Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-04 / 79. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 4. Gondolat zetváltásra általában egy változó, a nemzetiségi - esetleg anyanyelvi - hovatartozás változása során kerül sor.) Egy nemzeti kisebbségnek más etnikumokhoz fűződő interetnikai kapcsolatai két aspektusban - a többségi és más kisebbségi etnikumokhoz fűződő kapcsolatai szintjén - figyelhetők meg. A nemzetváltási folyamatok közvetve megfigyelhetők a magyar nyelvterület települései etnikai jellegének változásai alapján is. (A magyar nyelvterülethez tartozó településeknek azokat a helységeket nevezem, ahol a magyar népesség aránya eléri, illetve meghaladja a 10%-ot.) 1991-ben a 10%-nál nagyobb magyar arányú települések (523 helység) lakosságának 61,5%-a, 2001-ben 56,8%-a volt magyar, a szlovák népesség aránya 36,4%-ról 39,3%-ra emelkedett. Növekedett az egyéb és ismeretlen nemzetiségűek aránya is 2,1%-ról 3,8%-ra. A magyar népesség arányának csökkenése fordított arányban van az egyes településeken élő magyarok arányával: a magyar többségű területeken a csökkenés mértéke jelentékenyen alacsonyabb, mint a magyar ki- sebbségű településeken. A nemzetváltási folyamatok jellegének vizsgálatára egy további közvetlenebb lehetséges alternatívát Szlovákia össznépes- sége és a vizsgálatba bevont nemzetiségek (esetünkben a magyar és a szlovák nemzetiség) ötéves korcsoportjaihoz tartozók számában bekövetkezett változások összehasonlítása jelenti az 1991-es és a 2001-es népszámlálás közti időszakban. (2. ábra) Szlovákia lakossága és portok fogyatkozása a két nép- számlálás közti időszakban (mely meghatározó mértékben a korspecifikus halálozási mutatókkal magyarázható) az életkor előrehaladásával enyhén növekszik. Az 50-54 évesek korcsoportjától a növekedés egyre nagyobb mértékben gyorsul. Ez a természetes folyamat némileg eltérő módon alakul Szlovákia összlakossága, illetve a magyar és a szlovák nemzetiség esetében. A szlovák népesség korcsoportonkénti fogyatkozása csaknem azonos az összlakosságéval. A magyar népesség esetében eltérő a helyzet. Ugyan a magyar népesség ötéves korcsoportjaihoz tartozók számának fogyatkozása nagy vonalakban követi az országos trendeket, azonban a 10-14 és 30-34 évesek ötéves korcsoportjainak csökkenése mintegy 5-7 százalékponttal nagyobb az országos értékeknél. Az idősebb korcsoportok felé haladva az eltérés csökken, de az országosnál nagyobb mértékű magyarságfogyatkozás megmarad. Megfigyelhető, hogy a magyar népesség fogyatkozása ötéves korcsoportonként a 10-14 évesek csoportjától a 40-45 évesek korcsoportjáig legalább kétszer akkora, mint az összlakosság esetében. Vizsgálatunk a legnagyobb eltérést az országos és a magyar népesség korcsoportjainak fogyásában a gyermek és fiatalkorúak korcsoportjainál mutatta ki. Ezért megerősíthető az a feltevésünk, hogy e markáns különbség meghatározó része nem az adatok esetleges pontatlanságának, torzulásának, hanem a nemzetváltási folyamatoknak a következménye. Amennyiben a korábbi két évtiAz anyanyelvi és a nemzetiségi hovatartozás eltérése Szlovákiában 1991-2001, %-ban 100 80 60 40 20-20 1991 2001 Szlovák Magyar Roma Ukrán és ruszin Cseh Német Lengyel ■ • -1,64 7,21 1,94 92,2-4,79 42,93 28,62 8 -2,22 10,07 10,60 79,31 8,03 17,35 4,96 5. ábra Az anyanyelvi és a nemzetiségi hovatartozás eltérései a szlovákiai magyarok körében (1970, 1991, 2001) szerrel felvett adat összevetésére kerül sor.) Ezért a 0-9 évesek adatait külön megvizsgáltuk, s azt tapasztaltuk, hogy az eltérés még nagyobb, mint a népszámlálási kohorszok (évjáratok) esetében. A magyar 0-4 éves népesség száma 10,3%-kal, az 5-9 éveseké 15,6%-kal volt alacsonyabb a 2001-es cenzus alkalmával, mint a születések száma az anyakönyvi adatok alapján. Szlovákia népességén belül a 0-9 évesek száma 2,3%-kal csökkent. (Szlovákiában a kismagyar-roma relációt vizsgáljuk, s a kettő különbözeiéként határozzuk meg a szlovák irányba zajló változásokat. 2.2.1. A nemzetváltási folyamatok két kisebbség relációjában (a módszertani részben második aspektusként feltüntetett) kimutatható nemzetváltásra terjednek ki. A magyar nemzetiségű népességnek a többi szloÉv Anyanyelv Nemzetiség Anyanyelv/ Nemzetiség % 1970 600 249 552 006 108,74 1991 608 221 567 296 107,21 2001 572 929 520 528 110,07 a nemzetiségek egyes korcsoportjaihoz tartozók számában (arányában) bekövetkezett változások különbsége bizonyos feltételek mellett alkalmas mutatóul szolgálhat a nemzetváltási folyamatok becsléséhez. Vizsgálatunk gondolatmenete azon alapszik, hogy az egyes ötéves korcsoportokhoz tartozók számát két népszámlálás közti időszakban több tényező befolyásolja. Az egyik leglényegesebb a halálozási arány, mely az idősebb korcsoportok felé haladva növekszik, a másik pedig a nemzetközi vándorlásban keresendő. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ez a megközelítés akkor ad megbízható, értékelhető, használható adatokat, ha a vizsgálatba bevont nemzetiségek korspecifikus halálozási, illetve vándorlási mutatói nem térnek el jelentős mértékben egymástól. A szlovákiai magyar népesség nyers halálozási mutatói kedvezőtlenebbek az országos értékeknél. Ez jelentős mértékben magyarázható a szlovákiai magyarság kedvezőtlenebb korösz- szetételével. A megbízhatóság további lényeges összetevője az összlakosság és a szlovákiai magyarság vándorlási különbözete közti eltérés (mely nem tér el jelentősebb mértékben egymástól.) Első pillantásra az országos adatok szintjén megfigyelhető, hogy az egyes ötéves korcsozed adatait is hasonló módon megvizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a magyar népesség korcsoportok szerinti fogyatkozása a ’90-es években volt a legnagyobb mértékű. A fogyatkozás hasonló lefolyású, de kisebb mértékű volt a ’70-es években. A ’80-as években viszont a csökkenés sokkal kisebb mértékű volt, egyes korcsoportok lélekszáma a 10 év alatt még növekedett is, azaz egyfajta (átmeneti jellegű) disszimiláció következett be a magyarság javára ezeknél a korcsoportoknál. (Ezt a disszimilációt más megközelítésben is megfigyelhetjük. Az 1980-as években egyes keletszlovákiai járásokban a magyar népesség - 1990-ig - továbbszámított adatainál az 1991-es nép- számlálás adatai magasabbak voltak.) (3. ábra) Erre a kedvező változásra annak ellenére került sor, hogy a roma nemzetiség felvétele a népszámlálási adatlapra a magyarság számát is negatívan befolyásolta. A grafikonon a 10-14 évesek képezik (2001- ben) a legfiatalabb korosztályt. Azoknak az adatai, akik a két cenzus közti időszakban születtek, nincsenek a grafikonon feltüntetve, mivel csak az utolsó népszámlálás alkalmával lettek először megszámlálva. Az egyes korcsoportokhoz tartozók korábbi adata - a korspecifikus születések száma - a népmozgalmi statisztikából származik. (Azaz itt két különböző módgyermekek 1,5%-a hal meg 1 éves kora előtt, az idősebb, 2-9 évesek halálozási arányszáma néhány tized százalék.) A rendelkezésre álló adatok alapján kiszámíthatjuk Szlovákia lakosságának fogyatkozása és a magyar népességfogyatkozás különbségét. Ez az 1991 és a 2001- es cenzus közti időszakban mintegy 26 ezer fős fogyatkozást jelent. Másképpen megfogalmazva: mivel a magyar népesség valamennyi kohorszon belül nagyobb arányban csökkent, mint az összlakosság, ez az - országos fogyatkozási aránytól való - eltérés a magyarság számát 26 ezer fővel csökkentette. Ennyire becsülhető tehát azoknak a száma, akiknek a nemzetisége nemzetváltás következtében változott meg. Ez a csökkenés á nemzetváltások egyes aspektusaiból, az intragenerációs változásból adódik. A nemzetváltások egy másik aspektusával, az intergenerációs változásokkal itt nem foglalkozunk. Mivel a szlovákiai magyarság esetében két irányban tételezünk fel jelentős mértékű asszimilációt, ez az érték e kettő ösz- szegét adja. A nemzetváltás meghatározó trendje a többségi szlovák nemzetiség irányába zajlik, s egy további, az előzőnél szerényebb veszteség az, amely a kisebbségi roma népesség irányába mutatkozik. Mivel ez utóbbit a rendelkezésre álló adatok alapján pontosabban becsülhetjük, először a A rejtett migráció kategóriájába sorolhatók a rendszerváltást megelőző időszakban emigráltak is, akikről jobbára a népmozgalmi statisztika közvetlenül nem vett tudomást. A két népszámlálás közti időszakban a rejtett migráció közvetlenül nem mutatható ki, utólag a továbbszámított adatok és az utolsó népszámlálás adatának különbségében jelentkeznek. vákiai nemzeti kisebbség közül legkiterjedtebb interetnikai kapcsolatai a romákkal alakultak ki. A többi nemzetiség által lakott területek más régiókba helyezhetők, vagy lélekszámúk igen alacsony, illetve szórványban élnek. A magyarlakta területeken a legjelentősebb számú etnikumot a romák alkotják. (A romák először az 1991-es nép- számlálás alkalmával jelentek meg a nemzetiségek listáján.) Lélekszámúk 10 év alatt 75 802- ről 89 920-ra (18,6%-kal) emelkedett. A magyarlakta településeken az arányuk ennek többszörösével, 39,4%-kal növekedett. (Magyarlakta településeknek azokat a településeket minősítjük, ahol a magyar népesség aránya meghaladja a 10%- ot, vagy 100 főt.) Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy a roma népesség arányának növekedése a magyarlakta területeken milyen jellemzőkkel bír. (4. ábra) A szórványjellegű településeken a romák növekedése (111,5%) az országos növekedési arányuk alatt marad. A magyar nyelvterületen a magyar ki- sebbségű (10-50%) és az enyhe magyar többségű (50-80%) településeken a romák aránya több mint másfélszeresére (155,3%, 155,5%), az erős magyar többségű településeken több mint két és félszeresére (269,5%) emelkedett. Úgy tűnik, hogy a roma (irányba történő) hovatartozás-vállalásnak, hovatartozás-váltásnak az erős magyar többségű településeken kedvezőbbek a feltételei, mint Szlovákia többi területén. Feltehető, hogy a magyarlakta területeken az évtized folyamán a roma nemzeti hovatartozás irányába váltók a korábbi évtizedekben a magyar népesség arányánál kissé magasabb arányban vallották magukat magyarnak. Egészében a roma irányba zajló nemzetiségváltásból származó magyar veszteség mintegy 4-6 ezer főre becsülhető. 2.2.2. A szlovák-magyar interetnikai kapcsolatok meghatározó jellemzője, kísérő jelensége a magyar kisebbség irányából a szlovák népesség irányába mutató asszimiláció, melyet a népmozgalmi és népszámlálási adatok szintjén nemzetváltásként értelmezünk. A magyar népesség 47 ezer fős csökkenéséről a két utolsó cenzus közti időszakban a magyar lakosság nemzetváltásból fakadó vesztesége - az ötéves korcsoportokhoz tartozók számában, arányában bekövetkezett változások alapján - 26 ezer főre becsültük. Ebből a roma irányba zajló statisztikai hasonulást leszámítva, a szlovák irányba zajló nemzetváltás 22-24 ezer főre tehető. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy ez nem tartalmazza azt a veszteséget, amely a magyar etnikai reprodukció csökkenéséből (a szlovák népesség irányába) következett be. 2.3. A nemzetváltási folyamatokat befolyásoló külső tényezők vizsgálata (melyeket elméleti-módszertani bevezetőnkben 3 csoportba osztottuk) empirikusan leválasztható a nemzetváltási tényezők vizsgálatáról oly módon, hogy a nemzeti hovatartozás vállalásá- nak/változásának vizsgálatánál egy további változót vonunk be, melyet a nemzeti kötődés szempontjából „problémamente- sebbnek”, megbízhatóbbnak, stabilabbnak tartunk, mint a nemzetiség kategóriáját. Az anyanyelv kategóriája (legalábbis térségünkben) megbízhatóbban méri egy nemzeti kisebbséghez tartozók számát, mint a nemzetiség kategóriája. (Persze az anyanyelv fogalmának értelmezése is többsíkú, de a nemzetiség kategóriájánál kevésbé problematikus. Többek között azért is, mivel a nemzetiség kategóriájának politikai konnotációja van, a többségi nemzethez való formális tartozás, még ha ennek etnikai töltete hiányos is, az adott nemzetállami keretekre tett hűségnyilatkozatként is értelmezhető, másrészt „hivatalos” kategóriának is minősül, mivel különböző dokumentumokban szerepel. A vélt vagy valódi érdek és az etnikai kötődés konfliktusa a nemzeti hovatartozás vállalását befolyásolhatja.) Néhány „apró” probléma azért itt is felmerül: egyrészt a csehszlovák népszámlálások alkalmával az anyanyelvre csak 3 alkalommal kérdeztek rá (1970, 1991, 2001), másrészt nem tettek közzé az anyanyelvre vonatkozó részletes adatokat. Országos bontásban a korábbi adatok csak a közigazgatási egységek kerületek és járások szerint, és az utolsó, 2001-es népszámlálás községsoros adatai kerültek
