Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-17 / 13. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 17. Lebunkóprolizták a Modern Talking egykori énekesét Kancellárvágyak ____________Kitekintő q A brit parlament törvényben korlátozza a vadászatot - a jövőben a lehető legkevesebbet szenvedhetnek Veszélyeztetik a róka jólétét A háromszáz éves hagyományra visszatekintő rókavadászat több mint passzió (Képarchívum) Alighanem elveszítené a fo­gadást, aki megpróbálná ki­találni, mi köti le manapság a westminsteri parlament idejének jelentős részét. So­kat vitáznak ugyan az Irak elleni háborús készülődés­ről, a gazdaság lelassulásá­ról, az egészségügy és a köz­lekedés súlyos nehézségei­ről, ám a legtöbb időt mind a mai napig a rókavadászat jö­vőjéről zajló, immár öt éve húzódó vita foglalja le. R. HAHN VERONIKA A kérdés a Munkáspárt 1997-es ha­talomra kerülése óta kisebb-na- gyobb megszakításokkal folyamato­san napirenden szerepel. Tony Blair kormányfő szinte becsületbeli ügy­nek tekinti a kopóval folytatott va­dászat betiltását, miután ez már első választási programjának is része volt. A Munkáspárt tetemes többsé­gével már a betiltásra vonatkozó ko­rábbi törvényjavaslat megszavazása sem okozott problémát, 1998-ban, az alsóházban. A kormány azonban korábban vereséget szenvedett elő- teijesztésével a konzervatív érzelmű felsőházban, s nincs esélye arra, hogy a lordok belátható időn belül megváltoztatják véleményüket. A háromszáz éves hagyományra visszatekintő rókavadászat több mint passzió: hívei szórakoztató, ám egyben hasznos sportnak és közösségformáló erőnek tekintik. Akik űzik, százhatvanezren van­nak, s kétszáz vadásztársaságba tömörülnek Angliában és Wales­ben. Többségük lóhátról hódol szenvedélyének, de működnek „gyalog galoppok” is, például az észak-angliai Cumbria mocsaras vidékein. Évente huszonötezer róka esik áldozatul a kutyák hara­pásainak vagy a lovas, esetleg gyalogos vadásztársaságok pus­káiból leadott lövéseknek. A ró­kavadászat híveinek érvrendsze­rébe tartozik, hogy hobbijuk hat­nyolcezer embernek biztosít meg­élhetést a vidéki településeken, ráadásul meggátolja az állatok káros elszaporodását. Az ellenzők - különösen az állat­kínzás elleni harcot zászlójára tű­ző királyi társaság tagjai - a ku­tyák által szétmarcangolt rókák fotóival kampányolnak a betiltás érdekében. Úgy érzik, ennek a vé­res sportnak semmi keresnivalója nincs a XXI. században. A politikusok, különösen a vidéki választókerületek honatyáinak dilemmája az, hogy a rókavadá­szatot annak művelői szívesen azonosítják a vidéki életformával, és ebben az összefüggésben betil­tása elmélyítené annak válságát. Ősszel közel négyszázezren vet­tek részt a rókavadászatot támo­gató Vidékiek Szövetsége által szervezett tömegtüntetésen a Hyde Parkban. Karácsony második napján Anglia- és Wales-szerte negyedmillióan vettek részt életük talán utolsó fal- kavadászatán, de az elegáns vadá­szokat a legtöbb helyen tüntetők fogadták. Az autonóm skót nem­zetgyűlés már korábban száműzte a hajtóvadászatot. A rókavadászat törvényen kívül helyezésére tett 1998-as parla­menti kísérlet kudarca után a brit belügyminiszter átfogó vizsgálat elvégzésére kérte fel Lord Burns befolyásos politikust. A tavaly el­készült jelentés megállapította: különösen a száj- és körömfájás­járvány után elszaporodott - mintegy 217 ezres - rókaállomány mindenképpen „kontrollra”, azaz megtizedelésre szorul a farmgaz­daságok jószágának biztonsága érdekében. A vizsgálat nem talált bizonyítékot arra, hogy a rókák pusztításában viszonylag csak kis szerepet játszó vadászat „kegyet­len”. Azt azonban leszögezte: de „a róka jólétét mindenképpen ko­molyan veszélyezteti”. A rókairtás alternatív módszerei, mint a lelö- vés vagy kelepcébe ejtés, aligha humánusabbak. Ez év elején kompromisszumos ja­vaslat kerül mindkét ház elé. Az alsóház már decemberben nagy többséggel elfogadta az előterjesz­tést, ami a falkavadászatot „postai irányítószámhoz” köti. A jövőben két követelménynek kell megfelel­ni. Az egyik, hogy a falkavadászat a kártevők megfékezésének helyi­leg egyetlen alkalmas módszere legyen. A másik: a vadászat a lehe­tő legcsekélyebb szenvedést okoz­zon a rókáknak. A gyakorlatban ez a bürokratikus eljárás két részre fogja osztani Angliát és Walest. Csak a felföld, az északi országrész falkavadászai számíthatnak a jogosítvány meg­szerzésére. Az engedély nélkül va­dászok tetemes, akár ötezer fontos pénzbüntetésre számíthatnak, de nincs szó az illegális hajtok elzárá­sáról. A falkavadászat tehát a jövő­ben a kártevők irtásának eszközé­vé válik. A Downing Street 10 reményei sze­rint még a tavasz beállta előtt par­lamentijóváhagyást kap a kompro­misszumos javaslat, amely nem törli el ugyan, de legalább korlá­tozza a vadászatot. Az emberek többsége most már azt szeretné, ha a képviselők legalább akkora figyelmet szentelnének az állatvédelem más kérdéseinek, mint a rókavadászatnak. DUNAI PÉTER Németország 2002. évi legna­gyobb könyvsikere nem valamelyik komoly világklasszis írója - Günter Grass vagy Martin Walser - nevé­hez fűződik. Egy félig-meddig elfe­ledett, kiöregedett popsztár ön­életrajzi pletykakönyve futott be igazán. Az egykoron egész Európá­ban ismert és kedvelt Modern Talking együttes két énekese közül az egyik, Dieter Bohlen kirukkolt a Csak a színtiszta igazat című könyvvel, amely a műfajban pél­dátlan sikert hozott szerzőjének. Vélhetően az életét is megváltoz­tatta. Egy fekete, latinos külsejű, lágyabb vonású fiú meg társa, egy kissé bal­tával kifaragott arcúnak tűnő, szal­masárga bubifrizurájú legény: Thomas és Dieter - ez a Modern Talking. A kezdetekkor a szőke fiú­ban tombol az érvényesülés vágya. A múlt század nyolcvanas évei ele­jére aztán beüt a siker, a Modern Talking az egyik legismertebb né­met, európai popbandává lép elő. Turnéznak, még Moszkvába is el­vetődnek. Dieter Bohlent az 1989- es peresztrojka korszakban a szov­jet ifjúság hőse címmel tüntetik ki. - Gyiter, ljublju vász - Dieter, na­gyon kedvelem magát, mondja ne­ki Raisza Gorbacsova, a világ, Eu­rópa, benne Németország sorsát is megváltoztató utolsó szovjet el­nök, Mihail Gorbacsov azóta el­hunyt felesége. Elvetődnek az ak­kori NDK-ba is. A fellépti díjjal, a keletnémet márkákkal Dieter nem tud mit kezdeni, így hívei között el­osztogatja a berlini állami nyomdá­ban készült színes papírdarabokat, majd később a fejét veri: 1990-ben, az országegyesítéskor beválthat­tam volna őket jó, kemény nyugat­német márkára... Dieter, a vidéki, oldenburgi kisfiú eljut sikerei csúcspontjára: a nyolc­vanas években Thomassal, énekes társával együtt talán a legnépsze­rűbb német popsztár. Aztán a Mo­dern Talking lassan elindul lefelé a feledés lejtőjén. Dieter dalocskája, amit Dionne Warwick amerikai énekesnővel tervez világslágerre vinni, megbukik. Könyvében állít­ja, lehengerlő szerelmi kalandba keveredik „Rambo” Stallone akkori feleségével, az óriás nőstény Brigitte Nielsennel, miközben attól retteg, „Rambo” benyit a szobába, ahol ők éppen az ágyon hancúroz- nak, és aztán lesz haddelhadd. Dieter Bohlenről, a zenész-énekes­ről egyre kevesebbet, Dieter Bohlen botrányhősről egyre többet hallani. A német Spassgesellschaft, a média, a kereskedelmi tévék, az RTL, Satl, Pro7, Viva formálta-irá- nyította tömeg-életélvezet-érzés, a big brother-technoláz, a „bárkiből lehet médiasztár” világ egyik aktív részvevője lesz. Tudja a titkot: min­den bulvárlapban, a kereskedelmi tévék pletykaműsoraiban minden héten valamivel szerepelni kell. Egy hónapig tart házassága a feke­te hajú, volt Németország-szépé- vel, Verona Feldbuschsal. Persze előtte-utána-közben összeáll más, országszerte ismert, könnyedebb életű hölgyekkel. Erről szól botránykönyve legszaf­tosabb része, amely Németország­ban addig ismeretlen részletesség­gel, önmutogatási hajlammal fedi fel szexuális életének bugyrait, a tévéműsorokban agyonkoptatott, számtalanszor felolvasott részletet nemi szerve használat közbeni el­tűréséről. A kibeszélt asszonyok-lá- nyok fújnak, Verona „lebunkó- prolizza” Dietert, aki könyve elő­szavában mindenkit - olvasóit és rosszakaróit is - elküldi melegebb éghajlatra. A könyvet mégis veszik, mint a cukrot. Bohlen, a szalmasárga szenzáció, cimboráival együtt már azon gon­dolkodik, hogy akár Németország kancellárja is lehetne. (Verona mondja róla nagy rosszindulattal: Dieter politikusi ambíciói abban mutatkoznak meg, hogy megpró­bálta olvasni a Der Spiegelt, meg a Focust, de hamar beleunt.) Miért is ne? Amerikának húsz éve volt egy színész-elnöke, akinek az intellektuális képességeit hasonló­képpen nem tartották sokra... Dieter Bohlen több mindenhez ért: pénzcsináláshoz, a Spassgesell- schaftban, az örömködő társada­lomban rejlő pénzügyi lehetősé­gek gátlástalan kiaknázásához. Csillaga, kiváltképpen bizonyos Big Brother-kedvelő nézők köré­ben, változatlanul magasan áll - ellentétben Gerhard Schröder le­felé csúszó népszerűségi mutató­jával. Az eredeti építésekor a kötőanyagok szerepe másodlagos volt, mert a boltívet az egymásnak feszülő kövek tartották meg - a napokban kezdik az acélállvány szerelését Újjáépül a mostari Öreg híd FRICK ZSUZSA Napokon belül elkezdődik a horvát-bosnyák háborúban felrob­bantott, s a Csontváry által oly em­lékezetesen megörökített mostari híd újjáépítését. Első nekifutásként hozzálátnak az acélállvány szere­léséhez, majd következik az egye­dülálló szépségű Öreg híd ívének megépítése. Tény, hogy egy háborúnak nem­csak emberáldozatai vannak, ha­nem pusztulásra ítéltetnek az em­beriség kulturális vagy művészeti örökségei is. Fájdalom, de sok más műemlék mellett ez történt a dél­szláv háború idején a mostari Öreg híddal is, amelyet az UNESCO egy dokumentuma háborús áldozattá Épül az ideiglenes híd nyilvánított. A híd a magyarok szí­véhez is közel állt, szépségét Csontváry Kosztka Tivadar örökí­tette meg 1903-ban. A festmény ma Pécsett a Janus Pannonius Mú­zeumban látható. Az Öreg hidat 1566-ban Hajrudin, a neves török építész, az isztambu­li Kék mecset építőjének tanítvá­nya tervezte. Az egyíves híd - ívé­nek legmagasabb pontja 27 méter magasan volt - építészetileg egye­dülálló megoldás volt a maga korá­ban. Túlélte a török elleni harco­kat, a világháborúkat, de nem me­nekülhetett az esztelen pusztítás­tól. A horvát-bosnyák háborúban 1993. november 10-én a horvát hadsereg a hidat a Neretvába ágyúzta, és súlyosan megrongálta (Képarchívum) a két végén álló XVII. századi tor­nyokat is. A háború után a két partot egy ide­iglenes gyaloghíddal kötötték ösz- sze. A folyóba zuhant darabok föl­derítését a magyar műszaki alaku­lat könnyűbúvárai végezték, és te­vékenyen részt vettek kiemelésük­ben is. Tárgyalások folytak róla, hogy a Hídépítő Rt. végzi az újjá­építést, a cég szakemberei a hely­színen is többször megfordultak, ám a munkát végül 2002-ben négytagú konzorcium kezdte meg egy török cég vezetésével. Az újjáépítés gondolata a rombo­lás után rögtön megszületett, és amint lehetett, szakértők hozzá is fogtak az előkészületekhez. Eb­ben oroszlánrésze volt egy fran­cia építészmérnök által Mostar­ban működtetett szakmai mű­helynek, ahol a történelmi, tech­nikai kutatómunkát végezték. Ez nem volt könnyű feladat, mert az egykori hídtervező után semmi­lyen eredeti tervrajz, leírás nem maradt fenn. A fellelhető doku­mentumok többsége az előző helyreállításról, az 1970-es évek­ből származik. Kutattak Zágráb­ban, Belgrádban és Dubrov- nikban is. Az építkezés idejében csupán néhány leírásra leltek, amelyben megemlítik a hidat. A munkához segítséget nyújtottak török történészek is, akik az osz­mán archívumot kutatták Anka­rában és Isztambulban. Ott talál­tak néhány levelet az építkezés körüli időből, amelyben megem­lítenek egy fahidat, amely 1450- ben gyakorlatilag ugyanott állt, ahol azután a kőhíd. Az eredeti híd építésekor a kötő­(Képarchívum) Az egyíves híd - ívének legmagasabb pontja 27 méter magasan volt B 7 i t 1 1 •. .-j a. ‘ 1 F « í: í ■ * 3^ anyagok szerepe másodlagos volt, mert a boltívet az egymásnak fe­szülő kövek tartották meg. Többfaj­ta követ használtak, ezért a kutatók kőfajtákkal is ismerkedtek, de ta­nulmányozták a fémből készült ele­meket is. Leírások híján megpró­bálták megérteni, hogyan csinál­hatták ezt a XVI. században, pró­bálták követni az építők logikáját. A tervek alapján a megtalált, a fo­lyóból kiemelt köveket megszá­mozták, kirakták, hogy ezzel tud­ják az eredeti állapotot visszaállíta­ni. A hiányzó darabokat hagyomá­nyos módon faragott kőtömbökkel pótolják, amihez a mestereket a francia kormány 200 ezer eurós tá­mogatásával létrehozott kőfaragó iskola biztosítja. Január közepén kezdik az acélállvány szerelését, és ezzel befejeződik minden előké­szület a híd ívének megépítéséhez. A város élni akarásának egyik biz­tos jele az augusztusban megren­dezett hídugró verseny. Ezt több mint négyszáz éven át a világ leg­szebb ugródeszkájáról, az Öreg hídról mutatták be a bátor fürdő- zők, és a verseny nem szünetelt a háború éveiben sem. Augusztusi ottjártunkkor a verseny előtti hét­végén a megmérettetésre készülő fiatalok 10 euróért mutatták be kö­zel 30 méteres ugrásukat a sma­ragdzöld Neretvába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom