Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-04 / 3. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 4. VENDÉGKOMMENTÁR Megtalálható história LOVÁSZ ATTILA Valamikor 1988 tavaszán az akkor már korántsem hatalomkonform Slovenské pohl’ady érdekes tanulmányt közölt. Szerzője, Ladislav Kováé (a későbbi, sokat szidott oktatási miniszter) azt boncolgatta, miként veszítette el a szlovák nemzet a történelmét. Kovác szerint ugyanis a szlovákokért oly sokat tett Stúr és generációja óriási identitászavart okozott, amikor megfosztotta a szlovákokat egy ezeréves történelemtől, tagadva a magyar (ergo: a közös) történelmet. Kováé akkori tanulmánya jóformán feledésbe merült, ellenben miniszterként tett kijelentése az angol egyetemek fontosságáról a magyar sajtó egyik legtöbbet ragozott témája volt három évvel később - pedig az egész csak egy félreértelmezett kijelentés volt. A tanulmány akár ma is közölhető lenne. Égető időszerűsége nem abból adódik, hogy Kováé milyen csodálatosan írta meg a szlovák identitástudat zavarainak egyik legjelentősebb forrását, hanem abból, hogy az identitászavart a csehszlovák szövetségi állam kettéválása még inkább erősítette, s egyre inkább érezhető, hogy új és új mítoszoknak adott teret. Dusán Kováé (névrokon) történész szerint ugyanis nem állja meg a helyét a Szlovák Köztársaság tíz évvel ezelőtti alakulásának egyetlen mítosza sem. Az egyik mítosz nem létező ezeréves harcra épül (ami már csak azért sem lehetett, mert a nemzet burzsoá kategória, és mondjuk 500 évvel ezelőtt nem létezett), a másik arról, hogy Meéiar és csapata államalapító (ami csak akkor lenne igaz, ha Szlovákia megalakulása nem egy negatív motivációjú válás végterméke lenne). A harmadik mítosz, amely szerint Szlovákia megalakulása demokratikus folyamat eredménye pedig szó szerint hazugság, hiszen népszavazás nem volt, mandátum nélküli kormányfők „váltak”, és egy erre mandátummal nem rendelkező szövetségi parlament adta áldását, megsértve az akkor már érvényes szlovák alkotmányt! S végül van egy mítosz, mely szerint Szlovákia megalakulása már 1918 óta történelmi szükségszerűség volt - nos, ezzel a mítosszal szánjanak szembe a történészek, hírlapnyi terjedelem kicsi volta okán. Ha ma Pavol Hrusovsky arról beszél, hogy a környező nemzetek - például a magyar - hozzáállásától függetlenül kell a szlovákságnak újra megtalálnia történelmét (beleértve azt a tagadott közöset, Szent Istvánnal, Bél Mátyással, Mária Teréziával egyetemben), akkor olyan kérdést fogalmaz meg, amely tíz éve komoly hiánycikk. A szlovák identitástudat pozitív (s főleg nem mitikus, hanem valódi) alapokra helyezése egy olyan folyamat, amellyel a szlovákság elsősorban önmagának tartozik. Nem azért, mert valald gyermek vagy kamasz nemzetnek tartja, hanem azért, hogy a hazug mítoszok okán ne telepedhessenek rá önjelölt nemzetmentők és diktátori hajlamokkal megáldott gyámkodók. A kis szlovák nemzet ugyanis nem elesett, nem kisebbrendű és nem galamblelkű, csak létének pozitív motivációjának hiánya miatt esedeg perspektíva, tehát jövő nélküli lehet. Pavol Hrusovsky tehát olyan folyamatot helyezett kilátásba, amely a szlovákok számára kedvező, és remélhetően nem marad eredmény nélkül a szlovák-magyar (-lengyel, -cseh, -német, -ruszin) kapcsolatokban sem. Mi, itt élő magyarok ebben különösen bízunk... JEGYZET Fénylik az utca SZÁSZI ZOLTÁN Lassú, komótos léptekkel nyitja az öreg a kaput Újév reggele van, néhány hangját hallató kakason meg az éjszakai petárdák durrogásától világgá riadt, éppen hazamerészkedő kutya ugatásán kívül nemigen hallani más zajt. A harang reggeli hívását már elektromosság irányítja, elkongatta az új esztendő első reggeli köszöntőjét. A zúgás visszhangjától riadt cinegék az orgonabokor halott ágaiba kapaszkodva bújnak el. Latyak van az úton, bokáig érő, az éjszakai havas eső maradéka. Felhőket hurcol hátán a nyugati szél, fázós szerda reggel, de új év. Új álmok, remények és ezernyi jókívánság ereje vibrál a szívekben, az alvók arcán még a jókedv pilled. Megy hát az öreg, eltakarítani a latyakot, saját készítésű nyírfaseprűje ott várja az ámbitus oszlopának támasztva. Megy, mert minden napnak kell, hogy értelme legyen. Értelmet adott neki mindig a munka, a teremtő gondolat által mozgatott test. Ki kell söpörni minden rosszat a szívekből, el kell takarítani minden szemetet a ház elől, és a lélekben megragadt rosszat is. Kimért, pontos mozdulatokkal veri oldalra a szutykot, mintha az egész világ baját, szemetét akarná elsepemi. Mert el kell! Ne legyen háború, legyen egészség, a mezők termésén áldás legyen, adjon enyhet a szomjúságra tiszta víz és nemes bor, legyen tető mindenki feje felett, és ne kelljen ideiglenes sátrak alatt, fázva, éhezve várni bizonytalan holnapot senkinek se. Bátorságot kíván az ember üyenkor magának, megtalálni a hétköznap és ünnep értelmét, elővarázsolni a lélek erejét és a hitet. Sokadik újév reggele már ez neki, mindig így kezdte. Láthatatlan erők kezében van az idő mérhetetlensége. Benne pedig ő, az ember apró pont. Szolgálja a szeretetet, a szeretet pedig megtartja őt. Suhan a seprő, felfénylik az utca, tiszta arcát mutatja a gomolygó szürke felhőtömegeknek. Söpör az öreg, mert azt tanulta, hogy bármit tesz is, jól legyen az téve. Csak a világ sora ne változzon rossz felé. LEVÉLBONTÁS Mindennap karácsonyt Ilyenkor az ember általában számadást végez a múlt esztendőről, s tervezi a következőt. Sokan vannak még olyanok, akik tervezni tudnak, de olyanok már egyre kevesebben, akik meg is tudják valósítani álmaikat. Elmúlt a szeretet ünnepe, amikor félretesszük gondjainkat, hogy legalább ezek a napok teljenek gondtalanul. Ajövőt egyre kevesebben várják. De mit is váljanak: a megszorításokat, az áremeléseket, a kilátástalanságot? Az ünnepek fénye már most is sok helyen, sok családban megfakult, ahol nem volt fűtés vagy vülanyáram, mert kikapcsolták, ugyanis nem volt miből fizetni. Vagy ahol már ajándékot sem tudtak vásárolni egymásnak, pedig de szerették volna ők is, legalább egy kis csekélységgel meglepni szeretteiket. Ők mit váljanak 2003-tól? Miben reménykedhetnek kisnyugdíjasaink, akiknek járandóságuk rámegy a lakásfenntartásra, vagy a kis bevételűek, akiket még a családi pótlék csökkenése is sújt? Egyre több a reményvesztett ember. A legjobb az lenne, ha mindennap karácsony lenne, így legalább mindig gondolnánk a rászorulókra, s ha mással nem, legalább kedves szóval segítenénk embertársainknak. Ruhás Teréz Vágfüzes TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A Fidesz magyarázatot vár arra, hogy Medgyessy Péter mikor, milyen céllal utazott Kubába, mikor érkezik haza, „miért kellett az utazást eltitkolni”, illetve, hogy magánpénzből vagy közpénzből finanszírozta-e üdülését - mondta Szalai Annamária, a Fidesz képviselője. A politikus a miniszterelnökkel készült, a Magyar Televízióban december 31-én sugárzott interjúra utalva úgy vélte: az MTV azt a hamis látszatot keltette, hogy a kormányfő Magyarországon van, holott akkor külföldön tartózkodott. Szalai szerint a televíziónak azonnal vizsgálatot kellene kezdenie, az utazásról többször nyilatkozó kormányszóvivőt pedig le kellene váltam, mert elvesztette szavahihetőségét. „Posztomon nem Szalai Annamáriának akarok megfelelni, ezért nem is kívánok lemondani” - reagált Gál J. Zoltán. A szóvivő elmondta: a miniszterelnök a karácsonyt otthon töltötte, s csak ezután utazott néhány napra a saját költségén Kubába. Rudi Zoltán, a Magyar Televízió hírigazgatója közölte: nem kezdeményez vizsgálatot, mert szerinte az ügyben senki nem követett el hibát. Gyárfás Tamás, a Nap kelte producere elmondta, hogy december 25-től január 2-ig felvételről sugározták valamennyi műsorukat, nem csak a Medgyessy Péterrel készített beszélgetést. HÉTVÉG(R)E Fogadkozások és durrogtatások Új évre mindenki fogadko- zik, én is szoktam. Idén például azt fogadtam meg, hogy ugyanannyit fogok dohányozni, amennyit tavaly. Könnyen teljesíthető, legalább nem furdal a lelkiismeret, hogy nem tartom meg saját fogadalmaimat. MOLNÁR NORBERT Rudolf Schuster viszont húsz ágyúlövést rendelt az új esztendőre, egészen pontosan e kis ország megszületésének tizedik évfordulójára. Hogyne tette volna, csak itt lehetett köztársasági elnök, mert a nagy közösben az esélytelen nyugalmával indulhatott volna. Még jó, hogy ötven év múlva nem ő lesz az államfő, ellőnénk összes puskaporunkat. Szóval bíztató, hogy öt éve még január elseje államlapítást jelentett, idén viszont már csak Schuster és a parlament gondolt erre, a többiek jól megérdemelt másnaposságukat pihenték ki. Kis meglepi viszont, hogy az eddig fanyalgó szlovák értelmiségiek is beleszoktak a szakadásba, igaz, miért ne éreznék magukat biztonságban ott, ahol hasonszőrűeknél a joystick. A Sme főszerkesztője például egyenesen tévedésnek nevezte tíz évvel ezelőtti önállósodás-ellenes álláspontját. Lám, a viszonylagos jólét bepárnázza az emberek emlékezetét és megrondítja az emlékeket. Schusternak egyébként osztoga- tós hete volt: mindenkinek megvan a maga keresztje, de az elnök nem sajátját, hanem Pribináét osztotta szét, majd Kínába repült, hogy könyvét osztogassa. Ultimátumot vitt a kínaiaknak, akik valószínűleg tövig rágják majd körmüket az elnök könyvét olvasgatva, amelyben leírja például kassai polgármesterkedésének történetét, valamint harcát a parlamenti elnöki székért a Kínában méltán közismert Ján Budajjal. Szegény tibetiek, vajon nekik is lefordítják majd a történetet, és a mandarin nyelvet beszélők? Velük mi lesz? Vagy lehet, hogy mandarinra fordították az Ultimátumot, de akkor mi lesz a többi kínaival? Majd csak túlélik valahogy. Bár az is tény, hogy a világ legnépesebb országa az év második felére embert készül küldeni az űrbe. Ha szerencsénk van... Nem úgy, mint Medgyessy Péternek, akinek jól fejlett amnéziája lett a veszte. Elfeledte, hogy Kuba már nem barát, kirándulni nem mindenki járhat oda. Ha nem kínos is, de ciki Varadero miatt kereszttűzbe kerülni. Még ha saját pénzen is. Azt végül is nem tudtuk meg, mit Szegény tibetiek, vajon nekik is lefordítják majd a történetet. keresett jó időben, jó helyen (értsd, a Magas-Tátrában) Mikulás Dzurinda miniszterelnök, de följelentette a többi sízővei egyenlő-egyenlőbb játékot játszó Mikulás Cernákot. Ha Dzurinda ügyesebben mozog, kaphatott volna ő is egyet a besztercebányai maffia állítólagos főnökétől, akkor még hatásosabb lehetett volna a cirkusz, talán mi is elégedettebbek lehetnénk. Félreértés ne essék: Dzurinda csudálatosán kapaszkodott bele szerencséjébe, és ügyesen följelentette a szabadságtól megvadult Mikulást. De az talán túlzás, hogy ezért összehívja a koalíciós tanácsot, tájékoztassa a pártfőnököket tettéről, majd diadalittasan a média kereszttüzébe telepszik, hogy bejelentse: „Feljelentettem.” Vagy minden helyesen cselekvő mezei állampolgárnak ezt kellene tenni minden becsületes lépése után? Netán ez volt Dzurinda első ilyen tette? Nem feltételezem, sok sajtótájékoztatót tart. De vajon mit mondhatott a koalíciós tanács ülésén?- Főnök, mi a francot akarsz tőlünk az ünnepek között?- Feljelentettem a Mikulás Cernákot.- Ez rohadt jó. Na, és?- Ti nem érzitek ennek a súlyát?- Na, de ki a fészkes fenét érdekel ez az ünnepek közt?- Engem. Engem is. Kíváncsi vagyok, legközelebb milyen ürüggyel ül össze a koalíció tanácsa. HETI GAZDA(G)SAG Emeltek és megszorítottak, de azért változtattak is TUBA LAJOS Az év eleje nemcsak áremeléseket hozott. Egy sor olyan intézkedés is érvénybe lépett, amelynek köszönhetően a gazdaság működési körülményei javulnak. Minél kisebb mértékben avatkozik be az állam a gazdaság működésébe, annál magasabb a lakosság életszínvonala - bizonyítják minden évben a nemzetközi felmérések. Ilyen szempontból érdekes, mennyire igyekszenek a hazai kormányok lefaragni a felesleges adminisztratív megkötéseket, illetve javítani a vállalkozások fejlődéséhez szükséges körülményeket. Ennek szükségességét már évek óta senki sem vonja kétségbe, csak éppen a szavakat viszonylag kevés tett követi. Az új év elején az áremelések mellett több ilyen, régen várt változás is életbe lépett. A felmérések szerint korrupció leggyakrabban a kiviteli és behozatali engedélyek megítélése során merült fel. Ennek vége, a gazdasági minisztérium néhány indokolt dolgot leszámítva - például fegyverek, veszélyes vegyszerek, nemzetközi szerződések által korlátozott árucikkek - ezentúl nem támaszt ilyen adminisztratív akadályt a külkereskedőkkel szemben. Szintén érdekes intézkedés a villamos energia, illetve a földgáz piacának részleges liberalizálása. Egyelőre ugyan csak a legnagyobb fogyasztók dönthetik el, kitől is vásároljanak áramot, de az a fontos, hogy megtörték a monopóliumot. A liberalizáció folytatódik, és 2005-től elvben bárki eldöntheti, kitől vásárol áramot. Vagyis megeshet, hogy egy somorjai háztartás a kelet-szlovákiai áramszolgáltatóval szerződik. Ez csak első hallásra hiA konnektorba persze ugyanúgy érkezik az áram, mint korábban. hető nehezen, Németországban viszont már három éve működik ez a modell. A konnektorba persze ugyanúgy érkezik az áram, mint korábban, az egymás közti elszámolás az áramszolgáltatók dolga. Az ottani tapasztalatok szerint főként a sok ezer lakás nevében tárgyaló lakáskezelő vállalatoknak éri meg válogatni az áramszolgáltatók között, mert így egész érdekes árengedményeket lehet kialkudni. Nagy változásokat hozott január elseje a harmadik nagy közműhálózatnál, a vízműveknél is. Megalakultak a regionális vízműtársaságok, ezzel a vízművek a földművelésügyi minisztérium sokéves szabotálása után átkerültek önkormányzati tulajdonba. Egyben lehetőség nyílik a magántőke belépésére. E nélkül ugyanis nincs esély a hálózatok rendbetételére, illetve a továbbfejlesztéséhez szükséges, százmilliárd koronás nagyság- rendű fejlesztésekre. A transzformációt kár lenne az áremeléssel azonosítani, az állami vízműveknek egy évtizede legfeljebb a csőrepedések befoltozására futotta, ezt az állapotot pedig már nem lehetett tovább fenntartani. A változások sorában érdemes megemlíteni, hogy az állami vállalati igazgatókat ezentúl különféle korlátozások érintik. Kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni, bár ennek hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Érdekes viszont az a rendelkezés, amely szerint egy ilyen igazgató fizetése legfeljebb nyolcszorosa lehet az átlagfizetésnek. Az év utolsó napjaiban megindult a csődeljárás az utolsó nagy pénzügyi szolgáltató, az AGW ellen is. A károsultak február 20-ig jelezhetik igényüket az esettel foglalkozó kassai bíróságon. Fontos tudni, hogy aki esetleg már korábban jelentkezett, annak ezt újra meg kell tennie. A cégnek ötezer adósa maradt, a többiek időközben a követelésüket beváltották az AGW részvényeire, de ezzel sem kerültek jobb pozícióba. Néhány napja újabb kísértés jelent meg az átlagember számára. Egy ír cég már több ezer hazai polgártól vásárolt meg kétszáz koronáért egy állítólagos követelést. Ez szerintük úgy keletkezett, hogy a Nemzeti Vagyonalap szerintük annak idején 11 hónappal később kezdte kifizetni a vagyonalapi kötvényekért járó pénzt. Az ír cég ezért bírósági úton kártérítést szeretne kapni. Ha ez sikerülne neki, akkor több milliárd koronát is kihúzhatna a vagyonalap zsebéből. Az alap viszont elárulta, hogy ezzel a húzással már mások is kísérleteztek, de eddig egyetlen per sem volt sikeres. Mivel a könnyen megszerezhető kétszáz korona sokak számára csábító lehet, megemlítjük a vagyonalap figyelmeztetését, amely szerint az írek által kínált szerződés szerint ha ők vesztik el a pert, az ügyfeleiktől vissza fogják kérni ezt az összeget.- Mi is bővítjük cégünk információs rendszerét. Amíg megtanulunk a számítógépeken írni, addig egy tucat pletykás asszonyt alkalmazunk! (Peter Gossányi rajza)
