Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-04 / 3. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 4. VENDÉGKOMMENTÁR Megtalálható história LOVÁSZ ATTILA Valamikor 1988 tavaszán az akkor már korántsem hatalomkonform Slovenské pohl’ady érdekes tanulmányt közölt. Szerzője, Ladislav Ko­váé (a későbbi, sokat szidott oktatási miniszter) azt boncolgatta, mi­ként veszítette el a szlovák nemzet a történelmét. Kovác szerint ugyan­is a szlovákokért oly sokat tett Stúr és generációja óriási identitásza­vart okozott, amikor megfosztotta a szlovákokat egy ezeréves történe­lemtől, tagadva a magyar (ergo: a közös) történelmet. Kováé akkori tanulmánya jóformán feledésbe merült, ellenben miniszterként tett ki­jelentése az angol egyetemek fontosságáról a magyar sajtó egyik leg­többet ragozott témája volt három évvel később - pedig az egész csak egy félreértelmezett kijelentés volt. A tanulmány akár ma is közölhető lenne. Égető időszerűsége nem abból adódik, hogy Kováé milyen cso­dálatosan írta meg a szlovák identitástudat zavarainak egyik legje­lentősebb forrását, hanem abból, hogy az identitászavart a csehszlo­vák szövetségi állam kettéválása még inkább erősítette, s egyre inkább érezhető, hogy új és új mítoszoknak adott teret. Dusán Kováé (névro­kon) történész szerint ugyanis nem állja meg a helyét a Szlovák Köz­társaság tíz évvel ezelőtti alakulásának egyetlen mítosza sem. Az egyik mítosz nem létező ezeréves harcra épül (ami már csak azért sem lehe­tett, mert a nemzet burzsoá kategória, és mondjuk 500 évvel ezelőtt nem létezett), a másik arról, hogy Meéiar és csapata államalapító (ami csak akkor lenne igaz, ha Szlovákia megalakulása nem egy negatív motivációjú válás végterméke lenne). A harmadik mítosz, amely sze­rint Szlovákia megalakulása demokratikus folyamat eredménye pedig szó szerint hazugság, hiszen népszavazás nem volt, mandátum nélküli kormányfők „váltak”, és egy erre mandátummal nem rendelkező szö­vetségi parlament adta áldását, megsértve az akkor már érvényes szlo­vák alkotmányt! S végül van egy mítosz, mely szerint Szlovákia mega­lakulása már 1918 óta történelmi szükségszerűség volt - nos, ezzel a mítosszal szánjanak szembe a történészek, hírlapnyi terjedelem kicsi volta okán. Ha ma Pavol Hrusovsky arról beszél, hogy a környező nemzetek - például a magyar - hozzáállásától függetlenül kell a szlo­vákságnak újra megtalálnia történelmét (beleértve azt a tagadott kö­zöset, Szent Istvánnal, Bél Mátyással, Mária Teréziával egyetemben), akkor olyan kérdést fogalmaz meg, amely tíz éve komoly hiánycikk. A szlovák identitástudat pozitív (s főleg nem mitikus, hanem valódi) ala­pokra helyezése egy olyan folyamat, amellyel a szlovákság elsősorban önmagának tartozik. Nem azért, mert valald gyermek vagy kamasz nemzetnek tartja, hanem azért, hogy a hazug mítoszok okán ne tele­pedhessenek rá önjelölt nemzetmentők és diktátori hajlamokkal meg­áldott gyámkodók. A kis szlovák nemzet ugyanis nem elesett, nem ki­sebbrendű és nem galamblelkű, csak létének pozitív motivációjának hiánya miatt esedeg perspektíva, tehát jövő nélküli lehet. Pavol Hrusovsky tehát olyan folyamatot helyezett kilátásba, amely a szlová­kok számára kedvező, és remélhetően nem marad eredmény nélkül a szlovák-magyar (-lengyel, -cseh, -német, -ruszin) kapcsolatokban sem. Mi, itt élő magyarok ebben különösen bízunk... JEGYZET Fénylik az utca SZÁSZI ZOLTÁN Lassú, komótos léptekkel nyitja az öreg a kaput Újév reggele van, néhány hangját hallató kakason meg az éjszakai petárdák durro­gásától világgá riadt, éppen haza­merészkedő kutya ugatásán kívül nemigen hallani más zajt. A ha­rang reggeli hívását már elektro­mosság irányítja, elkongatta az új esztendő első reggeli köszöntőjét. A zúgás visszhangjától riadt cine­gék az orgonabokor halott ágaiba kapaszkodva bújnak el. Latyak van az úton, bokáig érő, az éjsza­kai havas eső maradéka. Felhőket hurcol hátán a nyugati szél, fázós szerda reggel, de új év. Új álmok, remények és ezernyi jókívánság ereje vibrál a szívekben, az alvók arcán még a jókedv pilled. Megy hát az öreg, eltakarítani a latya­kot, saját készítésű nyírfaseprűje ott várja az ámbitus oszlopának támasztva. Megy, mert minden napnak kell, hogy értelme le­gyen. Értelmet adott neki mindig a munka, a teremtő gondolat ál­tal mozgatott test. Ki kell söpörni minden rosszat a szívekből, el kell takarítani minden szemetet a ház elől, és a lélekben megragadt rosszat is. Kimért, pontos mozdu­latokkal veri oldalra a szutykot, mintha az egész világ baját, sze­metét akarná elsepemi. Mert el kell! Ne legyen háború, legyen egészség, a mezők termésén ál­dás legyen, adjon enyhet a szom­júságra tiszta víz és nemes bor, le­gyen tető mindenki feje felett, és ne kelljen ideiglenes sátrak alatt, fázva, éhezve várni bizonytalan holnapot senkinek se. Bátorságot kíván az ember üyenkor magá­nak, megtalálni a hétköznap és ünnep értelmét, elővarázsolni a lélek erejét és a hitet. Sokadik új­év reggele már ez neki, mindig így kezdte. Láthatatlan erők kezé­ben van az idő mérhetetlensége. Benne pedig ő, az ember apró pont. Szolgálja a szeretetet, a sze­retet pedig megtartja őt. Suhan a seprő, felfénylik az utca, tiszta ar­cát mutatja a gomolygó szürke felhőtömegeknek. Söpör az öreg, mert azt tanulta, hogy bármit tesz is, jól legyen az téve. Csak a világ sora ne változzon rossz felé. LEVÉLBONTÁS Mindennap karácsonyt Ilyenkor az ember általában számadást végez a múlt esz­tendőről, s tervezi a következőt. Sokan vannak még olyanok, akik tervezni tudnak, de olyanok már egyre kevesebben, akik meg is tudják valósítani álmaikat. El­múlt a szeretet ünnepe, amikor félretesszük gondjainkat, hogy legalább ezek a napok teljenek gondtalanul. Ajövőt egyre keve­sebben várják. De mit is váljanak: a megszorításokat, az áremelése­ket, a kilátástalanságot? Az ünne­pek fénye már most is sok helyen, sok családban megfakult, ahol nem volt fűtés vagy vülanyáram, mert kikapcsolták, ugyanis nem volt miből fizetni. Vagy ahol már ajándékot sem tudtak vásárolni egymásnak, pedig de szerették volna ők is, legalább egy kis cse­kélységgel meglepni szeretteiket. Ők mit váljanak 2003-tól? Miben reménykedhetnek kisnyugdíjasa­ink, akiknek járandóságuk rá­megy a lakásfenntartásra, vagy a kis bevételűek, akiket még a csa­ládi pótlék csökkenése is sújt? Egyre több a reményvesztett em­ber. A legjobb az lenne, ha min­dennap karácsony lenne, így leg­alább mindig gondolnánk a rá­szorulókra, s ha mással nem, leg­alább kedves szóval segítenénk embertársainknak. Ruhás Teréz Vágfüzes TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A Fidesz magyarázatot vár arra, hogy Medgyessy Péter mikor, milyen céllal utazott Kubába, mikor érkezik haza, „miért kellett az utazást eltit­kolni”, illetve, hogy magánpénzből vagy közpénzből finanszírozta-e üdülését - mondta Szalai Annamá­ria, a Fidesz képviselője. A politikus a miniszterelnökkel készült, a Ma­gyar Televízióban december 31-én sugárzott interjúra utalva úgy vélte: az MTV azt a hamis látszatot keltet­te, hogy a kormányfő Magyarorszá­gon van, holott akkor külföldön tar­tózkodott. Szalai szerint a televízió­nak azonnal vizsgálatot kellene kez­denie, az utazásról többször nyilat­kozó kormányszóvivőt pedig le kel­lene váltam, mert elvesztette szava­hihetőségét. „Posztomon nem Szalai Annamáriának akarok megfelelni, ezért nem is kívánok lemondani” - reagált Gál J. Zoltán. A szóvivő el­mondta: a miniszterelnök a kará­csonyt otthon töltötte, s csak ezután utazott néhány napra a saját költsé­gén Kubába. Rudi Zoltán, a Magyar Televízió hírigazgatója közölte: nem kezdeményez vizsgálatot, mert sze­rinte az ügyben senki nem követett el hibát. Gyárfás Tamás, a Nap kelte producere elmondta, hogy decem­ber 25-től január 2-ig felvételről su­gározták valamennyi műsorukat, nem csak a Medgyessy Péterrel ké­szített beszélgetést. HÉTVÉG(R)E Fogadkozások és durrogtatások Új évre mindenki fogadko- zik, én is szoktam. Idén pél­dául azt fogadtam meg, hogy ugyanannyit fogok dohá­nyozni, amennyit tavaly. Könnyen teljesíthető, leg­alább nem furdal a lelkiis­meret, hogy nem tartom meg saját fogadalmaimat. MOLNÁR NORBERT Rudolf Schuster viszont húsz ágyú­lövést rendelt az új esztendőre, egészen pontosan e kis ország megszületésének tizedik évfordu­lójára. Hogyne tette volna, csak itt lehetett köztársasági elnök, mert a nagy közösben az esélytelen nyu­galmával indulhatott volna. Még jó, hogy ötven év múlva nem ő lesz az államfő, ellőnénk összes puska­porunkat. Szóval bíztató, hogy öt éve még január elseje államlapítást jelen­tett, idén viszont már csak Schus­ter és a parlament gondolt erre, a többiek jól megérdemelt másna­posságukat pihenték ki. Kis meg­lepi viszont, hogy az eddig fanyal­gó szlovák értelmiségiek is bele­szoktak a szakadásba, igaz, miért ne éreznék magukat biztonság­ban ott, ahol hasonszőrűeknél a joystick. A Sme főszerkesztője például egyenesen tévedésnek ne­vezte tíz évvel ezelőtti önállóso­dás-ellenes álláspontját. Lám, a viszonylagos jólét bepárnázza az emberek emlékezetét és megron­dítja az emlékeket. Schusternak egyébként osztoga- tós hete volt: mindenkinek meg­van a maga keresztje, de az elnök nem sajátját, hanem Pribináét osztotta szét, majd Kínába repült, hogy könyvét osztogassa. Ultimá­tumot vitt a kínaiaknak, akik való­színűleg tövig rágják majd körmü­ket az elnök könyvét olvasgatva, amelyben leírja például kassai polgármesterkedésének történe­tét, valamint harcát a parlamenti elnöki székért a Kínában méltán közismert Ján Budajjal. Szegény tibetiek, vajon nekik is lefordítják majd a történetet, és a mandarin nyelvet beszélők? Velük mi lesz? Vagy lehet, hogy mandarinra for­dították az Ultimátumot, de akkor mi lesz a többi kínaival? Majd csak túlélik valahogy. Bár az is tény, hogy a világ legnépesebb or­szága az év második felére embert készül küldeni az űrbe. Ha szeren­csénk van... Nem úgy, mint Medgyessy Péter­nek, akinek jól fejlett amnéziája lett a veszte. Elfeledte, hogy Kuba már nem barát, kirándulni nem mindenki járhat oda. Ha nem kí­nos is, de ciki Varadero miatt ke­reszttűzbe kerülni. Még ha saját pénzen is. Azt végül is nem tudtuk meg, mit Szegény tibetiek, va­jon nekik is lefordítják majd a történetet. keresett jó időben, jó helyen (értsd, a Magas-Tátrában) Miku­lás Dzurinda miniszterelnök, de följelentette a többi sízővei egyenlő-egyenlőbb játékot játszó Mikulás Cernákot. Ha Dzurinda ügyesebben mozog, kaphatott volna ő is egyet a besztercebányai maffia állítólagos főnökétől, ak­kor még hatásosabb lehetett volna a cirkusz, talán mi is elégedetteb­bek lehetnénk. Félreértés ne es­sék: Dzurinda csudálatosán ka­paszkodott bele szerencséjébe, és ügyesen följelentette a szabadság­tól megvadult Mikulást. De az ta­lán túlzás, hogy ezért összehívja a koalíciós tanácsot, tájékoztassa a pártfőnököket tettéről, majd dia­dalittasan a média kereszttüzébe telepszik, hogy bejelentse: „Felje­lentettem.” Vagy minden helyesen cselekvő mezei állampolgárnak ezt kellene tenni minden becsüle­tes lépése után? Netán ez volt Dzurinda első ilyen tette? Nem feltételezem, sok sajtótájékozta­tót tart. De vajon mit mondhatott a koalíciós tanács ülésén?- Főnök, mi a francot akarsz tőlünk az ünnepek között?- Feljelentettem a Mikulás Cerná­kot.- Ez rohadt jó. Na, és?- Ti nem érzitek ennek a súlyát?- Na, de ki a fészkes fenét érdekel ez az ünnepek közt?- Engem. Engem is. Kíváncsi vagyok, legkö­zelebb milyen ürüggyel ül össze a koalíció tanácsa. HETI GAZDA(G)SAG Emeltek és megszorítottak, de azért változtattak is TUBA LAJOS Az év eleje nemcsak áremeléseket hozott. Egy sor olyan intézkedés is érvénybe lépett, amelynek köszön­hetően a gazdaság működési kö­rülményei javulnak. Minél kisebb mértékben avatkozik be az állam a gazdaság működésé­be, annál magasabb a lakosság életszínvonala - bizonyítják min­den évben a nemzetközi felméré­sek. Ilyen szempontból érdekes, mennyire igyekszenek a hazai kor­mányok lefaragni a felesleges ad­minisztratív megkötéseket, illetve javítani a vállalkozások fejlődésé­hez szükséges körülményeket. En­nek szükségességét már évek óta senki sem vonja kétségbe, csak ép­pen a szavakat viszonylag kevés tett követi. Az új év elején az ár­emelések mellett több ilyen, régen várt változás is életbe lépett. A felmérések szerint korrupció leggyakrabban a kiviteli és behoza­tali engedélyek megítélése során merült fel. Ennek vége, a gazdasági minisztérium néhány indokolt dol­got leszámítva - például fegyverek, veszélyes vegyszerek, nemzetközi szerződések által korlátozott árucik­kek - ezentúl nem támaszt ilyen ad­minisztratív akadályt a külkeres­kedőkkel szemben. Szintén érdekes intézkedés a villamos energia, illet­ve a földgáz piacának részleges libe­ralizálása. Egyelőre ugyan csak a legnagyobb fogyasztók dönthetik el, kitől is vásároljanak áramot, de az a fontos, hogy megtörték a monopóli­umot. A liberalizáció folytatódik, és 2005-től elvben bárki eldöntheti, ki­től vásárol áramot. Vagyis meges­het, hogy egy somorjai háztartás a kelet-szlovákiai áramszolgáltatóval szerződik. Ez csak első hallásra hi­A konnektorba persze ugyanúgy érkezik az áram, mint korábban. hető nehezen, Németországban vi­szont már három éve működik ez a modell. A konnektorba persze ugyanúgy érkezik az áram, mint ko­rábban, az egymás közti elszámolás az áramszolgáltatók dolga. Az otta­ni tapasztalatok szerint főként a sok ezer lakás nevében tárgyaló lakáske­zelő vállalatoknak éri meg válogatni az áramszolgáltatók között, mert így egész érdekes árengedményeket lehet kialkudni. Nagy változásokat hozott január elseje a harmadik nagy közműhálózatnál, a vízművek­nél is. Megalakultak a regionális vízműtársaságok, ezzel a vízművek a földművelésügyi minisztérium sokéves szabotálása után átkerültek önkormányzati tulajdonba. Egyben lehetőség nyílik a magántőke belépésére. E nélkül ugyanis nincs esély a hálózatok rendbetételére, il­letve a továbbfejlesztéséhez szüksé­ges, százmilliárd koronás nagyság- rendű fejlesztésekre. A transzformá­ciót kár lenne az áremeléssel azono­sítani, az állami vízműveknek egy évtizede legfeljebb a csőrepedések befoltozására futotta, ezt az állapo­tot pedig már nem lehetett tovább fenntartani. A változások sorában érdemes megemlíteni, hogy az állami válla­lati igazgatókat ezentúl különféle korlátozások érintik. Kötelesek va­gyonnyilatkozatot tenni, bár ennek hatékonysága erősen megkérdője­lezhető. Érdekes viszont az a ren­delkezés, amely szerint egy ilyen igazgató fizetése legfeljebb nyolc­szorosa lehet az átlagfizetésnek. Az év utolsó napjaiban megindult a csődeljárás az utolsó nagy pénz­ügyi szolgáltató, az AGW ellen is. A károsultak február 20-ig jelezhetik igényüket az esettel foglalkozó kas­sai bíróságon. Fontos tudni, hogy aki esetleg már korábban jelentke­zett, annak ezt újra meg kell tennie. A cégnek ötezer adósa maradt, a többiek időközben a követelésüket beváltották az AGW részvényeire, de ezzel sem kerültek jobb pozíció­ba. Néhány napja újabb kísértés je­lent meg az átlagember számára. Egy ír cég már több ezer hazai pol­gártól vásárolt meg kétszáz koro­náért egy állítólagos követelést. Ez szerintük úgy keletkezett, hogy a Nemzeti Vagyonalap szerintük an­nak idején 11 hónappal később kezdte kifizetni a vagyonalapi köt­vényekért járó pénzt. Az ír cég ezért bírósági úton kártérítést sze­retne kapni. Ha ez sikerülne neki, akkor több milliárd koronát is ki­húzhatna a vagyonalap zsebéből. Az alap viszont elárulta, hogy ezzel a húzással már mások is kísérletez­tek, de eddig egyetlen per sem volt sikeres. Mivel a könnyen megsze­rezhető kétszáz korona sokak szá­mára csábító lehet, megemlítjük a vagyonalap figyelmeztetését, amely szerint az írek által kínált szerződés szerint ha ők vesztik el a pert, az ügyfeleiktől vissza fogják kérni ezt az összeget.- Mi is bővítjük cégünk információs rendszerét. Amíg megtanulunk a számítógépeken írni, addig egy tucat pletykás asszonyt alkalmazunk! (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom