Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-05 / 80. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 5. MINDENNAPI KENYERÜNK Az iraki városok üzenete HALKO JÓZSEF Nagyböjtben a sivatagról elmélkedünk: a szent összeszedettség helyéről, Isten és a nagy önmegtartóztatók közelségéről. A pusztában vándoroltak a felszabadított izraeliták, Keresztelő János a pusztából jött, Jézus ott böjtölt negyven napig. S a tömegtájékoztató eszközökből egyszerre új, keserű szókapcsolat harsog felénk: sivatagi háború... Igen, és nem is akármilyen sivatagi. Mert a tankokkal felszántott iraki pusztaság nemcsak olajtartalékokat rejt, hanem becslés szerint vagy tízezer értékes történelmi helyet is, sokat a legrégibb bibliai időkből. Ott van például Babilon, a bomlasztó gőg s a nyelvek összekeveredésének jelképe. Az ősi dicső Ninive, az őszinte bűnbánat és az isteni könyörület színhelye. És sokak szerint a paradicsomi Éden úgyszintén, ahol tulajdonképpen kezdetét vette a civilizáció emberi drámája. A bibliai Ninive helyén ma Moszul terül el: március 20-án azzal a szomorú ténnyel vált híressé, hogy az évezred első bombázott városa lehetett. Elgondolkodtató, hogy a ninivei vétkeseknek az Isten megirgalmazott, s nem sújtotta őket tervezett büntetésével. Ma az ember maga, kezébe véve az igazságszolgáltatást, ugyanazon a helyen ártatla- nokat („tévedésből”) likvidál. Mennyire hiányzik Jónás próféta hangja, aki évszázadokkal ezelőtt éppen itt hirdette, hogy ha az emberek nem változnak meg, „Ninive elpusztul!” Csakhogy „Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek (...) Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.” (Jón 3,4-5, 10) Ninive üzenetét bombázással sem lehet gyöngíteni. A német Freitag című lap egy írásában éppen arra szólítja fel az amerikai elnököt is, hogy alaposan olvassa el Jónás parancsolatját: „Azt beszélik, az amerikai elnök a kabinettagokkal együtt minden reggel olvassa a Bibliát. (...) Elnök úr, olvassa el Jónás próféta történetét!” Mert Jézus Krisztus szerint „a ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére...” (Mt 12,41) Az első város - Ninive - tehát azt üzeni: ők vezekeltek-forduljatok hát ti is bűnbánattal és böjttel Isten felé, máskülönben magatokra vonjátok haragját. A niniveieket a mai Irak északi részén megmentette a böjt s a bűnbánat. Tőle távol, délen található Babilon (ma A1 Hillah), melyet épp ellenkezőleg, a féktelen gőg pusztított el. A babiloniak igyekezete egy olyan torony építésére, mely Istennel teszi őket egy vonalba, a nyelvek keveredését idézte elő, ami mintha előrevetítette volna az egész történelmet. Míg a nyelv, az emberi párbeszéd alapját kizárólag személyes, nemzeti, állami, lobbista vagy pénzügyi érdekek képezik, még az a legkerekebb ENSZ-asztal sem teszi a tárgyaló felek nyelvét érthetőbbé. A nyelvek érthetőségét egyvalami segítheti, mégpedig a visszatérés a közös alaphoz, Isten Igéjéhez, mely oly egyértelmű az ötödik parancsolatot tekintve is: NE ÖLJ! „Kérünk mindenkit - szólt a bagdadi püspök, Slemon Varduni -, legyenek tekintettel az iraki gyerekekre, a fiataljainkra, öregjeinkre és asszonyainkra - mind kétségbe vannak esve.” Vatikán is határozottan elutasította a háborút: „Aki azt mondja, hogy a nemzetek jogaival kapcsolatban minden békés eszközt kimerített, nagy felelősséget vállal magára - Isten előtt, a saját lelkiismerete s a történelmi távlat előtt.” Mert Babilon, a második város figyelmeztetően azt üzeni: a gőg magabiztos tornya könyörtelenül zuhan építőire... A babiloniak és a niniveiek bűneinek őseredete Ádám és Éva eredendő bűnéből fakad. A Teremtés könyve szerint valahol a Tigris és az Eufrátesz közt követték el (Tér 2,14), azaz a mai Irak területén, Ninive és Babilon közt. Lövöldözés, letartóztatás, bombák, riadó, szirénák... Nem modem folytatása-e mindez a „paradicsomból való kiűzetésnek”, folytatása Káin és Ábel testvérgyilkos versengésének? Ezért a harmadik legendás iraki hely, az Éden üzenete: ha eltávolodtok Istentől, egymástól is eltávolodtok. És a gyűlölet uralkodik el rajtatok. Mikor ledőlt a New York-i ikertorony, romjai alatt egy meglepően pontos kereszt alakú konstrukciódarabot találtak. Ott áll, a legendás Ground Zérón, a tragikus esemény emlékműveként. Ám több mint emlékmű - figyelmeztető jel, melynek tartalmát maga Jézus teljesíti ki az e vasárnapi evangéliumban: „Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok” (Jn 12, 32). Igen jönnie kellett egy másik Adámnak, Jézusnak, aki ellentétben az elsővel, meghal Isten iránti engedelmességből és szeretetből. Ezen a vasárnapon azt kínálja nekünk, hogy ő, a keresztre feszített, magához vonz bennünket. És megtanít imádkozni ellenségeinkért. A szerző római katolikus pap Fontos, hogy mind a tanulók, mind a szülők ismerjék a tantervi követelményeket Az osztályozás módszerei MARKÓ EMIL f , VI« JL’i — B A tanulók minősítése 1 sok évtizedes probléma. A társadalom tárgyilagos értékelést giujlul' követel, a pedagógusok viszont elvárják az objektív és megbízható módszerek kidolgozását. Ez az igény nem újkeletű, társadalmi előzményei több évszázadra visszamenően dokumentálhatók. Az 1777-ben kiadott királyi tanügyi rendelet, a Ratio Educationis az oktatáspolitika történetében először írt elő bizonyos egységes követelményeket, négy osztályzati fokot állapított meg a tanulók értékelésére, a növendékekről pedig szöveges értékelést adott. Ez volt az első olyan oktatáspolitikái szabályzat, amely a magasabb osztályba lépést feltételekhez s bizonyos ismeretszint eléréséhez kötötte. A Ratio Educationis hozzájárult ahhoz, hogy a tanulmányi fegyelem határozza mg a tanulmányi eredményességet. A ma is hatályban levő ötfokú rendszert 1860-ban dolgozták ki. Az ötfokú, számjeggyel történő osztályzási rendszer bevezetése akkor társadalmi igényként jelentkezett az egész Monarchia területén. A tanulói teljesítmény értékelésének történeti áttekintése azért is indokolt, mert az 1. Ratio alapozta meg az osztályozás körüli több mint két évszázados vitát is. A tantárgyak követelményrendszeréből kiinduló értékelés szempontjai és az oktatási-nevelési rendszer lefektetésének elvei így nem kerülnek ellentmondásba az oktató-nevelő munka általános céljaival és feladataival. Bár az értékelés problémája ma is az időszerű társadalmi és pedagógiai kérdések közé tartozik, és a problémakör társadalmi vetülete elsődleges, a taglalástól mégis el kell tekinteni, és a kérdés pedagógiai szempontjaival kell foglalkozni. A modern pedagógia egyre inkább a gyermek támogatásában, megerősítésében, a tanulásban való segítésben látja az értékelés és osztályozás céljait, mert kitartásra ösztönzi a tanulókat és felkelti versenyző kedvüket. A pedagógus értékelő munkája gyakorlatilag sorozatos döntések meghozatalát jelenti. Ha ezek a döntések körültekintőek, a gyerek számára is segítséget jelentenek a tanulásban. Az értékelés szoros kapcsolatban van az oktatási folyamattal, attól nem különíthető el. Mikor a pedagógus osztályoz - mérleget készít. Minden tanító legtermészetesebb ambíciója, hogy tanítványai teljesítményével a saját jó munkáját is bizonyítsa. Jogos a pedagógusnak az az elvárása, hogy az osztályozás követelményeivel kapcsolatban egyértelmű állásfoglalásra van szükség, mivel óráról órára meg kell győződnie arról, milyen előrehaladást tanúsítanak növendékei az ismeretek elsajátításában, a készségek kialakításában és a tantervi követelmények teljesítésében. A tanulókban is megvan az az igény, hogy az iskola értékelje az otthoni tanulás során végzett munkájukat, tudni akaiják, hogy eredményesek-e, és mennyire eredményesek az ismeretek elsajátításáért folytatott erőfeszítéseik. A becsléssel végzett osztályzást gyakran és joggal tartják igazságtalannak, a szülők is, a tanuló is, A szubjektivitás kiküszöbölését hivatott elősegíteni az értékeléssel és osztályozással kapcsolatban kidolgozott módszertani követelmény. Minden egyes tantárgy eredményes tanításakor jó pedagógiai légkörre van szükség. A gyerekek érezzék, hogy tanáruk (tanítójuk) optimista, szereti a tantárgyát, és bízik abban, hogy tanítványai sikeresen veszik majd az akadályokat. Az osztályban végzett pedagógiai munka legyen korszerű, differenciált, az osztály légköre segítőkész. Ily módon megteremthetők a korszerű értékelési módszerek alkalmazásának előfeltételei. Az iskolaév során háromféle értékelést alkalmazunk. Év elején tájékozódunk, hogy milyen szintről indulnak tanítványaink. Ebben az esetben diagnosztizáló értékelést végzünk. Ez az értékelési mód kötődhet osztályozáshoz. A kezdő szintet igyekszik feltárni, és a hiányok felmérése a tényleges tanulási problémákra irányul. Csak szóbeli lehet. Az alapiskola alsó tagozatán nagyon fontos szerepe van, mert a tanulás pedagógiai feltétele a diagnosztikus értékelés. A tanév elején és az új tantervi téma megkezdésekor alkalmazzuk. A tanulás pszichológiai feltétele a fejlesztő értékelés. A fejlesztő értékelésnek kedvezően kell befolyásolnia a tanulást, fel kell számolnia a passzivitást és a látszattevékenységet. A fejlesztő értékelés a tanítási folyamatot igyekszik befolyásolni, a tananyaggal foglalkozva az oktatási folyamat során fejlesztő értékelést alkalmazunk, s így biztosítjuk tanítványaink előrehaladását a tananyagban. Ez az értékelési mód ne legyen hibakeresés, teremtsen egyensúlyt a szóbeliség és az írásbeliség között. Nevelési szempontból helyes, ha maguk a tanulók is bekapcsolódnak az értékelésbe. így juthat szerephez a tanulók önellenőrzése is, mert ki-ki megállapíthatja, mennyire közelítette meg a tantervi célokat, milyen mértékben sajátította el a tananyag részegységeit. Az értékelésnek ez a formája motivál és fegyelmez. Hogy a tanulók milyen ismeretek birtokában vannak, arról a minősítő értékelés tájékoztat. Ez az értékelési mód lehet szóbeli és írásbeli. Feladata annak megállapítása, mily mértékben sajátították el a tanulók a fontos ismereteket, tudásuk milyen mély, milyen terjedelmű és milyen minőségű. Ezt az értékelési formát a témák lezárásakor, illetve félévi és év végi ismétlés során alkalmazzuk. A minősítő értékelés társadalmi követelmény, öt fokozatú skálája van. A témazáró osztályozás nem vonható ki az oktatásból, mert megalapozott társadalmi elvárásokat juttat kifejezésre. Ha nem osztályoznánk, csökkenne a tantárgyak presztízse és a tanulók aktivitása. Beszélni kell azonban arról is, hogy az osztályozás félelemkeltő eszköz is lehet. Ha a gyermek rossz jegyet kap, és nem a képességeihez mérten teljesít, közöljük vele, hogy nem örülünk a rossz jegynek, de biztosítsuk róla, többre képes. Ne feledjük vele tudatni, hogy szeretjük, és ha segítségre van szüksége, ránk mindig számíthat. Az osztályozás célja nem lehet más, mint hogy a gyermeknek (és a tanárnak) jelezze munkája hatékonyságát. Az osztályozásban jelen van a gyerek képessége, szorgalma, kitartása, rendszeressége, kapcsolata a környezetével, melyben ott vagyunk mi, felnőttek is, szülők, pedagógusok. A tanulásban megszokott követelmények alapján nem okoz nehézséget az optimum és a minimum szintjének megállapítása. Ha a tanuló eléri az optimális szintet, kitűnő osztályzatot kap, a minimum szintet elérőnek viszont elégséges osztályzat adható. Ezen a két szinten belül, az érdemjegyek kritériumait értékelve, a dicséretes és a jó osztályzat igazságosan elhelyezhető. A modern pedagógia fontosnak tartja, hogy mind a tanulók, mind a szülők ismerjék a tantervi követelményeket. Á gyakori osztályzás lehetővé teszi, hogy megszokják és megtanulják önmaguk értékelését, azaz teljesítményüket viszonyítani tudják a tantervei követelményekhez. A szerző gyakorló pedagógus EMBERNEVELŐ HÍVATLAN LÁTOGATÓK Érthető szülői szorongások VEKERpY TAMÁS A szülők sokszor már az első osztály első szülői értekezletén, amikor megtudják, hogy az elsőben még nincs osztályzás, faggatni kezdik a tanító nénit, hogy akkor mondja meg, hogy a csillag, a törpe, a róka, a boszorkány, vagy a piros, a zöld, a kék és a fekete pont hányast jelent, hogy ők tájékozódni tudjanak gyermekük eredményeiről. A szülők azért üyen szorongóak és kétségbeesettek, men tudják, hogy a jelenlegi iskolarendszerben a különböző osztályzatok minősítik a gyereket, és ezeken fog múlni, hogy hol tanulhat tovább. Nem viccelek. Van szülő, aki már úgyszólván az óvodából megcélozza az orvosi vagy közgazdasági vagy jogi - évtizedenként változik, hogy melyik a divatosabb - egyetemet, és számítgatja, hogy mit is kell gyerekéből kihoznia ahhoz, hogy majd a megfelelő helyre bekerülhessen. Ugyanakkor vizsgálatokból úgy tudjuk, hogy az életben való beválás nem korrelál az iskolai osztályzatokkal! Vagyis: hogy az életben az eminensek sokszor eltűnnek, és a „rossz tanulók” érvényesülnek. (Radnót Magda szemész professzor vizsgálta, hogy az úgynevezett vörös diplomások milyen arányban vannak képviselve a későbbiekben a kiemelkedő praktizáló orvosok, illetve a jeles eredményeket elért kutatók között. Röviden: semmilyen arányban! Az eminensek úgyszólván eltűnnek. De hát ez tulajdonképpen természetes is. Ahhoz, hogy valaki jó gyakorló orvos vagy kiemelkedő kutató legyen, egészen más képességek kellenek, mint ahhoz, hogy mindenből egyformán, folyamatosan jelesre vizsgázzon. Egy normálisan működő iskolarendszerben, ahol tanszabadság van, azt, aki az előző iskolai fokozatot akár szín elégséges eredménnyel, de befejezte, a következő iskolafokozatba, ahová jelentkezik, minden további nélkül fel kellene venni. Reméljük, idővel nálunk is kialakul az a helyzet, amikor az iskolák el kell, hogy fogadják az előző iskola- fokozat elvégzéséről szóló bizonyítványt, és nem tarthatnak külön válogatást, felvételit. Mit mér az osztályzat? Arról már beszéltünk, hogy az életben való beváláshoz tulajdonképpen sokkal fontosabb az érzelmi intelligencia kibontakoztatása, mint az iskolában megtanult szóbeli ismeretek (melyeket ráadásul jelentős mértékben felejtünk). De vizsgáljuk most már meg, hogy az értelmi intelligencia mennyiben tükröződik az osztályzatokban. Igaza van-e a szülőnek, amikor eddig értelmesnek tartott gyerekét, hirtelen rosszabb színben kezdi látni, mert rossz jegyeket hoz az iskolából? Vajon szülői elfogultsága áldozatául esett, és az iskolai jegyek mutatják objektiven a gyerek képességeit? Erről szó sincs! Az értelmi intelligenciát ma az ún. Wechsler-féle teszttel méljük. Ez az eljárás az intelligencia tíz tényezőjét méri külön-külön. Ebből öt a szóbeli tartományba tartozik, öt pedig a cselekvésesbe. Az egészséges gyermeki intelligenciastruktúrában általában a cselekvéses rész az erősebb. Túlaj- donképpen ez viszi magával a szóbeli rész fejlődését is. Értelmiségi körből érkező gyerekeknél megfigyelhető, a szóbeliség bizonyos túlsúlya (és ezzel gyakorta együtt járó kis fokú neurotizálódás). A mai iskola azonban - mint ezt látni fogjuk - egyedül ezt díjazza. A tíz faktor közül osztályzatainkkal lényegében csak kettőt mérünk és minősítünk. Egyfajta lexikális tudást (emlékezetet) és egy matematikai készséget. Mind a kettő a szóbeli tartományba esik! A tíz intelligenciafaktorból nyolccal tehát nem törődünk, és a fontosabb ötöt osztályzatainkkal meg sem értjük! (Nyilván ez is ott van a hátterében annak a ténynek, hogy az iskolai osztályzatok nem korrelálnak az életben való beválással.) (Gyerekek, óvodák, iskolák, Saxum Kiadó, 2001) Rü hatka SZTRECSKÓ RUDOLF A rühatka (Sarcoptes scabiei) parányi bőrélősködő: a nőstény 0,3, a hím 0,2 mm - szabad szemmel csak porszemnek tűnik. Amilyen pici, olyan komoly kellemetlenségeket okoz: kínzó viszketés, a bőr elváltozásai, gennyesedése, különféle betegségekkel való felülfertőződés. A megtermékenyülés után a nőstény 2-10 mm hosszú járatokat fúr a bőrbe, és ezekbe rakja petéit. A járatokat sötét színük miatt kívülről is látni lehet. A petékből röpke három nap alatt kikelnek az új egyedek, melyek már egy-két hét alatt ivarérettekké válnak. Főleg a finom bőrön telepszik meg - az ujjak között, a csuklón, hason, a nemi szervek tájékán -, de elhanyagoltság esetén átterjed az egész testre, még a fejbőrre is. A rühesség valamikor gyakori betegség volt, háborús viszonyok között ma is robbanásszerűen elterjedhet, mivel nagyon ragályos. A rühesség kezelésére többféle ecsetelőeljárás vagy kenőcs is ismeretes, ezek a patikákban beszerezhetők. A kezelés után a levetett fehérneműt, ágyneműt kifőzéssel, forró vasalóval fertőtleníteni kell, a felsőruhát is át kell kefélni és vasalni. A betegség ragályos volta miatt fontos, hogy a kezelési műveletet minden családtagon elvégezzük - még a látszólag egészségeseken is -, ellenkező esetben fennáll az újrafertőződés veszélye.
