Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-19 / 191. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 19. JÁTÉK Gombaszögi hívogató A Csemadok Országos Tanácsa és a Pátria rádió augusztus 24-én ebben az évben is megrendezi a szlovákiai magyarok országos kul­turális ünnepélyét Gombaszögön. Szeretnénk, ha olvasóink közül minél többen eljutnának a festői szépségű színhelyre, ezért a gom­baszögi ünnepély kapcsán augusztus 21-ig tartó játékot indítottunk. Naponta felteszünk egy-egy kérdést, amelyre levelezőlapon lehet válaszolni. Mindennap kisorsolunk egy nyertest, akinek a szervezők két személyre szóló belépőt biztosítanak. A nyertesek nevét és a megfejtéseket az Új Szó augusztus 23. számában közöljük. Ajegyek tulajdonosai a belépőket átruházhatják más személyekre is. A névre szóló belépőjegyeket a nyertesek vagy az általuk meghatározott személy a helyszínen, tehát Gombaszögön a főbejáratnál veheti át. A könnyebb elérhetőség érdekében, ha van, kérjük, tüntessenek fel telefonszámot. Mai kérdésünk: A gombaszögi ünnepségek főszervezője, természetesen más társ­rendezőkkel együtt a kezdettől fogva a Csemadok volt. Mai kérdé­sünkben arra várjuk a választ, hogy ki jelenleg a Csemadok Orszá­gos Tanácsának az elnöke? a. Kvarda József b. Száraz József c. Görföl Jenő A választ a következő címre küldjék: Petit Press Új Szó Námestie SNP 30 814 64 Bratislava A levelezőlapra, kérjük, írják rá: Gombaszög 2003. FELHÍVÁS A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Kassa- környéke Területi Választmánya és a Pódium Színházi Társaság meghirdeti az V. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált (Falusi Színjátszók Fesztiválja), amelyre 2003. november 13-16. között ke­rül sor Szepsiben és Buzitán. A fesztiválon részt vevő csoportok a következő műfajokban jelent­kezhetnek 2003. szeptember 15-ig a Csemadok Kassa-környéke TV címén: klasszikus színdarabok, népszínművek, esztrádműsorok, dramatikus népi játékok. Esztrádcsoportok esetében a műsor idő­tartama maximum 50 perc lehet. Bővebb információval a Csemadok Kassa-környéke TV titkárságán szolgálnak (045 01 Moldava nad Bodvou, Hlavná 81. T-fax: 055/4603602, mobil: 0905/543986) . Információk és jelentkezési lapok beszerezhetők a Csemadok területi választmányain. MOZI POZSONY HVIEZDA: T3 - A gépek lázadása (amerikai) 16, 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 20.15 MLADOST: Chicago (amerikai-kanadai) 15.15, 17.30, 20 TATRA: Kóla, puska, sült krumpli (amerikai) 18.15, 20.30 AU PARK - PALACE: T3 - A gépek lázadása (amerikai) 14.15,15.30, 16.30, 17.45, 18.45, 20, 21, 22.15 Scooby Doo - A nagy csapat (amerikai) 15.20 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 14, 16.15, 18.35, 20.50 Csaó, Lizzie! (amerikai) 14.30,16.30,18.30,20.30,22.40 Ku­tyák és macskák (amerikai) 15, 17 Az igazság órája (amerikai) 19.40,22 Több a sokknál (amerikai) 14.45,17,19.15,21.30 Mi kell a lánynak (amerikai) 17.55,22.30 Ki nevel a végén? (amerikai) 15.40, 20.10 Veszett vad (amerikai) 14.30, 19, 21.10 Lara Croft: Tomb Raider (amerikai) 16.35 Taxi 3 (francia) 14.10, 16.10,18.20, 20.20 A kör (amerikai) 22.45 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 14, 15.45, 17.30 Frida (amerikai-kanadai) 17.20, 19.50, 22.15 Chicago (ameri­kai) 14.40, 17.05, 19.30, 21.55 Egy veszedelmes elme vallomásai (amerikai-kanadai-német) 19.20, 21.50 PÓLUS - STER CENTURY: Csaó, Lizzie! (amerikai) 15.20, 17.20, 19.20 Kóla, puska, sült krumpli (amerikai) 21.20 T3 - A gépek lázadása (amerikai) 14.40, 15.50, 16.50, 18.05, 19, 20.15, 21.10, 22.25 Chicago (amerikai-ka­nadai) 14, 16.15, 18.30, 20.45 Mi kell a lánynak (amerikai) 15.30, 17.40, 19.50, 22 Taxi 3 (francia) 14.50, 16.45, 18.35, 22.45 Frida (amerikai-kanadai) 20.25 Több a sokknál (amerikai) 15.40, 17.50, 20, 22.10 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 14.30, 16.40, 18.50, 21 KASSA TATRA: Csaó, Lizzie! (amerikai) 18 Isten haragja (amerikai) 20 CAPITOL: T3 - A gépek lázadása (amerikai) 18, 20.15 ÚSMEV: Doktor Szöszi 2. (amerikai) 17, 18.45, 20.30 IMPULZ: Anyádat is (mexikói) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA PAT - KERTMOZI: Chicago (amerikai-kanadai) 20.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Sporttolvajok (angol-francia-kanadai) 21 ÉRSEKÚJ­VÁR - MIER: Chicago (amerikai-kanadai) 19 KOVÁK: A tökös, a tö­rök, az őr meg a nő (francia) 19.30 AMFITEÁTRUM: Chicago (ame­rikai-kanadai) 21.30 VÁGSELLYE - VMK: Az utolsó éjjel (amerikai) 21 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Stuart Little, kisegér 2. (amerikai) 18 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 20 LEVA - JUNIOR: A kí­sérlet (német) 18 IPOLYSÁG - IPOLY: A fülke (amerikai) 19 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Ki nevel a végén? (amerikai) 17.30,19.15 GYŐR PLAZA: Azonosság (amerikai) 13.15, 15.15, 17.15, 19.45 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 13.45, 15.45, 18, 20.15 A fülke (amerikai) 14.15, 16.45, 18.45, 20.30 Hajó a vége (amerikai-né­met) 14.30,18.30, 20.30 Halálosabb iramban (amerikai) 16.30 Ho­gyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt (amerikai) 20 Hulk (ame­rikai) 15 Malacka, a hős (amerikai) 14.45 Mátrix-Újratöltve (ame­rikai) 15, 17.45, 20.30 Oviapu (amerikai) 13.30, 15.30, 17.30, 19.30 Sportolvajok (angol-francia-kanadai) 17.30, 19.15, 21 Szindbád - A hét tenger legendája (amerikai) 14,16,18 Túl minde­nen (amerikai) 13, 15.15, 17.30, 19. Vitathatatlan (amerikai-né­met) 16.15, 18.15, 20:i5 Gyarmathy Lívia két fesztiválon nyert már legutóbbi rövidfilmjével, a Táncrenddel, amely Karlovy Varyba is eljutott Két rendező összekacsintásai Erkölcsi és társadalmi kérdé­seket feszegető játékfilmjei (Vakvilágban, A csalás gyö­nyöre, Szökés) után ismét rö­vidfilmet forgatott Gyar­mathy Lívia. Negyvenöt per­ces alkotása, a Táncrend, amelyet a februári Magyar Filmszemlén láthatott elő­ször a közönség, két fesztivá­lon nyert már a világban. SZABÓ G. LÁSZLÓ Először Wiesbadenben, ahol Jirí Menzel volt a zsűri elnöke, pár hét­tel ezelőtt pedig Krakkóban. A Tánc­rend egy eldugott kis magyar faluba kalauzolja el a nézőket, ahol egy ja­vakorabeli tánctanár hetente egy­szer a helybéli nőket és férfiakat ta­nítja különböző lépéssorozatokra. Mindennapi teendőikről pillanatok alatt megfeledkezve a muzsika vilá­gában keresik és találják meg önma­gukat ezek az emberek, így mintha két életük lenne, a hétköznapok mó­kuskerekéből kiszállva már automa­tikusan lépnek át a közös tánc adta boldogságba. Wiesbadenben Jirí Menzel talán sa­ját filmje, Az én kis falum „magyar ikertestvérét” fedezte fel Gyarmathy Lívia opusában, amely jói illeszkedik a rendezőnő korábbi alkotásai (Is­meri a Szandi-mandit?, Egy kicsit én... egy kicsit te, A mi gólyánk) so­rába. Az Oscar-díjas cseh és az Európa-dí- jas magyar rendezőt egyébként több éves barátság fűzi egymáshoz. „Nagyon sok melegséggel gondolok arra, hogy Budapestre én hívtam meg elsőként Jirí Menzelt - meséli Gyarmathy Lívia. - A teheráni film- fesztiválon, vagy ahogy mi mondtuk akkor, a perzsa vásáron találkoz­tunk valamikor a hetvenes években. Ez volt Pahlavi sah utolsó fesztiválja, mielőtt Iránban rendszerváltás tör­tént volna. Iszonyatosan gazdag fesztivál volt ez. Még a kávét is arany kiskanállal kavargattuk. A fesztivál- díjat nyert filmek kategóriájában, ha jól emlékszem, én a Tisztelt cím!- mel vettem részt. És Nyikita Mihal- kov mellett, aki szmokingban és vö­rös ingben ült a zsűriben, Jirí Men­zel is jelen volt a fesztiválon. Egy nap Perzopoliszba vittek bennünket kirándulni egy csomó amerikaival, s egyszer csak Menzel odaült mellém a buszban. Azt mondta: »Én ismer­lek téged, láttam egy filmedet.« Az leheteden, feleltem. »De igen!« - ál­lította, és ahogy ott egymás mellett ültünk, végigbeszélgettük az utat. Kérdezte, hogy élek, mint élek, én pedig megemlítettem neki, hogy ké­szülök a harmadik játékfilmemre, a Minden szerdánra. És szóltam is ne­ki ott, helyben, hogy jöjjön eljátsza­ni hozzám, van egy kiváló szerep a számára. Megjegyzem: semmilyen szerep nem volt. Nem is gondoltam, hogy érdekli őt a dolog, de mert ép­pen akkor valahogy elege volt a cseh politikai életből, azt felelte, hogy »Rendben, számolhatsz velem.« És én ettől a pillanattól szentül hittem benne, hogy el is fog jönni. El is kezdtem gondolkozni, hogy milyen szerepet adjak majd neki. Fiatal sze­relmesnek ugyan már nem tehettem be, de valahogy nyugodt voltam, mert tudtam, hogy Böszörményi Gézával, a férjemmel ki fogunk neki találni valamit. Aztán teltek-múltak a hetek, a hónapok, elkezdtük for­gatni a filmet, és a ruhásoktól egy­szer csak leszól valaki a filmgyár­ban, hogy »Van itt valami Gyarmat­hy Lívia rendező?« Mondom, igen! »Valami Menzel üzeni telefonon, hogy van ideje, és tud jönni.« Ugyanis egészen addig úgy volt, hogy mégsem tudunk együttdolgoz­ni, mert neki közbejött valami. De mert a beígért munka kútba esett, üzent, hogy mégis jönne. Elsőre na­gyon megörültem, a következő perc­ben azonban iszonyúan megijed­tem. Hiszen nem volt szerepe! Már azt is tudtuk, hogy melyik géppel fog érkezni, szöveg meg semmi. Még azt is mondtam neki, hogy hoz­zon magával egy öltönyt, mert hirte­len nem is találnánk neki. És még aznap éjjel Gézával nekiálltunk sze­repet írni. Emlékszem, hajnalig dol­goztunk, de a jelenetnek csak a felé­vel készültünk el. Azt reggel legépel­ve vittem magammal a repülőtérre, vártam Menzelt, aki miután észre­vett, kezében a barna csíkos, román öltönnyel integetett, és már vittük is a forgatás színhelyére. Közben mu­tattam neki, hogy itt a szereped, igaz, még nincs lefordítva, de délre az is meglesz, a fene egye meg, a másik felét viszont otthon felejtet­tem, füllentettem. És mint a tébo­lyult, rohantam haza, hogy délután háromra azzal is elkészüljünk. Men­zel nagyon kedves volt, az operatő­rünk viszont iszonyúan izgult, mert nem tudta, hogyan világítson egy Oscar-díjas rendezőnek. Hát, ahogy tudsz, mondtam. És elkezdtünk dol­gozni. Menzel egy államtitkárt ját­szott, és az volt az első jelenete, hogy meghívják valahová, mert pro­tekciót akarnak tőle. Ő végig annyi­ra természetesen viselkedett, hogy az egész olyan volt, mintha tényleg egy kedves vendég érkezett volna a fümbeli társasághoz. Szerintem ő már akkor is nagyon okos volt, és rögtön rájött, hogy eredetileg nem is volt szerepe, csak akkor írtuk, ami­kor már biztosra vettük, hogy jönni fog. Nagyon jól érezte magát, ezt nyugodtan merem mondani. Múze­um helyett másnap délelőtt egy le­pusztult kőbányai kocsmába, majd egy hajótemetőbe vittem el, és ezt is, azt is láthatóan élvezte. Tulajdon­képpen akkor léptem én a szívébe, és biztosra veszem, hogy van egy kis helyem benne. Annyira tetszett neki Budapest, hogy meg is jegyezte: ha nem lenne ilyen rohadt nehéz nyelv a magyar, át is költözne hozzánk. Szóval így kezdődött a mi nagy ba­rátságunk.” A Minden szerdán után a Balázs Jó­zsef kisregénye alapján készült Ko- portos következett. Éz volt a máso­dik filmszerepe Gyarmathy Líviánál, 1979-ben. Itt egy papot játszott. „Nagyon nehéz terepen, egy Sza- bolcs-Szatmár megyei cigánytelepü­lésen forgattunk, ahol térdig jártunk a sárban. Az egész stáb gumicsizmá­ban közlekedett, s ha valaki belesüp­pedt a sárba, segítséget kellett hív­nia, hogy kihúzzák. Ott már egy ki­csit meg volt rémülve szegény Jirka. Előfordult olyan eset is, hogy öten- hatan húztuk egymást, miközben egyre mélyebbre süllyedtünk. Ha ilyen világ is van Magyarországon, altkor mégiscsak jobb Prága, gondol­hatta Menzel, hiszen a komfortérze­tét megtámadhatta egy kicsit a lát­vány. De utána jött két ügyeletes ba­rátnője Csehországból, és ők aztán a maguk módján megnyugtatták.” Két évvel később Böszörményi Géza filmjében, a Szívzűrben forgat Ma­gyarországon. Ez is neki való sze­rep: egy habókos falusi ács, aki éj­szakánként „elrugaszkodik a föld­ről”. Jirí Menzel szereti az efféle ki­hívásokat. „Ezt is egy faluban forgat­tuk, hegyek és völgyek között, Pilis- szentvalahol. A három szerep közül talán ez állt hozzá a legközelebb. A lökött ács, aki a falu fölött röpköd. Mi tudtuk, hogy imádni fogja a jele­netet, hiszen mesélte egyszer, hogy repülni is szeret. Egy nagy daru kö­telén lóg a filmben, de mivel a köte­let behúzták fekete bársonyszalag­gal, az illúzió tökéletes. Menzel re­pül a filmben. Ám a felvételek során a daru véledenül úgy belendítette a fák közé, hogy recsegett-ropogott minden. Szörnyen megijedt a stáb, mert mindenki azt gondolta, ennek komoly törés lesz a vége, de amikor a daru megfordult, és kihúzták Menzelt a lombok közül, úgy jelent meg, mint egy békegalamb, zöld ág­gal a szájában. És egyetlen zúzódás nélkülpjegúszta. Utána mi már nem dolgoztunk vele, de hívták mások, és ő mindig boldogan jött:” Az.újabb nagy találkozás Berlinben történt 1989-ben. Recsk című filmjé­vel nyert Európa-díja után Gyar­mathy Líviát meghívták a berlini fesztivál zsűrijébe, Jirí Menzel pedig az évekre betiltott Pacsirták cérna­szálon című alkotással versenyzett. „Berlinben akkor már csak pülana- tok kérdése volt, hogy mikor omlik le a fal, abban az évben már szinte mindent lehetett. Én tudtam a Pa­csirtákról, Jirka sokat mesélt róla, azt is mondta egyszer, hogy ezt a filmjét jobbnak tartja, mint a Szigo­rúan ellenőrzött vonatokat, ame­lyért az Oscar-díjat kapta. Én mint jó barát elmondhatom: nekem a Vo­natok jobban tetszett, de a Pacsirtá­kat is ugyanilyen jelentős munká­nak tartom. Boldog voltam, hogy nyert a film, és a legjobb művészi el­ismerést kapta, s ehhez mint zsűri­tag én is hozzájárulhattam. A díjki­osztás utáni fogadáson egymásra is kacsintottunk, és lehet, hogy most Wiesbadenben Menzel ily módon visszakacsintott rám. Nagyon szere­tem őt, és biztosra veszem, hogy ő is szeret engem. Ritkán találkozunk, de ha igen, testvérként öleljük meg egymást.” Szász Endre halálára TALLÓSI BÉLA Óriás volt. Az érző emberhez em­berien szóló, humánumtisztelő képzőművészet utolsó mohikán­jainak egyike. Nem csoda, hogy a hagyaték is óriási. Hatszáz köny­vet illusztrált alig tíz év alatt, 1951-től ’60-ig. Aztán újabb tíz évig, 1970-ig, festett: megalkotta a jellegzetes Szász Endre-i szép­séget, azt, amivel csak ő tudta el­kápráztatni a világot: az allegori­kus fejdíszt viselő barokk nőalak­jait. Érdeklődése tárgyát, a ter­mészet öröklétű alaptörvényeit, az állandóan létező és éltető szépséget nem csak illusztrációk­ba mentette át, állandó és örök művészi formákba öltve azokat. Tervezett porcelánokat (vázákat, falitálakat), ékszereket, bútoro­kat, faliszőnyegeket. Óriás volt, amit az is bizonyít, hogy kellett, eladható volt, hiszen már életében utánozták, hamisí­tották. Óriás volt, ezért is lehetett világé­letében, ahogy utolsó intexjúinak egyikében nyilatkozta, magányos farkas. Miként mondta: klikkbe a gyengék mennek, egy erősebb egyéniség köré. Ő viszont erős volt. Volt elég megszállottsága, bá­torsága és energiája, hogy egye­dül, moderneskedő áramlatoktól és irányzatoktól, csoportoktól, ér­dekszövetségektől függetlenül hó­dítsa meg a világot. Persze, nem itthonról tette ő sem: 1970-ben el­ment Torontóba és Los Angelesbe. Bár edzett, kemény lélek volt, elvi­selte és kibírta, hogy 1950-ben el­lenségként börtönbe zárták, azt viszont nehezebben viselte el, hogy kollégái, ahogy egy interjú­ban nyilatkozta, „egy csomó kö­zépszerű pasas többször betartott” neki. Nehezen viselte, hogy gán­csolták, bár úgy vélekedett, hogy „a középszernek az a dolga, hogy fúljon, az alkotónak meg az, hogy alkosson”. így aztán húsz év után, amikor visszajött, úgy tudott lete­lepedni Somogyországban, várdai kastélyában, hogy szellemi léte ott maradt a galériákban, a múzeu­mokban szerte a nagyvilágban: Párizstól Montrealon át Tokióig. Óriási volt. Bár azt hiszem, e megállapítással kapcsolatban ez­úttal nem indokolja a múlt időt az a szomorú tény sem, hogy Szász Endre festő és grafikusművész, életének 78. évében tegnap el­hunyt a mosdósi szívkórházban. Azt tartotta, hogy „a művészet egy nő, amelybe szerelmes az ember”. S e szerelemben, mely örök, Szász Endre mindig is óriás marad. Közép-európai Képtár Húsz ország művészeinek alkotásaiból Tállya. Mintegy húsz ország művé­szeinek alkotásaiból válogatva Kö­zép-európai Képtárat nyitnak meg Tállyán 2004. május 1-jén, Magyar- ország európai uniós csatlakozása alkalmából - mondta Szűcs László, a Tokaj-Hegyalján működő Közép-eu­rópai Művésztelep szóvivője. A mű­vésztelep az idén 50. alkalommal, július 28. és augusztus 17. között volt nyitva, a záró napon az ez évi al­kotásokból megnyílt a résztvevő al­kotók műveiből összeállított gyűjte­ményes kiállítás. A művésztelep ve­zetője és a kiállítás rendezője, Kerék­gyártó István műkritikus még a meg­nyitón jelentette be hivatalosan az új képtár létrehozását. Az alkotóközös­ség az eddigi munkákból összeállí­tott több száz szoborból, kisplaszti­kából, kerámiából, festményekből és grafikákból álló válogatást akar Tállyára telepíteni. (MTI) „Biztosra veszem, hogy ő is nagyon szeret..." (Oláh Csaba felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom