Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-16 / 189. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 16. Évforduló Keresik Andrej Hlinka földi maradványait és végleges helyét a szlovák történelemben - a pap-politikushoz fűződik a magyar történelem egyik tragikus epizódja Üres koporsó kerül Rózsahegyen a mauzóleumba Megtisztítanák Hlinkát a szélsőséges jelzőktől Furcsa ünnepség színhelye lesz ma Rózsahegy. Ebben a Magas Tátrához közeli városban épített mauzóleumba visszahelyezik helyére Andrej Hlinka szlovák római katolikus pap és politikus koporsóját. A koporsót a második világháború végétől a pozsonyi Szent Márton dóm kriptájában őriztek. Csak a koporsóját, mert a szlovák történelem e sokat vitatott személyiségének földi maradványait máig sem találják. SZILVÁSSY JÓZSEF Andrej Hlinka életútját azért is érdemes felvázolni, mert a magyar történelem egyik tragikus epizódja fűződik a nevéhez. Sok tanulsággal szolgál az is, hogy milyen mítoszok és túlzások övezik életútját, s halála után miként éltek vissza a nemzeti egyenjogúságot, autonómiát követelő eszméivel. 1898-tól haláláig Rózsahegy plébánosa volt. Politikai pályafutását a Zichy-féle Katolikus Néppártban kezdte. Később határozottan szembeszállt az erőszakos elmagyarosító törekvésekkel, főleg az elhíresült Apponyi-iskolatörvény következményeivel. Miután a már létező Szlovák Nemzeti Pártot sem találta eléggé radikálisnak, alapító elnöke lesz a Szlovák Néppártnak. Egyre erélyesebben lép fel a szlovákság nemzeti érdekeinek védelmében, ezért Párvy Sándor szepességi megyés püspök két évre felfüggeszti lelkészi tevékenységét, a bíróság pedig kétévi fogságra ítélte. Időközben szülőfalujában, a ma már Rózsahegyhez tartozó Csernován elkészült az a templom, amelyet Andrej Hlinka kezdeményezésére építettek. Ekkor a helybeliek azt kérték a püspöktől, hogy földijük és kedvelt papjuk szentelhesse fel az épületet. A legújabb történelmi kutatások szerint az illetékes esperes hajlott arra, hogy Hlinka ott lehessen az ünnepségen, ám ő akkor éppen csehországi előadókörúton járt, s nem volt hajlandó hazatérni. Minderről azonban a feldühödött tömeg semmit sem tudott, s ezért nem akarta beengedni a faluba a szertartásra érkező egyházi és világi személyiségeket, s a velük érkező, magyarbarát hírében álló, itteni szolgálatra kiszemelt papot. Már-már tettlegességgé fajult az ellenállás, amikor csendőr- sortűz dördült. Kilencen azonnal életüket vesztették, hatan pedig nem sokkal később haltak bele súlyos sérüléseikbe. A csendőrség brutális fellépése óriási felháborodást váltott ki Európában. Björnson norvég író valamint Seton-Watson brit történetíró és publicista e véres esemény hatására kezdte végérvényesen és mind keményebben bírálni a Monarchia nemzetiségpolitikáját, s az államalakulat megszüntetése mellett szállt síkra. Hlinkában fokozatosan érlelődött a felismerés, amelyet az első vüágháború végén, a szlovák politika képviselőinek turócszentmártoni (Martin) titkos tanácskozásán mond ki: - Az ezeréves házasság a magyarokkal nem sikerült. El kell válnunk egymástól - hangoztatta, s hitet tett a csehek és a szlovákok közös állama mellett, egyenlő az egyenlővel elv alapján. Ekkor már tudja, hogy 1918 május utolsó napján a cseh és a szlovák emigránsok aláírták a pittsburghi egyezményt, amely a szlovákság számára valójában autonómiát helyezett kilátásba. Ám Masaryk és Benes merőben más gyakorlatot követett: a megalakult Csehszlovák Köztársaságban Prága-központú hatalmat vezetettek be. Nem ismerték el hivatalos nyelvként a szlovákot, önálló nemzetként a szlovákságot, helyette a cseh dominanciájú csehszlovák nemzetfelfogást erőltették. Hlinka még Versailles-ba is elutazott, hogy jobb belátásra búja a győztes hatalmakat, Masarykék azonban lejáratták és szóhoz sem engedték jutni. Ezután a Szlovákia önigazgatásához konokul ragaszkodó pap-politikus a cseh politikusokkal folytatta a harcát. Megfosztották képviselői mandátumától és nyolc hónapra bebörtönözték. 1938. augusztus 16-án hunyt el. Találóan írja róla Rudolf Chmel, neves szlovák irodalomtörténész, Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete, kulturális miniszter: „Politikai törekvéseinek csúcsát számára az autonómia kivívása jelentette volna. Sohasem mondta ki az önálló szlovák államiság gondolatát, habár végül annak a jelképévé vált.” Életének alkonyán nem tudta megakadályozni, hogy az időközben Hlinka Szlovák Néppártjává (HSLS) keresztelt tömörülésben a Jozef Tiso vezette radikálisok vegyék át a hatalmat, akik végül a klerikofasizmus szlovákiai megtestesítőivé és Hitler alázatos kiszolgálóivá silányultak. Megalakították a Hlinka Gárdát, a HSLS félkatonai alakulatát, amely főleg a csehek, a magyarok és a zsidók üldözésében híresült el. Hlinkának halála után mauzóleumot építettek, ott helyezték el bebalzsamozott testét. A második világháború vége felé Pozsonyba szállítják az érckoporsót, majd Salzburgba szeretnék elvinni, mert a szlovák vezetők úgy tudják, hogy ebbe a térségbe a nyugati szövetségesek vonulnak be. Végül a Bécs körüli bombázások miatt 1945 kora tavaszán úgy döntenek, hogy a Szent Márton dómban helyezik el. Több ma is élő tanú, köztük Jan Carnogursky mondta el nem egyszer, hogy még 1968-ban is látták a tetemét a kriptában. Aztán földi maradványainak nyoma veszett. Egyesek szerint katolikus szerzetesek szállították és rejtették el a Csehszlovákiát megszálló szovjet csapatok elől. Talán a Pozsonyhoz közeli zarándokhelyen, Sasváron (Sastín). Mások viszont máig azt rebesgetik, hogy porhüvelyét a kommunista titkosrendőrség vitte el ismereden helyre, nehogy a sírboltja zarándok- hellyé váljon, mint Jozef Tisóé, akit háborús bűnösként végeztek ki. Sírját ezrek keresték fel. Ezért az 1948 februári kommunista hatalomátvétel után a titkosrendőrség kiásta a holttestet és jeltelen sírba temette el a pozsonyi Márton-temetőben. Mindez a rendszerváltás után tudódott ki, s azóta évről évre a szlovák nacionalisták keresik fel az egyszerű kereszttel megjelölt helyet. Néhány nappal ezelőtt Müan Stanislav Duri- ca, Padovában élő szaléziánus pap - aki élesen magyarellenes, nacionalista sziováktörténelem-könyvet írt - azt állította a rózsahegyi polgár- mesternek, hogy néhány társával együtt pontosan tudja, hol rejtették el Hlinka holttestét. S jövőre, születésének 140. évfordulóján a tetem is visszakerül a mauzóleumba. Mindeközben újra és újra fellángolnak a viták Andrej Hlinka életpályájáról és a szlovák történelemben betöltött szerepéről. A pozsonyi történészek fiatalabb nemzedéke azt hangoztatja, hogy a cáfolhatadan tények alapján kell megtisztítani mindazoktól a szélsőséges jelzőktől, amelyeket két totalitárius rendszer aggatott rá. Először szinte szentként ünnepelték, majd a kommunisták vagy tabuként elhallgatták a nevét vagy őt is fasisztának minősítették. Máig ható népszerűségét az is igazolja, hogy a Csehszlovákia szétválása után bevezetett szlovák ezerkoronáson az ő portréja látható. A pozsonyi Kalligram Kiadó korszakos munkát végzett A szlovákkérdés a XX. században című antológia megjelentetésével, amely nemcsak a magyarok számára tanulságos olvasmány, hanem a szlovákság számára is. Rudolf Chmel, a kötet egyik ösz- szeállítója egyértelműen fogalmaz: „Remélem, ez a könyv segít belső világunk (értsd: a szlovákok - a szerző megj.) feltérképezésében.” Elgondolkoztató az is, amit Adam Mich- nik mondott e kötet lengyel kiadásának varsói bemutatóján: „A szlovák lélek a szlovák gulyáshoz hasonlatos. Kétségkívül megfér benne a demokrata, a kommunista, a fasiszta és a liberális szemlélet is. A jelenlegi kaotikus belpolitikai légkör éppen ezt a lelket tükrözi” - mutatott rá a neves lengyel közéleti személyiség. Éppen Andrej Hlinka történelmi szerepének tisztázása sokat segíthet a szlovákság hagyományszemléletének és nemzeti értékrendjének megtisztulásában. Ján Carnogursky, a Kereszténydemokrata Mozgalom szellemi atyja nemrég úgy vélekedett, hogy Hlinka megtisztított öröksége egyesíthetné Szlovákia lakosságát. Am abban az országban, ahol jelentős számban élnek lutheránusok és más, nem katolikus vallásúak, továbbá magyarok, valamint egyéb nemzeti kisebbségek, nem utolsósorban pedig ateisták, kérdéses, hogy Hlinka részben korszerűsített ideológiája - amelyet a keresztény- demokraták egyre erőteljesebben képviselnek - valóban ilyen erő lehet-e. Mindenesetre az abortusztörvény módosítása miatt a KDH és a liberálisok között kirobbant, és immár a kormánykoalíció létét veszélyeztető viszálykodások, továbbá más belpolitikai ellentétek semmiképpen sem hitelesítik Carnogursky szavait és a szlovák kereszténydemokraták törekvéseit. Hlinkának kevés köze van ahhoz, aminek a jelképévé vált A rózsahegyi mauzóleumba kerül az üres koporsó (TASR-felvételek) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: FELHŐS, BORULT ÉGBOLT, 25-30 FOK A Nap kel 05.48-kor - nyugszik 20.03-kor A Hold kel 22.06-kor- nyugszik 10.13-kor A Duna vízállása - Pozsony: 270, árad; Medve: 30, változatlan; Komárom: 95, apad; Párkány: 40, változatlan. ELŐREJELZÉS Jobbára felhős, helyenként borult lesz az égbolt. Elvétve eső, záporeső is előfordulhat. A legmagasabb nappali hőmérséklet 25 és 30 fok között alakul, északon legfeljebb 23 fokig emelkedik a hőmérő higanyszála. Gyenge, változó irányú szél. Éjszaka a hőmérséklet 15 és 11 fok közé csökken. Holnap derült, esetleg helyenként enyhén felhős égboltra számíthatunk. A legmagasabb nappali hőmérséklet 23 és 28 fők között alakul, az ország délnyugati területein akár 30 fokig is felmelegedhet a levegő. Éjszaka 11-15 fok várható. ORVOSAAETEOROLÓGIA A mai időjárás leginkább a magas vérnyomásúa- kat, valamint a mozgásszervi, főleg reumatikus megbetegedésekben szenvedőket viselheti meg. Gyakrabban érezhetünk fájdalmat az ízületek tájékán és a régebbi sebek helyén, s erősebb fejfájást okozhatnak a hátge- rincbántalmak is. Az alacsonyabb vérnyomásúak összpontosító-kész- sége csökken, ezért esetükben nagyobb a balesetveszély. Ha tehetjük, aludjunk sokat, mert a pihenés most különösen frissítőleg hathat szervezetünkre. Holnap a maihoz hasonló hatásokkal számolhatunk.
