Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-16 / 189. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 16. VENDÉGKOMMENTÁR Lopakodók, itt BODNÁR GYULA A Balatont már el is felejtettük. Csak az asztalon hagyott fényké­pek emlékeztetnek rá, különben mintha ott sem jártunk volna. Munkában újra, a ház körül is, kerítést festünk, befőzünk, garázst takarítunk, átrendezzük a könyvespolcot, kerékpáron defektet ja­vítunk. Közben izzadunk, döntjük magunkba literszám a folyadé­kot, medencébe, bányatóba menekülünk, és persze esténként ön­tözünk, legalább a kertben. Merthogy az istennek sem akar esni, a pápa is hiába könyörög, hiába kéri a híveket, imádkozzanak az égi áldásért, egy szem se érkezik belőle, ha mégis valahova, mint a múltkor Kecskemétre, a minap Moszkvára, akkor úgy szakad, hogy abban nincs köszönet. Szóval, mintha nem lettünk volna sehol, s ezzel eszem ágában sincs vigasztalni azokat, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy — kilépve a hétköznapok taposómalmából - legyenek vala­hol: vagy mert látástól vakulásig gürcölnek munkahelyükön, vagy féltik munkahelyüket, inkább betegen is bejárnak dolgozni, félholtan a hőségben, vagy nincs munkahelyük. Bár nem biztos, hogy az utóbbi feltételezés megállja a helyét, ha abból az ősrégi felismerésből indulunk ki, hogy az ember munka nélkül nem tud élni. Ha más nincs, lop. Biciklit, autót, méhcsaládot. Apropó, méhcsalád. Tavaszelőn jegyeztem le e helyt, a medvék tudják, mikor kell megdézsmálni a kaptárt. Most, például. Be is látogatnak némely árvái faluba, feldúlják a dolgos méhek biro­dalmát, a méhészek tehetetlenek, a falu lakói remegnek. Medvé­re azonban, mint tudjuk, nem lövünk. Emberre sem, noha jó né­hány szepességi gazda alighanem szívesen beledurrantana mini­mum a levegőbe, megpillantván a krumplitolvajokat, akik évről évre többen vannak, s amint hallom, egyre agresszívebbek, el kellene fogni őket, és - csak az igazságügy-miniszter tudja, miként - ott tartani mind a krumpliföldön, míg a rendőr megér­kezik. De ebből nem lesz semmi, a kistermelő képtelen meg­őrizni a termést, a tolvajt elkapni meg sem próbálja már, jövőre bedobja a törülközőt, gumót szeretne látni, nem sajgó gümőt tapogatni a fején. Hogy azért ne szakadjunk el teljesen a nyaralástól, krumplitolvaj- lásból Ibizára nem futja, ahogy a málnaszedésért zsebből fizetett pénzből sem. Persze, ugyanúgy nem hat-nyolcezer koronás fize­tésből. A málna körül egyébiránt nyugodtabb a helyzet, magától megterem a hegyes vidékeken, a probléma csak annyi, hogy egy központi rendelet szerint mostanában tilos erdőbe menni, vagy aki ennek ellenére belép, ötezer korona bírság a büntetése. Ez azonban nem zavarja a málnakereskedelemre és málnaszedésre szakosodott embereket, egész csoportokat hoznak-visznek teher­autón, aztán be az erdőbe, ki az erdőből. És ez így megy, amíg az utolsó szem málna el nem ujjnik. És a rendőrök? Nyilatkozta egyi­kük, ők egyedül a médiumokból értesültek a rendeletről, hivata­losan semmilyen papírt nem kaptak, következésképpen nem is büntethetnek. Mindezt nem hallhatta már törvénytisztelő bará­tom, aki azzal a tudattal utazott el családostul a Tátrába, hogy erdőbe lépni tilos. Valószínű, felhívom telefonon. Habár azt tudja ő is, amit egy másik rendőr mondott néhány napja, amikor közúti ellenőrzés közben két kollégáját elgázolta, az egyiket halálra, egy frissen autóvezetővé ütött fiatalember: nálunk annyit érnek a tör­vények, hogy semmit, enyhék, gyengék. Medve, nem medve - nyugodtan garázdálkodhat. Bemehetsz, ba­rátom, nem sértesz te itt szabályt. Csak égő málnabokrot ne hagyjatok magatok után. JEGYZET Euromese KÖVESDI KÁROLY Gömöri kisvállalkozóval be­szélgetek, akiből ömlik a pa­nasz. Pontosabban emberünk csak szeretett volna vállalkoz­ni, feladni a külföldi munkát és évek kalandozásai után végre itthon boldogulni. Mert hát azért vagyunk ezen a világon, írta valamikor régen, még az ántivilág előtti ántivilágban a klasszikus, hogy valahol otthon legyünk benne. Neki is gyürkőzött istenesen, és bele­vágott a falusi turizmus nevű bozótos sűrűjébe, természete­sen arra számítva, hogy az uni­ós alapokból csordogáló támo­gatás majd sínre taszajtja. Mert mondani sem kell, nem volt milliomos. Talált is megfelelő embert, aki éppen arrafelé csellengett, és akiről az egész környék azt károgta, hogy ő csinálja a legjobb tervezeteket, ami nélkül ugye nem lehet hoz­zájutni a forrásokhoz. A hata­lomból kiesett, enyhén balos múltú szakember el is készítet­te a tervezetet, be is lett nyújt­va a megfelelő helyre, s már csak ki kellett várni a választ. Ami emberünket kissé letaglóz­ta, mert a tervezetet visszave­tették annak rendje és módja szerint. Most ott áll, mondja, tanácstalanul, hiszen azon túl, hogy az enyhén balos szak­értőnek kifizetett tizennyolce­zer koronát a tervezetért, még egy kalap pénzt beleölt a be­fektetésbe. Valószínűleg felad­ja a dolgot és eltemeti az ál­mot, és ismét nyakába akasztja a vándortarisznyát, hogy a csa­ládtól távol, vándormadárként keresse a megélhetést. Ez a tör­ténet természetesen nem egye­di. Csak azon a környéken tu­catjával lehetne találni hasonló csalódott embert. Ami óhatat­lanul felvet néhány kérdést. Rossz nyelvek szerint az eny­hén balos szakértő által be­nyújtott tervezeteket szemreb­benés nélkül hajigálták vissza, tekintet nélkül arra, jó volt-e a tervezet, vagy ki a vállalkozó­pályázó. Mármost vagy az eny­hén balos múltú szakértő rossz szakértő, és csapnivaló terve­zeteket készít, jól meg- és át­vágva a kezdő vállalkozókat, vagy pedig mocskos politikai okokból nem állnak vele szóba. Ami meglehetősen erkölcstelen dolog, mert nem ővele tolnak ki, hanem a vállalkozni vágyó emberekkel, hiszen eny­hén balos múltú szakértőnk to­vábbra is gyártani fogja a tervezeteket, és tisztes meg­élhetését (egyelőre) semmi sem veszélyezteti. A bizalommal hozzá forduló embereknek azonban fogal­muk sincs arról, hogy bármi­lyen zseniális az elképzelésük, céltalanul hullik a semmibe. Ennél azonban még kínosabb dolog, hogy Szlovákia - attól függetlenül, hogy mit állít Csáky Pál miniszterelnök-he­lyettes, vagy miért ágál Monika Benová az integrációs bizott­ságban - nem kotor fenékig az uniós puttonyban. Ennek tuda­tában viszont abszolút érthe­tetlen, mire megy ki ez a ke­mény szelekció, és az sem biz­tos, hogy a miniszterelnök-he­lyettes hivatala tisztában van vele, mi zajlik odalent, vidé­ken. Mondjuk a legelesettebb, legnagyobb munkanélkülisé­géről híres régiók egyikében. TALLÓZÓ SME Már a Monopolellenes Hivatal is vizsgálja az ország három legna­gyobb pénzintézetét. A Szlovák Ta­karékpénztár, a Tatra Bank és az Ál­talános Hitelbank 35 korona körüli összeget számláz, ha a számlatulaj­donos más bank termináljából veszi fel a készpénzt, míg a kisebb ban­kok sokkal kevesebbet. A hivatal azt vizsgálja, nem alakított-e ki kartelt a három legnagyobb bank. A szlováki­ai bankok szövetsége 34 koronában állapította meg a kezelési költséget, s azok a bankok, amelyek ennél ke­vesebbet számláznak a klienseiknek, a különbözetet maguk állják. A Mo­nopolellenes Hivatalnál néhány fel­dühödött kliens jelentette fel a ban­kokat, s ha kiderül, hogy a valós ki­adásokhoz képest túl sokat számláz­nak, tavalyi forgalmuk 10%-át elérő büntetést is kiszabhatnak rájuk. Szlovákiában havonta 8 millió- Nem vagyok autótolvaj, rendőr úr! Azért ücsörgők a kocsimban, mert van légkondija, itt vészelem át ezt az tranzakciót hajtanak végre a termi- őrjítő hőséget... (Peter Gossányi rajza) nálokon, s mintegy 10 milliárdkoro­WiirtTrtrnti*nfirmtTmTlrhiitWtrrwrtrfTrriTrTrmTrwMPW>l|wwwiwwii»i»r«ii»i»»>«i»i| na készpénzt vesznek ki az ügyfelek. Emberek a balkonon Mérgesek a pozsony-ligetfa- lui ateisták, mert jön a pápa, és amíg misézik, nem szellőztethetnek, ha egyálta­lán hazajutnak a dugók mi­att. És mérgesek a pápisták is, mert azt hitték, a balkon­ról nézhetik végig a misét, ki­ültetik a nagymamát a napra, a leander mellé, de nem, nem adják ma már a mannát se ilyen olcsón, le kell menni és elvegyülni a 250 ezer fősre tervezett tömegben. HOLOP ZSOLT Merthogy minden balkonajtó, ab­lak zárva tartatik, mely - rendőrsé­gi megfogalmazás szerint - lőtávol- ságon belül tartózkodik (tartózko­dó kérelem) Karol Wojtyla lengyel állampolgártól, mert csak így hívják a pozsony-ligetfalui ateisták őt, a pápát, tényleg, II. János Pálnak kettős lengyel-vatikáni állampol­gársága van, vagy a lengyelt elve­szítette, amikor megválasztották, egyáltalán van útlevele?, de a kér­dés így megválaszoladanul sokkal érdekesebb, tehát nem is nézek utá­na, meg garantáltan lesz, aki megír­ja, előre is köszönet. Egyébként is csak magyar szempontból tettem fel a kettős kérdést, tehát még irre­leváns is. Esetleg ha magyar lenne a pápa, ez meg, hajói tudom, Bakócz Tamás óta nem merült fel. Szóval a ligetfalui helyszín kivá­lasztásakor megint nem az ész volt a diktátor, más helyeken állítólag zöld vagy napszítta mezők közepé­be tervezik az ilyen eseményeket. A rendőröknek tehát ezzel az eszetlenséggel kell felvenniük a versenyt, igyekeznek is derekasan, szeptember 14-én még a leandert is főbe lövik, nemhogy a nagyma­mát, addig is lakásszemlét tarta­nak, lesz meló, járőr már jár, nyolc hatalmas lakótömb, több száz la­kás, mindegyik ablak mögül a sá­tán lesked kifele, vagy maga Ali Agca. Pedig az én lakásomba (mily nagy szó a mai világban) emberfia nem teheti be a lábát bírói megha­talmazás nélkül, ha nem hívom, az alkotmányra és a kilincsre támasz­kodva küldöm el - de pápalátoga­táskor ez állítólag nem igaz. „Rendőrség! Kinyitni, polgártárs, ablakot meg becsukni! Éllenőrzés, jegyeket, bérleteket...” „Elnézést. A kolléga korábban revi­zor- volt” - tolja hátra a revizort a kolléga, aztán ő is bekeményít. „Fi­gyelem, ez itt egy pápalátogatás! Kereszthuzat tilos! Ellenőrzésre ki­jelölt 17-es lakótömb, 23-as lakás, viii-gyázz! Névsorolvasás! Rendes, katolikus emberek maguk?!” - kér­di a szerv a megilletődött vietnami bérlőktől, akik a kínai textilipar gyöngyszemeit árulják a kelet-eu­rópai rabszolgapiacon „Mind a he­ten itt vagyunk, csak a kis Pu Ja ját­szik a szomszédban. Ne lőjék le, kérem, játékfegyver van nála.” A rendőrök még szétnéznek a lakás­ban, bekukkantanak a hűtőbe is, aztán jelentés a panelház előtt. Ott már nagyban megy a nyalás, a rendőr százados meg üvölt. - „Csak a jégen találtak Magnumot, idióták?!” És itt most legalább három bekez­dést vagy nem is tudom, mit kéne tenni, nehogy valaki azt higgye (mégis garantáltan lesz, aki azt hi­szi), viccelődöm, mivel a belső uta­sítás szerint e helyt szombatonként lehetőség szerint mókás, de leg­alábbis komolytalan, ám mégis igaz írások jelennek meg a lapban, ha nem is vette esetleg észre az ol­vasó, szóval elvágnám itt a fonalat, ha volt, és mondanék valami ko­molyat, mert az ember egyszerre kénytelen felfogni mindent, jót, rosszat, ezért (is) ember. Vannak helyek, városok, ahol ön- kormányzati, rendőrségi, egyéb postaládákat szereltek fel, hogy akár névtelenül figyelmeztethesse a lakosság az illetékes szerveket, hogy milyen veszély leselkedik a lakosságra, például hogy egy fehér nadrágos, napszemüveges férfi drogot árul az iskola előtt, a ki­A ligetfalui helyszín kivá­lasztásakor megint nem az ész volt a diktátor. csiknek pedig cukorkát oszt, vagy a panelkutyák összeszarják a ho­mokozót, az ovisok meg abban matatnak, mi több, a drogosok is ott dobálják el a fecskendőket, szóval ilyesmik... Nem tudom, Párkányban vannak-e ilyen posta­ládák, ha vannak, tele lehet dobál­ni őket cetlikkel: Figyelem! Embe­rek laknak a nyolcadikon. A tizen­kettediken is! Aláírás: X-ék a hete­dikről. Vagy: Igaz, hogy a tűzol­tóknak nincs létrájuk? Meg kell nekem emiatt dögölnöm? Ilyenkor hajlamos az ember fel­tenni a kérdést - de rögtön azt mondják rá, populista -, vajon ho­vá folyik be az a marha sok adó. De nincs kinek. Feltenni. Tényleg nincs. Dzurinda most árulta el, hogy egy titokzatos csoport irá­nyítja az országot, nem pedig a kormány. Hihetetlenül jó alibi, szabadalmaztatni kéne. Mondjuk én eddig is sejtettem, hogy nem a Dzurinda irányítja, de mióta meg­mondta, gyanúsan méregetek minden, legalább háromfős tár­saságot. A hírügynökségek szerint 7-8 ezer koronát keres egy tűzoltó. Ehhez jár még kiegészítésként némi füst­mérgezés, azzal meg elnöki kitün­tetés, néha, de akkor gyorsan. Fél­reértés ne essék, én is kitüntetném azt a két tűzoltót, meg a többit, de Schuster jobban örül a lehetőség­nek, és ő kimondottan erre van (Egy kitüntetés, egy közúti bal­eset.) Milyen hülyén nézne ki (meg a többi politikus is), ha létrát meg tűzoltóautót osztogatna. Be­legondolni is rossz ebbe az egész­be. Az a fő, hogy már 2001. szep­tember 12-én felkészültünk min­dennemű terrorista támadásra, bi­zottságok vizsgálták az ezért fe­lelős bizottságok munkáját, de ak­kor miért kell a saját maszkjától vagy oxigénpalackjától vagy éle­tétől megszabadulnia két tűzoltó­nak, hogy megmentsen egy cse­csemőt és egy várandós nőt. Per­sze biztos erre is van válasz (kí­váncsian várom). Igen, Szlovákia nemzetközi összefogással képes eloltani egy lakástüzet. Nagy-nagy köszönet érte, hogy átjöttek. Januártól a legtöbb szabályt újra kell tanulnunk TUBA LAJOS Magyarországon a kilencvenes évek közepén a közpénzek felhasználá­sának szinte minden területén egy­szerre reformáltak. Kivételt egyet­len ágazat képezett, az egészség­ügy. Ennek átalakításába még ott is csak nagyon óvatosan mertek bele­fogni és legalább egy kormánycik­lussal később történtek komolyabb intézkedések. Nálunk valami ha­sonló játszódott le, az 1998-as for­dulat után megindult reformok alig-alig érintették ezt az ágazatot. Ennek megfelelő bizonyítéka, hogy az egészségügy még tavaly is ugyanúgy havi 700 millió koronás veszteséget termelt, mint évekkel korábban. Az áúagember számára az első komolyabb változást az idén bevezetett „húszkoronás” rendszer jelentette, pedig az egészségügyi miniszter maga is azt állította, hogy ez csak a folyamat legeleje. Mint ki­derült, belefogtak ők komolyabb dolgokba is, csak éppen nagyon csöndben dolgoztak. Az ágazat eg­zakt módon egyelőre még mindig ismeretlen, de mindenképpen több mint 10 milliárd koronás adósságál­lományának felszámolására a pénz­ügyminisztérium és az egészség- ügyi minisztérium idén tavasszal egy céget alapított. Ez a privatizáci­ós bevételekből három és fél milli­árd koronát kapott, de az illetéke­sek szerint a tartozások kölcsönös beszámolásával és egyéb gazdasági intézkedésekkel alapvető változá­sokat lehet elérni. Az ügy érdekes­sége, hogy az akciót felettébb bizal­masan kezelik, már az erről szóló kormányhatározatot is titkosítot- ták, így nem olvasható az interne­ten sem. A hivatalos indoklás sze­rint azért, mert a milliárdos üzlet reménye spekulációs hullámokat indítana el, ami számukra óriási veszteséggel járna. Ebben nincs okunk kételkedni, az ilyen jellegű spekulációra szakosodott cégek száma Szlovákiában jóval nagyobb az átlagnál, és néhányszor már megmutatták, hogy bizony jól meg tudják fejni az államot. Minden­esetre jó hír, hogy végre az egész­ségügy finanszírozásában is megin­dult valami, már csak azért is, mert az új rendszer fő gondolata az el­lenőrizetlen gazdálkodás felszámo­lása lesz. Ha valóban sikerül elérni, hogy a régi adósságok kiegyenlíté­se után az ágazat újakat már nem képez, elmondhatjuk, hogy meg­kezdődött a jégzajlás az utolsó nagy hazai pénznyelő csatornán. Lassan véget ér a politikai uborka- szezon és beindul az a gépezet, amely gazdasági szempontból a rendszerváltás óta talán a legérde­kesebb lesz - szinte az összes, régen várt nagy reform sorsa most dől el véglegesen. Néha már az esemé­nyeket kötelességszerűen követők számára is nehéz kiigazodni a sok újdonságban, az biztos, hogy ha nem omlik össze a kormánykoalí­ció, januártól a legtöbb szabályt új­ra kell tanulnunk. Valahogy úgy, ahogyan az a kilencvenes évek ele­jén történt. Közben azonban másutt is komoly átrendeződésekről hall­hatunk. Bár nálunk az emberek a megtakarításaikat még mindig főként banki letétekben tartják, idén komolyan fellendült a befekte­tési alapok forgalma is. A héten ki­derült, hogy itt szintén a banki ala­pítású betétkezelő társaságok vál­tak dominánssá. Olyannyira, hogy a talpon maradt két független társa­ság közül az egyik - amely az elmúlt hónapokban a MÓL elleni nagy of- fenzíva koordinálásával vált közis­merté - teljesen feladta a küzdel­met. Befektetési alapjait az immár egyetlen komolyabb független cég veszi át, ez is főként azért, mert még mindig reménykedik, hogy si­kerül megszereznie a kevés rende­zetlen sorsú bank egyikét. Nekünk, betéteseknek persze az a fontos, hogy ha a valamivel magasabb, de bizonytalanabb hozam reményé­ben éppen befektetési alapba sze­retnénk rakni a pénzünket, megbíz­ható legyen ennek a háttere. Ilyen szempontból a pénzügyi ellenőrzés munkája is megbízhatóbbnak tűnik, mint korábban. Amikor pél­dául tönkrement az a brókercég, amely három éve az első külföldi befektetési alapot behozta Szlováki­ába, egész komoly intézkedések születtek arra, vajon ki és hogyan biztosíthatja, hogy a korábbi ügyfe­leknek ne valahol Frankfurtban kelljen intézniük a befektetéseikkel kapcsolatos ügyeiket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom