Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

2003-04-25 / 95. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 25. KOMMENTÁR A kampány láncszemei TÓTH MIHÁLY Tőrőlmetszett pártállami szakkifejezésekkel kezdem: agitáció és pro­paganda. Mindkettő hallatára libabőrös lesz az ember háta. Szellem­idézéshez folyamodtam, mert ahogy közeledünk az EU-csatlakozási népszavazás időpontjához, a tömegtájékoztatásban úgy szaporodnak azok a megnyilvánulások, amelyek vészesen hasonlítanak a meggyő­zés kora pártállami gyakorlatához. Az volt erre jellemző, hogy a figyel­met a már egyébként is meggyőzőitek meggyőzésére összpontosítot­ták. Kissé ironikusabban: azokat győzködték elsősorban, akik egzisz­tenciájukat a pártállam létének köszönhették. A kampányra előirány­zott összeg újrafelosztásával kellene kezdeni, mégpedig a klasszikus mérnöki tudományoknak ama tételéből kiindulva, hogy a lánc szakító­szilárdsága a leggyengébb láncszemen múlik. A hazai politikai „lánc­kovácsok” rendületlenül vastagítják a már beindult kampány során ál­taluk produkált (agitációs) láncszemeket, és ügyet se vetnek arra, hogy a május közepén terhelésnek kiteendő láncnak vannak vészesen gyenge szemei. Egy gráddal se csökkenne, hanem növekedne a meg­győzés hatékonysága, ha a kampánypénzből már egyetlen krajcárt se költehének a rendszerváltás nyerteseinek vagy legalább „nullszaldósa­inak” megnyerésére. A népszavazás pillanatáig minden szlovákiai po­litikus, minden újságíró, sőt, úgy is mondhatnám, hogy minden nadrá- gos ember összes megnyilvánulása hatással lesz a voksolás kimenete­lére. Érdemes e vonatkozásban szemügyre venni a napilapok utóbbi héten megjelent számait. Mit gondoljak arról a kormánypárti hon­atyáról, aki néhány héttel a plebiszcitum előtt csak annyit tud felsorol­ni a rendszerváltás és az Európába készülődés vívmányairól, hogy: szabadon utazhatunk, szabadon véleményt nyilváníthatunk, szaba­don kereshetünk magunknak munkát, szabadon... Ez a parlamenti képviselő se erőlteti meg magát, pedig egzisztenciáját a rendszervál­tásnak köszönheti. Különben még ma is nebulókat oktathatna, havi ki­lencezerért. Polgári társadalomban ha nyilvánosságra kerül egy hír, nincs az a hatalom, amely terjedését megakadályozná. Kevés érték van, amelynek védelmezéséért kész lennék vérem ontani. A sajtósza­badság ezek közé tartozik. Ennek ellenére most sokért nem adnám, ha egy jelentéktelennek tűnő újsághírt szerkesztőségeink a népszavazás napjáig jegeltek” volna. A hír lényege: a Brüsszelbe vagy más nyugat­európai központokba delegálandó képviselőinknek több mint 10 ezer korona napidíj jár. Engedje meg az olvasó, hogy az ilyen újsághír ter­jesztésének EU-kampány alatti célszerűségéről részletesebben ne mondjak véleményt. Az 50 százalékos küszöb átlépését nem azok ve­szélyeztetik, aki eleve és tudatosan ellene vannak a csatlakozásnak. A kudarc azok miatt kísért, akiknek már arra se telik, hogy megvegyék az újságot. Nem az ellendrukkerség motiválja őket. A nyomor miatt váltak közömbössé. Hozzájuk kellene emberi hangon szólni. JEGYZET Kender bilincsben MOLNÁR NORBERT Május negyediké a kender felsza­badításának napja - Magyaror­szágon neves személyiségek szállnak harcba a marihuána dekriminalizálásáért. Kenderbe verik a prűd beidegződéseket, lu­fikat eregetnek, hogy a cannabis Isaura sorsára jusson, fosszák meg bilincseitől, szabaduljon fel. A marihuána tiltása ugyanis nem más, mint társadalmi beidegző­dés. Ahogy a rabszolgaságot eltö­rölték, az alkoholtilalmat felol­dották, a papi házasságokat meg­engedték vagy meg fogják enged­ni, az abortuszt lazábban kezelik, valószínűleg a light drogokat is leveszik a kokólistáról. A kérdés, hogy előbb vagy utóbb. Hollandia elindított valamit, Belgium és Nagy-Britannia kullog utána, Ma­gyarországon az élőbbért olyan személyiségek állnak ki, mint Konrád György író vagy Jancsó Miklós filmrendező. Fontos a má­jusi akció céljának megfogalma­zása: nem a legalizálásról van szó, hanem arról, hogy aki elszív egy marihuánás cigarettát, még nem bűnöző. Körülbelül úgy­vagy még kevésbé - mérgezi ma­gát, mint egy alkalmi dohányos vagy alkalmi alkoholfogyasztó. Számtalanszor leírták már: a ma­rihuána negatív hatása a társada­lomra sokkal kisebb, mint mond­juk a legalizált drogoké, értsd al­kohol, vagy pedig ugyanolyan a hatása, mint a cigarettáé, a nyug­tátoké stb. Teljesen egyetértek a negyedikéi műsorvezetőjével, Till Attilával, aki szerint a képvi­selők beviszkizve (értsd legális kábítószer hatása alatt) hoznak olyan törvényeket, amelyek ev­idensen diszkriminálnak. Része­gen lehet nagyokat mosolyogni, befüvezve büntetendő. Nálunk ezt a kérdést kártékony hallga­tásba burkolják. Aki megszólal, az gyanús, ha egy miniszter be­vallja, hogy már kipróbálta a fü­vet, rövid megvetéssel büntetik, majd gyors tussolás következik. Mint minden ciki kérdésben, eb­ben is a nyolcszázalékos nép­szerűségnek örvendező begyö­pösödött kereszténydemokraták diktálják a tempót. Pedig május negyediké nem is a cannabis fel­szabadításáról szól, hanem az esztelen alibizmus, a megmagya­rázhatatlan prüdéria, a zsigeri gondolkodás sutba vágásáról, a kor rezzenéseinek tudomásul vé­teléről; és persze a kemény dro­gok visszaszorításáról. FIGYELŐ FINANCIAL TIMES Most már a brit kormányfő sem törekszik a brit eurócsatlakozás- ról szóló népszavazás belátható időn belüli megtartására, mivel pénzügyminisztere arra a követ­keztetésre jutott, hogy a közös va­luta meghonosításához szabott gazdasági feltételek zöme nem teljesült - írta a vezető londoni üzleti lap. Szerinte Tony Blair mi­niszterelnök csendben már ko­rábban lemondott arról, hogy az idén megrendezzék a brit euróre- ferendumot, de arról nem, hogy a döntést még ebben a parlamenti ciklusban meghozzák. Gordon Brown pénzügyminiszter elutasí­tó értékelése azonban való­színűtlenné teszi azt is, hogy jövőre kiírják a népszavazást. A brit kormány mandátuma elvileg 2006-ig tart, de Londonban tény­ként kezelik, hogy már 2005-ben megtartják az újabb választáso­kat. A Financial Times értesülése szerint a pénzügyminiszter által már két-három héttel ezelőtt Bla­ir elé letett értékelés az eurócsat- lakozáshoz megszabott öt átfogó gazdasági feltétel közül négyet nem teljesültnek minősít, és csak a legkevésbé jelentősről - a csat­lakozásnak a londoni City pénz­ügyi szolgáltatói iparára gyako­rolt várható hatásáról - állapítja meg, hogy az nem aggályos. A je­lentés ugyanakkor megkérdőjele­zi, hogy az euróövezeti gazdasá­gok elég rugalmasak-e a közös pénzügypolitika elviseléséhez.- Drágám, ma legalább olyan teljesítményt nyújts, mint amilyet te vársz a jégkorongozóinktól! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ PRAVDA Bár Csáky Pál tisztában van azzal, hogy a népszavazásig már csak mintegy négy hét van hátra, nin­csenek álmatlan éjszakái. A EU- csatlakozásért is felelős miniszter­elnök-helyettes szerint helytelen volt a magyarországi EU-kam­pány, mert túl korán kezdték, s túl sok mellékes dologról beszéltek. Ő a szakértők és a két reklámcég ta­nácsaira hagyatkozik, akik-ame- lyek szerint nem szabad korán kezdeni a kampányt. Attól sem fél, hogy az emberek nem igazán tud­nak még sokat az Európai Unióról. Szerinte a lakosságnak is lépése­ket kellene tennie az informálódás felé, például nyugodtan felhívhat­nák a díjmentes EU-vonalat. Az őt megkérdező Pravda napilapot is erős kritikával illette; úgy látja, a kampányról és az előkészületekről nem reálisan tájékoztatja a lakos­ságot, s az ellenzéki pártokhoz ha­sonlóan pánikhangulatot kelt az újság. Nem érzi úgy, hogy a kam­pányban még valamit korrigálni kellene, de korábban nyitott volt minden építő kritikára. A kam­pány és az azt megelőző politikai döntések hibáiról csak május 18- án kíván beszélni, de akkor biztos lesz mit mondania. A leckét már minden diktátor megtanulhatta, s ezt bizonyítja, hogy már Damaszkusz is a damaszkuszi úton jár Egy, csak egy legény van talpon... ... a vidéken, ameddig a szem ellát e globális világpo­litikában. Kinek a szobra döntve, kinek - a háború el­leni - érvei, Bush nagyhatal­mi ellenlábasai mindeneset­re megroggyantak. AVAR JÁNOS Chiracon és még inkább Schröde- ren már hazai porondon is számon kérik a túlzásba vitt dacolást, Pu- tyin is fut a Szaddámba ölt pénze után. Összefogva az Európai Unió papírforma szerint lehetne ellen­pólusa Amerikának, de Bush ép­pen a háború előestéjén bizonyí­totta be, hogy ez az egység nem jö­het létre Amerika-ellenes alapon. Miáltal Európa egyelőre és még so­káig legfeljebb csak papírtigris. S ekként ez a Szent(eskedő) George még a legyőzendő sárkányokat is szinte tetszése szerint jelölheti ki magának. S netán fogja is, mert az sem ta­gadható, hogy az elnök beleszere­tett a főparancsnok kétségtelenül hálásabb szerepébe. Pártja őt (ki mást?!) jövőre újrajelölő konven­cióját is képes volt szeptember elejére kitűzni a szokásos augusz­tus vége helyett, s nehogy valaki a jelképes üzenetet félreértse, abba az (amúgy demokrata fellegvár­nak számító) New Yorkba, ahol azok a ledöntött tornyok álltak, amelyeket meg kell bosszulni e végtelenített háborúban. (Egy gú­nyos helyi publicista meg is pendí­ti, vajon szónokként Bush meg- elégszik-e a Madison Square Gar- dennel, avagy máris kiszemelte pódiumának a Ground Zérót?). De azt lefogadhatjuk, hogy a ma­gát a nagy brit reinkarnációjának szívesen képzelő Bush semmikép­pen sem akar a háborúnyertes­ként megbukó Churchill is lenni, s szeme előtt lebeg az iraki diadala után másfél esztendővel elcsapott elnök apa mindenáron elkerü­lendő példája is. Ma úgy fest, hogy ez is sikerül neki, bár 1991 tavaszán sem tudta senki elképzelni, a legkevésbé a Fehér Házban, hogy a fia mai nép­szerűségi mutatóinál is jobbakat produkáló idősebbik Busht még­sem fogják újraválasztani. Csak így bukkanhatott fel - az elnökjelölt­ségre gondolni sem merő demok­rata nagyágyúk háta mögül - a jó­szerivel ismeretlen arkansasi kor­mányzó. S Clinton kiadta a máig legendás kampányjelszót: „A gaz­daság (a lényeg), te ostoba!” Hogy aztán a háborút hamar feledő és helyzetükkel elégedetlen szavazók úgy bánjanak el Bush papával, mint hasonlóan hálátlan brit elődeik Churchill-lel. S bár­mennyire hihetetlenül hangzik ma, ez még a fiúval is megeshet. Hiszen még a terror és a (továbbra is szép számmal meglevő) gono­szok ellenében sem lehet a harci kedvet - és vele a hadvezért sze­replést - lankadatlanul fenntarta­ni. Paradox módon kivált a bagda­di (és előtte a kabuli) győzelem el­söprő volta miatt sem. Gyanítható­an a nemzetközi terrorhálózat lefe­jezésének és szétzilálásának vi­szonylagos sikerére vall, hogy a há­lózatnak a felhőkarcoló-döntés óta „csak” a báli diszkókhoz hasonló (eleve védhetetlen) célpontjai vol­tak, ha él Oszama, ha nem. Hason­lóképpen, akár bujkál még Szad- dám, akár nem, a leckét vala­mennyi kisebb-nagyobb diktátor megtanulhatta, s ezt bizonyítja, hogy már Damaszkusz is a da­maszkuszi úton jár. S valószínűsít­hetően az észak-koreai Kedves Ve­zér is azt követően vált rohamsebe­sen tárgyalókésszé, hogy a bagda­di közvetítést látva körbetekintett phenjani szobrain. Mert lehet ugyan közel és távol továbbra is szidalmazni Amerikát és a nyugati életformát, alighanem találóan vé­li a londoni Times cikkírója, hogy a vakmerő, fanatikus, ám csupán ka- lasnyikowal felszerelt iszlám har­cos mindig veszítem fog a sörve­delő, puhány, ámde komputerén szárnyas rakétát vezénylő ameri­kaival szemben. Sejthetően éppen a tekintélyuralmi rezsimek szemé­ben nőtt a leginkább a szuperha­talmi Amerika tekintélye. Hirte­Semmi sem sikere­sebb a sikernél, tartja az amerikai mondás. lenjében mindenfelé, s netán ép­pen a Közel-Keleten is megszapo­rodhatnak a hatalommentés végett beáldozott kegyenc terroristák. Semmi sem sikeresebb a sikernél, tartja az amerikai mondás, ámde annak nyomán új célokat kell kitűzni, s korántsem biztos, hogy tényleg lehet-e (és kell-e egyálta­lán) „szaddámosítani” a pótsárká­nyokat. Márpedig Amerika a 24/7, a hét nap huszonnégy órájában zajló élet és a hozzá igazodó média hazája, amin az elnök akkor sem tud változtatni, ha e ritmust fel­vevő elődjével ellentétben ő a tyú­kokkal fekszik. Itt már Harold Wil­son mondása is elavult, mely sze­rint a politikában egy hét is hosszú időnek számít, hát még másfél év. Hídja ezt Bush is, ezért tette szinte lábjegyzetté már a bagdadi szobor­döntés utáni hétfőn a 24/7 világá­ban rohamosan múlttá váló iraki háborút, s kezdett nagy hirtelen adócsökkentő elképzeléseiről be­szélni. Mintha az ő ovális irodája fa­lán is ott virítana a clintoni jelszó. A hadat hamarosan odahaza kell vi­selni, a floridai szavazatszámlálást azért nem igazán felejtő és a hábo­rút kibekkelni próbáló demokraták ellen, akiknek esélyes jelöltjei óva­kodtak is támadni Irak támadóját. Viszont igyekezni fognak leszedni a főparancsnoki mundért Bushról. S ezen a honi csatatéren másoknak is van pontosan célba érő szárnyas ra­kétájuk: történetesen a kongresszu­si, holtpont közeli pártfelállás foly­tán kaptak vérszemet, és mérséklik - egyelőre csupán — a Fehér Ház gazdasági radikalizmusát a mérsé­kelt, bár csekély számú republiká­nusok. Ha pedig, mint most kedden is, előbukkan a politikai süllyesz­tőből a jobboldaliak - őket zsákut­cába vezető - egykori vezére, s neki­ront a kormányzati higgadtság jel­képének tekintett Powellnek meg külügyminisztériumának, akkor óhatatlanul felidéződnek a kilen­gett amerikai inga visszalendítésé- nek emlékezetes esetei, kezdve mindjárt Gingrich és „konzervatív forradalma” bukásával. A szerző hírlapíró Szabadságvesztéssel sújtják azokat, akik adomány felajánlásával igyekeznek ügyük kedvező elbírálását elérni Folytatódhat az örökbeadás - most már legálisan GŐZÖN ISTVÁN Romániában feltehetően az év vé­gén oldják fel a gyermekek külföld­re történő örökbeadásának tilal­mát, a megfelelő új törvények elfo­gadását követően. Serban Mihailes- cu, a román kormány főtitkára kö­zölte, hogy a kormány hamarosan a parlament elé terjeszti a gyermekek örökbefogadását részletesen szabá­lyozó új törvénycsomagot. A politi­kus ugyanakkor elmondta, hogy a külföldi örökbeadás lehetőségének átmeneti tilalma ellenére az elmúlt két évben 400 román gyermek ke­rült ki az országból. A román gyer­mekek külföldre történő örökbea­dását a román kormány 2001 októ­berében tiltotta meg, miután az Eu­rópai Unió illetékesei keményen bí­rálták a romániai gyakorlatot. Az eredetileg egy évre szóló moratóri­umot tavaly meghosszabbították. Román részről hivatalosan csak idén márciusban ismerték el először, hogy megalapozottak vol­tak az országot ért bírálatok. Adrian Nastase miniszterelnök a korrupci­óellenes törvénycsomag szükséges­Egy-egy örökbefoga­dási kérésre húsz gyer­meket is ajánlottak. ségét igazoló példaként közölte, hogy a román gyermekek külföldi örökbefogadása „100 millió dollá­ros üzletet” jelentett, amelyből leg­alább kétszáz közvetítő - nem kor­mányzati szervezet, ügyvédi iroda, magánszemély - vette ki részét. A miniszterelnöki bejelentést kö­vetően Serban Mihailescu elmond­ta, hogy az örökbefogadás üzlete az interneten folyt, egy-egy örökbefo­gadási kérésre húsz gyermeket is ajánlottak Romániából. A román vezetők elmondták, hogy a külföldi örökbefogadások száma folyamato­san növekedett, 2000-ben 3500 ro­mán gyermek jutott ilyen módon külföldre. Az örökbefogadás kérdé­se azt követően került ismét napi­rendre, hogy a közelmúltban két amerikai szenátor romániai látoga­tása során a moratórium feloldását kérte az első számú román ve­zetőktől. Az amerikai törvényhozók kérése kapcsán Jonathan Scheele, az Európai Bizottság romániai kép­viseletének vezetője arra figyelmez­tette a bukaresti kormányt, hogy Románia még nem készült fel a tila­lom feloldására, az új törvények ön­magukban nem elegendők, biztosí­ték kell arra is, hogy a jogszabályo­kat végre is fogják hajtani. A ké­szülő törvénycsomagról Serban Mi- haüescu elmondta, hogy külföldi ál­lampolgárok csak abban az esetben fogadhatnak majd örökbe román gyermeket, ha a gyermek számára Romániában nem találnak megfe­lelő családot. Az örökbefogadásból a román alapítványokat kizárják, az egész procedúra kizárólag az erre célra felállítandó kormányügynök­ségen keresztül történhet. Az örök- befogadásnak egységes hatósági dí­ja lesz, szabadságvesztéssel lesznek sújthatok azok, akik adományok fe­lajánlásával igyekeznek ügyük ked­vező elbírálását elérni. A szerző az MTI tudósítója

Next

/
Oldalképek
Tartalom