Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-06 / 103. szám, kedd

jj SZÓ 2003. MÁJUS 6. TÉMA: A DEPRESSZIÓ Á depressziót a század betegségének tartják a szakértők, még sincs több beteg a munkanélküliséggel sújtott régiókban Nyomott hangulatban az ország A depresszió nem azonos a lehangoltsággal, rosszkedvvel (Képarchívum) TÁJÉKOZTATÓ \z Egészségügyi Világszer- /ezet (WHO) statisztikái sze- -int a Föld népességének 16 százaléka életében legalább ;gyszer depresszióba esik, 5 százalékuknál ez a betegség smételten fordul elő. A szá- az számok mögött emberi sorsok, gyakran egyéni szen­vedések és családi tragédiák bújnak meg, éppen ezért fontos a betegség korai felis­merése és kezelése. A dep­ressziót a szakértők a 21. század rákfenéjének tartják. PÉTERFI SZONYA EURÓPÁBAN GYAKORIBB \ nemrég közzétett európai felmé­rés megállapításai is megdöb­bentőek. Ugyanis a tanulmány le­szögezi, hogy világviszonylatban Európában a legmagasabb a dep­ressziósok aránya, sőt, a szenvedők 30 százaléka orvosi segítség nélkül larcol a betegséggel! A hazai pszi- :hiátriai társaság felmérése szerint ravaly az országban depressziós rünetekkel a lakosság 15 százaléka szembesült. A szakértők úgy vélik, ;z csupán a jéghegy csúcsa, ugyan­is a levert, kedvetlen, gyakran élni sem akaró emberek zöme nem kér nrvosi segítséget. A gyakorlatban íz annyit jelent, hogy a depressziós betegek ötven százaléka kezelet­len. Ez azért is szomorú, mert a depresszió egyes szakaszait óriási kínként élik meg. A vallásos páci­ensek felgyógyulásuk után gyak­ran azt mondják, hogy megismer­ték a poklot. Akadnak, akik dep­ressziós állapotban öngyilkosságot követnek el. Ezért fontos a segít­ségnyújtás - hangsúlyozzák a sza­kértők. Nem hallgatják el, hogy a gyógyítási folyamatban nagy sze­rep jut nemcsak az egészségügyi dolgozóknak, hanem a hozzátarto­Hogyan magyarázná a magyar nemzetiségűek fokozott dep­resszióra való hajlamát? Egy klasszikus példával: van még egy pohár vizem, illetve már csak egy pohár vizem van. Az életfel­fogásunk, az életszemléletünk depresszióra hajlamosít. De utal­hatnék történelmi tapasztalata­inkra is, kezdhetném Rákóczival, vagy az 1914-es, 1918-as, 1945- as eseményekkel, melyek szá­munkra nem sok jót hoztak. Tény, hogy az egyszerű dolgokat is a rosszabb aspektusokból szemléljük, a sötét alaptónus jel­lemzi hangulatunkat. Ezért az öngyilkossági toplistákon előkelő helyet foglal el a magyar. Gyakorló pszichiáterként szembesül azzal, hogy szé­Földünk lakói körében leggyako­ribb kórképnek a fertőzések, majd ezt követve a lelki betegségek szá­mítanak. Az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) szerint az embe­rek lelki egészsége mindenütt rom­lik. Évente több mint egymillióan vetnek véget életüknek, de húsz­szor többen próbálkoznak. Az ön- gyilkosságok fele pszichés betegsé­gekre vezethető vissza. A WHO jelentése szerint Európában az összes egészségügyi kiadás 10 százalékát a lelki betegségek keze­lésére fordítják. A lakosság elörege­désével párhozamosan a következő évtizedekben ez az arány nőni fog. A lelki zavarok, járványszerű” terje­dése biológiai, mentális és társadal­mi okokra vezethető vissza. A dep­resszió gyakran örökletes hajlam­mal függ össze de felléptében az zóknak is. Hiszen ha vállalják, hogy a „lelki támasz” mellett ügyelnek a gyógyszer pontos sze­désére, a rászorulónak nem kell el­hagynia otthonát. Mert kár tagad­ni, sokan azért tartanak a kórházi kezeléstől, mert azt hiszik, az el­meosztályra fektetik őket. MINDENKIT VESZÉLYEZTET A Lelki Egészség Ligája köré cso­gyenbillog a segítségkérés? Vannak országok, ahol nem kell titkolni, ha valaki elmegyó­gyásszal beszéli meg gondjait. Németh László megírta, Európa kelet felé lejt, s ez jelzésértékű, minél keletebbre megyünk, an­nál kevesebben vállalják beteg­ségüket. Bár egy kissé javult a helyzet, a mai napig sok olyan kliensem van, aki arra kér, én lá­togassam meg, és olyanok is akadnak szép számmal, akik csak a rendelési időn túl hajlan­dók eljönni. Nehogy valaki meg­lássa, hogy pszichiáternél jár­tak. Látószögcserére van szük­ség, a lelki betegség pont olyan, mint az összes más nyavalya. A depresszió civilizációs betegség, nagyon eredményesen kezel­hető. (P. Sz.) egyén stressz-kezelési módszerei, a környezet támogató vagy ellensé­ges magatartása szintén szerepet játszik. E betegségcsoportra komoly befolyása van pl. a munkanélküli­ségnek - könnyen válik kórosan le­hangolná az állástalan. Az anyagiak kérdése (a jólét, a szegénység) ér­dekes módon kevésbé függ össze előfordulási gyakoriságával. Európában számos körülmény (az ádagos életkor, az idősek arányának növekedése, a menekültek tömege) a mentális betegségek további terje­déséhez vezet. A jóléti társadalmak­ban a különféle függőségek (alkoho­lizmus, drogfogyasztás, evési rend­ellenességek, a szerencsejáték-szen­vedély) egyre inkább járványos mé­reteket ölt. A szakértők oly súlyos­nak tartják a helyzetet, hogy a WHO sürgősségi kongresszuson vitatta az azonnali teendőket. A legtöbb lelki betegség (főleg a szorongás, a dep­portosul pszichiáterek és pszicho­lógusok beszámoltak a legújabb reprezentatív felmérés eredménye­iről és félreverték a harangokat. A kérdőívekre adott válaszokból ugyanis kitűnik, hogy a megkérde­zettek 40,9 százaléka a tanul­mányt megelőző hat hónapban depressziósnak érezte magát, 13 százalékuknak a tünetek annyira súlyosak voltak, hogy befolyásol­ták munkaképességet. Depressziós tünetekről is beszámoltak, a szo­morúság, az örömhiány, az érdek­telenség, a súly-és alvászavar 23 százalékuk életében volt jelen. - Túl magasnak tartjuk ezt a számot, hiszen a depressziós szimptómák előfordulása Európában 8 százalék körüli. Az adatok összesítése érde­kes jelenségre hívta fel a figyel­münket. A szlovákiai magyarok gyakrabban szembesülnek dep­ressziós hajlammal, miközben a tényleges betegség előfordulása körükben ritkább, mint a szlová­koknál. A felmérésbe azért vontuk be a magyar nemzetiségű lakossá­got, mert a legnagyobb számú ki­sebbségről van szó. Az oknyomo­zás viszont már nem a felmérést végzők feladata, a vizsgálódást a szociológusoknak kellenek folytat­niuk, illetve a helyzetet elemezhet­nék akár a politikusok is - ismer­tette a kiadványt Dr. Vladimír No­votny . Bár a munkanélküliség oka lehet a depresszió kialakulásnak, - az ál­lástalanok 55 százaléka számolt be előfordulásáról - a munkanélküli­resszió, a függőségek) gyógyszerrel, pszichoterápiával ugyanis eredmé­nyesen gyógyítható. Az ehhez szük­séges stressz-kezelési technikák, ön­segítési módszerek, tehát a mentális egészség legfontosabb feltételei akár az iskolai tananyag keretében oktathatók. A kelet-európai államoknak külö­nösen nagy szükségük van külső szakmai segítségre e kérdésben, vélik a szakértők, hiszen az itt vég­bement társadalmi változások alapjaiban rendítették meg embe­rek millióinak biztonságérzetét. A pszichiátriai, a mentálhigiénés el­látás e térségben ugyanakkor jóval fejletlenebb, mint nyugaton. A be­tegek körében szinte egyáltalán nincs hagyománya az önsegítő cso­portoknak, s alig van olyan nem ál­lami szervezet, amelyik vállalná. Hogy fellép az ilyen betegek kire­kesztése és megbélyegzése ellen. séggel leginkább sújtott régiókban mégsem több a lelki beteg. A Kas­sai kerületben kevesebb a dep­ressziós mint a nyitraiban vagy a pozsonyiban. - A munkanélküliség egyes régiókban hosszantartó élet­formává vált, miközben az is igaz, hogy az állandósuló rossz kedv, az örömtelenség a megbetegedés elindítója lehet - hangsúlyozta Dr. Anton Heretik. Sürgősen oda kelle­ne figyelni a létbizonytalanság mi­att kialakult depressziós tünetek­kel szembesülök számának növe­kedésére, főleg a továbbtanulók körében. Míg a közhiedelem sze­rint a leginkább érintettek az öreg­ségi nyugdíjasok, a számok mást igazolnak: a nyugdíjasok 37,4 szá­zaléka, a továbbtanuló ifjúság 51,3 százaléka depressziós. MEGBÉLYEGZÉSTŐL TARTANAK A felmérés is bebizonyította azt, amit a hazai szakértők régen ta­pasztalnak: a rászorulók inkább szenvednek, minthogy szakorvos­hoz, elmegyógyászhoz forduljanak segítségért. Annak ellenére, hogy korszerű orvosságok állnak rendel­kezésre, amelyek jelentősen javítják a beteg kedélyállapotát, a dep­ressziósok csupán 2,4 százaléka ke­reste fel a megfelelő szakorvost. Be­bizonyosodni látszik viszont, hogy ott ahol megfelelő a szakorvosi szol­gáltatás elérhetősége alacsonyabb a depresszió előfordulása, magasabb pedig ott, ahol kevesebb pszichiá­ter, pszichológus rendel. Fontos megismerni a különféle ri­zikócsoportokat és számukra me­gelőző programokat szervezni. Elsősorban a menekültek, a mun­kanélküliek, az idősek lelki egész­ségvédelme nem megoldott. Min­den élethelyzetben főként a konk­rét nehézségekkel való megbirkó­zás technikáit kell megtanítani, mondják a WHO szakértői. A men­tális zavarok ugyanis többnyire ak­kor lépnek fel, amikor egy Ídhívás- ra, változásra vagy veszteségre nem találjuk meg az elfogadható választ, megoldást. A mindennapi, illetve a kivételes stressz-helyze- tekre is bizonyos értelemben fel le­het készülni, fejleszteni lehet azt a képességünket, hogy a problémá­inkról világosan és építő módon tudjunk másokkal beszélni, tisztá­ban legyünk a mindnyájunkban rejlő értékekkel és bánni tudjunk érzelmeinkkel, (-erf) Szükség van a rossz érzésekre! Mindenki átél valamilyenbol­dogtalanságot, gyakran változás következtében, akár visszaesés vagy veszteségérzet formájában, vagy egyszerűen, ahogy Freud mondta, „hétköznapi nyomorúságként“. A fájdalmas érzések, melyek kísérik ezeket az eseményeket, általában a helyzetnek megfelelőek, szüksé­gesek, átmenetiek, és maguk­ban foglalják a személyes fejlő­dés lehetőségét. Amikor azon­ban a rossz hangulat tartósan fennáll és érinti a mindennapi életfunkciókat, felmerül a de­presszió lehetősége. A tünetek súlyossága, időtartama és egyéb megnyilvánulások jelenléte kü­lönbözteti meg a depressziót a normális szomorúságtól. A de­presszió valamilyen formája vi­lágszerte érinti a nők 20%-át, a férfiak 10%-át, és a serdülők 5%-át. Az Egyesült Államokban a leggyakoribb pszichés zavar, évente 17,6 millió ember szen­vedését okozza. Egyedül nem megy A depresszió az egész test beteg­sége, így érinti a szervezetet, a hangulatot és a gondolkodást. Befolyásolja az étkezést és az al­vást, az önképet és a másokról vallott gondolatokat. Nem a sze­mélyes gyengeség jele, vagy olyan állapot, amely akarattal befolyásolható lenne. A de­pressziós betegek nem tudják „összeszedni magukat“, és így meggyógyulni. Kezelés nélkül a tünetek hetekig, hónapig vagy évekig fennállhatnak. A megfe­lelő gyógyítás azonban a bete­gek többségét tünetmentessé te­szi. Sajnos, rossz beidegződés, hogy egy törött kéz, a magas láz, vagy - ne adj isten - egy sú­lyosabb betegség „hangosan“ se­gítségért kiált és meggyőzőbb­nek tűnhet, mint a kétségbeesett ember csöndje. Pedig nem sza­bad elsiklani felette, mert a cse­lekvésképtelenség állapotában az ember segítséget sem tud kérni, ugyanakkor ne keverjük össze pillanatnyi rosszkedvűn­ket a klinikai állapottal, és legfő­képpen ne együnk marokszámra pirulákat jó kedélyünk helyreál­lítására. Különbözőek vagyunk Az életünk során ránk neheze­dő terheket másképp éljük meg. Máshogy ítélünk meg sikereket, kudarcokat, elválásokat és vál­tozásokat. Azonban korra, nemre való tekintet nélkül mindannyian voltunk már éle­tünk során szomorúak, lehan­goltak, elkeseredettek. „Ma olyan depressziós vagyok!“ - szoktuk hallani a panaszt. Csa­lódás, szorongás okozta múló kedvetlenség leírására gyakorta használják ezt a kifejezést, de lehet az ember csak „ma” depressziós? Gyötrelmek, érdektelenség A rossz hangulatú napok és a depresszió, mint hangulatbe­tegség közötti különbség nem a (rossz) hangulat minőségében, hanem intenzitásában és idő­tartamában mutatkozik. A de­pressziós emberre a teljes és befolyásolhatatlan kétség- beesés, sírógörcsök, letargia, öngyűlölet, kimerültség, hipo- chondria jellemző, szélsőséges esetekben téveszmék és hallu- cinációk is gyötörhetik. A tüne­tek változatosak és sokfélék le­hetnek, előfordulhat fogyás, vagy akár hízás, bénult akarat, cselekvésképtelenség, a beteg ilyenkor esetleg még az ágyból is képtelen felkelni. A korábban örömet jelentő elfoglaltságok iránt megszűnhet mindenféle érdeklődés, lelassulhat a gon­dolkodás, egyszóval a depresz- sziós ember zsákutcában érzi magát, ahonnan nem nagyon látja a kiutat. Az orvos akkor állapítja meg, a betegséget, ha a tünetcsoport összességében, vagy főbb ele­meiben 2 hétnél tovább áll fenn. Tehát nem feltétlenül kell pszichiáterhez, pszichológus­hoz rohannunk, ha kicsit le­fogytunk, vagy ha vasárnap nincs kedvünk felkelni az ágy­ból. Változatos okok Depressziót sokféle ok válthat ki. Az ún. exogén depresszió külső események (haláleset, ál­lás elvesztése, környezet meg­változása) következtében ala­kulhat ki, míg az endogén de­pressziót biokémiai vagy geneti­kai tényezők okozzák. A kettő között azonban sokszor elmosó­dik a határvonal. Mániás depressziónak nevezik a betegségnek azt a fajtáját, ami­kor a depressziós szakaszokat mániás szakaszok követik, me­lyekre a túlzott felhangoltság jellemző. (Ennél a fajtánál a bio­lógiai tényezők jelentősebb sze­repet kapnak.) Á depresszióra való fogékonyságot ezen felül fokozhatja még néhány tényező, melyek a korai fejlődési szakasz­ra, a gyerekkorba nyúlnak vissza és szoros összefüggésben van­nak az egyén önértékelésével, önképével. A depresszív időszak, mely átla­gosan 1-3 hónapig tart, sokszor a kezeléstől függetlenül elmúlik. Persze sokkal szerencsésebb or­voshoz fordulni, annál inkább, mert a depressziós betegek je­lentős részénél ezek az időszak­ok ciklikusak, azaz időről időre visszatérnek. Manapság rendkí­vül divatosak a tesztek, kérdő­ívek, melyek ebben a témában is bőven akadnak, de egy gyakor­lott pszichiáter, pszichológus az első beszélgetés során fel tudja mérni a helyzet súlyosságát. Ilyenkor gyógyszeres vagy egyéb terápia (beszélgetés-terá­pia), illetve ezek kombinálása lehet a megoldás. Legyen időnk önmagunkra! Ahogy sok minden okozhatja a depresszió kialakulását, sok faj­ta eszköz áll rendelkezésünkre, hogy legyőzzük magunkban a hajlamot és felvértezzük ma­gunkat a kikerülhetetlen külső tényezők ellen. Ha megpróbálunk kiegyensú­lyozott életet élni, melynek fon­tos „kelléke“ társas kapcsolatok kialakítása, a másokkal való tö­rődés, a megfelelő étrend, a rendszeres testmozgás, ha van időnk végiggondolni napjain­kat, ha olyan tevékenységet végzünk, melyben örömünket leljük, akkor tapasztalhatjuk, hogy van erőnk és képességünk életünk kézben tartására. Mindez persze iszonyúan ne­héz, de végül is ez az ember dolga. Többször is ránk ronthat A második világháború óta egy­re emelkedik a depresszióban szenvedő betegek száma. A pszichiáterek szerint az ember élete során háromszor válik ve­szélyeztetetté. Először 19-20 éves korban, másodszor a nyugdíjkorhatár elérésekor (nőknél a változókorban) és harmadszor az öregség bekö- szöntével. Azt szokás mondani, hogy a stressz, a konkrét, nehéz élethelyzet válthat.ki depresszi­ós reakciót. A kutatók viszont bejelentették, hogy találtak né­hány gént, melyek „felelősek” lehetnek a bipoláris affektiv za­var kialakulásáért, amikor - váltakozva - a beteges levert­ség ok nélkül eufórikus öröm­mé csap át. (-erf) MEGKÉRDEZTÜK Huncik Péter pszichiátert A zavarok „járványszerű" terjedése biológiai, mentális és társadalmi okokra vezethető vissza A lelki egészséggel Európa áll a legrosszabbul ÖSSZEFOGLALÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom