Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-19 / 140. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 19. Táncház magyarbődi táncokkal Komárom. A MÁK Polgári Társulás és a Pengő zenekar Barangolá­sok a Kárpát-medencében táncházsorozatának negyedik részében Dagmar Cerťanská és Szlama László magyarbődi táncokat tanít. Muzsikál a Pengő zenekar. A táncház június 26-án lesz, 19 órától az ArtCaféban. A belépés díjtalan, (tb) Színtársulataink a kisvárdai fesztiválon Kisvárda. Ünnepélyes megnyitóval és Horace McCoy A lovakat le­lövik, ugye? című darabjával kezdődik ma a Határon Túli Magyar Színházak XV. Fesztiválja. A június 28-ig tartó rendezvényen a kas­sai Thália Színház a Van, aki forrón szereti című darabot mutatja be, a Komáromi Jókai Színház előadásában pedig Csehov Sirályát tekinthetik meg a nézők. Bemutatkozik a fesztiválon a Duna- szerdahelyi Városi Színház is. A seregszemlén részt vesznek Kolozs­vár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Nagyvárad, Szatmárnéme­ti, Csíkszereda, Szabadka színi társulatai, (hgy) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A csók 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nagy szerencse 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A zongorista (francia-német-lengyel-angol-holland) 17.30,20.15 HVIEZDA-KERTMOZI: Mátrix - Újratöltve (amerikai) 21 MLADOSŤ: A kísérlet (német) 15.15, 17.30, 20 TATRA: Álom­csapda (amerikai) 18, 20.30 KASSA TATRA: Azonosság (amerikai) 17, 18.30, 20 CAPITOL: Álomcsapda (amerikai) 15.45,18,20.15 ÚSMEV: Halálosabb iramban (amerikai) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Félix és Rose (francia) 19 KOVÁK: Nemzet- biztonság Bt. (amerikai) 19.30 LÉVA - JUNIOR: A kör (amerikai) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Londoni csapás (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Álomcsapda (amerikai-kanadai) 15.15, 20.30 Halálosabb iramban (amerikai) 13.15,15.30,17.45,20 Ki nevel a végén? (ameri­kai) 13.30, 18, 20.15 Mátrix - Újratöltve (amerikai) 14.30, 17.30, 20.30 A sötétség leple (amerikai) 18, 20 Több a sokknál (amerikai­holland) 15.30,20 Tulipános Fanfan (francia) 13.15,15.30,17.45,20 Az utolsó éjjel (amerikai) 18 Veszett vad (amerikai) 14,16,18,20 40. JÓKAI NAPOK 14.00 - VMK, Illyés: Tűvé Tevők (IKSZ Iparista Kisszínpad - Kassa). Rendezte: Mihályi Molnár László 15.30 — Tiszti Pavilon, szakmai értékelés 18.00 - Klapka tér, Tömöri Márta: Szent László királyrul ének - lá­tomásjáték élőkkel, maszkokkal, bábokkal (Hattyú Dal Színház - Budapest) 20.00 - VMK, Heltai/Molnár: A nagy nő/Az ibolya - két egyfelvoná- sos (Kármán József Színház - Losonc). Rendezte: Jankovits Jenő 22.00 - RÉV, Fesztiválklub Nevettetés, komédiázás a 40. Jókai Napokon Élvezetes összjáték ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Komárom. Úgy tűnik, az idei Jókai Napok szervezői jól imádkoztak, bemutattak minden szükséges ál­dozatot, minek következtében a fel­sőbb hatalmak kegyeikbe fogadták a rendezvényt. A versenyprogram bő harmadán vagyunk túl, s eddig még nem került az utunkba nézhe­tetlen előadás. Még a problémá­sabb produkciók is mutattak vala­mi érdekeset: ötleteket, szépen megoldott pillanatokat, élvezetes összjátékot... De hogy tartsam magam tegnapi ígéretemhez, kezdjük a már bemu­tatkozott felnőtt színjátszó csopor­tokkal. Amelyek a komédiázás, a nevettetés mellett tették le a voksu- kat. A nagymegyeri Poloska Szín­pad bohózatot hozott, méghozzá a hosszabbik fajtából (továbbá az egyszer már jól bevált receptet vari­áló folytatások családjából) - Ray Cooney Páratlan páros 2. című opusát. A legnagyobb pozitívum számomra a csoporttal kapcsolat­ban a darabválasztás, még akkor is, ha egyébként zsigerből ideglelést kapok az ilyen és hasonló, „két bőrt egy koszlott rókáról” irományoktól. A nem is olyan távoli múltban vi­szont a nagymegyeriek esetében megtapasztalhattuk, milyen az, ha a játékosok alkatától teljesen ide­gen műfajokkal kísérleteznek. Ak­kor már ezerszer inkább egy má­sodrendű bohózat, amelyben látha­tóan mindenki jól érzi magát, ma­radandó lelki vagy fizikai sérülése­ket pedig nem okoz. Az őrsújfalui ÉS? Színpad előadásában szintén bohózatot láthattunk, Liptai Imre és Góth Sándor Hamar egy asz- szonyt című egyfelvonásosát. A kb. negyvenperces kis kamaradarab igazi örömjátékot hozott a négy szereplő részéről - s itt kell kiemel­ni a bájos-játékos összhangot a szí­nészek alkata s a megformálandó karakterek között. Azután ismét jöttek a diák előadók, két izgalmas előadással, mégpedig olyanokkal, amelyek az egyes csa­patok választott s következetesen folytatott útjának újabb állomásait jelzik. A füleki Apropó Diákszínpad Átkozott gyötrelem című ballada- összeállításának ismét a kreatív já­ték, a sziporkázó ötletek, a virtuó­zán megtervezett, kivitelezett és használt maszkok és kellékek vol­tak a meghatározó pontjai. Az ér­sekújvári gimnázium MASZK Diák­színpada - mondhatnánk, hagyo­mányosan - a mozgás, a tánc rituá­lis, mítoszteremtő erejét hívta se­gítségül Alkésztisz és Admétosz tra­gikus történetének elmeséléséhez. Két képzeletgazdag, pontos csapa­tot láthattunk. És kíváncsian vár­juk, mi jöhet még. Még egy jó hír a végére: az előadá­sokon egyre több nézőt látni. A he­lyi iskolák diákjai csapatostul jön­nek, de tulajdon őshonos komáro­mi barátaim között is akad legalább három, akik jegyet váltottak egy- egy előadásra. Hát mégis él? (as) Színfoltok a XXVIII. Duna Menti Tavaszról, a báb- és gyermekszínjátszók országos fesztiváljáról Mesevarázslás Elfogult vagyok, mert játszó gyermekeket látva csak elfo- gódva írhat az eseménykróni- kás. Furcsa korban élünk, vál­tozó értékrendben. Az alkotás és a játék mindjobban perifé­riára szorul. Mindezek ellené­re vannak mozgalmak, van­nak emberek, akik mást, töb­bet, a lélekhez szólót nevelge- tik a gyerekekben. SZÁSZI ZOLTÁN Az a 60-nál több csoport, amely kö­zel ezer felnőtt és gyerek együttját- szót jelent, akik készültek a XXVIII. Duna Menti Tavasz megméretteté­seire, dacolva minden ellennyomás­sal, nem felejtette el, hogy ami iga­zán örök, az a lélekben marad meg. A szervezők legszívesebben mind­egyik csapatot meghívták volna, de... Egy fesztiválon részt venni mi­nősítést is jelent. így aztán 10 bábos, 3 szerkesztett népi játékot bemutató és 11 gyermekszínjátszó-csoport ka­pott meghívót a június első hetében zajlott Duna Menti Tavaszra. A szakmabeliek véleménye szerint a bábos mozgalom immár szilárd ala­pokon, magas színvonalon dolgo­zik. A fesztiválon látott produkciók mindegyike megállja a helyét bár­melyik nemzetközi fesztiválon. A bábos előadások bármelyike akár té­vés esti meseként vagy matiné prog­ram részeként is nyugodtan szere­pelhetne. Mindezen megállapítások ellenére a Duna Menti Tavasz doku­mentációját szolgáló videós mellett csupán a megnyitón láttam kamerát dolgozni. A BÁBOS PRODUKCIÓKRÓL A napi értékeléseken egy-egy elő­adást néha órákig elemzett a zsűri az érdekelt csoportok vezetőivel. Erre írásban vállalkozni lehetedenség, így hát inkább színfoltokat próbálok meg átadni. Hangsúlyozni kell, hogy az előadások mindegyike örömjáték­ként mutatkozott meg. A díszlet, a bábok, a bábmozgatás, az ödetek sokszínűsége, a sokfajta bábtechnika kombinálása, az aláfestő zenék, a kí­sérő ének, táncbetét, a mozgásszín­házi elemek hatása már azon is egy­értelműen lemérhető volt, hogy a kö­zönség, a javarészt alsó tagozatos gyerekek szinte pisszenés nélkül nézték az előadásokat és tapsorkán­nal jutalmazták őket. A Fődíjas felbári Amádé László Bábcsoport ap­rócska kis bábjátszói talán maguk sem hitték el, milyen hatalmas sike­rük volt a Kelekótya kiskakas című előadásukkal. Az ötletes díszlet, a vi­dám hangulatú és kedves, sugárzóan szép előadás igazi élményt nyújtott játékosnak, nézőnek egyaránt. A Nagydíjas galántai Manócska báb­csoport különleges és megragadó színt hozott a fesztiválra. Mozgás­színházi elemekkel, óriásbábjaikkal, szimbólumrendszerükkel, rítusok megkapó hangulatával teremtettek kiemelkedő előadást Kádár Kata bal­ladájával. Az idén négy csoport is ní­vódíjas lett a bábkategóriában. A pozsonyepeijesi Ugri-Bugri Vitéz László Aranyországban című pro­dukciójáért, a felsővámosi Tikiriki csoport a Lúdas Matyi című előadá­sért, a szimői Hétszínvirág bábcso­port Az állatok nyelvén tudó juhász című meseadaptációért, a Harkácsi Pimpó a Jancsi és Juliskáért kapta. Sugárzóan őszinte játék és a semmi­ből mesét teremteni tudás pillanatai hoztak feledheteden élményeket. Biztató indulást jelez, és szép élmény volt az érsekújvári Pinokkió bábcso­port, a hetényi Tabita bábcsoportjá­téka. A nagyudvamoki Kis Kabóca és Nagy Kabóca csoportok játékában a csoport rendezőjének igazi érzé­kenységét mutató tiszta stílusjegyei emlékezetesek. A Dusza István Díj idei birtokosa a Sárói bábcsoport. Ä díj azt jelend, hogy a következő év­ben a csoport szakmai és anyagi tá­mogatást kap munkájához. Biztató jel, hogy a tavalyi Dusza István Díjas szimői Hétszínvirág bábcsoport az idén már nívódíjat vihetett haza. SZERKESZTETT NÉPI JÁTÉKOK Kísérleti jelleggel indult az idén a szerkesztett népi játék kategória. ját emberi és lelki fejlődéséhez kap­jon belőle erőt. Hogy játsszon és ne alakítson, ne mártírokból vagy elő­játszott, profik által bemutatott fo­gásokkal éljen játék közben. Hogy ha csedő-botíó is, de tiszta, embert építő beszéd szóljon a színpadon. A műfaj minden szép pillanatát és minden hibáját megmutatták az elő­adások. Figyelni kell arra, hogy a gyerek ne a maszkfestésért, az elta­nult gégékért érezze magát a szín­padon jónak. Hanem azért, mert sarjadó értelmét, szívét, lelkét, suta­ságát, gyermeki-kamaszi mivoltát mutathatja meg. A Fődíjjal jutalma­zott ipolysági Csillag-szórónak sike­rült egy olyan előadást produkálnia az idén is rendezői díjas Köteles Ju­dit vezetésével, amelyben érezhető volt a kamaszos hancúrozás, a bo­londozás ragyogása, a történet ta­nulságainak megértése, a pénz ha­talmának kifigurázása. A kecske te­metése című előadásuk egyeden ha­talmas nevetésförgeteg, drámape­dagógiai játék vázára gondosan ráil­lesztett történet-feldolgozás, pontos dramaturgiával, arányérzékkel és jó ízléssel. A Nagydíjas dunaszerda- helyi Kisfókusz hozta megszokott gond. Bátrabban dramatizálhatták volna a meglévő szöveget is. A hetényi Kópék által előadott Brad­ley, az osztály réme ritmusosra, per­gőre sikeredett. Hangulataiban sok­szor volt szép és őszinte, mikor azonban őszintét és szépet akartak 'célirányosan mutatni, altkor „meg­billent” a játék hitele. A főszereplőt alakító fiú igazi tehetség, tudott ma­gabiztos és esendő lenni, így alakítá­sában nagyon sok tiszta pillanat volt. A közjátékok hol erősítették, hol viszont gyengítették az előadást. A párkányi Csángáló egy magyar népmese-feldolgozást, A póruljárt ördögöket állította színpadra. Né­hány dramaturgiai baki becsúszott a darabba, az ördög öreganyját alakí­tó kislány meg a kisördög játéka vi­szont nagyon kedves volt. A Mar- celházi Alapiskola Kisszínpada dra­maturgiáiig tökéletes játékot muta­tott. Ötleteiben egyedi, megvalósítá­sában érdekes lett volna, ha az Illyés Gyula-mesét, a Bíró Jánost nem egy­fajta flegmatikus paródia szándék hatotta volna át, hanem a tiszta já­ték. Nem talált feloldást a paródia, és keserűen benne maradtak a gye­rekek a rájuk kiosztott szerepben. A (A DMT archívumából) még az igen lassú tempó és a bizony­talan szerepvállalás is rontotta az összképet. ZÁRSZÓ A fesztivál mindig csupán a jéghegy csúcsa. Igaz ez a Duna Menti Tavasz esetében is. Az egész évben folyó fel­készülés, a báb- és rendezői tanfo­lyamok azt igazolják, a honi báb- és gyermekszínjátszás igen szép ered­ményeket tudhat magáénak. Van benne erő, dinamika, már csak a még mindig statikus támogatási rendszeren kellene változtatni, és akkor még jobban működne az egész éves módszertani munka. Sta­tikus támogatás alatt az értendő, hogy csak a fesztivál kap anyagi tá­mogatást, az egész éves felkészítő munka pedig szinte semmit. Mind­kettőre nagy szükség van. Olyan mozgalomra, amely ezernyi gyerek képzeletét mozgatja, pedagógusok százait motiválja arra, hogy ne csak hétköznapok, hanem meseverázsló ünnepnapok is legyenek minden­napjainkban, és olyan fesztiválra is, amelynek négy nap alatt négyezer­nél is több nézője volt. Nagy figyelemmel kell majd kísérni alakulását, fejlődését. Pontos kere­teinek, módszertani segédanyagá­nak kidolgozása a szakemberekre vár. A jövőben talán ez lesz az a ka­tegória, amely a legkisebb iskolák­ban dolgozó, ma még csak alkalmi társulatok számára teret és helyet ad, hogy tudásuk legjavát országos versenyen is megmutathassák. A forrásanyag ehhez a műfajhoz bősé­ges. Népszokásainkról, gyermekjá­tékainkról van elegendő feljegyzés és feldolgozás. A szervezők ígérete szerint még az idén ősszel egy kiad­vány is megjelenik, amely módszer­tani segítséget nyújthat a pedagógu­soknak és a szülőknek. A Duna Menti Tavaszon az idén há­rom csoport mutatkozott be ebben a kategóriában. A Nagydíjat a bélyi Gyöngyöcskék vitte el a Játék kosa­rakkal című produkciójával. Kedves, tiszta, önfeledt játék volt ez, a szinte minden háztartásban, hol dísztárgy­ként, hol még használati tárgyként megtalálható kosarakkal. Kikelet Dí­jat kapott a nagygéresi Vadóc Gyer­mekszínjátszó-csoport, amely Kár lenne elfelejteni címmel mára csak­nem feledésbe merült népi játéko­kat elevenített fel. Az Örök Játék Dí­ját az izsai Pitypang Néptánccsoport kapta mátyusföldi és izsai gyermek- játékokat bemutató összeállításáért. A zsűri és a nézők arra is felfigyel­tek, hogy néhány Weöres Sándor- vers is belekerült a népi játékokba. Ez semmiképpen nem hiba! Inkább egyfajta varázslatos folklorizálódás- nak mondható, mikor a költő által a folklórból versbe emelt szöveg visz- szaformálódik néphagyománnyá, szerves részévé válik a gyermeki gondolkodásnak és játéknak. Ezek voltak az előadások legmegkapóbb pillanatai. GYERMEKSZÍNJÁTSZÁS A legproblémásabb kategória a gyermekszínjátszás. Az lenne fon­tos, hogy a gyermek magát adja, sa­A dunaszerdahelyi Kisfókusz formáját. Tamási Áron meséjét, a Szegény ördögöt dolgozták fel. Mozgalmas, megkomponált elő­adást láthattunk, szemmel látható­an a szereplők és a közönség egy­aránt élvezte. Egy csipetnyi játékos­sággal több és egy adag profira ját­szásnál kevesebb jót tett volna az előadásnak. Nívódíjasok lett a nyárasdi Tekergők és a királyhel- meci Apróka színjátszó csoport. A nyárasdiak a Kacor király meséje ké­pei, mozgáskultúrája, dramaturgiá­ja, az egységes színpadi mozgás és a pazar ötletei miatt is. Pontos felépí­tésű, a ma is élő népi játékokat Án- dersen-mesébe finoman belekom­ponáló előadás volt a királyhelme- ciek Katinka és Julinkája. A mese- motívum szép kidolgozása, a gon­dosan megválasztott szereplők, az egyéni alakítások, a jó és a rossz örö­kös küzdelmének tiszta befejezést adó meséjük szíven ütő szép képek­ből állt össze. A nagymegyeri Me- gyerkócök Csukás István Mese arról című meséjének lehetőségeit pró­bálták több-kevesebb sikerrel elját­szani. Tempótlan és feldarabolt elő­adás volt, bár igazi szép villanások tanúi is lehettünk. A mese varázsla­tának a meg nem találása volt a pódiumjáték, az oratorikus játék, az irodalmi kisszínpad, a mozgásszín­ház és a hangulatszínház határait súrolta a szepsi Iglice előadása, amely Weöres Sándor Az éjszaka csodái című művéből készült. Saj­nos egyik műfajba sem fért bele tel­jesen, és nem hozott átütően egyedi megoldásokat a néhol üresjárattal fárasztott színpadi munka. A szép szövegmondás, az érzékenység vi­szont érezhető volt a produkcióból. Ha pontosítják játékuk kereteit, ak­kor erről a csapatról még hallani fo­gunk. A királyhelmeci Bodrogközi Aprószínpad Tamási Áron Szegény ördög című meséjét hozta színpad­ra. Ez az előadás mintapéldája volt a mai gyermekszínjátszásban előfor­duló erényeknek és hibáknak. Érde­kes színpadkép, gondosan kidolgo­zott kosztüm, játékkedv, néhol már- már tökéletes részletek kontra dra­maturgiai zökkenők, tempóhibák, súlytalan és érdemtelen részletek váltották egymást. Egészében azon­ban el kell mondani, a játék, a gyere­kek arcáról sugárzó kedv képes volt feledtetni a buktatókat. Hasonló hi­bába esett az érsekújvári Nevenincs is, amely Fajankó meséjét adta elő. Azzal a különbséggel, hogy náluk A bélyi Gyöngyöcskék kosaras játéka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom