Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-16 / 189. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 16. VENDÉGKOMMENTÁR Lopakodók, itt BODNÁR GYULA A Balatont már el is felejtettük. Csak az asztalon hagyott fényképek emlékeztetnek rá, különben mintha ott sem jártunk volna. Munkában újra, a ház körül is, kerítést festünk, befőzünk, garázst takarítunk, átrendezzük a könyvespolcot, kerékpáron defektet javítunk. Közben izzadunk, döntjük magunkba literszám a folyadékot, medencébe, bányatóba menekülünk, és persze esténként öntözünk, legalább a kertben. Merthogy az istennek sem akar esni, a pápa is hiába könyörög, hiába kéri a híveket, imádkozzanak az égi áldásért, egy szem se érkezik belőle, ha mégis valahova, mint a múltkor Kecskemétre, a minap Moszkvára, akkor úgy szakad, hogy abban nincs köszönet. Szóval, mintha nem lettünk volna sehol, s ezzel eszem ágában sincs vigasztalni azokat, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy — kilépve a hétköznapok taposómalmából - legyenek valahol: vagy mert látástól vakulásig gürcölnek munkahelyükön, vagy féltik munkahelyüket, inkább betegen is bejárnak dolgozni, félholtan a hőségben, vagy nincs munkahelyük. Bár nem biztos, hogy az utóbbi feltételezés megállja a helyét, ha abból az ősrégi felismerésből indulunk ki, hogy az ember munka nélkül nem tud élni. Ha más nincs, lop. Biciklit, autót, méhcsaládot. Apropó, méhcsalád. Tavaszelőn jegyeztem le e helyt, a medvék tudják, mikor kell megdézsmálni a kaptárt. Most, például. Be is látogatnak némely árvái faluba, feldúlják a dolgos méhek birodalmát, a méhészek tehetetlenek, a falu lakói remegnek. Medvére azonban, mint tudjuk, nem lövünk. Emberre sem, noha jó néhány szepességi gazda alighanem szívesen beledurrantana minimum a levegőbe, megpillantván a krumplitolvajokat, akik évről évre többen vannak, s amint hallom, egyre agresszívebbek, el kellene fogni őket, és - csak az igazságügy-miniszter tudja, miként - ott tartani mind a krumpliföldön, míg a rendőr megérkezik. De ebből nem lesz semmi, a kistermelő képtelen megőrizni a termést, a tolvajt elkapni meg sem próbálja már, jövőre bedobja a törülközőt, gumót szeretne látni, nem sajgó gümőt tapogatni a fején. Hogy azért ne szakadjunk el teljesen a nyaralástól, krumplitolvaj- lásból Ibizára nem futja, ahogy a málnaszedésért zsebből fizetett pénzből sem. Persze, ugyanúgy nem hat-nyolcezer koronás fizetésből. A málna körül egyébiránt nyugodtabb a helyzet, magától megterem a hegyes vidékeken, a probléma csak annyi, hogy egy központi rendelet szerint mostanában tilos erdőbe menni, vagy aki ennek ellenére belép, ötezer korona bírság a büntetése. Ez azonban nem zavarja a málnakereskedelemre és málnaszedésre szakosodott embereket, egész csoportokat hoznak-visznek teherautón, aztán be az erdőbe, ki az erdőből. És ez így megy, amíg az utolsó szem málna el nem ujjnik. És a rendőrök? Nyilatkozta egyikük, ők egyedül a médiumokból értesültek a rendeletről, hivatalosan semmilyen papírt nem kaptak, következésképpen nem is büntethetnek. Mindezt nem hallhatta már törvénytisztelő barátom, aki azzal a tudattal utazott el családostul a Tátrába, hogy erdőbe lépni tilos. Valószínű, felhívom telefonon. Habár azt tudja ő is, amit egy másik rendőr mondott néhány napja, amikor közúti ellenőrzés közben két kollégáját elgázolta, az egyiket halálra, egy frissen autóvezetővé ütött fiatalember: nálunk annyit érnek a törvények, hogy semmit, enyhék, gyengék. Medve, nem medve - nyugodtan garázdálkodhat. Bemehetsz, barátom, nem sértesz te itt szabályt. Csak égő málnabokrot ne hagyjatok magatok után. JEGYZET Euromese KÖVESDI KÁROLY Gömöri kisvállalkozóval beszélgetek, akiből ömlik a panasz. Pontosabban emberünk csak szeretett volna vállalkozni, feladni a külföldi munkát és évek kalandozásai után végre itthon boldogulni. Mert hát azért vagyunk ezen a világon, írta valamikor régen, még az ántivilág előtti ántivilágban a klasszikus, hogy valahol otthon legyünk benne. Neki is gyürkőzött istenesen, és belevágott a falusi turizmus nevű bozótos sűrűjébe, természetesen arra számítva, hogy az uniós alapokból csordogáló támogatás majd sínre taszajtja. Mert mondani sem kell, nem volt milliomos. Talált is megfelelő embert, aki éppen arrafelé csellengett, és akiről az egész környék azt károgta, hogy ő csinálja a legjobb tervezeteket, ami nélkül ugye nem lehet hozzájutni a forrásokhoz. A hatalomból kiesett, enyhén balos múltú szakember el is készítette a tervezetet, be is lett nyújtva a megfelelő helyre, s már csak ki kellett várni a választ. Ami emberünket kissé letaglózta, mert a tervezetet visszavetették annak rendje és módja szerint. Most ott áll, mondja, tanácstalanul, hiszen azon túl, hogy az enyhén balos szakértőnek kifizetett tizennyolcezer koronát a tervezetért, még egy kalap pénzt beleölt a befektetésbe. Valószínűleg feladja a dolgot és eltemeti az álmot, és ismét nyakába akasztja a vándortarisznyát, hogy a családtól távol, vándormadárként keresse a megélhetést. Ez a történet természetesen nem egyedi. Csak azon a környéken tucatjával lehetne találni hasonló csalódott embert. Ami óhatatlanul felvet néhány kérdést. Rossz nyelvek szerint az enyhén balos szakértő által benyújtott tervezeteket szemrebbenés nélkül hajigálták vissza, tekintet nélkül arra, jó volt-e a tervezet, vagy ki a vállalkozópályázó. Mármost vagy az enyhén balos múltú szakértő rossz szakértő, és csapnivaló tervezeteket készít, jól meg- és átvágva a kezdő vállalkozókat, vagy pedig mocskos politikai okokból nem állnak vele szóba. Ami meglehetősen erkölcstelen dolog, mert nem ővele tolnak ki, hanem a vállalkozni vágyó emberekkel, hiszen enyhén balos múltú szakértőnk továbbra is gyártani fogja a tervezeteket, és tisztes megélhetését (egyelőre) semmi sem veszélyezteti. A bizalommal hozzá forduló embereknek azonban fogalmuk sincs arról, hogy bármilyen zseniális az elképzelésük, céltalanul hullik a semmibe. Ennél azonban még kínosabb dolog, hogy Szlovákia - attól függetlenül, hogy mit állít Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, vagy miért ágál Monika Benová az integrációs bizottságban - nem kotor fenékig az uniós puttonyban. Ennek tudatában viszont abszolút érthetetlen, mire megy ki ez a kemény szelekció, és az sem biztos, hogy a miniszterelnök-helyettes hivatala tisztában van vele, mi zajlik odalent, vidéken. Mondjuk a legelesettebb, legnagyobb munkanélküliségéről híres régiók egyikében. TALLÓZÓ SME Már a Monopolellenes Hivatal is vizsgálja az ország három legnagyobb pénzintézetét. A Szlovák Takarékpénztár, a Tatra Bank és az Általános Hitelbank 35 korona körüli összeget számláz, ha a számlatulajdonos más bank termináljából veszi fel a készpénzt, míg a kisebb bankok sokkal kevesebbet. A hivatal azt vizsgálja, nem alakított-e ki kartelt a három legnagyobb bank. A szlovákiai bankok szövetsége 34 koronában állapította meg a kezelési költséget, s azok a bankok, amelyek ennél kevesebbet számláznak a klienseiknek, a különbözetet maguk állják. A Monopolellenes Hivatalnál néhány feldühödött kliens jelentette fel a bankokat, s ha kiderül, hogy a valós kiadásokhoz képest túl sokat számláznak, tavalyi forgalmuk 10%-át elérő büntetést is kiszabhatnak rájuk. Szlovákiában havonta 8 millió- Nem vagyok autótolvaj, rendőr úr! Azért ücsörgők a kocsimban, mert van légkondija, itt vészelem át ezt az tranzakciót hajtanak végre a termi- őrjítő hőséget... (Peter Gossányi rajza) nálokon, s mintegy 10 milliárdkoroWiirtTrtrnti*nfirmtTmTlrhiitWtrrwrtrfTrriTrTrmTrwMPW>l|wwwiwwii»i»r«ii»i»»>«i»i| na készpénzt vesznek ki az ügyfelek. Emberek a balkonon Mérgesek a pozsony-ligetfa- lui ateisták, mert jön a pápa, és amíg misézik, nem szellőztethetnek, ha egyáltalán hazajutnak a dugók miatt. És mérgesek a pápisták is, mert azt hitték, a balkonról nézhetik végig a misét, kiültetik a nagymamát a napra, a leander mellé, de nem, nem adják ma már a mannát se ilyen olcsón, le kell menni és elvegyülni a 250 ezer fősre tervezett tömegben. HOLOP ZSOLT Merthogy minden balkonajtó, ablak zárva tartatik, mely - rendőrségi megfogalmazás szerint - lőtávol- ságon belül tartózkodik (tartózkodó kérelem) Karol Wojtyla lengyel állampolgártól, mert csak így hívják a pozsony-ligetfalui ateisták őt, a pápát, tényleg, II. János Pálnak kettős lengyel-vatikáni állampolgársága van, vagy a lengyelt elveszítette, amikor megválasztották, egyáltalán van útlevele?, de a kérdés így megválaszoladanul sokkal érdekesebb, tehát nem is nézek utána, meg garantáltan lesz, aki megírja, előre is köszönet. Egyébként is csak magyar szempontból tettem fel a kettős kérdést, tehát még irreleváns is. Esetleg ha magyar lenne a pápa, ez meg, hajói tudom, Bakócz Tamás óta nem merült fel. Szóval a ligetfalui helyszín kiválasztásakor megint nem az ész volt a diktátor, más helyeken állítólag zöld vagy napszítta mezők közepébe tervezik az ilyen eseményeket. A rendőröknek tehát ezzel az eszetlenséggel kell felvenniük a versenyt, igyekeznek is derekasan, szeptember 14-én még a leandert is főbe lövik, nemhogy a nagymamát, addig is lakásszemlét tartanak, lesz meló, járőr már jár, nyolc hatalmas lakótömb, több száz lakás, mindegyik ablak mögül a sátán lesked kifele, vagy maga Ali Agca. Pedig az én lakásomba (mily nagy szó a mai világban) emberfia nem teheti be a lábát bírói meghatalmazás nélkül, ha nem hívom, az alkotmányra és a kilincsre támaszkodva küldöm el - de pápalátogatáskor ez állítólag nem igaz. „Rendőrség! Kinyitni, polgártárs, ablakot meg becsukni! Éllenőrzés, jegyeket, bérleteket...” „Elnézést. A kolléga korábban revizor- volt” - tolja hátra a revizort a kolléga, aztán ő is bekeményít. „Figyelem, ez itt egy pápalátogatás! Kereszthuzat tilos! Ellenőrzésre kijelölt 17-es lakótömb, 23-as lakás, viii-gyázz! Névsorolvasás! Rendes, katolikus emberek maguk?!” - kérdi a szerv a megilletődött vietnami bérlőktől, akik a kínai textilipar gyöngyszemeit árulják a kelet-európai rabszolgapiacon „Mind a heten itt vagyunk, csak a kis Pu Ja játszik a szomszédban. Ne lőjék le, kérem, játékfegyver van nála.” A rendőrök még szétnéznek a lakásban, bekukkantanak a hűtőbe is, aztán jelentés a panelház előtt. Ott már nagyban megy a nyalás, a rendőr százados meg üvölt. - „Csak a jégen találtak Magnumot, idióták?!” És itt most legalább három bekezdést vagy nem is tudom, mit kéne tenni, nehogy valaki azt higgye (mégis garantáltan lesz, aki azt hiszi), viccelődöm, mivel a belső utasítás szerint e helyt szombatonként lehetőség szerint mókás, de legalábbis komolytalan, ám mégis igaz írások jelennek meg a lapban, ha nem is vette esetleg észre az olvasó, szóval elvágnám itt a fonalat, ha volt, és mondanék valami komolyat, mert az ember egyszerre kénytelen felfogni mindent, jót, rosszat, ezért (is) ember. Vannak helyek, városok, ahol ön- kormányzati, rendőrségi, egyéb postaládákat szereltek fel, hogy akár névtelenül figyelmeztethesse a lakosság az illetékes szerveket, hogy milyen veszély leselkedik a lakosságra, például hogy egy fehér nadrágos, napszemüveges férfi drogot árul az iskola előtt, a kiA ligetfalui helyszín kiválasztásakor megint nem az ész volt a diktátor. csiknek pedig cukorkát oszt, vagy a panelkutyák összeszarják a homokozót, az ovisok meg abban matatnak, mi több, a drogosok is ott dobálják el a fecskendőket, szóval ilyesmik... Nem tudom, Párkányban vannak-e ilyen postaládák, ha vannak, tele lehet dobálni őket cetlikkel: Figyelem! Emberek laknak a nyolcadikon. A tizenkettediken is! Aláírás: X-ék a hetedikről. Vagy: Igaz, hogy a tűzoltóknak nincs létrájuk? Meg kell nekem emiatt dögölnöm? Ilyenkor hajlamos az ember feltenni a kérdést - de rögtön azt mondják rá, populista -, vajon hová folyik be az a marha sok adó. De nincs kinek. Feltenni. Tényleg nincs. Dzurinda most árulta el, hogy egy titokzatos csoport irányítja az országot, nem pedig a kormány. Hihetetlenül jó alibi, szabadalmaztatni kéne. Mondjuk én eddig is sejtettem, hogy nem a Dzurinda irányítja, de mióta megmondta, gyanúsan méregetek minden, legalább háromfős társaságot. A hírügynökségek szerint 7-8 ezer koronát keres egy tűzoltó. Ehhez jár még kiegészítésként némi füstmérgezés, azzal meg elnöki kitüntetés, néha, de akkor gyorsan. Félreértés ne essék, én is kitüntetném azt a két tűzoltót, meg a többit, de Schuster jobban örül a lehetőségnek, és ő kimondottan erre van (Egy kitüntetés, egy közúti baleset.) Milyen hülyén nézne ki (meg a többi politikus is), ha létrát meg tűzoltóautót osztogatna. Belegondolni is rossz ebbe az egészbe. Az a fő, hogy már 2001. szeptember 12-én felkészültünk mindennemű terrorista támadásra, bizottságok vizsgálták az ezért felelős bizottságok munkáját, de akkor miért kell a saját maszkjától vagy oxigénpalackjától vagy életétől megszabadulnia két tűzoltónak, hogy megmentsen egy csecsemőt és egy várandós nőt. Persze biztos erre is van válasz (kíváncsian várom). Igen, Szlovákia nemzetközi összefogással képes eloltani egy lakástüzet. Nagy-nagy köszönet érte, hogy átjöttek. Januártól a legtöbb szabályt újra kell tanulnunk TUBA LAJOS Magyarországon a kilencvenes évek közepén a közpénzek felhasználásának szinte minden területén egyszerre reformáltak. Kivételt egyetlen ágazat képezett, az egészségügy. Ennek átalakításába még ott is csak nagyon óvatosan mertek belefogni és legalább egy kormányciklussal később történtek komolyabb intézkedések. Nálunk valami hasonló játszódott le, az 1998-as fordulat után megindult reformok alig-alig érintették ezt az ágazatot. Ennek megfelelő bizonyítéka, hogy az egészségügy még tavaly is ugyanúgy havi 700 millió koronás veszteséget termelt, mint évekkel korábban. Az áúagember számára az első komolyabb változást az idén bevezetett „húszkoronás” rendszer jelentette, pedig az egészségügyi miniszter maga is azt állította, hogy ez csak a folyamat legeleje. Mint kiderült, belefogtak ők komolyabb dolgokba is, csak éppen nagyon csöndben dolgoztak. Az ágazat egzakt módon egyelőre még mindig ismeretlen, de mindenképpen több mint 10 milliárd koronás adósságállományának felszámolására a pénzügyminisztérium és az egészség- ügyi minisztérium idén tavasszal egy céget alapított. Ez a privatizációs bevételekből három és fél milliárd koronát kapott, de az illetékesek szerint a tartozások kölcsönös beszámolásával és egyéb gazdasági intézkedésekkel alapvető változásokat lehet elérni. Az ügy érdekessége, hogy az akciót felettébb bizalmasan kezelik, már az erről szóló kormányhatározatot is titkosítot- ták, így nem olvasható az interneten sem. A hivatalos indoklás szerint azért, mert a milliárdos üzlet reménye spekulációs hullámokat indítana el, ami számukra óriási veszteséggel járna. Ebben nincs okunk kételkedni, az ilyen jellegű spekulációra szakosodott cégek száma Szlovákiában jóval nagyobb az átlagnál, és néhányszor már megmutatták, hogy bizony jól meg tudják fejni az államot. Mindenesetre jó hír, hogy végre az egészségügy finanszírozásában is megindult valami, már csak azért is, mert az új rendszer fő gondolata az ellenőrizetlen gazdálkodás felszámolása lesz. Ha valóban sikerül elérni, hogy a régi adósságok kiegyenlítése után az ágazat újakat már nem képez, elmondhatjuk, hogy megkezdődött a jégzajlás az utolsó nagy hazai pénznyelő csatornán. Lassan véget ér a politikai uborka- szezon és beindul az a gépezet, amely gazdasági szempontból a rendszerváltás óta talán a legérdekesebb lesz - szinte az összes, régen várt nagy reform sorsa most dől el véglegesen. Néha már az eseményeket kötelességszerűen követők számára is nehéz kiigazodni a sok újdonságban, az biztos, hogy ha nem omlik össze a kormánykoalíció, januártól a legtöbb szabályt újra kell tanulnunk. Valahogy úgy, ahogyan az a kilencvenes évek elején történt. Közben azonban másutt is komoly átrendeződésekről hallhatunk. Bár nálunk az emberek a megtakarításaikat még mindig főként banki letétekben tartják, idén komolyan fellendült a befektetési alapok forgalma is. A héten kiderült, hogy itt szintén a banki alapítású betétkezelő társaságok váltak dominánssá. Olyannyira, hogy a talpon maradt két független társaság közül az egyik - amely az elmúlt hónapokban a MÓL elleni nagy of- fenzíva koordinálásával vált közismerté - teljesen feladta a küzdelmet. Befektetési alapjait az immár egyetlen komolyabb független cég veszi át, ez is főként azért, mert még mindig reménykedik, hogy sikerül megszereznie a kevés rendezetlen sorsú bank egyikét. Nekünk, betéteseknek persze az a fontos, hogy ha a valamivel magasabb, de bizonytalanabb hozam reményében éppen befektetési alapba szeretnénk rakni a pénzünket, megbízható legyen ennek a háttere. Ilyen szempontból a pénzügyi ellenőrzés munkája is megbízhatóbbnak tűnik, mint korábban. Amikor például tönkrement az a brókercég, amely három éve az első külföldi befektetési alapot behozta Szlovákiába, egész komoly intézkedések születtek arra, vajon ki és hogyan biztosíthatja, hogy a korábbi ügyfeleknek ne valahol Frankfurtban kelljen intézniük a befektetéseikkel kapcsolatos ügyeiket.
