Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-15 / 188. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 15. Kitekintő - hirdetés Lengyelország az iraki háborúban vállalt szerepe miatt is az Európai Unió „nehézsúlyú" tagjai közé tartozik majd Új regionális középhatalom Ésszerű egyeztetniük a visegrádiaknak. Leszek Miller lengyel kormányfő (jobbról) Vladimír Spidla cseh és Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök társaságában a V4-ek táléi csúcstalálkozóján. (Reuters-felvétel) Több százezer kiskorú katona harcol a világban Fegyveres gyermekek MTI-JELENTÉS Úgy tűnik, eljött az ideje átír­ni a lengyel himnuszt. Len­gyelország nemhogy „nincs még veszve”, de csillaga egy­re emelkedik. A XXI. század elején a Rzeczpospolita fo­kozatosan visszaszerzi év­századokkal ezelőtt elvesz­tett befolyását és súlyát Eu­rópában. SZALAI ZOLTÁN Az már évekkel ezelőtt világos volt, hogy Lengyelország a maga 38 mil­lió lakosával az Európai Unió „ne­hézsúlyú” tagjai közé fog tartozni. Csak összehasonlításképpen: a jövő májusban csatlakozó másik kilenc ország lakosainak lélekszáma együtt sem éri el a lengyel szintet. Varsó felértékelődését azonban mintegy katalizálta a tavaszi iraki háború. Lengyelország - Nagy-Bri- tannia és Ausztrália mellett - egye­dül vett közvetlenül is részt az ame­rikai harci akciókban. A mintegy 200 fős GROM kommandós alakulat aligha játszhatott döntő szerepet a háború végkimenetelében, de nem is erről volt szó. Miközben az olyan hagyományos szövetségesek, mint Párizs vagy Bonn a fejüket ingatták, Varsó habozás nélkül, teljes mellszé­lességgel Washington mellé állt. Lengyelország az Egyesült Államok legmegbízhatóbb szövetségese a kontinensen - írta még négy évvel ezelőtt a Wall Street Journal. - Varsó az Egyesült Államok legjobb barátja Európában - ismételte meg szinte szóról szóra a frázist Bush elnök az idén januárban lengyel kollégáját, Aleksander Kwasniewskit fogadva. A hízelgő minősítésbe minden bi­zonnyal belejátszott persze az is, hogy az ország néhány hónappal az­előtt döntött az F-16-os amerikai vadászgépek beszerzése mellett. Ám hiba lenne csak ennek tulajdoní­tani a „bókot”. A szimpátia ugyanis kölcsönös: a lengyel közvélemény erősen Amerika-barát (egy, a na­pokban készült felmérésben a len­gyelek több mint fele vallotta az or­szág legjobb barátjának USA-t). így nem csoda, hogy Washington Irak- politikájának támogatása nem okoz különösebb belpolitikai feszültsége­ket a Visztula mentén. A jutalom nem is maradt el: Lengyelország önálló biztonsági zónát kapott. Lengyelország felértékelődése külö­nösen a szomszédos Németország­nak nem tetszik. A német sajtó egye­nesen az USA „trójai falovának” titu­lálta Varsót. A Die Welt pedig nem éppen elegánsan azon „tréfálko­zott”, hogy miközben Irak többi ré­szén kólát árulnak majd, a lengyel övezetben vodkát és kovászos ubor­kát. A németek aggodalma persze érthető: az Egyesült Államok barát­sága ugyanis nemcsak politikai, ha­nem gazdasági értelemben is kifize­tődő. Amennyiben beteljesülnek a jóslatok és a németországi amerikai támaszpontok keletebbre költöz­nek, az több tízezer munkahely és több milliárd dollár elvesztését je­lentené a helyi gazdaságnak. A lengyel diplomácia nem sértődött meg, hanem közös egység kiküldé­sét javasolták Berlinnek. Amikor a németek visszautasították a gesz­tust, akkor a NATO egészétől kértek segítséget. A lépés elegáns volt: a lengyelek különösebb felhajtás nél­kül elismerték, hogy az ország gaz­dasági ereje és katonai teljesítőké­pessége korlátozott. Vagy, ahogy ezt Konstanty Gerbert lengyel publicis­ta fogalmazta meg: Lengyelország, amelynek külpolitikája hosszú évti­zedekig messze elmaradt a saját le­hetőségeitől, most hirtelen e lehető­ségei fölé került. Ennek ugyan meg van a maga ára és rizikója (gondol­junk csak vissza az Irakban szolgáló lengyel kontingens elleni támadás­ra), de már középtávon is megtérül a befektetés. Wlodzimierz Cimoszewicz külügy­miniszter a BBC-nek nyilatkozva brutális őszinteséggel fogalmazott: „Soha nem rejtettük véka alá, hogy szeretnénk, ha a lengyel olajcégek is nyersanyagforrásokhoz jutnának.” Iraki olajforrások ide, dollár- milliárdok oda, a lengyel diplomá­cia igazi játéktere nem a Közel-Ke­let, hanem Közép- és Kelet-Európa. Lengyelország regionális kapcsolat- rendszere három pilléren nyugszik. Az első pillér, természetesen, a már említett Németország. Bár az iraki háború okozott némi feszültséget, összességében a német-lengyel kapcsolatok még soha nem voltak ilyen jók, mint manapság. Berlin Lengyelország uniós csatlakozásá­nak legfőbb előremozdítója volt: Varsót pedig aligha lehet trójai faló­nak minősíteni, hiszen Európa nem ellensége, hanem szövetségese az Egyesült Államoknak. Lengyelor­szág a hosszú évek óta sikeresen működő weimari háromszög kereté­ben valószínűleg bármely más or­szágnál könnyebben elmagyaráz­hatja Párizsnak és Berlinnek, hogy a csatlakozó közép-európaiak nem az unió szétverésére, hanem az Ameri­kához való közelítésére töreksze­nek. Amit Németország jelent Len­gyelországnak, azt szeretné jelente­ni Varsó Kijevnek. Brzezinski óta a lengyel külpolitikai gondolkodás­ban a „második pillér” Ukrajna a független Lengyelország biztosíté­kának szerepét is betölti. Ennek megfelelően Varsó mindent megtesz azért, hogy Kijev ne váljon kizáróla­gos orosz befolyási övezetté. Kwasniewski lengyel államfő tavaly nyáron Putyin orosz és Lukasenko fehérorosz kollégájával együtt fo­gadta el az ukrán nemzeti ünnepre a Nyugaton akkor éppen szalonképte­lennek számító Kucsma meghívását. Az sem véletlen, hogy a most Irakba küldött ukrán erők lengyel parancs­nokság alatt szolgálnak. Lengyelor­szág Ukrajna politikájának külön ér­deme, hogy ezzel párhuzamosan az elmúlt három-négy évben sikerült jelentősen javítani a Moszkvával ápolt viszonyt is. Csak emlékeztető­ül: mindeddig Lengyelország az egyetlen kelet-európai volt szocialis­ta ország, ahová Putyin személye­sen is ellátogatott. Varsó Oroszor­szágnak is felajánlotta az Ukrajnával kidolgozott vízumalkut. Az orosz diplomácia vélhetően nem megy be­le abba, hogy miközben a lengyelek továbbra is vízum nélkül utazzanak, az orosz állampolgároknak - még, ha ingyenesen is -, de beutazási en­gedélyre legyen szükségük. A lengyel regionális politika harma­dik pillére a visegrádi együttműkö­dés. Sokak szerint az uniós csadako- zás után feleslegessé válik ez a ko­operáció. Kár lenne azonban temet­ni Visegrádot, hiszen jövő május 1-je nem fogja egy csapásra megoldani a térség problémáit. Éppen ellenkező­leg, számos olyan kérdés marad, amelyben ésszerű egyeztetni, eset­leg közösen fellépni az érintett or­szágoknak. Együttes erővel a belső uniós vitákban is kedvezőbb pozíci­ókat lehet kiharcolni. Ami pedig a külső érdeket illeti, a most csatlako­zók mindegyikének érdeke, hogy a jólét és stabilitás övezete még kele­tebbre tolódjon. Lengyelországnak ebben kulcsszerepe lehet, de időről időre jól jöhet a cseh, vagy a magyar diplomácia segítsége. Jelenleg mintegy 300 ezer gyerek katona harcol világszerte fegyveres konfliktusokban az ENSZ Gyer­mekalapjának (UNICEF) adatai szerint. Különösen magas a fegy­verforgató gyerekek aránya Afriká­ban, ahol vannak olyan milíciák, amelyeknek akár 60 százaléka kis­korúakból áll. „Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a gyerekek áldozatok, akikből csak a lelkiismeretlen hadurak csi­nálnak tetteseket” - mondta Reinhard Schlagintweit, az UNICEF németországi szervezetének elnöke szerdai sajtótájékoztatóján. A gye­rek katonák nagy részét erőszakkal sorozzák be, és a legkegyetlenebb módokon kényszerítik harcra. A Kongói Demokratikus Köztársa­ságban, ahol az ENSZ napjainkban 30 ezerre becsüli a gyerek katonák számát, rendszeresek a mozgósítási kampányok - tette hozzá Schlag­intweit. A müíciák mindenekelőtt árva gyerekeket fogadnak fel, akik­nek szülei etnikai összecsapásokban vesztették életüket. Közülük sokan még a 10. életévüket sem töltötték be. Gyakran kapnak kábítószert, hogy engedelmesek legyenek. „A gyerekeket harcosként, teherhor­dóként, szakácsként vagy szolga­ként egyaránt kiuzsorázzák. A kislá­nyokat ráadásul szexuálisan is ki­co Rotigliano, az UNICEF kongói szervezetének vezetője. Néhány mi- líciavezér saját családjuk lemészár­lására kényszeríti a gyerekeket azért, hogy teljesen a csapathoz lán­colja őket. Nincs azonban mindig szükség kényszerre és erőszakra: el­sősorban az elszegényedett családok gyermekei önként jelentkeznek har­cosnak. A naponta egyszeri rendsze­res étkezés küátása vonzza őket a bandákhoz. Az AFP francia hírügynökség jelen­tése szerint az UNICEF az utóbbi években rendszeresen tárgyalt a mi- líciavezérekkel, hogy beszüntessék a gyerekek toborzását és támogatja a leszerelt vagy elszökött gyerek kato­nák társadalmi visszailleszkedését szolgáló programokat. (Az UNICEF illusztrációs felvétele) zsákmányolják” - közölte Gianfran­Jó hír :) Pe Klub A héten az alábbi előfizetőinknek kedvezett a szerencse: Vilma Truhlíková, Ótura Ján Bielik, Vághbeszterce Gábriel Stulajter, Egeg A nyerteseknek gratulálunk! Az ajándékot postán küldjük. nyáron is részletre , készpénz nélkül is válaszirat üdülést vagy Katalógusunkból részletre vásárolhat ) mosolyogjon, kérem rengeteg használati cikk, autóalkatrész, üdülés és nyelvtanfolyam természetesen részletre katalog@spectrumsk.sk Szlovákia bármely pontjáról helyi hívás árán beszélhet UP 1166

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom