Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-27 / 72. szám, csütörtök

2

Vélemény és háttér

ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 27.

KOMMENTÁR

Az olaj ár mint hőmérő

SIDÓ H. ZOLTÁN

Az Irak elleni háborúból érkező sokszor ellentmondó hírek, továbbá a sivatagi homokvihar hatásfokával vetekedő információs ködösítés hatására a külvilág sokszor csupán csak a megérzéseire, sejtéseire és pillanatnyi hangulatára támaszkodva készít prognózist arról, hogy mi várható a közeljövőben. Ezek, a sivatagi dűnék fodrozásának változatosságával vetekedő hullámverések a világgazdaság meghatározó szereplőinél úgy csapódnak le, hogy a legfontosabb tőzsdeindexek, valutaárfolyamok sora, továbbá az arany és a kőolaj ára az elmúlt napokban kiszámíthatatlan mozgást ír le.

Maradjunk az olajárnál, amely a benzin révén legközvetlenebbül érint bennünket. Az újabb Öbölháború kitörését megelőző hetekben a bizonytalanság és idegesség hatására 1990 óta nem tapasztalt magasságba repült a fekete arany hordónkénti ára. Éppen egy hete viszont, amikor is beindult az amerikai és a brit hadigépezet, a logikusnak látszó következtetéseket meghazudtolva, hirtelen olcsóbbodni kezdett az olaj. Az első egy-két nap gyors sikereinek gyümölcseként a vezető tőzsdei részvények szárnyalni kezdtek, a nyersolaj hordónkénti ára pedig több mint 20 százalékkal esett, amire az első Öböl-háború befejeződése óta nem volt példa. Szerencsénkre a Slovnaft is rugalmasan reagált, a múlt héten érezhetően mérsékelve a hazai benzinárakat.

E héten viszont mit tapasztalunk? Az iraki hadsereg a vártnál keményebb ellenállást tanúsít, a világ tévéit bejárta az első amerikai hadifoglyok képe, az USA vezetése a sivatagi sikersorozat helyett pedig már legalább 30 napos háborúról beszél. A vüágpiac máris összerezzent, hétfő óta folyamatosan emelkedik az olajár. E gyors hangulatváltozást a Slovnaft még nem tudta érzékelni, ezért tegnap további 50 fillérrel vitte lejjebb a benzin literenkénti árát. Vajon a későbbiek során hogyan alakul a háború intenzitását, fordulatait hőmérőként jelző olajár? Irak olajkútjainak felgyújtását döntően sikerült megakadályozni, Húszéin sem rendelte el Kuvait és Szaúd-Arábia olajmezőinek megtámadását, tehát Közép-Keleten egyelőre nincs nagyobb fennakadás. Tény viszont, hogy etnikai feszültségek miatt Nigériában kiesett az olaj- termelés 40 százaléka, ami napi közel 1 millió hordót jelent. Másrészt a vüágpiacon napi 77 millió hordó termelés mellett 2 millió hordónyi olajtöbblet mutatkozik, ráadásul a melegebb évszak beköszöntével az USA, Japán és Nyugat-Európa fogyasztása további napi 2-3 millió hordóval visszaesik. Ebből következik, hogy ha „rendben”, azaz egy hónapon belül, elemi pusztítások nélkül lezárul az újabb Öböl-háború, akkor a jelenlegi háborús felár elpárolog, és tonnánként 20-25 dollár közé áll be az energiahordozó vüágpiaci ára. Ez pedig literenként 28 korona alatti benzint eredményezne, így vígan indulhatunk hosszabb nyári utakra. Vagy túl optimista forgatókönyvet vázoltunk fel?

JEGYZET

Gyerekek és a háború

TALLÓSI BÉLA

Kék kórházi ágyon ötéves kislány. Kerekre nyüt szemekkel. A fekete szembogarak nem fájdalmat, inkább közönyt mutatnak. Nem tükrözik, hogy Doha, így hívják a kislányt, gondolataiban a jövőben jár, és azon tépelődik, lesznek-e következményei gerincsérülésének, amelyet gránát- repesz okozott. Doha ötéves, sok mindent nem tud még az életről, miért is foglalkoztatná olyasmi, hogy maga is áldozata lehet a háborúnak, mert a gránátbecsapódás miatt eseüeg örök mozdulatlanságra ítéltetett. Pedig megtörténhet. Holott Doha semmi rosz- szat nem tett, nem szolgált ki vakon semmilyen diktatúrát, nem foglalkoztatták hatalmi, gazdasági, azon belül olajérdekeltségek, nem uszított gyilkos indula- „ tokkal, nem ontotta más vérét, csak rossz helyen volt éppen. Talánjátszadozott ott, ahol egy gránát felrobbant. A kislány csak néz kerekre nyüt szemmel, és nem ért semmit, hiszen a fenyegetettség napjaiban az ötesztendős Dohával még aligha lehetett megértetni, mi a háború, aligha lehetett elérni nála, hogy legalább képzeletben felkészüljön rá, mire számítson, ha megindul a szövetségesek támadása. A kórházi ágyon fekve, két kicsi kezecskéjét összetéve, s álla alá hajtva, a testi bajával küzd, nem azzal, miért ég Bagdad.

Nehéz lesz a szörnyűségeket megmagyarázni annak a csöppnyi fiúcskának is, aki tátott szájjal síró édesapja nyakába kapaszkodik görcsösen. Ő maga nem sír lebombázott bagdadi házuk előtt szemlélődve, nem ül ki az arcára rémület se, csak néz értedenül. Gyermeki tudattal nem fogja fel, mi történik körülötte. Ki tudja majd megértetni vele, hogy egyik percről a másikra miért nincs tető a fejük felett: mely ellenségnek, kinek a hibájából lettek otthontalanná? Mint ahogy nehezen lehet majd megmagyarázni a kislánynak, aki átvérzett lila és zöld rongyokba bugyolálva aléltan fekszik egy halálra rémült idős iraki férfi karjaiban, hogy hova lett, miért roncsolódott szét és szakadt le bokától lefelé a lába.

Nála egyelőre szerencsésebb az a pici lányka, akinek a fényképezőgép-lencséjébe révedő tekintete levegőbe tartott horpadt bádogedények közül bukkan elő. A csöppség a felvétel idején társaival egy mecset előtt sorakozott ételosztásra várva. Ő még tud járni. Be tud állni éhező gyomorral a sorba, és erőtlen markával szorítva a bádoglábasát, az ételosztó felnőttek elé tudja tartani. Az ő parányi testét még nem kínozza harci támadás okozta var. De a lelkén már sorjáznak a sebek. Mementók a hírügynökségek képarchívumából. Arra figyelmeztetnek, hogy a háború nem akkor kezdődik, amikor megszólalnak a fegyverek, és nem akkor ér véget, amikor elül a csatazaj. Ebben a négy gyerekben mindaddig tart majd, amíg élnek. És nem csak bennük négyükben!

FIGYELŐ

Semmi jele a gyors háborúnak

Az iszlám világ eddig mérsékelten reagált az iraki háborúra, de ha az elhúzódik, azonosulna Irakkal - írja az olasz La Stampa. Senki sem gondolhatta komolyan, hogy ez a háború öt nap alatt megvívható. Ezért önmagában semmit sem minősít az a tény, hogy Szaddám még mindig a helyén van. Kétségtelen azonban, hogy a gyors befejezésnek semmi jele. A lakosság ellenáll, a magukat megadó iraki erők létszáma elhanyagolható, és nem lángolt fel az a belső mozgalom, amely a remények szerint nagy véráldozat nélkül segített volna megdön- teni a rendszert. Ahhoz, hogy a háború elhúzódjék, nem is lenne szükség tömeges ellenállásra, elég volna két-háromszáz orvlövész, szétszórva egy város tetőin.- Ez nem kocsmai bunyó, csupán a képviselők bemelegítenek a pozsonyi parlament soron következő tanácskozása előtt! (Lubomír Kotrha rajza)

TALLÓZÓ

NÁRODNÁ OBRODA

Ladislav Pittner volt belügyminiszterrel, leendő SIS igazgatóval készített interjút a lap. Bár hivatalosan még nem kérték fel, ha megteszik, s elfogadják az ő feltételeit is, hajlandó elvállalni a munkát. Amint munkába áll, azonnal meg akarja kezdeni a szervezet megtisztítását, és hatékonyabbá akarja tenni annak működését. Az egész munkát egy komoly belső ellenőrzéssel kezdené. Elbocsátásra nem csak a volt StB-sek számíthatnak, hanem azok is, akik esetleg olyan botrányokba keveredtek, melyekről a Jane?s Intelligence Digest is beszámolt. Elődje, Mitro munkáját elismeri, szerinte nem vele volt a legnagyobb baj, hanem a kémelhárítással. Mitro elkezdte a SIS megtisztítását, de nem sikerült befejeznie. Peter Tóth- ról, a kémelhárítás nemrég kinevezett vezetőjéről nem tudja elképzelni, hogy helyén maradna, miután ő lesz az új SIS igazgató. Tóthot elismeri, de csak mint újságírót, szerinte a titkosszolgálatban való munkához sem a végzettsége, sem képessége nincs meg.

Moszkva egy rendkívül széles körű autonómiát ígér, amely számol a csecsének kulturális és vallási jellegzetességeivel is

Véget ér a csecsen konfliktus?

Újabb szakaszába érkezett a csecsenföldi konfliktus. Miután a csecsének elsöprő többsége (90 százaléka) támogatta az új csecsen alkotmányt, minden megváltozott. Eddig lehetett érvelni csecsen részről és a harcukat támogató erők részéről azzal, hogy Csecsenföld népe döntő többségben elutasítja a terület Oroszországhoz való tartozását. Ezután az ilyen érvelés gyenge lábakon áll, hiszen egyértelmű, hogy az új helyzetben ezzel az eredménnyel Moszkva csecsenföldi fennhatóságát is elismerték.

ONDREJCSÁK RÓBERT

Persze ez nem azt jelenti, hogy a csecsen lakosság ilyen nagy, mondhatni döntő többsége támogatná Csecsenföld Oroszországhoz tartozását, sőt még azt sem, hogy egy szerény többség van Moszkva fennhatósága mellett. A magas részvétel és a rendkívül magas támogatottság legmeghatározóbb oka, hogy a csecsen lakosságnak egyszerűen elege lett a több mint tíz éve tartó szüntelen harcból, és ezért inkább a nyugalmat választotta, még azon az áron is, hogy a nyugalom Moszkva fennhatósága alatt teremtődik meg. Persze kérdés, milyen lesz ez a nyugalom és milyen stabil a béke. Mindenesetre a labda most az orosz térfélen pattog.

Moszkva szerint Csecsenföld széles körű autonómiát kaphat, azonban semmi esetre sem lehet szó a teljes függetlenségről. Ha az orosz vezetés tiszteletben tartja azt, amit ígért, tehát egy rendkívül széles körű autonómiát, amely számol a csecsének kulturális és vallási jellegzetességeivel is, akkor van remény a stabilitásra. Ezen kívül figyelembe kell venni még egy tényezőt, amely döntő mértékben befolyásolhatja az orosz-csecsen kapcsolatokat. Ez pedig az orosz vezetés hajlandósága arra, hogy a jövőben a Csecsenföldön felmerülő problémákat nem katonai úton oldja meg. Ha már egyszer a csecsének bizonyos fokú hajlandóságot mutattak a békés rendezésre, a legrosszabb, amit Moszkva tehet az, hogy a következő komolyabb probléma megoldásánál - ami minden bizonnyal nem sokat várat majd magára, ismerve a rendkívül bonyolult körülményeket - ismét csak katonai erőt vet be. Ne feledjük, a történtek mellett, hogy Moszkva továbbra is több tízezres haderőt állomásoztat a csecsen területeken. Persze azért azt nem lehet állítani, hogy a csecsen probléma megoldódott, hiszen a csecsének attól, hogy most így szavaztak, még nem kezdték el szeretni az oroszokat és az orosz fennhatóságot. Mindenesetre Oroszország szempontjából a helyzet töb- bé-kevésbé rendeződni látszik, annak ellenére hogy Csecsenföld a jövőben még számtalan problémát tartogathat. A rendezés megerősíti Oroszország helyzetét, mégpedig több szempontból. Az egyik, hogy ha az oroszoknak sikerül nyugalmat teremteniük a csecsen területeken, ezzel stabilizálhatják területeiket a térségben. Ennek következménye pedig, hogy jelentősen megnő Moszkva mozgástere a kaukázusi események befolyásolására, illetve a térségben való beavatkozásra. A másik rendkívül fontos folyomány az lehet, hogy megnő Oroszország presztízse a nemzetközi közvélemény szemében. Különösen érvényes ez a jelenlegi iraki konfliktussal összefüggésben azoknál a rétegeknél, amelyek ellenzik az iraki háborút. Ebben az

esetben az sem játszik szerepet, hogy a csecsen probléma és az iraki konfliktus teljesen eltérő természetű és nem sok köze van egymáshoz. Sokan fogják úgy értelmezni a dolgokat, hogy lám, Oroszország képes volt még egy ilyen hosszú ideje húzódó konfliktust is békés eszközökkel rendezni, míg az Egyesült Államok minden áron fegyveres erővel oldja meg problémáit. Természetesen egy ilyen érvelésnek nincs alapja, azonban mégis elképzelhető, hogy megjelenik. A csecsen konfliktus lezárása jó hír lehet az orosz hadseregnek is, annak ellenére, hogy első látásra ez nem úgy tűnik (Oroszországban hagyományosan a hadsereg vezetői a legnagyobb „héják” a problémák kezelése során). Amíg ugyanis a csecsenföldi hadműveletek folytak, óriási összegeket emésztettek fel az orosz hadsereg költségvetéséből (is). Ezek az összegek pedig nagyon hiányozOroszországban a hadsereg vezetői a legnagyobb „héják”.

nak az állandó forráshiánnyal küzdő hadseregnek, amelyben csaknem leállt az új fegyverek beszerzése és a modernizációs programok (ez azért is komoly probléma, mert az oroszok csak technikai fölényük segítségével lehetnek úrrá az olyan biztonsági kihívásokon, amely a tőlük alacsonyabb technológiai színvonalú, de számbelileg nagy fölényben lévő potenciális ellenfelek felől érkezhet). Ha a csecsenföldi hadműveletekre eddig lekötött forrásokat sikerül átcsoportosítani a fejlesztésekre, az komoly pozitívummal járhat az orosz haderő harckészültségére nézve (nem hiába támogatták többé-kevésbé nyíltan vagy burkoltan Oroszország geopolitikai ellenfelei, például Törökország, a csecse- neket).

Végül pedig érdemes szólni néhány szót arról is, mi vezetett a jelenlegi történésekhez. Egyértelmű, hogy a csecsen problémára jelentős hatással volt az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-i terrortámadás. Ezek következményeképp a világ közvéleménye éppúgy, mint a nagyhatalmak sokkal érzékenyebbé váltak minden szélsőségre, és minden olyan mozgalomra, amely terrorista eszközökkel - vagy részben azokkal - igyekezett elérni politikai céljait. Márpedig a csecsének vitathatatlanul éltek az ilyen módszerekkel is (természetesen nem lehet a csecsen népet egészében véve terroristának megbélyegezni - ez óriási hiba lenne).

A másik nagyon fontos dolog, hogy cserébe azért, mert Moszkva támogatta az Egyesült Államokat a terrorizmus elleni harcban, sőt Afganisztán esetében nagyon konkrét segítséget is nyújtott Washingtonnak, az amerikaiak nem igazán piszkálták a csecsen kérdést. Ez érezhető volt az amerikai állásfoglalások megváltozott hangnemén is. Ezeknek a tényezőknek a következtében beszűkültek a csecsének lehetőségei, mivel a világ közvéleménye nem volt annyira türelmes velük, mint korábban. Ez pedig a kompromisszum felé szorította őket, hiszen nemzetközi támogatás nélkül nem lehet megvívni egy ilyen típusú harcot. Végeredményben olyan irányt vettek a fejlemények, amelynek a vége - az előbb említett feltételek teljesítése esetén - egy viszonylag állandó stabilitás lehet a csecsen területeken. Persze ismerve az ottani összefüggéseket, nem biztos, hogy érdemes lenne erre rátenni a vagyonúnkat egy brit fogadóirodában.

Ad: Utaztam a vonatpótlóval

Ma már csak megállapítható, hogy a szlovák kormány döntésének értelmében a Vasúttársaság Rt. február 2-tól a Párkány-Léva és Csa- ta-Ipolyság szárnyvonalon leállította a személyvonatok közlekedését. Nem tisztem és nem is szeretném a Vasúttársaság Rt. lépéseit elemezni, bizonyítványát magyarázni. Viszont határozottan reagálni szeretnék mindarra, ami az Uj Szóban március 19-én közzétett olvasói levélben áll. Az említett vonalakon jelenleg az érsekújvári Szlovák Autóbusz-közlekedési Vállalat Rt. (SAD) autóbuszai biztosítják az utazást. Teszik mindezt a vasút szakemberei által kidolgozott illetve koordinált menetrendek és kedvezmény-rendszer alapján. Ami

a levéh'ró gyanúját illeti, csupán megjegyezném, hogy a piac törvényei alapján a vasút és a buszközlekedés a személyszállítás terén két konkurens vállalatnak számít. Ebből kifolyólag nehezen tudom elképzelni az „átjátszás” bármüyen formáját... Minden bizonnyal csupán félreértésről van szó, amikor azt állítja, hogy Ipolyságról Lévára a délelőtti órákban csupán 4.25- kor (!) lehet eljutni. Az SAD minden esztendőben egy külön füzetben megjelenteti a buszmenetrendeket, melyből mellékelten egy példányt megküldenénk. Belelapozván rögtön látható, hogy Ipolyságról a következő időpontokban indulnak autóbuszok Léva irányában: 5.00,5.25, 5.40, 5.43, 6.28,

6.35, 7.30, 8.00,8.37, 9.50,10.50,

12.00 és így tovább... Téved, ha azt feltételezi az SAD-ról, hogy küldetése az utasok leszoktatása az utazásról. Lévén, hogy a személyszállítás területén vállalkozó szubjektumról van szó, bármüy meglepő, de elsődleges feladata a személy- szállítás. A maga elvárásaival, igényeivel, a jelenleg adott gazdasági feltételek között. Teljesen igaza van abban, hogy az SAD részére nincs sem „zöld nafta”, sem egyéb kedvezmény a gázolaj vásárlását illetően, mely így költségeink nem kis hányadát teszi ki! így az SAD-ra hárul az a feladat, hogy a hatalmas igényeket, a szerteágazó elvárásokat gazdaságos módon elégítse ki. A gyér kihasználtságú járatok esetében a költségvetési támogatás állandó csökkentése és a jelenlegi kedvezmények mértéke mellett, önerőből ezt a feladatot felvállalni és kivitelezni teljességgel lehetetlen. Az újabb és újabb igények benyújtásakor ezért az SAD az illető önkormányzatot arra kéri, hogy az általa igényelt menetek fenntartását gazdaságilag segítse. A félreértések tisztázása után természetesen szívesen veszünk minden olyan javaslatot vagy észrevételt, melyek pontosságukkal, megalapozottságukkal javítani hivatottak munkánkat és ez által elégedettséggel töltik el a tisztelt utasokat.

Csepregi Zoltán az érsekújvári SAD koordinátora