis főétkezés után. (F. B.) Régebben minden hétvégén sütöttem valamit, mostanában már jóval ritkábban. Az egészséges étkezés természetesen nem azt jelenti, hogy bármiről is teljesen lemondanánk. Mert az egyoldalú táplálkozás is nagyon veszélyes. Egyetemista koromban, az utolsó fél évben pár hónapig teljesen vegetáriánus módon étkeztem. És vészesen vérszegény lettem. Azóta nem próbálkoztam újra semmi ilyesmivel. Most, a beszélgetés - és az ebéd - vége felé került sor a meglepetés-tortára, amiből a ház ura is jóízűen falatozott. Elvégre már túl voltunk a pisztránglakomán. Péter, aki gasztronómiai ügyekben valóban meglepően tájékozottnak bizonyult, a vegetáriánus étrendhez búcsúzóul még hozzáfűzte: A televízióban egy tudományos fűmben is mondták, hogy a vegetáriánus ember belülről fiatal, de kívülről nagyon öregnek néz ki. Mert hogy a szervezetben az elfogyasztott hús alkotja, formálja meg a külsőt, a növény pedig a belsőt. Az a legjobb, ha az ember színesen, de mégis ' egészségesen étkezik. Farkas Péter: „Legjobb, ha az ember színesen, de egészségesen étkezik" Farkas Iván: „Ha főzni nem is, enni nagyon szeretek, és a feleségem igazán kiválóan főz"
