Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-18 / 190. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 18. KOMMENTÁR Próbálnak lapítani SZILVÁSSY JÓZSEF Közvéleményünk két, a szlovákiai magyarság megmaradása, jövője szempontjából lényeges ügyről vajmi keveset tud. Az egyik a komáromi magyar egyetem problémaköre. Erről nagyjából annyi az értesülésünk, hogy a kormány törvény-előkészítő bizottsága jóváhagyta a felsőoktatási intézmény megalapításáról rendelkező törvénytervezetet, ám az még nem dőlt el, hogy az oktatási nyelv magyar lesz-e. Lépett a komáromi önkormányzat is. Megvásárolta a védelmi minisztériumtól azokat a létesítményeket, amelyek otthont adhatnak az egyetemnek is. Ugyanakkor az Akkreditációs Bizottság még mindig nem hagyta jóvá a Selye János Egyetem létrehozását támogató határozatot. Igaz, el sem utasította, csupán felfüggesztette a vitát. Az indítványozók igyekeztek elsumákolni ezt a tényt. Albert Sándor a döntés elmaradását szépséghibának minősítette, holott a testület ajánlása nélkül a megalakuló állami egyetem nem hirdethet felvételit, nem kaphat költségvetési támogatást. Csáky Pál pedig a nemzet- állami görcsök utolsó rúgkapálásaként minősítette a bizottság magatartását. Sokkal tárgyszerűbb volt Bauer Edit, aki csak kimondta egy szakmai tanácskozáson, hogy a benyújtott anyag csupán azt a minimális szintet éri el, amely még lehetővé teszi az egyetemalapítást. A akkreditációs testületben szaktekintélyek foglalnak helyet. Mégsem hiszem, hogy csak olyan személyiségek alkotják, akik a magyar egyetem ügyében teljesen elfogulatlanul képesek dönteni. Azt azonban teljes joggal kérdezik: kik lesznek azok az egyetemi oktatók, akik kellő tudományos fokozattal rendelkeznek ahhoz, hogy szavatolják az intézmény és a pedagógiai program szakmai színvonalát? A Magyar Koalíció Pártja jogosan és kellő határozottsággal követeli a kormányprogram teljesítését, az egyetem megalapítását. Ám mindez mégiscsak szakmai kérdés. Ezért kellene még jóval az Akkreditációs Bizottság októberi ülése előtt összehívni a hozzáértőket, akik szót érthetnének legalább abban, hogy hazai magyar tudományos és szellemi potenciálunk jelenleg hány és milyen kar megalapítására elegendő, s milyenek a szlovákiai magyar nemzeti közösség igényei. Mert ez a lényeg. Az egyeteménél is cifrább a szlovákiai magyar egyházmegye ügye. A római katolikus hívők évről évre buzgón imádkoznak e nemes célokért, miközben a hátuk mögött a szlovák és a magyarországi egyházi méltóságok már három éve - talán vatikáni nyomásra - megegyeztek abban, hogy ez a kérés nem teljesíthető. El nem hiszem, hogy az imanapon rendszerint ott feszítő politikusaink és más közéleti személyiségek közül senki sem tudott erről az egyezségről. Ha voltak bizonyos értesüléseik - leginkább az egyházakkal kapcsolatot tartó kormányalelnöknek -, akkor erről tájékoztatni kellett volna az érdekelteket. És lépni annak érdekében, hogy bizonyos értelmes kompromisszumként legalább magyar segédpüspököket nevezzenek ki a déli és a keleti egyházmegyékben. Ez a döntés természetesen a katolikus egyház szuverén joga, amelyet azonban bizonyos mértékig befolyásolni lehet. S az sem mellékes, hogy azóta már más az esztergomi érsek. Senki sem vitathatja el a hívőknek azt a jogát, hogy továbbra is eltökélten imádkozzanak papi hivatásokért. Magyar püspökért is. És senki sem feledheti, hogy ők juttatták - miként a komáromi magyar egyetem ügyének alakulását nyomon követő polgárok is - politikusainkat a parlamentbe, kormányba, más tisztségekbe. Joggal várják hát el, hogy őszintén tájékoztassák őket sikerekről, kudarcokról, mert mindkettő a politika és az élet velejárója. Csak a lapítást és a mellébeszélést nem szívlelik. Ha egyszer betelik a keserű pohár, büntetni fognak. Akár már a legközelebbi választásokon is. Knédli - Kucsmáélcnál TÓTH MIHÁLY Visszatetszést váltott ki, hogy köztársasági elnökünk Leonyid Kucsma ukrán államfő vendége volt, akinek demokráciaértelmezéséről jobb európai politikai szalonokban nagyon rosszul vélekednek. Mint máskor is, amikor valamit a megkérdezettek 99 százaléka támogat, vagy amikor egy jelenséget az emberek maradéktalanul visszautasítanak, ezúttal is kérdezem: vajon nem a csordaszellem megnyilvánulása, hogy Rudolf Schuster kijevi látogatásának oly cudar a visszhangja. Sorra vettem a politikai spektrum különböző tartományaiból „forgalomba került” és a sajtó által terjesztett kifogásokat, illetve Schuster ellenérveit. Tény, hogy az 50 milliós Ukrajna Szlovákia tőszomszédja. Az elnöknek elméletileg igaza van, amikor a szomszédi kapcsolatok ápolását és a külkereskedelmi érdekeket emlegeti. Bírálóinak is igazuk van, amikor az ukrajnai demokrácia állapotát emlegetik. Például, hogy a hatalom miképp értelmezi a sajtószabadságot. A pozitív és a negatív érvek látszólag ellensúlyozzák egymást, így akár okvetetlenke- désnek is tűnhet, hogy már-már népszavazásra bocsátjuk, hova látogasson el az elnök, és hova ne. A két államfő találkozásának pikantériáját én egy egészen mellékesnek tűnő mozzanatban látom. Mit válaszolt Schuster erre a kérdésre: Az ukrán ellenzékkel miért nem kereste a kapcsolatot? Válaszolhatta volna: az ilyesmi udvariatlanság a vendéglátó iránt; mondhatta volna, hogy az ellenzék épp évi rendes szabadságát tölti; állíthatta volna, hogy az oppozíció nem hajlandó Kucsma személyes jó barátjával találkozni. Elnökünk nem ezt tette, hanem úgy válaszolt, ahogy az 1989 előtti számos évtizedben minden moszkovita államfő csodálkozva válaszolt volna: Hol van itt az ellenzék? És ismét bebizonyította, hogy egy közvedenül a lakosság által választott államfő se szükségszerűen tartozik a politikai géniuszok gyülekezetébe. Az ukrán ellenzék senkit se képvisel - jelentette ki Szlovákia államelnöke. Ezzel elárulta, hogy az 1989 ősze óta eltelt évek alatt semmit se felejtett és semmit se tanult. Ezt úgy is mondhatnám, hogy 1989-ben, azon a zimankós napon mégiscsak Ján Budajnakvolt igaza, amikor Schusternél tiszteletét tette. Budaj nem defenesztrálni akart, csak ki- tessékelni. Takaros kötetecskét lehetne összeállítani azokból az 1989 előtt elhangzott nyilatkozatokból, amelyekben a pártállami vezetők váltig állították, hogy Moszkvától Havannáig, Ulánbátortól Prágáig sehol sincs ellenzék. Emlékszem rá, úgy 1980 táján a televízióban mekkorát derült Husák, amikor nyugati újságírók az ellenzékről faggatták. Ugyan kérem, mondotta, ezek csak elszigetelt csoportocskák. Elnökünk most bebizonyította, valóban Husákhoz járt iskolába. Persze, a schusteriádák szaporodásában a lelki beállítottság is szerepet játszik. Elnök vagyok, gondolja Schuster, kinek mi köze hozzá, kinek javára gyakorolok gesztust. A forradalomkor lemondatott V. Ferdi- nándra emlékeztet. Azt akarták, ne legyen szem előtt, a prágai várba költöztették. Állítólag nem volt egy észkombájn. Orvosai tanácsára le kellett volna szoknia kedvenc ételéről, a knédliről. így tiltakozott: Császár vagyok, jogom van knédlit enni. Schuster, minden szlovákiai elnöke. Joga van Kucsmát látogatni.- A főnök lemondott, mert feketézéseivel nagyobb kárt okozott a cégnek, mint az erdőtüzek az országnak... (Lubomír Kotrha rajza) Az létrehozásról a koalíciós erők döntenek, de a minőségről nekünk kell gondoskodnunk Ha van politikai akarat, akkor egyetem is lesz A 131/2002. számú jogszabály 5. cikkelye értelmében felsőoktatási intézményt csak törvény által lehet létrehozni, illetve megszüntetni. Tehát a parlament jóváhagyásával. ALBERT SÁNDOR Az Akkreditációs Bizottság a létrehozandó egyetem felkészültségéről mond véleményt, illetve megítéli, hogy az oktatási intézmény alkalmas-e a meghirdetett szakok, pedagógiai programok megvalósítására. Az akkreditáció során a bizottság értékeli a pedagógiai programok tartalmát, a leendő hallgatókkal szemben támasztott elvárásokat és a kiválasztás módját, az oktatáshoz szükséges személyi, tárgyi és műszaki feltételeket. A 83. cikkely 2. bekezdése értelmében az új pedagógiai programok első értékelésekor az Akkreditációs Bizottság egyéni kritériumok szerint is eljárhat. Ez azt jelenti, hogy a testület pozitív értékelést ad akkor, ha úgy ítéli meg, hogy nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy az egyetem az oktatási ciklus végéig képes lesz teljesíteni a pedagógiai programot, és a meglevő feltételek lehetővé teszik, hogy az iskola első hallgatói teljes értékű egyetemi végzettséget szerezzenek. Ez a cikkely valószínűleg nem véletlenül került be a törvénybe, hiszen egy induló, illetve még nem is léA cikkely valószínűleg nem véletlenül került be a törvénybe. tező egyetem hogyan nevezheti meg például azokat az oktatókat, akik az egyes tantárgyakat fogják tanítani a 3. vagy 4. évfolyamban? Az oktatók kiválasztását, a professzori, illetve docensi helyek betöltését, a felvételi kritériumokat, de a pedagógiai programokat is az egyetem akadémiai szenátusa hagyja jóvá, miután a tudományos tanács véleményezte azt. Csakhogy a nem létező, illetve az újonnan létrejött egyetemnek még nincs szenátusa, sem tudományos tanácsa. Ha a kormány és a parlament pozitívan dönt az egyetem létrehozásáról és ez politikai döntés lesz, akkor kezdődhet meg a szakmai munka. Akkor már nincs akadálya a tantestület létrehozásának. Ki lehet építeni az egyetem önkormányzati szerveit: az akadémiai szenátust és a tudományos tanácsot. Meg lehet választani az egyetem és a karok vezetőit, s véglegesíteni lehet a pedagógiai programot is. Az egyetemalapítás tehát politikai döntést igényel. Az akkreditáció viszont szakmai mérlegelés kellene, hogy legyen. Ezért úgy gondolom, hogy há van politikai akarat, akkor egyetem is lesz. Az viszont, hogy milyen színvonalú, milyen minőségű lesz az oktatási intézmény, csak a mi szakmai felkészültségünkön múlik majd. TALLÓZÓ DER SPIEGEL Tizenhét évvel a nyugat-berlini La Belle diszkó ellen elkövetetett merénylet után Líbia hajlandó kártérítést fizetni az áldozatoknak, illetve családtagjaiknak - írja legújabb számában a hírmagazin. Tripoli már hónapokkal ezelőtt tájékoztatta a berlini kormányt hajlandóságáról. A főleg amerikaiak által látogatott La Belle ellen 1986-ban követtek el merényletet: hárman meghaltak, több mint kétszázan megsérültek. A berlini bíróság 2001 novemberében kelt ítéletében a líbiai titkosszolgálatot tette felelőssé a robbantásért. A Der Spiegel értesülése szerint a 67 nem amerikai áldozat érdekeit képviselő ügyvédi csoport, karöltve a német külügyminisztérium jogászaival, már dolgozik a megoldáson. Az ügyvédek azt javasolják, hogy minden egyes sebesült számára 500 ezer eurót követeljenek. Később a kártérítés mértékét finomítanák, annak függvényében, hogy milyen súlyos volt az illető sérülése. A merényletben meghalt török nő családjának, valamint a diszkó egykori tulajdonosának egymillió eurót követelnének. A Der Spiegel értesülése nem sokkal azután látott napvilágot, hogy Líbia hajlandónak mutatkozott 2,7 milliárd dollárt fizetni a Lockerbie-merényletben elhunyt személyek hozzátartozóinak. 1988-ban a skóciai Lockerbie fölött felrobbant a PanAm amerikai légi- társaság gépe, 270 ember halálát okozva. Líbia az ENSZ Biztonsági Tanácsához írt levelében hivatalosan is vállalta a felelősséget a merényletért, ami előfeltétele az ország ellen elrendelt nemzetközi szankciók feloldásának. VECERNJI ÜST Egy nappal az amerikai és a kanadai katasztrofális áramszünet után Dalmácia kapuja, Zára (Zadar) is áramellátás nélkül maradt - írta tegnap a zágrábi újság. A legnagyobb példányszámú horvát napilap szerint 18 órán át áram nélkül voltak Zára nyugati részének nyaralóvendégekkel teli előkelő városnegyedei. „Több tízezer turista kényszerült romantikus gyertyafényre a nyári kánikulában. Az üresen maradt éttermek tulajdonosai a kezüket tördelték péntek estétől szombat délutánig” - írta az újság. Szakértők szerint Horvátországot nem fenyegeti áramkorlátozás vagy a rendszer szétesésének veszélye. Noha a horvát energiaszolgáltató rendszer a háborús évek utáni legnagyobb megpróbáltatásának van kitéve, pillanatnyilag sem a nyaralóvendégeknek, sem az ország lakosságának nincs oka aggodalomra. Viszont a több hónapos szárazság következtében keletkezett vízhiány miatt a vízerőműveket csak a csúcsfogyasztás fedezésére használhatják, a hőerőművekben pedig a hűtővízzel van gond. Horvátországban a szárazság és az erdőtüzek okozta károk mintegy 300 millió kunával drágították az áramtermelést. Az oroszországi elitnél egyértelműen felismerhetők a törekvések a szocialista irányítási módszerek újrahonosítására Doktorok helyett katonák, titkosszolgálati tisztek HOFER LÁSZLÓ Több mint kétszeresére nőtt a katonák, biztonsági tisztek, és kevesebb mint felére apadt a doktori, kandidátusi címmel rendelkező személyek aránya az orosz hatalmi elitben Vlagyimir Putyin elnök hatalomra kerülése óta. Az Oroszországot vezető gárda szerkezetének 2001- 2003-as átalakulásáról az orosz tudományos akadémia szociológiai intézete végzett felmérést. A katonák és titkos- szolgálati tisztek részaránya Borisz Jelcin elnöksége alatt 11,2 százalékot tett ki, utóda, Putyin idején 25,1 százalékra nőtt. A kandidátusi, doktori fokozattal rendelkezők aránya viszont ezzel párhuzamosan 52,2-ről 20,9 százalékra fogyott - derült ki a kormány, az elnöki adminisztráció, parlamenti képviselők, oligarchák és vezető állami tisztségviselők, azaz a hatalmi elit 3500 tagja körében végzett kutatásból. Ugrásszerűen nőtt az üzletemberek aránya: 1,6 százalékról, 11,3 százalékra. Ugyancsak erősödtek az elnök „földijeinek” pozíciói a hatalmi elitben, arányuk 13,2-ről 21,3 százalékra emelkedett. A nők korábban is sovány részesedése tovább csökkent, 2,9-ről 1,7 százalékra. Mint a szociológiai intézet kimutatta, különösen erős a „váll-laposok” hatalmi térnyerése: a miniszterhelyettesek 35 százaléka katona, és döntő a befolyásuk a gazdaságfejlesztési, az ipari és távközlési, valamint az igazságügyi tárcánál is. Megfigyelhető az is, hogy a nagyvállalkozók közvetlen hatalmi részvétele szövetségi szinten visszaszorulóban van, a régiók törvényhozó szerveiben viszont arányuk eléri a 70 százalékot. A katonák térnyerése részben azzal magyarázható, hogy Putyin is katonai múlttal rendelkezik, részben pedig azzal, hogy a jelcini káosz után a társadalom - az elit és a nép is - rendre, „katonás elnökre” vágyott. Putyin felszámolta a káoszt, megállította a jelcini forradalmat - vélekedik Olga Kristanovszkaja, az akadémia szociológia intézetének elitkutatással foglalkozó szakértőjét. A szociológus úgy véli, hogy az ország nehezen, de elfordult a kommunista, szocialista társadalmi modelltől, és - a közvélemény-kutatások erről tanúskodnak - a jelcini évek után a demokráciától is. A nép a reformok helyett szociális védettséget, stabilitást kíván. Az utóbbi két évben olyan katonai csoportok kerültek hatalomra, amelyek ismerik a szocialista társadalomirányítás mechanizmusait. A mai elitnél egyértelműen felismerhetők a törekvések a szocialista irányítási módszerek újrahonosítására. Kristanovszkaja szerint Oroszországban az irányító elit lassan önkényuralmi jegyeket ölt magára, s ez a folyamat különösen Putyin második elnöki periódusa alatt fog felerősödni. Vitalij Tretyjakov politológus úgy véli, hogy az elit átalakulása természetes folyamat. Jelcinnek a demokratikus fordulathoz nagyobb szüksége volt tudományos szakértőkre, és az is érthető, hogy Putyin „otthona”, Szentpétervár összehasonlíthatatlanul magasabb intellektuális színvonalat képvisel, mint Szverd- lov megye, ahonnan Jelcin földijei a hatalomba katapultálhattak volna. A politológus megállapította, Putyin - Jelcinnel ellentétben - nem elkötelezett liberális demokrata, hanem centrista, konzervatív politikai figura, s a hadsereget és a biztonsági szolgálatokat becsüli, mert azokon nyugszik az állam épülete. Jelcin sokkal inkább autoriter személyiség volt, mint Putyin, aki, jóllehet, titkosszolgálati múltjából szintén ez következne, csak a vele nyíltan szembefordulok ellenében folyamodik önkényuralmi eljárásokhoz - jegyzi meg Tretyjakov.
