Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-28 / 49. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 28. Riport Medvesalja és az ott mikrorégióba csoportosult községek most a várakozás idejét élik, s reménykednek benne, hogy egyszer, valamikor majd Európa rájuk nyitja az ajtót Mit ér egy mikrorégió, ha magyar? Önerőből építették, 2000-ben szentelték fel (Somogyi Tibor felvételei) Többször foglalkoztunk már azokkal a felvidéki kistérségekkel, amelyek önhibájukon kívül áldozatává váltak a mindenkori politikai divatoknak, melyek anélkül, hogy a döntéshozók kíváncsiak lettek volna az ott élők véleményére, mind földrajzilag, mind fejlődési-fejlesztési lehetőségekben a perifériára szorultak. SOÓKY LÁSZLÓ Ma már hátrányos helyzetű területek közé sorolhatjuk a Mátyusföld déli peremét éppúgy, mint az Ipoly- és Alsó-Ipolymentét, Nógrádot, Gö- mört, vagy a Bodrogközt, mivel a térségekben a munkanélküliség mindenütt kétszerese az országos átlagnak, infrastrukturálisan mesz- sze elmarad még Szlovákia keleti területeitől is, közúthálózata nagyjából az elmúlt század ötvenes éveit idézi, a vasúti szárnyvonalakat pedig épp most szüntette meg a hatalom. Felvethető tehát a kérdés, hogy a közeljövőben mi biztosítja az itt élő lakosság számára a túlélést, van-e jövőképük, létezik-e olyan program, mely üzeneteket küld feléjük abban az értelemben, hogy öt, tíz vagy akár húsz év múlva kedvezőbbre fordulhat a sorsuk? Ha nagyító alá helyezünk egy kisebb, mondjuk tizenöt négyzetkilométeres gömöri térséget, figyelemre méltó tapasztalatokat szerezhetünk, melynek egyik alappillére a kiútkeresés. Ezt a szándékot követve tíz község mikrorégiót hozott létre, s 1998-ban Simon mérnök összeállításában kiadott egy helyi útmutatót, melynek magyar nyelvű szövegét szó szerint idézem: „Az erdővel bontott Cerová vrchovina (Cerei hegyhát) déli lejtőjén rejtőzik a Basta katlanvölgye. A katlan- völgy szélein, a Gortva folyócska mentén már a 11. században keletkeztek települések. A Medvest nemcsak a közös történelem szövi át kölcsönösen, hanem a közös életforma valamint a gazdasági tevékenységek különböző formái is. A mezőgazdaságon kívül mint ügyes kőfaragók és kőművesek, elsősorban a kézművességre összpontosítottak. A régión belüli, a mai kor igényeinek megfelelő gazdasági fejlődés volt az oka a Medves mikrorégió kialakításának - ezzel kapcsolatos egyetértésüket kinyilvánították Újbást, Óbást, Almágy, Hidegkút, Ajnácskő, Tajti, Gömörpéterfala, Dobfenék, Vecseklő és Siatorská Bu- kovinka falvak képviselői is. Az újonnan létrehozott mikrorégió életének fellendítése céljából aktivitásukat a Magyar Köztársasággal való együttműködésre is kiterjesztették, mivel a határ mentén élő lakosságot nemcsak a természeti feltételek, hanem maga a hasonló életforma valamint a hasonló gazdasági feltételek is összekötik.” Eddig a szó szerinti idézet, amelyet nem kívánok minősíteni sem tartalmi, sem nyelvhelyességi szempontból, mert a kiadványt vélhetően a társuló községek vezetői lelkesen és jó szándéktól vezérelve jelentették meg. Annyit viszont mindenképpen el szeretnék mondani - mivel az ő önbecsülésüket érinti -, hogy a települések nem a Basta katlanvölgyé- ben, hanem inkább a Medves-alján terülnek el, hogy Gömörpéterfala, még ha használjuk is a jelzőt, inkább Péterfala, hogy Újbást eredeti nevén Egyházasbást, valamint hogy Siatorská Bukovinkát korábban Sátorosbányának hívták. Érdemesnek tartom megjegyezni azt is, - mivel a kiadvány nem tesz rá utalást -, hogy a községeket nem csupán a hasonló életforma, a hasonló gazdasági feltételek kötik össze, hanem közös történelmük, s túlnyomó többségüket az anyanyelv is, mely ebben az esetben a magyar. A kiadvánnyal kapcsolatosan Molnár Gyula Tajti község polgármestere kifejtette, a mikrorégióban való egyesülés alapfelvétele annak, hogy akár a központi, akár az uniós támogatásokból pénzhez jussanak. Az egymással szomszédos községek fejlesztési tervei egymásra kötődnek, mind erdőterületekben, mind szántókban, vagy a határon elterülő halastóban, különböző vezetékekben. Mint mondta, az ő községe valamelyest különbözik a környezőktől, abban az értelemben, hogy itt több működő, elsősorban mezőgazdasági vállalkozás található, amelyek főként a betakarítási szezonban munkát biztosítanak a helybelieknek. Faluja is fogyóban van, az 565 lakos között csak egy-két szlovákot találunk, a többi magyar, mivel az itt élő mintegy nyolcvan cigány is magyarnak vallja magát. Sajnálatosnak tartja, hogy jelentős az elvándorlás, hiszen a Tajtiban született és főiskolát, egyetemet végzettek közül jelenleg 24 él az ország különböző szegleteiben. Az ő tudásuk és kreativitásuk nem csupán Tajtinak, hanem az egész régiónak is hiányzik. A polgár- mester szerint azok a települések, amelyek a fejlesztésük terén baráti, vagy pártkapcsolatok kihasználására alapoznak, előbb-utóbb csalódni fognak. Működése kezdetén mint jó MKP-tag bizalommal fordult a legfelsőbb vezetés felé, de az ígéreteken kívül mást a mai napig nem kapott. A falunak a trianoni határrendezésig közös temploma volt a ma Magyarország területén található Cerred községgel, azóta viszont hetvenöt éven keresztül nehézségekbe ütközött a hitélet gyakorlása. Érdekességként említi, hogy a cerrediek a templomban minden szentmisén kihagytak egy padsort a tajtiak számára, hátha időközben megnyílik a határ. Az új templom felépítéséhez kértek segítséget, végül önerőből, lakossági adakozásból és a rozsnyói püspökség segítségével épült fel öt év alatt, 2000-ben szentelték fel. - Akkor megfogadtam - mondta Molnár Gyula -, hogy a párt egyetlen képviselőjétől sem kérek semmit, annyink lesz, amennyit a magunk erejéből és szorgalmából kigazdálkodunk. A polgármester jelentős reményeket fűz a határok átjárhatóságához, mivel Tajti korábban is inkább Salgótaiján vonzáskörzetéhez tartozott, mint Rimaszombatéhoz, és a Cerredig kiépített úton Salgótarján csak mintegy tizenöt kilométerre van Tajtitól, ami jelenleg hetven kilométeres kerülővel érhető el. A határátkelő megnyitása immáron tíz éve húzódik, a magyar fél vonakodik a vámház megépítésétől, hiszen, ha mindkét ország az unió tagjává válik, okafogyottá válna egy ilyen jelentős beruházás kivitelezése. Amikor szóba került a kedvezménytörvény, a polgármester úgy vélekedett, erkölcsileg talán valamekkora elégtételt jelent a felvidéki magyarság számára is, a mindennapi életben viszont nem a virtuális újraegyesülésben látja a megoldást, hanem abban, hogy az államhatárok átjárhatósága visszahozhatja a térségbe azokat az innen elszármazott értelmiségieket, akik nélkül ez a térség a helybéli vezetők minden igyekezete ellenére is lassú elöregedésre és kihalásra lenne ítélve. Azokban a falvakban, ahol a központosítás idején megszűntek az iskolák, máris tapasztalható a kulturális és szellemi agónia. A megüresedő falusi házakat túlnyomó többségükben a tehetősebb rimaszombati szlovák vállalkozók vásárolják fel, ami által oldódik a Tőzsér által nyelvtájnak nevezett közeg. A Medves mikrorégió települései a mostam időszámítás szerint nem csupán a földrajzi, hanem egyre inkább a nyelvhatár mentén helyezkednek el. Az uniós csatlakozás vélhetően új és más útkeresésre készteti majd a régióban élőket, hamarosan elválik, hogy melyik gazdasági közeg válik dominánssá a térségben, ami a későbbiekben nyilván meghatározza majd az identitást is. A most tapasztaltak azt mutatják, hogy a rendszerváltozás előtti asszimilációs szándék éppen a gömöri kistérségben ez idő tájt teljesedik ki, kétségtelenül azon elsőrendű okból, hogy a jó palócok elveszítették a talajt a lábuk alól, mert nincs erős gazdaság, aminek részesei lennének, vagy amit ők irányítanak. Besztercebánya, mint megyeszékhely hamarosan meghatározóvá válik nemcsak az elosztások, de a klientúra kialakítása terén is, amit egyes községek vezetőinek suttogásából már most kiszűrhetünk. Medvesalja és az ott mikrorégióba csoportosult községek most a várakozás idejét élik s reménykednek benne, hogy egyszer, valamikor majd Európa rájuk nyitja az ajtót. A város az Európai Unió Phare-programjából szerzett olyan támogatást a határon átnyúló együttműködésre, amely nyolc hónapos rendezvénysorozatra szól Három nyelven szurkoltak a galántai gimnázium sportnapján GAÁL LÁSZLÓ A tornaterem előtti folyosón egy nagy faliújságon szlovák és magyar nyelven íródott oklevelek, eredménylisták örökítik meg az iskola sportsikereit. A faliújság előtt tizenéves gyerekek németül találgatják, melyik szöveg mit jelenthet. A kép a Galántai Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Gimnázium és a Galántai Szlovák Gimnázium közös épületében tárult a látogató elé, ahova Galánta testvérvárosából, az ausztriai Stockerauból érkeztek gimnazisták közös sportnapra. Szerdán délelőtt fél kilenckor tömve volt az iskola nagyobbik tornaterme, ahol a szlovák gimnázium igazgatója, Peter Cerny üdvözölte a vendégeket és a sportnap résztvevőit. „Ez egy további lépés, amely összeköt majd bennünket a közös Európában” - mondta az igazgató. Zsillé Évától, a Galántai Városi Hivatal kulturális és oktatási osztályának vezetőjétől megtudtuk, a városnak az Európai Unió Phare-programjából sikerült támogatást szereznie a határon átnyúló együttműködésre. A támogatás nyolc hónapos rendezvénysorozatra szólt. A rendezvénysorozat végén a két galántai és a stockeraui gimnázium találkozott. A versenyben nem értékelték külön a teljesítményeket az egyes kategóriákban, hanem az összesített pontszámok alapján ítélték oda a vándorserleget. Az iskola két tornatermében a kézilabdázó lányok versenyeztek, a teremfoci a városi sportcsarnokban zajlott. A focitornát Kiss Ervin, a Kodály Gimnázium testnevelő tanára irányította, akit kollégái kora reggel megtréfáltak: szertárában sportöltözékéből a kollégák egy kitömött bábut kreáltak. Ez is jellemzi a rendezvény jó hangulatát. A foci és a kézilabda után úszóversenyt tartottak, és a három versenyszámban szerzett pontok összegzésével alakult ki a sorrend. A vándorserleg Stockerauba vándorolt, mivel az osztrák gyerekek 60 pontos eredményükkel két-két ponttal megelőzték a holtversenyben második helyen végzett hazaiakat. Kora délelőtt külön-külön táborban szurkoltak a magyar, a szlovák és az osztrák gyerekek, délutánra már barátságokat szőttek, németül vagy angolul társalogtak. A Kodály Gimnázium fennállásának 50. évfordulója alkalmából október 6-án kezdődő egyhetes rendezvénysorozat keretében kézilabdatornát szerveznek, amelyre a két galántai gimnázium csapata mellett a stockeraui és egy magyarországi gimnázium csapatát is várják. Az osztrák gyerekek kísérői szívesen visszajönnek októberben, hiszen nagyon szép emlékekkel távoznak a mostani találkozóról. Az osztrák vendégek remélik, legközelebb az ő százéves stockeraui gimnáziumukban találkozhatnak galántai kollégáikkal és tanítványaikkal. A vándorserleg Stockerauba került (Szőcs Hajnalka felvétele) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS; BORULT ÉGBOLT, 4-9 fok A Nap kel 06.38-kor - nyugszik 17.32-kor A Hold kel 05.52-kor - nyugszik 14.25-kor A Duna vízállása - Pozsony: 305, apad; Medve: 105, apad; Komárom: 195, apad; Párkány: 105, apad. ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA Sajnos véget ért a napos, kellemes idő, ma felhősö- dés, helyenként csapadék várható. A reggeli órákban az alacsonyabban fekvő területeken ködre számítsunk. A legmagasabb nappali hőmérséklet 4 és 9 fok között alakul. Gyenge, változó irányú szél. Éjszaka a hőmérő higanyszála -4 és -9 fok közé süllyed. Holnap nyugati irányból magas nyomású légörvény érkezik az ország területe fölé, továbbra is borult égbolt várható, elvétve esőzésre is számíthatunk. A legmagasabb nappali hőmérséklet 3 és 8 fok között várható. A különböző légúti betegségekben szenvedőknek sajnos nem kedvez a mai időjárás, sőt a szívbetegek se számítsanak különösebb javulásra. Ezzel szemben az összes többi betegség ma a háttérbe húzódik, így a reumások, a hátgerinc és ízületi fájdalmakkal küszködök kimondottan kellemesen fogják érezni magukat. Az alacsony vémyomásúaknál némi migrén, esetleg hányinger, szédülés jelentkezhet. Szellemi és fizikai teljesítőképességünk jó lesz. Holnap a maihoz hasonló hatásokra számíthatunk, a migrénes fájdalmak némileg csökkenhetnek. Holnap CSALÁD. f KÖR HÉTVÉGI MAGAZIN ♦ Éhező agyú gyerekek ♦ Ki volt Bartók Béla? ♦ Lemosó permetezéssel az áttelelő kártevők ellen
