Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-21 / 67. szám, péntek

Gondolat ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 21. ve jelentette ki, hogy Szlovákiában továbbra is problémát jelent majd a kedvezménytörvény elfogadása, ha nem veszik figyelembe a szlovák fél észrevételeit.18 Ziak szerint a magyar jogi normát a nemzetközi egyezmé­nyekkel ellentétben fogadták el, amely magában hordozza a terüle­ten kívüliség elvét. Ennek elfogadá­sához a két ország egyezségére len­ne szükség. A kisebbségek támoga­tását szerinte bilaterális egyezmény alapján szlovák-magyar alapszerző­dés rögzíthetné. A szlovák közszolgálati televízió „5 perc múlva 12“ című vitaműsorában Pavol Hrusovsky, a KDH és a parla­ment elnöke ismételt meg egy ko­rábban már hallott szlovák véle­ményt, miszerint Szlovákiát vonják ki a törvény hatálya alól (Ausztriá­hoz hasonlóan). A házelnök szerint Szlovákia nem ellenzi a magyar ki­sebbség külföldi támogatását, pl. az oktatás vagy a kultúra területén, de ezt „világos és egyértelmű szabá­lyoknak kell rögzíteniük, és a két ál­lam egyezségén kell alapulnia, nem pedig egyoldalú döntésen.“ Az MKP szerepvállalásával kapcsolatban el­mondta, hogy az nem önhibájából lett részese a vitának, hanem Buda­pest hibás politikájának okán. Bugár Béla, az MKP elnöke erre azt válaszolta, hogy pártja a szlovák kormányfővel történt egyezség alapján akart közvetíteni a vitában. Bugár szerint ugyanis a szlovák kor­mányfő elfogadta az MKP azon mó­dosító javaslatát, hogy a szlovák részről leginkább kifogásolt oktatási támogatások címzettjei immár ne az egyének, hanem az intézmények le­gyenek. A két miniszterelnök buda­pesti találkozóján azonban a szlovák kormányfő figyelmen kívül hagyva az MKP elnökével folytatott megbe­szélést, kategorikusan elutasította magát a törvénymódosítást is. Bu­gár szerint ezzel megingott a szlo­vák miniszterelnökbe vetett hite, aki nem tartotta be a kettőjük közti szó­beli megállapodást. Monika Beno- vá, a parlament integrációs bizottsá­gának elnöke és az ellenzéki Smer alelnöke szerint Magyarországnak az EU-tagság elérésével amúgy is fel kell adnia a státustörvényt, ezért már most fontolóra kellene venni a törvény megszüntetését.19 Egy harmadik vitaműsornak is té­mája volt ugyanezen a napon a ked­vezménytörvény. A státustörvény kapcsán Pavol Rusko, a parlament alelnöke elmondta, hogy a törvény teljesen felesleges, és hogy amit a magyar politikusok el akarnak érni, azt csak államközi egyezmények ke­retében lehet megvalósítani.20 Az elmúlt év tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a kedvezménytörvény körüli vita rendezése korántsem je­lent olyan egyszerű feladatot, mint ahogy azt a laikus közvélemény vagy akár szakmai körök várták vol­na. A két ország elvi álláspontjának, vagy akár a gyakorlati elképzelések­nek a pillanatnyi közeledése végig magában hordta az egymástól való távolodást is. E politikai vita legin­kább egy végeláthatatlan sakkjátsz­mához hasonlít, amelyben azonban a játékosok nem határozták meg előre a játékszabályokat. A szlovák fél kevésbé igyekszik kezdeményez­ni, míg a jelenlegi magyar oldal, mi­vel át kellett vennie a stafétabotot az első lépést megtevő Orbán-kor- mánytól, nem ismerte a játék összes viszontagságát, és eltartott egy ide­ig, míg megismerkedett a valós helyzettel.21 A kölcsönös játéksza­bályok le nem fektetése, illetve ál­landó változtatása azonban mind­két felet egyaránt terheli. A két államfő szintén igyekezett tá­vol tartani magát az ügytől. Az egyes politikai pártok közvetítő sze­repe is kudarcot vallott (lásd: MKP szerepvállalása). Az európai intéz­mények közvetítése egy ilyen jellegű - két államot terhelő - vitában soha­sem lesz elmarasztaló az egyik fél számára, hanem ajánlástevő, és mindig a kétoldalú megegyezésre szólítja fel a feleket (lásd Bős-Nagy­maros vita). Az Európa Tanács, az EBESZ vagy az Európai Bizottság a múltban is ilyen szellemben döntött, és bizonyosra vehető, hogy a jövő­ben is inkább ezt az utat választja a megoldás keresésében. III. A KEZDVEZMÉNYTÖRVÉNY VI­TÁJÁT VÉLEMÉNYEZŐ NEMZETKÖZI SZERVEZETEK A kedvezménytörvény kérdésével nemzetközi szinten leghosszabb ideje az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének jogi és emberi jogi bizottsága foglalkozik. A bizottság szlovák és román képviselői első al­kalommal már a törvény hatályba lépése előtt kérték a magyar jogsza­bály felülvizsgálatát és egy közös ál­láspont kialakítását. A ET Eric Jür­gens holland szocialista képviselőt bízta meg egy jelentés kidolgozásá­val, amelyet a későbbiekben egy ha­tározat formájában a Közgyűlés is megvitathatott, majd elfogadhatott volna. Ez azonban a mai napig nem történt meg, mert a jogi és embeijo- gi bizottság az ún. Jürgens-jelentést nem tartotta kellően kidolgozott­nak, és átdolgozásra már többször visszaadta a szerzőnek. Legutoljára Kántor szerint a hatá­ron túli magyarok szá­mára a magyarigazol­vány jelképes vetülete egyes rétegeknél fon­tosabb, mint a tényle­ges kedvezmények. Az igazi kedvezményeket a mobilisabb rétegek tagjai használhatják fel (diákok, pedagógu­sok). az ET parlamenti közgyűlése 2003. január 27-én döntött úgy, hogy a ja­nuári ülésszakon nem tűzi napi­rendre a témát. Előreláthatólag a magyar kedvezménytörvény ügye - a Jürgens-jelentés - az elkövetkező ülések valamelyikén kerül napi­rendre, vagyis az ET PK elé. A magyar álláspont szerint mind a Jürgens-jelentés - amelyet a szerző már kétszer kapott vissza átdolgo­zásra -, mind Rolf Ekéus EBESZ fő­biztos véleménye „magyarellenes”, bíráló és a törvény ellenzőit támo­gatja. Ekéus értelmezését a MÁÉRT júliusi tanácskozásán testületileg el­utasították.22 A kedvezménytörvény kérdésének napirenden tartását az ET parlamenti közgyűlésében a szlovák és a román képviselők szor­galmazzák. Céljuk elérni, hogy a közgyűlés Magyarország számára szigorú ajánlásokat fogalmazzon meg. Ezzel szemben a magyar el­képzelés az, hogy a kérdés végleg le­kerüljön a napirendről. Magyaror­szág számára az lett volna a kedve­ző, ha még az ET januári plenáris ülése előtt sikerült volna a törvényt módosítani az Országgyűlésben, és ezt egyeztetni, majd elfogadtatni a szomszédos országokkal is. Ezáltal a kérdés az ET-ben is tárgytalanná vált volna. Az ET Parlamenti Köz­gyűlésében a törvény napirendre tű­zéséért lobbizók a kérdést prece­dens értékűnek tartják. Azt állítják ugyanis, hogy ha a magyar törvény­ből nem vonják ki a két leginkább bírált elvet - az etnikai alapú támo­gatást, illetve a területen kívüliség elvét -, más országok is hasonlóan fogalmazhatnák meg a határaikon kívül élő kisebbségeiket támogató törvényeiket, pl. az Oroszországon kívül élő oroszok támogatására vo­natkozót. A kedvezménytörvény kérdése azonban lezárulhat az ún. „Standing Committee” szintjén is. Ez a bizottság szintén megfogalmaz­hat ajánlásokat Magyarország szá­mára, és akkor a kérdés ugyancsak nem kerülne a közgyűlés elé. A- mennyiben a kérdés a közgyűlés na­pirendjére kerül, az esetleges ajánlá­sok kötelező érvényűek lesznek, és betartásukat a megfigyelők évente szigorúan ellenőrzik majd. Szlová­kia álláspontja szerint a 2004-es uniós tagságot követően a kedvez­ménytörvény elveszti jelentőségét. Ezzel szemben a magyar álláspont az, hogy a kedvezmények és támo­gatások rendszere alapítványok for­májában tovább élhet az Unión be­lül is, ha erről kétoldalú szerződések születnének (lásd Németország és Dánia viszonyában, ill. a Velencei Bizottság ajánlása). A kérdés az ET 2003. január 27-én kezdődő plená­ris ülésén végül nem került napi­rendre, mert a jogi bizottság nem fo­gadta el a kiegészített Jürgens-je­lentést és a kérdés sürgősségi meg­tárgyalását nem támogatta a képvi­selők többsége.23 Eric Jürgens holland szocialista kép­viselő a kedvezménytörvény ma­gyarországi, szlovákiai és romániai vitája nyomán kidolgozott jelentés­tervezete elfogadása esetén az ET PK határozatává válik. A jelentés többek között leszögezi, hogy „az anyaországoknak ügyelniük kell ar­ra, hogy az általuk nyújtandó támo­gatás formája és lényege elfogadha­tó legyen azon országok számára, ahol az adott nemzetrész tagjai állampolgárként élnek.”24 Jürgens a továbbiakban hivatkozik a Velencei Bizottság jelentésére, és leszögezi „az államoknak a más országokban élő nemzetrészük tagjai védelme ér­dekében kétoldalú, nem pedig egy­oldalú megközelítést kell alkalmaz­niuk. A vonatkozó jogszabálynak négy alapelven kell alapulnia: terü­leti szuverenitás, pakta sunt servan­da - a szerződések betartása jó­szomszédi kapcsolatok, valamint az emberi jogok és az alapvető szabad­ságjogok tisztelete, beleértve a diszk­rimináció tiltását is.”25 Azt ajánlja az ET parlamenti közgyűlésének, hogy vegye figyelembe, „a szomszédos országok bírálták a magyarországi törvényt, mivel az nem vette figye­lembe a felsorolt alapelveket. A jog­szabállyal szembeni legfőbb kifogás az egyoldalú megközelítés alkalma­zása.”26 Jürgens szerint létezik olyan vélemény is, hogy a törvény pream- bulumában feltüntetett „nemzet”’ fo­galom definícióját bizonyos körül­mények között a nemzet tagjait el­választó államhatárok elutasítása­ként is fel lehet fogni. A szlovák fél állásfoglalása valószínűleg ebből in­dul ki, amikor azt állítja, hogy a ked­vezménytörvény politikai kapcsola­tot hoz létre Magyarország és a ha­táron túli magyarság között. Jür­gens úgy véli, előzetes kétoldalú tár­gyalásokkal és egyezményekkel va­lószínűleg elfogadhatóak, esetleg módosíthatóak lettek volna a jog­szabály vitatott pontjai. Például a törvény hatályának kiterjesztése a magyarigazolványra jogosulttal együtt élő, nem magyar nemzetisé­gű személyre, az igazolványra nem jogosultak kizárása a gazdasági és szociális kiváltságokból, vagy a tör­vény alkalmazásában együttműkö­dő kisebbségi szervezetek szerepe (SZKC tevékenysége). Jürgens ja­vaslata szerint a közgyűlés határo­zatának utalnia kellene Rolf Ekéus 2001. október 26-án tett megállapí­tására. Ebben az EBESZ kisebbségi főbiztosa amiatti aggodalmának ad hangot, hogy „a kedvezménytör­vény kétségbe vonja a kisebbségvé­delemben elért korábbi fejlődést, és lehetővé teszi a többségi nemzet tagjainak diszkriminálását, ami vég­zetes hatással lehet a kisebbségek­re”.27 A szlovák kormány elvi elutasí­tó álláspontjának másik eleme ezt a véleményt tartotta mérvadónak. Jürgens végezetül olyan határozat elfogadását ajánlja a közgyűlésnek, amely a magyar kormányt a kedvez­ménytörvény módosítására kötele­zi. Méghozzá a szomszédos orszá­gokkal folytatott kétoldalú tárgyalá­sok és egyezmények alapján, figye­lembe véve a Velencei Bizottság és az EBESZ kisebbségi főbiztosának véleményét, valamint az ET PK ha­tározatát. Eric Jürgens ajánlásai ki­dolgozása során ellátogatott Po­zsonyba és Budapestre is, ahol tár­gyalt az érintett felekkel.28 A kedvezménytörvény és a körülöt­te kialakult vita témájává vált a nemzetközi szervezeteknek is, sőt jelentősebb külföldi napilapok ér­deklődését is felkeltette. A Der Standard tekintélyes osztrák napi­lap írja december 2-i számában, hogy Adrian Nastase budapesti lá­togatása során meglepően készsé­gesnek mutatkozott, amikor kije­lentette, hogy a kedvezménytör­vény tervezett módosítása az EU jogrendjével összhangban áll, és az esetleges bukaresti ellenvetéseket szakértői szinten kell megvitatni. A két fél stratégiai partnerségről írt alá megállapodást, így a Dzurinda által képviselt szlovák álláspont el­szigetelődni látszik. Ezzel szemben a Le Monde 2002. december 12-i számában megjelent kommentár szerint: „Budapest nem támogat­hatja 3,5 milliós magyar kisebbsé­gét, mert ez a segítségnyújtás nem kompatibilis az EU törvényeivel. A kedvezménytörvény tartalmát fo­lyamatosan módosítják azzal a cél­lal, hogy megfeleljen az Unió elvá­rásainak, amelyek nem engedik meg, hogy a nemzetiségi probléma az EU határain belülre kerüljön.” A Le Monde szerint a kedvezmény­törvényt „elhamarkodottan dol­gozták ki a 2002-es rrlagyarországi parlamenti választások függvényében”. IV. EGY ÉV SZLOVÁKIAI TAPASZTALATA A AAAGYARIGAZOLVÁNYOKRÓL A Teleki László Intézet munkatársa, Kántor Zoltán az MTA által 2002jú­niusában szervezett konferencián Változások a Kárpát-medence etni­kai tér- és identitásszerkezetében címmel tartott előadásában azt mondta, hogy a státustörvény újra intézményesíti a nemzetet, vagyis a magyar állam kapcsolatba kerül a határon túli magyar egyénekkel, míg eddig csak a szervezetekkel volt kapcsolatban. Kántor szerint a hatá­ron túli magyarok számára a ma­gyarigazolvány jelképes vetülete egyes rétegeknél fontosabb, mint a tényleges kedvezmények. Az igazi kedvezményeket a mobilisabb réte­gek tagjai használhatják fel (diákok, pedagógusok). A státustörvény fő­leg az időseknél azt az érzést kom­penzálja, amelyet a mindennapi po­litikai légkör kelt bennük, vagyis hogy másodrangú állampolgárok. Kántor a magyarigazolványt találó­an nemzettagsági igazolványnak nevezi. A Magyarországgal szom­szédos államoknak elsősorban poli­tikai problémái vannak a törvény­nyel, mert az egységes magyar nem­zetben gondolkodik, miközben a törvény ellenzői állampolgárságban és államban gondolkodnak, és ezt a fajta kötődést tartják elsődlegesnek. Komoly számbeli és aránybeli elté­rés mutatkozik a magyarigazolvá­nyok iránti érdeklődésben, a Szlová­kiában és a többi (Románia, Ukraj­na, Szerbia), Magyarországgal szomszédos államban élő magyar­ság között. Ez azzal indokolható, hogy az egyes országokban élő ma­gyarság számára más jelentőséggel bír a magyarigazolvány, illetve az ezzel járó kedvezmények. A szlová­kiai magyarság körében szerzett ta­pasztalatok szerint ennek jelentősé­ge kisebb, mert gazdasági helyzete, összehasonlítva az előbb felsorolt országokban élő magyar kisebbsé­gek helyzetével relatíve a legjobb, és életszínvonala lényegesen nem kü­lönbözik a szlovák átlagtól, sem a magyarországi életszínvonaltól. Épp ellenkező a helyzet a szerbiai, a ro­mániai vagy az ukrajnai magyarok esetében, akik - főleg gazdaságüag - messze elmaradnak a magyaror­szági életszínvonaltól. Ezért a ma­gyarigazolvánnyal szembeni elvárá­saik sokkal nagyobbak, mint a szlo­vákiai magyaroké. A romániai ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a ro­mániai magyarok többségének nem a magyarigazolvány szimbolikus ér­téke a fontos, hanem az, hogy mi­lyen tényleges kedvezményeket biz­tosít, s ezen belül is a szülőföldön igénybe vehető kedvezmények áll­nak előtérben.29 Természetesen más tényezők is fon­tos szerepet játszanak abban, hogy Szlovákiában mindmáig aránylag alacsony az érdeklődők száma. Pél­dául, hogy a kedvezménytörvénnyel szemben éppen Szlovákiában ta­pasztalható leginkább az állami szervek elutasító magatartása, töb­bek között konkrét ellentörvény vagy rendőrségi vizsgálatok kilátás­ba helyezése azokkal szemben, akik igénybe vennék a törvény kínálta kedvezményeket. Szlovákiában 2003. január végéig összesen 59 640 magyarigazolvány- kérelmet nyújtottak be. Ez a szlová­kiai magyarság számarányát tekint­ve 12%, ugyanis a legutóbbi 2001-es népszámlálási adatok alapján 520 528 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ami Szlovákia la­kosságának 9,7%-át jelenti.311 Ha csupán a számok alapján értékel­nénk a kedvezménytörvény fogad­tatását a Magyarországgal szomszé­dos országokban, az ukrajnai álla­potot a szlovákhoz képest sikertör­ténetként jellemezhetnénk. Itt ui. a közel 157 ezer magyar nemzetiségű állampolgár majdnem kétharmada (94 ezer) váltotta ki magyarigazol­ványát. Valószínű, az itteni magyar­ság - gazdasági leszakadásának o- kán - az érzelmi viszonyuláson túl a magyarországi munkavállalás lehe­tőségének kiterjesztését, ill. legali­zálását várta. Szerbiában szintén nagyobb volt az érdeklődés a ma­gyarigazolványok iránt. Itt csaknem 90 ezren gondolták, hogy kiváltják magyarigazolványukat. A legnagyobb érdeklődés Romániá­ban volt tapasztalható. A közel más­fél milliós romániai magyarság (az összlakosság 6,6%-a) 24,1%-a élt ezzel a lehetőséggel (345 706 ma­gyar igazolvány-kérelem). Elkedvet­lenítő hatása volt egyrészt annak, hogy - az induláskor valóban jelent­kező - nagy rohamnak technikaüag nem tudott megfelelni az admi- nisztratíva, így akár több hónapig is várni kellett az igazolványok kiállí­tására. Másrészt az oktatási-nevelési támogatásra tavaly Erdélyben be­nyújtott közel 35 ezer pályázat kifi­zetéséhez még mindig több mint 1,4 milliárd Ft (250 millió Sk) hiányzik. A szlovákiai magyarság körében végzett felmérésünk megerősítette azt az eddigi tapasztalatot, hogy a többség érzelmi okból váltja ki a ma­gyarigazolványt. Ez az állítás nem­csak az idősebb nemzedékre vonat­kozik, hanem korosztálytól függet­lenül dominál. A magyarigazolvány iránt érdeklődők vagy nem kíván­nak élni a törvény adta lehetőségek­kel, vagy még mindig nem tudják, milyen kedvezményekre jogosítja fel őket az igazolvány. Ez vonatkozik a pedagógusokra is, akik tapasztala­tunk szerint még a nyári szünidőben is csak minimális mértékben éltek a lehetőséggel (ingyenes vagy ked­vezményes könyvtár-, ill. múzeum- látogatás, szakkönyvvásárlás, cso­portos kirándulás, szakmai tovább­képzés stb.). A Magyarországon ta­nuló szlovákiai magyar diákok szí­vesebben használják az általános di­ákigazolványt, mint a magyariga- zolvánnyal járó, ún. határon túli di­ákigazolványt, amelyet megkülön- böztetőnek éreznek. Feltételezhető­en ennek a tartózkodó, ill. visszauta­sító magatartásnak legalább két oka van. Az egyik, hogy a magyarországi általános diákigazolvány által nyúj­tott kedvezmények köre világos és egyértelmű a használók számára. Ezzel szemben az ún. határon túli diákigazolvánnyal járó kedvezmé­nyeket a végrehajtási rendeleteknek kellett rögzíteniük, és ezek mindmá­ig nem világosak a többszöri változ­tatások és módosítások miatt. Nem egyértelmű azon intézmények köre sem, amelyekben a kedvezmények­kel élhetnének a határon túli diá­kok. Pl. a mozik, üzletek, könyves­boltok, múzeumok stb. üzemeltetői vagy tulajdonosai (állam, önkor­mányzat, magánszemély) egyénileg dönthetik el, megadják-e a kedvez­ményeket az érintetteknek. Talán ezért sem volt tapasztalható annak komoly nyoma a szlovákiai magyar közvéleményben, hogy a pedagógusigazolványok, ill. diák- igazolványok használata előnyt és sok kedvezményt jelentett volna tu­lajdonosaiknak. Ezek iránt az igazolványok iránt az A fiataloknak tovább­ra is vannak téves el­képzeléseik, például hogy a magyarországi letelepedést segíti elő, illetve hogy gyorsítja a magyar állampolgár­ság megszerzését a magyarigazolvány... érdeklődés csak lassan növekszik. 2003. január 30-ig 1349 pedagógus- igazolványt, 31 oktatói kártyát és 4081 diákigazolványt adtak ki.31 Szlovákiában összesen 59 640 ma- gyarigazolvány-kérelmet nyújtottak be.32 A tapasztalat azt mutatja, hogy 2002 végén és 2003 elején csökkent az érdeklődés az igazolványok iránt. Ez a következőkkel magyarázható: sikertelen volt a 2002. november 26-i Dzurinda-Medgyessy találkozó, vagyis a szlovák fél továbbra sem hajlandó tárgyalni a kedvezmény­törvény módosításáról kormány- szinten. A korábbiakban is azt ta­pasztaltuk, hogy a közvéleményre nagy hatással vannak a kétoldalú tárgyalások és azok eredménye vagy eredménytelensége, s ez közvetle­nül befolyásolja a magyarigazol­ványt kérelmezők számát. Ez a je­lenség továbbra is hatással van a szlovákiai magyarokra, főleg azon régiókban, amelyek gazdaságilag gyengék, ahol nagyobb a munkanél­küliség, ahol az emberek kiszolgál­tatottabb helyzetben érzik magukat és amely régiók a szlovák-magyar nyelvhatár mentén vannak, vagyis távolabb esnek a magyar határtól. Az érdeklődés átmeneti csökkenése magyarázható a téli időjárással is, ameíy megnehezítette, sok helyen leheteüenné tette a területi irodák munkatársainak kapcsolattartását az érdeklődőkkel (kiutazását a távo­labb eső községekbe). Végül a kará­csonyi ünnepek majd a hosszú isko­lai szünidő is okozhatta az érdeklő­dés csökkenését. Az SZKC központi irodavezetője, Pogány Erzsébet sze­rint a szlovákiai magyarokat első­sorban az a tény bizonytalanítja el, hogy nincs kommunikáció a szlovák és a magyar külügy között. 2003 január végi adatok szerint a magyarigazolványok iránt a Komá­romi és az Érsekújvári járásban volt a legnagyobb érdeklődés. Mindket­tőben túllépte a 9 ezres számot. A Dunaszerdahelyi irodában több mint 8 ezer kérelmet tartanak szá­mon. Itt szükséges megjegyezni, hogy e három járásban a legna­gyobb a magyarok száma és aránya az összlakossághoz képest (50, sőt ennél magasabb százalékos). A szlo­vák nyelvhatárhoz közelebb eső já­rásokban, az ország keleti részeiben (Királyhelmec), ill. a vegyesen la­kott területeken (Léva) nagyjából egyforma érdeklődés tapasztalható a magyarigazolványok iránt (4-5 ezer között Galántán, Léván, Loson­con, Rimaszombatban és Kassán). Utóbbinál meglepően magas arányú az igényelt hozzátartozói igazolvá­nyok száma, háromszorosa a másutt kérteknek, amiből arra lehet követ­keztetni, hogy Kassán egyrészt sok a vegyes házasság, ahol mindkét fél igényli az igazolványt, és a szlovák házastárs feltehetőleg toleránsabb magyar partnerével, mint más ve­gyesen lakott területen. Meglepően kicsi az érdeklődés a magyarigazol­ványok iránt a Rozsnyói járásban - körülbelül ugyanannyi, mint Po­zsonyban -, holott a Rozsnyói járás­ban a magyarok száma nagyobb. Helyi vélemény szerint a kis érdek­lődés (mindössze 2300 kérelem) azzal magyarázható, hogy - közeli határátkelő híján - a kedvezmények magyarországi igénybevétele ko­moly anyagi áldozatot követel az igazolványtulajdonosoktól. Tekin­tettel a Rozsnyón és környékén élők rossz gazdasági körülményeire, a nagy munkanélküliségre, az érdek­lődés elsősorban a kedvezménytör­vény kínálta munkavállalási lehető­ségre irányult volna. A megkérde­zettek csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy a tervezett tör­vénymódosításból épp ez a számuk­ra oly fontos lehetőség marad ki. A magyarigazolvány-kérelmezőkkel folytatott beszélgetések során szer­zett tapasztalatok lényegesen nem térnek el a fél évvel ezelőttiektől. Az idősebb nemzedék tagjai továbbra is főképp érzelmi okokból kérelmezik a magyarigazolványt, amelyben a magyar nemzethez való tartozás jel­képét látják. Az 1945 után elszenve­dett sérelmek erkölcsi elégtételét látják az igazolványban és memen- tónak szánják az utódoknak. Az iga­zolványokkal járó kedvezményekre csak elenyészően kis százalékuk tart igényt. A középnemzedék tájékozot­tabb a kedvezmények köréről, mint fél évvel ezelőtt. A megkérdezettek anyagi helyzetüktől függően kíván­ják Magyarországon igényben venni a kedvezményeket. „Csak akkor uta­zom Magyarországra, ha megen­gedhetem magamnak és lesz rá pén­zem, hogy elvigyem az egész csalá­domat.” Ä középgeneráció tagjai a 3 hónapos munkavállalást nem tartot­ták komoly segítségnek, mert csak átmeneti megoldást jelentett volna egyes családok nehéz anyagi helyze­tében. Ezzel szemben nagy várako­zás előzte meg az oktatási-nevelési támogatást - amely még Szlováki­ában nem indult be de amelyet szinte valamennyi megkérdezett igénybe akar venni. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez a támo­gatás a családokat avagy az iskolá­kat illesse meg, de a többség szerint az oktatási intézmények is a célnak megfelelően kezelnék a pénzt, tehát a gyermekekre fordítanák. A szülők általában megbíznak az iskolák ve­zetésében. A fiatalok hozzáállása lényegesen nem változott meg a tavaly tapasz­taltakhoz képest. Továbbra is van­nak téves elképzeléseik, pl. hogy a magyarországi letelepedést segíti elő, ill. hogy gyorsítja a magyar ál­lampolgárság megszerzését a ma­gyarigazolvány, holott ez épp ellen­tétes a kedvezménytörvény által rögzített „szülőföldön maradni” alapelvvel. Mivel fél évvel ezelőtt még nem volt mérhető a pedagógus- és diákiga­zolványok iránti érdeklődés, a jelen­legi adatok csak kiindulási pontnak tekinthetők. Amint a korábban emlí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom