Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-11 / 158. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 11. Nagyszünet A vásárlás, bár alapvetően kellemes tevékenység, könnyen rémálommá is válhat A mogorva eladók rejtélye Vásárolni jó! Élvezet! Ki ne szeretné az üzleteket járni, nézelődni, keresgélni, hosz- szan latolgatni, majd kiválasztani a számunkra legrokonszenvesebb darabot, legyen szó ruháról, könyvről vagy akár elektronikus cikkekről?! Hiszen oly nagy öröm, ha valamit, amire már régen fáj a fogunk, végre a magunkénak tudhatunk! BŐD TITANILLA Csakhogy... A vásárlás, bár alapvetően kellemes tevékenység, könnyen rémálommá is válhat. Ennek pedig előidézője épp az, aki elvileg megkönnyíteni hivatott a dolgunkat, az eladó... Ám sok esetben úgy fest, hogy az elárusító még csak nem is hallott olyasmiről, hogy ő van a vevőért és nem a vevő van érte... Ha betéved valaki a boltba, nem túl szívélyesen végigmérik, aztán folytatják már megkezdett tevékenységüket, legyen szó újságolvasásról, körömlakkozásról vagy a főnök új barátnőjének kipletykálásáról. Ha a vevő netán mégis szólni merészelne, olyan kelletlenül kérdezik meg, hogy mit is keres, hogy az ember ijedtében el is felejti, mi vezette be ebbe az oroszlánbarlangba. Ha netán nem található raktáron a keresett áruból, a kérdésre, hogy mikor várható új szállítmány, csak a vállukat vonogatják. Nem csoda, ha az eredeti „Vásárolni jó, juhhé!“ állítást sokan módosítani kényszerülnek. Még több a galiba, ha olyasmit kívánunk beszerezni, amit fel is kell Vásárolni mindenki szeret (shopping.com) A vevő az esetek nagy többségében nemcsak a lelkendező elárusítónő szavára ad, fizetés előtt maga is belenéz a tükörbe, s ha nem elégedett a látvánnyal, akkor inkább lemond a vásárlás szerezte örömről (Képarchívum) próbálni, például ruhát vágy cipőt. Az eladók sajnálkozó pillantásokat vetnek mindazokra, akik méretei nem hasonlítanak a fotomodeliek méreteire, vagy akinek túl kicsi esetleg túl nagy a lába... Mert ők már tudják, amit a szegény ördög még nem, hogy ő itt ma úgysem vesz semmit... Ha azonban mégis találna egy méretben megfelelő darabot, felrémlik az eladóban, hogy neki is érdeke, hogy a vásárló ne távozzon üres kézzel, ezért elkezdi győzködni az ügyfelet, milyen csodálatosan is áll neki a választott pulóver vagy szoknya. A vevő persze szerencsére az esetek nagy többségében nemcsak a lelkendező elárusítónő szavára ad, fizetés előtt ő maga is belenéz a tükörbe, s ha nem elégedett a látvánnyal, akkor inkább lemond a vásárlás szerezte örömről. Ez persze elszomorítja és felmérgesíti az eladót, aki elkeseredik, hogy nem sikerült a rábeszélő hadművelet, s ettől annyira rossz kedve is lehet, hogy a legközelebbi vevővel első perctől fogva durva lesz... .Ez lenne a megoldás kulcsa? Ilyen egyszerű okból lennének mindig mogorvák az eladók? Meglehet. Ezt viszont úgy lehetne csupán orvosolni, ha az ember sokat vásárolna, hadd jusson a sikerélményből minden szépreményű elárusítónőnek. Ez pedig, lássuk be, igencsak költséges terápia lenne. így hát maradnak a depressziós eladók, ha pedig valakinek ez nem tetszik, próbálkozzon a csomagküldő katalógusokkal! VIGYORCÓ Erre mondják, hogy sajátos világnézet... (vicclap.hu) Micsoda dolgok vannak! Árulkodnak a nevek? VICCKIRÁLY- Hogy hívják az orosz birkózót?- Iván Gyepreteper.- Hogy hívják a japán kenukészítőt?- Fakenubafuramuki.- Hogy hívják a szexuálisan éhes nőt?- Méhenkórász.- Hogy hívják Maci Lacit nagykorában?- Medve László.- Hogy hívják a Bikák Börtönét?- Bull S(h)itt.- Hogy hívják a szellemek felvonulását?- Démonstráció.- Hogy hívják Ady Endrét a konditeremben?- Body Endre.- Hogy hívják az orosz búvárokat?- Iván Butyburuty és Vaszilij Lebukov.- Hogy hívják a fáradt zselét?- Üldögél.- Hogy hívják a tréfás kávéfőzőt?- Mokkamester.- Hogy hívják Pinokkió csaját???- Fabula.- Hogy hívják az olvasó juhászt?- Nyájas olvasó.- Hogy hívják az orosz horgászt?- Nedumaj Pontijenko.- Hogy hívják a motorbicikli oldalkocsiját, ha az asszonyt szállítják benne?- Tyúkrázda.- Hogy hívják a kínai fényképészt?- Tekints Vakumba.- Hogy hívják a kövér indiánt?- Gömbvillám. Szakács A pincér udvariasan megkérdi a vendéget:- Hogy ízlik a sült, uram?- Mint szakértő mondom, dicséretre méltó darab.- Ön szakács?- Nem, cipész vagyok. Hab A pincér kiviszi a megrendelt sört. A vendég ránéz a korsóra, túl soknak találja a habot és megszólal:- Főúr kérem, én nem bQrotvál- kozni, hanem inni akarok! Presszóban- Kaphatnék még pár kockacukrot a feketémbe?- Hiszen már kétszer is beletett három darabot!- Igen, de mindig elolvadt Kívánság Egy férfi sétál egy vidéki város főutcáján egy éttermet keresve. Megpillant egy éttermet Bármit Kívánhatsz néven. Van egy tábla az ablakban a következő ígérettel: Mi elkészítünk bármilyen tálat kívánságod szerint. Ha nem tudjuk teljesíteni, mi fizetünk tízezer koronát. Gondolván, ilyen esélyt nem szabad elmulasztani, bemegy. Jön a pincérnő és felveszi a rendelést:- Kérnék sült elefántbordát rozskenyérrel és majonézzel. A pincérnő szemrebbenés nélkül elmegy. Néhány perc múlva iszonyú edénycsörömpölés, kiabálás és üvöltözés hallatszik a konyhából. Kinyílik a konyhaajtó és a tulajdonos dühtől eltorzult arccal kirohan. Ledob tízezer koronát az asztalra és üvöltve mondja:- Nem tudom elhinni, tíz éve csinálom ezt az üzletet, és ez az első alkalom, hogy kifogytunk a rozskenyérből! A dög A vendéglős kutyája leül, s le nem veszi a szemét az asztalnál falatozó vendégről. Az meg is unja, hívja a pincért:- Mondja, miért bámulja úgy a tányéromat ez a dög?- Mert megismeri... Tetszik tudni, ő is mindennap ebből kap enni. Tisztaság A pincérnek azt mondja az ember: -Áz éttermük a tisztaság jelképe.- Köszönöm, uram. És miből gondolja?- Abból, hogy a levesnek is szappan íze van. A szemfüles A házaspár vendéglőbe megy, és mindketten marhasültet rendelnek. Amikor a pincérnő az asztalukra teszi a sültet, látják, hogy szokatlanul fogja a két tányért.- Belelóg az ujja az ételünkbe! - kifogásolja a feleség.- Csak nem akarják, hogy megint elejtsem? Volt már olyan napod, mikor úgy érezted, minden balul sül el? (funpic.hu) MIXERSULI Egy igazi hűsítő koktél AJÁNLÓ Sziasztok, kis mixerek! Immáron a megszokott környezetben találkozunk, hiszen aki az iskolánk megnyitásától kezdve nyomon követi óráinkat, az már tudja, mi történik nálunk. Mai koktélunk már csak azért is különösen frissítő hatású, mert a neve Green Summer Cooler, mely egyszerűen csak annyit tesz: zöld nyári hűsítő. Nem árt gyarapítani az ötlettárunkat koktélok terén. S mert a meleget is nehéz néha-néha elviselni, szükség van valamire, ami megkönnyíti a forró hétköznapokat. A Green Summer Cooler koktél tökéletesen megfelel a célnak, egyrészt azért, mert jó hideg, másrészt pedig azért, mert nem túl édes, így nem ragad össze tőle a szánk. Az összetevőket figyelve is láthatjuk, hogy a koktélt alkotó gyümölcsök önmagukban sem édesek. Szükségünk van 2 cl mentaszirupra, 6 cl ananászlére, a feltöltéshez gyömbérre, 4 cl limelére. Szokásunkhoz híven a hozzávalókat tört jéggel együtt töltsük a shakerbe, jó alaposan rázzuk össze, öntsük át koktélos pohárba és engedjük fel annyi gyömbérrel, amennyi még fér a pohárba. S lássuk csak, mivel lenne a legcélszerűbb díszíteni, persze ilyenkor vegyük figyelembe azt is, hogy milyen alkotóelemeket használtunk. Mivel az egyik hozzávaló a mentaszirup, egy-két mentalevelet helyezhetünk a koktél tetejére, amik csak úgy úszkálhatnak a jeges italon. A pohár szélére pedig tehetünk egy lime karikát vagy valami hasonlót, például citromkarikát. Ezzel kész is van az újabb koktélunk. Észrevettétek, hogy már akár szemezgethetünk is, hiszen ez az ötödik koktél, amit el tudunk készíteni? Es ez még csak fokozódni fog, végül egyre közelebb állunk majd ahhoz, hogy igazi bármixereknek neveztessünk. Akkor hát, kitartás! Már tényleg nincs sok hátra addig! (s) OLIMPIA Az első újkori olimpia és a ceremóniák ÖSSZEÁLLÍTÁS Az első - újjáélesztett - újkori olimpia rendezési jogát 1896-ban Athén kapta meg. Ám már ennek a lebonyolítása sem volt könnyű feladat. Hosszas készülődések előzték meg ezt a világraszóló sporteseményt. Utazzunk egy kicsit vissza az időben, és nézzük, mik is voltak ezek! 1894-ben, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság - érthető módon - Görögországra, azon belül is a fővárosra bízta az első, 1896-os újkori olimpiaijátékok megszervezését. Első lépésként a sportesemények színhelyéül egy márvány stadiont emeltek Giorgios Averoff, görög milliomos adományából. Az építményt az antik sportküzdelmek színhelyére helyezték. Bár az újkori rendezvények nemzetközi méretűek voltak, az athéni olimpián a hosszú és fáradságos utazás miatt csak 12 ország 81 külföldi sportolója képviselte hazáját. A többi 230 versenyző görög volt. A külföldiek között voltak még a görög követségek alkalmazottai is, és jó pár, véletlenül arra tévedő turista. A versenyek időpontját a görögországi nyári hőségek miatt a húsvéti időszakra helyezték. 1896-ban azonban kora tavasszal a megszokottnál jóval hűvösebb idő fogadta a sportolókat és a nézőket: a stadionban még meglehetősen hideg szelek fújtak, és az úszók számára sem volt a legmegfelelőbb a kb. 13°C-os tengervíz. A szervező görögök azonban nem is a teljesítményre koncentráltak, hanem az ünneplésre, hiszen boldogok voltak, hogy 1600 év után újrakezdődtek az olimpiai játékok. A magyar csapat hét versenyzővel büszkélkedhetett. Közöttük volt hazánk első olimpiai bajnoka is: Hajós Alfréd, aki 1200 méteres gyorsúszásban szerezte meg az első helyezést. Budapesten a Margitsziget egyik uszodája az ő nevét viseli. Szokoly Alajos pedig 100 méteres síkfutásban és Kellner Gyula maratoni futásban ért el harmadik helyezést. A maratoni futást azóta is az ókorban híressé vált futár emlékére rendezik meg, aki Kr. e. 490-ben hírül vitte Marathonból Athénbe a perzsák fölötti győzelem hírét. A távolság majdnem 40 km volt (a mai versenyeken 42 km), amit a hírnök mindenféle edzéd nélkül végig futva tett meg, és a diadalittas kiáltás után holtan esett össze. A maratoni futás győztese és második helyezettje a 60 000 néző legnagyobb örömére görög sportoló lett, sőt a harmadik is, de őt kizárták, mert - mint utóbb kiderült - az út egy részét lovaskocsival tette meg. És hogy hogyan zajlottak, zajlanak azóta is az olimpiai játékok ceremóniái? A szervezők a mai napig tartják magukat Pierre de Coubertinnek, az újkori olimpiák ősatyjának elképzeléseihez. 1924 óta a megnyitó ünnepségen ábécé sorrendben vonulnak fel a nemzetek a stadionban. Mindenkori kivétel az első és az utolsó csapat: elöl vonul Görögország, a végén pedig a házigazdák. A vendéglátó ország egyik sportolója mondja el az olimpiai eskü szövegét: szent fogadalmat téve arra, hogy betartják a szabályokat. Ezek után a bírák esküje következik, majd meggyújtják az olimpiai lángot, ami a verseny ideje alatt végig lobog. 1936 óta az antik Olümpia városának egyik templomának romjainál gyújtják meg az olimpiai lángot, amit váltófutással visznek a versenyek színhelyére. A láng meggyújtása után következik a rendező ország miniszterelnökének beszéde, aki mindig ugyanazokkal a szavakkal nyitja meg a játékokat. És hogy mi a mai bajnokok jutalma, azt mindenki tudja. Manapság már nem olajágakat kapnak, hanem arany-, ezüst- és bronzérmekkel jutalmazzák őket. A győztesek nevét a mai napig antik hagyományként az olimpiai stadion falára vésik. Hogy kiknek a nevét örökítették meg még az újkori olimpiákon, a jövő héten megtudhatod. Akkor is tarts velünk! (s, 1)
