Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-21 / 115. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 21. Riport A miniszterek ma már elképzelhetetlenek szóvivők nélkül - feladatuk, hogy minden körülmények között megvédjék és vállalják miniszterük, vagy a minisztérium véleményét Miniszterek árnyékában Kubík Katalin, Czajlik Katalin és Miklósi Péter (Somogyi Tibor felvételei) Sohasem hiányozhatnak a miniszterek mellől, mintegy árnyékként követik főnökü­ket. Van, aki igyekszik telje­sen a háttérben maradni, olyan is akad, akit szinte minden nap láthatunk nyi­latkozni a tévében. Szolgá­latuk a hét minden napján legalább 12 órát tart. A mi­niszterek ma már elképzel­hetetlenek szóvivők nélkül. RUDAS DÓRA Csehországban a kormánytagok szeretnek a médiából jól ismert arcokat maguk mellett látni. Szlovákiában is van már arra pél­da, hogy sikeres riporterek, első­sorban a kereskedelmi televíziók munkatársai jelennek meg szóvi­vőként a tárcavezetők oldalán. KUBÍK KATALIN Miklós László környezetvédelmi miniszter jobb keze, Kubík Kata­lin nem tartja szerencsésnek, ha aktív újságíró vállalja a szóvivői szerepet. „Eléggé furcsa, ha vala­ki az egyik nap még oknyomozó riportot készít, másnap pedig már a barikád túloldalán állva védi a miniszter döntéseit. Mert egy szóvivőnek az egyik legfontosabb feladata az, hogy mindenütt és minden körülmények között meg­védje és vállalja minisztere vagy a minisztérium véleményét. Még­pedig fenntartások nélkül.” Szó­vivőként Katalint nem sokat lát­juk a képernyőn, szeret a háttér­ben maradni. „A környezetvéde­lem sajnos nem tartozik a médiák prioritásai közé. Ezért, ha csak le­het, ragaszkodom ahhoz, hogy a miniszter úr nyilatkozzon, sajnos így is kevés a megjelenési lehető­sége. Nem beszélve arról, hogy a legjobban ő tud megválaszolni minden kérdést. Nem is szeretem azt a kifejezést, hogy szóvivő. In­kább sajtóreferensnek érzem ma­gam, akinek az a dolga, hogy tart­sa az újságírókkal a kapcsolatot, aki tudja, hogy mikor, kihez és milyen információkat kell eljut­tatni.” Kubík Katalin újságírói végzettsége révén a kilencvenes évek elején lapoknál dolgozott, majd az egykori Magyar Polgári Pártban irodavezető. A Magyar Koalíció Pártjának megalakulása után vált szakterületévé a politika és a média közötti kapcsolattar­tás. Az első Dzurinda-kormány létrejötte után, 1998-ban vállalta el a szóvivői szerepet Miklós László környezetvédelmi minisz­ter mellett. „Be kell vallanom, hogy az általános dolgokon kívül nem sok mindent tudtam a kör­nyezetvédelemről. A minisztéri­umba kerülve azonban hamar rá­jöttem, elsősorban az a dolgom, hogy úgymond eladjam a nyilvá­nosság felé mindazt, ami a tárcá­nál történik” - mondja Katalin, aki évek óta nemcsak szóvivő, ha­nem személyi titkár és irodaveze­tő is. „A napom reggel fél hatkor kezdődik. Elkészítem a fiam és a férjem reggelijét és tízóraiját, majd fél hétkor beszállok a mi­niszter kocsijába. Már itt elkez­dünk dolgozni, pontosan megbe­széljük a napi programot, a leg­fontosabb teendőket. Nagyon sze­retek reggel az autóban dolgozni, mert ilyenkor még nem cseng egyfolytában a telefon, itt nem kopogtathatnak az ajtón. A mun­kanapom általában este hétig tart. A minisztert mindenhová el­kísérem, ha kell esti fogadásokra, protokollrendezvényekre is.” Ka­talin szerint ennyi év együttmű­ködés és bizonyos baráti kapcso­lat után is nagyon fontos, hogy meglegyen a három lépés távol­ság közte és a miniszter között. „Amit a miniszter mond, kíván és parancsol, annak szentírásnak kell lennie.” A szóvivő munka­napjainak többsége a környezet- védelmi minisztérium Duna par­ti, rendkívül kellemes épületében irathalmazok és folyton csengő telefonok között zajlik „A minisz­ter programjának pontos meg­szervezése és 14 beosztottam irá­nyítása szinte rutinfeladat ahhoz képest, hogy nap mint nap meg kell értetnem az emberekkel - na­gyon sokszor a miniszter szemé­lyes barátaival vagy jó ismerősei­vel -, Miklós Lászlónak 5 perce sincs arra, hogy fogadja őket. Saj­nos gyakran megtörténik, hogy több száz kilométert utazó embe­reket kell visszautasítanunk. A tárcavezető ugyanis nem ura sa­ját idejének, percre pontosan be­osztott rend szerint kell élnie, hogy mindenre jusson ideje. Rendkívül kínos, ha egy jó előre megszervezett találkozót kell le­mondani azért, mert a miniszter- elnök vagy a parlament elnöke magához hivatta őt. Ilyenkor elő­fordul, hogy csak 2-3 hónappal későbbi időpontot tudok adni a találkozóra.” A szóvivő munkájá­nak kellemesebb oldalai közé tar­tozik a külföldi utazások lehető­sége. Igaz, ezeknek az utaknak az időbeosztása rendkívül szoros, de azért mindig akad legalább fél nap arra, hogy a küldöttség tagjai a protokollon kívül is megtapasz­taljanak egy s mást az országból. „Az egyik legemlékezetesebb utunk a kenyai volt. A sok egzoti­kum mellett az egyik szafarin egy leopárd feküdt az autónk elé. Azt kell mondanom, hogy a leginkább Kínában ismerik és tartják be a protokollt. Az ott töltött napok fe­szített tempóban teltek, a kül­döttség tagjainak lélegzetvételnyi idejük sem maradt. Persze min­denhová kizárólag biztonsági őrökkel mehettünk. Ezt annyira szigorúan betartották, hogy ami­kor a miniszter úr a harmincfokos hőségben este 9-kor úszni szere­tett volna a gondosan őrzött szál­loda uszodájában, marcona biz­tonsági őrök követték.” Katalinnak nagy szerencséje, hogy férje és 14 éves fia gond nél­kül elfogadta az állandóan elfog­lalt feleség és édesanya életmód­ját. „Már a pártirodákban is ugyanilyen tempóban éltem. Sőt akkor nem egy miniszter, hanem sok-sok politikus akart folyton in­formációt, segítséget. Évekkel ez­előtt, a választások idején a tanító néni az őszről kérdezte a gyereke­ket. Arra a kérdésre, hogy mi az őszre a legjellemzőbb az én fiam azt válaszolta, hogy parlamenti választásokat tartanak. Szeren­csém van, hogy kialakítottuk a számunkra megfelelő életmódot. Általában egy hétre előre tudom, milyen program vár rám. Van egy irattartóm a legfontosabb infor­mációkkal és telefonszámokkal. Ezt magammal viszem a rokonlá­togatásra és szabadságra is, ha kell, bármikor, bárkit el tudok ér­ni. Hét közben csak este érek ha­za, a miniszter úr általában szom­baton délelőtt is felhív. De a szom­bat délután és a vasárnap a csalá­dé. Imádok főzni, ezt a hobbimat vasárnap délelőttönként teljesen kiélem. Félig kész ételekkel meg­rakom a hűtőszekrényt, és a fali­újságra feltűzöm, melyik nap mit kell megmelegíteni.” Bármennyire is szereti és élvezi munkáját, Katalin nem akar a mi­nisztériumból nyugdíjba menni. „Nem vagyok állami alkalmazott sem köztisztviselő. A miniszter nevezett ki, amint távozik a posztjáról, én is megyek. Az biz­tos, hogy valamilyen módon min­denképp a média közelében sze­retnék maradni.” CZAJLIK KATALIN Van aki a pártapparátusból, van aki a tévéből, de olyan is akad, aki egyenesen az egyetemi pád­ból kerül a szóvivői posztra. Czajlik Katalin, a mezőgazdasági minisztérium szóvivője az elmúlt év szeptemberében nappali tago­zatos diákként még megkezdte utolsó évét Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karának angol-politikaelmélet szakán. Októberben kapta az ajánlatot Pozsonyból és egyik napról a má­sikra kellett eldöntenie, hogy el­fogadja-e a munkát. Speciális képzést nem kapott, munkamód­szerét folyamatosan maga alakít­ja. „Szakmai gyakorlaton a Ma­gyar Koalíció Pártjánál dolgoz­tam, a választások előtt segítet­tem a médiakampány előkészíté­sét. Innen ismertek az MKP-ban, tehát amikor munkatársat keres­tek az új miniszter mellé, a ta­pasztalatok után rám gondoltak. Természetesen ez nagyon hízelgő volt, hisz azt jelentette, hogy a pártirodában töltött rövid idő alatt elégedettek voltak a mun­kámmal. Első pillanatra talán úgy tűnik, hogy nincs sok közöm a mezőgazdasághoz, az igazság azonban az, hogy a szóvivői posz­ton elsősorban nem is a mezőgaz­daság szakmai oldalára, hanem a nyilvánossággal való kapcsolat- tartásra kell összpontosítanom. Szakomon belül sokat foglalkoz­tam a politikai kommunikációval, ez a terület nagyon közel áll hoz­zám, ezért mertem elvállalni a szóvivői munkát.” Czajlik Katalinnak nem volt gond­ja amiatt, hogy mindössze 25 éves és egyelőre nincs sok tapasztala­ta. „Az elmúlt mintegy öt hónap­ban kiderült számomra, hogy két­féle újságíró van. A szakújságíró pontosan tudja, mit akar. Amikor hozzánk fordul, nem gond a segít­ségnyújtás. A másik csoport csakis a bulvárt, a botrányt keresi. Azt meg kellett tanulnom - pontosab­ban még mindig tanulom -, hogy őket hogyan kezeljem.” Katalin munkaköri leírásában ugyan nincs benne, hogy minden útjára el kell kísérnie a minisztert, mégis szinte mindig ott láthatjuk Simon Zsolt oldalán. „Egy ideális szóvi­vőnek mindenről tudnia kellene, ami a minisztériumban és ami a miniszterrel történik. Csak így tu­dom pontosan nyomon követni a történéseket, csak így lehetek mindig naprakész.” BORIS AZALTOVIC Vladimír Palkó belügyminiszter szóvivőjének arcát legalább any- nyira ismerik a tévénézők, mint magát a minisztert. Nem túlzás, hogy Boris Azaltovié éjjel-nappal az újságírók rendelkezésére áll, hisz éjszaka fél egykor is nyugodt hangon szól bele a szolgálati ma­roktelefonba. „Azt hiszem, a bel­ügyi tárca különleges helyzetben van. Mi azért vagyunk, hogy min­dig és minden körülmények kö­zött tájékoztassunk. A rendőrség mellett folyamatosan kapom az információkat a tűzoltóságtól és az a dolgom, hogy a fontos tudni­valókat közvetítsem a nyilvános­ság felé. Mobiltelefonom éjjel­nappal be van kapcsolva. Ha mo­ziba vagy sportolni megyek, eset­leg szabadságon vagyok, a kollé­ganőm áll a nyilvánosság rendel­kezésére. Az újságírók meg is szokták, hogy bármikor hívhat­nak. Az iraki háború kitörésekor három napig nem aludtam, mivel éjszaka is egyfolytában csöngött a telefon.” A belügyminiszter fiatal szóvivőjének már kellemetlensé­ge is akadt abból, hogy mindig és minden körülmények között az újságírók rendelkezésére áll. „Mi­után letartóztatták Ivan Lexát, felhívott a magyarországi köz- szolgálati televízió riportere, te­lefonon kért interjút. Pontosan elmondtam neki, hogy miért és milyen körülmények között dön­tött a rendőrség a titkosszolgálat egykori vezetőjének őrizetbe vé­tele mellett. Fél óra múlva azon­ban ismét csöngött a telefon és a riporter közölte, hogy műszaki gondok miatt nem sikerült felját­szani az interjút. Arra kért, ismé­teljem meg mindazt, amit mond­tam. Én jóhiszeműen újra el­mondtam, hogy Ivan Lexát a Robert Remiás elleni merénylet megrendelésének vádjával tar­tóztatták le. Mint később kide­rült, a magyar közszolgálati tele­vízióban ezt a nyilatkozatot telje­sen félremagyarázták azt állítva, Lexát a budapesti Aranykéz utcai robbantással is vádolják. Ilyet én sohasem mondtam. Nagyon kel­lemetlen helyzet volt, nem is kap­tam érte dicséretet a minisztertől, ugyanakkor megtanultam, hogy csak teljesen világos és egyértel­mű kérdésekre adjak választ.” Boris Azaltovic azok közé a fiata­lok közé tartozik, aki az aktív po­litikába vezető ugródeszkának te­kinti a minisztériumi szolgálatot. Tagja a Kereszténydemokrata Mozgalomnak, vezeti annak ifjú­sági szervezetét, emellett a jogi egyetem hallgatója. „Nekem ki­csit hosszabb ideig fog tartani az egyetem elvégzése mint mások­nak, de úgy döntöttem, ilyen le­hetőséget nem hagyhatok ki, és mindenképp vállalnom kell a szó­vivői posztot.” Vladimír Palkó ki­nevezése óta rendkívül nagy moz­gás tapasztalható a belügyi tárcá­nál. A sajtóosztályról több embert is elbocsátottak, az új embereket pályázat alapján vették fel. „Az elején nem volt könnyű dolgom a minisztériumban. Sokan túl fia­talnak gondolnak erre a pozíció­ra. Ezért igyekszem minél kedve­sebb és udvariasabb lenni” - mondja Azaltovic. A belügymi­nisztériumtól a nyilvánosság bár­mikor kaphat információkat. An­nál nehezebb a dolga annak az új­ságírónak, aki sajtótájékoztatón kívül magával a miniszterrel sze­retne interjút készíteni. Szóvivője ugyanis szigorúan megválogatja, kit enged a tárcavezető közelébe. „Azt gondolom, a miniszterrel ké­szített interjút úgymond ki kell érdemelni. Nem lehet mindennel zaklatni, hiszen akkor egész nap csak az újságírók kérdéseire vála­szolna. Szívesen meghonosíta­nám idehaza is azt az amerikai szokást, hogy a sajtótájékoztató­kon kívül a miniszterrel csak exk­luzív interjúk készülhetnek. MIKLÓSI PÉTER Csehországban egy állami hiva­talnok karrierje csúcsának tekin­ti, ha a kormányhivatalban dol­gozhat. Ezen Miklósi Péter csak mosolyog. Csáky Pál miniszterel­nök-helyettes szóvivője és egyben személyi tanácsadója a szabad­úszó publicista teljes szabadságát cserélte fel a hivatalnoki munká­ért. „Csáky Pálhoz nagyjából 20 éves személyes barátság fűz. Ő vetette fel a gondolatot, hogy vál­laljam el ezt a munkakört. Nem mondtam azonnal igent. Az in­doklása azonban szinte kivédhe­tetlen volt. A kilencvenes évek elejétől, amikor még az egyesítés előtt a három magyar párt külön- külön létezett, én publicistaként eléggé gyakran adtam hangot el­térő, vagy ha úgy tetszik, külön utas véleményemnek. Csáky Pál a választások után azt mondta, nem mindig okos dolog az, ha az ember csak a túloldalról akar ta­nácsokat adni. Pláne akkor, ha ezt belülről is megteheti. Ez olyan érv volt, ami a barátságunkra va­ló tekintettel nem is érdemelt kü­lönösebb vitát. Voltak ugyan fel­tételeim, például hogy továbbra is megőrzőm a saját, autonóm gondolkodásomat és nem lépek be a pártba. Ezt elfogadták és a szóvivői, tanácsadói munkát így kizárólag szakmai kihívásnak te­kinthettem, gyakorló újságíró számára egy érdekes élettapasz­talatnak.” Miklósi Péter meggyő­ződése szerint az ember csak ak­kor lehet szóvivő, ha legalább 90 százalékban azonosulni tud felet­tese véleményével, gondolkodá­sával, lépéseivel. „Köztem és Csáky Pál között talán azért is ne­mesedett barátsággá az elmúlt évtizedekben az ismeretség, mert egy csomó dologról azonosan, vagy legalábbis hasonlóan gon­dolkodunk, szinte mindent meg tudunk beszélni. Nem dolgozunk utasításos, tipikusan beosztott­főnök viszonyban. A miniszterel­nök-helyettes általában meghall­gatja a véleményemet és csak ez­után hoz döntést.” Miklósi Péter úgy véli, a minisztériumi szóvi­vők nagyon sokszor nem közvetí­tik, inkább ködösítik a hivatalos álláspontokat. „Persze nem állí­tom, hogy én nem követek el hi­bákat, de azt mondhatom, meg­nyilatkozásaimat mindig valami­féle dialógus előzi meg.” Miklósi Péter a 2002-es parlamenti vá­lasztások után már nem akarta vállalni a szóvivői, tanácsadói posztot. Szeptember végére mun­kaszerződésének a felbontása is elkészült, fejében megfogalma­zódtak az első interjúk, cikkek, amikor hosszú beszélgetések után mégis a maradás mellett döntött. Addig lesz a kormányhi­vatal munkatársa, amíg Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a Dzu- rinda-kabinetben. " TUNISZ 2ŐX--^ VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: BORULT ÉGBOLT, 10-22 FOK A Nap kel 05.08-kor - nyugszik 20.30-kor A Hold kel 01.31-kor- nyugszik 09.59-kor A Duna vízállása - Pozsony: 345, árad; Medve: 190, árad; Komárom: 270, árad; Párkány: 190, árad. ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLOCIA Felhős, borult ég­boltra számítha­tunk, az ország legnagyobb részén eső várható. A leg­magasabb nappali hőmérséklet 10 és 15 fok között ala­kul, délen és keleten 17 és 22 fok kö­zötti melegre számítsunk. Észak- nyugati, északi szél 3 és 7 m/s kö­zötti sebességgel, délnyugaton 8 és 13, helyenként akár 20 m/s-os se­bességgel is. Éjszaka a hőmérő hi­ganyszála 14 és 10 fok közé süllyed. Holnap részben felhős, helyenként derült lesz az égbolt, keleten boru­lás várható, idővel eső. A legmaga­sabb nappali hőmérséklet 15 és 19 fok között alakul. A szív- és érrend­szeri megbetege­désekben szenve­dőknek alapvető­en kedvez a mai időjárás. Az ala­csonyabb vérnyomásúak esetében is javul az összpontosító-készség és legtöbbünknek nagyobb a szellemi és fizikai teherbírása. Az időjárás a reumatikus és mozgásszervi pana­szokkal küszködök fájdalmait erősít­heti. Gyakoribb lehet a hátgerinc- bántalmak miatti fejfájás. Az időjá­rásra érzékenyebbeket depressziós roham is érheti. Egyes ekcémás ere­detű bőrbetegségek tünetei is jelent­kezhetnek. Holnap a maihoz hason­ló hatásokkal számolhatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom