Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-22 / 44. szám, szombat

„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) CSALÁDI KÖR „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüzö pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti. ” (Arany János) 2003. február 22., szombat 7. évfolyam, 8. szám MÁNCSE - a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete maga is egy nagy család, a megszaporodó családok pedig a jövőt jelentik GAÁL LÁSZLÓ A Mátyusföldi Nagy- családosok Egyesü­letének (MÁNCSE) mottója: „Ha gon­dod van, gyere el, próbálunk segíteni, ha nincs, gyere el, mondd el, Te hogyan csinálod!” És ez a lényege Február 8-án Pozsonyban került megrendezésre egy konferencia, melyről a múlt heti Családi Kör is hírt adott, s amelyen a szlovákiai magyar családok egyre romló helyzetéről volt szó. Itt a több- gyermekes családokat a szlováki­ai magyar nagycsaládosok egye­sülete, a Fecske képviselte. Sokan talán nem is tudják, hogy nem ez az egyetlen nagycsaládos egyesü­let a szlovákiai magyarlakta vidé­keken, rajta kívül még legalább három, a Bodrogközi, a Zoboraljai és a Mátyusföldi Nagy- családosok Egyesülete fogja össze a sokgyermekes családokat. Ez utóbbi egyesület, a „MÁNCSE” te­vékenységéről alapítójával és ve­zetőjével, a peredi Pásztor Csabá­val beszélgetünk: „Mi tulajdon­képpen a magyarországi Nagy- családosok Országos Egyesülete, a NOÉ mintájára alapítottuk az egyesületet, de kezdetben a szlo­Pásztor Csaba: „A család nemcsak rokonság, hanem az együtt töltött percek, órák, közös programok..." vákiai nagycsaládosok egyesüle­te, a Klub Mnohodetnych Rodín szervezetén belül működtünk. Csakhogy azt tapasztaltuk, ez a szervezet nem ad nekünk sem­mit, inkább fékezte a működésün­ket. Mivel nem szerepeltünk önál­ló szervezetként, pályázatokon sem vehettünk részt, és egyéb te­vékenységünk is korlátozott volt. Ekkor a Kárpát-medencei Család­szervezetek Szövetségében, amelynek alapító tagjai vagyunk, úgy döntöttünk, hogy kialakítunk néhány önálló egyesületet, ami­vel lefednénk a szlovákiai ma­gyarlakta területeket. Létre is jött három ilyen szervezet, a miénken kívül a Bodrogközi és a Zoboraljai Nagycsaládosok Egyesülete. Köz­ben azt vettem észre, a Fecske úgy kezdett működni, hogy a Szlovákiai Magyar Szülők Szövet­sége meg a Pedagógusszövetség a saját mintájára alakított meg egy országos családszervezetet. Sze­rintem azonban nem az a legjobb megoldás, hogy néhány embert kiválasztanak erre a tevékenység­re, nem pedig belülről jövő kez­deményezésből ered, olyan em­berektől, akik tényleg szíwel-lé- lekkel csinálják, és a családot is így nevelik. Nem az a baj, hogy van egy országos szövetség, sőt az lenne az igazi, ha az olyan jól működne, hogy a mi egyesületün­ket meg lehetne szüntetni, de egyáltalán nem így van. Az volna a demokratikus, ha a regionálisan működő szervezetek választanák meg a Fecske vezetőségét, amely aztán koordinálná a tevékenysé­güket” - véli Pásztor Csaba. A MÁNCSE tulajdonképpen 1998- ban alakult, igaz, akkor még nem önálló szervezetként, hanem a Klub Mnohodetnych Rodín nevű szlovákiai szervezet Galánta - Vágsellye regionális szervezete­ként. Önálló egyesületként tavaly októberben jegyezték be a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesületét, és ma kb. 60 család a tagja. A rendes tagság feltétele, hogy a családban legalább 3 gye­rek íegyen, de támogató vagy pár­toló tag feltétel nélkül lehet bár­ki. A alapszabályban azonban az is benne van, hogy aki tagja akar lenni a szervezetnek, ennek javá­ra kell felajánlania adójának azt az 1 százalékát, amelyet a tör­vény lehetővé tesz civil szerveze­tek támogatására. A szervezet A család nem csak rokonság, több annál A gyerekek minden összejövetelen tartanak egy kis bemutatót. Ez a felvétel a komáromi bencés rendházban készült. (Fotó: Szőcs Hajnalka és archívum) működésének első éveiben évente egyszer szervezték meg a csalá­dok találkozóját, most már anyák napjára, karácsonyra és más al­kalmakkor is összejönnek. Ilyen­kor a gyermekeknek közös foglal­kozást, játszást, rajzolást, kéz­ügyességi gyakorlatokat stb. szer­veznek, a szülők pedig előadáso­kat hallgathatnak meg. Például gyermekpszichológus, pedagó­gus, lelkész szaktanácsát a csa­láddal és a hittel kapcsolatos kér­désekről. A gyerekek között isme­retségek, barátságok szövődhet­nek, a szülők pedig átadják egy­másnak tapasztalataikat, taná­csot kérhetnek egymástól. Leg­utóbb tavaly decemberben a ko­máromi bencés rendházban tar­totta „teltházas” összejövetelét a MÁNCSE, melynek főszervezője Pásztor Csabával együtt Fekete Jolán komáromi hitoktató volt. Két magyarországi vendéget is köszöntöttek, Komáromi Jánost és feleségét, Máriát, akik a Feren­ces Világi Rend családegyesületé­nek tagjai. Ők az otthonteremtés fontosságáról, az ünnepről és az ünnep lényegéről tartottak elő­adást, de az azt követő kötetlen beszélgetés során hatgyermekes szülőkként konkrét tapasztalata­ik alapján tudtak tanácsot adni az őket kérdezőknek. Komáromi Já­nos elmondta, mennyire fontos, hogy a családi otthon olyan le­gyen, ahová a gyerek mindig szí­vesen tér haza, mert van ott egy saját kis világa, melyet maga te­remtett magának. Például fontos, hogy a gyereknek legyen saját íróasztala. A hatgyermekes elő­adó elmondta, náluk otthon hat íróasztal van, igaz olyanok, amit mások már kidobtak, ők pedig hazavittek, és a gyerekekkel kö­zösen újítottak fel. Ám ezek sok­kal értékesebbek, mint az a vado­natúj, amit az apa esetleg csak úgy tud megvenni, ha napi 14 órát dolgozik, közben pedig nincs ideje beszélni a gyerekeivel. Má­ria asszony az ünnepek lényegé­ről szólt. Mivel a találkozó de­cemberben volt, elsősorban a ka­rácsonyról, de elmondta azt is, hogy ők otthon hogyan tették a húsvétot a karácsonyhoz hasonló családi ünneppé. Férje, mivel nemcsak teológus, hanem képző­művész is, festett egy nagy képet a feltámadott Krisztusról, felállí­tották a szobában, körberakták gyertyával, és ugyanúgy vonult be köré a család, mint karácsony­kor a karácsonyfa köré, és kará­csonyhoz hasonlóan kis ajándé­kokat is készítettek egymásnak. Úgyhogy a húsvétok náluk épp­olyan családias hangulatban zaj­lanak, mint másutt a karácsonyi ünnepek. Szó esett a találkozón a gyermek-szülő, gyermek-anyós kapcsolatról, és ennek kapcsán arról, hogy tudni kell elengedni a gyereket. Házigazdaként üdvö­zölte a résztvevőket Magyar Kár­oly esperes úr is, aki a Szent And- rás-templomban tartott istentisz­telet után előadta a templom tör­ténetét, majd a rendházban folyó beszélgetésben is részt vett, elme­sélve saját gyermekkori élménye­it az ünneppel kapcsolatban. A következő nagy találkozót idén júniusban a Mátyusföldön tervezi megtartani a MANCSÉ, mégpedig egy kétnapos nemzetközi nagy- családos találkozót, ahová a vaj­dasági Tisza menti Nagycsaládos­ok Egyesületét is várják. A Tisza mentiekkel a 2000-ben Gödöllőn megtartott Kárpát-medencei Ma­gyar Családok Millenniumi Talál­kozóján ismerkedett meg Pásztor Csaba és a MÁNCSE több család­ja, s kötöttek barátságot. Azt ígér­ték, hogy hagyományaikat, nép­szokásaikat is elhozzák majd erre a találkozóra. A MÁNCSE létrehozásának okai­ról a szervezetet bemutató brosú­rában a következő olvasható: „A mai időkben, amikor egy teljesen új világ alakul, épül fel körülöt­tünk, amikor a korforduló számos, soha nem látott problémát, terhet rak a vállunkra, alapvető szükség­letünk a békés, erőt és biztonságot adó, elfogadó családi otthon. Most azonban nehezebb ezt megvalósí­tani, mint korábban. A fogyasztói tömegtársadalom szuggesztív ha­tása beférkőzik otthonainkba, és rendkívül megnehezíti a családok belső életének kibontakozását.” Az egyesület elnöke szerint a csa­ládok életének kibontakozását az is korlátozza, hogy a régió fejlődé­se sem biztosított, sőt az utóbbi időben hozott intézkedések in­kább hátráltatják, mintsem segíte­nék a fejlődést. Ilyen például a közlekedési rendszer leépítése. Ezzel kapcsolatban a MÁNCSE az építésügyi és régiófejlesztési mi­niszterhez is levelet intézett, meg­jegyezve, hogy az egyesületnek van egy ötlete a régió közlekedésé­nek fejlesztésére, de hogy ponto­san mi, azt az elnök nem árulta el, előbb a miniszterrel, esetleg más illetékessel kívánja megvitatni. Kétségtelen, hogy a régió fejlődése az itt élők munkalehetőségeit, életszínvonalát is növelné, ami ta­lán a gyermekvállalást is könnyeb­bé tenné. A megszaporodó csalá­dok pedig a jövőt jelentik, hiszen örök igazság, hogy a társadalom legerősebb pillére a család. Hajmeresztő áremelkedés, a jövedelem meg ugyanazon a szinten maradt - eddig is csak kínnal-bajjal lehetett állni a harcot a kiadásokkal szemben, de mi lesz ezután? Az én kutyám mindenkinél jobban tud mindent FIALA ILONA- Hiába turkálsz a titkos rekeszek­ben. Ha nem tettél beléjük sem­mit, nem is találhatsz semmit - mondja Oscar kutyánk, a világ legokosabb kutyája A turkálás arra vonatkozik, hogy amikor van valami kis pénzecs­kém, akkor egy ötszázast el szok­tam tenni a sok rekesz valamelyi­kébe. S ha a pénzem eltart pár na­pig (esetleg pár hétig!), a dugi- pénzről el szoktam feledkezni. Aztán egy idő múlva, ha újra meg­szorulok, felkutatom a titkos re­keszeket, s lám, a kezembe akad egy ötszázas. Felemelő érzés! Mostanában valahogy kevés alka­lom adódik, hogy elrejtsek valami bankót. Kutatni azonban egyre sű­rűbben kutatok. Mert volt már olyan, hogy végignéztem a reke­szeket, mélyedéseket, s nem talál­tam semmit, aztán újra végignéz­tem, s másodszorra rábukkantam egy elrejtett papírpénzre (nagyon furfangos az én pénztárcám - leg­alább tizenöt apró nyílás van raj­ta, ahová el lehet rejteni az arany- tartalékot). Mondom, mostanában sokat gyű­röm, tépem, forgatom szegény bu­gyellárisomat, de mindhiába. S bár jól tudom, hogy semmit sem tettem a használaton kívüli zse­bekbe, azért csak próbálkozom.- A Hét krajcárt se játszhatod el ­folytatja Oscar. - Nincs almárium, se varrógép fiókja, koldus se jár panelházba kéregetni, aki esetleg kisegítene... Ez mind igaz. A kabátzsebek is üresek, s ma már befőttesüvegek- be se rakjuk a pénzt, nincs esé­lyünk, hogy a spájzban egy ottfe­lejtett, pénzzel teli üvegre buk­kanjunk (nekem még spájzom sincs!). A hitelkártya viszont menthetetlenül kiapadt, a követ­kező fizetésig már egy fityinget sem ad. Teljésen kilátástalan a helyzet: hajmeresztő áremelkedés, a jöve­delem meg ugyanazon a szinten maradt. Eddig is csak kínnal-baj­jal lehetett állni a harcot a kiadá­sokkal szemben. Mi lesz ezután?- Azért van valami esély a helyzet javítására - mondja egy kicsit bá­tortalanul Oscar. S biztató tekin­tetemet látva folytatja: - Takaré­koskodni kell!- Takarékoskodni? - kérdem vissza méltatlankodva. - Eddig is azt csináltuk!- Ezt még lehet fokozni - bölcsel- kedik a kutya. - Vegyük például a villanyégőket. Cseréljétek le min­det gyengébbre.- Tudod jól, hogy 40-es körténél nem lehet olvasni...- Akkor hát hagyjatok egy lámpá­ban erősebb égőt, s esténként mind annál olvassatok. Miért kell mindegyikőtöknek külön lámpa? S nézzük csak a meleg vizet. Ret­tenetesen drága. Sokkal keveseb­bet szabadna fogyasztanotok be­lőle a zuhanyozáshoz.- Ne is haragudj, de én újabban egy perc alatt lezuhanyozom, s a vizet legfeljebb 40 másodpercig csorgatom.- Igen ám, de miért csinálod ezt reggel és este is? Azonkívül pedig figyelj oda a gyerekeidre is! Ők sokszor szappanozás közben is fo­lyatják a vizet. Na és a vasalás? Tudod, mennyi áramot fogyaszt a vasaló? Igazán nem kellene min­dent vasalnod. Egy kicsit gondo­sabban teregesd ki a mosott ru­hát, s akkor nem lesz gyűrött.- De hát nemcsak a gyűrődés mi­att vasalok, hanem elsősorban a higiénia miatt.- Hát, akinek ennyi a jövedelme, mint neked, az azért fogja magát vissza az ilyen luxust illetően. S ugye tudod, min lehet a legtöbbet megspórolni? Hát az élelmisze­ren!- Na ne mondd! Már azt hittem, hogy a telefonon. He ezt mondtad volna, akkor nem hagytam volna annyiban, mert ha esetleg nem vetted észre, én már alig-alig tele­fonálok valakivel, leginkább csak veled beszélgetek. Ami pedig az élelmiszert illeti - húst már szinte nem is vásárolok.- Édességet viszont végképp nem kellene venned! Ez kimondottan jót tenne nektek. És a sajtfogyasz­tást is csökkentsd. Jól tudod, mi­lyen drágák a tejtermékek is.- Nekem mondod? - s csak most kapok észbe, hogy a kutyám úgy beszél velem, mintha legalábbis ő állná a család kiadásait. De rész­ben igaza van. Még lehet valamit húzni a gatyamadzagon. - Jól van, Oscárkám, ezentúl még job­ban takarékoskodunk.- De ugye, az én kedvenc kutya­eledelemet azért továbbra is meg­veszed nekem... (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom