Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-09 / 105. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 9. IZVILÁG Babareceptkönyv, mely szívből íródott, és a címe is kedves: Egyél, kicsim! Mitől nő nagyra a kisember dern szakácskönyv.” A lektor Dr. Goldschmidt Béla egyetemi ma­gántanár, az egyik budapesti kór­ház gyermekosztályának osztály- vezető főorvosa. Azt gondolom, ha ő ezeket a recepteket jóvá­hagyta, akkor nincs okom az ag­godalomra. Bevallom, amikor először átlapoztam a könyvet, kissé csalódott voltam. Én recep­tek tömkelegét vártam, ehelyett pedig kaptam néhányat és egy zsáknyi fotót (meg kell hagyni na­gyon szépeket). Később még egy­szer átlapoztam a könyvet, és még egyszer bele-beleolvasva, az első rossz benyomás lassan el­tűnt. Mára már, néhány hónapnyi használat után, csak a legjobba­kat mondhatom el róla. Lássuk csak: rögtön egy tanács - együnk színek szerint! Mert „minél erő­teljesebb színű egy zöldség vagy gyümölcs, annál gazdagabb a szí­nét előidéző pigmentekben, va­gyis annál egészségesebb. A paraj magasabb pontot kapna képzelet­beli skálánkon, mint a saláta.” Azután az ételpiramis, hogy tud­juk, miből kell enni a legtöbbet, és mi fogyasztható csak alkal­manként. A táplálék összetevői­nek a leírása, mert azért azt sem árt tudni, mit miért együnk, és hol, miben keressük azt a vala­mit. Vitamint és társait. Néhány szó az ételallergiákról - nagyon fontos megjegyezni például azt, hogy az ici-pici kedves kis mogyo­ró is lehet allergizáló hatású, né­ha életveszélyes tünetekkel. És a 34. oldalon megtaláltam, amit akartam. A „4., 5., 6. hónaptól adható” című listákat. Azután következnek maguk a recep­tek. Itt nem csak a magyaros csirkés sütőtökpüré zöldbor­sóval található, hanem az indiai dhal és a klasszikus angol marharagu is. És ez még csak a hatodik hó­nap után... A kilencedik után már ehet a gyer­mek csirkemellet zöld­séges sajtöntettel és bolognai rakott húst is. Kissé gyanakod­va nézem ebben a korban a gombás recepteket, de ha egyszer a doktor úr jóváhagyta... Az egyéves ba­bának már SZŐCS HAJNALKA gyakran ellentmondásos, mert az a fránya tudomány három év alatt is képes volt annyit fejlődni, hogy amit akkor adhattam a lányomnak, azt ma már a fiamnak nem szabad. Valamit azért még- \ is csak kell ennie a gye­reknek, még ha nem töl­tötte is be a ki tudja há­nyadik ikszet, ik- szecskét. Aztán a karácso­nyi rohangálás közben meg­akadt a sze­mem egy cikken, amely egy könyvet említ. Receptek 6 hóna­postól 6 éves korig. Apósom el is utazott érte Magyarországra, a százhatodik könyvesboltban rög­tön rá is akadt. Mint utóbb kide­rült, van keletje a könyvnek, hi­szen e téren nagy az űr. A könyv lektora is utal rá ajánlásában: „A könyvesboltokban járva megle­pődve tapasztaljuk, milyen nagy kultusza van a gasztronó­mia művészetének. A legkü­lönfélébb csoportosítású és tematikájú szakácskönyvek hosszú méterszám sora­koznak a polcokon. Kap­hatók alapanyag-orien­tált, országok, nemze­tiségek, ételfajták, •'zek, sőt még beteg­ségcsoportok sze­rint is összeállított ételrecéptköny- vek. Ami nem ta­lálható, az a legfiatalabb korosztály, a csecsemők és a kisgye­rekek táp­lálkozási igényeit kiszol- g á 1 ó m o ­P ár hónappal ezelőtt beköszöntött ná­lunk a második babakajakorszak. ■ hh Ez az az időszak, amikor kisbabánk áttér a tejről valami másra (is). Az első ilyen korszakunkat kb. három évvel ezelőtt éltük meg lányunk ré­vén. Kezdő anya és szakácsnő lévén akkor nagyon nagy bajban voltam. Jöttek is a rokonok a tanácsokkal, meg az idevágó irodalommal, de menet közben kiderült, hogy a zöme már elévült. Igaz, ma is azokat a vi­taminokat, ásványi anyagokat tar­talmazza a répa, mint húsz éve, de közben fejlődött a tudomány, és a tudósok rájöttek, hogy mégsem az a legjobb a porontyunknak, ha már két hónapos korban leveskével etet­jük. Sok tanakodás és kutakodás után sikerült ugyan beszereznem egy szlovák nyelvű szakácskönyvet, amelyet egy diétás nővér írt, így szakértelemben nincs hiány, de rö­vid idő után kiderült, hogy ezek az ételek valahogy ízetlenek számunk­ra. Mert azt az elején elfelejtettem mondani, hogy amikor babakaja van, akkor a felnőttek is azt eszik, mert azért annyi időm még sincs, hogy mindenki szája íze szerint főzzek. A baba meg, ugye, azért mégsem eheti a jó zaftos, csípős, egyszóval magyaros, és valljuk be, sokszor egészségtelen „felnőttes” ételeket. Ak­kor régen naivan úgy gondoltam, majd a második gyereknél milyen könnyű dol­gom lesz! Addigra kitanulom a bébi­szakács mester­séget. Hát nem! Manapság jobban el va­gyok vesz­ve, mint ré­gen. Túl sok az infor- m á - c i ó, /A*/* <.;•** \ttm, Butlahtixi U Egyél, kicsim! Egészséges eleiek ~ egészséges gyerekek 6 hónapi),siói 6 éves korig / Csodaország zöldségragu, rizottó, spagetti is jár. Meg párolt lazacfiié kaliforni­ai paprikával. És hogy a kis ínyen­cek se szomjazzanak, jöhet a szedres joghurtital. A „18. hónap után kisemberré növünk”, már jól csúszik a csirkerablóhús zöldsé­ges kuszkusszal, vagy az ínyenc pulykaburger sült zöldpapriká­val. És ez így megy tovább egé­szen hatéves korig. Mindezekből úgy tűnhet, ez a könyv telis-tele van flancos étkekkel, de hát a spenót is előkelőbbnek tűnik, ha parajnak mondjuk. Ezek a hang­zatos és körülíró nevekkel ellátott ételek a felnőtt számára is nagyon ízletesek. Mert ha sózni még nem is, de bátran lehet fűszerezni. És ami szintén nem elhanyagolható szempont, gyorsan készen van­nak. Na jó, van köztük, mely egy óránkat is lefoglal, de például a finom tojáskrém paradicsommal csak néhány percet vesz igénybe, íme: Kell hozzá egy friss, kemény to­jás, 2 dkg vaj, 1 hámozott paradi­csom, 2 dkg kemény sajt. Felol­vasztjuk a vajat, és a feldarabolt paradicsomot 2 percig pároljuk rajta. Mikor levet ereszt, levesz- szük a tűzről és addig keverjük benne a sajtot, amíg az fel nem olvad. A főtt tojásról eltávolítjuk a héját, villával összetörjük és a paradicsomhoz adjuk. Pirítós pál­cikákat adunk hozzá. Ennyit az ételreceptekről. A végén még szeretnék szólni a szerzőről. Balogh Anitának hívják, és van egy kislánya, Tünde. Valójá­ban őmiatta íródott ez a könyv. Amikor a kislánynak a szilárd táp­lálékra kellett áttérnie, az anyuká­ja elbizonytalanodott, mert „a ha­gyományos magyar konyha a ba­báknak a főzelékek széles skáláját kínálja, én meg nem tudok igazán jó főzeléket főzni. De akkor mit is és mennyit és mikortól adhatok a kislányomnak?” Összegyűjtötte te­hát a recepteket, megfőzte az ételt, Tünde végigpróbálta a fogásokat, és bizonyára ízlettek neki, ha beke­rülhettek a könyvbe. Amely szívből íródott, és a címe is kedves. Hogy hangzik? Egyél, kicsim! ÉTELTÖRTÉNELEM Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek - 25. VALÓDI MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácsköny­ve, melynek receptgyűjtemé­nye izgalmas kalandot jelent­het a ma háziasszonyának. Amellett, hogy változatos főz- nivalót talál benne, kortörté­netnek is igen érdekes. Ebből olvashatnak szemelvényeket korhű nyelvezetben és helyes­írással. Töltött fehérpecsenye Vegyünk 2 kiló, lehetőleg vastag, fehérpecsenyét; éles késsel vágjuk ki közepéből a húst. A gömbölyű pecsenye hártyás külső része a mennyire lehetséges, vékony zacs­kó forma legyen. Az ebből kivágott pecsenyét tegyük deszkára és vag­daljuk jól meg; továbbá aprítsunk még a pecsenye közé 10 deka fe­hér szalonnát és három keményre főtt tojást is. Tegyünk e töltelékbe: egy kávés kanál tört borsot, sót, kevés apróra vágott czitromhéjat, és egy késhegynyi tört szerecsen dió virágot; a tölteléket egy egész nyers tojással gyúrjuk jól össze és tömjük meg vele a nyers fehér-pe- csenyezacskót. Ha tele tömtük, varrjuk be czérnával a végét. A húst sózzuk meg és kevés borssal is hintsük be; tegyük egy kanál zsírral együtt lábasba, öntsünk még reá néhány kanál vizet is. Gyakran megforgatva pároljuk egy óra hosszáig, hogy minden oldala piros legyen. Ha a külső hús puha, lehet tálalni; de felvagdalni csak közvetlenül a tálalás előtt szabad. Szép, vékony szeletekbe vágjuk; egymás mellé csinosan rakva, hosszú tálban szokás tálalni. Köritsük párolt vegyes zöldséggel. Szénen, illetve rostélyon sült (Fleck) Ehhez egy kiló, lehetőleg fiatal marhából dagadót, vagy a vesepe­csenyének bőrös, leppentyüs ré­szét használjuk, mert ez éppen ilyennek való, igen jó és puha pe­csenye. A takarék tűzhelyből szed­jünk ki a tűzhely lapjára egy jó nagy rakás parázs-szenet. Egy e czélra készült, alacsony, négy lá­bon álló dróthálót tegyünk a pa­rázs-szénre. A drótháló, (melyet akármelyik drótostót pár hatosért megcsinál) legyen körülbelül 25 czentiméternyi s négyszegletű for­mája. A húst daraboljuk fel tá­nyérnyi nagyságuakba, sózzuk meg és rakjuk a szén felett lévő dróthálóra egy sorjában. A drótháló alatt folyvást élesszük a tüzes szenet, mert ha folyvást erős tűzön nem sülhet, elromlik a pe­csenye. Ha a pecsenye egyik fele szép pirosra sült, villával fordítsuk meg; ha mind két fele megpirult, szedjük le csinos apró, fehér desz­kákra. Tányér helyett minden sze­mélynek egy ilyen deszkán szokás e húst feltálalni, hogy ki-ki maga tetszése szerint vagdalhassa fel, azon forrón fogyasztván el. Papri­kát, sót kell egy-egy kávés kanál­lal minden személy számára a deszkácska szélére önteni. Sütés­kor rendkívül füstöl és kellemet­len szagot terjeszt; azért, ha csak lehet szabad helyen kell ezt sütni. Férfiak által nagyon kedvelt étel ez. Lehet ezt sütni juh-dagadóból is; az sokkal puhább; de lehet szép, nagy marha- rostélyosból is készíteni. Ha kövér a hús, annál jobb. Marha-pecsenye­gombócz Egy kiló marha-pecsenyét vagdal­junk meg nagyon apróra. Azalatt 10 deka rizskását sós és zsíros vízben főzzünk meg; és kihétve tegyük a vagdalt pecsenyéhez, fűszerezzük egy kávés kanál tört borssal, fél czitromnak reszelt héjával és sóval. Vagdaljunk még bele 15 deka szép fehér szalonnát is. Miután jól összegyúrtuk két egész nyers tojással, formáljunk belőle tojásnyi nagyságú gombóczokat. Ha mindez készen van, a deszkán kissé lapítsuk meg, hogy könnyebben átsülhes­senek. Végül nem igen sok, de forró zsírban süssük ki. Ennek a levébe tejfelt és czitrom-levet is lehet tenni, de tejfel nélkül is tá­lalhatjuk; makkaronival, vagy tarhonyával köritsük. Vagdalt marha­pecsenye Tegyünk deszkára egy kiló mar­hapecsenyét, és fél kiló kövéres sertés-hússal együtt vagdaljuk jól meg. Vigyázni kell, hogy semmi inas, vagy csomós rész ne marad­jon benne. Akkor két zsemlyét áztassunk meg hideg vízben, és csavarjuk jól ki a vizet a zsemlyéből. Csak ha a zsemlye már teljesen víztől mentes, akkor gyúrjuk úgy össze, mintha tészta lenne; tegyük ezt a megvágott pecsenyéhez; ugyanakkor te­gyünk a húsba egy kávés kanál sót, egy kávés kanál tört borsot, egy kávés kanál igen apróra vá­gott vereshagymát és két egész nyers tojást. Ezt a vegyüléket ad­dig gyúrjuk, mig a fűszerek és a zsemlyerész egészen elkeveredik a hús között. Ha ez megtörtént, egy tepsit kenjünk ki fagyos zsírral és hintsük meg annyi liszt­tel, a mennyi a zsírra tapad. A húst gyúrjuk csinosan formálva, hosszúkás henger alakba; tegyük bele a zsíros tepsibe, egyenges­sük el úgy, mintha tészta lenne. Felül kenjük be fagyos zsírral és hintsük be liszttel. Azután tegyük a forró sütőbe; időnként locsol­juk meg zsíros vízzel. Fél óra alatt pirosra süthetjük. Ha készen van, a levébe önthetünk savanyú tejfelt; ezzel is forraljuk kissé. Tá­laláskor szép, vékony szeletekbe vagdaljuk fel. Hosszú tálban rak­juk úgy egymás mellé a szelete­ket, mintha egész darab pecsenye lenne. Díszítsük ezt felül czitrom szeletekkel és öntsük alá a saját tejfeles levét; de ugorkát adva mellé, tejfel nélkül is készíthető. Borjú-szelet Borjú-szeleteket csak a borjú felsár-részéből lehet szépet és jót készíteni. Két kiló felsár pecse­nyének szedjük le minden inas és kövéres részét; vagdaljuk azt fel csinosan, egyenlően hosszúkás szeletekbe; deszkán fakalapáccsal verjük ki, de nem nagyon erőssen, mert elrongyo- sodik s úgy nem szép. Minden egyes szeletet sózzunk meg, mártsunk lisztbe és süssük ki nem sok, de igen forró zsírban, hirtelen. Mind a két felét gyorsan pirítsuk meg a forró zsírban és ha lehet, azonnal tálaljuk, mert csak akkor igazi jó izü. Köritsük tarho­nyával, burgonyával, vagy párolt rizskásával. Tálaljuk hosszúkás tálban. Borju-vesés Vegyük 3 kiló gyönge borjúból a vésés részét, mossuk azt meg, sóz­zuk be és felül hintsük meg apróra tört borssal. Kénjükbe fagyos zsírral, és igy tegyük tepsibe sülni. Ha néha megfordítjuk a tepsivel együtt, egy óra alatt megsül. Mi­kor nagyon sül, egy kevés vizet is önthetünk alá, nehogy megfüstölődjék. Tálalni a megsü- lés után frissen kell, nehogy elromolják. Hosszú tálban szép szeletekbe vágva, szorossan egy­más mellé illesztve rendezzük el és köritsük káposzta-salátával, vagy esetleg burgonyával. Borjú-pörkölt Ehhez használhatunk húst a borjú elejéből éppen úgy, mint a bordás részekből. Vagdaljunk össze 2 kilót nem igen apró darabkákba; mos­suk azt meg és tegyünk egy lábas­ba tojásnyi zsírt. Ha ez a zsir forr, vagdaljunk fel apróra egy nagy fej vereshagymát és tegyük a forró zsírba; továbbá tegyünk bele egy bádog-kanál szép veres paprikát is. Később a felvagdalt borju-hust is tegyük a paprikás zsírba, majd sózzuk meg, egy pár kanál vizet is öntsünk bele és fedő alatt kavarva, pároljuk egy fél óráig. Ha elég pu­ha, tálaljuk ki hosszú tálba; felvert galuskával vagy pirított burgonyá­val adjuk asztalra. Borju-tokány Ehhez a borjúnak bármely részét lehet használni. Vegyünk 2 kiló borju-hust és vagdaljuk fel apró darabokba. Egy lábasba tegyünk egy tojásnyi zsírt; ha a zsir forró, tegyük bele a megmosott borju- hust; sózzuk meg, fedjük le és né­ha kavargassuk fel. Amikor már majdnem egészen elfőtte a vizet, tegyünk bele 6 nagy fej, vékony laskába vagdalt vereshagymát. Mi­kor a hús a hagymával együtt pi­rulni kezd, vegyük le és tálaljuk fel. A tokány csak úgy jó, ha alig kezd a hús pirulni - inkább fehér legyen mint piros. Hosszú tálban burgonyával körítve tálaljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom