Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-14 / 136. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) HÉTVÉGI MAGAZIN „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az életekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti” (Arany János) 2003. június 14., szombat 7. évfolyam, 24. szám Kaszás Attila hegedült, édesanyja tangóharmonikázott a zsigárdi Előttem az utódom című többgenerációs rendezvény színpadán Családi produkciók elődökkel, utódokkal GAÁL LÁSZLÓ anapság már ritkaságszámba megy az olyan kulturális megmozdulás, amely egy egész falu lakosságát megmozgatja. Nemcsak olyan szinten, hogy a helybeliek elmennek megnézni a produkciót, hanem úgy, hogy maguk is - családostól - részt vesznek benne. Nemrég Zsigárdon valósult meg egy ilyen „többgenerációs” rendezvény Előttem az utódom címmel, amelyben helybeli családok - esedeg egyszerre három generáció - álltak színpadra, hogy szórakoztassák a nagyérdeműt. A SZTÁRVENDÉG Az est sztárvendége Kaszás Attila volt, aki népes rokonságával lépett fel a műsorban. Hogy hogyan kerül a képbe az ismert budapesti színművész? A magyarázat egyszerű: édesanyja, Kaszás Lajosné Morvay Margit zsigárdi származású. Az előadás után Kaszás Attilát zsigárdi, illetve szlovákiai kötődéseiről kérdeztük. - A szomszédos faluban, Vágfarkasdon nőttem fel, ott voltak a szüleim tanítók, de az édesanyám Zsigárdról származik. Engem a nyári emlékek fűznek ehhez a faluhoz, amíg élt a nagyanyám, minden nyáron itt töltöttem egy-két hetet - idézte fel gyermekkorát a színművész. Az utóbbi hónapokban ismét közelebbi kapcsolatba került a faluval, hiszen az ő tulajdona az a régi parasztház, amelyben a helyi önkormányzat falumúzeumot szándékozik létesíteni. Az Előttem az utódom rendezvény szervezői - a Zsigárdi Polgári Társulás, a helyi Csemadok-szervezet és az önkormányzat - a rendezvény bevételét is a falumúzeum létesítésére ajánlották fel. Hogy hogyan került az említett ház Kaszás Attila tulajdonába? - Az utóbbi időben Zsigárdra nagyon ritkán jöttem, mert a rokonságból már csak Jóska bácsi, Morvay József él, tulajdonképpen az ő házából lesz itt a falumúzeum. A bácsi egyedül maradt, egészségi okokból nem tudta fenntartani a házat, nyugdíjasotthonba vonult, a ház pedig eladásra került volna. Én meg megvettem, és felajánlottam a falunak, hogy falumúzeumot létesítsenek benne. Hála istennek a polgármester úr abban a pillanatban igent mondott az ajánlatomra, és belevágtunk. Bár a színművész hosszú évek óta Magyarországon él, szüleivel sűrűn tartja a kapcsolatot. Ők minden előadásának bemutatójára elmennek, Attila pedig havonta hazalátogat hozzájuk. Persze ilyen közös szereplésük, mint az említett zsigárdi rendezvényen, ahol a szüleivel, a húgával, a sógorával meg azok két gyermekével együtt állt színpadra, eddig még nem volt. - Már az előadás előtti napon levittem édesanyámékat Medvére, ahol a húgomék laknak, és próbáltunk. Tulajdonképpen az volt a főpróba, nekünk meg nagyon nagy ünnep, hogy így együtt volt a család. A színpadon aztán együtt szerepelt az édesapa, Kaszás János, az édesanya, született Morvay Margit, Attila húga, Csibáné Kaszás Júlia a férjével, Csiba Péterrel, és két gyermekük, Júlia és Mátyás. Az édesanya tangóharmonikázott, Attila hegedűvel a kezében lépett színpadra. Az előadás utáni beszélgetésünk közben elárulta, nyolc évig tanult hegedülni a komáromi zeneiskolában, sógora is oda járt, aki később klarinétos lett, Júlia húga pedig orgonaművész. Attila gyermekkoráról édesanyjával is beszélgettünk: - Semmi különös nem volt az ő gyerekkorában, ugyanolyan csintalan volt, mint a többiek, de valami csírája már egészen kicsi korában mutatkozott annak, hogy olyan pályára lép majd, mint ahol most dolgozik. Nagyon szeretett énekelni, nagyon hamar megtanulta a verset, és nagyon jól elő is tudta adni. Kedves volt, de tudott nagyon konok is lenni. Kitartott a saját nézete mellett, és hála istennek máig is maradt még ebből a tulajdonságából, úgyhogy vannak dolgok, amelyekből nem enged. Attila zenei tehetségéről is faggattam az édesanyát: - Azt hiszem, hogy mindkét oldalról örökölt valamit. A Morvay család is nagyon zeneszerető család volt. Nem voltunk mi képzett zenészek, édesapám egyszerű földművelő ember volt, de annak idején itt, Zsigárdon elég magas szinten képezték az énekkarosokat, és ő a katolikus kórusban énekelt. Emlékszem rá, hogy a kalendáriumban volt egy kicsi dal, melyet ő, szántóvető, földművelő ember létére leszolmizált. Karácsony táján a család közösen leült énekelni, és rájöttünk arra, hogy nincs, aki az első szólamot énekelje, mert valahonnan a bensőnkből jött, hogy mi automatikusan terceltünk, más szólamot énekeltünk. Mindig több szólamban szólt nálunk az ének, pedig erre senki nem tanított. Emlékszem, hogy másodikos elemista voltam, amikor édesapám felkapott, és azt sem tudta, mit csináljon velem örömében, mert azt modtam: Apa, most én fogok tercelni. De nemcsak a Morvay vonal nyilvánul meg Attila tehetségében, a férjem családjában is jó énekes mag volt, talán a kettő összeadódott őbenne. Az édesanya azt is elmesélte, hogy Attila két és fél éves korában ment óvodába, ő volt a pöttömke, de már akkor nagyon bátor fellépése volt. Jó zenei hallása már egész kicsi korában megmutatkozott, és szerették is volna, hogy zenész legyen, de nem tudták őt eltántorítani a színészi pályától. Igaz, ez már kicsit később volt, előtte még erdésznek készült. - De még egész kicsi korban orvos szeretett volna lenni, aki úgy adja be az „inekcinót”, hogy ne fájjon. Meg nagyon szerette az állatokat, ezért állatorvos is szeretett volna lenni. Ezek még amolyan kiskori ábrándok voltak, aztán rájött, hogy neki mégis testhezállóbb ez a komédiás pálya - árulta el az édesanya. És hogy milyen érzés ma a fiát színpadon látni? - Mint anya nagyon büszke vagyok rá, de nem arra vagyok büszke, hogy színész, hanem arra, hogy Ember. Nagy E-vel! Arra vagyok büszke, hogy ő az én fiam, és amit elért, amit csinál, azt saját maga érte el, emberséggel, szorgalommal. Rettenetesen tud ragaszkodni, olyan empátia van benne, hogy mindenkin segíteni akar, és soha nem felejti el, hogy honnan indult. Néha talán nem tudja kimutatni, de nagyon nagy a szíve. CSEHÜL A SZÍNPADON A zsigárdi családi produkciók közül talán a legérdekesebb a Žiaček családé volt. Ceňek Žiaček, a felesége, Gútai Adrianna és két lányuk, Noémi és Margaréta kimondott zenei tehetségekként mutatkoztak be. A fiatalasszony a zsigárdi alapiskolában németet, zenét és földrajzot tanít, de zongoraórákat is ad, ezenkívül a helyi református templomban kántorko- dik. Már maga az is eléggé különös, ahogyan Čeňek Žiaček a későbbi feleségével összeismerkedett. Mindketten egyetemisták voltak, Adrianna zene-orosz szakon, Cehek képzőművészeti nevelésorosz szakon tanult, és 1988-ban egy időben vettek részt egy öt hónapos részképzésen Moszkvában, ott ismerkedtek össze. Čeňek Észak-Csehországból, Chomu- tovból származik, de idejött a felesége után Zsigárdra, mert mint mondja: - Nekem nem számít, hol dolgozom, akár a pokolban is, ha olyan munkám van, ami érdekel. Itt pedig olyan munkája van: képzőművészettel, grafikával, szobrászattal foglalkozik. Emellett azonban dalokat is ír, elmondása szerint van vagy félszáz saját szerzeménye. Gimnazista korában heavy metal együttese volt, később inkább a folkmuzsika felé orientálódott. A zsigárdi családi produkcióban gitárral lépett fel, de elárulta, már évek óta nem volt gitár a kezében. Most is egy saját szerzeményét adta elő, a Beránek címűt. Az anyanyelvén, vagyis csehül énekeit, mert bár folyékonyan beszéli a magyart, azt állítja, nem olyan jó a kiejtése, hogy azzal énekelni merjen. Az előadás tulajdonképpen kétnyelvű volt, mert a cseh refrént a szerzővel együtt az Arcok énekegyüttes énekelte - magyarul. Adrianna elárulta, otthon a szabadidejükben sokat foglalkoznak zenével. A két lányuk már a bölcsőben is népdalokat hallgatott, Noémi elsős korától zongorázik, többször is szerepelt a községházán vagy iskolai ünnepségeken. Ezenkívül tagja a helyi hagyományőrző csoportnak, tánckörbe meg énekkarba jár. De amikor megkérdeztem, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, gondolkodás nélkül azt válaszolta: gyógyszerész. A kisebbik lány, Margaréta hároméves, ő először szerepelt színpadon. Igaz, egy műsorban már tavaly is próbálkozott, de akkor megijedt a nézőtéren ülő tömegtől, és elmaradt a produkciója. Ezúttal azonban nővérével együtt nagy sikert aratott. Žiačekék családi produkcióját a A kis Margarétát Noémi nővére kísérte (Szőcs Hajnalka felvételei) Kaszás Attila színművész szüleivel napokban is élvezheti a zsigárdi közönség, hisz az épp most, június 13-15-én zajló falunapi ünnepségeken is fellépnek. MECÉNÁSRA VÁRVA Az Előttem az utódom rendezvény egy másik emlékezetes előadása a tizenegy éves ifjabb Bogdán József énekes produkciója volt. A rendkívül tehetséges roma kisfiút édesapja énekkel, két lánytestvére tánccal kísérte. A kis Jóska tehetségét nyilván az édesapjától örökölte, aki szintén énekel és gitározik, mulatókban szokott játszani a testvéreivel. Nővére, Rigó Mónika itthon és Magyarországon is ismert cigány- dalénekes. Bogdán József tehetséges kisfiát zeneiskolában szeretné" taníttatni, de sajnos anyagi okok miatt erről egyelőre le kellett tennie. Ő maga jelenleg munkanélküli, a nagyobbik lánya pedig tovább szeretne tanulni, a család kevéske jövedelméből arra kell kiszorítani a szükséges összeget. így aztán az énekes fiú taníttatása még várat magára. Remélhetőleg ez nem veszi el a kedvét az énekléstől, hiszen nagy zenei élménytől fosztaná meg a műértő közönséget. Esetleg még olyan csoda is megtörténhet, hogy egy mecénás felvállalja a tehetséges kisfiú továbbképzésének támogatását! Biztos, hogy nem lenne értelmetlen befektetés. Az Előttem az utódom rendezvény nagy sikert aratott Zsigárdon, ami remélhetőleg buzdítást ad a szervezőknek, hogy a jövőben is megrendezzék. A szereplőknek pedig a taps okozta sikerélmény adhat ösztönzést, hogy legközelebb is színpadra lépjenek. Žiačekné Gútai Adrianna kisebbik lányával a hagyományőrző csoportban is szerepelt Az édesanya tangóharmonikával, Attila hegedűvel vett részt a családi produkcióban Bogdánéknak a nagyobbik lányt kell taníttatniuk, ezért Józsika zenei iskoláztatása háttérbe szorul... Čeňek Žiaček saját dallal állt a közönség elé ...viszont a színpadon egyértelműen ifj. Bogdán József van előtérben
