Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-09 / 105. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 9. Nagyszünet Egy nyelvi osztály tanulóinak ez az igazi német környezetben eltöltött tíz nap nagy lehetőség a nyelv elsajátítására Weissenfels egy német kisváros, ahol tavasszal általában szörnyű az időjárás. „Majd mi magunkkal visz- szüka jó időt!“ - nevettünk, mikor a tavalyi iskolaév végén tudomást szereztünk a Bosch- programról. PÉNZ RÉKA A komáromi Selye János Gimnázium 2. D osztályos tanulói szinte egy pillanatig sem haboztak, hogy elfogadják a Goethe Gymnasium felkérését, hogy részt vegyenek a nemzetközi színházi rendezvényen, amely az adott nemzet egy-egy híres, a nép életében fontos szerepet játszó női személyiséget mutat be. Egy nyelvi osztály tanulóinak ez az igazi német környezetben eltöltött tíz nap nagy lehetőség a nyelv elsajátítására. Ezt tartottuk mi is a legfontosabb oknak, hiszen a jövőben bármikor szükségünk lehet nyelvtudásunkra. Nem utolsó sorban pedig egy másik nemzet kultúráját, életvitelét, szokásait is megismerhettük, így tehát a 2002/2003-as tanév kezdetén belevetettük magunkat a munkába. A választás, hogy kinek az életét mutatjuk majd be, volt a legnehezebb feladat, és sok héten át húzódott. Kutatómunkát végeztünk, előadásokat hallgattunk meg magyar női személyiségekkel kapcsolatban. Karácsony előtt döntöttük el végleg, hogy IV. Béla király lányának, Szent Margitnak legendáját do- gozzuk fel egy színdarab formájában. Nagy segítségünkre volt Kocsis István drámája, melynek szövegváltozatát mi magunk fordítottuk le német nyelvre. Ezután döbbentünk rá, milyen kevés időnk maradt a bemutatásig. Gyorsan kellett cselekednünk: jelmezvarrás, díszletkészítés, közben a szövegtanulás és magának a darabnak a színpadra vitele. Mindezek ellenére a próbák során fokozatos fejlődést értünk el. Végül elérkezett az indulás napja. A modern Szent Margit A komáromi gimisek Szent Margit legendáját dolgozták fel színdarab formájában (A szerző felvétele) Csehországon keresztül utaztunk, ugyanis Uherské Hradisté- ben felszálltak hozzánk a cseh gimnazisták, akik szintén részt vettek a programban. Az út 14 órás volt. Weissenfelsben vendéglátó családokhoz kerültünk, akiknek gyermekei szintén a program részesei voltak. Először kétségeink voltak: mennyire fogjuk őket érteni? De aztán ezek is eloszlottak, rájöttünk, hogy sokkal jobban meg tudjuk magunkat értetni, mintsem gondoltuk volna, és hogy a németek vendég- szerető, kedves emberek. A hét folyamán a próbákon még tökéletesíthettük a darabot. Közben megismerhettük a városka nevezetességeit: Novalis sírját, a St. Marion templomot, a szász választófejedelem kastélyát. Voltunk Berlinben a parlamentben, megnéztük a zeitzi katakombákat, és páran közülünk voltak Naunburgban és Lipcsében is. A péntek délelőtti összpróbán már egy kicsit izgultunk. Este a műsort rögtön mi nyitottuk, utánunk a csehek, aztán pedig a németek mutatták be kiválasztott személyiségeiket. Az előadás után rengeteg elismerést kaptunk a közönségtől. Odamentek főszereplőnkhöz, hogy gratuláljanak az alakításhoz, vagy épp a szép német kiejtéshez, tanárnőnknek pedig az egész darabhoz és a rendezéshez. Ez persze nagyon jólesett. Úgy éreztük, megérte a sok erőfeszítést és időfeláldozást. Sajnos nagyon hamar eltelt ez a tíz nap! Sokan új barátokra tettek szert, s reméljük, ezek a barátságok hosszú időre szólnak majd. Már most alig várjuk a német tanulók májusi viszontlátogatását, amikor itthon is előadjuk a színdarabokat. Egy biztos! Bármelyikünk sajnálhatta volna, ha kihagyja ezt az utat. Sokat tanultunk: elsősorban német nyelvből, de a program kidolgozása során emberismeretből és toleranciából is. VIGYORGÓ A Gumikéz színház előadását láthatják (vicclap.hu) Szuperhős- Hogy hívják a vallásos szuperhőst?-Ámen. Mocskos Feleség az ágyban a férje fülét harapdálja:- Drágám, súgjál a fülembe valami mocskosat!-Konyha... Újdonsült félj Egy fiatal házaspár éppen visz- szatérve a nászútról meglátogatja a háziorvost. Panaszkodik a férj:- Doktor úr, már több mint két hete házasok vagyunk és még mindig nem tudom, mit kell csinálni.- Na jó, figyeljen ide! A doktor mondja a feleségnek, hogy vetkőzzön le és feküdjön le a díványra — ő is levetkőzik és bemutatja a férjnek, mit kell csinálni.- Szóval megfigyelt engem? Minden világos?- Igen doktor úr - csak azt nem tudom, mit kell csinálni, ha maga el van foglalva! Vezér- Hogy hívják a világtalan vezért?-VakOnd. Macskakaparás Az egészségügyi kongresszuson egy orvos készülődik a beszédéhez. Forgatja a kézzel írt jegyzeteit, de rádöbben, hogy nem tudja elolvasni a saját kézírását. Ezért aztán így kezdi a mondó- káját:- Hölgyeim és uraim! Van önök között gyógyszerész? Ősi kelta receptek a tananyagban? Mit érez a gyerek, aki családjával kuporog a óvóhelyen? Nem is olyan könnyű kiigazodni a történelem rejtekútjain A lányok tanulj anak meg horgolni? MAGYAR HÍRLAP A tavaszi olasz tartományi választások közeledtével az Északi Liga új iskolareformot javasolt a Pó folyó menti Padania Köztársaság területén, ahol a kisdiákoknak az olasz nyelv és történelem helyett kelta őseik konyháját és szokásait kell megismerni. Tízezer darab új szótár és nyelvtankönyv érkezik hamarosan Lombardia tartomány iskoláiba, lumbárd dialektusban. Az Északi Ligának elege lett az olaszul beszélő általános iskolásokból, akik angolt tanulnak idegen nyelvként. Szerintük mindenekelőtt földjük ősi nyelvét kell beszélniük: a kelta eredetű lumbárdot. A cél, hogy a gyerekek kelta legendákat olvassanak, ismerjék meg az ősi hagyományokat, a lányok tanuljanak horgolni és lombardiai ételeket főzni, a fiúk pedig gyógyfüveket gyűjtsenek, és ismerjék hatásukat. Az Északi Liga így kíván fellépni a globalizált világ kultúra- tipró veszélye ellen. A kelták ősi kultúrájának egyik bizonyítéka (google.com) Háború az oviban is? SZERENCSÉS NÓRA Nem, sajnos ez a cikk nem két kisfiú közötti harcról szól, akik ugyanazért a kislányért vannak oda. Ez annál sokkal komolyabb. Saját unokaöcsém, aki jelenleg a nagycsoportos óvodások vidám életét éli, nos ő ébresztett rá, hogy már az óvodában is állandó téma a háború. Kis barátaival nem arról beszélget, hogy milyen mesét nézett tegnap a tévében, vagy hogy mennyit nevetett, mikor testvére játszott vele. Nem, az oviban is a kemény és hideg VALÓSÁG van napirenden. Gyakran használt szavaik közé tartoznak a harc, háború, ellenség, halottak. Mikor a minap leutaztunk hozzájuk, az orrom alá dugott egy rajzot. Ennyit mondott róla: ez a bácsi menekül a háború elől. A lap oldalán sok lyukat lehetett látni. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi történt a lappal (remélve, hogy azt így gyártották), azt mondta, hogy azért lyukaszt- gatta ki, mert lőttek is. Mindezt egy nagycsoportos ovis kisfiú szájából igencsak szörnyű volt hallani. Még magamat, 14 évesen is igencsak „kicsinek” tartom ahhoz, hogy meg kelljen értenem az ellenségeskedést, nemhogy egy 5-6 évesnek. Óriási baj a kicsiknél, hogy nem tudni, milyen mély nyomot hagy bennük a háború, melyik fogja fel egy műanyag katonákkal játszott .játéknak”, és melyik tudja már ilyen korban, mi is a borzalom. Amit persze nem kellene, és nem szabadna ismernie. Bele se merek gondolni, hogy ha már egy viszonylag kívülálló ország ovisa fejébe is az kering, hogy egy rajzlapra nem virágokat, hanem menekülő embert rajzol, akkor mit érezhet egy olyan kislány vagy kisfiú, aki a családjával kuporog egy föld alatti rejtekhelyen, és rémülten hallgatja a bombák becsapódását. Én személy szerint gyűlölöm a háborút, és úgy gondolom, nem igaz, hogy nem lehetett volna a problémákat békés vagy békésebb úton elintézni, de szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Én még mindig remélem, hogy sikerül kompromisszumot kötni az országoknak egymással, és nem kell másoknak is belefolyni az értelmetlen öldöklésbe, mert ahogy magamat ismerem, elsők között om- lanék össze, de nem testileg, hanem inkább lelkileg. Nem értem az ellenségeskedést (Képarchívum) Furkósbottal Európába? KÖNYVAJÁNLÓ Szvák Gyula szerkesztette azt a kötetet, mely I. (Nagy) Péter történeti szerepének értékeléséhez nyújt elengedhetetlen segítséget. Rendhagyónak tekinthető könyv, mely követőkre vár. Kevéssé megszokott jelenség, hogy viszonylag régen megjelent könyvet ajánl valaki az olvasóknak. Szvák Gyula szerkesztette azt a kötetet, mely I. (Nagy) Péter uralkodását mutatja be érvek és ellenérvek segítségével. Különböző szempontok szerint csoportosította a véleményeket, párhuzamosan tálalva a pozitív és negatív értékítéleteket. Már a cím is sejteti ezt a szerzői, szerkesztői fogást: Furkósbottal Európába? A -kérdésre diákosan egyértelműen tudjuk a választ, de már első olvasatra is sejtjük, érezzük, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Á szerkesztő többet vár el az olvasótól, nemcsak olvasásra buzdít, hanem párbeszédre - a szerzőkkel és Nagy Péterrel. Az értelmezéshez szükséges alapvető információkat és némi magyarázó megjegyzést kapunk ugyan, de a többi már erőteljesen rajtunk múlik. Épp emiatt hívjuk fel a figyelmet erre a sokatmondó kis kötetre, mely alaposan megdolgoztatja az olvasót, aki kapkodhatja fejét egyik fejezetről a másikra. Időnként az az érzése támad, hogy egy-egy találó érv vagy éppenséggel ellenérv hatására kicsúszik a lába alól a talaj. Történeti munkáknál általában konzekvens gondolatmeneten haladunk végig, együtt gondolkodunk a szerzővel, majd összegezzük magunknak az olvasottakat, s eldönthetjük, hogy miben egyezik a véleményünk, mérlegelhetjük, hogy mennyiben változtatta meg addigi felfogásunkat, mennyi új ismeretre tettünk szert. I. Péter és Szvák Gyula együttműködésének az a hozadéka, hogy egy kis időre meginog a talaj a lábunk alatt, a történelmet a maga képlékeny voltában érezhetjük. A történelem érzékszerveink által hat, s mintegy a szó eredeti értelmében vett esztétikai kategóriává válik. Szemléletek egész sora tárul elénk, melynek eredményeképp a biztosnak hitt történeti tudatunk komoly próbának vettetik alá. Az utolsó oldalaknál már kezdjük belátni, hogy nem is olyan köny- nyű megfelelni az uralkodói elvárásoknak, nem is olyan könnyű kiigazodni a történelem rejtekútjain - még retrospektív módon sem. Ez is a szembesülés, katarzis egyik módja?! Számos vitatott személyisége van a történelemnek, akikkel kapcsolatban még nem készültek ilyen kötetek. Pedig minden bizonnyal haszonnal forgathatnánk őket - diákok és tanárok egyaránt. Akkor talán azt is elhinnénk, hogy nem a történelem uralja tetteinket, hanem tetteink formálják a történelmet. (Szvák Gyula: Furkósbottal Európába? Uj Géniusz, 1989) (he) Számos vitatott személyisége van a történelemnek, akikkel kapcsolatban még nem készültek ilyen kötetek.
