Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-10 / 106. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 10. Családi kör 11 SZOMSZÉDOK Lakótelepi idill PRACHÁR KORNÉLIA H ajnali háromnegyed négy. Madárcsicsergés ébreszt. Gyönyörűen énekeltek ')!■■■■■■ kismadarak, de én hatra húztam fel az ébresztőórát, szeretnék még egy kicsit aludni. Megjegyzem bár, hogy madárcsicsergésre ébredni még mindig jobb dolog, mint az alattunk lakó részeges házaspár hajnali veszekedésére, ordibálá- sára. Hat óra, csörög az a fránya vekker. Lenyomom a gombot, és a szokásos „még öt percet” után következik a szokásos másodébresztés: nap mint nap, reggel hat és negyed hét között a tisztítóvállalat autója söpri végig hatalmas robajjal, bugással az utak szélét. Hét óra, rohanok a buszra. Fél napra elfelejtem a lakótelepet. Délután három óra. Indulok haza. Útközben bevásárolok. A lakótelepi bejárati ajtónkon egy felragasztott figyelmeztetés: ma nincs meleg víz, javítják a csöveket. Sebaj, volt ez így már máskor is. Gyalogolok fel a harmadik emeletre, a lépcsőfordulón levő virágcserépbe már megint belehamu- zott valaki; tele a cserép cigarettacsikkel. Morgok magamban, aztán kiszedegetem a csikkeket a cserépből. Szegény virágaim, lassan nikontfüggővé váltok. Este kiviszem a szemetet, feloltom a villanyt a folyosón (csak a mi emeletünkön és a negyediken ég a körte), alattunk nincs meg az égő foglalata sem, a földszinti lakók pedig nem cserélték ki a körtét már pár hónapja. Visszafelé jövet sötétben botorkálok felfelé az első két emeleten. Vacsora után elmosogatok, ja, persze, vizet kell melegíteni, hiszen nincs meleg víz. Este tíz óra. Kezdődik a lakótelepi kultúrműsor. Először az alattunk lakó félig részeg asszony hangos monológját hallgathatjuk meg. Ez a műsorszám jobbik esetben félórás, rövidebb-hosszabb megszakításokkal másfél órás, s néha - ilyen is van - hajnalig tart. A tévét ugyebár ilyenkor nem nézhetem, hiszen kezdődik a dübörgés, hangoskodás, si- kítás, verekedés, végül gyereksírás... Ez szörnyű! Valaki kihívta a városi rendőröket. Na végre, gondolom. Kinézek az ablakon, addigra a részeg szomszéd már lent botorkál az utcán, irány a rendőrautó. Szinte nekimegy az autóból kiszálló rendőrnek. A feleség (félig józanul vagy A LELKI EGÉSZSÉG LIGÁJA Előadások és filmvetítések TÁJÉKOZTATÓ A polgári társulás szervezésében folytatódnak az egyre közkedveltebb lakossági vitaestek, amelyeken neves pszichológusuk és elmeszakértők a lelki egészségről, a lelki megbetegedések hátteréről, a kezelés lehetőségeiről számolnak be az érdeklődőknek. A Lelki Egészség Ligája ligetfalui székházában (Sevcenkova 21, a REMA 1000 üzlet mögött) 2003. május 15-én 18 órakor a Nem akarok fér- fi/nő lenni kérdéskört vitatják a szakértők, a bostoni (USA) Kenneth Demsky és Robert Máthé pszichológus a transzszexaulizmusról és a transzgenderizmusról tart előadást. Egy héttel később, május 22-én a Hatodik érzék című amerikai filmet vetítik, a kérdésekre dr. Mária Kryslová és dr. Ján Suba válaszolnak. A következő előadásra Szörnyű pszichopata vagy! címmel május 29-én kerül sor, a személyiségzavarok okaival dr. Ivan Zucha profeszszor és dr. Vladimír Novotny foglalkozik, (erf) za pustVrtt LiGA^V zmAn/íE félig részegen?) lekiabál a szolgálatosjárőrnek: „Ő az, vigyék csak magukkal ezt a részeg disznót!” A járőr reakciója minden pénzt megér, amikor végignéz a házaspáron: „Ja, megint maguk miatt riasztottak?” Aztán legyint egyet, beszáll az autóba és elhajt. Hát ez is megvan, mondom magamban. Csalódottan fekszem le, és sikerül is elaludnom. Másnap karikás szemekkel, kialvat- lanul ébredek, de nem baj, fő, hogy a szomszédok még alszanak. Igaz, megtehetik, egyikük sem dolgozik. Kedvem volna párszor végigrohanni a szobán, dübörögve ugrálni, hogy egy kis reggeli ébresztőt szolgáltassak nekik. Aztán meggondolom magam. Mert mi lenne, ha a bosszúm annyira megviselné őket, hogy ezentúl elmaradnának az esti-éjszakai előadások, és mi, szegény szomszédok csak unatkoznánk, amikor a tévében éppen semmi érdekeset nem sugároznak. Mi is volna velünk nélkületek, drága szomszédok, micsoda csönd telepedne a bejáratunkra, még elképzelni is szörnyű! Ezért hát, kedves szomszédok, továbbra is tartsátok meg nekünk az esti előadásaitokat, hogy aztán másnap részletesen megtárgyalhassuk a Szomszédok című lakótelepi sorozatunk legújabb epizódját. Úgy bizony, kedves Olvasóim, mert való igaz, hogy a Magyar Televízió már régen befejezte azonos című népszerű sorozatának sugárzását, de nálunk, a mi lakótelepünkön a mi sorozatunk folytatódik, és úgy tűnik, még nagyon sok fejezettel kecsegtet bennünket. Ez egy vége nincs sorozat ugyanis. Csak akkor fejeződhet be, ha a szomszédok elköltöznek innen. Vagy ha mi. No, de hová? Ezért mondom: vége nincs. Pedig van egy másik közmondás is, mely szerint a szomszéd az első rokon Rossz szomszédság, török átok... MÉRI MAGDOLNA ... így tartja a régi közmondás. Bizony, a rossz szomszédi viszony manapság is megmérgezheti az emberek életét. Mennyi bosszúságot okoznak a bíróságnak, mennyi időt, energiát rabolnak el! Nem beszélve arról, hogy mennyi papírt - beadványt, jegyzőkönyvet stb. - kell rájuk pazarolni! Az alábbi történetet barátnőm mesélte: Több mint két évvel ezelőtt kezdődött. A veszekedés két szomszédos telektulajdonos között tört ki. A tanárt nevezzük az egyszerűség kedvéért Péternek, az ügyvédet Pálnak. A tanár az aktív pihenés híve volt. Hétvégeken megszállottan művelte kis kertjét. Ásott, kapált, metszette a gyümölcsfákat, permetezte a szőlőt. A szőlőjére fordította a legtöbb gondot. Nemes fajta. Finom bor lesz belőle. Az ügyvéd Pál, másfajta kikapcsolódás híve volt. Mialatt felesége kitakarított, a kis konyhában megfőzte a finom ebédet, az ügyvéd olvasgatott, pihent. Legtöbbször késő délutánig nyugágyában heveré- szett, szundított. Estefelé pedig kocsiba ült, s horgászni indult. így ment ez napról napra. Kertjét fölverte a gaz, nyüzsögtek a hernyók, a szőlő sem olyan volt, amilyennek lennie kellett volna. Igaz ugyan, hogy néha felfogadott egy-egy csellengő munkanélküli embert, de ezek látva, hogy a tulajdonos nem ellenőrzi munkájukat, ímmel- ámmal dolgoztak csak, s miután ettek-ittak, felmarkolták a napszámért járó pénzt, sietve távoztak. Pétert ette a méreg, látva, mi történik a szomszéd telken. Szorgos munkájának a gyümölcsét - szó szerint azt - érezte veszélyeztetve. A peronoszpóra megfertőzte az ő gondozott szőlejét is, a hernyók s egyéb kártevők is átvándoroltak hozzá. Egy darabig csak magában mérgelődött, s feleségének panaszkodott, nem akarta az odáig kialakított jószomszédi viszonyt megzavarni, de azután nem bírta tovább. Tapintatosan megmondta a véleményét. Később azonban csúnyán összevesztek. Minek az ilyen embernek telek - aki nem ügyel más vagyonára, nem veszi figyelembe a másik szorgalmas munkáját. Pál iszonyatosan dühbe gurult. Ordítva kérte ki, hogy meri beleártani magát a szomszéd az ő dolgába. A telek az ő telke, senkinek nincs hozzá köze, ha nem csinál semmit. Micsoda egy piszkálódó alak a szomszédja... Péter ezt a viselkedést már igazán nem tűrhette tovább. Elfogadhatatlannak látta a másik álláspontját. Elmondták egymást mindennek. Végül aztán kölcsönösen feljelentették egymást becsületsértésért. Intelligens emberek, és nem tudtak közös nevezőre jutni. Igaz az is, hogy már neves költőnk, Arany János is megírta a szomszédok közti veszekedést (lásd Fülemü- !e). Úgy látszik, a mai embereknek is vannak a szomszédi viszonyokkal problémáik. Pedig van egy másik közmondás is, mely szerint: A szomszéd az első rokon. Jó lenne, ha inkább eszerint élnénk, a kölcsönös tisztelet, tolerancia és tapintat jegyében. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Helyszínrajzok VAJKAI MIKLÓS Az akácfa Negyvenöt esztendős akácfa állt elkülönülve a mezsgyeszegélyen. A környéken nagy-nagy távolságban ő volt az egyetlen nagyra nőtt növény. Jelenléte pedig csaknem intézménnyé vált a rónán élők tudatában. Az Akác! Nem tudott élni a kapott, nagy méretű szabadsággal. A viharok megtépdesték, az időjárás prédájává lett. Ágai megritkultak. A magánya, a kényszerű benső csendje rikoltó valósággá töményedett, de kiállásában-tartásában szemmel látható nemesség honolt. Igazi magányossá vált. Olyan egyediséggé, mely mindentől távol eresztett gyökeret, és magányában olyan tulajdonságokat fejlesztett ki, mint általában sors próbálta lények. Egyedül nőtt föl, és lassan elveszítette még a reményét is annak, hogy társra akadjon. Épp ez az állandósult kiszolgáltatottság tette őt hasonlatossá az itt élő emberekhez. így vált elperelhetetlen tárgyává és tükrözőjévé annak a valóságnak, mely oly jellemzője volt e tájnak. Valahány alkalommal arra vitt az utam, csodás érzéssel álltam alá. Egyszer annyira átadtam magamat az erejének, hogy az ebédhordó edényeimet is elejtettem. Ő lett életem első szelíd növénye. És egy idő után negyvenöt esztendőnyi, emberi léptékű történelmet építettem köré. Kilencesztendős volt, amikor az első világháború kitört. Ágai közt apró madarak, seregélyek kerestek megnyugvást. És tavaszonként maradandó élménnyel párosuló boldogságérzet kerítette őt is a hatalmába. Aztán múltak az évek, és a különböző megpróbáltatásokban ő is megfáradt. Megbékélve sorsával elfogadta azt a kopáruló létformát, amely osztályrészévé lett. Az itt élők pedig megszokták ezt a sötéten és konokul kitartó egyedüllétet, amelynek csak alig-alig változó, jelentéktelennek tetsző fordulatai voltak. Az akácfa kereszt A szántó földje itt zsíros volt és feketén csillogott. Az őszi esők cseppjei legördültek a barázdákba, s a föld sötétsége-zsírossága már-már túlsúlyossá tette ezt a világot. A szántó mellett vezető út a szomszédos tanya felé vitt. Mély vágású, szűk, egy nyomtávú út volt ez, mely a tanya irányában lejtett. Az út szalagján kátyúk képződtek. Az árokháti bokrok ágai ki-kinyúltak az erre haladó szekerekért. Az útnak latin neve volt, latin neve lehetett egykor a szántóföldnek is. De aztán az idő visszahívta a szántó latin nevét. Viszont a föld alaptulajdonságai nem változtak. Gazdagon termő, nehéz föld volt ez. Nehéz és hangtalan föld, mely fölé emberi sorsok feszültek. Ez a fekete föld a saját súlyától talán a mélybe süllyedt volna fokozatosan. De a határszélen immár nemzedéknyi idők óta ugyanilyen sötét, hűségesen kitartó akáckereszt állt. Eredetéről már nem tudhattak a helybeliek. Talán a régi-régi mezei körmenetek emlékezetére és tiszteletére emelték. A Kereszt köré kis kertecs- két kerítettek. És a kertbe tavaszonként virágokat ültettek. És a vázákban is mindig-mindig friss virág volt. Az asszonyok felváltva jöttek ápolni a kicsi kertet. És cserélték a vázákban a virágot és a vizet. Óramű pontossággal jöttek. Sosem maradtak el. Az életük függvényévé vált a kereszt. Sosem beszéltek erről. Nem tanakodtak. Tavasszal mindig újrafestették a jelképes kerítést. Felásták a kertecske földjét, porhanyósra törték. Ágyúsokat alakítottak ki. A kapa, a gereblye, az ásó! S a csendesded gyomlálások. A történelmi kor pedig hol beborult, hol pedig kivilágosodott. Hol rossz idők, ordas idők vágtattak végig a tájékon, hol pedig megtorpanva megállt a rontás valahol az országhatárokon túl, és kivárt. Itt, a mezsgye környékén, mintha mindig egyazon nappalt élték volna. S ha netán a nagyvilág felé váltottad volna utadat, ez volt az a pont, ahonnan bizton elindulhattál! HÍVATLAN LÁTOGATÓK Házi tücsök SZTRECSKÓ RUDOLF A házi tücsök (Acheta domestica v. Gryllus domesticus) a közismert mezei tücsöknél kisebb (18-22 mm), okkersárga-sárgásbarna egyenes- szárnyú fejlett szárnyakkal. Európán kívül előfordul még Nyugat-Ázsiá- ban és Észak-Affikában, ahol a szabadban él. Észak-Amerikába behurcolták. Nálunk a szabadban csak nyáron fordul elő, főleg szeméttelepeken és trágyadombokon. Állandó tartózkodási helyei az egyenletes meleget biztosító épületek, mint például a pékségek, malmok, istállók, laboratóriumok, üvegházak, sör- és szeszgyárak és gyakran a lakások, főleg a lakótelepiek. Ezeken a helyeken egész évben folyamatosan szaporodik, a nőstény szemétbe, repedésekbe rakja petéit. Mindenevő, a növényi és állati eredetű (elsősorban) hulladékot egyaránt elfogyasztja, még az elhullott rovarok tetemét is megrágja. Túlszaporodása esetén komolyabb károkat is okoz. Ha betéved a lakásba, a hím házi tücsök nősténycsalogató kitartó ciripelésével - mely egy kisebb helyiségben a többszörösére erősödik - a kétségbeesésbe tudja kergetni a háziakat. Foglyul ejtésük jó szórakozás lehet a gyerekek számára. Tartózkodási helyük közelében állítsunk fel egy egyszerű csapdát: kis dobozt támasszunk ki egy pálcikával, melynek egyik végéhez cérnát kötöttünk és elvezettük távolabbra. A doboz alá tegyünk egy darabka édes, lehetőleg túlérett gyümölcsöt. A tücsök megérzi a csali átható illatát, odaóvakodik falatozni, s most már csak a cérna végét kell megrántani. A foglyot ajándékozzuk egy ismerősünknek, aki valamilyen rovarevő állatot tart, biztosan örülni fog neki. A házi tücsköt egyébként is számos állatkertben tenyésztik, rovarevő állataik táplálása céljából. Tiszta, rendszeresen takarított lakásokban nem szaporodik. (A szerző rajza)
