Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-28 / 49. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 28. KOMMENTÁR Afrika - itt és most TÓTH MIHÁLY Egykor szájtátva olvastuk a nyomorgó afrikai országokba irányuló segélyszállítmányok sorsáról szóló híreket. Ezek alapján a fejlett világ humanitárius szervezeteinek munkatársai joggal megkérdőjelezték a világ legszegényebbjeinek szánt juttatások hatékonyságát. Ugyanis kiderült, hogy a szállítmányok igen gyakran hadban álló törzsfőnökök kezébe kerültek. A konzervet, a lisztet, a gabonát ezek nem az éhhalállal küszködőknek juttatták, hanem magánhadseregük élelmezésére, vagy éppen kalasnyikov-vásárlásra fordították. A szlovákiai helyszíni szemlére kiszálló nyugati diplomaták ma azon vitatkoznak, vajon a roma telepek lakosainak létfeltételei inkább Kö- zép-Afükát idézik, vagy a dél-amerikai metropolisok peremén létesült bádogvárosokra emlékeztetnek. Magas rangú politikusok és kiválóan képzett orvosok már magát a kérdésfeltevést is rühellve tagadják a cigányasszonyok sterilizációjáról lábra kapott hírekkel kapcsolatban. És ugyanebbe a romaügyi híifüzérbe tagolható be az a jelenség is, amelynek lényege: a roma nyomor enyhítésére juttatott nyugati pénznek csak egy töredéke jut el rendeltetési helyére, a legszegényebb családokhoz. Nem kell ahhoz különösen buja fantázia, hogy az utolsóként említett jelenség a közép-afrikai viszonyokat juttassa az ember eszébe. Rendben van, nem állítom, hogy Szlovákiában már odáig fajult a helyzet, hogy itt valamelyik „törzsfőnök” magánhadseregének menázsiját javítanák fel mondjuk az amerikai Üdvhadsereg aktivistái által összegyűjtött pénzből. Feltehetően géppisztoly-vásárlásra se lovasított meg senki romák megsegítésére előirányzott valutát. Az viszont biztosra vehető, hogy minden külföldi emberbaráti szervezet irodájában ott van azoknak a szervezeteknek a címe, amelyek bankszámlájára a dollárokat, a fontsterlingeket, az eurókat átutalták. A sterilizálás bizonyítása a lehetetlenséggel határos. Itt az emberi élet legintimebb mozzanatait érinti minden e vonatkozásban feltett kérdés. Más a helyzet a cigányok élete elviselhetőbbé tételére szánt pénzek útvonalának, „landolásának” kifürkészésével. Szoros elszámoltatást igényelni - ez nem teljesíthetetlen követelés. Mind a parlamentben, mind a végrehajtó hatalom hivatalaiban számosán azért kapják a fizetésüket, hogy a cigánykérdéssel foglalkozzanak. Csak akad egy-egy laptop, amellyel majd kiszámítják, mennyi a rezsi, minden ezer dollárnak hány százaléka jut el a címzettekhez, kissé konkrétabban, a cigánytelepek lakóihoz. Azt még csak valahogy kiheveri az ország, hogy a rendszerváltás során olyan vagyonos osztály alakult ki, amilyen kialakult. Ez részben materiális, részben erkölcsi és etikai probléma. Az azonban, hogy Szlovákiában már a legeslegszegényebbeknek szánt könyöradományokat is megvámolják, az erkölcstelenség legmélyebb bugyrához vezető út egyengetését jelenti. JEGYZET Svábok a hidegben MADI GÉZA (A parlamentben) Képviselőtársaim, ez tűrhetetlen! Olvasták az újságot? Még nem?! Hát azt írja, kérem, hogy rosszak a börtönviszonyok. Nagyon sanyarúak. Polgártársaink sanyarognak meg panaszkodnak. Sok a svábbogár, nagy a hideg. Nosza, nézzük meg, mi igaz az egészből. (Az előzetesben I.) Jó reggelt, Ivan Lexa őrizetes, látogatói érkeztek. Öt percet kap az öltözködésre, tizenötöt a vendégeire. Nem, nem a család kelt fel ilyen korán, néhány képviselő érkezett egykori, ritkán látott munkahelyéről, a parlamentből, onnan is az emberjogi bizottságból. Arra kíváncsiak, hogyan tartjuk itt, az Igazságügyi Palotában. Mert olvasták a panaszát, hogy nem takarítanak a cellájában, nem nézhet tévét, nem telefonálhat, meg hogy vegyszerrel kell már irtani a sok svábbogarat. Nos, most ezt jöttek megnézni személyesen. Siessen, Lexa őrizetes, mondjon el nyugodtan mindent! (Az előzetesben II.) Ketteske, kelni. Ne lustálkodjunk. Nyomja el azt a cigarettát. Ma már a hányadik? Századik? Szép teljesítmény így, ebéd előtt. No, ugorjon! Látogatói vannak. Nem, nem a felesége van itt a válóper miatt, csak néhány kollégája. Azt szeretnék megtudni, hogy szolgál az egészsége. Meg hogy fázik-e a cellában. Momentán ez nem időszerű, mert itt, a börtönkórházban jól fűtenek. Aztán mire visszakerül a cellájába, már lassan kitavaszodik. Tehát, Jozef Majsky őrizetes, jelenleg a kettes szoba betege, menjen csak nyugodtan, már türelmetlenül várják a váróban. (Másnap újra a parlamentben) Képviselőtársaim, láttuk, amit láttunk, hallottuk, amit hallottunk. Elmondhatjuk, nem jók a börtönviszonyok. Nagyon sanyarúak. De ahol megélnek a svábbogarak, ott nem lehet annyira hideg. FIGYELŐ Amerilca-ellenes Európa A German Marshall Fund (GMF) intézet kutatását ismertette a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az európaiak nézeteiben vízválasztót képez a 2001. szeptember 11-i merényletek megítélése. A megkérdezettek 55 százaléka (ezen belül a franciák 63 és a németek 52 százaléka) úgy véli, hogy a terrorakciókért részben az Egyesült Államok külpolitikája is felelős. Itt olyan ködös ellenszenv tapintható ki, amely rászolgál az Amerika-ellenesség elnevezésre. Emögött bizonyára az húzódik, hogy az európaiak kényelmetlenül érzik magukat, amiért a hidegháború után az USA egyedüli szuperhatalomként maradt a porondon. Az európaiaknak mindössze 14 százaléka véli úgy, hogy Washingtonnak továbbra is ezt a szerepet kell betöltenie - az amerikaiak körében 52 százalékos ez az arány. Az európaiak 65 százaléka úgy véli, hogy az EU-nak is szuperhatalommá kellene válnia. A néntetek körében (48 százalék) a legalacsonyabb az efféle ambíció támogatottsága, míg a franciák 91 százalék óhajtja a „grande nation”, azaz Franciaország visszatérését a hatalom és befolyás szférájába. Ugyanakkor a franciák (26 százalékos mutatóval) az európai átlagnál sokkal jobban félnek az Egyesült Államok által szított gazdasági konkurenciától. A franciák 73 százalékának meggyőződése, hogy az USA gátolja a tisztességes szabadkereskedelmet; a németek 60 százaléka gondolja ezt. Az európaiak 70 százaléka nem kedveli az amerikai üzleti stílust. Jóllehet az egész vüág Amerikában látja a gazdasági növekedés húzóerejét, a megkérdezettek 70 százaléka úgy véli: az amerikaiaknak részük van abban, hogy vüágszerte egyre szélesebbre nyílik az olló a szegények és a gazdagok között. TALLÓZÓ SME Megkezdődtek a tömeges elbocsátások, adta hírül a napilap. Idén januárban huszonöt vállalat 1200 dolgozójától vált meg, és a prognózisok szerint a következő hónapokban mintegy húszezer ember veszíti el állását. Paradox módon az elbocsátások nemcsak á veszteséges vállalatokat érintik, Szlovákia több vezető cége is létszámleépítésre készül. Közéjük tartoznak olyan óriások, mint a Slovnaft, vagy a villamos művek. A szakértők szerint az állami mamutvállalatokban még mindig túl sok ember dolgozik, azonos mennyiségű munkát alacsonyabb létszámmal is el lehetne végeztetni. Ján Tóth közgazdász szerint az elbocsátások után a megmaradtakat minden valószínűség szerint béremelés várja, bár dolgozniuk is többet kell majd. Nem minden vállalat választja az elbocsátást, van amelyik egyszerűen a nyugdíjba vonulók helyett nem vesz fel új alkalmazottakat. Az elbocsátásoknak is megvan a maga rendje, azt két-három hónappal előre kell jelezni, s az elbocsátottnak két hónapnyi végkielégítés jár. Ha nem győz a cseh kormánykoalíció jelöltje, az alapjaiban rengetheti meg a szociáldemokrata pártot Sokol, Klaus vagy ismét kudarc Nincs egyértelmű esélyese a mai cseh államfőválasztásnak, bár az a tény, hogy a legfőbb közjogi méltóság megszerzéséért ezúttal csak ketten indulnak, nagyban növeli a választás eredményességének valószínűségét. KOKES JÁNOS A három pártból álló kormánykoalíciónak ezúttal Jan Sokol, a prágai Károly Egyetem humán tudományok tanszékének 66 éves dékánja és professzora személyében sikerült közös jelöltet állítania. Ellenfele Václav Klaus, a 61 éves volt kormányfő, az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt (ODS) tiszteletbeli elnöke, őt pártja jelöli. A másik ellenzéki tömörülés, Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSCM) nem indít saját jelöltet. A két jelölt közül kétségtelenül Klaus az ismertebb, bár Sokol sem tartozik az ismeretlen személyiségek közé. Klaus az 1989-es rendszer- váltás előtt nem politizált, az új rendszerben azonban volt pénzügyminiszter, kormányfő, képviselőházi elnök és 11 éven át ő vezette a Polgári Demokratikus Pártot. Sokol a szocialista rendszerben a hetvenes évek végén aláírta a Charta 77 emberi jogi kiáltványt, a mozgalom egyik első szóvivője volt, a rendszerváltás után parlamenti képviselő, majd egy ideig oktatásügyi és művelési miniszter is. Sokol sok mindenben a Václav Havel nevével fémjelzett szélessávú, civil csoportosulásokra is nagyon odafigyelő politika híve, a napi politikai harcokban nem igen vett részt. Klaus tisztségeiből is adódóan viszont mindeddig a napi politika tűzében égett. Haveltől eltérően viszont mindketten azt vallják, hogy a kommunista pártot súlyának megfelelően, egyenrangúként kell kezelni a politikai életben. Érdemes még megjegyezni, hogy Sokol bírálóan viszonyul a II. világháború utáni kitelepítésekhez, míg Klaus ebben a kérdésben a kommunistákkal egybehangzóan történelmi szükségszerűségről beszél. A január 15-én lezajlott első választáson négy, míg január 24-i második választáson három jelölt versengett az elnöki bársonyszékért. A cseh parlament két háza most tehát harmadszor jön össze közös ülésre a prágai Hradzsinban, hogy megpróbálja megválasztani Václav Havel utódját. Havel mandátuma ugyanis február 2-án lejárt, így azóta nincs köztársasági elnöke Csehországnak, jogköreit megosztva a kormányfő és a képviselőház elnöke gyakorolja. A jelek szerint sem Sokolnak, sem Klausnak sincs olyan abszolút támogatottsága sem a képviselőházban, sem a szenátusban, amely az első fordulóban való győzelem feltétele, ezért valószínű, hogy 2. illetve 3. fordulóra is sor kerül. Bár a prágai sajtó Sokolt tartja mérsékelten esélyesnek, de egybehangzóan minden lap megjegyzi: Klausszal is számolni kell. A 200 tagú képviselőházban várhatóan két tényező dönt: az első, hogy mennyire fogja egységesen saját jelöltjét támogatni a kormánykoalíció, a másik, hogy kit fognak támogatni a kommunisták. A hárompárti kormánykoalíciónak - Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD), Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDÚ- CSL) és a Szabadság Unió-Demokratikus Unió (ÚS-DEU) - összesen 101 mandátuma van a képviselőházban. Sokol jelölését négy szociáldemokrata képviselő nem írta alá. Már ez is jelez valamit. Ugyanakkor ne feledjük: a szocde- mek igen megosztottak, ami a korábbi két választáson nagyon nyíltan megmutatkozott, s ez okozta jelöltjeik teljes csődjét is. Mivel a szavazás feltehetően ismét titkos lesz, nem kizárt, hogy Sokol támogatása a valóságban alacsonyabb lesz a most deklaráltnál. A két kisebb koalíciós párt pedig jelezte: akkor támogatják a közös jelöltet, ha a CSSD garantálni tudja, hogy egységesen mellé áll. Sokol egységes koalíciós támogatása tehát korántsem biztos. Ami Klaust illeti, ő csak az ODS 58 képviselőjénél biztos befutó, de nagy az esélye, hogy a kommunisA lakosság Klaust szeretné elnöknek, a politikusok többsége Sokolt. ták döntő többsége is őt fogja támogatni. S ha a kormánytáborból né- hányan szintén rá szavaznak, akkor a képviselőházból ő juthat tovább a 2. fordulóba. A szenátusban átláthatóbb a helyzet, mert ott minden jel szerint Sokolnak jóval nagyobb a támogatottsága. Már ezek a tények is jelzik, hogy nagyon szoros párharcra kell számítani, amelyben nagy szerepet kapnak a kulisszák mögötti egyezségek, megállapodások. Tekintettel az erők kiegyensúlyozottságára, sokan azt állítják, hogy a harmadik államfőválasztási kísérlet is sikertelen lesz. Ha ez bekövetkezne, valószínűleg módosul az elnökválasztási rendszer, s Csehország néhány hónapig, esetleg akár őszig is államfő nélkül marad, hogy legyen elég idő megváltoztatni az alkotmányt, előkészíteni a közvetlen választást, hogy aztán a lakosság döntsön ebben az ügyben. A közvetlen államfőválasztás bevezetését a parlamenti pártok is támogatják, akárcsak a lakosság döntő többsége. Az esetleges negyedik parlamenti elnökválasztást jelenleg csak a kommunisták tartják elképzelhetőnek. A legutóbbi országos felmérések eredményei szerint a lakosság kétharmada Václav Klaust, míg egy- harmada Jan Sokolt látná szívesebben az elnöki székben. Ha a lakosság választhatna, Klausra a megkérdezettek 56 százaléka, So- kolra 30 százaléka szavazna, míg 14 százaléknak nincs egyértelműen kialakult véleménye a TNS Factum intézet felmérése szerint. Az S and C közvélemény-ku: tatása szerint Klaust az emberek 60,5, míg Sokolt 39,5 százaléka támogatja. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a lakosság szívesebben látná Klaust a Hradzsinban, míg a politikusok jelentős része Sokolt részesítené előnyben. A Právo című baloldali-liberális lap úgy véli, hogy az elnökválasztás eredménye komoly hatással lesz a Vladimír Spidla vezette koalíciós kormány további sorsára. Ha nem győz a koalíció elnökjelöltje, az alapjaiban rengetheti meg a kormányt. Spidla elismerte, hogy a koalíciós jelölt veresége nehéz helyzetbe hozná a kormányt is, mert ezzel gyakorlatilag ismét bebizonyosodna, hogy a legerősebb kormányzó párt nagyon megosztott. A konzervatív Lidové Noviny úgy tudja, hogy Spidla pártjának mintegy 18 képviselője, akik a volt pártelnök, kormányfő Milos Zeman hívei, a titkos szavazáskor, állítólag bosszúból, inkább Klaust fogja támogatni. LEVÉLBONTÁS Mire jogosít az igazolvány? Néhány napja a Budapestről 16.55-kor induló Amicus járaton konfliktusba kerültem a kalauzzal. Aznap reggel Pozsonyban retúrjegyet vásároltam Szobig. Szobtól - a magyarigazolványt igénybe véve - Budapestre utaztam. Visszafelé a jegykezelő arra figyelmeztetett, hogy a magyarigazolvány nem érvényes, Szobon szálljak le, ellenkező esetben kétezer forintra büntet. A felszólításnak, tekintve, hogy Pozsonytól Szobig, Szobtól Pozsonyig Szlovákiában vásárolt érvényes vonatjeggyel rendelkeztem, nem tettem eleget. A kalauz - zaklatásnak is tekinthetőén - felírta a magyarigazolványban olvasható adataimat, majd felszólított, hogy a Jegyzőkönyvet” írjam alá. Kértem, előbb mondja meg a nevét és mutassa meg, hogy mit írt, erre viszont nem volt hajlandó, és faképnél hagyott... Az előttem névtelennek maradó kalauz előzőleg kioktatott, hogy valószínűleg nem tudok magyarul, és nem értem, mi van az utazásra jogosító okmányban leírva. A kalauzt megnyugtattam, hogy magyarul beszélni is, olvasni is tudok, és értem a magyarul írt szövegeket is. A magyarigazolvány tájékoztatójában ez áll: „A kedvezménytörvény kizárólag Magyarország területén belüli forgalomban vehető igénybe. Nemzetközi utazás magyarországi szakaszán a kedvezménytörvény nem vehető igénybe.” E fogalmazás értelmezési zavart okozhat (és esetemben okozott). A kalauz - utamat nyilván „nemzetközi utazásnak” tekintette, én viszont azt, ha Szobtól Budapestig és Budapesttől Szobig veszem csupán igénybe a magyarigazolványt, Pozsonytól Szobig, Szobtól Pozsonyig viszont érvényes vonatjeggyel utazom, utamat nem tekintem „nemzetközi utazásnak”. Szövegértelmezésem szerint az a mondat, hogy „Nemzetközi utazás magyarországi szakaszán a kedvezménytörvény nem vehető igénybe”, arra vonatkozik, ha valaki Szlovákiából mondjuk Romániába utazik Magyarországon keresztül. Ha a Magyar Államvasutaknak más a véleménye, akkor a félreértések és az utazók zaklatásának elkerülése végett javaslom, illetve kérem, hogy az illetékesek az állomásokon és a vasúti menetrendben tüntessék fel, hogy a magyarigazolvány nemzetközi vonatjáraton nem érvényes. A „nemzetközi utazás” helyett, a „nemzetközi vonatjáratok” megnevezés nem okozna értelmezési zavart, és egyértelművé tenné, hogy a kedvezménytörvény, illetve a magyarigazolvány mire jogosít. Balázs Béla nyugalmazott újságíró Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája)
