Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-18 / 164. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 18. Nagyszünet 17 Mialatt a masina letölti az infokat, leshetjük az órát és számolgathatjuk, mennyibe is fog ez nekünk kerülni A kisvárosi internet-kávézó Gyakorta hallani történeteket az éppen a legrosszabb pillanatokban lefagyó masinákról A számítógépek kétségkí­vül nagy hasznára vannak az emberiségnek. Segítsé­gükkel könnyebben meg­oldhatók a bonyolult mate­matikai feladatok, egysze­rűbb a szövegszerkesztés, s az internetnek köszönhető­en az egész világ beköltöz­het bárkinek az íróasztal­ára. Azonban ahhoz sem fér kétség, számítógépek nél­kül sok bosszúságot is meg­spórolhatnának az embe­rek. BŐD TITANILLA A Windows lassúságáról legen­dák születnek, s gyakorta hallani történeteket az éppen a legrosz- szabb pillanatokban lefagyó ma­sinákról. De még nagyobb a bosszúság, ha az embernek van alkalma viszonylag gyorsan mű­ködő és lefagyásra nem gyakran hajlamos gépeken dolgozni, az­tán egyszer csak újra rá kell döb­bennie, a számítógépek bizonyá­ra összefogtak, és egyetlen céljuk, hogy őt feldühítsék. Tegyük fel, hogy az illető egyete­mista, az iskolában és a kollégi­umban csak esetleg a halasztha­tatlan elfoglaltságai szabnak kor­látokat a világhálón barangolás­nak. Bár nincs mindig szabad gép, ha az ember ráér és kivárja a sorát, szinte percek alatt megnéz­heti a postáját, s utána kedvére csatangolhat a honlapok sűrűjé­ben. Nem kell az órát néznie, sem a pénztárcája tartalmát ellen­őriznie, hiszen az ingyenes internet mindenkinek rendelke­zésére áll. Ehhez képest nagy a csalódás otthon, ahol kénytelen beérni a kisvárosi internet-café igencsak lassúcska szerkezeteivel. S mia­latt a masina tölti le az informá­ciókat, ő lesheti az órát és szá­molgathatja, mennyibe is fog ez neki kerülni. Még rosszabb a helyzet, ha az em­ber történetesen nagyon el szeret­ne küldeni valamit a „fénypostával“, de sietnie kell. Zá­rás előtt tíz perccel a személyzet tagjai megállapítják, ennyi idő alatt lehetetlen bármit is elintézni, de hosszas könyörgés után mégis­csak megkegyelmeznek. Szeretnék meggyorsítani a folyamatot, de fi­gyelmetlenségükben véletlenül ki­kapcsolják a gépet. Aki már várta, míg egy számítógép beindul, tudja, hogy nem egy villámsebességű fo­lyamat... Mikor már végre műkö­désbe lehetne hozni azt a fránya Explorert, kisül, hogy most az egér tagadta meg az engedelmességet. Nincs más választás, az ember ész­revétlenül átcsusszan egy éppen fölszabadult másik géphez, gyor­san bepötyögi a nevet meg a jel­szót, rohamtempóban megírja az e-mailt, miközben a személyzet fe­nyegető hangon hátraszól, hogy márpedig most bezár a bazár. Végre ott virít a képernyőn a fel­irat: „Üzenet elküldve“, s mivel emberünk órájának tanúsága sze­rint még van három perc zárásig, gondolja, megnézi még, mi újság kedvenc sportolójának honlapján. De nem. A masina nem kíváncsi senkire, nem mozdul, s a CTRL+ALT+DEL-re sem reagál, aztán egyszerre csak elsötétül a képernyő. „Press any key“, villog, aztán a felszólítás, de hiába nyomkodja a billentyűket, a szerkezet csak nem akar műkö­désbe lépni. Hát, erről ennyit, gondolja magában (már igencsak mérgesen) emberünk, és sietve fi­zet, még mielőtt a személyzet fel­figyelne a gép halálára. S csak reménykedhet, hogy mire újra az internet-caféba veti a jó sorsa, valami csodás változás folytán hi­bátlanul működő gépek fogják fo­gadni... A kollégiumokban általában van ingyenes internet-hozzáférés (google.com) A diákbarátságok többnyire nem nemzetiségi alapon köttetnek, jó cimborák közt nem számít az anyanyelv Toplistás a magyar nyelv MTI-HÍR Belgrád. A vajdasági középisko­lások harmada más, kisebbségi nyelvet is beszél anyanyelvén kí­vül, s többségük a magyar nyelvet tanulná meg a legszívesebben. Az újvidéki Scan közvélemény­kutató intézet a tartományi okta­tási minisztérium megbízásából készített felmérést a középisko­lások közötti nemzeti és nyelvi to­leranciáról. A vizsgálat 39 tarto­mányi középiskola háromezer ta­nulójának bevonásával készült. A felmérés szerint a vajdasági kö­zépiskolások közel harmada az anyanyelvén kívül beszéli vala­mely más vajdasági nemzeti ki­sebbség nyelvét is. Szembetűnő ugyanakkor, hogy míg a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok közül majd mindenki beszéli a többségi szerb nemzet nyelvét, addig a szerb tanulók alig tizede sajátított el kisebbségi nyelvet (javarészt olyan szerb hallgatók­ról van szó, akiknek szülei vegyes házasságban élnek). Több nyelv tudásával leginkább a vajdasági szlovákok és a románok dicsekedhetnek. A Montenegró­ból áttelepült családok gyerekei éreznek a legnagyobb késztetést arra, hogy megtanulják más vaj­dasági kisebbség nyelvét, s legke­vésbé fogékonyak erre a Koszovó- ból származó diákok. A felmérés egyik érdekessége, hogy a vajdasági középiskolások leginkább a magyar nyelvet sze­retnék elsajátítani, míg a népsze­rűségi lista utolsó helyén a ruszin nyelv áll. A növendékek többsége azzal indokolja a más nyelv iránti érdeklődését, hogy olyan közeg­ben él, ahol más nemzetiségűek is laknak, s nyelvük elsajátításával könnyebben megértenék egy­mást. A diákbarátságok többnyire nem nemzetiségi alapon köttetnek: a középiskolások háromötödének más nemzetiségű barátja is van, s háromnegyedük vallja azt, hogy egyáltalán nem fontos számára, hogy milyen nemzetiségűek a cimborái. A Scan intézet felmérésének van­nak árnyoldalai is. A magyar diá­kok kétötöde, s a horvátok negye­de mondta azt, hogy akadtak gondjaik nemzeti hovatartozásuk miatt. Egyesek verést is kaptak ezért, sértegették őket, mások pe­dig azt sérelmezték, hogy kine­vették őket vagy csúnyán néztek rájuk. A tanulók kétharmada sze­rint tanáraik egyáltalán nem ejtek szót az iskolában a nemzeti és vallási tolerancia szükségességé­ről. A középiskolásokban híven élnek a sztereotípiák más népekről. Míg a szerb növendékek okosnak, bá­tornak és vidámnak tartják saját nemzettársaikat, a magyarok leg­többször az agresszív, büszke és lusta jelzőt használták a szerb di­ákokra. A többi tanuló is legin­kább agresszívnak, egyben bátor­nak és vidámnak tartja a szerb di­ákokat. A délvidéki magyar tanulók jónak, szorgalmasnak és okosnak tartják magukat, s a többiek is jónak, ked­vesnek, vidámnak, szorgalmasnak és rendszeretőnek tartják a magya­rokat. A szlovákok jók, szorgalma­sak és okosok, a románok és a ru­szinok jók, míg a montenegrói kö­zépiskolások legfőbb jellemvonása a lustaság, s csak ezután jellemző rájuk a bátorság és a jóság. A magyar diákok kétötöde, s a horvátok negyede mondta azt, hogy akad­tak gondjaik nemzeti hovatartozásuk miatt (google.com) SZAMÁRFÜL J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura KÖNYVAJÁNLÓ Aki már olvasta A Gyűrűk Urát, annak valószínűleg nem kell bizony­gatni, müyen nagyszerű is Tolkien története. Aki viszont még nem, az bizonyára nem is sejti, mit hagyott ki eddig. Mert mi lehet annyira jó egy tündérmesében?- hangzik (s tán jogosan) a kérdés, főleg azok szájából, akik szentül meg vannak győződve róla, hogy a mesékből már régen kinőttek. Csakhogy A Gyűrűk Urát nem lehet hasonlítani a Hamupipőkéhez vagy a Piroska és a farkashoz. A történet szövevényes, izgalmas, s ha várhatjuk is a mesék elengedhetetlen tartozékát, a boldog véget, az utolsó pillanatig nem lehetünk biztosak benne, mennyire, és főleg kinek a számára lesz igazán boldog a befejezés. Aki már látta a Tolkien meséje nyomán készült filmet, talán úgy érez­heti, felesleges átrágnia magát a könyvön is. S bár a film érzékletes képet fest Középföldéről, s rendkívül látványosan mutatja be az egyes helyszíneket, a cselekménynek csak egy töredékét adhatja vissza. Mert a három kötet, A Gyűrű Szövetsége, A Két Torony és A király visszatér, talán tíz filmre is elgendő alapanyagot szolgáltat. S hogy ki is a tekintélyes hosszúságú regény főhőse? Talán a Gyűrű, az Egyeden, a sötétbe záró kegyeden hatalom, ami egykor a Sötét Úré volt? Vagy Szauron, a Gyűrűk Ura, aki a Gyűrűt megszerezve uralhatná az egész világot? Talán Frodó, a Gyűrű-hordozó, akinek fel­adatáuljut a Végzet-hegyén, Szauron birodalmában megsemmisíteni a Gyűrűt, s így örökre megdönteni a Sötét Úr hatalmát? Vagy Samu, Frodó hűséges szolgája, akivel a gazdája iránt érzett szeretet minden félelmet elfeledtet? Netán Gandalf, a szürke mágus, aki ismeri a nagy titkokat és a nagy igazságokat, és szembe mer szállni Szauron gyükos hatalmával? Vagy Aragorn, a kósza, aki hosszú mérföldeken át vezeti a társaságot, s akiről kiderül, több, mint egyszerű vándor? Nos, nehéz egyvalakit választani. Mert a történetben még a legjelen­téktelenebbnek tűnő szereplők szerepe is fontos, mindegyikük kiveszi a részéta nagy háborúban. S olykor pont az teszi meg a döntő lé­pést, akitől ezt a legkevésbé várnánk. Míg Frodó eljut otthonából, a békés Megyéből a sötét Mordorba, fordulatos események során megismerhetjük a Középföldén élő népe­ket, a békés hobbitokat, a széplelkű tündéket, a harcias törpöket, a bátor embereket, a megfontolt enteket, s persze az ellenség oldalán is változatos a sereg: örkök, lidércek, troliok és más rémisztő lények próbálnak újra (és végérvényesen) érvényt szerezni Szauron hatalmá­nak. Tolkien történetében nincsenek elvarradan szálak, a bőséges függe­lékben kivonatosan megtalálhatjuk mindazt, ami a Gyűrű-háború előtt és után történt a szereplőkkel, kiegészítve családfákról, naptá­rakról, a Középföldén használatos nyelvekről és betűkről szóló jegy­zetekkel. Ezt az alaposságot látva elfelejthetjük, hogy mesét olvasunk, s az az érzésünk támad, hogy régen feledésbe merült korok hiteles krónikáját tartjuk a kezünkben. Ha egyszer felütjük a három vaskos kötetet, már nem szabadulhatunk tőlük, a történet rabul ejt, mint gazdáját a Gyűrű. Szerencsére azon­ban a könyvből nem csak egyetlenegy van! (bt) Tolkien történetében nincsenek elvarratlan szálak (Képarchívum) VICYORGÓ- Jean, ma jönnek hozzám a ba­- Jean, maga puska? rátáim, rendesen viselkedjen!- Nem, miért lennék puska,- És hogy szólítsam, uram? uram?-Idióta!- Igenis, uram!- Jean, gondolta volna, hogy a bibliai Lót a mai napig nem ta­- Mert mikor megkérdeztem, hogy milyen nap van, csütörtö­köt mondott. pML * t (MBshL —t.; Iáit nyugalmat?- Nem, uram, ezt miből veszi?- Itt írja az újság, hogy Lót fut, Lót fut.- Jean, adja ide a vadászpuská­mat! - utasítja a gróf a lakáját.- Sajnos elfogyott a lőszerünk, uram.- Akkor menjen a nyulakhoz, Jean, és kérjen fegyverszüne­tét! # NEXT Ü- Jean, feltette azt az 1000 frankot a 8-as lóra, amit ad­tam? 3 Km ^- Igen, uram!- Es mi történt?- A zsoké levette és megkö­Vigyázat! Exhibicionista stoppo­szönte. sok! (funpic.hu)

Next

/
Oldalképek
Tartalom