Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-21 / 67. szám, péntek
Gondolat ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 21. ve jelentette ki, hogy Szlovákiában továbbra is problémát jelent majd a kedvezménytörvény elfogadása, ha nem veszik figyelembe a szlovák fél észrevételeit.18 Ziak szerint a magyar jogi normát a nemzetközi egyezményekkel ellentétben fogadták el, amely magában hordozza a területen kívüliség elvét. Ennek elfogadásához a két ország egyezségére lenne szükség. A kisebbségek támogatását szerinte bilaterális egyezmény alapján szlovák-magyar alapszerződés rögzíthetné. A szlovák közszolgálati televízió „5 perc múlva 12“ című vitaműsorában Pavol Hrusovsky, a KDH és a parlament elnöke ismételt meg egy korábban már hallott szlovák véleményt, miszerint Szlovákiát vonják ki a törvény hatálya alól (Ausztriához hasonlóan). A házelnök szerint Szlovákia nem ellenzi a magyar kisebbség külföldi támogatását, pl. az oktatás vagy a kultúra területén, de ezt „világos és egyértelmű szabályoknak kell rögzíteniük, és a két állam egyezségén kell alapulnia, nem pedig egyoldalú döntésen.“ Az MKP szerepvállalásával kapcsolatban elmondta, hogy az nem önhibájából lett részese a vitának, hanem Budapest hibás politikájának okán. Bugár Béla, az MKP elnöke erre azt válaszolta, hogy pártja a szlovák kormányfővel történt egyezség alapján akart közvetíteni a vitában. Bugár szerint ugyanis a szlovák kormányfő elfogadta az MKP azon módosító javaslatát, hogy a szlovák részről leginkább kifogásolt oktatási támogatások címzettjei immár ne az egyének, hanem az intézmények legyenek. A két miniszterelnök budapesti találkozóján azonban a szlovák kormányfő figyelmen kívül hagyva az MKP elnökével folytatott megbeszélést, kategorikusan elutasította magát a törvénymódosítást is. Bugár szerint ezzel megingott a szlovák miniszterelnökbe vetett hite, aki nem tartotta be a kettőjük közti szóbeli megállapodást. Monika Beno- vá, a parlament integrációs bizottságának elnöke és az ellenzéki Smer alelnöke szerint Magyarországnak az EU-tagság elérésével amúgy is fel kell adnia a státustörvényt, ezért már most fontolóra kellene venni a törvény megszüntetését.19 Egy harmadik vitaműsornak is témája volt ugyanezen a napon a kedvezménytörvény. A státustörvény kapcsán Pavol Rusko, a parlament alelnöke elmondta, hogy a törvény teljesen felesleges, és hogy amit a magyar politikusok el akarnak érni, azt csak államközi egyezmények keretében lehet megvalósítani.20 Az elmúlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy a kedvezménytörvény körüli vita rendezése korántsem jelent olyan egyszerű feladatot, mint ahogy azt a laikus közvélemény vagy akár szakmai körök várták volna. A két ország elvi álláspontjának, vagy akár a gyakorlati elképzeléseknek a pillanatnyi közeledése végig magában hordta az egymástól való távolodást is. E politikai vita leginkább egy végeláthatatlan sakkjátszmához hasonlít, amelyben azonban a játékosok nem határozták meg előre a játékszabályokat. A szlovák fél kevésbé igyekszik kezdeményezni, míg a jelenlegi magyar oldal, mivel át kellett vennie a stafétabotot az első lépést megtevő Orbán-kor- mánytól, nem ismerte a játék összes viszontagságát, és eltartott egy ideig, míg megismerkedett a valós helyzettel.21 A kölcsönös játékszabályok le nem fektetése, illetve állandó változtatása azonban mindkét felet egyaránt terheli. A két államfő szintén igyekezett távol tartani magát az ügytől. Az egyes politikai pártok közvetítő szerepe is kudarcot vallott (lásd: MKP szerepvállalása). Az európai intézmények közvetítése egy ilyen jellegű - két államot terhelő - vitában sohasem lesz elmarasztaló az egyik fél számára, hanem ajánlástevő, és mindig a kétoldalú megegyezésre szólítja fel a feleket (lásd Bős-Nagymaros vita). Az Európa Tanács, az EBESZ vagy az Európai Bizottság a múltban is ilyen szellemben döntött, és bizonyosra vehető, hogy a jövőben is inkább ezt az utat választja a megoldás keresésében. III. A KEZDVEZMÉNYTÖRVÉNY VITÁJÁT VÉLEMÉNYEZŐ NEMZETKÖZI SZERVEZETEK A kedvezménytörvény kérdésével nemzetközi szinten leghosszabb ideje az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének jogi és emberi jogi bizottsága foglalkozik. A bizottság szlovák és román képviselői első alkalommal már a törvény hatályba lépése előtt kérték a magyar jogszabály felülvizsgálatát és egy közös álláspont kialakítását. A ET Eric Jürgens holland szocialista képviselőt bízta meg egy jelentés kidolgozásával, amelyet a későbbiekben egy határozat formájában a Közgyűlés is megvitathatott, majd elfogadhatott volna. Ez azonban a mai napig nem történt meg, mert a jogi és embeijo- gi bizottság az ún. Jürgens-jelentést nem tartotta kellően kidolgozottnak, és átdolgozásra már többször visszaadta a szerzőnek. Legutoljára Kántor szerint a határon túli magyarok számára a magyarigazolvány jelképes vetülete egyes rétegeknél fontosabb, mint a tényleges kedvezmények. Az igazi kedvezményeket a mobilisabb rétegek tagjai használhatják fel (diákok, pedagógusok). az ET parlamenti közgyűlése 2003. január 27-én döntött úgy, hogy a januári ülésszakon nem tűzi napirendre a témát. Előreláthatólag a magyar kedvezménytörvény ügye - a Jürgens-jelentés - az elkövetkező ülések valamelyikén kerül napirendre, vagyis az ET PK elé. A magyar álláspont szerint mind a Jürgens-jelentés - amelyet a szerző már kétszer kapott vissza átdolgozásra -, mind Rolf Ekéus EBESZ főbiztos véleménye „magyarellenes”, bíráló és a törvény ellenzőit támogatja. Ekéus értelmezését a MÁÉRT júliusi tanácskozásán testületileg elutasították.22 A kedvezménytörvény kérdésének napirenden tartását az ET parlamenti közgyűlésében a szlovák és a román képviselők szorgalmazzák. Céljuk elérni, hogy a közgyűlés Magyarország számára szigorú ajánlásokat fogalmazzon meg. Ezzel szemben a magyar elképzelés az, hogy a kérdés végleg lekerüljön a napirendről. Magyarország számára az lett volna a kedvező, ha még az ET januári plenáris ülése előtt sikerült volna a törvényt módosítani az Országgyűlésben, és ezt egyeztetni, majd elfogadtatni a szomszédos országokkal is. Ezáltal a kérdés az ET-ben is tárgytalanná vált volna. Az ET Parlamenti Közgyűlésében a törvény napirendre tűzéséért lobbizók a kérdést precedens értékűnek tartják. Azt állítják ugyanis, hogy ha a magyar törvényből nem vonják ki a két leginkább bírált elvet - az etnikai alapú támogatást, illetve a területen kívüliség elvét -, más országok is hasonlóan fogalmazhatnák meg a határaikon kívül élő kisebbségeiket támogató törvényeiket, pl. az Oroszországon kívül élő oroszok támogatására vonatkozót. A kedvezménytörvény kérdése azonban lezárulhat az ún. „Standing Committee” szintjén is. Ez a bizottság szintén megfogalmazhat ajánlásokat Magyarország számára, és akkor a kérdés ugyancsak nem kerülne a közgyűlés elé. A- mennyiben a kérdés a közgyűlés napirendjére kerül, az esetleges ajánlások kötelező érvényűek lesznek, és betartásukat a megfigyelők évente szigorúan ellenőrzik majd. Szlovákia álláspontja szerint a 2004-es uniós tagságot követően a kedvezménytörvény elveszti jelentőségét. Ezzel szemben a magyar álláspont az, hogy a kedvezmények és támogatások rendszere alapítványok formájában tovább élhet az Unión belül is, ha erről kétoldalú szerződések születnének (lásd Németország és Dánia viszonyában, ill. a Velencei Bizottság ajánlása). A kérdés az ET 2003. január 27-én kezdődő plenáris ülésén végül nem került napirendre, mert a jogi bizottság nem fogadta el a kiegészített Jürgens-jelentést és a kérdés sürgősségi megtárgyalását nem támogatta a képviselők többsége.23 Eric Jürgens holland szocialista képviselő a kedvezménytörvény magyarországi, szlovákiai és romániai vitája nyomán kidolgozott jelentéstervezete elfogadása esetén az ET PK határozatává válik. A jelentés többek között leszögezi, hogy „az anyaországoknak ügyelniük kell arra, hogy az általuk nyújtandó támogatás formája és lényege elfogadható legyen azon országok számára, ahol az adott nemzetrész tagjai állampolgárként élnek.”24 Jürgens a továbbiakban hivatkozik a Velencei Bizottság jelentésére, és leszögezi „az államoknak a más országokban élő nemzetrészük tagjai védelme érdekében kétoldalú, nem pedig egyoldalú megközelítést kell alkalmazniuk. A vonatkozó jogszabálynak négy alapelven kell alapulnia: területi szuverenitás, pakta sunt servanda - a szerződések betartása jószomszédi kapcsolatok, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tisztelete, beleértve a diszkrimináció tiltását is.”25 Azt ajánlja az ET parlamenti közgyűlésének, hogy vegye figyelembe, „a szomszédos országok bírálták a magyarországi törvényt, mivel az nem vette figyelembe a felsorolt alapelveket. A jogszabállyal szembeni legfőbb kifogás az egyoldalú megközelítés alkalmazása.”26 Jürgens szerint létezik olyan vélemény is, hogy a törvény pream- bulumában feltüntetett „nemzet”’ fogalom definícióját bizonyos körülmények között a nemzet tagjait elválasztó államhatárok elutasításaként is fel lehet fogni. A szlovák fél állásfoglalása valószínűleg ebből indul ki, amikor azt állítja, hogy a kedvezménytörvény politikai kapcsolatot hoz létre Magyarország és a határon túli magyarság között. Jürgens úgy véli, előzetes kétoldalú tárgyalásokkal és egyezményekkel valószínűleg elfogadhatóak, esetleg módosíthatóak lettek volna a jogszabály vitatott pontjai. Például a törvény hatályának kiterjesztése a magyarigazolványra jogosulttal együtt élő, nem magyar nemzetiségű személyre, az igazolványra nem jogosultak kizárása a gazdasági és szociális kiváltságokból, vagy a törvény alkalmazásában együttműködő kisebbségi szervezetek szerepe (SZKC tevékenysége). Jürgens javaslata szerint a közgyűlés határozatának utalnia kellene Rolf Ekéus 2001. október 26-án tett megállapítására. Ebben az EBESZ kisebbségi főbiztosa amiatti aggodalmának ad hangot, hogy „a kedvezménytörvény kétségbe vonja a kisebbségvédelemben elért korábbi fejlődést, és lehetővé teszi a többségi nemzet tagjainak diszkriminálását, ami végzetes hatással lehet a kisebbségekre”.27 A szlovák kormány elvi elutasító álláspontjának másik eleme ezt a véleményt tartotta mérvadónak. Jürgens végezetül olyan határozat elfogadását ajánlja a közgyűlésnek, amely a magyar kormányt a kedvezménytörvény módosítására kötelezi. Méghozzá a szomszédos országokkal folytatott kétoldalú tárgyalások és egyezmények alapján, figyelembe véve a Velencei Bizottság és az EBESZ kisebbségi főbiztosának véleményét, valamint az ET PK határozatát. Eric Jürgens ajánlásai kidolgozása során ellátogatott Pozsonyba és Budapestre is, ahol tárgyalt az érintett felekkel.28 A kedvezménytörvény és a körülötte kialakult vita témájává vált a nemzetközi szervezeteknek is, sőt jelentősebb külföldi napilapok érdeklődését is felkeltette. A Der Standard tekintélyes osztrák napilap írja december 2-i számában, hogy Adrian Nastase budapesti látogatása során meglepően készségesnek mutatkozott, amikor kijelentette, hogy a kedvezménytörvény tervezett módosítása az EU jogrendjével összhangban áll, és az esetleges bukaresti ellenvetéseket szakértői szinten kell megvitatni. A két fél stratégiai partnerségről írt alá megállapodást, így a Dzurinda által képviselt szlovák álláspont elszigetelődni látszik. Ezzel szemben a Le Monde 2002. december 12-i számában megjelent kommentár szerint: „Budapest nem támogathatja 3,5 milliós magyar kisebbségét, mert ez a segítségnyújtás nem kompatibilis az EU törvényeivel. A kedvezménytörvény tartalmát folyamatosan módosítják azzal a céllal, hogy megfeleljen az Unió elvárásainak, amelyek nem engedik meg, hogy a nemzetiségi probléma az EU határain belülre kerüljön.” A Le Monde szerint a kedvezménytörvényt „elhamarkodottan dolgozták ki a 2002-es rrlagyarországi parlamenti választások függvényében”. IV. EGY ÉV SZLOVÁKIAI TAPASZTALATA A AAAGYARIGAZOLVÁNYOKRÓL A Teleki László Intézet munkatársa, Kántor Zoltán az MTA által 2002júniusában szervezett konferencián Változások a Kárpát-medence etnikai tér- és identitásszerkezetében címmel tartott előadásában azt mondta, hogy a státustörvény újra intézményesíti a nemzetet, vagyis a magyar állam kapcsolatba kerül a határon túli magyar egyénekkel, míg eddig csak a szervezetekkel volt kapcsolatban. Kántor szerint a határon túli magyarok számára a magyarigazolvány jelképes vetülete egyes rétegeknél fontosabb, mint a tényleges kedvezmények. Az igazi kedvezményeket a mobilisabb rétegek tagjai használhatják fel (diákok, pedagógusok). A státustörvény főleg az időseknél azt az érzést kompenzálja, amelyet a mindennapi politikai légkör kelt bennük, vagyis hogy másodrangú állampolgárok. Kántor a magyarigazolványt találóan nemzettagsági igazolványnak nevezi. A Magyarországgal szomszédos államoknak elsősorban politikai problémái vannak a törvénynyel, mert az egységes magyar nemzetben gondolkodik, miközben a törvény ellenzői állampolgárságban és államban gondolkodnak, és ezt a fajta kötődést tartják elsődlegesnek. Komoly számbeli és aránybeli eltérés mutatkozik a magyarigazolványok iránti érdeklődésben, a Szlovákiában és a többi (Románia, Ukrajna, Szerbia), Magyarországgal szomszédos államban élő magyarság között. Ez azzal indokolható, hogy az egyes országokban élő magyarság számára más jelentőséggel bír a magyarigazolvány, illetve az ezzel járó kedvezmények. A szlovákiai magyarság körében szerzett tapasztalatok szerint ennek jelentősége kisebb, mert gazdasági helyzete, összehasonlítva az előbb felsorolt országokban élő magyar kisebbségek helyzetével relatíve a legjobb, és életszínvonala lényegesen nem különbözik a szlovák átlagtól, sem a magyarországi életszínvonaltól. Épp ellenkező a helyzet a szerbiai, a romániai vagy az ukrajnai magyarok esetében, akik - főleg gazdaságüag - messze elmaradnak a magyarországi életszínvonaltól. Ezért a magyarigazolvánnyal szembeni elvárásaik sokkal nagyobbak, mint a szlovákiai magyaroké. A romániai tapasztalatok azt mutatják, hogy a romániai magyarok többségének nem a magyarigazolvány szimbolikus értéke a fontos, hanem az, hogy milyen tényleges kedvezményeket biztosít, s ezen belül is a szülőföldön igénybe vehető kedvezmények állnak előtérben.29 Természetesen más tényezők is fontos szerepet játszanak abban, hogy Szlovákiában mindmáig aránylag alacsony az érdeklődők száma. Például, hogy a kedvezménytörvénnyel szemben éppen Szlovákiában tapasztalható leginkább az állami szervek elutasító magatartása, többek között konkrét ellentörvény vagy rendőrségi vizsgálatok kilátásba helyezése azokkal szemben, akik igénybe vennék a törvény kínálta kedvezményeket. Szlovákiában 2003. január végéig összesen 59 640 magyarigazolvány- kérelmet nyújtottak be. Ez a szlovákiai magyarság számarányát tekintve 12%, ugyanis a legutóbbi 2001-es népszámlálási adatok alapján 520 528 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ami Szlovákia lakosságának 9,7%-át jelenti.311 Ha csupán a számok alapján értékelnénk a kedvezménytörvény fogadtatását a Magyarországgal szomszédos országokban, az ukrajnai állapotot a szlovákhoz képest sikertörténetként jellemezhetnénk. Itt ui. a közel 157 ezer magyar nemzetiségű állampolgár majdnem kétharmada (94 ezer) váltotta ki magyarigazolványát. Valószínű, az itteni magyarság - gazdasági leszakadásának o- kán - az érzelmi viszonyuláson túl a magyarországi munkavállalás lehetőségének kiterjesztését, ill. legalizálását várta. Szerbiában szintén nagyobb volt az érdeklődés a magyarigazolványok iránt. Itt csaknem 90 ezren gondolták, hogy kiváltják magyarigazolványukat. A legnagyobb érdeklődés Romániában volt tapasztalható. A közel másfél milliós romániai magyarság (az összlakosság 6,6%-a) 24,1%-a élt ezzel a lehetőséggel (345 706 magyar igazolvány-kérelem). Elkedvetlenítő hatása volt egyrészt annak, hogy - az induláskor valóban jelentkező - nagy rohamnak technikaüag nem tudott megfelelni az admi- nisztratíva, így akár több hónapig is várni kellett az igazolványok kiállítására. Másrészt az oktatási-nevelési támogatásra tavaly Erdélyben benyújtott közel 35 ezer pályázat kifizetéséhez még mindig több mint 1,4 milliárd Ft (250 millió Sk) hiányzik. A szlovákiai magyarság körében végzett felmérésünk megerősítette azt az eddigi tapasztalatot, hogy a többség érzelmi okból váltja ki a magyarigazolványt. Ez az állítás nemcsak az idősebb nemzedékre vonatkozik, hanem korosztálytól függetlenül dominál. A magyarigazolvány iránt érdeklődők vagy nem kívánnak élni a törvény adta lehetőségekkel, vagy még mindig nem tudják, milyen kedvezményekre jogosítja fel őket az igazolvány. Ez vonatkozik a pedagógusokra is, akik tapasztalatunk szerint még a nyári szünidőben is csak minimális mértékben éltek a lehetőséggel (ingyenes vagy kedvezményes könyvtár-, ill. múzeum- látogatás, szakkönyvvásárlás, csoportos kirándulás, szakmai továbbképzés stb.). A Magyarországon tanuló szlovákiai magyar diákok szívesebben használják az általános diákigazolványt, mint a magyariga- zolvánnyal járó, ún. határon túli diákigazolványt, amelyet megkülön- böztetőnek éreznek. Feltételezhetően ennek a tartózkodó, ill. visszautasító magatartásnak legalább két oka van. Az egyik, hogy a magyarországi általános diákigazolvány által nyújtott kedvezmények köre világos és egyértelmű a használók számára. Ezzel szemben az ún. határon túli diákigazolvánnyal járó kedvezményeket a végrehajtási rendeleteknek kellett rögzíteniük, és ezek mindmáig nem világosak a többszöri változtatások és módosítások miatt. Nem egyértelmű azon intézmények köre sem, amelyekben a kedvezményekkel élhetnének a határon túli diákok. Pl. a mozik, üzletek, könyvesboltok, múzeumok stb. üzemeltetői vagy tulajdonosai (állam, önkormányzat, magánszemély) egyénileg dönthetik el, megadják-e a kedvezményeket az érintetteknek. Talán ezért sem volt tapasztalható annak komoly nyoma a szlovákiai magyar közvéleményben, hogy a pedagógusigazolványok, ill. diák- igazolványok használata előnyt és sok kedvezményt jelentett volna tulajdonosaiknak. Ezek iránt az igazolványok iránt az A fiataloknak továbbra is vannak téves elképzeléseik, például hogy a magyarországi letelepedést segíti elő, illetve hogy gyorsítja a magyar állampolgárság megszerzését a magyarigazolvány... érdeklődés csak lassan növekszik. 2003. január 30-ig 1349 pedagógus- igazolványt, 31 oktatói kártyát és 4081 diákigazolványt adtak ki.31 Szlovákiában összesen 59 640 ma- gyarigazolvány-kérelmet nyújtottak be.32 A tapasztalat azt mutatja, hogy 2002 végén és 2003 elején csökkent az érdeklődés az igazolványok iránt. Ez a következőkkel magyarázható: sikertelen volt a 2002. november 26-i Dzurinda-Medgyessy találkozó, vagyis a szlovák fél továbbra sem hajlandó tárgyalni a kedvezménytörvény módosításáról kormány- szinten. A korábbiakban is azt tapasztaltuk, hogy a közvéleményre nagy hatással vannak a kétoldalú tárgyalások és azok eredménye vagy eredménytelensége, s ez közvetlenül befolyásolja a magyarigazolványt kérelmezők számát. Ez a jelenség továbbra is hatással van a szlovákiai magyarokra, főleg azon régiókban, amelyek gazdaságilag gyengék, ahol nagyobb a munkanélküliség, ahol az emberek kiszolgáltatottabb helyzetben érzik magukat és amely régiók a szlovák-magyar nyelvhatár mentén vannak, vagyis távolabb esnek a magyar határtól. Az érdeklődés átmeneti csökkenése magyarázható a téli időjárással is, ameíy megnehezítette, sok helyen leheteüenné tette a területi irodák munkatársainak kapcsolattartását az érdeklődőkkel (kiutazását a távolabb eső községekbe). Végül a karácsonyi ünnepek majd a hosszú iskolai szünidő is okozhatta az érdeklődés csökkenését. Az SZKC központi irodavezetője, Pogány Erzsébet szerint a szlovákiai magyarokat elsősorban az a tény bizonytalanítja el, hogy nincs kommunikáció a szlovák és a magyar külügy között. 2003 január végi adatok szerint a magyarigazolványok iránt a Komáromi és az Érsekújvári járásban volt a legnagyobb érdeklődés. Mindkettőben túllépte a 9 ezres számot. A Dunaszerdahelyi irodában több mint 8 ezer kérelmet tartanak számon. Itt szükséges megjegyezni, hogy e három járásban a legnagyobb a magyarok száma és aránya az összlakossághoz képest (50, sőt ennél magasabb százalékos). A szlovák nyelvhatárhoz közelebb eső járásokban, az ország keleti részeiben (Királyhelmec), ill. a vegyesen lakott területeken (Léva) nagyjából egyforma érdeklődés tapasztalható a magyarigazolványok iránt (4-5 ezer között Galántán, Léván, Losoncon, Rimaszombatban és Kassán). Utóbbinál meglepően magas arányú az igényelt hozzátartozói igazolványok száma, háromszorosa a másutt kérteknek, amiből arra lehet következtetni, hogy Kassán egyrészt sok a vegyes házasság, ahol mindkét fél igényli az igazolványt, és a szlovák házastárs feltehetőleg toleránsabb magyar partnerével, mint más vegyesen lakott területen. Meglepően kicsi az érdeklődés a magyarigazolványok iránt a Rozsnyói járásban - körülbelül ugyanannyi, mint Pozsonyban -, holott a Rozsnyói járásban a magyarok száma nagyobb. Helyi vélemény szerint a kis érdeklődés (mindössze 2300 kérelem) azzal magyarázható, hogy - közeli határátkelő híján - a kedvezmények magyarországi igénybevétele komoly anyagi áldozatot követel az igazolványtulajdonosoktól. Tekintettel a Rozsnyón és környékén élők rossz gazdasági körülményeire, a nagy munkanélküliségre, az érdeklődés elsősorban a kedvezménytörvény kínálta munkavállalási lehetőségre irányult volna. A megkérdezettek csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy a tervezett törvénymódosításból épp ez a számukra oly fontos lehetőség marad ki. A magyarigazolvány-kérelmezőkkel folytatott beszélgetések során szerzett tapasztalatok lényegesen nem térnek el a fél évvel ezelőttiektől. Az idősebb nemzedék tagjai továbbra is főképp érzelmi okokból kérelmezik a magyarigazolványt, amelyben a magyar nemzethez való tartozás jelképét látják. Az 1945 után elszenvedett sérelmek erkölcsi elégtételét látják az igazolványban és memen- tónak szánják az utódoknak. Az igazolványokkal járó kedvezményekre csak elenyészően kis százalékuk tart igényt. A középnemzedék tájékozottabb a kedvezmények köréről, mint fél évvel ezelőtt. A megkérdezettek anyagi helyzetüktől függően kívánják Magyarországon igényben venni a kedvezményeket. „Csak akkor utazom Magyarországra, ha megengedhetem magamnak és lesz rá pénzem, hogy elvigyem az egész családomat.” Ä középgeneráció tagjai a 3 hónapos munkavállalást nem tartották komoly segítségnek, mert csak átmeneti megoldást jelentett volna egyes családok nehéz anyagi helyzetében. Ezzel szemben nagy várakozás előzte meg az oktatási-nevelési támogatást - amely még Szlovákiában nem indult be de amelyet szinte valamennyi megkérdezett igénybe akar venni. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez a támogatás a családokat avagy az iskolákat illesse meg, de a többség szerint az oktatási intézmények is a célnak megfelelően kezelnék a pénzt, tehát a gyermekekre fordítanák. A szülők általában megbíznak az iskolák vezetésében. A fiatalok hozzáállása lényegesen nem változott meg a tavaly tapasztaltakhoz képest. Továbbra is vannak téves elképzeléseik, pl. hogy a magyarországi letelepedést segíti elő, ill. hogy gyorsítja a magyar állampolgárság megszerzését a magyarigazolvány, holott ez épp ellentétes a kedvezménytörvény által rögzített „szülőföldön maradni” alapelvvel. Mivel fél évvel ezelőtt még nem volt mérhető a pedagógus- és diákigazolványok iránti érdeklődés, a jelenlegi adatok csak kiindulási pontnak tekinthetők. Amint a korábban emlí-