Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-21 / 115. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS T KOMMENTÁR Nem megy olajozottan SIDÓ H. ZOLTÁN A Guinness-féle Rekordok könyvébe illő ideig zajló közgyűlésen magu­kat kisbefektetőknek beállító, cápa típusú invesztorok akarták átvenni a Slovnaft irányítását, illegális eszközöket is igénybe véve - így kom­mentálta a hétvégi, közel 24 órán át tartó rendes és egyben rendkívüli Slovnaft-közgyűlést Felkai György, a magyar MÓL olajtársaság kom­munikációs igazgatója. Valóban szokatlanul hosszú, halladanul kemény csatát hozó volt a ta­nácskozás, amelyen a többségi tulajdonos MÓL és a kisrészvényeseket maga mögött tudó hazai J&T pénzügyi csoport között folyt a kötélhú­zás. A helyenként a törvényesség határát súroló, puccsszerű kezdemé­nyezéseket sem nélkülöző párharcból a magyar fél került ki győztesen: a MÓL ugyanis személycseréket hajtott végre az igazgatótanácsban és a felügyelőtanácsban, kiharcolta, hogy a döntések meghozatalához a 67 százalékos többség helyett elég legyen az egyszerű többség is, emellett azt is elérte, hogy a várakozásokkal ellentétben a 2002-es nyereség után ne fizessen osztalékot. A győztes tehát mindent visz. Lássuk, az új helyzet mit jelent a kisrész­vényesek számára. Sokakat fájdalmasan érinthet az a tény, hogy a ta­valy 2,5 müliárd korona adózás utáni nyereséget elkönyvelő Slovnaft kőolaj-finomító az eredeti elképzelések ellenére mégsem fizet osztalé­kot. Ezt a döntést a tulajdonos, a MÓL azzal magyarázta, kell a pénz a további nagyszabású tervekhez, az esedeges csehországi, horvátorszá­gi vagy lengyelországi cégvásárlásokhoz. Áldott Zoltán, a Slovnaft al- elnöke szerint inkább azon lesznek, hogy a részvények árfolyamát emeljék. Ami nem biztos, hogy sikerül, mivel a MOL a most elfogadott szabálymódosítás értelmében abszolút hatalomhoz jutott. Ebből adó­dóan a kisebbségi részvényesekkel szemben a kötelező ajánlattétel so­rán már bizonyosan kevésbé lesz bőkezű. Sőt, egyes tőzsdeszakértők szerint a Slovnaft-papírok árfolyama egyenesen süllyedni fog. Szinte bizonyosra vehető, hogy az eddig főleg csak a siker ízét ismerő J&T társaság a kisemmizését nem fogja könnyen lenyelni, ezért újabb támadásokat indíthat. Ami lehangoló, az a következő: végre volna egy példaértékű, nemzetközi mércével is jelentős magyar-szlovák gazda­sági együttműködés, azonban mindezt beárnyékolja a hétvégi közgyűlés botránysorozata, a március végi pozsonyi árfolyamspekulá­ció bizonytalansága, a hazai tőkepiaci felügyelet döntésképtelensége és a várható jogi hercehurcák sora. Ráadásul a tőkepiaci felügyelet lé­pésére már nemcsak az érintett felek, hanem a nemzetközi pénzpiac is vár, mivel most eldőlhet, ádátható, tiszta a honi börze szabályrendsze­re vagy sem. Lám, a globális világgazdaság részét alkotó magyar-szlovák cégfúzió hideg csillogására így vetül a közép-európai realitás árnya. JEGYZET Májusi eső függönye SZÁSZI ZOLTÁN Két tenyere közt morzsolgatja a földet. Az ég alján biztató felhők, néhány porelverő csepp reggel is hullott már. Az idei ke­mény fagyokban kifagyott repce helyére vetett kukorica kidugta a fejét. Mint igazgyöngy sma­ragd kehelyben, a gyengécske kukoricaszáron olyanok az esőcseppek. Látványnak szemet vidító, csak az a baj, hogy erre a hektárra már ráment több mint hétezer korona, a haszon pedig bizony­talan, mint a kutya vacsorája. Földművesként tudja, nem ő, hanem az idő a gazda. De mit tehet. Gép van, ha kopott, ha kö- högős is, a javítást megtanulta, mert ha azért is fizetni kéne, ak­kor bizony semmi se maradna a munkája után. Föld is van, bol­dogult nagypapa azért kínlódott a nagy pocsolyán túl vagy hat évig. Mikor hazajött, még meg­tanította a fiát minden fortélyra. Még látta az unokát egyszer lo­von ülni, azt, aki most a földet morzsolgatja kezében. Aztán el­ment egy még nagyobb határon túlra, ötök szép búzamezők sú­gó altatódalában gyönyörködni. Akik meg itt maradtak, néha szitkozódnak, miért kellett föl­det venni. Már csak a vissza­igénylés fél idegrendszerbe ke­rült. Aztán ha ránéznek a nagy­szobában lógó képre, amelyik valahol a messzi időben és tér­ben készült, lecsitulnak, legyin­tenek, és összeszorított foggal, imádkozva vagy káromkodva, de kémlelik az eget, morzsolgat- ják a földet. Repedéseiben boga­rak futkároznak, a mező szélén a határfának, szélfogónak ülte­tett nyárfák zizegnek az ebéd­időben alattuk falatozóknak. Gondosan megkerülik a nagy­apa által is mindig gondosan ki­került csipkebokrot a lapos vé­gén, mert az alatt fácán szokott tanyázni. Élni kell, a mag biztos, a föld is most már. Nem lehet ezt innen elvinni sehova. Ahogy a nagyapa sírját se lehet eltolni a temetővel együtt. Maradni kell hát, dolgozni, még ha az idő is a gazda, még ha bi­zonytalan minden, akkor is. Olyan kemény, akácos tekintetű volt akkor is, amikor először el­ment visszaigényelni az ősi jus- sot. Olyan cserfaszálkás a tenye­re szorítása most is. De a magot, a földet, azt simogatja. A májusi eső függönyén át pedig látni, hogy száll le a csipkebokorhoz egy fácánkakas, s hogy fordítják a gyenge szélbe levelüket a nyárfák. Igazgyöngy hullik az égből, s rá-rámordul egy-egy gyenge villám fénye után a csil­logó kukoricára az ég. Teremtés napja van. LEVÉLBONTÁS Gyorsan át a határokon Szerencsémre saját magam ta­pasztaltam tíz évvel ezelőtt, hogy mi is az Európai Unió. An­nak idején a családdal elhatároz­tuk, hogy rokonlátogatás céljá­ból meg sem állunk egészen Pá­rizsig. Ez rendjén-módján meg is történt, de ami meglepett: a szlovák-osztrák határon a fo­gadó ország vámtisztje megkér­dezte, merre az irány, mert hogy az autó tele volt pakolva sátoro­záshoz szükséges eszközökkel és más egyebekkel; olyan dolgok­kal, amelyek egy ilyen hosszú út­ra kellenek. Ezek után a további határátkelőhelyeken kimondot­tan sürgettek bennünket a térség elhagyására, sőt Salzburgnál az illetékesek a kezükkel is siettet­tek a továbbhaladásra. Persze akkor mindez számunkra nem volt igen érthető, de átvészeltük. Leginkább nem értette ezt az ak­kor hatéves lányom, kinek meg­volt az első útlevele, és legjob­ban azon méltatlankodott, hogy hat alkalommal léptük át az ál­lamhatárt, de egyetlenegy pe­csét sem került az úti okmányba. Rácz László Baka- Biztosan valamilyen utcakeverék, a templomban szegődött mellém, de nem volt szívem otthagyni, mert biz­tosan olyan magányos, mint én... (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ PRAVDA Bár 2004. május elsejétől az El tagországává válunk, a határál kelőket még néhány évig minder képpen el kell viselnünk. Szlovák ától az Európai Unió azt várja e hogy a schengeni előírásokna megfelelően védje saját, Ukrajn: val közös határszakaszát. A min1 egy 100 kilométer hosszú szak: szón éventí több ezer személyt é több tízmillió korona értékű ári csempésznek át. Csak ebben az ét ben 1150 ember lépte át jogtal: nul a szlovák-ukrán határt. Vlad mír Palkó belügyminiszter szerir Szlovákia csatlakozása a schengf ni szerződéshez 2007-ben várh: tó, bár néhány, belépésre váró o szág 5-6 éves átmeneti időszakri is beszél. Az ellenzék szerint mé mindig kevés pénzt juttat a ko mány a keleti határ védelmére, belügyminisztérium adatai szerii idén 381 határőr szolgál ezen szakaszon, munkájukat több tue; dzsip, motoros szán, éjjellátó b< rendezés és iratvizsgáló segíti, f elkövetkező egy-két év során t< vábbi 16 Land Rover terepjáróv. kellene kibővülnie a gépjármi parknak. Folytatódnak a viták a kelet-európai országokban az egykori kommunista állambiztonsági archívumok megnyitásáró Betekintés - más-más szemmel Kelet-és Közép-Európában, pontosabban az egykori „szocialista tábor” országai­ban, 13-14 évvel a kommu­nista rendszerek bukása után sincs többé-kevésbé egységesen elfogadott mérce vagy elv, hogyan és milyen mértékben kellene hozzáfér­hetővé tenni a volt kommu­nista állambiztonsági hivata­lok archívumait, hogyan len­ne a legértelmesebb viszo­nyulni ezekhez a ma lénye­gében már történelmi doku­mentumokhoz, amelyek azonban az érintett időszak közelsége miatt továbbra is kétségkívül erős érzelmi és politikai töltetet is hordoz­nak magukban. KOKES JÁNOS Nyilvánvaló: éppen ez utóbbiból kifolyólag ez a vita mindenütt po­litikai felhangokkal van teli, s a minden rendszerben vitathatatla­nul kényes - olykor személyes, olykor biztonságpolitikai - kér­dést egyes politikai erők még mindig megpróbálják saját ma­guk érdekében kihasználni, füg­getlenül a történelmi igazságtól és figyelmen kívül hagyva azt, hogy a téma ma már messziről sem olyan mozgósító hatású, rob­banótöltetű, mint volt a kilencve­nes évek elején. Tekintettel arra, hogy Csehországban - amely Né­metország mellett a legmesszebb­re ment el az archívumok nyilvá­nos hozzáférhetősége terén -köz­zétették az egykori csehszlovák kommunista állambiztonsági hi­vatal (StB) egykori titkos együttműködőinek a hivatalos névsorát is, érdemes szétnézni, mi is a helyzet ebben a témában a régió további volt szocialista or­szágaiban. Ami az egykori tábor vezető ha­talmának, a kilencvenes évek ele­jén széthullott Szovjetuniónak az utódállamait illeti, a helyzet lé­nyegében nagyon egyszerű: az egykor hírhedt KGB archívuma, múltja gyakorlatilag sehol sem hozzáférhető, nem nyilvános vi­ták tárgya, mert a legtöbb ország­ban az egykori helyi kommunista vezetés, illetve annak utódai van­nak hatalmon, bár azt meg kell jegyezni, hogy mai érdekeik má­sok, mint egykoron, amikor mindnyájan a hatalmas Szovjet­unión belül tevékenykedtek. Lé­nyegében azonban csak mezcsere történt, s az érintettek a szovjet mezt nemzeti mezzel cserélték fel. Bizonyos kivételt csak a há­rom balti ország - Észtország, Lettország és Litvánia - képez, ahol erőteljesebb volt a szovjet ál­lambiztonsági hivataltól való el­rugaszkodás. A helyzetre általá­nosan jellemző, hogy Oroszor­szág elnöke, Vlagyimir Putyin is a KGB-ben csinált karriert, évtize­deken keresztül magas tiszti be­osztásban dolgozott, s a KGB igazgatói székéből került egyene­sen a Kremlbe. A legnagyobb lépést - s elsőként - a németek tették meg. Az egye­sült Németországban 1992-től te­kinthet be gyakorlatilag minden­ki a megszűnt Német Demokrati­kus Köztársaság állambiztonsági hivatalának, a Stasinak a levéltá­rába, amelyet jelenleg a Gauck intézet gondoz. Bár eredetileg voltak félelmek, hogy a levéltárak megnyitása társadalmi, személyi konfliktusokat, egyfajta leszámo­lásokat vagy bosszúkat fog előidézni, az aggodalmak alapta­lannak bizonyultak. Persze prob­lémák vannak, s ott sem megy minden viták nélkül. Kiderült, hogy az archívumok megnyitása számos ismert, egykori nyugatné­met személyiséget is érint, mert bizony voltak különféle összefo­nódások, kapcsolatok a két német állam struktúrái, szolgálatai, em­berei között, amit ma nem lehet nem természetesnek venni. A né­met-német probléma sem kevés­bé bonyolult, mint a magyar-ma­gyar kapcsolatok. így történhe­tett meg aztán, hogy például Hel­mut Kohl volt német kancellár, az egyesülés atyja, illetve Katarina Witt keletnémet műkorcsolyázó olimpiai bajnok is nemrégiben bí­rósági úton elérte, hogy aktái zá­rolva legyenek. Csehországban - hasonlóan a né­metországi helyzethez - gyakor­latilag ma már szintén igen széles körben hozzáférhetőek az egyko­ri kommunista állambiztonság dokumentumai. E két ország va­lószínűleg azért is tart jóval előbbre, mint a többi korábbi szo­cialista állam, mert ott a rend­szerváltás első időszakában azon­A hírhedt KGB archívu­ma gyakorlatilag sehol sem hozzáférhető. nal eltávolították a hatalomból a dogmatikus, minden változást el­lenző kommunista vezetőket, így az archívumok megnyitása napi politikai aktualitást is kapott, s része volt az akkori hatalmi har­coknak. Ilyen megfontolásokból született meg 1991-ben Csehszlo­vákiában a lusztrációs törvény, amely kizárta az új demokratikus rendszer vezető tisztségeiből egyebek között a volt állambiz­tonságiakat, illetve az állambiz­tonsággal együttműködőket is. Ma az archívumok folytatódó megnyitása már messziről sem vált ki a cseh társadalomban ilyen indulatokat. A közös szövetségi állam szétesé­se után önállóvá vált Szlovákiá­ban a Vladimír Meciar vezette kormányzat lényegében figyel­men kívül hagyta a lusztrációs törvényt, s azóta hivatalosan gya­korlatilag nem alkalmazzák. A volt állambiztonsági szolgálat szlovákiai archívumainak meg­nyitása most került ismét napi­rendre, éspedig a Nemzeti Emlé­kezet Hivatalának megalapításá­val. Meg kell említeni, hogy az egykori közös StB-archívumok kezelését Prága és Pozsony között megállapodások szabályozzák. Magyarországon, ahol a rend­szerváltást bizonyos értelemben az akkori állampárt reformszár­nya vezényelte le, indulatos viták után csak 1997 őszén nyílt le­hetőség a volt állambiztonsági hi­vatal dokumentumaiba való bete­kintésbe. El kell mondani, hogy jóval korlátozottabb mértékben, mint Németországban vagy Cseh­országban. Az aktákat a Történel­mi Levéltár kezeli, s a hozzáfér­hető információk szerint mintegy 160 ezer személy iratai található­ak meg az archívumokban. Ebből állítólag 40 ezer olyan személyé, akit az állambiztonság titkos együttműködőjének lehet minősí­teni. Megszületett az átvilágítási törvény is. Ha a jogszabály által felsorolt magas tisztségeket be­töltők közül valakit az illetékes bizottság érintettnek talál, akkor diszkrét módon felszólítják, hogy mondjon le. Ez azonban nem kényszeríthető ki. Nevét azonban ez esetben nyilvánosságra hoz­zák. Volt, aki vállalta, volt, aki nem, s a közvélemény esetleg a következő választáson eldönthet- te, újraválasztja-e az illetőt vagy sem. Lényegében a magyarorszá­gihoz hasonló szabályozás, illetve társadalmi helyzet van ma Len­gyelországban is. Romániában a Securitate valóban félelmetes volt, ezért mindjárt 1989 véres karácsonya - a rend­szerváltás eseményei Romániá­ban több mint ezer emberéletet követeltek - után, napirendre ke­rült az igény az archívumok feltá­rására és nyilvánossá tételére. Prágától és Berlintől eltérően ez azonban nem volt érdeke a Ion Ili­escu által hatalomra került neo- kommunistáknak, akik a Securita- tét saját hatalmi eszközüknek te­kintették. Bár a Securitatét hiva­talosan megszüntették, a gyakor­latban nem. A sebtében újjáalakí­tott állambiztonság élére is egy volt Securitate-tiszt, Iliescu közeli barátja és munkatársa került. Az új szolgálat is megérte pénzét: nem titok, hogy minden jel szerint az ő emberei áíltak az 1990 márci­usi marosvásárhelyi magyarell nes véres pogrom mögött, s a Zs: völgyi bányászok szintén vér bukaresti fellépéseit 1990-ben 1991-ben Iliescu politikai elleni leinek tábora ellen szintén i szervezték. A román páriámé csak 1997 őszén fogadott el ej felemás törvényt a Securitate irt tárának nyilvánossá tételéről, s kérdés máig sincs tisztázva. A h talomnak ma sem érdeke az arcf vumok teljes megnyitása, hiszi azt saját kénye-kedve, érdek szerint tudja használni. Nem v letlen, hogy a demokratikus éri nemrégiben Bukarestben tiltak zó akciót szerveztek a folytatói titkolódzás ellen. A még délebbre fekvő Bulgári ban először 1997-ben hoztak te vényt az archívumok megnyitás ról. Sajtóhírek szerint a koráb dokumentumok felét addigra m megsemmisítették. Ez egyébké kisebb-nagyobb mértékben m országokra is vonatkozik, mert Persze, problémák van­nak, s ott sem megy min­den viták nélkül. adattárak mindenütt foghíjast Sokan részben ezért is vitatje hogy ma kizárólag az akkori d kumentumok alapján hozzan ítéletet emberekről, ügyekről, exkommunista bolgár állami Georgi Parvanov azonban táv: a baloldal támogatásával elér hogy az országban újra ala vetően megnehezítették a volt lambiztonsági archívumokba \ ló bejutást. A témával foglalko parlamenti bizottságot szint megszüntették, s a volt titk ügynököket érintő informáci ma ismét államtitoknak minős nek. Bár kevesebb nyilvános figyeli irányul rá, de lényegében hasor viták és kulisszák mögötti poli kai csatározások folynak a szoc lista rendszerben működő ko munista pártok, illetve néhá más párt vagy politikai szerve: korabeli archívumairól is. N) vánvaló, hogy itt is elsősorbai politika szól közbe. Példakéni csehországi helyzet: míg a ko munista párt levéltára lényej ben kutatható és nyilvános, adi a volt Nemzeti Front más pártj nak archívumai zárva maradt; Sajtóhírek szerint ez elsősorbai mai kormánypárt, a Keresztéi demokrata Unió-Csehszlo\ Néppárt „érdeme”, amely tart tói, hogy a szocialista évtized; ben működő Csehszlovák N; pártról esetleg olyan dolgok rülhetnének napvilágra, amel} a mai utódpártot is kompron tálhatnák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom