Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-12 / 159. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 12. Családi kör OTTHON ÜLVE UTAZÁS Milyen a kínai átlagcsalád? Sanghaj a legjobb hely a kínai ember, a család és környezetének megismeréséhez - a kis képen egy lakótelepi utcairoda (Internetfotó) KOHÁN ISTVÁN óllehet Peking immár hétszáz éve a jelenleg egymilliárd-kétszázmil- lió lakosú Kína - vagy ahogyan az ország lakói hazájukat nevezik, a „Központi Birodalom” - fővárosa, mégsem sajátosan kínai jellegű város. Peking ugyanis kissé egyhangú, mondhatni, szürke település, bár műemlékei bizonyos tradicionális vonást kölcsönöznek neki. Jellegzetesen kínai hangulatú mindenekelőtt az ország legnépesebb városa, a mintegy 12 milliós megapolisz Sanghaj, amely Mexikóváros (Ciudad de México) után egyben a vüág második legnépesebb városa is. Igaz ugyan, hogy az ország népességének csupán egy százaléka él itt, mégis itt állítják elő az ipari termékek 10 százalékát, a kiviteli cikkek egyharmadát, míg kikötője az ország legnagyobb forgalmát bonyolítja le. Ugyancsak átszeli a várost a hatalmas Huangho (Sárga-folyó), amely alig 28 kilométerre tőle torkollik az ország legnagyobb folyójába, a Jangcébe, s amely dzsunka- lakóinak ezreivel bizony bámulatba ejti a látogatót. A város képéhez hozzátartozik a parkokban, utcákon, üzletekben s úgyszólván mindenütt szinte félelmetesen hullámzó tömeg. Főként kerékpáron közlekednek, mivel a riksák lényegében már eltűntek, s a gépkocsik száma még elenyészően csekély. Sanghaj az a hely, mely a legjobb keretet szolgáltatja a kínai ember, a család és környezetének megismeréséhez. Idegenvezetőnk útban szálláshelyünk, a Béke Szálló felé mindjárt a lelkünkre köti, el ne mulasszuk megnézni a reggeli tornát. Egyébként a szállodában csillogó luszte- rek, rézfogantyúk és szeméttartók, süppedő szőnyegek, valamint a szobapincér szinte alázatos készsége mind-mind azt a benyomást keltik az emberben, talán nincs még egy ilyen ódon előkelőséget sugárzó szállodája a világnak. Megfogadván kísérőnk tanácsát, mindjárt másnap reggel elindulunk a Huangho partja felé, ahol a sétányt, az utakat és a szabad térségeket valósággal ellepik a nemzeti torna lágy mozdulatait követő testgyakorlók, az egészséges életmód hívei, hogy közösen végezzék hajnali testedzésüket. A tömeget karszalagos előtornászok irányítják, míg távolabb egy faágra akasztott tranzisztoros rádióból áradó zene szolgáltatja a ritmust. Bár magányos tornázok is akadnak, akik különleges gyakorlatokat végeznek, mint példának okáért az, aki két acélgolyót morzsol a tenyerében, vagy az egyik zugban az az ősz hajú matróna, aki hosszú tőrrel vív az unokájával a haditorna szabályai szerint. Mindez rendkívül kedves színfoltja a városnak, mégis van benne valami szokadan. Nevezetesen az, hogy jóllehet Kína „fiatal” ország, itt viszont az idősebb korosztályok vannak többségben. Talán mert a fiatalok ilyenkor munkába készülnek, egyébként pedig ők ott tornáznak. Erről a továbbiakban több munkahelyen is meggyőződhettünk, ahol bizony gyakorta kerülgetnünk kellett a délelőtti tornájukat végző dolgozókat. Az öregeket viszont nem ám az utcafelelősök agitációja hozza ki a reggeli tornára, hanem a társadalomban megnövekedett részarányukkal növekvő önbecsülésük. Az életkörülmények javulásával, nevezetesen pedig az új gazdasági rendszer bevezetésével Kínában is emelkedik az átlagéletkor, ami jelenleg 70 év körül mozog, míg a 60 éven felüliek száma a kínai népességnek mintegy 11 százalékát teszi ki. Sanghajban pedig, ahol az életkörülmények az átlagosnál jobbak, még magasabb az idősek aránya. Közben kiérünk a mintegy kilométernyi hosszú Csülu utcai piacra, a 154 sanghaji piac legnagyobbikára, ahol éppen elvonulóban van a főként ugyancsak idősebbekből álló bevándorlók első hulláma. Úgy látszik, azért olyan öregek is akadnak, akik inkább a reggeli sorban állásban edzik testüket. Mivel a város közel van a tengerhez, főleg halféléből nagy az árubőség, s a piac végén szorgos asszonykezek tisztítják a halat, ebből lesz aztán a konyhakész termék. LAKÓTELEPI LAKÁSOK Sanghajt napjainkban nem csupán, pontosabban nem elsősorban a régi városrészek jellemzik, hanem a város peremén egyre inkább szaporodó lakótelepek. Ellátogattunk az egyik Caojang Hszincun elnevezésű lakótelepre, ahová, áthaladva a Szucsou folyó egyik hídján, keresztezve a Hangcsou felé haladó vasútvonalat, rövidesen meg is érkezünk. A házak között kanyarogva egy földszintes épület előtt kötünk ki, ahol a lakónegyed utcairodája működik. Munkájuk megkönnyítése érdekében lakóbizottságok foglalkoznak a lakosság ügyes-bajos dolgaival, többek között egészségügyi feladatokat látnak el, és segítik a lakosságot vitás ügyeik elintézésében. Elsősorban a magányos öregekről, a katonai szolgálatot teljesítők családtagjairól való gondoskodás tartozik még feladataik közé, akiknél meghatározott időnként takarítást végzenek, bevásárolnak nekik, valamint az érdekelt üzletekkel kapcsolatot teremtenek számukra. Az utcairoda keretén belül működik még a közelben levő egészségügyi állomás, valamint a telefonszolgáltató központ helyisége is, mivel a legtöbb lakónak még nincs telefonja. Szerintük ez jobb megoldás, mint a nyilvános fülke, mivel itt mindig van ügyelet, a készülékek szem előtt vannak, s még véletlenül sem lehet őket megrongálni. (Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy amikor a hazai nyilvános telefonfülkék siralmas állapotára gondolok, bizony, nem is tartanám rossz ödetnek az említett módszer kipróbálását hazai körülmények között.) Miután valamennyiünket érdekel, hogy is nézhet ki egy jellegzetes kínai lakótelepi otthon, idegenvezetőnk készségesen lehetővé teszi számunkra, hogy megtekintsünk egyet, így aztán bekopogtatunk a Si Csu-ti család lakásába, ahol az idős, nyugdíjas háziasszony nyit ajtót. Egyedül van otthon, félje, aki szintén nyugdíjas, valamilyen társadalmi munkát végez, fia és menye dolgozik, unokája pedig óvodában van. O maga éppen a kötést tette félre. Meglehetősen kis előszobán át jutunk be a lakás belsejébe. Az előszobából nyílik a tágas, gáztűzhelyes konyha, benne egy mosogató és néhány szükséges bútor. Ugyancsak innen nyílik a mellékhelyiség, ahol a vécécsésze mellett kis csap áll ki a betonból, előtte pedig mosdótál. Ezekben a lakásokban fürdőszoba nincs, mivel az csak bizonyos „szint” fölött jár, sez a család, műit a kínai lakosság többsége, egyelőre még e „szint” alatt él. Az egyik szobában a fiatal házaspár lakik, amit a falon lógó európai jellegű esküvői kép is tanúsít, a vőlegény öltönyben, a menyasszony pedig fehérben „tün- döklik”. Természetesen ebben a szobában található a gyerekágy is. Az egyetlen unoka a nemrég meghirdetett „egy család - egy gyerek” mozgalom tipikus példájának tűnik, ám kiderül, hogy az idős házaspárnak is csak egy gyermeke volt, s jóval a mozgalom kezdete előtt született. A másik szoba az öregeké, ezenkívül amolyan nappaliként is szolgál, mivel itt van az ülőgarnitúra, valamint a kis képernyős televízió is. Kiderül, hogy bizony nem is olyan régen vásárolták, bár anyagi helyzetüknél fogva korábban is megengedhették volna maguknak. Ám ha akkor tették volna, amikor a többi lakónak még nem volt készüléke, mind hozzájukjárt volna televíziózni. Ebből a helyiségből egy kis erkélyre lehet kijutni, ahol nyaranta étkezni szoktak. Összegezve a látottakat és hallottakat, a Si család kínai mércével mérve nem él rosszul, jóllehet a háziasz- szony nem igazán elégedett a család életkörülményeivel. Gyorsan búcsúzunk, kintről petárdaropogás hallatszik. Kiderül, új házasokat köszöntének, ám a fiatal pár éppen távozik, így az esküvői jelenemek csak az utolsó mozzanatát sikerül elkapnunk. Az esküvői cukorkából, amelyet éppen osztogatnak, még kapunk, s így elégedetten távozunk a lakótelepről. KÍVÁNCSI RÁ, HOGY... ... mikor alakult az első utazási iroda?- Tisztelt munkatársaim! Jól tudjátok, hogy az ital, az alkohol milyen pusztításokat végez sorainkban! Látjátok, nap mint nap hogyan hullanak szét a pálinkás pohár szenvedélye miatt a családok, hogyan válnak reszketeg kezű, beteg emberekké az életerős ifjak... Fel kell vennünk tehát a harcot a gyilkossal, a gyilkos szesz mérgeivel! Minden eszközzel küzdeni kell, hogy a munkás kezéből kiüssük a bütyköst! Ezért szövetségünk elhatározta, hogy még ez évben, 1841 folyamán Loughborough- ban antialkoholista ünnepélyt rendez...- Könnyen beszél Mr. Cook... De mit szóljanak a többiek?... Loughborough messze van! Hogyan jutunk mi oda? Sok pénzbe kerül az ilyen utazgatás, meg sok gondba.- Javaslom, hogy béreljünk ki erre a célra egy egész vonatot a vasúttársaságtól, így kényelmesebb lesz az utazás, elmaradnak az átszállások, a költség is csökkenni fog. Amennyiben tisztelt munkás társaim a loughborough-i antialkoholista ünnepély szervezésével megbíznak, elvállalom az utazás lebonyolítását is... így kezdődött 1841-ben. És 1843-ban Mr. Cook a londoni Fleet Streeten megnyitotta a világ első utazási irodáját. Az újszerű cég néhány év alatt fogalommá vált. Császárok is igénybe vették szolgáltatásait. Vilmos német császár jeruzsálemi utazását és bevonulását a Cook céggel rendeztette meg. Azóta az utazási irodák százai hozzák, viszik jó pénzért a világot látni vágyó utasokat. ... mióta divat a strandolás? Az első igazi strandoló állítólag francia hölgy volt, bizonyos Boigne grófnő. O Dieppe-ben fürdött a tengerben. Hordozószékén vitték a hullámok közé, két komornája kíséretében. A szokatlan látványosságra óriási tömeg verődött össze a parton, és azt találgatta, hogy a nemes grófnőt veszett kutya harapta-e meg, vagy más módon veszítette el józan eszét. Mindenesetre a nagy kísérlet divatot teremtett, és még valamit. Boigne grófnő hordozószékéből származtak az északon oly divatos tolható fürdőházikók. Goethe fiatal korában szeretett a szabadban, folyóban fürdeni - erre élete derekán mint ifjonti bolondságra gondol vissza. Angliában viszont a 18. század második felében már divattá vált a tengeri fürdőzés; az angol példa nyomán 1793-ban megnyílik az első német tengeri fürdő is a Keleti-tenger partján, Heiligendammban. ... mikor kezdődött a magyar strandolás? Az uszodákból való nagy kiúszások már 90 esztendővel ezelőtt is erősen divatoztak nálunk. Ezek az úszók bizony alaposan nekivetkeztek, példájukat, amennyire lehetett, követték az evezősök. A feketére sült evezős már a múlt század nyolcvanas éveiben is ismeretes jelenség volt. Ez időben fiaink már megjárták a Dunát Donau Eschingentől a Fekete-tengerig. Csak az 1890-es években kezdődött meg az igazi napozás a daliás Porzsolt Gyula vezetésével. Ő maga és fiatal gárdája, akikből mind jeles atléta lett, már kis úszónadrágot viseltek. Pedig ekkoriban még a velencei Lidón is nyakig felöltözve strandoltak. Ami pedig az erkölcsöket illeti, idézzünk egy latin bölcsességet: castis omnia casta, ami magyar strandnyelvre fordítva azt jelenti, hogy a tisztáknak minden tiszta - néha még a medencék vize is... A magyar strandolás és napozás emlékoszlopát, a káposztásmegyeri kis szigeten kellene felállítani. Idejártak ugyanis Porzsolt Gyula atléta csemetéi napozni... (KK) HÍVATLAN LÁTOGATÓK Ha szűkre szabott a családi költségvetés, lehetőleg ne menjünk olyan helyekre, ahol túl sok a csábítás Kis pénzből nagy álomvakáció TAKARÉKOSKODÓ az egész család útra kel, megérzi azt a pénztárcánk is - arról nem beszélve, hogy a pénzügyek miatti folytonos aggódás végképp elrontja megérdemelt vakációzásunkat. A pénzmegtakarítás kulcsa a tervezés: ha mindent előre kigondolunk, nem érhetnek meglepetések. Még mindig a legolcsóbb és legkényelmesebb utazást biztosítja az autó: fél házunkat bepakolhatjuk a csomagtartóba. Hűtőládánkat pedig feltölthetjük azokkal az apróságokkal, amire néha a legtöbb pénzt költjük: kis csokiszeletek, rágniva- lók, innivaló. Mikor utazunk, csakis mi döntjük el, mikor és hol állunk meg, mit nézünk meg alaposabban és mit kutyafuttában - egyetlen csoportvezető sem áll a hátunk mögött. Anyuka és apuka pedig felváltva vezetnek - így senki sem lesz túl fáradt. A gyermekeknek ne feledjünk el apró játékokat vinni, ha nem szeretnénk, hogy reggeltől estig a fülünkbe nyafogjanak. Nem rossz dolog előre megmondani nekik, mennyi pénzt költhetnek hazavihető apróságokra. így ők osztják majd be a szűkös anyagiakat. Ha szűkre szabott a családi költség- vetés, ne menjünk olyan helyekre, ahol túl sok a csábítás. így a vidámpark helyett válasszuk inkább az erdőt vagy a széles puszta egy részét. A sátorozás életre szóló élményt jelent a gyermekek számára. Nézzük meg azért, hogy ne magánterületre húzzuk fel a sátrat. Ha viszont máshol nincs hely, a viták elkerülésé érdekében kérjünk engedélyt. Otthon, a vakáció végén számoljuk össze, hogy pontosan mennyit is költöttünk el a vakációzás alatt. Ezzel a következő autós vakáció költségeit is előre megtervezhetjük. (-rés) Bencepoloska SZTRECSKÓ RUDOLF A bencepoloska (Rhaphigaster nebulosa) a poloskák rendjének legismertebb egyedeit felvonultató címerespoloskák családjába tartozik, melynek nálunk eddig ötvennyolc faját írták le. Szürkésbarna, egyenlőtlenül pontozott teste 14- 16 mm, hátoldalán nyújtott, háromszög alakú nagy címert visel. Csápja és potrohának pengeszerű szegélye halványsárga-fekete színezésű. Megjelenése csillogó, mivel a rovarvilágban eléggé ritkaságszámba menően a család csupasz, szőrtelen. Elterjedési területe Marokkótól Közép-Európán keresztül Ázsiáig húzódik. Hazánkban márciustól májusig két nemzedéke is kifejlődik. Már kora tavasz- szal megjelenik, ilyenkor a lakásban csak azokkal a példányokkal találkozunk, melyeknek sikerült nálunk elbújniuk és áttelelniük. Ősszel viszont gyakrabban észlelhetjük őket otthonunkban, mert a téli hideg elől előszeretettel húzódnak be a védett emberi létesítményekbe. A bencepoloskától nem kell tarta(A szerző rajza) nunk, mert hírhedt rokonával, az ágyi poloskával ellentétben egyáltalán nem veszélyes ránk nézve, nem élősködik, a készleteinket sem dézsmálja. Az egyetlen kellemetlenség, amit okoz, hogyha megfogjuk, rossz szagú váladékot bocsát ki magából védekezésül. Nem kell hát kézzel megfognunk, de ne is csapjuk agyon. A magának lakásunkat kiszemelő példány jó ideig még az ablakban vagy a függönyön tartózkodik. Könnyű foglyul ejtenünk egy félig megnyitott üres gyufásdobozzal, melyet a poloskára helyezünk, majd óvatosan ösz- szezárunk. Odakint engedjük szabadon, keres magának másik búvóhelyet.
