Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-07 / 4. szám, kedd
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 7. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger 19 KIS SZÍNPAD: No de ezredesnél 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Madarak vacsorája 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Halj meg máskor! (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Szeretni bolondulásig (francia) 15, 17.30, 20 AU PARK - PALACE: Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 15.15, 16, 18.30, 19.15 A sárkány csókja (amerikai-francia) 14.50, 17 A vörös sárkány (amerikai) 18.30, 21.15 Jégkorszak (amerikai) 14.05, 16, 17.55 Erasmus, avagy Barátok (francia-spanyol) 19.50 Kémkölykök 2: Az elveszett álmok szigete (amerikai) 14.05, 15.30, 16.15,17.40, 18.25,19.50 Vidocq (francia) 15.55,18.05, 20.15 A guru (amerikai) 15.20.17.20.19.20, 21.20 Szemtől telibe (amerikai) 20.35 Kocka 2. (kanadai) 19.55 Bazi nagy görög lagzi (amerikai) 14.15, 16.20, 18.25, 20.30 Stuart Little, kisegér 2. (amerikai) 14.30, 16.30 Reszkess, Amerika! (francia) 15.10, 17.10 19.10, 21.10 A kárhozat útja (amerikai) 21.45 Télapu 2. - Veszélyben a karácsony! (amerikai) 15.40, 17.50 Mindenütt nő (amerikai) 19.15, 21.30 Jelek - Signs (amerikai) 22.30 PÓLUS - STER CENTURY: A guru (amerikai) 20.40 Kémkölykök 2: Az elveszett álmok szigete (amerikai) 14.15, 16.20, 18.30 Reszkess, Amerika! (francia) 19, 21 Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 14.10, 14.50, 16, 17.20, 18, 20.30, 21.10 Erasmus, avagy Barátok (francia-spanyol) 14.40,17.05,19.25,21.50 Vidocq (francia) 18.10, 20.20 Mindenütt nő (amerikai) 17.50 A kincses bolygó (amerikai) 15, 17 Bazi nagy görög lagzi (amerikai) 15.50, 20 Jégkorszak (amerikai) 14.25,16.15 KASSA TATRA: Kémkölykök 2: Az elveszett álmok szigete (amerikai) 16,18 Szeretni bolondulásig (francia) 20 CAPITOL: Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 13.30,16.30,19.30 ÚSMEV: Halj meg máskor! (amerikai) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Intimitás (francia-angol) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA IPOLYSÁG - VMK: Vadméhek (cseh) 18 GALÁNTA - VMK: Életvonat (francia-belga) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Télapu 2. - Veszélyben a karácsony! (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Ali G Indahouse (amerikai) 13.30,15.30,17.30,19.45 Elhagyatva (amerikai) 20 Halj meg máskor! (angol-amerikai) 15, 17.30, 20 Hangyák a gatyában 2. (német) 16.15, 20.15 Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 14.30, 17.30, 20.30 Jégkorszak (amerikai) 14.15 A kincses bolygó (amerikai) 14,16,18 Lilo és Stitch - A csillagkutya (amerikai) 14, 16 Mindenütt nő (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Stuart Little, kisegér 2. (amerikai) 13.30 A szállító (francia) 18.15 Szétcsúszva (amerikai-angol) 18, 20.15 A szmokinger (amerikai) 18 Télapu 2.-Veszélyben a karácsony! (amerikai) 13.15,15.30, 17.45, 20 A tökös, a török, az őr meg a nő (francia-angol) 14.45, 17.15,19.45 A vörös sárkány (amerikai) 15.30, 20 A szöveg főszereplői olyan fiatalok, akik a peremvidékről menekülnek a centrumba, jelesül Londonba Történetek a ködös Albionból Talán minden szépirodalmi alkotás legfontosabb kezdeti problémája a nyelv megkeresése, megtalálása, majd az egész szöveg valójában nem lesz más, mint ennek a megtalált nyelvnek a folytonos korrigálása, kiigazítása. Még a szöveg befejeztével sem ér véget ez a folyamat, hiszen az olvasó nyelve tovább élteti a mű nyelvének belső kérdéseit, feszültségeit. NÉMETH ZOLTÁN Nos, milyen nyelvet sikerült találnia Fábián Nóra legújabb könyvének? Meglehetősen kedvemre való nyelvet, amelyen esős, ködös, homályos késő őszi estéken szokott olvasni az ember. Nyugodt ez a nyelv, hiszen nem akar többet adni, mint amire vállalkozik, és becsületes is, mert azt nyújtja, amit (az általam neki tulajdonított) szándéka szerint nyújtani akar. Nem feszíti túlzott akarás, meghaladási kényszer, feltűnési viszketegség, formabontás igénye, megfelelési vágy - és ezt nagy pozitívumnak gondolom abban az irodalmi térben, amikor megannyi szépirodalmi szöveg a szöveg poétikai-esztétikai szintjén gyakran abszolút indokolatlanul, direkten és didaktikusán irodalomelméleti belátásokra játszik rá, és kényszeresen tér a teória ösvényeire, hogy ezzel hívja fel magára a (kritikai) figyelmet. Olyan nyelvet működtet a szöveg, amelyen az idegenség megszólalni képes, de egyúttal cserben is hagyja olvasóját. Miről is van szó? A nagyváros meséinek nyelve a jelen tapasztalatát megszólaltatva a szöveg antropológiai aspektusaira hívja fel a figyelmet. A szöveg főszereplői olyan fiatalok, akik a peremvidékről (amely lehet India, Törökország vagy éppen Kelet-Közép-Eu- rópa) menekülnek a centrumba, jelesül Londonba, hogy ott a megélhetésnek a legkülönfélébb módozatait gyakorolhassák. Olyan nyelv jön létre, amelyben a marginális, posztszocialista kultúrkörből származó egyének a piacgazdaság és a jóléti társadalom középpontjában élik hétköznapjaikat. Fábián Nórának nagyszerűen sikerült azzal a tapasztalattal szembesítenie, amelyet nevezhetnénk bébiszitteriroda- lomnak vagy au-pair irodalomnak is. Ez az - akár szociológiainak is nevezhető - aspektus azonban mindig a szövegek alaptónusát, meghatározó hangulatát adó egzisztencialista világlátással keveredik. A nagyváros meséi olvastán egyrészt Sartre és Camus írásainak hangulata jöhet elő, másrészt azoknak a magyar regényeknek a hangulata, amelyek külföldön játszódnak (mint például A fekete kolostor). Minderre a londoni multikulturális tér ad lehetőséget, amely kitűnő alkalmat adhat a posztkolonialista irodalomelméletek hiveinek is a regény olvasásához (Salman Rushdie neve jut eszembe hirtelen). Fábián Nórát persze egy másik szlovákiai magyar íróval is párhuzamba lehet vonni, Győry Attilával, annak leginkább Kitörés című regényével. Amíg Győrynél a keletről induló fiatalok a nyugati társadalom kirekesztettéiként élik életüket, alkalmi lopásokból tartják fenn magukat, s az utcán alszanak, azaz végül is kívül maradnak a nyugati társadalmon, addig Fábián Nóránál már belülről látjuk az angol kispolgárt, a második generációs indiai britet, a polgári otthont és az angol szórakozóhelyek társaságát. És persze a kelet-közép-európai fiatalokat, akik „megpróbálták fenntartani valamiféle otthon képét, makacsul úgy viselkedve, mintha szeretteik, vagy legalábbis azok, akikhez töb- bé-kevésbé legalább közük volt, nem több ezer kilométerre lennének, hanem csak a szomszédban, és mintha nem eshetne meg, hogy valamelyikük egyszerre csak elmegy nyomtalanul.” (80.) A nagyváros meséi a műfaj azonosíthatóságának nehézségeit is felveti. Tartható regénynek, hiszen az egyes szövegeket összeköti a szereplők rendszere éppúgy, mint a regény elejének poénos megoldása, amely miatt olvasható „talált szövegként” is, de akár úgy is, mintha „szöveg a szövegben” lenne. A kötet írásai önálló elbeszélésekként is megállják a helyüket, hiszen néha az egymást követő mondatok között nagyobb szemantikai Fábián Nóra A nagyváros meséi hézagok vannak (különösen a nyitónovella esetében), mint az egyes írások között. Ezekre szokás azt mondani, hogy elbeszélésfüzér, mint Tálamon Alfonz Barátaimnak, vagy Trianon utáni kocsmából esetében. Jellemzően női szövegről van szó, nem, egyetlen pillanatra sem tudtam szabadulni ettől az olvasói attitűdtől, amelyben nemcsak a cím fölé írt szerzői név erősített meg, hanem az is, hogy a szövegek narrátora is szinte mindig nő, női szereplő szemszögén keresztül látunk rá az eseményekre. Ezt egészítik ki azok az aprólékos megfigyelések, a ruházkodás, a tetszeni akarás, az otthon berendezései, az akaratmotivációinak rejtett felfejtései, amelyeket férfiíró tollából meglehetősen ritkán (sosem) olvashat az ember. (Anais Nin) A nagyváros meséi könnyen olvasható, hangulatos olvasmány, és - bármennyire is meglepő talán - éppen ezzel hívja fel a figyelmet irodalmi értékeire. Olyan nyelvet és világot talált magának, amelynek felismerhetően van tétje. (Fábián Nóra: A nagyváros meséi, Kalligram, 2002) FELHÍVÁS A kassai Tháliában látható Hatan pizsamában egy vérbő, sodró, mulattató fordulatokban bővelkedő előadás A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Duna- szerdahelyi Területi Választmánya főrendezőként negyedik alkalommal hirdeti meg a Bíborpiros szép rózsa (örökség) országos népzenei vetélkedőt népdalénekesek, népdalkörök, népi hangszerszólisták, népi hangszeres együttesek részére. A vetélkedő célja: Immár negyedszer országos fórumot biztosítani - a népdalénekesek, népdalkörök, népi hangszerszólisták, népi hangszeres együttesek - a népdalt és a népzenét szerető és művelő egyének és közösségek részére, lehetőséget adva az országos jellegű megmérettetésre, és elősegíteni a szlovákiai népzenei szakmai közösség kapcsolatteremtését, egymás jobb megismerését. Ápolni a hazai népzenei mozgalmat, segíteni e mozgalom fejlődését, valamint szakmai és módszertani támaszt nyújtani, amely ösztönző erőként szolgálhatja a népzenei mozgalmat. A vetélkedő korcsoportjai: I. korcsoport - alapiskolák tanulói II. korcsoport - középiskolák diákjai, főiskolások, egyetemisták, felnőttek. A vetélkedő kategóriái: 1) Ének kategória: a) szólisták, maximum 5 perces műsorral b) népdalkörök (15 főig), maximum 7-8 perces műsorral 2) Hangszeres kategória a) szólisták, maximum 10 perces műsorral b) parasztzenekarok, maximum 10 perces műsorral c) citerazenekarok, maximum 10 perces műsorral. A vetélkedő időpontjai: Válogatók, vagyis regionális feszti-’ válók: 2003. március-június folyamán. Az országos elődöntők időpontjai: 2003. október 18-19., 25. Az országos döntő időpontja: 2003. november 8-9., Dunaszer- dahely. Jelentkezési határidő: 2003. január 30. Jelentkezési lapok a Csemadok területi választmányainál szerezhetők be, vagy a www.csemadok- dsz.sk honlapról letölthetők. Közelebbi információk: Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya. (tel., fax: 031/552 24 78, mobil: 0905/358 529) Főszerepben a humoros helyzetek JUHÁSZ KATALIN Makacsul tartja magát a hipotézis, hogy színházba szórakozni, kikapcsolódni, kacagni jár az ember. Egy tájoló színház vezetése duplán szem előtt tartja eme régi bölcsességet, a kassai Thália például egy évadban két vígjátékot is kínál. Mindkettőt Mikó István irányításával, aki legutóbb a Csúnya lányt „távrendezte” Kassán. A jeles magyarországi komikus ezúttal állítólag többet tartózkodott a tett színhelyén, ám nagyítóval azért felfedezhető, mi az, amit a segédrendező, vagy maguk a színészek csempésztek bele a Hatan pizsamában című előadásba. Vígjátéknál nem akkora vétek az improvizáció, ráadásul a darab korrekt módon megírt mű, a szerző ügyesen variálja a helyzetkomikum bevált paneljeit. Marc Camolettiről tudni kell, hogy afféle univerzális színházi ember, egy személyben színész, rendező, író és díszlettervező, semmit nem bíz a véletlenre. Műveit olyan alapos instrukciókkal látja el, hogy a rendezőnek csupán közlekedési rendőrként kell levezényelnie a próbákat. Ezt állítja Mikó István, hozzátéve, hogy ennél azért persze többet akartak létrehozni Kassán. A Hatan pizsamában a pozsonyi Új Színházban is fűt, össze lehetne hasonlítani a két előadást, de persze nem teszem, hiszen a körülmények, a lehetőségek, a két rendezés és a két színészválo- gatott közötti különbségek hiábavalóvá tennék igyekezetemet. Két dolgot azonban előrebocsátok. A daPetrik Szilárd. Kollárik Lucia és Dudás Péter (Kaszonyi Kinga felvétele) rabválasztás logisztikailag kitűnő, hiszen hatszereplős vígjátékról van szó, azaz a társulat többi tagja más darabokban szerepelhet. Camolet- tivel nagyot bukni nem lehet, a közönség ott nevet, ahol kell, veszi a lapot, és a végén szűnni nem akaróan tapsol. A francia bulvárszerzőt ugyan nem jegyzi a Világirodalmi Lexikon, ám ez bagatell, hiszen igény van üyen típusú művekre is, nem is csekély. A dolog esztétikai értéke a tálaláson múlik. Azon, mennyire kellemes, ízléses, színvonalas formában kerül színpadra. Nos, a tháliás színészek ügyesen kerülik a ripacskodást, éppen csak annyit „spiláznak”, ameny- nyi belefér, és realitásérzéküknek hála az sem tűnik fel a nézőnek, hogy a szerző a kelleténél talán picivel több humoros félreértést, magyarázkodó hazudozást zsúfolt bele két órába. Nem akarom elmesélni a sztorit, igazság szerint egy hónap távlatából nem is emlékszem már minden csű- rés-csavarásra, legyen elég annyi, hogy szerelmi háromszög, sőt szerelmi négyszög tanúi lehetünk. A kétségbeesetten hazudozó szereplők igyekeznek megúszni az egyre terebélyesedő hazugságlavina lezú- dulását, aztán a végén úgyis minden kiderül. Színészüeg mind a hat szerep hálás feladat, lehet brillírozni, még akkor is, ha a karakterek nem igazán befejezettek, a szereplők csak egymáshoz képest valamilyenek, önmagukban leginkább semmilyenek. Camoletti a helyzeteket tartotta fontosabbnak, a jellemeket csupán laza kézzel felskiccelte, ezért a végeredmény sablonoktól sem mentes. Néhány fontos tulajdonság kidomborítása nem okozhat gondot olyan színészeknek, mint Dudás Péter, Petiik Szilárd vagy Tóth Éva, és bár sok gesztust láttunk már tőlük, a gépezet működűt, az eseményekbe bele lehet feledkezni. Kollárik Lucia a szerető bőrében kissé túldomborít, ám mivel szerepe szerint is színésznőt játszik, elnézhetjük ezt neki. A két legmaradandóbb alakítás Germán Lívia szolgálatkész, pénzimádó, mégis érzésekkel teli szobalánya, valamint Cibula Péter a kertész szerepében, aki a Csibe pincérlegénye óta másodszor bizonyítja be, hogy kis szerepben is lehet remekelni. Ä díszlet (Hascák József munkája) már-már ízléstelenségbe dől, egy vidéki nyaraló falait feltehetően még Franciaországban sem szegélyezik pirossal, nem beszélve a brutál-piros korlátokról. A jelmezek (Halasi-Matolcsi Zsuzsa) viszont tetszetősek, főleg az a szobalányruha, amely néhány tépéssel és sodrással pillanatok alatt kisestélyivé alakítható. Alkalmanként remek, odaillő zenék szólalnak meg, amiért nem tudom, kit ület a dicséret, mivel a zenei munkatárs neve nincs a színlapon. Summa summarum, a Hatan pizsamában egy vérbő, sodró, mulattató fordulatokban bővelkedő előadás, amely szerény célját (Nevessen a közönség!) maradéktalanul eléri. A szerző a 30-40 évvel ezelőtti francia vígjáték alapfiguráit mozgatja, lehetőséget adva a jókedvű és felszabadult komédiázásra. Külön szerencse, hogy az eredeti három felvonásból kettőt csináltak, nem tördelve szét a cselekményt.
