Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-19 / 191. szám, kedd
AGRÁRKÖRKÉP AZ UJ SZÓ MELLÉKLETE Bővített mellékletünk a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával készült 2003. augusztus 19., csütörtök 7. évfolyam, 8. szám Az agrárágazat, s különösen a kertészeti termelés ideális foglalkoztatási lehetőséget kínál az alacsony képzettségű vagy képesítés nélküli munkaerőnek Mezőgazdaság helyett autópályák? Rendkívüli megpróbáltatások érik idén a szlovákiai mezőgazdasági termelőket. Mintha nem lenne elegendő, hogy pár hónap alatt kell behozniuk az EU- csatlakozással összefüggő lemaradást, vagy azt, hogy a legfőbb termények piaci ára hónapok óta padlón van. Előbb a kemény tél szántatta ki velük az őszi repcét, búzát, néhol a lucernát is, most pedig az aszály tarol, délen és északon egyaránt. GÁGYOR ALlZ A szlovákiai mezőgazdasági termelők most irigylik osztrák, cseh vagy magyar kollégáikat. Az időjárás ugyan hozzájuk sem volt kegyesebb - a kemény téli fagyok után most az aszály tizedeli meg a nyereségüket ugyanakkor az ottani illetékesek a nyári szabadságok ellenére rugalmasabban reagáltak a termelőiket ért természeti csapásokra. Csehországban például 1,4 milliárd koronát, azaz hektáronként 4 ezer korona kifizetését hagyta jóvá a kabinet azok számára, akiknek az őszi repcéje olyan károsodást szenvedett, hogy azt tavasszal ki kellett szántani. (Ha a szlovák kormányzat ugyanilyen mértékű kárenyhítést hagyott volna jóvá, akkor a termelők most 380 millió koronával többel gazdálkodhatnának.) Magyarországon pedig a kedvezményes hitelfelvételi lehetőségen és az igaz nem túl nagy gyorssegélyen túl visszamenőleges hatállyal ingyenessé tették az öntözővizet. Hasonlóképpen az osztrák gazdáknak sem kell fizetniük a vízért, hadd öntözzenek, ezzel is minimalizálják az aszálykárokat. Mennyivel könnyebben lélegezhetnének most a tikkasztó hőség ellenére a szlovák agrártermelők, ha a szivattyúállomásokról kijuttatott csapadék köbméterenkénti ára - a járulékos költségekkel együtt - nem hat korona lenne számukra, hanem 1,83 koronával kevesebb. Igaz ugyan, hogy nálunk a dotációs keretből a víz árának és kijuttatása során felhasznált elektromos energia árának egy részét (maximum 70 százalékig) az állam visszafizeti, csakhogy ezt az összeget - a termelők állítása szerint - minden évben kurtítják (legutóbb a 70 százaléknak csak a 70 százalékát fizették). Ám mivel a költségvetés összeállításakor még csak jósolni sem merte senki az idei aszályt, az öntözésre előirányozott keret - úgy hírlik már júliusban - végleg kiapadt. Feltöltésére ugyan Simon Zsolt földművelésügyi miniszter ígéretet tett, a kérdés csak az, hogy miből, melyik másik termény vagy támogatás rovására valósul ez meg. Merthogy Ivan Miklós pénzügyminiszter kategorikusan elutasította a költségvetés megnyitását, az esetleges vastartalékokra pedig túl sok a jelentkező. Gyakorlati agrárközZeman Ákos kolázsa gazdászok túlontúl valószínűtlennek tartják azt az eshetőséget, hogy az egészségügy vagy oktatásügy mellett, hogy csak a legégetőbb területeket említsem, a földműveseknek is jutna belőle. Főleg azok után, hogy egy magas rangú brüsszeli hivatalnok azt ajánlotta Pozsonynak, inkább építsen autópályát azon a pénzen, amelyet a mezőgazdaságra fordítana. Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, de attól tartok: Luis Riera javaslatára még sokszor hivatkoznak majd azok a hazai politikusok, akik a mezőgazdászokban a telhetetlen, magatehetetlen, mindig csak siránkozó és ké- regető termelőket látják, akik bármilyen mértékű támogatást kapnak az állami költségvetésből, semmivel sem elégedettek. S nem látják, vagy szándékosan nem akarják látni, hogy ebben az ágazatban csak addig érvényesek a világpiaci árak, amíg van hazai termelés az adott termékből (például a cukorárak Romániában a hazai cukorgyárak felszámolása után vagy gabonaárak 2000-ben, amikor az aszály miatt importra szorultunk). Azt sem látják, vagy szándékosan nem akarják látni, hogy már nálunk is vannak olyan termelők, akik csúcsszínvonalon állítják elő a zöldséget, gyümölcsöt, szemeseket vagy akár a tejet (lásd a száz legjobb cég listáját a 25. oldalon). Hogy amíg az élelmiszerárak, a termelési ráfordítások néhány év alatt megtöbbszöröződtek, addig a farmerárak alig változtak s egyáltalán nem fedezik az objektív kritériumok alapján megállapított önköltségeket sem. A mezőgazdaságban nincs 5 napos munkahét, 8 és fél órás munkanap - szántani, vetni akkor kell, amikor az időjárás engedi, a jószágot szombaton és vasárnap is el kell látni, meg kell fejni -, az agrártermelők mégis a társadalmi ranglétra legalján találhatók. Igaz, nincs ez másként a nyugat-európai országokban sem, bár ott azért legalább a rendkívüli eseményekkor felfigyelnek az agrártermelőkre. Vannak, akik bagatellizálják a mező- gazdaság szerepét is a vidék el- néptelenítése ellen vívott küzdelemben, s nem látják például azt sem, hogy a mezőgazdaság és különösképpen a kertészet, ideális foglalkoztatási lehetőséget kínál az alacsony képzettségű vagy képesítés nélküli, még mindig jelentős létszámú munkaerőnek. (A friss fogyasztásra szánt salátauborka vagy az étkezési paradicsom szedését még Hollandiában sem gépesítették.) Egy szuper- modern termesztési technológiával dolgozó, többszáz hektáron gazdálkodó dél-szlovákiai zöldségkertésztől hallottam, hogy például a roma munkásai jobban bírják a kapálást a nagy melegekben, mint a többiek. Ügyes cégvezető lévén könnyen megbirkózott azzal a körülménnyel, hogy erejükből, lendületükből legfeljebb két hétig futja és utána néhány- napos pihenőt kérnek. Jelenleg négy falu romáinak ad munkát, ám ha a helyzet úgy kívánja, csacai vendégmunkásokat is foglalkoztat. Egyszóval, nincsenek irigylésre méltó helyzetben a szlovákiai mezőgazdászok. Nem csodálkozom annak az egyik dél-szlovákiai regionális agrárkamarának a felhívásán sem, amely olyannyira kilátástalannak tartotta az idei helyzetet és hatástalannak a kormányzat lépéseit, hogy az Agrokomplex szakkiállítás és a szántóversenyek bojkottjára szólította fel a szlovákiai agrártermelőket. A regionális agrárkamarák többsége azonban arra a meglátásra jutott, hogy még megvárják, miként dönt a -kabinet az aszálykárok mérsékléséről a vélhetőleg augusztus 20-ai vagy 27-ei kormányülésen. A földművelésügyi minisztérium illetékesei már összegzik a károk mértékét. Az agrárönkormányzat becslése szerint csak a kalászosokban mintegy 2 milliárd koronás közvetlen kiesés keletkezett, de siralmas látványt nyújtanak a később betakarításra kerülő kukoricatáblák, a legelők vagy a paradicsomföldek. Ha csapadékosra fordulna az időjárás, a kukoricatermésen már ez sokat nem változtatna. Viszont legalább lenne mit lesilózni. Ha nem lesz eső, a termelők törhetik fejüket, hogy mit adjanak jószágaiknak. Élelmiszergabonával etessék-e, netán a vágóhidat válasszák? Az aszálykárok ellensúlyozására kidolgozott rendszer több termelési tényezőhöz kötött mutatót vesz figyelembe, kiszűri, hogy ne lehessen indokolatlanul pénzhez jutni Keserű koszorú ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Agrokomplex nemzetközi mezőgazdasági és élelmi- szeripari szakvásár keretében az agrár- termelők idén is megfonják és átadják majd az aratási koszorút, a kenyér ünnepének ősi szimbólumát. Nem járunk azonban messze az igazságtól, ha úgy véljük, az ideit nehéz és keserű szívvel fonják, s teszik majd le az ország és a szaktárca vezetőinek asztalára. Az ok közismert: az ágazatot idén soha nem látott mértékű természeti csapások érték, az ősziek kifagyásától kezdve az elhúzódó tavaszi fagyokon át, az azt követő hihetetlen mértékű aszályig. Ugyanakkor a piaci helyzet alakulása sem kedvezett kifejezetten az ágazati termelőknek, hiszen elég csak a sertéshús árára gondolni, amely az év elejétől zuhanórepülésben közelítette meg a mélypontját. Az aratási eredményekről már nem is beszélve, hiszen miközben a gabonafélék vetésterületének több mint 90 százalékáról már begyűjtötték a termést, az előzetes eredmények alapjárrjnintegy hatszázezer tonnával' kevesebb gabona került a raktárakba, mint az előző esztendőben. A repcének több mint a fele kifagyott, a megmaradt területeken elért hozamok pedig jóformán az önköltséget sem fedezik. Nem csoda, hogy az agrártermelők érdekvédelmi szervezetei kongatják a vészharangot, hiszen ebből a helyzetből külső segítség nélkül nem lesznek képesek kilá- bolni. Ha a kormány vagy az állam nem lesz hajlandó segíteni, az ágazati termelőknek akár a fele is beadhatja a kulcsot, magyarán tönkremegy. Ez pedig közvetlenül az ország unióba való belépése előtt nem éppen az ágazat versenyképességének lenne a bizonyítéka. Nyilvánvaló és kétségbevonhatatlan, hogy az aszály okozta károk következtében beállt pénzhiány kezelése érdekében a tárcavezetésnek lépnie kell, hogy a termelők a jövő évi termés megalapozásához valamilyen pénzforrásokhoz időben hozzájuthassank. A miniszter a minap azt nyilatkozta, hogy augusztus végére, szeptember elejére hozzávetőlegesen négy milliárd koronát szabadítanak fel a lekötött dotációs forrásodból ennek érdekében. Ugyanakkor az is érezhető, hogy a két évvel ezelőtti aszálykárok körüli kedvezőtlen tapasztalatok miatt a tárcavezetés is jóval óvatosabb. Az már most nyilvánvaló, hogy nem átalányi, csaknem alanyi jogon igényelhető kompenzációs rendszer készít elő, hanem a helyi viszonyokra szabott, több konkrét termelési tényezőhöz kötött részletes kimutatásra alapozott minősítés alapján kívánja meghatározni a kárpótlás mértékét (lásd Új Szó, augusztus 9). Ezzel is szeretné elkerülni azt a fiaskót, amelynek utózöngéi máig visszhangzanak az ágazati támogatásokat mindenképpen lefaragni, esetenként megszüntetni kívánó nézetekben, nevezetesen, hogy a 2000-es aszálykárok kompenzálásából mintegy 600 milliót jogtalan követelés címén vissza kellett fizetniük. Noha ez nem a termelőket, hanem azt a követelményrendszert minősíti, hiszen az akkori adatok a feltételezett veszteségek kimutatásra összpontosítottak. Az idei rendszer megpróbálja kiszűrni azt, hogy a szárazság okozta károkra megszabott összegből ne tudjanak „lecsípni” olyan gazdálkodók, akiknek ilyen káruk nem keletkezett, illetve a termesztéstechnológiai mulasztásokat és hibákat ne tudják ebből mérsékelni. A termelési ráfordítások, a tervezett bevételek és az esetleges támogatások részletes kimutatása pontosabb adatokat szolgáltat a tényleges károk felmérésére. Az évente ismétlődő természeti csapások miatt egyébként úgy tűnik, hogy az ágazati termelésnek elsősorban a növénytermesztésben vélhetően struktúraváltással is reagálnia kell majd a globális felmelegedésnek a mezőgazdasági termelésre ható kétségtelenül kedvezőtlen következményeire. A szakemberek között ma már vitatéma, hogy egy évtizeden belül ebben a térségben még mennyire lesznek még elviselhetők a termesztési környezet feltételei például a repcetermesztés számára. (ly)
