Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-10 / 106. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 1 MINDENNAPI KENYERÜNK A helyettes áldozat ÉDES ÁRPÁD Ige: „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyeg- tünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért... Ezért a nagyok között adott neld részt, ...hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.” (Ézsaiás könyve 53 5, 6, 12) Sokféle jövendölés, prófécia hangzott már el a történelem során. Sok ezek közül a maga idejében nagy port kavart, aztán szépen lassan a feledés homályába merült. Sokat későbbi korok divatja emelt föl, de mint a legtöbb divatirányzat el is múlt. Jeremiás próféta, amikor álprófétákkal kerül összetűzésbe, azt mondja, hogy „a prófétai ige beteljesedésekor tudódik ki, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát.” (Jeremiás 28 9) Lehet, hogy kezdetben nem sok jelentőséget tulajdonítanak neki, lehet, hogy semmibe veszik, kinevetik vagy teljesen félreértik, ám mégis mikor beteljesedik az ige, kitűnik, hogy az Úr szólt. Amikor Ézsaiás próféta az „Úr Szolgájáról” beszél, akkor egy ilyen próféciát látunk magunk előtt. Az összefoglaló cím szerint a félreismert szolga diadaláról szól. Arról, aki más volt, mint az elvárások, mégis az Isten akarata jutott célhoz általa. Miről is van itt szó valójában? Ézsaiás a fogságban levő népnek prófétái. Azoknak, akik éhesek a jó hírre, valami biztatót várnának, valamit, ami elégtételt jelenthetne számukra az elmúlt idő megaláztatásaiért és bajaiért. Klasszikus példája ez annak, mikor az emberi elvárások és az Isten terve más úton halad. Nem homlokegyenest más, nem ellentétes vele, csak az isteni előrelátás vezeti. Ez pedig, bizony, sokszor nem egyezik a mi akaratunkkal. Végül pedig, mikor az Isten célja válik világossá, elszé- gyelli magát az ember, s utólag megköszöni, hogy nem az ő akarata valósult meg. Mert Izrael saját részére kívánt csupán elégtételt, de Isten többet adott. Amikor csak a saját szabadságára gondolt, Isten a világ megváltásáról gondoskodott. Mi már úgy tekintünk erre a próféciára, mint beteljesedettre, és Jeremiással együtt mondjuk, hogy valóban az Úr lelke szólt Ézsaiás által. Hiszen Jézus Krisztusban szóról szóra beteljesedve látjuk a próféta igéit! Az isteni cél, a helyettes áldozat, a megváltás műve vált itt valóra. Nem csupán Izraelnek, hanem a többi népeknek is, nekünk kései tanítványoknak is. Nem volt ez teljesen idegen a zsidóknak, hiszen áldozati rendtartásukban megtaláljuk a helyettes áldozatot, de ez általában bárány volt vagy kecskebak. Ennek jó példája az, mikor Ábrahámtól Isten szeretett fiának a feláldozását kéri, s mikor már megtenné, akkor az Úr egy bárányt ad a fiú helyett. Amikor azonban az emberről, mint Ádám utódairól van szó, nem elég a bárány. Itt csupán az „Isten báránya”, az egyszülött fiú az elégséges áldozat. Amit az Úr nem kívánt meg Ábrahámtól, azt megtette ő maga, mikor Jézus Krisztust a keresztre adta. Itt értjük meg a prófécia igazságát, hogy „ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen”. Itt látszik meg a Krisztus sebeinek értelme, mert ez volt a mi „gyógyulásunk” ára. Mert tudta az Isten, hogy az ember nem tehet eleget önmagáért, nem tud megfelelni az ő szentségének, hajlandó a rosszra, és sokszor választja akaratlanul is a rosszat. Az Úr félreismert szolgája pedig sokak vétkét vállalta magára. Az isteni matematikában ő az egyenlet megoldásának képlete. Ő az, aki az ember bűnadósságának árát kifizette, mégpedig az isteni mérték szerint: vérrel. „Hiszen önként ment a halálba”. És még itt sincs vége a próféciának, mert ott van még a közbenjáró ígérete is az emberekért. Ahogy az Újszövetség fölismeri, hogy „egy a közbenjáró az Isten és az emberek közt, az igaz Krisztus Jézus.” íme egy maradéktalanul beteljesedett prófécia! Az Isten részéről minden elvégeztetett! Fölismerjük vajon a félreismert Szolgában a világ Megváltóját, azt az Urat, aki azért jött közénk elhagyva az isteni dicsőséget és megalázva magát, hogy nekünk is békességet hozzon? Mert erről szól az evangélium. A szerző református lelkész HETI BÖLCSESSÉG Az anya azt kérdezte, hogy mikor kell elkezdenie kislányának nevelését.- Milyen idős a kislányod? - kérdezte a Mester.- Ötéves.- Ötéves? Siess haza! Öt év késésben vagy. (Anthony de Mello) A válófélben levő szülők általában elhatározzák, hogy ők „szépen válnak el", ez azonban csak keveseknek sikerű Vajon a gyerek mit érez? LELKÜNK TÁJA mikor egy házaspár hosszas vívódás és szörnyű veszekedések után végül arra az elhatározásra jut, hogy nem akar tovább együtt élni, mindkét fél megkönnyebbül egy kicsit. Nincs több tépelődés, ultimátum, utolsó kísérlet. Az új helyzetet gyakran pozitívan értékelik, önállóbbnak, szabadabbnak és tettre készebbnek is érezhetik magukat. De vajon mit fognak érezni a gyerekek, amikor a döntésről értesülnek? Hogyan érinti majd mindez az ő életüket és lelki békéjüket? A szülők sejtik, hogy sok szempontból a neheze még hátra van. A legtöbb válófélben lévő szülőpár természetesen elhatározza, hogy ők majd „szépen válnak el”, ez azonban csak keveseknek sikerül. Pedig válás és válás között óriási különbség lehet a gyerekekre gyakorolt negatív hatások tekintetében. Érdemes tehát előre végiggondolni, mit és hogyan fogunk mondani a kicsiknek, milyen szabályok szerint rendezzük be életüket az új helyzetben. Szerencsés a két szülőnek együtt leülni a gyerekekkel, és nyíltan, kertelés nélkül elmondani, hogyan döntöttek. A válás okait a két fél nagyon másképp ítélheti meg, ennek ellenére jobb, ha valamennyire egységes magyarázatot adnak. Bármennyire haragos és sértett is egyik vagy másik fél, a partnerével kapcsolatos ellenséges érzéseit lehetőleg ne keverje bele az indoklásba. Inkább hivatkozzanak arra, hogy az utóbbi időben már nagyon másképp gondolják el az életüket, emiatt túl sokat veszekednek, és azt remélik, hogy boldogabbak lesznek, ha ezentúl külön élhetnek. így a magyarázat az elkövetkezendő változásoknak inkább a pozitív oldalát hangsúlyozza, azt, hogy egy rossz helyzetnek akarunk véget verni. Mondhatunk pl. valami ilyesmit: „Még mindig szeretem a mamát (papát), de már másképp, mint régen, ezért ezentúl külön fogunk lakni. Sajnáljuk, hogy így alakult, és ezzel szomorúságot okozunk nektek. A válás olyan dolog, amit csak a felnőttek érthetnek, ha majd nagyobbak lesztek, talán ti is jobban meg fogjátok érteni a döntésünket.” Fontos, hogy a gyerekek megértsék, nem átmeneti változásról van szó, döntésünk végleges, így kevésbé tudják érzelmileg tagadni a válás jelentőségét és ritkábban fognak titkon arról fantáziáim, hogy szüleiket újra összehozzák. A gyermeki gondolkodás énközpontúsága miatt a kicsik amúgy is köny- nyen hiszik, hogy a család szétesésében ők is szerepet játszottak, leggyakrabban saját magukat hibáztatják. A szülők feladata, hogy a gyerekeket megnyugtassák, nem ők tehetnek a válásról: őket mindketten nagyon szeretik, elégedettek velük, és semmilyen formában nem hibáztatják őket, mert a szülők boldogsága ebben a helyzetben nem rajtuk múlik. Anya és apa különköltözik ugyan, de a gyerekeknek mindketten ugyanolyan jó szüleik maradnak. Soha ne kérdezzük meg a gyerekektől, hogy kivel akarnak inkább maradni, és azt sem az ő feladatuk eldönteni, hogy a testvérek együtt lak- janak-e, vagy a két szülővel külön- külön. Ezeket a döntéseket a felnőtteknek kell meghozniuk, a felelősséget semmilyen formában nem tolhatják át a gyerekeikre. A kicsik sokkal könnyebben alkalmazkodnak egy kész helyzethez, mintha bármilyen formában részt kellene vállalniuk az egyformán imádott szülők veszekedésében. A gyerekek számára az otthon jelenti szinte az egész vüágot, ezért a család szétesésekor biztonságérzetük meginog, és egészen alapvető dolgok miatt is aggódni kezdhetnek. A szülő talán nem is sejti, hogy gyermeke mennyire bizonytalan. Hol és kivel fog ezután lakni? Különválasztják-e a testvérétől? Ha elköltözik, más iskolába kell-e járnia? Kihez kerül a közös kutya, el kell-e adni a családi nyaralót stb. Ezeket a kérdéseket mihamarabb szóba kell hozni, a kicsiket fel kell készíteni a változásokra. Joguk van tudni, hogyan változnak meg a mindennapjaik ezután. De nemcsak a saját életük az, amiért a gyerekek aggódnak, féltik a szüleiket is. Az elhagyott házastárs nem lesz-e nagyon szomorú és magányos? A különköltözőnek ki fogja a gondját viselni? A kisebbek esetleg el sem tudják képzelni, hogy ki ad enni a papának, és lesz-e tiszta ruhája, ha anya már nem lakik vele. És egyáltalán hol van, amikor nincs velük? A családtól különköltöző szülő minél hamarabb mutassa meg a gyerekeknek az új lakhelyét, hogy a kicsik jobban el tudják képzelni, hol lehet, mit csinálhat akkor, amikor épp nincs velük. Beszéljék meg, hogy mikor és hol találkoznak legközelebb, a gyerekeknek tudniuk kell, mire számíthatnak. Ha már elég nagy< ahhoz, hogy egyedül telefonáljan; vagy közlekedjenek, a különköltö; szülő adja meg a telefonszám; mondja el, hogyan lehet az új lak sába eljutni. Fontos, hogy a gyér kék a külön élő szülőnél is otthf érezzék magukat, ezért ha kük szobát esetleg nem is kaphatnak, kell alakítani számukra egy saját 1 teret. Lehet ez egy sarok az ágyú kai, vagy akár egy polc vagy fiók A lényeg az, hogy a saját ruháik, játékaikat, félbehagyott rajzaikat mindig érintetlenül találják. Érezr ük kell, hogy apjuk (vagy anyjü akkor is gondol rájuk és tiszteletűi tartja őket, amikor nincsenek jele A gyerekek érzelmi biztonsáj szempontjából nagyon fontos tóvá bá, hogy a szülők egymást is tiszt letben tudják tartani, bármennyi csalódottak, sértettek és haragos; is. Ne becsméreljék és szidalmazz; volt házastársukat a gyerekek élői és ne akarjanak a másikra nézve te helő információkat kicsikarni bel le! Ne üzengessenek egymásnak gyerekkel, ne kérjenek vagy küldj nek általa pénzt, csekket, ügyvé felszólítást a másiknak, ne vesz kedjenek a jelenlétében! A gyerek; lehetőleg semmilyen formában i váljanak a szülők közötti konflikti részeseivé. Talán felesleges hangsúlyozni, de szülők válását mindig azok a gyér kék szenvedik meg a legjobban, ak a felnőttek háborújának kereszti zébe kerülnek, vagy egyik szülőji két teljesen elveszítik. Ha azonban szülőknek sikerül a gyerekeket táv tartani az érzelmi viharoktól, i mindkét szülővel továbbra is bűnt dat nélkül lehetnek jóban, akki nem feltétlenül lesznek boldogtal nabbak az ép családokban élő társ iknál. (he, sn) Válásnál a gyereket egyre többször helyezik közös gyámság alá, mikor mindkét szülő kiveszi a részét a feladatokból, s egyre többször fordul elő, hogy a gyereket az apának ítélik Apák anyaszerepben KÖRKÉP A válás, a család felbomlása sosem könnyű. És talán a gyerekek szenvednek tőle leginkább. A GYEREK SZEMÉVEL Dózsa Zoltán gyerekkoráról sokat írtak már az újságok. Hiszen édesapja, Dózsa László hat évig egyedül nevelte fiát. Ráadásul éppen az első hat évig. - Nekem így volt természetes - mondja Zoltán. - És az is természetes volt, hogy mindig háromféle étel van az asztalon: paprikás krumpli, pörkölt és lecsó, és mind nagyon csípős. És az is, hogy délutánonként a Madách Színház aulájában kergetőzök, és a színészekkel játszok. Hogy az apám egy személyben az anyám is. APÁK IS LEHETNEK JÓ ANYÁK Görög Éva pszichológus szerint vannak olyan férfiak, akik alkatuknál fogva jobban alkalmasak a gyerek- nevelésre, mint társaik. Őket a szaknyelv - akárcsak a zenében - „moll” személyiségűnek nevezi. Ugyanúgy várják a kicsit, mint az állapotos nők, és komolyan készülnek az apaszerepre. Nem félnek megfogni a csecsemőt, és nem akarnak kívül rekedni az anya-gyerek kapcsolaton. Sok férfit viszont az élet nevel anyának. Ha a társ nem alkalmas a gyereknevelésre, tudomásul veszik, hogy nekik kell ellátniuk az anyai teendőket. Felelősséggel vállalják ezt a kemény munkát, és képesek bármikor helytállni. És a gyereknek végül is erre van szüksége. Egy biztos támaszra, egy helyre, ahova mindig visszatérhetnek, egy személyre, aki fenntartások nélkül szeret. Éz pedig lehet ugyanúgy az apa is. KIHEZ KERÜL A GYEREK?- Ma már nincs az az anyacentrikus gondolkodás, mint régen - mondja dr. Szűcs Andrea válóperes ügyvéd.- Válásnál a gyerekeket egyre többször helyezik közös gyámság alá, mikor mindkét szülő kiveszi a részét mind az anyai, mind az apai feladatokból. Egyre többször fordul elő az is, hogy a gyereket az apának ítélik. Persze ez függ a gyerekek életkorától. A csecsemőket mindig az anyának ítélik, három év alatt és hatéves korig is ritka, hogy a kicsi az apához kerüljön, de hat év felett egyformán ítéli meg a bíróság a szülőket. Az új családjogi törvény arra is lehetőséget ad, hogy a gyerek maga nyilatkozzon, kivel szeretne élni. A GYEREKEK VÁLASZTOTTAK A válás fájdalmas szakadás. Fájdalmas annak, akit elhagynak, annak, aki elmegy, és fájdalmas a gyerekeknek. Sokan úgy gondolják, jobb nem . is beszélni róla. De mit tehet egy színész, akinek az élete nyitott könyv? Trokán Péter öt éve vált külön Papadimitriu Athinától, és a két gyerek az apánál maradt. - Bár akkoriban a lányok még csak tizenévesek voltak, kész felnőttként viselkedtek. A maguk csendes módján szépen eldöntötték, hogy velem maradnak. Nekünk, felnőtteknek nem is volt más feladatunk, mint hogy tudomásul vegyük. Ki nehezebben, ki kevésbé. Megtanultam főzni, takarítani, mosni, teregetni. Nem éreztem, hogy nehezebb lett volna a sorom, mert a gyerekek mindenért kárpótoltak. És ma már úgy hiszem, el se bírtam volna viselni, ha akár tíz percről lemaradok az életükből. Ha elmulasztok egy reggeli ébresztést vagy egy simogatást. Ha elmulasztom azt a pillanatot, amint a kislányom, azaz már nagylányom, bemu tatja első szerelmét. Beavat a titkaiba. Vagy hogy lekenyerezzen, az ölembe ül. AZ APUKÁM... ...jó fej. Képtelen felébredni az óracsörgésre, ezért minden reggel késve indulunk el otthonról. Rohanunk az iskolába, útközben bekapunk egy szendvicset, az iskola kapuja előtt meg teletömi a zsebem apróval. A lelkemre köti, hogy uzsonnára költ sem, és már rohan is tovább. Délután csak későn ér haza. A nagyitól hoz valami meleget, bedobja a mikroba, megterít (a villát mindig elfelejti). Vacsora közben eldumálunk. Mint férfi a férfival. Aztán bemegyünk a szobámba, és végignézi a leckémet. Úgy tesz, mintha érteni hozzá, de engem nem ver át. Tudom, hogy halvány gőze sincs a pei ódusos rendszerről... Este együtt té vézünk. Ha meccs van, akár éjfélig fent maradhatok. Igaz, másnap aztán mindig megfogadja, hogy legkc zelebb már nem bagolykodhatok v< le. Mintha lelkiismeret-furdalása volna. Nem is értem, hogy miért. Szerintem ő a legjobb apa a vüágor (István, 12 éves, édesapjával él.) (Magyarországi lapokból)
