Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-29 / 173. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 29. Riport A három hétre Dél-Szlovákiába érkező amerikai lektorokat családoknál szállásolják el, hogy betekintést nyerhessenek az itteni emberek életébe, mindennapjaiba Angolul tanuló falvak Dominick Leone az udvardi kisiskolások közt (Vas Gyula felvétele) Az Adruskó Imre vezette Komáromi Polgári Klub öt éve szervezi Szlovákiában az Angolul tanuló falvak programot. Ennek keretében amerikai egyetemisták három héten keresztül oktatnak angol nyelvet a programba bekapcsolódó dél-szlovákiai falvakban. A cél azonban nem csak a nyelvtanulás, legalább eny- nyire fontos egymás kultúrájának, életmódjának megismerése. V. KRASZNICA MELITTA A programot 1992-ben az erdélyi származású, Amerikában élő Tolnay Ádám indította Magyarországon, az általa igazgatott Lerning Enterprises Alapítvány azóta számos térségben - a mexikói őserdőkben, Észak-Afri- kában, a Kárpát-medencében - szervez nyelv- és számítógépes tanfolyamokat. Idén Szlovákiában 13 községben zajlik az oktatás, az érdeklődés ennél sokkal nagyobb, de a lektorok száma, sajnos, korlátozott. Andruskó Imrével és az Alapítványnyal való kapcsolattartásban oroszlánrészt vállaló Csémy Balázzsal meglátogathattam néhány községet, ahol július elejétől folyik az oktatás. Kiderült, a legtöbb helyen a polgármester vagy az iskola igazgatója a program motorja, akik szabadidejüket feláldozva szervezik a tanfolyamokat és mindazt, ami körülöttük van. Sőt, többen közülük három hétre szállást is adnak a lektoroknak. A családoknál való elszállásolás ugyanis szintén része a kezdeményezésnek, vagyis, hogy az amerikai fiatalok betekintést nyerhessenek az itteni emberek életébe, mindennapjaiba. Mivel általában nagyvárosból érkeznek, sokszor bizony meglepő szituációk is előfordulnak. Bara Mihály, Tardoskedd polgármester például mosolyogva mesélte, hogy a hozzá érkező lektorok némelyikének mekkora élményt jelentett a baromfiudvar. „Az egyik diáklány például órákig el tudta nézni a kapirgáló tyúkokat, de akadt olyan is, aki kijött velünk aratni - mondta. - Érdekes felfedezés volt számomra, hogy ezek az amerikai fiatalok nem használják a kést. Az első alkalommal még azt gondoltam, hogy kivételes esettel állok szemben, de már negyedik éve fogadjuk a lektorokat, és étkezéskor egyikőjük sem nyúl a késhez. Közben megtudtam, hogy náluk nem szokás a kés mindennapos használata.” Lukács Valéria, Kamocsa polgármestere rendkívül jópofának találta, hogy lektoruk, Charles Harris golfpályát keresett az alig több mint 900 lelket számláló községben. „Elmagyaráztuk neki, hogy itt golfpálya ugyan nincs, de megismerkedhet egy sajátságos .nemzeti sporttal’, a dinnyedobálással és dinnyehegy-ra- kással - idézte a polgármester asz- szony. - Bizony, akkor is nagyon elkerekedett a szeme, amikor egy jókora hízósertést meglátott az ólban. Eddig azt gondolta, hogy a sertés legfeljebb kutya nagyságú állat. Ott helyben kijelentette, hogy ő ilyennek a húsából többé bizony nem eszik. Ezek után nem tudom, mit szólna a szarvasmarhához...” Az itteni étkezési szokásokat firtató kérdéseimre egyébként az amerikai fiatalok általában egyformán válaszoltak: rengeteg húst eszünk, ami számukra furcsának tűnik. „Nálunk újabban egészségtelennek tartják a húsfogyasztást, itt, Szlovákiában pedig szinte húst hússal esznek az emberek - magyarázta az Udvardon oktató Dominick Leone. - Én most ettem például életemben először gulyást és szarvashúst. Azt azért nem mondhatom, hogy nem ízlett. Megfigyeltem például azt is, hogy itt bármelyik napszakban lehajtanak egy kupica pálinkát az emberek. Amerikában megszólják azt, aki este hat óra előtt alkoholt iszik.” A szímői tanfolyamot vezető Ashley De Smeth más, számára szokatlan dologra hívta fel a figyelmünket: „Itt sokkal jobban különválnak a nemi szerepek, mint Amerikában. Amikor kivittem focizni a gyerekeket, a fiúk azonnal kijelentették, hogy a lányok nem játszhatnak velük. Nagyon tetszett viszont, hogy mindenki mindenkinek köszön az utcán, és olyan közvetlennek tűnnek az emberek.” Valamennyien egybehangzóan állították viszont, hogy rosszabb körülményekre számítottak. Volt, aki azt képzelte, hogy itt uniformizáltan öltözködnek az emberek. „Most már talán tájékozottabbak ezek a fiatalok, mint az első években, hiszen aki már volt itt, továbbadják tapasztalatait. Kezdetben szinte még azt is furcsának találták, hogy vülannyal világítunk, az internet használatáról nem is beszélve” - idézte Bób János, Szímő polgármestere. Az amerikai lektorok egyébként Budapesten szállnak le a repülőgépről, az első benyomásokat tehát egy világvárosban szerzik. Ott aztán egy héten keresztül „akklimatizálódnak” az európai viszonyokhoz, szokásokhoz, azután érkeznek a kiválasztott községbe. Településenként 40-50 gyerek vesz részt a tanfolyamokon, a legkisebbektől egészen az egyetemistákig. Sőt, Tardoskedden két nagymamát is találtunk a padsorokban. Puskás Mária három unokájával vesz részt a tanfolyamon, Mária Vargová pedig Svájcban élő fia kedvéért szeretne néhány alapvető szót, kifejezést elsajátítani. Vannak kezdő és haladó csoportok, a legapróbbak sokszor még egyáltalán nem tanultak angolul. „A kicsik általában nagyon nyitottak, kétszer annyi anyagot is képesek magukba szippantani, mint én azt az óra elején gondolom - mondta Brad Larson, aki a tardoskeddi csoportokat vezeti, és akivel egyébként még a polgármesternek sem sikerült megszerettetnie a lecsót. - A kamaszok már zárkózottabbak, velük általában egy-egy téma köré építem a foglalkozást. Persze, mindezt sok segédeszközzel, játékos formában próbálom megvalósítani.” Glucharovné Pathó Rozália, az udvardi magyar alapiskola igazgatónője szerint a tanfolyamot látogató gyerekek amellett, hogy gyakorolják a nyelvet, maga- biztosabbakká, bátrabbakká is válnak a kurzus végére. „Ezekkel az egyetemistákkal felszabadultabban kommunikálnak, hiszen ez mégiscsak más, mint egy tanítási óra” - tette hozzá. A gyerekek többsége a délutánt is együtt tölti a lektorokkal, együtt sportolnak, járják a környéket. Charles Harris meghatottan mesélte, mennyire jólesett neki, hogy az első nap körbevezették őt a faluban, mindenki érdeklődött iránta, azóta is szinte minden nap máshová hívják őt vendégségbe. „A családomon kívül tulajdonképpen nincs is semmi, ami után vágyakoznék az otthoni dolgok közül - mondta. - Tényleg nagyon kedvesek velem, szinte lesik a kívánságaimat.” Diákjai is meg vannak elégedve fiatal tanárukkal. Gusztáv, Csaba és Ildikó - akik nem testvérek ugyan, de mindhármuk vezetékneve Halász - főleg közveden- ségét hangsúlyozták. „Igyekszik lassan beszélni, egyszerűbb szavakat használni, hogy megértsük - állították egybehangzóan. - Rokonszenves benne az is, hogy szeret sportolni, legyen az bármilyen labdajáték, azonnal bekapcsolódik.” A szervezők természetesen a lehető legtöbbet szeretnének megmutatni a messziről jött idegennek környékükből, az országból, ezért hétvégeken kirándulásokat, városnézést szerveznek számukra. És hogy miért vállalják ezt a többletmunkát? Bób János szerint nekik, községi vezetőkként a jövőre kell gondolniuk, kicsi koruktól arra ösztönözni a gyerekeket, hogy tanuljanak. És ha ehhez lehetőséget is tudnak kínálni, az még jobb. „Községünkben a téli hónapokban a 30 százalékhoz közelít a munkanélküliek aránya. Még kevesen tudatosítják, hogy a felemelkedéshez a tanuláson keresztül vezet az út” - mondta. Ugyanakkor keserűen jegyezte meg, hogy a két alapiskola vezetése, pedagógusai szinte egyáltalán nem kapcsolódtak be a program szervezésébe, még a nyelvtanárok sem érdeklődtek a lehetőség iránt. Ezzel szemben Udvardon például az iskola igazgatónője a program helyi védnöke. Míg Szí- mőn, Tardoskedden és Udvardon már négy-öt éve megrendezik a tanfolyamot, Kamocsán az idei az első évfolyam. Itt tehát még az újdonság varázsával hat a program. Lukács Valéria szerint szinte megható, mennyire magáénak érzi az ügyet az egész falu. Mi több, a németül tanuló gyerekek irigykedve nézik társaikat, és felvetették: ők is szívesen vendégül látnának német lektort. „Kérésükön felbuzdulva már megtettük az első lépéseket egy német nyelvű lektor idecsábítására” - mondta a polgármester asszony. A ma már majdnem színtiszta szlovák Magyarsas temetőjében Bernáth Béla egykori sátoraljaújhelyi főszolgabíró kiegészített, kijavított síremléke található Még a szilváskertben is történelemmel lehet találkozni HOGYA GYÖRGY „Szeretek hozzátok eljönni, mert itt valósággal a falakból csepeg a történelem” - mondta lelkesen egy pesti történész ismerősöm, amikor pár éve „keleten” járt. Borsiban II. Rákóczi Ferenc szülőháza, Leleszen a premontrei kolostor, Dobórusz- kán Dobó István sírja, Zemplénben a Vármegyeháza, a falvakon Seny- nyeyek, Vécseyek, Mailáthok kastélyai, Lórántffy Zsuzsanna és Szir- may Antal kúriája, Árpád kori templomok és még folytatható a sor. Bárhova mentünk, a falvakban, a temetőkben ott volt a magyar múlt, s a történész nem győzött jegyzetelni. E sorokat írva eszembe jut Epeijes temetője, amelyet vagy tíz éve kerestem fel egy szlovák ismerősömmel, és az egyik kis bozótban bedobált, feldöntött sírköveket találtunk. Egytől-egyig magyar nevek álltak rajtuk. Mind a ketten hallgattunk. Én nem tettem megjegyzést - miért éppen neki tettem volna, láttam, hogy legalább annyira zavarban van mint én -, és ő sem mentegetőzött. Tudtuk a magunkét. Csak pár évvel voltunk a bársonyos forradalom után. Nos, csak azért merészkedtem két bekezdés erejéig ezekkel az emlékekkel előhozakodni, mert Szür- nyeg község polgármestere, Kalán Viktor egy általam ismereüen sírra hívta fel a figyelmemet. A szomszédos magyarsasi temetőben - a név ne vezessen félre senkit, (ma már) gyakorlatilag színtiszta szlovák faluról van szó - Bernáth Béla egykori sátoraljaújhelyi főszolgabíró síremlékét találta meg. A Bernáth család a XVI. században került Zemplén megyébe, a XVIII. századtól pedig Sátoraljaújhelyen játszott meghatározó szerepet. Egyikük, Aladár 1920 és 1936 között alispánként is tevékenykedett, a család pártolta a művészeteket és a tudományt. Magyarsason kúriájuk volt, amelyet a háború után a község iskolának használt, ma a községi hivatal székel benne. Családi sírról lévén szó, természetesen a család kötelessége gondoskodni róla, s ezzel nincs is baj. A család szinte valamennyi leszármazottja Amerikában él, s egyikük, Elemér haza is látogatott, hogy megnézze és rendbe tétesse a magyarsasi temetőben lévő családi sírt. Mikor Kalán Viktor kíséretében odalátogatunk, A Bernáth sír már jobban néz ki (A szerző felvétele) hogy megnézzem, milyen állapotban van, már kiegészítették, kijavították a hiányzó részeket, s a címerrel és emléktáblával díszített homlokfal csak az utómunkákra vár. Bernáth Béla neve mellett ott van az édesapja, nagybátyja és nagyszülei neve is. A címeren egy a koronából kinyúló, kardot tartó, lesújtó kar látható, valamint egy szablyával átszúrt láb. A kar a törököt megölő őst jelképezi, az átdöfött láb pedig a háborúban szerzett sebesülést, mondja Viktor. De ki, s milyen ember volt Bernáth Béla, próbálom megtudni a faluban. Az égjük portán - ahova azért megyünk, mert Viktor szerint annak kertjében egy érdekes síremlék található - a néni még ért magyarul, s jól emlékszik a Bernáth családra. „Bizony hozzájuk jártunk kántálni és mindég kaptunk ajándékba legalább egy almát. Tudja maga mit jelentett nekünk akkor egy alma?” - mondja. Megkérjük a gazdát, fogja vissza a kutyákat, mert ugyancsak gatyaszaggató kedvükben vannak, majd hátramegyünk a kertbe. A szilvafák között ott magasodik egy majd három méter magas emlékmű. Csakhogy a néni állításával ellentétben ez nem a Bernáth családé, hanem a Rhédeyeké. Hogy mit keres itt, nem tudják. Az biztos, vagy legalábbis valószínű, hogy legalább 160 éve ott áll, mert akkori dátum van rávésve. Kalán Viktor megerősíti, hogy a faluban többen is emlékeznek a Bernáth családra, bár a családfájukat már nem tudnák felsorolni. Mint később a sátoraljaújhelyi Zemplén Levéltárban megtudtam, bemáthfalvi Bernáth Béla Sátoraljaújhelyben született 1878-ban. Középiskolai tanulmányait Budapesten és Kassán végezte, ez utóbbi helyen érettségizett. A kassai jogakadémia és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultásának volt hallgatója. Közigazgatási pályára lépett, szolgabírói minőségben Szerencsen, Sárospatakon, Homonnán, és Király- helmecen működött. 1906-tól sátoraljaújhelyi főszolgabíró. Ő építtette meg az Álsóbereckiben lévő Bodroghidat, több községben a községházát, bevezettette a telefont, és minden erejét a „falu” kulturális életének emelésére fordította. „Sic tranzit gloria mundi - így múlik el a világ dicsősége” -jut eszembe. Ugyan ki tud ma ezekről a dolgokról? És ki fog tudni róluk pár év múlva? A falu központjában még megtekintjük a régi családi házat. A korabeli fényképpel összehasonlítva nem sok változás tapasztalható, mégis az eltűnt zsalugáterekkel mintha eltűnt volna a ház lelke is. Rideg, szocialista kezelésen átment hivatal lett, amelybe éppen valami leendő mulatsághoz hordanak be asztalokat. A kastélyokkal, burzsu- jokkal leszámoló néphatalom megtette a magáét. A környéken egész sor kastélyt romboltak le, loptak szét a helyiek. Szerencsés esetben ma már csak fényképen láthatjuk, hogyan néztek ki. Ez legalább megmaradt. A Bernáth sír is jobban néz ki. Pedig Magyarsason már szinte senki sem tud magyarul... VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: CSAPADÉKOS IDŐ, 24-28 FOK A Nap kel 05.25-kor- nyugszik 20.31-kor A Hold kel 04.57-kor - nyugszik 21.14-kor A Duna vízállása - Pozsony: 285, apad; Medve: 130, árad; Komárom: 180, árad; Párkány: 110, árad. ELŐREJELZÉS Egy gyenge hidegfront vonul át a térségen, számottevő változást azonban csak holnap hoz. Országszerte felhős lesz az ég, zápor, zivatar bárhol előfordulhat. Ma délután legfeljebb 21-26 fokig emelkedik a hőmérő higanyszála. Kissé megerősödik a déli szél. Az éjszaka folyamán is eshet, 15-19 fokra számíthatunk. Holnap napközben országszerte felhős lesz az ég, csapadékos idő várható, a hőmérséldet csúcsértéke 24-28 fok között alakul. Holnapután már felszakadozik a felhőzet, ám továbbra is marad az esős idő. ORVOSMETEOROLOGIA A napokban nem várható fronthatás, ám a csökkenő légnyomás miatt kissé erősödik az időjárás kedvezőtlen hatása. Akinek mozgásszervi problémája van, ne fogjon megerőltető munkához. Bárkinél előfordulhat fejfájás, a különösen érzékenyeknél enyhe rosszullét is. Az asztmások fellélegezhetnek, nem kell rohamra számítaniuk. A reumások azonban feltétlenül tartsák meg a kezelőorvos utasításait, mivel állapotuk súlyosbodhat. Általánosan csökken a szellemi és a fizikai teljesítmény. Holnap sem várható számottevő változás.
