Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-10 / 84. szám, csütörtök
Kultúra ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 10. A Kicsi Hang duó koncertje Dunaszerdahely. Születésnapodra című műsorával ma 18 órától a Kicsi Hang duó (Borbély Katalin és Menyhárt József) lép közönség elé a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. Előadásukban megzenésített versek hangzanak el. (ú) Luzsicza Lajos kiállítása Érsekújvár. A Művészeti Galéria Nábrezná utcai kiállítótermében ma 17 órai kezdettel kerül sor Luzsicza Lajos Munkácsy-díjas festőművész Rajzok és grafikák (1937-1968) című kiállításának megnyitójára. A több évtizede Budapesten élő és alkotó művész grafikáit (szívesen alkalmazza a gousche, a geralit vagy a plextol technikát) május 17-éig tekinthetik meg az érdeklődők. (V. P.) Réti Árpád színművész estje Rimaszombat. A költészet napja alkalmából holnap 18 órától kezdődik a Magyar Közösségi Házban Réti Árpád színművész előadói estje, melyen Wass Albert versei hangzanak el. (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A sevillai borbély 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Rosmersholm 19 KIS SZÍNPAD: Varrónők 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: János vitéz 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: New York bandái (am.) 18, 20.30 MLADOST: Pornográf kapcsolatok (bel.-fr.) 15.30, 20 Idióták (dán-ff.) 17.30 MÚZEUM: Swing (fr.) 18.30 TATRA: Animatrix + Végső állomás 2. (am.) 16.30, 18.30, 20.30 PALACE - AU PARK: New York bandái (am.) 15.20, 18.30, 21.40 Buliszerviz (am.) 16.15, 18.20, 22.35 Két hét múlva örökké (am.) 14.10, 20.25 A dzsungel könyve 2 (am.) 14.05, 15.55, 17.45 Félholt (am.-ném.) 19.35, 21.45 Daredevil (am.) 16, 17.05, 18.15, 19.15, 20.30, 21.50, 22.45 Még egy kis pánik (am.) 14.20,18.35 Végső állomás 2. (am.) 15.50,18, 20.10, 21.30, 22.20 A kör (am.) 15.10, 17.30, 19.50, 22.10 Az ördög tudja, miért (cseh) 14.55 8 mérföld (am.) 14.20,16.40, 19, 21.20 A Gyűrűk Ura - A két torony (am.-új-zél.) 15.50 Intacto (am.) 19.20, 21.40 Kapj el, ha tudsz (am.) 14.15, 19.10 Blanche (ff.) 16.55, 21.55 16.10 Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 16.10 A szellemhajó (am.-auszt.) 19.25, 21.25 KASSA TATRA: Intacto (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: A szellemhajó (am.- auszt.) 16,18,20 ÚSMEV: New York bandái (am.) 16,19IMPULZ: A szívem érted RAPes - Save The Last Dance (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY-LUX: A dzsungel könyve 2. (am.) 17 Nemzet- biztonság Bt. (am.) 19.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Az ördög tudja, miért (cseh) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Az arany markában (am.) 17.30, 20 LÉVA - JUNIOR: A szellemhajó (am.-auszt.) 16.30 Naqoyqatsi (am.) 19 IPOLYSÁG - IPOLY: Félholt (am.-ném.) 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az ördög tudja, miért (cseh) 14.45 Rohadékok (cseh) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Álmomban már láttalak (am.) 15.30 Bazi nagy görög lagzi (am.) 16 Chicago (amerikai-kanadai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 A dzsungel könyve 2 (am.) 13, 15, 17 Félelem.com (ang.-ném.-lux.) 14,18.10,20.20 Fenegyerek (am.) 13.45,18, 20.15 Frida (am.-kan.) 14.30, 17, 20 Johnny English (ang.) 14, 16, 18, 20 Két hét múlva örökké (am.) 16.30, 18.30, 20.30 A kör (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Még egy kis pánik (am.) 16.10 A muskétás (ném.-am.-lux.) 13.15 Az órák (am.) 13.15, 17.45, 20 A szellemhajó (am.-auszt.) 18.30, 20.30 Taxi 3 (fr.) 14.15,16.15,18.15, 20.15 Tematikus antológia: Tokaj a magyar irodalomban Egy világhódító nedű VESZTRÓCZY ZSOLT Új tematikus antológia látott napvilágot a Felsőmagyarország Kiadó gondozásában, mely egy méltán világhírű italról, a tokaji borról közöl válogatást magyar irodalmi szemelvények alapján. Az olvasztott aranynak is nevezett italról hazánkban először a krónikaírók (pl. Anonymus, Kálti Márk) emlékeztek meg, 1590 körül pedig Moldovai Mihály már versbe is foglalta az ezzel kapcsolatos érzéseit. Ettől kezdve a tokaji bor sokakat megihletett a magyar irodalom képviselői közül, és ez a motívum az idők során még a nemzeti himnuszunkba is belekerült. Irodalmi „térhódítása” mellett ez az ital a magyar folklórkincset sem hagyta érintetlenül, ahol népi színjátékok, népköltések, mesék, mondák, közmondások, mondókák, iskoladrámák és helynevek őrzik az emlékét. A tokaji bornak, annyi más hazai termékkel és találmánnyal ellentétben az évszázadok során sikerült a világot is meghódítania, ami elsősorban II. Rákóczi Ferencnek volt köszönhető. A fejedelem diplomáciai okokból ugyanis gyakran küldött ajándékba ebből a nemes italból Európa uralkodóinak, így a XVIII. század elején az európai királyi udvarokban is népszerűvé vált ez a borfajta, Lengyelországban pedig már a középkortól kezdve az ottani nemesség egyik kedvencének számított a tűzláng tokaji. A kötetben a magyar irodalom olyan képviselőitől olvashatunk idézeteket, mint Mikes Kelemen, Bessenyei György, Virág Benedek, Kazinczy Ferenc, Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Czuczor Gergely, Vörösmarty Mihály, Arany János, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Gyóni Géza, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, Áprily Lajos, Márai Sándor, Füst Milán, Mécs László, Weöres Sándor vagy Hamvas Béla, de más, kevésbé ismert írókat és költőket is megihletett a kezdetektől napjainkig Tokaj híg aranya. A hetvenéves Lábik János jubileumi kiállítása április 15-éig tekinthető meg a párkányi Városi Galériában Örömet adni a táj szépségével Tájak évszakok, elsősorban a tél öltöztetésében. Tükröződő tájak kiapadhatatlan víztükrökben. Tájrészletek, melyek a valóságban már eltűntek. S a legvarázslatosabb panoráma, a Duna „királyi őre”, a sok szimbolikával beszéíő Esztergomi Bazilika, valamint a csonka híd a csillogó-csikorgó téli fényben. A legtöbb a konkrét látvány szépségét megörökítő realisztikus tájkép. Van köztük néhány absztrakt nonfiguratív festmény is, ám ezek is a természet színeivel lélegeznek. TALLÓSI BÉLA Egy életmű képei, melyek látványát a festő a folyton változó, elmúló- újraéledő-megújuló tájból, mindenekelőtt az imádott és csodált Duna környékéről és a Garam vidékéről merítette, s a természet iránti határtalan szeretettel ragadta meg. Lábik János jubileumi kiállításának képei ezek a párkányi Városi Galériában. És nem csak ott, hiszen az anyag a párkányi bemutatót követően továbbvándorol majd más kiállító- helyiségekbe. Lábik János a képzőművészet örök elkötelezettje. 1982-ben alapító tagként hívta életre a Párkányi Képző- művészeti Szakkört. Négyéves gyűjtőmunkával össze tudott szedni any- nyi képet, amennyivel hivatalosan is sikerült megalapítani a pincegalériát - ez később új épületbe, a mai helyére költözött Városi Galéria néven. Á galériaalapítás ödetével Lábik János abból indult ki, hogy rengeteg idegen megfordult és ma is megfordul a párkányi fürdőben, s annak idején, ha a fürdővendégek között voltak, akiket a képzőművészet is érdekelt, szívesen néztek volna meg egy-egy kiállítást, kénytelenek voltak Esztergomba átmenni. Lábik János úgy gondolta, miért nem teremthetnék meg számukra és természetesen a párkányiak, valamint a közelebbi-távolabbi érdeklődők számára ezt a lehetőséget egy helybeli galéria létrehozásával. A képzőművészeti alkotás szeretetét gyerekkorában szívta magába. „Édesapám szobafestő-mázoló volt, és ő festegetett, elég sok képet hagyott hátra, amelyek közül a galériának is ajándékoztam” - mondja. A jubiláló festő komolyabban először Pilzenben foglalkozott a rajzo- lással-festéssel. A cseh városban katonáskodott, s olyan tisztek közé került, akik egy alkotócsoportban tömörülve hódoltak a festészetnek. Mellettük, tőlük tanult. Ezek voltak Lábik János első festői szárnybontogatásai. „A leszerelésemet követően évekig nem festettem, a család szerepelt az első helyen. Amikor aztán felépült a családi házunk, a fiam és a lányom ösztönzésére, akik azt mondták, apuka, üresek a falak, azelőtt festett, miért nem folytatja, elkezdtem újra fes- tegetni.” S hogy e téren művelje magát, 1979-től részt vett az Esztergomi Képzőművészeti Szakkörben, ahol olyan irányítói voltak, mint Novák Lajos Munkácsy-díjas festőművész, Végvári János, Kollár György, Kaposi Endre. „Hetente kétszer jártam a szakkörbe, nagyon nehéz körülmények között - meséli. - Évekig Komáromon keresztül utaztam, s közben azon morfondíroztam, miért ne lehetne Párkányban is az esztergomihoz hasonló szakkört alapítani. Bár itt is működik a szakkör, a mai napig különböző szakkörökkel tartom a kapcsolatokat, például az oroszlányival, valamint több művésztelepen is részt vettem.” Ezek eredményeként 1981-ben lépett először a nagyközönség elé. E kiállítást a Csallóközi Múzeumban rendezték meg. Édesapjától nemcsak a festészet szeretetét örökölte, hanem a témát is, a tájat, amelyhez mind a mai napig hű maradt. „Édesapám imádott horgászni. Talán ez sem véletlen, hiszen nagyapám halászgazda volt, hét vagy nyolc emberrel dolgoztatott. En mentem édesapámmal, mert magam is sokszor fogom a kezembe a horgászbotot, és fokozatosan megszerettem a tájat, a természet lett a mindenem. A tájképeimmel is arra szeretném az embereket rávezetni, hogy egy kicsit jobban odafigyeljenek a természetre. Mert az utóbbi időben nagyon elhanyagoljuk, tönkretesszük magunk körül az élővüágot. Absztrakt képeim is vannak, ám azért festek szívesebben tájképet, hogy a természetből becsempésszek egy picit a lakásokba, ily módon próbálok örömet szerezni az emberek számára.” Műértelmezés, kulturális gyakorlatok és humanista pályamodellek az új Janus Pannonius-monográfiában Az én mint irodalmi stratégia CSEHY ZOLTÁN Jankovits László monográfiája többszörösen is Janus-arcú: részint gyakorta korrekciókkal terhes, ám jobbára épphogy a vizsgált közelítés- módok eredményei fényét felra- gyogtató kutatástörténeti aspektusai révén, részint pedig egy retorika és szöveggenerálás-központú, u- gyanakkor (történeti poétikai) argu- mentáltságában is kimagasló olvasási stratégia megképződése révén. A műértelmezés hagyománya Janus Pannonius költészetét illetően gyakorlatilag a teljes magyar irodalmi recepciótörténet krónikája is: a pozitivista megközelítési módoktól egészen a diskurzuselméletekig, illetőleg a (talán nem annyira a módszer hibájából kifolyólag, mint inkább annak alkalmazási hiányosságait tekintve elmarasztalt) intertex- tualitás alakzatelméleténg. Jankovits nem vetít utólagos konstrukciókat szövegére, hagyja felragyogni a szöveg energiáit a maga párbeszédhelyzetében: azaz egyszerre jelöli ld a beszédmódok élettereit, hogy belehallgathasson a párbeszéd elevenségébe, és egyszerre - az előbbi effektustól elválaszthatatlanul - vázolja a kontextus karakterét, itt is maximálisan a szövegileg lefektetett oktatás- és tanuláskoncepciók és az ezeken belül kirajzolódó szövegértelmezés karakterológi- ája szerint. így alakulhat tó egy átfogó értelmezésrend, mely a humanista accessusok metodológiájára épít, s az azokban megképződő kulturális gyakorlatok rituáléja szerint aktivizálódik. Az élet, a költő élete itt csakis a költői önreprezentáció és a humanista énformálás jegyében tárulkozik fel. Az életpálya nem egyéb, mint irodalmi stratégia. Ez a stratégia elsősorban pályamodellek kimunkálásában érdekelt, s mint Jankovits kimutatja, a humanista gondolkodásba is átemelt antik élet- pályamodell szakaszfelosztásaival, azaz annak egységeivel termékeny módon játszhatóak össze az antik előképekről készített életrajzok (itt elsősorban Vergilius életrajzaira kell gondolni) bizonyos költői műfaj- és beszédmód típusai. A humanista önreprezentáció szempontjából Vergilius kulcsfontosságú e modell fázisainak kimunkálásában, eszerint Janus életpályamo- dellje is a praelusiones, azaz a költői előgyakorlatok, előjátékok szakaszával indul, majd fokozatosan hatol el egészen az epikus kompozíciókig, melyek e modell két végpontját alkotják. Az adolescens karakterhez rendelt játszadozások így értelemszerűen a tósköltészet keretein belül potensek. Jankovits könyvének mintegy fele konkrét szövegelemzés és értelmezés. A Búcsú Váradtól címen ismert költemény megközelítés-története maga a filológiai krimi: érvek, ellenérvek, viták, meggyökeresedett kutatási közhelyek, módszerspecifikus rárakodmányok, értelmezéstörténeti túlkapások mind-mind bonyolítják a vázolt képletet. Olyan szigorúan kontextushangsúlyos kérdések is megfogalmazódnak, mint a datálásé, de műfajtechnikai, szövegértési, hatástörténeti problémák is felmerülnek. Kiderül, rosszul tudtuk (vagy túlságosan is könnyen tettük magunkévá Kovács Sándor Iván műfajmeghatározását): a vers nem humanista propemptikon, hanem a Menadros nyomán syntak- tikonnak nevezett műfajba tartozik, hiszen itt nem a szónok búcsúztatja az elmenőt, hanem épphogy az elmenő búcsúzik. Az Ád animam suam (A leikéhez) című vers kutatástörténete rendkívül inspiratív- nak bizonyult, olyannyira, hogy Jankovitsot egy merőben új, Macro- bius alapján történő szoros olvasásra ösztönözte. Jankovits László könyve a nemzetközi humanistakutatás nagy eseménye, nemcsak tudományos tekintetben (alighanem az utóbbi évek legrangosabb kötetéről van szó!), hanem azért is, mert a szerző a humanizmus napjainkban egyre inkább pozitívan átértékelődő kulturális gyakorlatát a nem szakmabeli olvasóhoz is egészen közel tudja hozni. (Jankovits László: Accessus ad Ja- num. A műértelmezés hagyományai Janus Pannonius költészetében, Balassi Kiadó, Budapest, 2002) Janus Pannonius egyik művének címlapja (Képarchívum) „Tájképeimmel is arra szeretném az embereket rávezetni, hogy egy kicsit jobban odafigyeljenek a természetre" (Somogyi Tibor felvétele)
