Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-16 / 111. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 16. Gondolat A magyar-szlovák interetnikus kap­csolatok bővülése is a nyelvi kompe­tenciák, a többségi nyelv elsajátítá­sának javulásához járult hozzá. A két nyelv egyenlő szinten történő elsajátítása napjainkban az átlagos iskolai műveltség emelkedésével a magyar népesség növekvő részénél vezetett oda, hogy a két nyelvet - is­koláztatásuk, munkájuk jellege s a folyamatosan növekvő családi hete- rogámia következtében - bevallásuk szerint egyforma szinten bírják. Ugyanakkor - s ezzel kapcsolatban itt ezt a kérdést nem vizsgáltuk - a magyar közvélekedés is egyre na­gyobb mértékben tartja kívánatos­nak a szlovák nyelv megfelelő szin­ten történő elsajátítását, de ennek biztosításához csak egy kis részük választaná, választja a szlovák nyel­vű iskoláztatás alternatíváját. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a szlovákiai magyar kisebbség rétegspecifikusan különböző mértékben óhajtja a szlo­vák nyelv elsajátítását, de a magyar közösség ezzel párhuzamosan, szin­te egységesen óhajija a magyar isko­larendszer fenntartását és fejleszté­sét, és gyermekeit zömmel magyar nyelven óhajtja iskoláztatni. 3.3. A vegyes házasságok intra- és intergenerációs hatása a nemzeti hovatartozás alakulására Következő hipotézisünk a házassági homogámia-heterogámia kérdésé­nek intra- és intergenerációs vetüle­tűvel foglalkozik. Ebben a vonatko­zásban Yinger megkülönbözteti az amalgamáció és a vegyes házassá­gok fogalmát: lehet vegyes házasság amalgamáció nélkül (gyermektelen házaspárok), de gyakoribb az amalgamáció vegyes házasság nél­kül (házasságon kívül született gyer­mekek). Vizsgálatunkban e két fo­galmat a házassági heterogámia- homogámia intra- és intergene­rációs vonatkozásaként különböztet­jük meg. Ebben a pontban az egyé­nek nemzetiségének az alakulását vizsgáljuk származásuk és házastár­suk nemzeti hovatartozásának függ­vényében (1. 2. hipotézis). (Lásd: 2. táblázat) Az adatokból egyértelműen látható, hogy a nemzeti hovatartozás alaku­lására sokkal kisebb hatással van az egyén házastársának nemzetisége, mint a származása homogám-hete- rogám vonatkozásai. (Ezt egyébként a népmozgalmi és népszámlálási sta­tisztikák egybevetése is megerősíti.) A homogén magyar származás hatá­sa generációváltásról generációvál­tásra lényegében nem változik, a há­zastárs nemzetiségének a hatása az első és a második generációváltás között csökken. 3.4. Az asszimiláció egyes dimen­zióinak a hatása a nemzetváltás folyamatára - komplex modell Ebben a részben megvizsgáljuk az asszimilációs modellbe bevont vala­mennyi változónak a nemzetváltás folyamatára gyakorolt hatását. Ez a modell a bevont dimenziókat, az ed­digiekhez hasonlóan, magyarázó változókként képezi le indikátorok­ra, felépítése hierarchikus, a nemzeti hovatartozást emeli ki, s teszi függő változóvá. 1.3. hipotézisünk szerint a leszármazottak nemzeti hovatarto­zását a magyarázó változók közül legnagyobb mértékben a homogén származás határozza meg, a magyar nemzeti hovatartozás átörökítésé­ben a vegyes házasságok hatása ele­nyésző. Továbbá feltételezzük, hogy a homogén származás hatása a be­vont dimenziók között több generá­cióváltás során sem csökken, ugyan­akkor a vegyes házasságok hatása a nemzeti hovatartozás átörökítésé­ben igen. (Lásd: 3. táblázat) Az egymást követő generációknál a modell „magyarázó ereje” (R2) kis mértékben ingadozik, de lényegé­ben nem csökken. Ebből arra követ­keztethetünk, hogy a nemzeti hova­tartozás átörökítésében nem növe­kedett meg a nem bevont, zömmel nem etnikai jellegű dimenziók, vál­tozók szerepe. Mivel a származás mellett további dimenziókat vontunk be, a szárma­zásnak a nemzeti hovatartozás ala­kulására gyakorolt közvetlen hatása jelentős mértékben csökkent, ami úgy értelmezhető, hogy a származás hatása közvetve az egyes további be­vont változókon keresztül nyilvánul meg. Több generációváltás során megfigyelhető a homogén szárma­zás viszonylagos stabilitása (értéké az egyes leszármazási ágakon belül 0,5 körül mozog). Ezzel párhuzamo­san a vegyes családi háttér hatásá­nak jelentékeny gyengülését figyel­hetjük meg az első és a második ge­nerációváltás között. Úgy is fogal­mazhatunk, hogy a vegyes szárma­zás a magyar nemzeti hovatartozás átörökítése szempontjából a máso­dik generációváltás során jelentős mértékben „kiüresedik”, magyar identitásátörökítő funkciója a mo­dellbe bevont további dimenziókon keresztül realizálódik, amennyiben azok magyar vonatkozásúak. (A gyermekek generációján belül azon­ban igen magas a vegyes háttér ho­vatartozást átörökítő hatása, ez a vizsgált generáció korösszetételéből adódik, melynek következtében a vizsgálatba bevont további dimenzi­ók csak korlátozott mértékben fejt­hették ki hatásukat.) A valamennyi változót bevonó komplex modellben a származás do­minanciája mellett az iskoláztatás nyelve és a nyelvtudás hatása közti különbség jelentős mértékben csök­kent (a házastársak leszármazási ágában a magyar nyelven történő is­koláztatás hatása nagyobb, mint a nyelvtudás hatása), de a származás és a házastárs nemzetiségének a ha­tása közti különbség hasonlóan erős, mint korábban. A fentiekben a magyar nemzeti ho­vatartozás átörökítése szempontjá­ból vizsgáltuk a magyarázó változók hatását. Mivel az asszimiláció reci- proka a disszimilációnak, azaz a nemzeti hovatartozás átörökítésé­nek, ezt a regressziós egyenletünk­ben is könnyen kifejezhetjük. Ha a magyar nemzetiségűek nemzetvál­tását közvetlenül akarjuk kimutatni, akkor függő változóként a vizsgálati egységek nemzetiségeként azt visz- szük be, hogy nemzetisége szlovák- e. Az egyes magyarázó változóknak a magyar etnikum nemzetváltási fo­lyamataira gyakorolt hatását, a mo­dellbe felvett függő dummy változó megváltoztatása mellett, az előzőek­ben lefuttatott értékekből is kiszá­míthatjuk (ahol a magyar nemzeti­ség volt a függő változó). A független változók előjelét megváltoztatjuk, és a konstans értékét 1-gyel növeljük. Az asszimiláció komplex modelljé­be bevont független (magyarázó) változóknak a nemzetváltás- ra/nemzeti hovatartozás átörökíté­sére gyakorolt hatását más megkö­zelítésben is megvizsgálhatjuk. Egy olyan új változót alakítottunk ki, melynek segítségével közvetlenül kimutatható, hogy a változók érté­keinek egyes együtt járásai (kombi­nációi) milyen mértékben befolyá­solják a nemzetváltási folyamato­kat. Ennek a megközelítésnek az az előnye, hogy regressziószámítás nélkül, kereszttáblák alkalmazásá­val is elemezhetők a vizsgált folya­matok, ugyanakkor nem lehetséges az egyes változók hatásának elkülö­nített vizsgálata. Az új változó - a továbbiakban „komplex változó” - értékeit tehát a komplex modellbe bevont (négy) magyarázó változó értékeinek kom­binációi adják. Mivel a független vál­tozók három értéket vehetnek fel, ezért a komplex változó értékeinek (kategóriáinak) a száma maximáli­san 34 = 81 lenne abban az esetben, ha valamennyi kombináció legalább egyszer előfordulna. (A komplex vál­tozó kialakításánál a származást, az iskoláztatás nyelvét, a nyelvtudást és a házastárs nemzetiségét a felsorolá­si sorrendben vontuk be. Ilyen mó­don a komplex változó akkor vesz fel 1-es értéket, ha valamennyi magya­rázó változó értéke 1, azaz a megkér­dezett homogén magyar származá­sú, magyar tanítási nyelvű alapisko­lába járt, jobban tud magyarul, mint szlovákul, s a házastársa is magyar nemzetiségű.) A mintánkban a változók kategóriái­nak 54 kombinációja fordult elő. Azonban megfigyelhető, hogy a leg­nagyobb gyakorisága a homogén magyar, illetve homogén szlovák változók kategóriáinak (1-es és 80- as értékeknek) van. 13 kombináció előfordulásának a gyakorisága kétje­gyű, de a legtöbb kategóriának a gyakorisága egyjegyű szám. A komplex változó és a megkérde­zett nemzetisége változók kapcsola­tát egy kétváltozós táblázatban vizs­gáljuk, ahol a sorokban a komplex változó, az oszlopokban a megkér­dezett nemzetisége szerepel. A sorszázalékotós segítségével kap­juk meg, hogy az új változó egyes kombinációi milyen arányban való­színűsítik a nemzeti hovatartozás megőrzését, illetve a nemzetiségvál­tást. Vizsgáljuk meg ezt egy példa se­gítségével: A komplex változó 1-es értéke (a megkérdezett homogén magyar származású, magyar tanítási nyelvű alapiskolába járt, jobban tud magya­rul, mint szlovákul, s a házastársa is magyar nemzetiségű) 164-szer for­dul elő, azaz a 712 fős mintának 23,0%-a. A kérdőíves vizsgálatban 728 személyt kérdeztettünk le, de a vizsgálatnak ebbe a szakaszába csak 712 lekérdezés adatai kerültek be. Nem vontuk be azokat a lekérdezet­teket, akik bármelyik változó vonat­kozásában a magyar-szlovák konti- nuumon kívül helyezkedtek el. (Az­az, ha a megkérdezettek, szüleik, há­zastársuk nem magyar vagy szlovák nemzetiségűek, nem a magyar vagy a szlovák nyelvet beszélik legjobban, más tanítási nyelvű alapiskolába jár­tak, mint magyar vagy szlovák.) Közülük 163-an vallották magukat magyarnak, 1 pedig szlováknak. Ma­gyar nemzetiségűnek 99,7%, szlo­vák nemzetiségűnek 0,3% vallotta magát. A komplex változó 2-es érté­ke 37-szer fordul elő (a mintasoka­ság 5,2%-a), közülük 35-en magyar­nak, 2-en szlováknak vallották ma­gukat, azaz 94,4% magyar, 5,6% szlovák nemzetiségű. A változók má­sodik kombinációja abban különbö­zik az elsőtől, hogy az utóbbi esetben a megkérdezett házastársa - eltérő­en az elsőtől - szlovák nemzetiségű. Úgy is fogalmazhatunk, ha egy po­pulációról tudjuk, hogy valamennyi a modellbe bevont változó vonatko­zásában magyar dominanciájú, ak­kor prognosztizálhatjuk, hogy igen kicsi az esélye annak, hogy közülük bárki is megváltoztatja nemzeti ho­vatartozását. Ha a modellbe bevont változók egyike - esetünkben a meg­kérdezettek házastársának a nemze­tisége - szlovák dominanciájú, több­szörösére nő az esélye annak, hogy a megkérdezettek is szlovák nemzeti­ségűek legyenek. (Közel 20-szor na­gyobb a szlovák nemzetiségűek ará­nya a komplex változó második kate­góriáján belül, mint az elsőben.) Azonban a második eset alacsony elemszáma óvatosságra is int. A ki­mutatott matematikai összefüggés inkább tendenciaként jelzi, hogy olyan populációban, amely az egyes változók vonatkozásában magyar dominanciájú, s csak a házastárs nemzetisége szempontjából tér el, milyen jelentős mértékben lehet el­térő a nemzeti hovatartozás. A modellbe bevont változók további kombinációinál a változók heteroge­nitásának, pontosabban szlovák do­minanciájának a növekedésével csökken a magyar, s ezzel párhuza­mosan növekszik a szlovák nemzeti­ségűek aránya. A komplex változó értékeinek elosz­lásából következtetni lehet az egyes kategóriák kombinációinak előfor­dulási gyakoriságára, de ezek értel­mezése a változó kategóriáinak szá­mossága miatt igencsak nehézkes. Ezen kívül a legtöbb kategóriához tartozó igen alacsony elemszám csak óvatos, számokban is alig kife­jezhető következtetések levonását teszi lehetővé. A komplex változó magas kategória- száma, illetve az egyes kategóriák alacsony gyakoriságának a problé­máját az alábbiakban ismertetett ti­pológia segítségével oldottuk fel. A tipológia alapját képező csoporto­sítás elsődleges kiindulópontját a származás jelentette. A további há­rom változó értékeinek megoszlása alapján a származás egyes kategóriá­in belül három alcsoportot képez­tünk. Az első, illetve negyedik típus esetében a (származáson kívüli) vál­tozók homogén magyar (esetleg ve­gyes) jellegűek, a 2., illetve 5. típus­nál maximum 1 változó szlovák do­minanciájú, a többiek magyar domi- nanciájúak, esetleg vegyesek. A 3., il­letve 6. típusnál 2 vagy több változó szlovák dominanciájú. Ilyen módon elméletileg 9 típust jelöltünk ki. Te­kintettel arra, hogy valamennyi szlo­vák származású megkérdezett szlo­vák nemzetiséget tüntetett fel (s a többi változónál is elenyészően rit­kán fordul elő a magyar dominanciá­jú változók kombinációja, ezért vala­mennyi szlovák származásút egy tí­pusként értelmezünk. így az empiri­kusan is meghatározható típusok száma 7-re csökkent. (Lásd: 4. táblázat) E tipológia segítségével már jobban áttekinthetők, az egyes típusokhoz tartozó nemzetváltási/nemzeti ho­vatartozás átörökítési valószínűsé­gek. A teljes minta több mint 1/3- ában (35,7%, 254 eset) a bevont vál­tozók magyar dominánsak, esetleg vegyesek. E típushoz tartozók 99,2%-a magyar nemzetiségű. Ezt az 1. típust, tekintettel arra, hogy va­lamennyi magyarázó változója ma­gyar (esetleg vegyes), magyar szár­mazású, magyar orientációjú típus­nak nevezzük. A 2. típust (a minta 13,3%-a, 95 eset) alkotja. Ide azok tartoznak, akik homogén magyar származásúak, de legfeljebb egy vál­tozó vonatkozásában szlovák domi­nánsak, a további változók magyar dominánsak, esetleg vegyesek. Eze­ket magyar származású, kettős ori- entációjúaknak nevezzük. 9,3%-uk vallotta magát szlovák nemzetiségű­nek. A 3. típust, a magyar származá­sú szlovák orientációjúak (a minta 4,5%-a, 32 eset) alkotják. Ide azok a homogén magyar származásúak tar­toznak, akik 2 vagy több változó mentén szlovák dominánsak. Itt a magyar nemzetiségűek aránya (56,8%) már jóval kisebb mértékben magasabb a szlovák (43,2%) nemze- tiségűektől. A vegyes származásúak kategori- zációja is hasonlóan alakul. Azonban a magyar származásúak esetében a változók szlovák dominanciájának emelkedésével az egyes típusokhoz tartozók aránya csökkent, a vegyes (magyar-szlovák) származásúak kö­rében az egyes típusokhoz tartozók eloszlása fordított. Legkevesebben a magyar kötődésűek s legtöbben a szlovák kötődésűek vannak. A 4. tí­pust azok (a vegyes származású ket­tős kötődésűek) alkotják (2,7%, 19 fő), akiknél a további bevont válto­zók magyar dominanciájúak, esetleg vegyesek. Az ebbe a típusba tartozók 82,6%-a magyar, s 17,4%-a szlovák nemzetiségű. Megfigyelhető, hogy a 4. típuson belül magasabb a magyar nemzetiségűek aránya, mint a 3. tí­pusnál. Az 5. típust azok (a vegyes származású kettős kötődésűek) al­kotják, akik egy változó vonatkozá­sában szlovák dominánsak, a többi esetében magyar vagy vegyes (a tí­pushoz a minta 4,1%-a, 29 fő tarto­zik). Magyar nemzetiséget alig több mint egynegyedük vallott be (26,4%). A 6. típust azok a vegyes származású szlovák kötődésűek al­kotják, akik 2 vagy több változó vo­natkozásában szlovák dominánsak (a típushoz a minta 10,2%-a, 72 fő tartozott), s közülük magyarnak csak a minta 1, szlováknak 99 száza­léka vallotta magát. A 7. típust vala­mennyi szlovák származású alkotja. Közülük mindenki szlováknak val­lotta magát, függetlenül attól, hogy egyéb magyarázó változó vonatko­zásában milyen mértékben volt ma­gyar vagy szlovák. Az így kialakított tipológia a magyar-szlovák inter­etnikus térben élő népesség közel 2/3-át (1. és 7. típus) mutatja nem­zeti közösségéhez homogén kötődé­sűnek, a vizsgált populáció 1/3-a pe­dig kettős kötődést mutat. Felmerülhet a kérdés, hogy milyen egyéb, a modellen belüli tényezők­höz viszonyítva külső tényezők mó­dosíthatják még az e típusokhoz tar­tozók nemzeti hovatartozását. Egy szempontot, a településszerkezeti sajátosságokat emeljük ki. Azt ta­pasztaljuk, hogy a magyar kisebbsé- gű településektől a magyar többsé­gűek felé haladva, a komplex változó valamennyi típusán belül növekszik a magyar nemzetiségűek aránya. Mi­vel az alminták elemszáma az egyes településtípusokon belül 1/3-a az eredeti mintának, az egyes értékek pontatlansága is jelentős mértékben nagyobb, mint az eredeti mintáé. 4. ÖSSZEFOGLALÁS - KITEKINTÉS Dolgozatunkban az asszimilációs fo­lyamatoknak Gordon és Yinger által, elsősorban az amerikai társadalom- tudományi kutatások eredményei alapján kidolgozott elméleteit tekin­tettük át. Az asszimilációs folyama­tok vizsgálatánál az amerikai és a kö­zép-európai társadalomfejlődés elté­rő jellegzetességeit figyelembe véve dolgoztuk ki egydimenziós model­lünket a nemzetváltási folyamatok- nak/nemzeti hovatartozás átörökí­tésének a közép-európai tudomá­nyos tradíciónak megfelelő megkö­zelítésére. E dolgozat keretében az elméleti modellek operacionalizálásánál csak korlátozott mértékben éltünk a modellben rejlő empirikus lehetősé­gekkel. E modellek alapján végzett vizsgálat felépítése, megtervezése az inter­generációs asszimilációs folyama­tokra helyezi a hangsúlyt. (Az int- ragenerációs asszimüáció vizsgálata az elméleti modell kereteinek újraér­telmezését, újragondolását, illetve más technikákkal történő megköze­lítésének igényét veti fel.) Nem került sor a modell egyes di­menziói belső összetevőinek további differenciálására és operacionalizá- lására sem - amely a ráépülő empiri­kus kutatás viszonylag alacsony elemszáma miatt feltételezésünk szerint csak elenyésző mértékben idézett elő információveszteséget. Dolgozatunk empirikus részében az asszimilációs folyamatok jellegze­tességeinek egy behatárolt körét vizsgáltuk a szlovákiai magyarság körében. Kimutattuk, hogy a szlovák irány­ban zajló nemzetváltási folyama­tokra nagyobb hatással van az akkulturáció nyelvi vetülete - a származás szerinti elsődleges nyelv vagy az anyanyelv tudásának hát­térbe szorulása, a nyelvvesztés -, mint a többségi irányba zajló integ­ráció, melyet az alapiskolai oktatás nyelvével mértünk, de a két dimen­zió hatása közti különbség generá­cióváltásról generációváltásra foko­zatosan csökkent. A két változó egy­máshoz viszonyított súlyának mó­dosulása a nemzetváltási folyama­tokban, véleményünk szerint, az et­nikai szocializációs ágenseken belü­li átstrukturálódásra, nevezetesen az iskoláztatás szerepének növeke­désére vezethető vissza. Igen erős különbséget mutattunk ki a nemzeti hovatartozás átörökítésé­nél az intra- és. intergenerációs amalgamáció hatása között. Az egyének nemzetváltását kevésbé be­folyásolja a házastársuk nemzeti ho­vatartozása, mint származásuk etni­kai homo-heterogenitása. A homo­gén származás viszonylag állandó hatása mellett a vegyes származás és a magyar házastársválasztás generá­cióváltásról generációváltásra csök­kenő mértékben járul hozzá az etni­kai átörökítéshez. A valamennyi gordoni dimenzió bevonásával kialakított modellt al­kalmazva megerősítést nyert, hogy a magyar nemzeti hovatartozás át­örökítésében megtartotta vezető szerepét a homogén magyar szár­mazás, ugyanakkor a vegyes szár­mazás hatása generációváltásról generációváltásra igen nagy mér­tékben csökkent. A vegyes házas­ságoknak a nemzetváltásra gyako­rolt hatása megközelíti a homogén szlovák házasságok hatását. A ve­gyes házasságoknak kisebbségi ho­vatartozás-megőrző hatása a mo­dellbe bevont magyar kötődésű di­menziókon keresztül - amennyi­ben vannak ilyenek - mutatkozik meg. Azaz a vegyes házasságok ha­tása jobbára közvetve a kisebbségi jellegű akkulturáción, integráción, házastársválasztáson keresztül ér­vényesül. A modellbe bevont magyarázó válto­zók kombinációit tartalmazó komp­lex változó segítségével végzett vizs­gálat a magyar-szlovák interetnikus téren belül a homogén etnikai kötő­désű (magyar, illetve szlovák) népes­ség mintegy 1/3-os jelenlétére utal. Hangsúlyoznunk kell, hogy a vizsgá­latunk során alkalmazott elméleti és módszertani keretek csak egy válto­zatát jelentik a különféle irányban zajló asszimilációkutatásoknak. Ugyanakkor látnunk kell vizsgála­tunk korlátáit is. így például külön problémát jelent a vizsgálat kiter­jesztése a szórvány jellegű települé­sekre. Ezeken a településeken min­den bizonnyal más mintavételi eljá­rások segítségével közelíthetők meg a szórványban élők asszimilációs fo­lyamatai. Hosszabb távú, nagyobb léptékű feladatként fogalmazható meg az intragenerációs asszimilációs fo­lyamatok vizsgálati kereteinek a kidolgozása, mely új interdiszcipli­náris elemek beépítését igényli a kutatás elméleti és módszertani kereteibe. 4. táblázat. A megkérdezettek nemzeti hovatartozásának alakulása a komplex változó típusai szerint A komplex változó típusainak Összesen % Ebből Sorszáma megnevezése magyar % szlovák % 1 magyar szárm. - magyar orient. 254 35,7 252 99,2 2 0,8 2 magyar szárm.-vegyes orient. 95 13,3 86 90,7 9 9,3 3 magyar szárm. - szlovák orient. 32 4,5 18 56,8 14 43,2 4 vegyes szárm. - magyar orient. 19 2,7 16 82,6 3 17,4 5 vegyes szárm. - vegyes orient. 29 4,1 8 26,4 22 73,6 6 vegyes szárm. - szlovák orient. 72 10,2 1 1 72 99 7 szlovák szárm. - szlovák orient. 210 29,5 0 0 210 100 Összesen 712 100 380 53,5 331 46,5 3. táblázat. A vizsgálati egységek származásának, iskoláztatásuk nyelvének, nyelvtudásuknak és házastársuk nemzetiségének a hatása gyermekük nemzeti hovatartozá­sának az alakulására GNV GNVJelölése R2 B (HM) B (szve) 1. MPSZ/MP 0,855 0,537*** 0,192*** 1. MMSZ/MM 0,849 0,435*** 0,119*** 2. MSZ/M 0,827 0,516*** 0,045 2. HSZ/H 0,853 0,479*** 0,044 3. MxH/GY 0,800 0,546*** . 0,138*** x - a jelzett leszármazási ágakban csak házasok voltak. A regressziós modell dummy változóinak jelöléseit lásd az 1. táblázat alatt. B (iskm) B (iskv) B (nytm) B (nytv) B (htm) B (htn) Constans 0,208*** 0,172' ■ 0,235*** 0,139*** 0,081*** X-0,052*** 0,223*** 0,144*** 0,316*** 0,132*** 0,111*** X 0,074*** 0,228*** 0,154*** 0,257*** 0,170*** 0,062** 0,052*-0,040* 0,300*** 0,070* 0,230*** 0,112*** 0,043* X-0,029 0,103** 0,056 0,386*** 0,186*** 0,063 0,016-0,036

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom