Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-29 / 173. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 29. Riport A három hétre Dél-Szlovákiába érkező amerikai lektorokat családoknál szállásolják el, hogy betekintést nyerhessenek az itteni emberek életébe, mindennapjaiba Angolul tanuló falvak Dominick Leone az udvardi kisiskolások közt (Vas Gyula felvétele) Az Adruskó Imre vezette Ko­máromi Polgári Klub öt éve szervezi Szlovákiában az An­golul tanuló falvak progra­mot. Ennek keretében ameri­kai egyetemisták három hé­ten keresztül oktatnak angol nyelvet a programba bekap­csolódó dél-szlovákiai falvak­ban. A cél azonban nem csak a nyelvtanulás, legalább eny- nyire fontos egymás kultúrá­jának, életmódjának megis­merése. V. KRASZNICA MELITTA A programot 1992-ben az erdélyi származású, Amerikában élő Tolnay Ádám indította Magyarországon, az általa igazgatott Lerning Enterprises Alapítvány azóta számos térségben - a mexikói őserdőkben, Észak-Afri- kában, a Kárpát-medencében - szer­vez nyelv- és számítógépes tanfolya­mokat. Idén Szlovákiában 13 köz­ségben zajlik az oktatás, az érdeklő­dés ennél sokkal nagyobb, de a lek­torok száma, sajnos, korlátozott. Andruskó Imrével és az Alapítvány­nyal való kapcsolattartásban orosz­lánrészt vállaló Csémy Balázzsal meglátogathattam néhány közsé­get, ahol július elejétől folyik az ok­tatás. Kiderült, a legtöbb helyen a polgármester vagy az iskola igazga­tója a program motorja, akik sza­badidejüket feláldozva szervezik a tanfolyamokat és mindazt, ami kö­rülöttük van. Sőt, többen közülük három hétre szállást is adnak a lek­toroknak. A családoknál való elszál­lásolás ugyanis szintén része a kez­deményezésnek, vagyis, hogy az amerikai fiatalok betekintést nyer­hessenek az itteni emberek életébe, mindennapjaiba. Mivel általában nagyvárosból érkeznek, sokszor bi­zony meglepő szituációk is előfor­dulnak. Bara Mihály, Tardoskedd polgármester például mosolyogva mesélte, hogy a hozzá érkező lekto­rok némelyikének mekkora élményt jelentett a baromfiudvar. „Az egyik diáklány például órákig el tudta nézni a kapirgáló tyúkokat, de akadt olyan is, aki kijött velünk arat­ni - mondta. - Érdekes felfedezés volt számomra, hogy ezek az ameri­kai fiatalok nem használják a kést. Az első alkalommal még azt gondol­tam, hogy kivételes esettel állok szemben, de már negyedik éve fo­gadjuk a lektorokat, és étkezéskor egyikőjük sem nyúl a késhez. Köz­ben megtudtam, hogy náluk nem szokás a kés mindennapos haszná­lata.” Lukács Valéria, Kamocsa pol­gármestere rendkívül jópofának ta­lálta, hogy lektoruk, Charles Harris golfpályát keresett az alig több mint 900 lelket számláló községben. „El­magyaráztuk neki, hogy itt golfpá­lya ugyan nincs, de megismerkedhet egy sajátságos .nemzeti sporttal’, a dinnyedobálással és dinnyehegy-ra- kással - idézte a polgármester asz- szony. - Bizony, akkor is nagyon el­kerekedett a szeme, amikor egy jó­kora hízósertést meglátott az ólban. Eddig azt gondolta, hogy a sertés legfeljebb kutya nagyságú állat. Ott helyben kijelentette, hogy ő ilyen­nek a húsából többé bizony nem eszik. Ezek után nem tudom, mit szólna a szarvasmarhához...” Az itteni étkezési szokásokat firtató kérdéseimre egyébként az amerikai fiatalok általában egyformán vála­szoltak: rengeteg húst eszünk, ami számukra furcsának tűnik. „Nálunk újabban egészségtelennek tartják a húsfogyasztást, itt, Szlovákiában pe­dig szinte húst hússal esznek az em­berek - magyarázta az Udvardon oktató Dominick Leone. - Én most ettem például életemben először gu­lyást és szarvashúst. Azt azért nem mondhatom, hogy nem ízlett. Meg­figyeltem például azt is, hogy itt bár­melyik napszakban lehajtanak egy kupica pálinkát az emberek. Ameri­kában megszólják azt, aki este hat óra előtt alkoholt iszik.” A szímői tanfolyamot vezető Ashley De Smeth más, számára szokatlan do­logra hívta fel a figyelmünket: „Itt sokkal jobban különválnak a nemi szerepek, mint Amerikában. Amikor kivittem focizni a gyerekeket, a fiúk azonnal kijelentették, hogy a lányok nem játszhatnak velük. Nagyon tet­szett viszont, hogy mindenki min­denkinek köszön az utcán, és olyan közvetlennek tűnnek az emberek.” Valamennyien egybehangzóan állí­tották viszont, hogy rosszabb körül­ményekre számítottak. Volt, aki azt képzelte, hogy itt uniformizáltan öl­tözködnek az emberek. „Most már talán tájékozottabbak ezek a fiata­lok, mint az első években, hiszen aki már volt itt, továbbadják tapasztala­tait. Kezdetben szinte még azt is fur­csának találták, hogy vülannyal vilá­gítunk, az internet használatáról nem is beszélve” - idézte Bób János, Szímő polgármestere. Az amerikai lektorok egyébként Budapesten szállnak le a repülőgépről, az első benyomásokat tehát egy világváros­ban szerzik. Ott aztán egy héten ke­resztül „akklimatizálódnak” az eu­rópai viszonyokhoz, szokásokhoz, azután érkeznek a kiválasztott köz­ségbe. Településenként 40-50 gyerek vesz részt a tanfolyamokon, a legkiseb­bektől egészen az egyetemistákig. Sőt, Tardoskedden két nagymamát is találtunk a padsorokban. Puskás Mária három unokájával vesz részt a tanfolyamon, Mária Vargová pedig Svájcban élő fia kedvéért szeretne néhány alapvető szót, kifejezést elsa­játítani. Vannak kezdő és haladó cso­portok, a legapróbbak sokszor még egyáltalán nem tanultak angolul. „A kicsik általában nagyon nyitottak, kétszer annyi anyagot is képesek ma­gukba szippantani, mint én azt az óra elején gondolom - mondta Brad Larson, aki a tardoskeddi csoporto­kat vezeti, és akivel egyébként még a polgármesternek sem sikerült meg­szerettetnie a lecsót. - A kamaszok már zárkózottabbak, velük általában egy-egy téma köré építem a foglalko­zást. Persze, mindezt sok segédesz­közzel, játékos formában próbálom megvalósítani.” Glucharovné Pathó Rozália, az udvardi magyar alapisko­la igazgatónője szerint a tanfolya­mot látogató gyerekek amellett, hogy gyakorolják a nyelvet, maga- biztosabbakká, bátrabbakká is vál­nak a kurzus végére. „Ezekkel az egyetemistákkal felszabadultabban kommunikálnak, hiszen ez mégis­csak más, mint egy tanítási óra” - tet­te hozzá. A gyerekek többsége a dél­utánt is együtt tölti a lektorokkal, együtt sportolnak, járják a környé­ket. Charles Harris meghatottan me­sélte, mennyire jólesett neki, hogy az első nap körbevezették őt a faluban, mindenki érdeklődött iránta, azóta is szinte minden nap máshová hívják őt vendégségbe. „A családomon kí­vül tulajdonképpen nincs is semmi, ami után vágyakoznék az otthoni dolgok közül - mondta. - Tényleg nagyon kedvesek velem, szinte lesik a kívánságaimat.” Diákjai is meg vannak elégedve fiatal tanárukkal. Gusztáv, Csaba és Ildikó - akik nem testvérek ugyan, de mindhármuk ve­zetékneve Halász - főleg közveden- ségét hangsúlyozták. „Igyekszik las­san beszélni, egyszerűbb szavakat használni, hogy megértsük - állítot­ták egybehangzóan. - Rokonszenves benne az is, hogy szeret sportolni, le­gyen az bármilyen labdajáték, azon­nal bekapcsolódik.” A szervezők természetesen a lehető legtöbbet szeretnének megmutatni a messziről jött idegennek környé­kükből, az országból, ezért hétvége­ken kirándulásokat, városnézést szerveznek számukra. És hogy miért vállalják ezt a többletmunkát? Bób János szerint nekik, községi veze­tőkként a jövőre kell gondolniuk, ki­csi koruktól arra ösztönözni a gyere­keket, hogy tanuljanak. És ha ehhez lehetőséget is tudnak kínálni, az még jobb. „Községünkben a téli hó­napokban a 30 százalékhoz közelít a munkanélküliek aránya. Még keve­sen tudatosítják, hogy a felemelke­déshez a tanuláson keresztül vezet az út” - mondta. Ugyanakkor kese­rűen jegyezte meg, hogy a két alap­iskola vezetése, pedagógusai szinte egyáltalán nem kapcsolódtak be a program szervezésébe, még a nyelv­tanárok sem érdeklődtek a lehető­ség iránt. Ezzel szemben Udvardon például az iskola igazgatónője a program helyi védnöke. Míg Szí- mőn, Tardoskedden és Udvardon már négy-öt éve megrendezik a tan­folyamot, Kamocsán az idei az első évfolyam. Itt tehát még az újdonság varázsával hat a program. Lukács Valéria szerint szinte megható, mennyire magáénak érzi az ügyet az egész falu. Mi több, a németül tanu­ló gyerekek irigykedve nézik társai­kat, és felvetették: ők is szívesen vendégül látnának német lektort. „Kérésükön felbuzdulva már meg­tettük az első lépéseket egy német nyelvű lektor idecsábítására” - mondta a polgármester asszony. A ma már majdnem színtiszta szlovák Magyarsas temetőjében Bernáth Béla egykori sátoraljaújhelyi főszolgabíró kiegészített, kijavított síremléke található Még a szilváskertben is történelemmel lehet találkozni HOGYA GYÖRGY „Szeretek hozzátok eljönni, mert itt valósággal a falakból csepeg a tör­ténelem” - mondta lelkesen egy pesti történész ismerősöm, amikor pár éve „keleten” járt. Borsiban II. Rákóczi Ferenc szülőháza, Leleszen a premontrei kolostor, Dobórusz- kán Dobó István sírja, Zemplénben a Vármegyeháza, a falvakon Seny- nyeyek, Vécseyek, Mailáthok kasté­lyai, Lórántffy Zsuzsanna és Szir- may Antal kúriája, Árpád kori templomok és még folytatható a sor. Bárhova mentünk, a falvakban, a temetőkben ott volt a magyar múlt, s a történész nem győzött jegyzetelni. E sorokat írva eszembe jut Epeijes temetője, amelyet vagy tíz éve ke­restem fel egy szlovák ismerősöm­mel, és az egyik kis bozótban bedo­bált, feldöntött sírköveket találtunk. Egytől-egyig magyar nevek álltak rajtuk. Mind a ketten hallgattunk. Én nem tettem megjegyzést - miért éppen neki tettem volna, láttam, hogy legalább annyira zavarban van mint én -, és ő sem mentegető­zött. Tudtuk a magunkét. Csak pár évvel voltunk a bársonyos forrada­lom után. Nos, csak azért merészkedtem két bekezdés erejéig ezekkel az emlé­kekkel előhozakodni, mert Szür- nyeg község polgármestere, Kalán Viktor egy általam ismereüen sírra hívta fel a figyelmemet. A szomszé­dos magyarsasi temetőben - a név ne vezessen félre senkit, (ma már) gyakorlatilag színtiszta szlovák falu­ról van szó - Bernáth Béla egykori sátoraljaújhelyi főszolgabíró sírem­lékét találta meg. A Bernáth család a XVI. században került Zemplén me­gyébe, a XVIII. századtól pedig Sá­toraljaújhelyen játszott meghatáro­zó szerepet. Egyikük, Aladár 1920 és 1936 között alispánként is tevé­kenykedett, a család pártolta a mű­vészeteket és a tudományt. Magyar­sason kúriájuk volt, amelyet a hábo­rú után a község iskolának használt, ma a községi hivatal székel benne. Családi sírról lévén szó, természete­sen a család kötelessége gondoskod­ni róla, s ezzel nincs is baj. A család szinte valamennyi leszármazottja Amerikában él, s egyikük, Elemér haza is látogatott, hogy megnézze és rendbe tétesse a magyarsasi temető­ben lévő családi sírt. Mikor Kalán Viktor kíséretében odalátogatunk, A Bernáth sír már jobban néz ki (A szerző felvétele) hogy megnézzem, milyen állapot­ban van, már kiegészítették, kijaví­tották a hiányzó részeket, s a címer­rel és emléktáblával díszített hom­lokfal csak az utómunkákra vár. Bernáth Béla neve mellett ott van az édesapja, nagybátyja és nagyszülei neve is. A címeren egy a koronából kinyúló, kardot tartó, lesújtó kar lát­ható, valamint egy szablyával át­szúrt láb. A kar a törököt megölő őst jelképezi, az átdöfött láb pedig a há­borúban szerzett sebesülést, mond­ja Viktor. De ki, s milyen ember volt Bernáth Béla, próbálom megtudni a faluban. Az égjük portán - ahova azért me­gyünk, mert Viktor szerint annak kertjében egy érdekes síremlék talál­ható - a néni még ért magyarul, s jól emlékszik a Bernáth családra. „Bi­zony hozzájuk jártunk kántálni és mindég kaptunk ajándékba legalább egy almát. Tudja maga mit jelentett nekünk akkor egy alma?” - mondja. Megkérjük a gazdát, fogja vissza a kutyákat, mert ugyancsak gatya­szaggató kedvükben vannak, majd hátramegyünk a kertbe. A szilvafák között ott magasodik egy majd há­rom méter magas emlékmű. Csak­hogy a néni állításával ellentétben ez nem a Bernáth családé, hanem a Rhédeyeké. Hogy mit keres itt, nem tudják. Az biztos, vagy legalábbis va­lószínű, hogy legalább 160 éve ott áll, mert akkori dátum van rávésve. Kalán Viktor megerősíti, hogy a falu­ban többen is emlékeznek a Bernáth családra, bár a családfájukat már nem tudnák felsorolni. Mint később a sátoraljaújhelyi Zemplén Levéltár­ban megtudtam, bemáthfalvi Ber­náth Béla Sátoraljaújhelyben szüle­tett 1878-ban. Középiskolai tanul­mányait Budapesten és Kassán vé­gezte, ez utóbbi helyen érettségizett. A kassai jogakadémia és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultásának volt hallgatója. Közigazgatási pályára lépett, szolga­bírói minőségben Szerencsen, Sáros­patakon, Homonnán, és Király- helmecen működött. 1906-tól sátor­aljaújhelyi főszolgabíró. Ő építtette meg az Álsóbereckiben lévő Bodrog­hidat, több községben a községhá­zát, bevezettette a telefont, és min­den erejét a „falu” kulturális életének emelésére fordította. „Sic tranzit gloria mundi - így múlik el a világ di­csősége” -jut eszembe. Ugyan ki tud ma ezekről a dolgokról? És ki fog tudni róluk pár év múlva? A falu központjában még megte­kintjük a régi családi házat. A kora­beli fényképpel összehasonlítva nem sok változás tapasztalható, mégis az eltűnt zsalugáterekkel mintha eltűnt volna a ház lelke is. Rideg, szocialista kezelésen átment hivatal lett, amelybe éppen valami leendő mulatsághoz hordanak be asztalokat. A kastélyokkal, burzsu- jokkal leszámoló néphatalom meg­tette a magáét. A környéken egész sor kastélyt romboltak le, loptak szét a helyiek. Szerencsés esetben ma már csak fényképen láthatjuk, hogyan néztek ki. Ez legalább meg­maradt. A Bernáth sír is jobban néz ki. Pedig Magyarsason már szinte senki sem tud magyarul... VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: CSAPADÉKOS IDŐ, 24-28 FOK A Nap kel 05.25-kor- nyugszik 20.31-kor A Hold kel 04.57-kor - nyugszik 21.14-kor A Duna vízállása - Pozsony: 285, apad; Medve: 130, árad; Komárom: 180, árad; Párkány: 110, árad. ELŐREJELZÉS Egy gyenge hideg­front vonul át a térségen, számot­tevő változást azonban csak hol­nap hoz. Ország­szerte felhős lesz az ég, zápor, ziva­tar bárhol előfordulhat. Ma dél­után legfeljebb 21-26 fokig emelke­dik a hőmérő higanyszála. Kissé megerősödik a déli szél. Az éjszaka folyamán is eshet, 15-19 fokra szá­míthatunk. Holnap napközben or­szágszerte felhős lesz az ég, csapa­dékos idő várható, a hőmérséldet csúcsértéke 24-28 fok között ala­kul. Holnapután már felszakadozik a felhőzet, ám továbbra is marad az esős idő. ORVOSMETEOROLOGIA A napokban nem várható frontha­tás, ám a csökke­nő légnyomás mi­att kissé erősödik az időjárás kedve­zőtlen hatása. Akinek mozgásszer­vi problémája van, ne fogjon meg­erőltető munkához. Bárkinél elő­fordulhat fejfájás, a különösen ér­zékenyeknél enyhe rosszullét is. Az asztmások fellélegezhetnek, nem kell rohamra számítaniuk. A reu­mások azonban feltétlenül tartsák meg a kezelőorvos utasításait, mi­vel állapotuk súlyosbodhat. Általá­nosan csökken a szellemi és a fizi­kai teljesítmény. Holnap sem vár­ható számottevő változás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom