Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-21 / 67. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 21. Gondolat tett adatok is igazolják, az érdeklő­dés messze elmarad a szlovákiai ma­gyar diákok és pedagógusok összlét- számától, ill. a törvényalkotók elvá­rásától. Ennek legfőbb oka a járulé­kos igazolványokkal nyújtott ked­vezmények tisztázatlansága. A pe­dagógusok körében sem pontosan tisztázott, hogy milyen konkrét ked­vezményekhez juthatnának, és ezért nincs, ami motiválná őket. Az iskolaigazgatók körében gyakran hallható vélemény, hogy az oktatási­nevelési támogatás folyósításának legegyszerűbb és legcélszerűbb módja az lenne, ha az iskolák kap­nák meg a pénzcsomagot, és ezek az intézmények fordíthatnák a pénzt a gyermekek számára szükséges tan­eszközök megvásárlására. Ezt a tá­mogatási formát a szlovák fél is elfo­gadható megoldásnak tartaná. A szlovákiai közvéleményre bizo­nyára hatással lesz az a tény, hogy az Illyés Közalapítvány 2003. január elején kilenc nagysallói magyar csa­ládnak folyósította az oktatási-neve­lési támogatást. A hír megjelent a szlovák sajtóban is, és ismét fontos témává tette a kedvezménytörvényt. A szlovák külügyminiszter a szlovák sajtóban nem értékelte a történte­ket, hanem diplomáciai úton kért magyarázatot a magyar külügymi­nisztériumtól. Az Illyés Közalapít­vány lépésével nem értett egyet az SZKC elnöke, Mézes Rudolf sem, aki elhamarkodottnak tartotta ezt a lé­pést. 2002-ben ugyanis az SZKC az­zal a kéréssel fordult az Illyés Köz- alapítványhoz, hogy az általa meg­hirdetett „Szülőföldön magyarul” c. pályázatból Szlovákiát egyelőre hagyják ki. Az SZKC szükségesnek tartotta megvizsgálni, hogy az adott politikai helyzetben milyen rizikót jelent a pályázat beindítása Szlová­kiában. A kivárás másik oka az volt, hogy az SZKC szerint nem végiggon­dolt a kifizetések rendszere, és ezért nem biztosított a pénz eljuttatása minden családhoz. Itt szükséges megjegyezni, hogy az SZKC itt vál­toztatott korábbi álláspontján, ami­kor az egyéni kifizetést támogatta. Az általa 2002-ben készített felmé­résből, amely során 11 ezer családot kérdeztek meg, az derült ki, hogy a szlovákiai családok többsége rá van szorulva mindennemű támogatás­ra. Ebből kiindulva az SZKC most azt az álláspontot képviseli, hogy az Illyés Közalapítványnak ki kell talál­nia - a szlovák-magyar megegyezés­nek megfelelően - egy olyan rend­szert, amelyben mindenki egyforma eséllyel jut hozzá az információk­hoz, s ezek révén az anyagi támoga­táshoz. Az SZKC szerint ezt a közve­títő szerepet a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége kaphatná meg. ZÁRSZÓ A kedvezménytörvény ügye még egy év elteltével is lezáratlan. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyű­lése feltehetőleg tavaszi ülésszakán tűzi napirendre a jogszabály vitáját. A szlovák-magyar érdemi tárgyalá­sok még csak el sem kezdődtek, si­keres kimenetelük beláthatatlan. A magyar Országgyűlésben az elkö­vetkező hetekben fogják a képvise­lők megvitatni a Medgyessy- kormány törvénymódosítását, és döntésük eredményétől függ, mi­lyen visszhangot vált ki az európai intézményekben, a szomszédos or­szágok kormányainál, ill. a határon túli magyarok körében. A törvény körül több mint egy éve folyó vita többet ártott, mint amennyit segí­tett az érintetteknek, a határon túli magyar kisebbségnek. Ezzel foglal­kozott a Magyar Koalíció Pártja Or­szágos Tanácsának XXIII. ülése is, amely határozatban szögezte le: „nyugtalanító a státustörvénnyel kapcsolatos hosszadalmas és nem áttekinthető módosítási folyamat, ami árt a határon túli magyarok ér­dekeinek, és zavart okoz a két- és sokoldalú kapcsolatok fejlődésé­ben. Az MKP továbbra is kitart amellett, hogy a törvény az elfogad­ható módosítások után is őrizze meg eredeti szellemét és küldetését. Az MKP a tervezett módosításoknak csak azt a változatát támogatja, amelyek nem lépik túl a Velencei Bi­zottság ajánlásainak keretét és nem csorbítják az eredeti törvény adta lehetőségeket. A törvénymódosítá­sok végső változatának mielőbbi el­fogadása érdekében az MKP Orszá­gos Tanácsa szorgalmazza a MÁ­ÉRT belátható időn belüli összehívását”.33 Center for Legal Analyses Kalligram Foundation ( www.cla.sk ) A tanulmányhoz tartozó Kronológia ugyancsak a www.cla.sk honlapon olvasható 1 Lásd. Slovensko 2002. Súhrnná správa o stave spolocnosti, IVÓ, Bratislava 2002, il­letve www.statistics.sk 2 Kovács László leendő magyar külügymi­niszter, 2002. május 23-án, brüsszeli tár­gyalásai során jelentette ki: „Az új magyar kormány átértékeli a státustörvény kérdé­sét, s a Szlovákiával támadt vitában olyan megoldást keres majd, amely megőrzi u- gyan a státustörvény eredeti céljait, ugyan­akkor elfogadható lesz a Szlovák kormány számára is. Magyarországnak és a régió minden országának érdeke ugyanis a kap­csolatok normalizálása, és a kialakult fe­szültség enyhítése“. Lásd, Új Szó, 2002. május 24. 3 Hospodárske Noviny, 2003. január 7. 4 Elhangzott 2003.január 24-én, a szlovák kormány első száz napját értékelő sajtóér­tekezletén 5 Népszabadság, 2003. január 8. 6 Német Zsolt, a parlament külügyi bizott­sága Fideszes elnökének kritikája a kedvez­ménytörvény módosításával kapcsolatban, Új Szó, 2003. január 7. 7 Bővebben lásd Sólyom László jogász, a Velencei Bizottság tagjának terjedelmes írását arról, mit is tartalmazott valójában a Velencei Bizottság ajánlása a kedvezmény­törvény kapcsán. Népszabadság, 2003. ja­nuár 24. 8 Adrian Nastase és Medgyessy Péter 2002. november 29-i budapesti megbeszélésén megegyezett abban, hogy a két ország kül­ügyminisztere tárgyalni fog a kedvezmény­törvény kölcsönösen elfogadható módosí­tásáról. Nastase nagyra értékelte, hogy a magyar fél a törvényből kihagyja a legin­kább bírált részeket. Medgyessy szerint a javasolt törvénymódosítást mindkét fél az európai normákkal összeegyeztethetőnek tartja. Lásd Új Szó, 2002. november 30. December 11-én Bukarestben a magyar kedvezménytörvény módosításának elvei­ről megegyezett a magyar és a román kül­ügyminiszter. Mircea Geoana szerint ki kell vonni azokat az elemeket, amelyek politi­kai és jogi kapcsolatot létesítenek Magyar- ország és a határon túli magyarság között és meg kell szüntetni a törvény területen kí­vüli hatályát. Kovács László a törvény mó­dosítására elfogadott hét alapelvet ismer­tette partnerével, amelyek mindkét fél sze­rint megfelelnek az európai intézmények által megfogalmazott észrevételeknek, Lásd:. A Kormány 2395/2002 (XII.27.) Korm. Határozata a Szátv. 2001. évi LXII. Törvény módosításának alapelveiről, illet- ve: www.htmh.hu 9 A vegyes bizottság tevékenységről szóló részletes jelentést lásd.: „A magyar-szlovák alapszerződés hatásvizsgálata“, Új Szó, 2003. január 24., illetve www.cla.sk 10 Uo. 11 Frantisek Miklosko, a KDH alelnöke 2002. május 10-én egy lakossági fórumon azt mondta, hogy a KDH továbbra is tart a kedvezménytörvény szlovákiai végrehajtá­sától. .Szerinte a magyar kormány Szlová­kia EU- és NATO-csatlakozása előtti pilla­natban kezdi el a törvény érvényesítését, és majd ekkor pumpál pénzt egyes szlovákiai alapítványokba. Miklosko szerint a KDH el- lentörvény-javaslatának továbbra is van létjogosultsága, mert a leendő magyar mi­niszterelnök sem kíván változtatni a ked­vezménytörvényen. 12 Január 13-án Budapesten találkoztak a V4-ek parlamenti vezetői ahol HruSovsky kijelentette, hogy a kedvezménytörvény ügyére olyan megoldást kell találni, amely Brüsszelnek, Budapestnek és Pozsonynak egyaránt megfelel. Szüi Katalin szerint a kedvezménytörvény kérdése jelenleg a kor­mányok előtt van. 13 Medgyessy Péter és Mikulás Dzurinda budapesti találkozója kudarccal zárult. Dzurinda a találkozót követően a Népsza­badságnak nyilatkozva kijelentette: „Szlo­vákia ragaszkodik elvi álláspontjához, va­gyis semmilyen idegenjogi norma nem le­het hatályos Szlovákia területén. A szlovák kormány azt sem engedi meg, hogy az or­szág lakosságának egy része etnikai alapon részesüljön támogatásban“. Dzurinda azt sem cáfolta, hogy álláspontját egyeztette Adrian Nastaséval a pár nappal korábbi varsói miniszterelnöki találkozó során. Dzurinda határozottan kijelentette, hogy a módosított törvény ellen is elvi kifogásai vannak, így a törvény alapvetően elfogad- hatadan Szlovákia számára. Szerinte a ma­gyar törvény sérti Szlovákia függetienségét és etnikai alapon különbözteti meg a lakos­ságot. A szlovák fél a nemzeti kisebbségek identitásának, nyelvének, kultúrájának tá­mogatását a Szlovák-Magyar Alapszerző­dés keretein belül tudja elképzelni. Növelni lehet a kisebbségek oktatási, kulturális tá­mogatását, de csak az intézményeken ke­resztül. A kisebbségek helyzetének javítá­sát a 12 létező szlovák-magyar vegyes bi­zottságnak a feladata. Itt jelentette ki elő­ször a szlovák kormányfő, hogy bármilyen gyakorlati kérdésről hajlandó tárgyalni a magyar féllel, de csak a szlovák-magyar alapszerződésből kiindulva. Kijelentette, hogy Szlovákia megakadályozza a diszkri­minatív kedvezménytörvény alkalmazását, és erről a szlovák kormány, illetve a parla­ment dönt. Medgyessy nagyon diplomati­kusan tudomásul vette Dzurinda álláspont­ját hozzátéve, hogy a kérdésben nem tör­tént előrehaladás a tárgyalások során. Beje­lentette, hogy a Dzurindával és Nastaséval tartott megbeszélése után szükségesnek tartja újból összehívni a MÁÉRT-ot. 14 Népszabadság, 2002. november 27. 15 Erre 2003. január végéig nem került sor, mert a parlamenti pártok még nem jutot­tak közös nevezőre a törvény módosításá­ban 16 MKP elnökségének állásfoglalása, 2002. november 30. Az MKP elnöksége nyilatkozatban reagált a magyar és a szlovák miniszterelnök tárgyalására. Saj­nálkozását fejezte ki amiatt, hogy Dzurinda a kölcsönösen megegyezett megoldással szemben egy egészen más álláspontot képviselt a tárgyaláson. Az MKP ezt a fejleményt veszélyesnek tartja, mert feszültséget okozott a két ország kapcsolatában és a szlovák kormánykoa­lícióban, de megingathatja Szlovákia po­zícióját az integrációs folyamatban. Az MKP elnöksége elvárja a kormányfőtől, hogy az előállt helyzetet konstruktív tár­gyalásokkal próbálja megoldani. 17 Markíza kereskedelmi TV, 2002. no­vember 27. 18 december 1. - Rudolf Ziak, a HZDS alel­nöke a JOJ kereskedelmi TV Hetes c. műso­rában 19 uo. 20 December 1. - Pavol Rusko, a parlament alelnöke, az ANO kormánypárt elnöke a Markíza kereskedelmi TV „Testre szabva” d. műsorában 21 Az MSZP - Kovács László magyar kül­ügyminiszter szavai szerint - annak tudatá­ban szavazta meg 2001 júniusában a stá­tustörvényt, hogy az Orbán-kormány azt egyeztette mind a szomszédos országok kormányaival, mind pedig az EU intézmé­nyeivel. 22 Lásd: A Magyar Állandó Értekezlet V. ülésének zárónyüatkozata, Budapest, 2002. július 17. 23 Az ET parlamenti közgyűlés 2003. ja­nuár 27-én kezdődő plenáris ülésének programjába ezennel sem került be a stá­tustörvény kérdése. A szlovák és a román delegádó ugyan sürgőségi eljárással kez­deményezte a kedvezménytörvény kér­désének napirendre tűzését, ezt azonban a többség elvetette, ugyanis a Jürgens- jelentés, még a módosításokkal is sok hi­ányosságot tartalmazott. (Szlovák rádió magyar nyelvű adása, 2003. január 27.) 24 Eric Jürgens - átdolgozott - jelentéster­vezete az Európa Tanács Parlamenti Köz­gyűlése Jogi és Emberi Jogi Bizottságának ülésére, ET PK, 2002. november 18. Lásd: Az Előzetes határozati javaslat 1. pontja 25 uo., Az Előzetes határozati javaslat 6. pontja 26 uo., Az Előzetes határozati javaslat 7. pontja 27 uo. Az Előzetes határozati javaslat 10. pontja, illetve Népszabadság, 2002. febru­ár 1., és Új Szó, 2002. január 26. 28 December 4. - Pozsonyban tárgyalt Eric Jürgens, az Európa Tanács Parla­menti Közgyűlésének emberjogi bizottsá­gának jelentéstevője, aki megismerke­dett Pozsony státustörvénnyel kapcsola­tos állásfoglalásával. Pozsonyi látogatása során találkozott a kormányfővel, majd a külügyminiszterrel, végül a parlament elnökével. E. Kukán a találkozó során a státustörvénnyel szembeni szlovák elvi állásponttal ismertette meg a politikust. Kukán szavai szerint a szlovák kormány elfogadhatatlannak tartja eme jogi nor­ma exterritoriális hatását és diszkrimina­tívjellegét. Jürgens pozsonyi látogatása saját kezde­ményezéséből valósult meg. Jürgens ugyanis jelentést készített a státustör­vénnyel kapcsolatban az Európa Tanács­nak, melynek Parlamenti közgyűlése a ja­nuári vagy februári plenáris ülésén tár­gyalná meg a holland képviselő közép-eu­rópai útján szerzett tapasztalatokkal ki­egészítettjelentését. Jürgens pozsonyi tár­gyalásainak eredményét egyik érintett fél sem akarta részletekbe menően kommen­tálni, arra hivatkozva, hogy Jürgens a kö­vetkező napokban találkozik a fnagyar és a román miniszterelnökkel is. A sajtón ke­resztül pedig nem lenne korrekt üzengetni a partnereknek annak ellenére sem, hogy közismert Jürgens kritikus véleménye a státustörvényről, melyben rámutat. December 5.- Eric Jürgens Budapesten tárgyalt Kovács László külügyminiszter­rel, aki azt tanácsolta az ET jelentéstevő­jének, hogy amíg folynak a kétoldalú ma­gyar-román, illetve magyar-szlovák tár­gyalások, addig ne zárja le a jelentését a státustörvényről. 29 Székely István, a romániai tájékoztatási irodák vezetője tájékoztatása alapján 30 lásd, www.statistics.sk 31A Szövetség a Közös Célokért Központi Irodájának tájékoztatása alapján 32 A pozsonyi Magyar Nagykövetség Kon­zuli Osztályának tájékoztatása szerint 33 Az MKP OT XXIII. ülésének határozata, Léva, 2003. január 25. Reakció Révész Bertalan Az egyetem megalapításának feltételei címmel megjelent cikkére (Új Szó, 2003. január 24.) Középiskolai oktatás és magyar egyetem Saxon-Szász János: Rotáció, 2000 VAJDA BARNABÁS évész Bertalan írása azért keltette föl a fi­gyelmemet, mert is­mereteim szerint elő­ször mutatott rá vala­ki, hogy a középisko­lai, pontosabban - a helyzet specifi­kumából adódóan - gimnáziumi ok­tatásunk modernizációja szintén fontos előfeltétele egy alapítandó magyar egyetemnek. Szavait akár dicséretnek is fölfoghatjuk, ameny- nyiben pozitívan értékeli a középis­kolai innováció véghezvitelén fára- dozók tevékenységét, de legalábbis megtisztelő, hogy az egyetemalapí­tás második legsürgősebb feladatá­nak tartja a középiskolai reform be­fejezését egy államtitkár vezette szakmai bizottság segítségével. Je­len írásomban Révész Bertalan cik­kének csupán egy szakaszára, a 2. számmal jelölt részre szeretnék ref­lektálni, amelyben a szerző amellett érvel, miért és hogyan kapcsolódik a középiskolai oktatás reformja a ma­gyar egyetem előkészítéséhez. Elő­rebocsátom, a szerző gondolatme­netével lényegében egyetértek, csak két részletről van egy kicsit más vé­leményem. Úgy érzékelem, az elmúlt fél évben - és főleg a 2002-ben hatalomra lé­pett kormány óta - a középiskolai oktatás reformja leállt, pedig a tanár társadalom határozott véleménye, hogy az öt-hat éve kezdett reformo­kat véghez kellene vinni. Meglehet, felszín alatt zajlanak bizonyos folya­matok, de ebből szinte semmi nem kerül nyilvánosság elé, márpedig annak támogatása nélkül semmiféle újítás nem lehet sikeres. Úgy ítélem meg, hogy össz-szlovákiai tekintet­ben az angol szakosok, magyai vi­szonylatban pedig a magyar szako­sok járnak a reformfolyamatok élén. Ez utóbbiak már csak azért is, mert a szlovákiai magyaroktatás - kettős kötődéséből kifolyólag - specifikus helyzetben van. Azt hiszem, erre cé­loz Révész Bertalan is, amikor meg­állapítja: „helyzetünkből adódóan vannak specifikumai”. E téren ma­gunkra vagyunk utalva, hiszen más szakosokkal ellentétben a magyar szakosok nem hagyatkozhatnak ma­radéktalanul sem a szlovák, sem a magyarországi kollégák elképzelé­seire. Szerintem most előny, hogy a magyar (és a történelem, ugyanis örömhír, hogy újabban a történe­lemoktatás terén is vannak próbál­kozások) olyan tantárgy, amely szakmai értelemben független az össz-szlovákiai középiskolai refor­moktól. Ki kell emelni a Csicsay Ká­roly vezette csapat munkáját, akik­nek köszönhetően az elmúlt idő­szakban nagy lépések történtek a középiskolai magyaroktatás korsze­rűsítése terén. Azonban számomra felettébb kérdé­ses, hogyan alakul a jövőben a többi tantárgy sorsa. Vajon csak látszat, hogy más tantárgyak terén sokkal kisebb változások történnek? Vagy csak nem tudunk róluk? Vajon mi a helyzet a természettudományokkal? Matematika, biológia, kémia, fizika stb. ügyben nem tudok róla, hogy radikális tervek születtek volna a célból, hogy ezek a tantárgyak is mind mennyiségi, mind minőségi változásokon menjenek keresztül, noha a természettudományokat ok­tató kollégáknak is érdekük lenne tantárgyuk korszerűsítése. (Vannak olyan magyaros kollégák, aki éppen azért ódzkodnak az irodalmi tan­anyag csökkentésétől, mert nem ta­pasztalnak hasonló szándékot a töb­bi tantárgynál.) Hiszem, mert hinni akarom, hogy számtalan jó szándé­kú reformtervezet létezik, csak nem tudunk róluk. Ha esetleg még sin­csenek, akkor például a Katedra Tár­saság vagy a Pedagógusszövetség berkeiben nem egy szakember vagy csoport lenne képes középtávú ter­veket kidolgozni. Révész Bertalan­nak tökéletesen igaza van, hogy a már most is létező jobbító elképzelé­sek felkarolásához „fentről jövő tá­mogatásra” lenne szükség, s úgy hi­szem, az általa sugalmazott, állam­titkár vezette tanács képes lenne in­tegrálni a Szlovákiában működő magyar iskolákra vonatozó reform- elképzeléseket. Egy másik kérdésben viszont eltér a véleményünk. Révész Bertalan mindnyájunknál jobban tudja, mennyire elválaszthatatlan a jó mi­nőségű középiskolai oktatástól az egyetemek színvonala. Amit ezek összefüggéséről mond: „Mert az egyetemek működésének s a kiváló minőség megteremtésének alapfel­tétele a magas szintű középfokú ok­tatás...” - hiánytalanul igaz lenne egy teljesen szabad (értsd: felvételi nélküli) felsőoktatási rendszerben. Amíg azonban felvételit kell tenni, s ebből eredően minősíti a gimnáziu­mokat az egyetemekre bejutott diá­kok száma, nos, addig a gimnáziumi tanárokra ellenállhatatlan nyomás­ként fog nehezedni a kényszer, hogy kiszolgálják az egyetemek felvételi elvárásait. Kénytelen vagyok Révész Bertalan tanár úrnak visszadobni a labdát, mert úgy vélem, a közokta­tás reformjának felülről, az egyete­mek felől kellene indulnia. Tudomá­som szerint ennek vannak bizonyos jelei, de a részletekkel nem vagyok tisztában. Csak annyit mondhatok, az érettségizők nagy érdeklődése bi­zonyítja, müyen sokan áhítoznak egy magyar egyetemre. Amíg azon­ban az egyetemek faktográf tudást kémek számon, addig azt fogjuk ta­nítani. A középfokú oktatás reform­ja szempontjából ez azért lényeges, mert amíg ez a helyzet nem változik meg, addig a középiskolai tanár tár­sadalom figyelmen kívül fogja hagy­ni a saját berkeiből érkező reformkí­sérleteket. Révész Bertalan Gondolat-beli cik­kének van még egy vonatkozása, amelyre reagálni szeretnék. Ez pe­dig a nyolcosztályos gimnáziumok kérdése. Nem tudom megítélni, ér­demes-e „tehetséggondozó elitisko­lává” fejleszteni a nyolcosztályos gimnáziumokat. Nem azért, mert nem ismerném vagy esetleg lebe­csülném a nyolcosztályos oktatást, hanem pusztán azért, mert ezt az ügyet sokkal alaposabban meg kel­lene vizsgálni, s a cikkbeli - nyilván­valóan szűkre szabott - okfejtéshez további kérdéseket szükséges csatol­ni. Vajon az 1990-es évek elején megfogalmazott célokhoz képest nem deformálódott-e a nyolcosztá­lyos rendszer? Pl. miért kell igényes felvételi írásbeli vizsgát tenniük ne­gyedikes gyerekeknek, hogy bejus­sanak a nyolcosztályosba? Ez szerin­tem már önmagában Szakmai hiba; nem véleüen, hogy 10 éves gyereke­ket Magyarországon vagy Angliá­ban tilos írásbeli teszttel vizsgáz­tatni, legfeljebb játékos feladatok­kal. Mennyiben különbözik a kis- gimnázium az alapiskola felső tago­zatától? Felkészültek-e a kollégák az életkori és képességbeli sajátossá­gokból eredő speciális eljárásokra? Vagy eseüeg a nyolcosztályos tanu­lók másban nem különböznek a szomszéd tanteremben tanuló töb­biektől, csak abban, hogy minden tantárgyból még többet tanulnak? Esetleg az a különbség, hogy időseb­beknek való tankönyveket „hoznak le” a kicsikhez, mondván, ők olyan jók, hogy már ebből is tanulhatnak? Netalán semmi különbség nincs, csak a szülők tudata? Szándékosan kérdéseket teszek föl, mert ismere­tek hiányában tényleg nincs kiala­kult véleményem. (A problémát kí­sérő indulatokat jelezte pl. a 2001 márciusában az Uj Szó hasábjain ez ügyben lezajlott kisebb sajtóvita.) Szélesebb összefüggéseiben azt tar­tom érdekesnek, hogy tudomásom szerint a nyolcosztályos gimnáziu­mok szakmai, oktatásszerkezeti, szociológiai stb. vonatkozásairól tá­jainkon még soha senki nem kezde­ményezett sem egyeztetést, sem konferenciát, sem szélesebb körű szakmai vitát, de még csak pontos számukat, helyzetüket sem mérte föl alaposan senki. Mielőtt tehát a nyolcosztályos gimnáziumoknak olyan nemes feladatot osztanánk ki, mint azt Révész Bertalan cikkében olvassuk, azt megelőzően szerintem néhány alapvető kérdést kellene ez ügyben tisztázni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom