Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-01 / 76. szám, kedd
Kitekintő ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 1. Valóban teljesen igaz az a megállapítás, hogy az emberi test életképtelenné válik agy nélkül és az agyhalál bekövetkezte után a test is elpusztul? Élet agy nélkül, avagy a járkáló holtak esete Egyes elméletek szerint létezik egy „hasüregi agy”, amely felelős lehet bizonyos élettani folyamatokért. Talán ez lehet a magyarázata a számtalan esetben leírt, járkáló halottakról szóló mendemondáknak. Meglepő módon az elmélettel maguk az orvosok hozakodtak elő, amelyet a halmozott idegszövetekkel magyaráztak. RTL KLUB ONLINE Tarantino egyik filmjének főhősnője rettentően kíváncsi volt arra, vajon egy emberi fej akkor is ké- pes-e a beszédre, ha levágják? Kíváncsisága egészen a tettekig hajszolta a film szereplőjét. A rendező szerint ez nem más, mint kreatív fantázia. Ám valójában mi is történik? Valóban teljesen igaz az a megállapítás, hogy az emberi test életképtelenné válik agy nélkül és az agyhalál bekövetkezte után a test is elpusztul? Azt is tudjuk, hogy a lefejezett csirkék egy ideig még mozognak. Ezt a tényt pedig már nem lehet reflexszerű mozgásokkal megmagyarázni. Talán a csirke feje nem olyan tökéletes, mint az emberé. Mégis meg- történhetnek-e hasonló dolgok az emberekkel? - írja a para-normal. FEJETLENSÉG A SEREGBEN Bármelyik orvos tudja, mikor a fejet elválasztják az emberi testtől, a szív még egy ideig működik. Ez azt jelenti, hogy a test szervei bizony a lefejezés után is képesek működni, ám az általánosan elterjedt hiedelem szerint a fej nélküli test nem élhet tovább. Egyszer Szentpéterváron a sajtó hírt adott egy gombászó férfiról, aki egy robbanószerkezetet fedezett fel az erdőben. A férfi felkapta a szerkezetet, amely működésbe lépett és letépte a gombász fejét. A szemtanúk szerint a fej nélküli test valamiképpen még 200 métert megtett, ebből három métert egy patakon átívelő keskeny pallón. A második vüágháborűt túlélő katonák is meséltek olyan történeteket, melyekben lefejezett parancsnokaik további támadásokat vezényeltek az ellenség ellen, miközben fejük egyetlen izomroston függött, vagy éppen teljesen elszakadt testüktől. A történelem számtalan ilyen esetet említ. Szemtanúk beszámoltak arról is, hogyan figyeltek meg egy hóhért, aki egy guülo- tine-nal kivégzett asszony fejét tartotta Icaijaiban. Az áldozat szemei és szája még akkor is nyitva voltak. Mindez igen különös, ám az áldozat agya még egy ideig működött így a szája nyitva volt, mintha a nő még sikoltani akarna. VÉRES ÖSVÉNY Egy középkori szövegben szintén hasonló tragédiáról olvashatunk, mely egy orosz kolostorban történt 1570-ben. Kornily atya a kolostor főnöke akkoriban rendkívül népszerű volt nemcsak gyógyító képessége, hanem bátorsága miatt is. Egyszer elrendelte, hogy építsenek egy magas falat a kolostor köré, hogy megvédhes- sék azt az ellenségtől, ám a pap nem kérte a cár beleegyezését. Rettegett Iván azonban értesült az engedély nélküli építkezésről, így haragjában saját maga ment el a kolostorba a büntetést kiszabni. Kornily atya a kapuk mellett, kezében kereszttel találkozott össze az őrjöngő uralkodóval, ám Iván engesztelhetetlen volt. Elrendelte Kornily lenyakazását. A kivégzést az összes kolostorlakónak végig kellett néznie. Kornily feje legördült, majd hirtelen egy rejtélyes esemény történt: a test felvette a fejet, majd megindult a templom felé. Pontosan az oltár előtt Kornily végül holtan összerogyott. Rettegett Ivánt letaglózta a rejtélyes esemény, azonnal megbánta tettét, majd gazdag ajándékokkal szeretett volna búnbocsánatot nyerni. Az utat, melyet Kornily fejetlen teste bejárt elnevezték a „véres ösvénynek”, és máig virágokkal díszítik. A mártírként számon tartott papot később szentté avatták. 1386-ban I. Ludvig Bajorország királya halálra ítélte a bajkeverő Ditz von Schaunburgot felségárulás vádjával. A nemes és négy társa vérpadra került. Halála előtt a lázadó szokatlan kéréssel fordult a királyhoz, megkérte, kegyelmezzen azon társainak, akik az ítélet végrehajtása után elfutnak. A király jót nevetett a kérésen, de megígérte, hogy teljesíti. Az elítélteket ezt követően egymástól nyolc méterre felsorakoztatták. Egy éles kard süvített fel a levegőben, majd Ditz von Schaun- burg feje hangos csattanás kíséretében lerepült. Ezt követően ismét furcsa dolog történt: a lefejezett emberek teste felpattant és elkezdett rohanni, minél távolabb a vesztőhelytől. A nemes teste 32 lépés után esett össze. A király sokkos állapotba kerülria rémülettől, de betartotta ígéretét. A hihetetlen balesetet Isten akaratával magyarázták, aki védelmébe vette az elítélt katonákat. ORVOSI ESETEK Mindezek olyan dokumentumok voltak, melyek az agy nélküli testek „rövid életét” írják le. 1935-ben New Yorkban született egy csecsemő. A baba mindent megtett, amit egy csecsemő tenni szokott: aludt, evett és sírt. Amikor azonban a csecsemő meghalt az orvosok igencsak meglepődtek a boncolás eredményén, ugyanis kiderült, a pici embernek nem volt agya. A hihetetlen esetet tudományos rejtélyként könyvelték el. Az újabb és újabb tények csak további fejtörésre buzdították a kutatókat. Az újabb esetek ráadásul megbízható forrásokból származtak. A híres német idegsebész, Hauf- land professzor is leírt egy esetet, melyben betege megbénult, ám egészen haláláig tiszta volt a tudata. Akkoriban az orvosoknak még nem volt meg a kellő felszereltségük ahhoz, hogy bepillantsanak egy páciens fejébe, és felfedezzék a betegséget kiváltó okokat. Amikor a beteget felboncolták, Haufland professzor agy helyett gerincfolyadékot talált a koponyában. 1940-ben egy 14 éves fiút szállítottak a bolíviai Nyikolaj Ortiz kórházba, a diagnózis szerint agynövekedéssel. A beteg heves fejfájásokra panaszkodott, melyek főként az éjszaka folyamán erősödtek. A fiú hamar meghalt, mivel az orvosoknak nem volt elég idejük egy életmentő operációra. A boncoláskor az orvosok olyasmit találtak, mely nemigen hasonlított az emberi agyra. Egy hatalmas tályog töltötte ki majdnem az egész koponyát, mely arra késztette a tudósokat, hogy elgondolkodjanak az orvostudomány alapelméletein. HARMADIK AGYKÖZPONT A vallástól eltérően a tudomány máig nem tudott választ adni az ilyen esetekre. Ám úgy tűnik tényleg át kell gondolni az alapvető orvosi elméleteket. Az összetett mozgások, mint a séta vagy a futás az agyi visszacsatolás eredményeképpen mennek végbe. A „hasüregi agy” lehet az egyetlen hihető elmélet ezekben az esetekben. Amerikai kutatók felhalmozódott idegszövetet találtak a nyelőcső és a gyomor belső felszínén. A kutatók számításai szerint a „harmadik agyközpont” idegsejtjeinek száma akár 100 millióra is tehető, mely több, mint a gerincagyé. Elmondásuk szerint nem egyfajta egyedüli idegszövetről van szó, hanem egy olyan formációról, mely képes az információtárolásra és az egészség, illetve az érzelmek befolyásolására. A kutatók szerint a „hasüregi agy” a hormonkiválasztást vezényli le stresszhelyzetekben, azaz harcra vagy menekülésre biztatja a szervezetet. Bár a jelenséget még nem tanulmányozták alaposan, nem lehet kizárni, hogy ez lehet a felelős a lefejezett testek furcsa „életéért” a halál után. Kuznyecov állítja, a Mig-15-ös pilótafülkéje az induláskor nem volt jól bezárva Az Egyesült'Államok háborúiban a saját erők okozta veszteségek aránya növekszik Új elmélet Gagarin haláláról Barát a barátnak kivájja ORIGO Pontosan 35 évvel Gagarin halála után egy új elmélet bukkant fel rejtélyes balesetével kapcsolatban, amely egyszerre cáfolja a hivatalos és a bulvárlapok szenzációs verzióit is. Köztudott, hogy Jurij Alekszejevics Gagarin 1968. március 27-én re- pülőszerencsétlenségben vesztette életét. A baleset okai azonban máig nem teljesen tisztázottak. A szerencsétlenség kivizsgálására kormánybizottságot hoztak létre, amely húsznál is több feltételezést vizsgált meg, de egyiket sem tudta egyértelműen bebizonyítani. Ezért az akkor legvalószínűbbnek látszót fogadták el, ami szerint a gép egy meteorológiai ballonnal ütközött össze, és emiatt zuhant le. Húsz évvel később újra megvizsgálták Gagarin halálának körülményeit, a jelentés szerint gépük feltehetőleg egy másik repülőgép okozta turbulencia miatt dugóhúzóba került, és bár ebből többszöri megpördülés után sikerült kijutniuk, olyan közel voltak a földhöz, hogy a becsapódást nem tudták elkerülni. Most, harmincöt évvel a baleset után újabb elmélet látott napvüágot a Moszkóvszkaja Pravdában: Igor Kuznyecov nyugalmazott ezredes a napilapban visszautasította az űrhajós halálának hivatalos magyarázatát, a meteorológiaiballon- elméletet. Kuznyecov, aki abban az időben repülőgépmérnökként dolgozott azon a bázison, ahonnan Gagarin végzetes útjára indult, azt állítja, hogy „a Mig-15-ös pilótafülkéje az induláskor nem volt rendesen bezárva”. Gagarin társával „minden bizonnyal felfedezték” a hibát, és megpróbáltak a korabeli szabályoknak megfelelően kényszerleszállást végrehajtani. A 140 m/sec sebességű leszállás következtében a pilótafülke légnyomása kritikus határ fölé emelkedett, aminek következtében Ga- garinék elájultak, és így már nem lehettek urai a gépnek. Kuznyecov szerint ez volta az oka annak is, hogy 1975-ben 50 m/sec-ra csökkentették a leszállási sebességet a Szovjetunióban. Gagarin, mielőtt a géppel végleg elveszett volna a kapcsolat, ennyit üzent: „Befejeztem a küldetésem. Úton vagyok visszafelé...” Valószínűleg ezek voltak az utolsó szavai - legalábbis számunkra. Gagarin halála eddig is a leghajmeresztőbb mendemondákra adott alkalmat. Egyesek szerint a szovjet állambiztonsági szolgálat, a KGB által szervezett összeesküvés áldozata lett, mások szerint földönkívüliek ragadták el. Napvilágot láttak olyan feltételezések is, hogy Gagarin nem tudott megbarátkozni „élő műemlék” szerepkörével, depressziós lett, inni kezdett, és ittas állapotban, engedély nélkül szállt fel. Volt olyan pletyka, hogy egy másik űrkísérlet vagy közúti baleset áldozatául esett, esetleg felrobbantották, lelőtték, öngyilkos lett. Megint más szóbeszéd szerint katapultált és eszméletlenül megtalálták, ezután plasztikai műtétet hajtottak végre rajta, majd zárt intézetbe csukták. DUNAI PÉTER A „friendly fire”, a saját vagy sző-, vetséges csapatok tüze okozta veszteségek hihetetlenül magasak Irakban. A probléma tanulmányozására alakult amerikai szervezet szerint az Egyesült Államok második világháború óta folytatott háborúiban a saját erők okozta harctéri veszteségek aránya növekszik. A koreai háborúban az összes amerikai halál és sebesülés 18 százalékát, Vietnamban (ahol ötvenötezer amerikai katona esett el) már 39 százalékát, az első öbölháborúban (367 amerikai halott) pedig 45 százalékát okozta a „friendly fire”. A saját veszteségek okai: 1. A technikai-technológiai tökéletlenség, ugyanakkor a modern hadviselésben az ember - érzékszervei, látása, hallása birtokában a végső ellenőr - egyre fokozottabb ráutaltsága a műszerekre. Az ellenség legtöbbször egy parányi folt egy zölden foszfo- reszkáló képernyőn, úgy lőnek, hogy nem is látják, csak műszerrel érzékelik. A modern hadseregek sokat reklámozott hipertech- nológiája foghíjas, a működő IFF- rendszerek, amelyek megkülönböztetik a barátot az ellenségtől (repülőgépeken, rakétákban kódolt rádiójelek), nem tökéletesek, így lőtt le az iraki háború első óráiban egy Kuvaitban állomásozó amerikai Patriot rakétás légvédelmi alegység egy bevetésből visszatérő, landolni akaró brit Tornado vadászbombázót. Egy amerikai repülőgép Bászránál megtámadott a földön egy Challenger-2 brit harckocsit (ha a pilóta látta volna, nem támad, annyira különbözik a Challenger formája, sziluettje az iraki T-55- ösöktől, T-72-esektől), a négytagú személyzetből ketten meghaltak, a másik kettő életveszélyesen megsérült. 2. A fentiekből következő amerikai harctéri doktrína: minél többet a gépekre, fegyverekre bízni, minél kevesebb saját ember életét kockáztatni. Ha egy házból tüzelnek, azt a házat először le kell rombolni, szétlőni, utána a közelébe menni és megnézni, kik és miért lőttek. (Dél-Irakban a napokban egy amerikai szakasz katonái így lőtték le egyik saját bajtársukat.) 3. Emberi fegyelmezetlenség. Afganisztán felett egy amerikai F16-os harci gép pilótája felettesei parancsának ellenszegülve bombát dobott egy, a földön gyakorlatozó kanadai alakulatra - négy halott. 4. Cinikus provokáció, lőni a saját csapatokat, a saját civil lakosságot, így kelteni hangulatot az ellenséggel szemben. Amerikai források szerint már az 1961-es Ku- ba-válság idején magas rangú amerikai katonák javasolták a Kennedy-vezetésnek, hagyjon jóvá a saját erők ellen végrehajtott- de kubai támadásnak beállított- csapásokat, például süllyesszenek el a guantánamói támaszponton egy amerikai hajót. így ürügyet szolgáltatnak Fidel Castro Kubájának lerohanására. » 1- m Befejezte a küldetését (Képarchívum) Ki kire lő? (CTK/AP-felvétel)
