Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-24 / 94. szám, csütörtök
TÉMA: AZ AGRESSZÍV GYEREKEK ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 24. A valóságos élethelyzetek arról szólnak, hogy az erősebb keresztülviszi akaratát a gyöngék igazsága ellenében Leginkább a hatodikosok és a hetedikesek romlanak Tombolóóra kellene a gyereknek (Illusztráció) Mit tehet a tanár az órán vagy a szünetben agresszíven viselkedő diákkal? Hogyan tudja a gyerek egészségét, testi épségét veszélyeztető vagy személyüket megalázó agressziót megfékezni? Milyen eszközök állnak a rendelkezésre, s milyen várható következményei lehetnek intézkedéseinek? Mindezek a kérdések számos szakembert foglalkoztatnak. ÖSSZEFOGLALÓ A pedagógusszakma egyebek mellett attól különleges, hogy munka közben számtalan olyan nevelési szituáció adódik, amelyek megoldása nem tűr halasztást, azonnal kell beavatkozni. Nincs lehetőség előtanulmányokra, tanácskozásra, de még a konkrét eset tisztázására sem. Mindezek ellenére mégis a lehető legjobb megoldást kell megtalálni. Ilyen speciális helyzet lehet, ha a gyerek egészségét és épségét veszélyeztető vagy személyét megalázó agressziót kell megfékezni... Mint tudjuk, a fokozottan agresszív tanulói magatartás az iskolán kívüli világ változásaival áll összefüggésben. Az iskola természeténél fogva nyitott rendszer, ezért leképezi a mak- rotársadalom világát. Ahogyan az iskolát körülvevő szűkebb és tá- gabb környezetben eldurvulnak az emberi kapcsolatok, úgy az iskolában is. Az iskolai személyközi kapcsolatok kedveződen változását mutatja, hogy egy korábbi állapothoz képest gyakrabban fordul elő a gyerek megalázása a társak részéről. Ez többször fizikai kényszerek alkalmazásával végrehajtott sérelem, olyan módszerekkel, amelyeket a jó ízlés nem enged leírni. Sajnálatosan eldurvul a két nem kapcsolata is. Mindennapos kommunikációs technikáik közé tartozik egymás verése, rugdalása, A lányok sok esetben átveszik a fiúktól a trágár beszédstílust. A fizikai agresszió többsége rejtve marad, de a nyilvánosságra került esetek száma is igen nagy. Egy-egy feltárt eset arra enged következtetni, hogy növekszik a tanulók közötti kényszerű személyi függőség, az élősdiség. Már az iskolában is akad olyan tehetős tanuló, aki testőröket alkalmaz, akik szükség esetén megvédik, utasításait teljesítik. A valóságos élethelyzetek arról szólnak, hogy az erősebb keresztülviszi akaratát a gyöngék igazsága ellenében. A gyerekek által nézett és kedvelt akciófilmek a hideg racionalitás és az erőszak kultuszát népszerűsítik. Mintha a fejlett technikának is az lenne az egyetlen értelme, hogy segítségével hatásosabban lehessen rombolni és ölni. A fiatal korosztályok állítólag igénylik az egységnyi napi brutalitást ahhoz, hogy komfortérzésük legyen, a televíziók pedig tudatosan igyekeznek ezt az igényt kielégíteni. A diák az iskolában igen jó érzékkel felméri helyzetét, megismeri jogait és kötelességeit. Rövid iskolai pályafutás után már pontosan tudja, hogy számára a tanulói jogot másoknak minden körülmények között biztosítaniuk kell, de ő minden következmény nélkül megszegheti kötelességeit. A diák azt is tudja, hogy a tanár szánni való, hatalom és eszköz nélküli élőlény, ezért a kötelességek megszegéséért kilátásba helyezett retorzióit nem kell komolyan venni. Mit tehet például a tanár az óráján agresszíven viselkedő, személyét semmibe vevő tanulói magatartás ellen? Újra meg újra figyelmezteti, idejének, energiájának, figyelmének jelentős részét egyetlen diákra pazarolja. Ha a figyelmeztetések nem vezetnek eredményre, jelzi az osztályfőnöknek, az igazgatónak, a szülőnek. A jelzések után látszatintézkedések következnek, amelyek legtöbb esetben a tanuló presztízsét növelik, önbizalmát erősítik, s a tanár helyzetét tovább rontják. A tanuló megbizonyosodik arról, hogy a tanár nem képes hatásosan fellépni ellene, ő az erősebb. Ezt a tanárral a továbbiakban minden adódó alkalommal érzékelteti, agresszív magatartását fokozza. Ugyanezt a következtetést a többi gyerek is levonja, a rombolásra hajlamosak aktivitása felerősödik. A tanórai presztízsküzdelem a tanár-diák viszony alakulásának egyik lényeges terepe. Néha előfordul olyan verbális megnyilvánulás, amikor a diák a tanórán vagy tanórán kívül a tanár jelenlétében trágárságokra ragadtatja magát. Kifejezetten arra kíváncsi, hogy a tanár mit mer lépni vele szemben. Máskor társai körében becsületsértő megjegyzéseket tesz a tanárra, de a felelősségre vonáskor könnyedén letagadja. A tanár szívesen elhiszi a hazugságot, mert így kisebb veszteséggel kerülhet ki az ügyből. A szülő természetesen még hiteles bizonyítás esetén is a gyereknek hisz. A gyerek néha írásban vesz elégtételt vélt vagy valódi sérelméért, az órán levélben minősíti a tanárt, esetleg ugyanezt változatos szószerkezetben kiírja az iskola falára. A nő tanárokkal szemben a fizikai agresszió is előfordul, de ez ma még nem gyakori. Tapasztalati tények igazolják, hogy a városi gyerekek agresszívabbak, mint a falusiak. E jelenség magyarázata minden valószínűség szerint a városi miliőben keresendő. A városi körülmények nem teszik lehetővé, hogy a fiatalok fölös energiáikat emberpróbáló fizikai munkával vezessék le. A fizikai munka olyan jellemformáló tevékenység, amely semmi mással nem helyettesíthető. Sajnálatos, hogy a fizikai munkát lényegében a mai iskolából már száműzték. A fiatalok ebben az értelemben dologtalan életet élnek, energiáik levezetésére gyakran negatív tevékenységek szolgálnak. Ennek egyik látható jele az oktalan környezetrombolás. A túlméretezett városi iskolákban fokozza az agresszív hajlamot az átlagon felüli egyedsűrűség is. Itt az iskola tanulólétszáma az ezer főt, az osztályok létszáma a harmincöt főt is elérheti. Nyomasztóan sokan vannak a tanteremben, a folyosón, az udvaron. Részben ezzel áll összefüggésben az iskola belső környezetének a rombolása, egyrészt egy talpalatnyi helyet sem érez senki magáénak, másrészt a felelősség mindig másokra hárítható. A szünetekben vég nélkül vonuló gyerekek gyakran taszigálják és rugdalják egymást. Nagyon sokat segíthet a gyerekeknek a sportolás. Egyes pszichológusok szerint jó lenne az iskolában úgynevezett tombolóórákat tartani, amikor lehetőségük nyílik a kiabálásra, szaladgálásra, amit manapság már a szünetben sem lehet. Sokkal inkább megengedhető a verbális agresszió. De hasznos lehet megengedni azt is, hogy bevágja a gyerek a szobája ajtaját, ha dühös. Nem lenne szabad megbüntetni emiatt. Nem a teljes tiltás a célravezető, (érvé, o) Felnőttkorban a zaklatások áldozatai általában alacsonyan értékelik magukat, a zaklatok szembe kerülnek a törvénnyel A tanulók közötti zaklatás az iskolában ÖSSZEFOGLALÓ A fiúknál az erőfölény többnyire testi erőfölényt (is) jelent, de ebből nem következik, hogy erős fizikumú gyerek nem lehet áldozat, ha például beszédkészsége, szókincse fejleüenebb, vagy a társas érzéke gyengébb. Lányoknál gyakoribb forma a kiközösítés és a verbális agresszió (gúnyolódás, sértő megjegyzések), valamint gesztusok alkalmazása (szamárfül, grimaszolás, hirtelen elhallgatás stb.). Ezek a formák, bár nem járnak kék foltokkal, tönkretett holmikkal, ugyanolyan kegyetlenek lehetnek, mint a nyílt agresszió. Persze a lányok is áldozatai lehetnek nyílt agressziónak, hiszen vannak nyíltan agresszív lányok és a lányok lehetnek fiúk áldozatai is. A fiúknál az erőszak fizikai támadást jelent a legtöbbször, de természetesen náluk is előfordul kirekesztés, csúfolás, sértő semmibevétel. Az is előfordul, hogy lányok re- kesztenek ki egy fiút. Az „áldozat” gyerekeknek a zaklatás, a lelki nyomás hatására gyakran pszichoszomatikus panaszaik vannak. Önértékelésük romlik, mivel legtöbbször magukat hibáztatják, amiért megkülönböztetik őket. Ez különösen azokra igaz, akiket otthon nem támogatnak. Sajnos sokan vannak így. A legtöbb szülő ugyanis azt tartja, hogy a gyerekekkel való konfliktusok megoldása a gyerek dolga. Más esetben a gyerek szégyellj elmondani otthon az ismétlődő megaláztatásokat. így az áldozat gyerekek sokszor egyedül küszködnek a mindennapos megkülönböztetéssel és félelemmel. Tanulmányi teljesítményük gyenge, vagy képességeik alatt teljesítenek. A tanulás összekapcsolódik számukra az iskolával, ahonnan pedig menekülnek. A kialakuló zaklatás és bántalmazás egyik fontos jelzése lehet a hirtelen tanulmányi romlás és az iskolával szembeni hirtelen rossz viszony. Egy tévhit szerint a feltűnő testi jegyeknek döntő a szerepe abban, hogy kiszúrnak valakit. A kérdőíves vizsgálatok szerint a reagálás módja az elsődleges. A szorongó, bizonytalan, az agressziót elutasító gyerekek azok, akiket az erőszakos, domináns gyerekek könnyen kipécéznek. A külső jegy, és ilyet mindenkin lehet találni, csak ürügy a zaklatásra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a reagálás módja törvényszerűen előhívja az agressziót. Nagyon sok múlik a csoportösszetételen: erős, súlyos zaklatás egy áldozat típusú gyerek és egy elkövető típusú, agresszív gyerek szerencsétlen összekerülése esetén alakul ki. Balszerencsés csoportösszetétel mellett azonban bárkiből válhat áldozat, ha nem osztja a csoportban uralkodó értékeket. Nagyon fontos a tanár személyisége is, különösen a kisebb gyerekek esetében. A tapintatos, a gyerekek közötti bánásmódra érzékeny tanító osztályában ritka a zaklatás, s ha van is, akkor sem súlyos. Ha viszont a tanító szemet huny az agresszió fölött, akkor gyakorlatilag zöld utat nyit az erőszakoskodásnak. Két évnél hosszabb ideig tartó áldozat-helyzet már előrejelzése a felnőttkori alacsony önértékelésnek és az emberekkel szembeni gyanakvó, visszahúzódó viszonyulásnak. Az évekig tartó zaklatás a tanulás elhanyagolása révén kihat a továbbtanulási esélyekre és így az egész életpályára is. Rossz önértékelés, megromlott bizalom az emberekkel szemben és képességek alatti pályaválasztás a tartós zaklatás hosszú távú mérlege. A tartósan üldöző szerepben lévő tanulók a követő vizsgálatok eredményei szerint fiatalkorúként jóval többször kerülnek szembe a törvénnyel, és munkahelyi, házastársi konfliktusaik is jóval gyakoribbak voltak. Nagy árat kell fizetniük azért, hogy az agressziójukat másokon élik ki és nem tanulták meg dühüket, indulataikat féken tartani, és szociálisan elfogadott módon kifejezni, (rv, sn) Egészségesebb az agresszívabb Angliában már ötödik éve a zaklatás a leggyakoribb probléma, amellyel a gyerekek és fiatalok megkeresik a gyerekeket segítő forró dróton hívható szervezetet - csak tavaly 20 000 telefonhívást kaptak. Az áldozatoknak gyakorlatilag megszámlálhatatlan okból kell elszenvedniük a zaklatást agresszív társaiktól és a zaklatásnak is számtalan formája van; a legújabb „divat” az SMS. A szakemberek szerint biztosan nem megoldás, ha a zaklatás elől menekülve a gyerek magántanuló lesz, vagy másik iskolába megy - a jól bevált alternatív megoldást azonban úgy tűnik, egyelőre ott is csak keresik. A pszichológusok vizsgálatai azt igazolják, hogy a támadó típusú gyerekek egészségesebbek, mint azok, akik inkább csak védekeznek. A kutatók 1600 9-12 éves általános iskolás gyereket kérdeztek ki, és ennek alapján megállapították, hogy azok a gyerekek, akik erőszakosak és ők maguk nem válnak áldozattá, ritkábban szenvedtek bizonyos betegségektől, például a megfázástól, a köhögéstől, a hányingertől vagy különböző fájdalmaktól. Az áldozat típusú gyerekekkel viszont gyakrabban fordultak elő éjszakai balesetek és rosszabb volt az étvágyuk is. (érvé, i-t) Nő a rosszak száma ISMERTETÉS Szlovákiában a rossz magaviseletű diákok száma 1998 óta fokozatosan nő. Az alapiskolák tanulói körében csak az elmúlt három évben 32%- kal emelkedett az arányuk. A tavalyi tanévben mintegy 16 ezer alapiskolás diák magaviseletét értékelték bizonyítványában egyesnél rosz- szabb osztályzattal. A jelenség leginkább a felső tagozatos tanulókra, azon belül is a hatodik és a hetedik osztályos nebulókra jellemző. Elgondolkodtató, hogy az Ólublói, a Szinnai, a Gölnicbányai és a Sztrop- kói, valamint a Poprádi járásban száz százalékot meghaladó arányban nőtt a rossz magaviseletű diákok száma. A gimnazisták körében 1993 óta 0,5%-ról 1,2%-ra nőtt az arányuk. A Trencséni kivételével valamennyi kerületben arányszám- növekedést figyeltek meg. Legnagyobb mértékben, mintegy 2,2%- kal a Pozsonyi kerületben emelkedett az elégtelen magaviseletű tanulók száma. A szakközépiskolák diákjai körében fél százalékkal több a rossz magaviseletű fiatal a tíz évvel ezelőtti adatokhoz mérten. Ebből a szempontból a Besztercebányai kerület számít a leginkább sújtott régiónak, (érvé, t) A KIKÖZÖSÍTÉS, TERRORIZÁLÁS JELEI A gyereket a többiek semmibe veszik (felelés közben nem figyelnek rá, nem hallgatják meg, feltűnően hangoskodnak közben stb.) Amikor mások barátkoznak vele, megjegyzéseket tesznek rá, igyekeznek elszigetelni őt Körülállják, bezárják egy helyiségbe, kizárják őt pl. folyosóra, udvarra, terembe. Megvárják az iskola után, és bántalmazzák Mindenhová követik őt az iskolában, és/vagy az iskolán kívül Felmennek a lakására vagy telefonon hívogatják Szolgaként kényszerítik őt (tegye fel mások kabátját a fogasra stb.) Sosem hívják a rendes nevén, csak valamilyen gúnynéven Rendszeresen megjegyzéseket tesznek rá Ráparancsolnak, hogy készítse el mások házi feladatát az órai szünetben, vagy otthon A holmijait, tízóraiját dobálják, eldugják, kisajátítják Ajándékot, vagy pénzt követelnek tőle Hergelik Állandóan „ráfogják” a dolgokat Rendszeresen durva megjegyzéseket tesznek rá, hangosan rákiabálnak Megjegyzéseket tesznek a ruháira Sértegetik Sértő leveleket küldenek/hagynak neki pl. a padban, vagy a táskájában Körleveleket küldenek róla szét az osztályban AZ ERŐSZAKOSKODÓ GYEREKEK Élvezik a hatalom érzését Teljesen elkényeztették őket, megszokták, hogy mindenki azt csinálja, amit ők akarnak Érzelmi bizonytalanság, meg nem felelés vagy kisebbrendűségi érzésük van (kicsi és gyenge vagyok), ezt akarják ellensúlyozni Otthon rájuk telepedtek, vagy más módon kihasználják őket A családban ők a bűnbakok, vagy velük is erőszakoskodnak Elvárják tőlük, hogy mindenáron sikeresek legyenek, amiért túl nagy áldozatot kell hozniuk, kárpótlásul megvetnek másokat Nincs sikerélményük Miért válnak egyes gyerekek erőszakoskodókká Erőszakossá tesz a TV ISMERTETÉS Sokféle ok vezethet erőszakoskodáshoz. A legtöbb erőszakoskodó gyerek otthonról negatív feszültségeket hoz magával, és feszültségét, amit az otthoni bánásmód vagy körülmények váltottak ki benne, másokon vezeti le. Emellett nincs jó empátiás készsége, nem tudja beleérezni magát mások helyzetébe és így rendszerint egyáltalán nem méri fel, mit okoz másoknak. Ha megérti, milyen is a másik helyzete, gyakran megváltoztatja viselkedését. Vannak közöttük olyanok is, akik az otthoni sérelmek, hidegség, tettle- gesség miatt ellenséges érzelmi beállítottságúak, és élvezik ha látják, hogy másnak fájdalmat okoztak. Náluk a kegyetlenkedés megállítása csak az érzelmi problémák oldásával, és az agresszió büntetésével állítható meg. Vannak, akik egész egyszerűen csak küzdő típusok, szeretnek győzni, a rangsor csúcsán lenni, és az erőszakoskodással az erejüket fitogtatják. A sportolás általában segít levezetni a feszültséget, és lehetőséget ad a szociálisan elfogadott versengése. Beszélgetésekre is szükség van, hogy megértsék, ez a magatartás nem „győztes”, hanem épp ellenkezőleg, felnőttkorban megnehezíti az érvényesülést. Az erőszakoskodó gyerekek között találunk olyanokat is, akiket annyira elkényeztettek, hogy egyáltalán nincsenek tekintettel másokra, és emellett ingerlékenyek, rosszul bírják a késleltetést, a frusztrációt. Mint a többieknél, a mások tiszteletét, és a hirtelen düh kezelését kell megtanulniuk. Az elmúlt időkben a gyerekek által elkövetett bűncselekmények gyors ütemű elterjedése nyomán sokakban felmerül a kérdés: vajon a médiának mekkora szerepe van a fiatalkori agresszió kialakulásában? A józan ész azt mondja, hogy az összefüggés nyilvánvaló. Azok a tizenévesek, akik naponta egy óránál többet néznek televíziót, sokkal valószínűbb, hogy erőszakossá válnak, mint azok a fiatalok, akik kevesebbet ülnek a TV előtt. A viselkedés- mintákat kutató pszichiátriai epide- miológusok szerint a napi egy óránál kevesebb és a napi egy óránál több TV-nézés között jelentős különbség van. Ez az ugrás négyszeres növekedést jelent. Ha a gyerekek a Rambón és társam nőnek fel, és ezt nem kezelik megfelelően a családban, az iskolában, nem beszélik meg a látottakat, akkor nagyon zavaros dolgok maradnak a fejükben, és ez biztosan hozzájárul ahhoz, hogy erőszakos cselekedeteket kövessenek el. A tanulmányokból emellett az is kitűnik, hogy aki gyerekkorában többet néz tévét, sokkal valószínűbben fog dohányozni, alkoholt fogyasztani, illetve korábban kezd el nemi életet élni. Igaz, hogy erőszak régen is létezett, ám most a televízió segítségével virtuális termékké alakul át, és elveszíti a realitását. Különösen a gyerekek esetében fordulhat elő, hogy nem mérik fel az erőszak valóságos következményeit. Hogy mi a megoldás? Fontos, hogy a szülők egyértelmű korlátot szabjanak a napi a televízió-nézés időtartamában. Emellett más közösségi tevékenységekkel kellene ellensúlyozni a negatív hatásokat: például beszélgetni a gyerekkel - egyebek között azért, hogy a látottak ne maradjanak feldolgozadanul. (sn)
