Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-07 / 31. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 7. ■■BHB kommentár IMHMni A terror: veszély, most TÓTH MIHÁLY Az iraki válság megoldásához való hozzájárulásunk parlamenti vitá­ja óráiban tanúi lehettünk, ahogy kocsmai szesztestvérek és a had­művészet, a diplomácia és a történelemtudományok tanult művelői egyforma eltökéltséggel igyekeztek összehasonlíthatadan jelensége­ket, folyamatokat és személyiségeket összehasonlítani. Kiváló elmék vitatkoztak arról, párhuzam vonható-e például a Hitler által annak idején előidézett és most Szaddám Húszéin által generált feszültség között. Vita arról, hogy ifjabb Bushnak, az USA elnökének előrelátá­sa összehasonlítható-e Churchill, a brit oroszlán veszélyfelismerési képességeivel. Eközben gyakran kilóg a populizmus lólába. Termé­szetes, hogy a legdadogósabb demagógot is vastapssal jutalmazzák, ha a béke olajágát lengeti, ellentétben az aranyszájű rétorral, ha ter- rorizmusellenességének véres karddal igyekszik nyomatékot adni. Abban egyetértés alakult ki a vita során, hogy az iraki rezsim szalon- képtelen. Ezt még Sevc, a kommunisták elnöke se vonja kétségbe. Manapság tehát nem fordulhat elő, ami a múlt század harmincas éveinek második felében gyakran megesett, tudniillik hogy vezető európai politikusok azzal tértek haza Berlinből Londonba, Párizsba stb., hogy kijelentették: ez a Hitler már-már úriember. Néhány szlo­vákiai politikus mostanában azzal diszkreditálja a baloldali eszmét, hogy az iraki diktátort ugyan utolsó gazembernek minősíti, de meg­jegyzi: minden, ami Irakban történik, a társadalmi egyenlőtlenség­ben gyökerezik. Tény, a muzulmán országokban élő diktátorokra se a szociális érzékenység jellemző. Csakhogy a szegénység (és a diktá­torok általi manipulálhatóság) felszámolása jó esetben is évtizedeket vesz igénybe. A terror gyökereinek kitépése viszont azonnali teendő. Az összehasonlíthatatlan dolgok összehasonlítása során az emberek rendszerint történelmi kirándulást tesznek. Tegyünk mi is, és mond­juk ki, hogy nálunk a fanyalgók egy kis része Neville Chamberlainra emlékeztet, aki brit miniszterelnökként Hitlert még 1938-ban is úri­embernek minősítette. Utódának, Churchillnek volt mit csinálnia, hogy e vaskos tévedés következményeit helyrehozza. Sokan felteszik mostanság a kérdést: mivel magyarázható, hogy az USA Irak-elle- nességének támogatásában a britek amerikaibbak az amerikaiaknál. Még azok is támogatják az amerikai elnök törekvéseit, akik Bush stí­lusát a „texasi” jelzővel illetik. A britek nem felejtik, hogy az Egyesült Államok a 20. században kétszer megmentette az öreg kontinenst. Most nem a teutonok jelentik a veszélyt, hanem a terroristák. JEGYZET Beíratás előtt és után SOÓKY LÁSZLÓ A bakai plébános atya, egy, az Új Szóban korábban megjelent ri­port megállapításaira reagálva reménykeltőnek ítélte azt, hogy egy felvidéki magyar község la­kossága a népszámlálás során ki­lencven százalékban magyarnak vallotta magát. Mindez szép, és igaz is lehet, - mármint statiszti­kailag. Ahhoz viszont, hogy egy százalékarányos, adatszerű ki­mutatásból valósnak tekinthető számot kapjunk, néhány, de leg­alább egy számtani műveletet el kellene végeznünk. Vegyük pél­dául az önmagukat magyarnak vallók összességét 100 ember­nek és tekintsük mindegyiküket magyarnak mindaddig, amíg ki nem derül, hogy milyen tannyel­vű iskolába íratták be gyermekü­ket. A többéves tapasztalat azt mutatja, hogy tíz, a statisztika szerint magát magyarnak valló szülő közül kettő a szlovák isko­lát választja reményteljes gyer­Euromalacolc LŐRINCZ ADRIÁN Azt hittem, az Európai Unió már nem tud meglepni, de tévedtem. Örömmel nyugtázom: van még új a Nap alatt! Szinte minden lap, tévéadó lehozta a hírt, hogy az EU új próbatétel elé állítja az állattenyésztőket. Nagyon okos angol szakemberek - gondolom, több éves kemény kutatómunka árán - ugyanis fényt derítettek arra, miképp is lehet kerekebbre és egyben egészségesebbre ne­velni a sertést, magyarul: a disz­nót. Hogy ételmaradékot nem szabad feletetni velük, az csak egy a sok okos szabály közül. Hogy a sertés súlyát az átlagos sűrűségéből és a térfogatából kell kiszámítani, az a másik (mérlegre állítani csak abban az esetben szabad, ha előzőleg írá­sos beleegyezésüket adják). So­rolhatnám tovább az irányelve­ket, de ez a mostani felfedezés túltesz mindegyiken. Labdát kell adni a malacok­nak! Jó bőrlasztikat, és kicsap­ni őket a gyepre, labdát rúgni! Ez állítólag jót tesz nekik. mekének. Amennyiben hajlamo­sak vagyunk időt vesztegetni a továbbszámolásra, akkor kide­rül, hogy 100 családból 20, ezer családból 200, tízezer családból 2000 gyermek veszik el a ma­gyarság számára, szülei önkénye kapcsán asszimilálódik, gyara­pítja a szlovákságot. Ez a szám­sor az utolsó tíz év tükrében úgy mutatkozik meg, hogy a szülő­ket és gyermekeiket is egybevéve több, mint húszezer személy ad­ta fel önként a magyar identitá­sát. Ezek valós, veszélyes és felfi­gyeltető számok. Elfogadható alibista módon, de nem elfogad­ható felelősségtudattal. A napokban ismét számos szülő szembesült a választás dilemmá­jával, s már most tudni lehet, hogy a fenti arány megállapo­dott s ebben a pangási állapot­ban növeli a szlovákiai magyar­ság emberveszteségeit. Azt, hogy ki és mennyit tett a folya­mat megállítása érdekében, én nem tudom megítélni. Azt vi­szont igen, hogy ebbéli felelőssé­ge alól alibista módon nem búj­hatnak ki sem a köz-, sem pedig az egyházi ügyek magukat ma­gyarnak valló intézői. Nem zsírosodnak el idő előtt, izmosabbak, formásabbak lesz­nek, és mivel a kedélyállapotuk is jelentősen feljavul - hiszen nem azzal fogják tölteni napjai­kat, hogy két etetés között, a hizlalda koszos szalmáján heve- részve az emberi, illetve hát a disznó-lét múlandóságának összefüggéseit keressék -, bol­dogabban, szinte önként men­nek majd az eurovágóhídra, klaptos-fülűek és turcsi-orrúak egyaránt. Angol virtus! - legyinthetnénk, gondolván: lám, még mindig nem tudtak belenyugodni az öt- venhármas 6:3-ba, amikor is Puskás Öcsiék, ugye... Most pe­dig arra készítik fel malacaikat, hogy a körvonalazódó nagy, kö­zös eurosztyeppen hátha egy­szer összefutnak a magyar ök­rök egy kisebb csordájával. Az átélt sokk hatása alatt én azonban már most szívrepesve várom azt a fényes napot, ami­kor az Eurosport egyenes adás­ban fogja közvetíteni a futballo­zó angol euromalacok és a fujarázó szlovák eurobirkák ba­rátságos mérkőzését. A képernyők előtt pedig együtt fo­gunk izgulni mi, eurohülyék...- Tudom, hogy a hóból is megárt a sok, de azt is, hogy az idei is elolvad, mint a politikusok választások előtti ígéretei... (Lubomír Kotrha rajza) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A zsarnócai Preglejka gyárból Ale­xander Mojs bíró szerint pont azok mentették ki a maradék vagyont, akiket az előző, az üggyel foglalko­zó bíró azzal bízott meg, hogy mentsék a menthetőt a tönkrement vállalatban. A bírótól azóta elvet­ték az ügyet. Mojs állítása szerint a valóban hitelező cégek helyett egy vállalatokból álló csoport több mint százmillió koronát mentett ki a Preglejkából. A bíró ezt a csapatot akarta félreállítani, ezért visszahív­ta a csődbiztosokat, akik összeját­szottak ezekkel a cégekkel, sőt Mi­lan Hanzel legfőbb ügyészt is fi­gyelmeztette, szerinte itt bűncse­lekmény történt. Azóta ellene indí­tottak többen lejárató hadjáratot, egyebek mellett a liptószentmiklósi adóhivatal, egy ciprusi és egy szlo­vákiai vállalat. A ciprusi bejegyzé­sű Vinaco Holding azt kéri, Mojstól is vegyék el az ügyet. Erről Stefan Harabin, a Legfelsőbb Bíróság el­nöke és a bírói tanács dönt majd. Egy merev „nem" a Biztonsági Tanácsban elidegenítené Németországot legfontosabb szövetségeseitől A Powell-beszéd visszhangja A Financial Times szerint ha­tásos volt az amerikai kül­ügyminiszternek az ENSZ Biztonsági Tanácsában szer­dán tartott bemutatója az iraki fegyverkezésről. A lon­doni üzleti lap ezzel együtt is kétségesnek tartja, hogy Colin Powellnek sikerült-e meggyőznie a BT szkeptiku- sabb tagjait. MTI-ÖSSZEFOGALÓ A szerkesztőségi cikk szerint ez utóbbiak eddig is tudták, hogy Iraknak vannak tiltott fegyverei; szkepticizmusuk annak szól, hogy valóban a háború lenne-e a legjobb módszer a probléma rendezésére. Powell annak a vádnak a bizonyítá­sára sorakoztatott fel érveket, amely szerint Irak nemcsak hogy nem számolt el vegyi és biológiai fegyvereivel és rakétáival, hanem igyekezett elrejteni ezeket és meg­próbálta megtéveszteni az ENSZ- ellenőröket. Bemutatójának jelentős része ko­rábbi információkkal volt kapcso­latos; olyan fegyverekre vonatko­zott, amelyekről az ENSZ-ellen- őrök már 1991-98 között azt állapí­tották meg, hogy Irak valószínűleg elrejtette őket. Űj elemnek többek között azok a lehallgatott beszélge­tések tekinthetők, amelyekben az iraki köztársasági gárda tisztjei utasításokat adnak a tiltott fegyve­rek eltüntetésére. A lap bölcs do­lognak nevezi, hogy Powell ezzel szemben viszonylag kevés időt szentelt az Irak és az al-Kaida kö­zötti kapcsolatokra vonatkozó amerikai állítások bizonyítására - ezek ugyanis szerinte nem éppen meggyőzőek. Az amerikai külügyminiszter egy vádiratot ismertető ügyész mérték­tartó módszereivel élt - bár egy olyan ügyészével, akinek a bizo­nyítékai nagyfokú bizalmat igé­nyelnek -, és ezzel rendkívüli mér­tékben megerősítette Hans Blix- nek, a fegyverzetellenőrök vezető­jének véleményét, amely szerint Szaddám Huszeinnek nagyon ke­vés ideje maradt. „Az iraki elnök most a leszerelésben való teljes együttműködés és a háború között választhat”. Az Egyesült Államok - oldalán Nagy-Britanniával - a jelek szerint már döntött. A BT többi tagja azonban mérlegelni fog. Megvizsgálja a kockázatok kényes egyensúlyát, fontolóra veszi, mi­lyen körülmények között merné bevetni a megfogyatkozott erejű Irak ezeket a fegyvereket, és hogy nem lehetne-e ezt a fenyegetést a háborún kívül más eszközökkel, például elrettentéssel elhárítani - állapítja meg a Financial Times, amely szerint az elkövetkező né­hány napban kivételesen nehéz vi­tára lehet számítani. A német sajtó azt kutatta, hogy Colin Powell amerikai külügymi­niszter előadása az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsában volt-e annyira meg­győző, hogy véleményük megvál­toztatására késztesse mindazokat, akik Irak katonailag kikény- szerített leszerelésében a nagyob­bik rosszat látják az ellenőri rend­A német sajtó szerint az anyag nem elegendő az Irak elleni háborúhoz. szerrel párosuló megfékezési poli­tikához képest. A jobbközép irányzatú Die Welt szerint Powell bemutatója nem vethető össze Adlai Stevenson egy­kori amerikai külügyminiszter 1962 októberében, szintén az ENSZ-ben tartott prezentációjával, amikor is Stevenson olyan fotókat mutatott be, amelyek bizonyítot­ták: a Szovjetunió atomrakétákat szerelt fel Kubában. - Ennyire ütős tényekkel Powell nem tudott szol­gálni. Bizonyítékai nem rendelkez­tek egy mindent leleplező doku­mentum erejével, s nem is rendel­kezhettek azzal. Bizonyítékai in­kább arra hasonlítanak, amikor egy árnyékos kép világos kontúro­kat kap - írta a Die Welt. A lap a német „velünk nem“ állás­pont következményeivel is foglalko­zik, s úgy látja, hogy egy merev „nem” a Biztonsági Tanácsban, amely talán Szíriával állítaná egy sorba a németeket, elidegenítené Németországot legfontosabb szö­vetségeseitől, a nyugati szövetség építményében a lehető legsúlyo­sabb károkat okozná, bizalmatlan­ságot ébresztene „a megbízhatatlan németekkel” szemben, olyan hely­zetet teremtene, amilyet Németor­szág Adenauer óta nem ismer. Számos hírszerzési szakember, bé­ke- és konfliktuskutató vélekedett német rádió- és tévéműsorokban úgy, hogy a Powell által bemuta­tott anyag nem elég ütőképes ah­hoz, hogy annak alapján háborús­kodni kellene Irakkal. Peter Scholl- Latour, a német újságírás nagy öregje szinte a nevükben beszélt, amikor az egyik közszolgálati adón kijelentette: - Vajúdtak a hegyek és egeret szültek.- Inkább csalódást keltőnek, mint meggyőzőnek találta az iraki fegy­verkezésről az ENSZ Biztonsági Ta­nácsában szerdán bemutatott ame­rikai bizonyítékokat a La Libre Bel­gique. A mérsékelten konzervatív belga napilap szerint a Colin Powell kül­ügyminiszter által tartott bemuta­tóval az amerikai vezetők nem fel­tétlenül tettek jó szolgálatot az ira­ki tömegpusztító fegyverek leszere­lése ügyének. Alig egy hete George W. Bush amerikai elnök azt ígérte, hogy külügyminisztere „hírszerző szolgálatoktól származó informáci­ókat fog ismertetni Irak illegális fegyverkezési programjairól, fegy­vereinek az ellenőrök előli elrejté­sére tett próbálkozásairól és terro­rista csoportokkal fenntartott kap­csolatairól” - emlékeztet a lap. Úgy véli azonban, hogy Powell ezeknek a vádaknak egyikét sem tudta két­séget kizáróan bizonyítani. Ezzel együtt is tény - ismeri el -, hogy az ENSZ BT 1441-es határo­zata értelmében az amerikaiak ál­tal közölt információk „súlyos kö­vetkezményeknek” teszik ki Irakot. Ezek mibenlétét a határozat nem Powell egy vádiratot is­mertető ügyész mérték­tartó módszereivel élt. részletezi ugyan, de ezt a kifejezést általában háború szinonimájaként szokták érteni. A kétséget kizáró bizonyítékok hiánya nyilvánvalóan nem menti fel az iraki rendszert a nemzetközi közösség által megha­tározott kötelezettségeinek teljesí­tése alól - szögezi le a lap, amely azonban kérdésesnek tartja, hogy Irak most ismét bizonyított rossz­hiszeműsége indokolja-e egy hábo­rú kirobbantását. Mindettől függetlenül, ha az iraki­ak - az ENSZ-ellenőrök vezetőinek a hét végén esedékes újabb látoga­tását kihasználva - nem változtat­nak gyökeresen az ENSZ-szel szemben tanúsított magatartá­sukon, a háború elkerülhetetlen lesz - véli a La Libre Belgique. A horvát lapok szerint Zágráb bizonyos feltételekkel támogatja az Irak elleni amerikai támadást, még ha megbízható közvélemény­kutatási eredmények szerint a lakosság nagy többsége - 63-70 százaléka - ellenzi is azt. - Sok minden kockán forog, beleértve az európai biztonsági rendszert is - mondta Tonino Picula horvát kül­ügyminiszter. Végeredményben biztosra vehető, hogy mindenki szerez magának igazolást arról, hogy buzgón keresett munkát Mozgásban tartják a passzív munkaerőt BODZSÁR GYULA A negyvenes éveinek végén járó is­merősömmel a tartósan 30 száza­lék feletti munkanélküliséggel küszködő járás székhelyén talál­koztam. Kedélyesen újságolta, a munkaügyi hivatalban volt aláírá­sát „gyakorolni”, no meg a pecsétes papírt leadni arról, hogy tényleg keresett munkát, csak nem talált. Sőt, ahol éppen megfordult állás után, finoman közölték vele, nem­hogy két hét múlva, de két hónap múlva sem lesz munka, tehát jobb lesz, ha nagy ívben elkerüli a céget. Sokat próbált (mármint munkahe­lyet találni) ismerősöm, humorral vette a dolgot és röpke értekezésbe fogott a munkaügyi hivatal új „ta­lálmányának” csak kevesek által felismert előnyeiről. Azzal, hogy ezentúl kéthetente kell jelentkez­nie és igazolni az álláskereső igye­kezetét, az ember legalább kimoz­dul egy kicsit az otthoni tespedés- ből. Mert ugye, a nagy semmitte­vés nem csak az életkedvét, hanem az erejét is elveszi a munkanélküli­séghez szokott embernek. Olyany- nyira, hogy egy idő után már mun­kát keresni sem lesz ereje. Azt is látni kell, folytatta ismerő­söm, hogy ez az igazolósdi min­denképpen jótékony hatással van az elhidegült emberi kapcsolatok felmelegítésére, a gyengülő baráti szálak erősítésére, esetleg új isme­retségek kialakítására. Tudvalevő, hogy a munkát kereső ember is hajlamos a munka könnyebb végét megfogni, azaz a szükséges igazo­lás beszerzése érdekében megmoz­gatja azokat a barátait, ismerőseit vagy hajdani kollégáit, akik vagy vállalkozók, vagy olyan pozícióba kerültek, hogy gond nélkül ellátják pecséttel azt a bizonyos forma- nyomtatványt. Végeredményben szinte biztosra vehető, hogy a rá­szorulók mindegyike több-keve­sebb utánjárással szerez magának igazolást arról, hogy buzgón kere­sett munkát, de ahol éppen járt, nem kecsegtették állással. Legkö­zelebb természetesen majd egy másik cégnél próbálkozik, ám elő­re tudja, hogy ott is munka helyett legfeljebb csak igazolást kap. Néhány dolgot azért nem értek, fordította komolyra a szót ismerő­söm. Mire is megy ki ez az egész (színjjáték? Mi az érdeke a hivatal­nak? Gondolom az, hogy munkát, és ne igazolást keressünk. Csak­hogy ebben a térségben még hosz- szú ideig könnyebb lesz igazolást kapni, mint munkát. Ezt viszont nagyon jól tudják a munkaügyi hi­vatalban is, hiszen tavaly a régió­ban egy szabad munkahelyre 350 állástalan jutott. Akkor, némi túl­zással, 349 ember reménytelenül kajtat munka után, legalábbis a statisztikai adatok alapján. Fő, hogy mozgásban a munkaerő, köszönt el emberem, hozzátéve, hogy siet haza, mert otthon mindig akad némi elfoglaltság jól felsze­relt kis asztalosműhelyében. Hát igen, tűnődtem el a hallotta­kon, aki dolgozni akar, az talál ma­gának otthon is munkát - „igazo­latlanul”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom