Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-09 / 105. szám, péntek

IZVILÁG ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 9. RECEPTTEKA Pirítsd meg zsíron a hagymát... BENCSIK GÁBOR R itka az olyan nap, hogy 5 magyar ember hagy- I mát valamilyen formá- I ban ne egyen. Ami mmmmmm. nem is csoda, hiszen a legjellegzetesebb ma­gyar ételeknek mind a hagyma az alapjuk. Ezeket az ételeket úgy nevezik, úgy ismerik, hogy pörkölt, gulyás, papri­kás. Ehhez még hozzávehetjük a to- kányokat - anélkül, hogy a sort le akarnánk zárni. Mindezek az ételek pontosan egyformán kezdődnek: zsírban dinsztelt hagymával. Itt valamit le kell szögeznünk: az a zsír nem akármilyen zsír. Idézünk Venesz József A magyaros konyha című szakácskönyvéből: „Pörkölt és paprikás ételeink alapja az olvasz­tott sertészsírban pirított hagyma, fűszerpaprikával elkeverve. Azért a legmegfelelőbb erre a célra a sertés­zsír, mert pirításkor a megfelelő hő­fokra hevítve érvényesül a hagyma illóolaja. Az olajban vagy vajban pi­rított hagyma kevésbé ad jó ízt, és ezenkívül a pörköltnek vagy papri­kásnak nem adja meg a szép színét, hanem az étel elhalványul. Többek között ez is egyik oka annak, hogy az olajjal, margarinnal vagy vajjal főző népek konyháin a fűszerpapri­ka használata nem terjedt el. A ma­gyar konyhán a hagymát zsírban fonnyasztjuk, enyhébben vagy erő­sebben megpirítjuk vagy sütjük, az étel jellegének megfelelően.” Ó elpuhult fiák, kik elpártoltunk a derék sertészsírtól holmi étolajok kedvéért, vajon megérdemeljük-e még, hogy konyhánk magyarnak neveztessék? Legalább itt, írásban adjuk meg a módját, és szögezzük le, hogy a pörkölthöz, paprikáshoz - legyen szárnyas, marha vagy sertés - mindenekelőtt zsírszalonna szük­ségeltetik, amiből a zsírt kisütjük, a töpörtyűt pedig reggelenként tejjel, friss kenyérrel, zöldpaprikával, pa­radicsommal megeszegetjük. De fi­nom is az! Csoda, ha a pogácsába már alig marad belőle? PORKOLTALAP GULYAS egytálételt. Következzék tehát egy hiteles, mértékadó leírás, mégpedig az egykori jeles hírlapíró, Magyar Elek tollából: „A gulyás igen becsü­letes magyar étel, a levesfélékhez tartozik, ami annyira magától érte­tődik, hogy teljesen felesleges gu­lyáslevesnek nevezni. A gulyásnak hosszú a leve, ellentétben testvéré­vel, a pörkölttel, amelynek a leve vi­szont rövid és sűrű. Egyébként lé­nyegükre nézve egyek. Mind a ket­tőhöz kockákra vágjuk a húst, mind­kettőt paprikás, vöröshagymás zsí­ron pirítjuk, pörköljük, majd mikor zsíijára sült, kis vízzel, borral vagy húslével födő alatt pároljuk. Itt tör­ténik aztán az elválás, mert míg a pörkölt levét, szaftját csak kis mér­tékben szaporítjuk, illetve inkább csak pótoljuk, a gulyás jelentéke­nyebb szaporulatot kap, midőn fel­eresztjük a lével, amelyben a beléje való krumpli főtt. A pörköltet húsos tálon adjuk az asztalra, a gulyást le- vesestálban, és kanállal esszük, mint a levesféléhez illik.” szűrjük, a kisült szalonnát félre­tesszük. Az apróra vágott hagymát megfonynyasztjuk a zsírban - nem pirítjuk! -, hozzátesszük a csíkokra vágott húst, az összezúzott fok­hagymát, majoránnát, borsot, ka­kukkfüvet, megsózzuk, elkeverjük és fedővel letakarva zsírjára pirít­juk. Ezután hozzáöntjük a fehér­bort, kevés vizet, a paradicsompü­rét, és többszöri keverés mellett fe­dő alatt rövid lére pároljuk. Mielőtt kész, még rákarikázzuk a zöldpap­rikát. A tokány fűszeres étel, galus­ka nem való hozzá. Általában sós burgonya a körete, de ha már erdé­lyi ételt készítünk, legyen hozzá er­délyi a köret is: PULISZKA PÖRKÖLT A zsírból tehát lábosba teszünk egy jó evőkanálnyi darabot, megolvaszt­juk, egy szép nagy fej, kockákra vá­gott vöröshagymát teszünk bele. Tu­lajdonképpen akár két fejet is belete­hetünk, ebben a magyar konyha elég nagy szabadságot ad az ízlés­nek. Fontos, hogy a zsír ne legyen túl sok, a hagyma ne ússzon benne. Mikor a hagyma már üveges, piros- paprikát szórunk bele - édeset, csí­pősét, kinek-kinek ízlése szerint - gyorsan elkeverjük, mert nagyon hamar odaég és megkeseredik, és már tesszük is bele a... Szóval innen ágaznak el a legkedveltebb magyar ételek. Aki eddig végigcsinálta, az egy kicsit már tud is magyarul főzni. Hogy jobban tudjon, nézzünk né­hány jó receptet. Hozzávalók hat kisétkű vagy négy jó étvágyú személy részére: 1 kg borjúlapocka vagy csülökhús, 10 dkg zsír, 2 fej vöröshagyma, só, pirospaprika, 1 kanál paradicsom­püré, 15 dkg lecsó - vagy 20 dkg zöldpaprika, 10 dkg paradicsom. Elkészítése: A hagymát egészen finomra vágjuk, ennek később valósággal fel kell oldódnia az ételben. Fel­hevített zsírban megpirít­juk, de nem túlságosan, nehogy odakapjon és keserű legyen. ízlés szerint megpaprikáz­zuk - csípős fűszerpap­rikát ne használjunk, nem való hozzá. Rögtön utána kevés vízzel felen­gedjük, hozzáteszszük a pa radicsompürét, esetleg némi összezúzott fokhagymát, szükség szerint ismét kevés vízzel felengedjük és felforraljuk. Ezután beleteszszük az egyforma darabok­ra vágott húst - általában 2-3 cm-es darabokra vágjuk, de van, aki sok­kal nagyobbra szereti -, megsózzuk, és fedő alatt pároljuk. Időnként megkeverjük, és ha a levét elfőtte, kevés vizet öntünk hozzá. Ha a hús puhulni kezd, hozzáöntjük a lecsót, nyáron cikkekre vágott zöldpaprikát és paradicsomot, és a pörköltet kész­re pároljuk. A borjúpörkölt leve rö­vid, nem túl sűrű és nem túl híg. Kö­retnek sós burgonyát lehet adni an­nak, aki vigyáz a vonalaira, de ga­luskával az igazi. Nyáron a kitálalt ételt karikákra vágott zöldpapriká­val díszíthetjük. Mivel kissé zsíros, könnyű zöld saláta illik hozzá. Elkészítése: Fél liter vizet felforralunk, megsóz­zuk, és 15 dkg kukoricalisztet szó­runk bele fakanállal szaporán kever­ve, nehogy csomós legyen. Ezután lassú tűzön főzzük negyed óráig, vé­gül hozzákeverünk 5 dkg vajat. Tá­laláskor meleg zsírba mártott kanál­lal adagoljuk a tokány mellé. A feltá­lalt ételre zöldpaprikát lehet kari- kázni. Egy kis hagymás paradicsom­saláta jól illik hozzá. Különbség az, hogy kevesebb hagy­ma kerül bele, mint amabba, és az is olyan apróra vágva, hogy valósággal eltűnjön a kész szaftban. Hosszabb a leve is, amelyet - miután kivettük belőle egy tálra a húst -, a tejföllel és egy evőkanál liszttel elkeverjük, megforraljuk, és szószos tálban kü­lön adjuk fel. Úgy az igazi, ha a ven­dég maga szed a csirkéből, nokedli- ból (jószerével csak ez a köret illik hozzá), és a szószból is a maga gusz­tusa szerint vesz hozzá. Főzéskor a hosszú lé éppen azért szükségelte­tik, hogy a finom szószból bőven jusson - csontié nélkül azonban fé­lő, hogy a lé híg lesz. Annak híján baromfileves-kockával segíthetünk magunkon. A csirkepaprikás kissé zsíros, de azért nem nehéz étel, min­denféle saláta adható hozzá. Ma­gyar vidékeken a cukros-ecetes lé­ben kissé megáztatott fejes saláta harmonizál vele leginkább. ROSTÉLYOS PAPRIKAS Még mindig ugyanannál a kiinduló­pontnál vagyunk. Nem is térhetünk TOKÁNY Az nem is le­het, hogy ne a gulyással kezdjük. Ez talán a legjobban ismert magyar étel - tegyük hozzá, a leg­jobban félreismert is egyben. Kül­honban nemegyszer tálalnak elénk különböző goulaschokat és Golla- schokat, melyekben bizony nem könnyű felismerni a híres magyar Haladjunk tovább a megkezdet úton, ismerkedjünk meg a pörkölt- gulyás ételfamília újabb tagjával, amit tokánynak neveznek. A toká- nyok látszólag alig különböznek a pörköltektől, pedig alapvetően más karakterű ételekről van szó. A ki­sebb eltérés az, hogy a hőst nem kockákra, hanem kisujjnyi csíkokra vágjuk - ennél lényegesebb a karak­teres fűszerezés. Jobb magyar sza­kácskönyv tucatnyi tokányt tár­gyal, nézzük ezek közül az er­délyi tokányt. Hozzávalók négy-hat sze­mélyre: 80 dkg marhahús, 10 dkg füstölt szalonna, 5 dkg zsír, két fej vörös­hagyma, két gerezd fokhagyma, fél dl fehérbor, 5 dkg paradicsompüré, 4-5 zöldpaprika, só, bors, majorán­na, két szál kakukkfű. Elkészítése: A marhahúst vékony szeletekre vágjuk. A szalonnát vékony metél­tekre vágjuk, zsírban megpirítjuk - teflonedényben természetesen nem kell alá zsír, így 15 dkg szalon­nát számítunk. A zsírt lábosba el tőle addig, míg a paprikásokat sorra nem vesszük. A paprikás na­gyon leegyszerűsítve tejfölös pör­költnek is felfogható - persze azért nem ilyen egyszerű a dolog. Vegyük például a paprikás csirkét, avagy csirkepaprikást - e két nevezet örök harcot vív a különféle szakácsköny­vekben, de mi arra ne adjunk. Már az elkészítés módjára igen. Hozzávalók: Egy fiatal, de már jó húsos csirke, de semmiképpen nem tyúk, mert abból élvezhetetlen valami kerekedik. Kell még hozzá némi liszt, paprika, egy fej vöröshagyma, 10 dkg zsír, 4 dl tejföl, só, és ha van, 2-3 dl csontié. Ha nincs, víz is megteszi. Elkészítése: Régóta vitatott kérdés, mennyire aprózzuk fel a csirkét: elég a comb­ját csupán kettévágni, szintúgy a mellét és a hátát, avagy ezeket még tovább daraboljuk (vigyázva, hogy a csöves csont ne töijön). De gustibus non est disputandum, a vita eldönt­hetetlen. Mondjuk, vágjuk a csirkét mindent beleszámítva 8-10 darab­ba. A hagymát apróra vágjuk, eset­leg reszeljük, és a zsíron sárgára pi­rítjuk. Beleszórunk egy kanál édes­nemes fűszerpaprikát (egy csipetnyi erőset is meg szabad kockáztatni, de semmiképp sem sokat). Az sem baj, ha ekkor lehúzzuk a lábost a tűzről, oda ne égjen a paprika. Fél deci csöndét vagy vizet öntünk bele, jól elkeverjük, visszatesszük a tűzre, 3- 4 darab csirkét beleszórunk, és las­sú, de állandó kevergetés közben a húst kissé megpirítjuk. Ha ez meg­van, a húst kivesszük, másik adag­gal ismételjük meg a műveletet, míg valamennyi húsdarab sorra nem ke­rül. Ekképpen keletkezik az a bizo­nyos semmihez sem hasonlítható pörkölt íz. Ezzel meglévén, a húst mind beletesszük a lábosba, fölönt­jük csöndével vagy vízzel, és fedő alatt puhára pároljuk. Hol itt a paprikás? - kérdezhetnék, hiszen ez nem más, mint pörkölt. Ideje immár, hogy a zsíron pirított hagymás ételeket elhagyjuk - de azért még egyet hadd illesszünk a sorba: a Csáky-rostélyost. Ha hi­szi, ha nem, ez egy emlékétel, tisz­telői alkották Csáky Sándornak, a kiváló magyar szakácsnak, A XX. század szakácsművészete című je­les mű szerzőjének örök emléke­zetére. Hozzávalók: Természetesen rostélyos hús kell hozzá, annyi szelet, ahá- nyan eszik, olyan nagyok, amilyeneket kívánnak. Vegyünk alapul öt húszdekás szeletet. Kell még 10 dkg zsír, két fej vöröshagyma, 3 dl tejföl, 6 dkg liszt, ke­vés paradicsompüré, piros- paprika, só, 50 dkg lecsó, 5 tojás, 10 dkg füstölt szalonna és némi törött bors. Elkészítése: Először is tölteléket készítünk. A húsos szalonnát kis kockákra vág­juk, serpenyőben addig pirítjuk, míg a zsírját ki nem adta. Hozzáteszünk fél fej apróra vágón hagymát. Ha szép sárgára pirult, hozzátesszük a lecsót, megsózzuk, és kis ideig pá­roljuk. A tojásokat jól elkeverve rá­öntjük a lecsóra, és folyton keverve hagyjuk keményedni. Rászórunk két deka lisztet, jól elkeverjük, és fél­reállítjuk, hogy kihűljön. Ä rostélyos szeleteket vékonyra kivetjük, sóz­zuk, borsozzuk, közepére szétken­jük az ötfelé osztott tölteléket. A hús széleit ráhajtjuk a töltelékre, össze­göngyöljük hosszúkás alakúra, és át­kötjük őket zsineggel. A zsírt felol­vasztjuk, beletesszük az előkészített húsokat, és sütőben húsz percig süt­jük. Utána a zsírból kiszedjük, a vis­szamaradt zsírban világosra pirítjuk az apróra vágott maradék hagymát. Beletesszük a paprikát, a paradicso­mot, elkevetjük, visszahelyezzük a rostélyosokat, felöntjük annyi víz­zel, hogy ellepje, és befödve puhára pároljuk. Ha megfőtt, tejfölből és lisztből készült habarást öntünk hozzá, és még 10 percig főzzük. Egy mélyebb tál oldalára galuskát ra­kunk, mellé tesszük a rostélyosokat - amelyekről előbb természetesen levettük a zsineget -, és végül ráönt­jük a paprikás mártást. Ha már a rostélyos szóba került, folytassuk is azzal. Mégpedig a köz­kedvelt hagymás rostélyossal. Ké­szíthető ez az étel igen egyszerűen is, de engedtessék meg, hogy itt most az „igazi”, gondos munká­val készült változatot ismertes­sük. Hozzávalók: 1 kg rostélyos, 25 dkg zsír, kés­hegynyi törött bors, 2 fej vörös­hagyma, 2 evőka­nál liszt, só. Elkészítése: A húst felhasználás előtt 3-4 nappal ve­gyük meg, helyezzük pácba, és hű tőszekrényben pihentessük a fel használásig. A hozzáillő pác úgy készül, hogy a húst bors sál bedörzsöljük, mustárral bekenjük, és jól beolajozzuk, de nem sózzuk, majd alufóliába csa­varva tesszük hi­degre. Sütés előtt egy órá­val felszeleteljük a húst, kiveregetjük, megborsozzuk és be­olajozzuk ismét. Egy­másra rakva, letakarva egy óráig pihentetjük. A hagymát meg­tisztítjuk, karikára vágjuk, villával szétrázzuk, enyhén megsózzuk, és szűrőn át liszttel beporozzuk. Ser­penyőben felhevítjük a zsírt, erős tű­zön, villával való keverés közben ke­vés hagymát teszünk bele, és gyor­san megpirítjuk. Amint aranysárgá­ra sültek a karikák, szűrőkanállal ki­szedjük, és zománcos tepsiben szét­terítjük. Egymáson lenniük nem szabad, mert megpuhulnak, nem lesznek ropogósak. Ha a hagymaka­rikák sütését befejeztük, a zsírt át­szűrjük, a megsült karikákat mele­gen tartjuk. A zsírból annyit haszná­lunk, amenynyiben a rostélyost megsüthetjük. A hússzeleteket meg­sózzuk, lisztbe mártjuk, és közvetle­nül fogyasztás előtt mindkét oldalu­kat hirtelen pirosra sütjük. A meg­sült szeleteket tálra tesszük, rászór­juk a pirított hagymakarikákat, és pirított burgonyával tálaljuk. Ä hos­szú leírás ellenére is gyors, egyszerű étel, különösen, ha a hidegpácot el­hagyjuk. TOLTOTT HAGYAAA Mondtuk, hogy a magyar konyha a hagymát önállóan nemigen hasz­nálja, de olykor ez is előfordul. Pél­dául a halasi töltött hagyma eseté­ben. Hozzávalók: 10 közepes fej hagyma, fél kg borjú­hús, 10 dkg zsír, só, bors, petrezse­lyemzöld, egy gerezd fokhagyma, 25 dkg füstölt szalonna, 6 dl tejföl. Elkészítése: A megtisztított, lehetőleg egyenlő nagyságú hagymák felső negyedét levágjuk, a belsejüket kivájjuk úgy, hogy nagyjából egy centiméteres fal maradjon. Sós vízben óvatosan, hogy azért ne essen szét, ne túl pu­hára főzzük. A borjúhúst kockákra vágjuk, a kivájt hagymát apróra vág­juk, zsíron megpirítjuk, majd bele­tesszük az összezúzott fokhagymát, összevágott petrezselymet, a húst, megborsozzuk, és rövid lével to­kányt készítünk belőle. Utána az egészet megdaráljuk. A félig főtt hagymákat kiszedjük, ruhán meg­szárítjuk, és a darált tokánnyal meg­töltjük. Kivajazott tűzálló tálba rak­juk őket, mindegyik tetejére egy-egy vékony szalonnaszeletet teszünk, sűrű tejföllel bőven leöntjük, kevés pirospaprikával megszórjuk, és sü­tőben megsütjük. SALATAK ban nélkülözhetetlen a rántott pontyhoz. Elkészítése: Egy kilogramm héjában főtt krump­lit meghámozunk, és karikákra sze­leteljük abba az edénybe, amelyben majd tálaljuk is - hogy feleslegesen ne törjön. Kemény húsú krumpli va­ló hozzá, már ha ilyenhez hozzájut az ember. Másfél dl vízből 2-3 evőka­nál ecettel, 1-2 evőkanál cukorral, sóval salátalét készítünk, felforral­juk, és úgy öntjük a krumplihoz. Vö­röshagymát annyit teszünk bele, amennyit kívánunk, lehet egy-két- három fejet is, mindenesetre kari- kázva, a már kihűlt salátához. Akár törött borssal, akár paprikával, akár mindkettővel ízesíthetjük. Ne sokáig hagyjuk állni a kész salátát, mert a krumpli szétpállik a vízben. Legjobb 2-3 órával étkezés előtt elkészíteni. Megjegyezzük, hogy aki szereti, egy fej zellert is főzhet a krumpli mellé. Díszíthetjük zöldpaprikával és para­dicsommal, valamint szeletelt ke­mény tojással. Még egyszerűbb a hagymasaláta, de ebből már tényleg nem ajánlatos randevú előtt enni. Három szép fej li­la hagymát megtisztítunk, karikákra vágjuk, enyhén megsózzuk, meg­cukrozzuk. Három evőkanál olajba belefacsarjuk egy citrom levét, egy kávéskanál mustárral, paprikával jól összekeverjük, az egészet a hagymá­ra öntjük, óvatosan összekeverjük, és már kész is. Fogyasztás előtt érde­mesjói behűteni. HAGYMÁS KENYER Türelmeden gyerekek számára van kitalálva a hagymás kenyér, nehogy éhez vesszenek ebédig. Ez pedig úgy készül, hogy mikor kész a paprikás­hagymás zsír, ebbe kenyérszeletet mártunk, kivesszük, és vülával apró­ra vágott nyers hagymát szórunk rá. Megsózzuk, és már szaladhat is vele a gyerek játszani. Mindenesetre jó erre előre számítani, és a hagymával egy kicsit bővebben bánni. HAGYJMAS LANGOS * 40 Visszatérve a megbízhatóan honos ételek közé, két salátára hívjuk föl azok figyelmét, akik még nem isme­rik. Az első a krumplisaláta - amely nélkül magyar családokban nem­igen múlhat el a karácsony, egészen pontosan a szenteste. Máskor ritkán eszik, ezen az estén azon­Búcsúzóul természetesen tészta kö­vetkezik. Méghozzá lángos, amely igazán jól ismert magyar étel, amit az is mutat, hogy még Bécsben is Langos néven árulják, pedig ott alig­ha értik, hogy mit is jelent a szó. Ez a mi mostani lángosunk természete­sen hagymás, azért került ide. Hozzávalók: 40 dkg burgonya, 35 dkg liszt, egy fej vöröshagyma, 2 cikk fokhagyma, 2 tojás, 1 dkg élesztő, étolaj, só. Elkészítése: Egymaroknyi lisztet elkeverünk 1 dl langyos vízzel és az élesztővel. Me­leg helyre tesszük, és megkeleszt­jük. Közben a burgonyát héjában megfőzzük, megtisztítjuk és áttör­jük. A vöröshagymát és a fokhagy­mát megreszeljük, majd megkelt élesztőt és a tojások sárgáját a maradék liszttel, a burgonyá­val, a hagymával kissé megsózva alaposan öszszedolgozzuk. A tésztát negyed óráig pihentetjük, majd ki­szaggatjuk, és forró olajban a lángo- sok mindkét oldalát kisütjük. (Kis könyv a magyar hagymáról, Elek Lívia rajzaival. Corvina, 1989) Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: ízvilág, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom