Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-26 / 96. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 26. MINDENNAPI KENYERÜNK EDES ÁRPÁD Ige: „Gondold meg, Jákob, mindezeket, mértté, Izráel, az én szolgám vagy! Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad! Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak!... Én mondom Círust pásztoromnak, és ő minden kívánságomat teljesíti, amikor azt mondja: Építsék föl Jeruzsálemet, és rakják le a templom alapját!” (Ezsaiás könyve 44, 21-22-28) Lassan letisztulnak a gondolataink húsvét után, s visszazökkenünk a mindennapok rendes kerékvágásába. Még nincs olyan távol, hogy a feledés homálya teljesen eltakarná, de már kellő távolságban ahhoz, hogy kijózanodva, megemésztve a húsvéti sonka és a tojások nagyböjt utáni koleszterinsokkját, Idpihenve a húsvéti locsolkodás izgalmait, nyugodtan tekintsünk rá vissza: Mit adott lelkiekben az ünnep? Mit is viszünk belőle magunkkal? Az egyik énekünk tanítását segítségül kérve: „Ki ha magát megkérdezi, belső örömmel érezi, hogy szolgált ez jobbulására, hogy ment mind az ismeretben előbb, mint a szeretetben.” A mai igénkben ugyanezt a biztatást találjuk, amikor meggondolásra, megemlékezésre ösztönöz. Hiszen húsvétban éppen Istennek a megváltásra tett ígérete teljesedett be maradéktalanul Jézus Krisztusban. A mi ünnepünk a zsidó hagyomány pászkaünnepén alapszik. Azon a megemlékezésen, amikor Izráel fiai az Egyiptomból való szabadulásért adtak hálát. A tizedik egyiptomi csapást Mózes útmutatása szerint a zsidók úgy kerülhették el, hogy egy erre kiválasztott áldozati bárány, a pászkabárány vérével bekenték az ajtófélfákat, s a pusztító angyal végighaladva Egyiptom földjén, ahol meglátta ezt a vért, nem ölte meg az elsőszülött gyermekeket. Ez a csapás végképp megtörte a fáraó keménységét, és ezután elengedte Izráel népét az ígéret földje felé. Ennek évfordulóján a zsidók évről évre elkészítik a pászkavacsorát, megemlékezve a szabadításra, a megváltásra. Tulajdonképpen Jézus és tanítványai is erre gyűltek össze az utolsó vacsora alkalmával. Ezen az estén a gyermekek kérdeztek, a felnőttek pedig elbeszélték az Isten hatalmas szabadításának történetét. Am a babiloni fogság hosszú évei alatt bizony sokakban megingott a hit Isten szabadításában és hatalmában. Sokakra volt hatással az az erős propaganda, amelyet már a fogságba vitelkor is bevetettek, hogy tudniillik a babüoni istenek az erősebbek, ők biztosítanak érvényesülést, sikert, s ezért hozzájuk kell igazodni. Ezért annyira fontos a prófétának, hogy ébreszt- gesse a csüggedőket, emlékeztesse a könnyen felejtőket. Eszükbe juttatja, hogy Asszíria és Babüon éppen Isten ítéletének eszközei voltak a zsidó nép bűnei és hűtlensége miatt. De ugyanaz az Isten megítéli az ítélet eszközeit is, és őnála már a szabadulás is el van készítve. Ez pedig Círus perzsa király személyében adatik. Ugyanaz az Isten, aki a keleti nagy birodalmak által egyszer megítél, máskor általuk készíti el a szabadulás útját is. Círust pásztorának mondja, akaratát teljesítő jó eszköznek, aki még a jeruzsále- mi templom fölépítésében is döntő szerepet kap. Ily módon egy kicsit a Krisztus előképévé is válik. A bálványok viszont bármilyen címkét is ragasztanak rájuk ingatagok és romlandók maradnak, amik éppen akkor csalnak meg, amikor az ember legjobban számít rájuk, vagy leginkább szükséget szenved. „Gondold meg, Jákob, mindezeket! - mondja a próféta. Európa szívében, Kelet és Nyugat között morzsolódva sokszor voltunk mi is hasonló helyzetben. Őseinket felhozva Kárpát szent bérceire a nektárt csepegő hegyaljak és az ért kalászú rónák sokszor váltak martalékká. Nem is annyira az idegen bálványok ereje, hanem az oltáraikon áldozott pártos honfivér miatt. Amikor azt hittük, hogy megmaradásunk önmagunk föladása árán lehetséges csupán, érvényesülésünk feltétele pedig a minél nagyobb simulékonyság és ügyesen forgatható köpeny. Nyugat és Kelet malomkövei között nem az ide vagy oda csapó- dás az, ami megtart, hanem a hűség. Hűség Isten iránt, és hűség Istentől kapott önmagunk iránt. Tőlünk délebbre nemrég szavaztak, nemsokára mi is szavazunk. Az a Nyugat, mely a 20. század elején romlásunk okozója volt, a 21. század elején egymásra találásunk eszköze lehet. De ne feledjük, hogy csupán eszköz. Gondold meg, Jákob, mindezeket, és ha megtérsz, hozzám térj, mert megváltottalak! - ezt mondja az Úr. A szerző református lelkész HÍVATLAN LÁTOGATÓK Házi kaszáspók SZTRECSKÓ RUDOLF A házi kaszáspók (Phalangium opilio) igen hosszú lábú, 3,5-9 mm-es testű pókszabású. Két szeme a fejtor kiemelkedésén, az úgynevezett szemdombon helyezkedik el. Hasa piszkosfehér, háta sárgás vagy szürke, gyenge mintázattal. Ha a lábát megfogjuk, könnyen leválik, és a leszakadt láb egy ideig még rángatózik, kaszáló mozgást végez - innen a kaszáspók elnevezés. A Közép-Európában előforduló huszonhárom faj a természetben él, de a házi kaszáspók gyakori a házak falán és a nyirkos helyiségekben. Elterjedési területe egész Európa, Szibéria és Észak-Afrika. Ennél a fajnál is megfigyelték a kannibalizmust, amikor is a megtermékenyített nőstény felfalja a hímet. Bár elfogyasztja a korhadó növényi részeket is, elsősorban ragadozó életmódot folytat. Zsákmányát gyors rárohanással szerzi meg, nincsenek ugyanis szövőmirigyei és nem sző hálót. A zugpókhoz hasonlóan a házi kaszáspók is hasznos, ezért ne bántsuk. Óvatosan emeljük a partvisra, és odakint rázzuk le róla. (A szerző rajza) Beszélgetés Dr. Filakovszky Máriával, az Érsekújvári Járási Nyugdíjasszervezet elnökével Kis nyugdíj, nagy áremelés Dr. Filakovszky Mária, Szekér Valéria, a párkányi nyugdíjasok elnöke és a párkányi önkormányzat képviselője (Archív felvétel) KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA arminc évig dolgozott orvosként, tizennégy évig a szociális biztosító felülvizsgáló bizottságának főorvosa volt. Ez a bizottság döntött arról, ki jogosult rokkantnyugdíjra, és ki nem. Küencvenhá- romban vonult nyugdíjba, ötvennyolc és fél évesen, de folytatta a munkát. Két éve az Érsekújvári Járási Munkahivatal felülvizsgáló főorvosa. A munkahivatal - mely különvált a szociális biztosítótól - Dr. Filakovszky Máriának továbbítja azok iratait, akiknek felajánlottak munkát, de egészségi okokra hivatkozva nem hajlandók elfogadni. A doktornő nem találkozik a beteggel, csak az orvosi leletek alapján véleményezi, hogy az illető képes-e a javasolt munkára, vagy nem. Mi a tapasztalat? Hogy a fiatalok elszoktak a munkától. Mintegy százhúsz olyan esetet bíráltam el, amikor az illető nem fogadta el a felajánlott állást. Negyven személynek elutasítottam a kérelmét, s közülük csak ketten fellebbeztek a kerületi bizottsághoz. A legproblémásabb korosztály az ötven körülieké, férfiak és nők egyaránt. Ők már nem tudnak beleszokni az új munkatempóba. Néha nagyon feltűnő, hogy nem akarnak dolgozni, még olyan esetekben sem, amikor busszal szállították volna őket a munkahelyre és vissza. A feketemunkát pedig nehéz bizonyítani. A körzeti orvos adja a leleteket? Igen. A kórlap alapján elkészíti a kivonatot, hogy mikor volt beteg az illető, s ha van szakorvosi lelet, azt is mellékeli. Én elfogadom a véleményét. A nyugdíjasok járási szervezetének Ön az elnöke. Mikor alakult meg a járási szövetség? 91-ben, én 94-ben lettem az elnöke. Akkor csak öt alapszervezet létezett 512 taggal, ma tizennégy, s a taglétszám több mint 2100. Lejött a központból a titkár, hogy Érsekújváron nincs helyi szervezet, meg kell alakítani. Mondom, jó, mire a Fő térről hazaérek, meglesz. A férjemmel már ketten vagyunk, három embert pedig leszólítok. Úgy is lett, találkoztam két kolléganőmmel a kórházból, ők magukkal hozták az ötödik személyt - mert ennyi kellett a szervezet megalapításához. Jelenleg az érsekújvári helyi szervezetnek már 446 tagja van, most alakul a második alapszervezet, a magyar pedagógusoké. Párkányban a fiatal nyugdíjasok alakítottak külön szervezetet. Mennyiben érdekvédelmi szervezet a nyugdíjasoké? A szociális ügyi és egészségügyi minisztériumban is van képviseletünk. Az, hogy volt (lesz) nyugdíjemelés, a mi érdemünk is. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kisebb falvakban jobbak a működési feltételek, az ön- kormányzatok jelentős összegekkel támogatják a nyugdíjasok szervezetét, a klubokat. Újváron: nem. Milyen gondok merülnek fel a tanácskozásokon? A téma szinte mindig ugyanaz: a kis nyugdíjak, most pedig az áremelések. A legmagasabb nyugdíj (az özvegyivel együtt) 8700, a legalacsonyabb 4500 korona. Ebből megélni nem lehet. Az alapszervezetek tartanak attól, hogy a csökkeni fog a taglétszám, mert még azt a jelképes tagdíjat sem tudják fizetni. A nyugdíjas szövetség, a Vöröskereszt és az antifasiszták szervezete közösen tiltakozott az áremelések ellen. Mindig felvetődik az időseknek nyújtott segítség. A szervezeten belül a tagok nagyon segítik egymást, de ez ingyenes. A magányos beteg ember hivatalosan kaphat gondozót, de bizonyos összeggel neki is hozzá kell járulnia, akkor pedig fillér nélkül marad. Adott a lehetőség, hogy az ingatlanát megterhelheti a gondozásért kifizetendő összeggel, amit aztán majd a hagyatékából levonnak. De mi legyen azzal, akinek nincs vagyona, fizetni pedig nem tud? Aki rászorul, kap gondozót. A Vöröskereszt is képez ápolónőket, a munkahivatal a munkanélküliekből toborozza őket, fizetést kapnak. Egy-egy ápolónő több idős embert is gondoz. Milyen gyakran ülésezik a járási vezetőség? Évente négyszer-ötször. Vándorgyűléseket tartunk, mindig másutt, ahol a helyi tagokat is meghívhatják. Ez nekünk is jó, mert megismerjük a problémákat. Évente kétszer megszervezzük a vezetőség számára az idősek napját, hol Tótgyarmaton, hol Köbölkúton, mert ott olyan polgármesterek voltak, akik állták a költségeket. Pénzünk ugyanis nincs. A helyi szervezetek évi húszkoronás tagdíjat szednek, abból a felét befizetik nekünk, a járási szervezetnek, mi annak a felét, öt koronát azonnal továbbküldünk. Állandó helyiségünk nincs, nem is tudnánk fizetni sem bérleti díjat, sem alkalmazottat. A nyugdíjas szervezetek függetlenek a nemzetiségi, politikai hovatartozástól, szükség van rájuk. A járási tanácskozásokat két nyelven tartjuk. Az előző járási elöljáró majdnem mindig részt vett az üléseinken. De hogy mi lesz jövőre a nyugdíjas szervezettel, amikor megszűnnek a járások, senki sem tudja. Bízom benne, hogy ezután sem lesz másképp. EMBERNEVELŐ A szöveges értékelés lehetősége VEKERDY TAMÁS első hat osztályban nem kellene osztályozni - lehetne választani a szöveges értékelést is. Ennek nagy jelentősége volna. Nem is beszélve arról, hogy az úgynevezett készségtárgyak - ének, rajz stb. - osztályzása milyen mértékben veszi el a gyerekek kedvét ezektől a tevékenységektől. (Külön kérdés, hogy iskoláink jelentős részében a gyerekeket nem megtanítják hallani és énekelni, vagy éppen rajzolni és festeni, hanem csak „ellenőrzik”, hogy tudnak-e. Az aztán már további rongálása a művészetekhez és kultúrához fűződő élményszerű viszonynak, mikor a gyerekeknek felelniük kell a zeneszerzők, festők, szobrászok vagy az elméleti megközelítésmódok adataiból.) Megpróbálom érzékeltetni, hogy milyen különbség van egy, mondjuk, igazságos osztályzat és egy ugyanazt elmondó szöveges értékelés között, a gyerek szempontjából. Éva, aki szüleivel két évig élt Angliában, és ott járt óvodába, majd az első osztályba, harmadikos korában, amikor az osztály angolt kezd tanulni, talán osztályelső, mindenesetre a legjobbak között van. De aztán az új szavakat nem tanulja, padtársával fecseg - ő úgyis tudja és a negyedik osztály félévére már nem igazán tud bekapcsolódni, nagyon sok szót nem ismer, feleletei gyengék, a házi feladatokat hibásan készíti el. Eredmény: hármas. Évának ez kedvét szegi. A legjobbak- ból a gyenge közepesek közé csúszott. Dühös a tanárra, és úgy érzi, hogy ezen ő nem tud segíteni. Nem szokta meg, hogy neki angolból tanulnia is kell. A kudarc letöri, továbbra is ott imbolyog a hármas körül. A szöveges értékelés viszont szólhat a következőképpen: „Éva! Emlékszel, milyen jól indultál angolból? Te tudtad a legtöbb szót, neked volt a legjobb kiejtésed. Aztán annyit fecsegtetek Eszterrel, hogy mire eljutottunk karácsonyig, időnként már nem is értetted, hogy miről van szó, és talán ezért is csináltad meg rosszul a feladatokat, a leckét. Nem szoktad meg, nem jöttél rá, hogy néha még neked is tanulnod kellene otthon szavakat, át kéne nézned az olvasmányt és egy kicsit a nyelvtant. Én most szeretnék neked ebben segítem. Keress meg, és bé- széljük meg együtt, hogy mikor találkozunk három-négy egymást követő alkalommal, hogy bevezesselek a szótanulás titkaiba. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra ott leszel a legjobb angolosok között, mert megvan hozzá a jó alapod.” (Igen, jól látják, a szöveges értékelés még további terheket is róhat a tanárra, mint például ez a háromnégy találkozás. De itt most nem is ez a legfontosabb.) Éva azt mondhatja magában: „Emlékszik rá, hogy müyen jó volt a kiejtésem, milyen sok szót tudtam már az elején is. Tudja, hogy a legjobbak között voltam, vagy esetleg éppen én voltam a legjobb. Most is így néz rám. Igaz, sokat fecsegtünk Eszterrel, és otthon nem nagyon tanultam. Azt hittem, hogy nekem nem kell. Tulajdonképpen már egy ideje szorongat a dolog, de most ő segít nekem, és most is úgy tart számon, hogy én újra a legjobbak közt lehetek. Igen. így lesz.” A szöveges értékelés ugyanis módot ad arra, hogy a múltból és a jelenből olyan mozzanatokat is megemlítsünk, amelyekben elismerés fejeződik ki, és amelyek a gyerek jobb képességeire, valódi énjére apellálnak, a pillanatnyi gyengébb eredmények mögött. CINKOSSÁGOK És milyen magatartást tanúsítsunk otthon az osztályzatokkal kapcsolatban, addig is, amíg szülőkként, a velünk egyetértő pedagógusokkal összefogva, kiküzdjük gyerekeink iskoláiban a szöveges értékelést? Cinkos magatartást kell tanúsítanunk. A gyerekünknek tudnia és éreznie kell, hogy mi nem az osztályzatok alapján ítéljük meg őt, és nem az osztályzatokat tartjuk a legfontosabbnak. Viszont azt is tudnia kell, hogy abban a küzdelemben, amit azért folytatunk, hogy a képességeinek megfelelő iskolába kerülhessen és azt elvégezhesse, szerepet játszanak az osztályzatok is. Ezért együttes erővel újra és újra keresnünk kell azokat a lehetőségeket, hogy a viszonylag tűrhető osztályzatokat kiharcoljuk. De ezt nem a gyerek valamiféle szorongatásával, két malomkő közé szorításával - és ezzel felőrlésével - kellene elérnünk. Hanem például tudomásul kellene vennünk, hogy a mai magyar iskolarendszerben nem egyszer az értelmes gyereknek lehet szüksége korrepetitorra, aki rajta tartja a szemét valamennyi tantárgyon. Hetenként mondjuk kétszer jön el egy-másfél órára, és rávezeti a gyereket azokra a stiklikre - aláhúzásokra, lényegkiemelésekre, a felelés folyamatosságának fontosságára („mindegy, hogy mit, csak folyamatosan beszélj”) és így tovább -, melyek a mai iskolai érvényesüléshez nélkülözhetetlenek. És mentesíti a családi légkört attól a mérgező hatástól, amit egyébként az iskola terjesztene a szorongó szülő és az iskolától és a szülőtől is szorongó gyerek párharcának felidézésével. Mert amire az iskolás gyereknek a legnagyobb szüksége van, az a jó légkörű, érzelmi biztonságot adó, vele cinkosságot vállaló családi háttér, bélelt otthon - ahogy erről már beszéltünk. Az iskolai értelemben vett intellektuális fejlődés is a család által nyújtott érzelmi biztonságba mélyeszti a gyökereit. Ha a gyerekemet még este fél kilenckor is ott találom az asztal előtt, ahol kétségbeesetten gyúrja a homlokát, és megkérdezem, hogy mit csinál, mire ő azt válaszolja, hogy nem tudja megírni a házi feladatot, aminek az lenne a címe, hogy Egy reggelem, de őneki nem jut eszébe semmi (mert fáradt, kétségbeesett, ez az első ilyen feladata, és különben is, egy tökéletességre törekvő, szorongó, első gyerek), akkor - de ez titok! - a következőképpen járok el.- Na, akkor most írd, diktálom! „Reggel előbb ébredtem fel, mint ahogy az ébresztő szólt. Láttam, hogy a redőny rései között már besüt a nap. Még csend volt. Mégis felkeltem, benyomtam az ébresztőórámat. Öt perc múlva már csengett volna...” És így tovább. Helytelenül jártam el? így a gyerek soha nem fog tudni megtanulni fogalmazni? Nem hiszem. Sokkal fontosabb, hogy fél kilenc, kilenc körül már lefeküdjön, minthogy még hülye - vagy kevésbé hülye - házi feladatok mellett gör- nyedezzen. (Mély meggyőződésem, hogy a házi feladatok - különösen, ha sok van belőlük - csak elundorítanak az iskolától és a megismerendő világtól, ahelyett hogy táplálnák a megismerés és a begyakorlás vágyát.) Azonkívül: mintát adtam a gyereknek arra, hogyan lehet elkezdeni gondolkozni egy ilyen feladat esetén. Hogy nem kitalálni kell értelmi eszközökkel valamit, hanem magam elé kell képzelnem egy valódi reggelemet, és akkor a dolog megy magától. A későbbiekben én még bizonyára többször el fogom nyerni a hármas -jó esetben a kettes - érdemjegyet a fogalmazványaimra, de közben a gyerekem, aki jobban ismeri a tanító néni, majd később az adott tanár igényeit, elkezd egyes fogalmazásokat írni, az iskolában is és itthon is. (Gyerekek, óvodák, iskolák, Saxum Kiadó, 2001) Gondolatok húsvét után
