Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-17 / 13. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 17. 3 Riport Letérve az európai főútvonalról belecsöppenünk a való világba, ám ide nem úgy szavazzák be az embereket, hanem ide születnek, egyre kedvetlenebbül és egyre gyérebben A Pipityke alatt (is) emberek élnek A Csárda, ahova felejteni járnak, ha jut rá pénz Az Európa Unió most tőlünk nyugatra helyezkedik el, mi a szlovákiai úthálózat déli vonalán kelet felé araszolunk. Odakinn hóvihar tombol, Krásna Hőrka büszke várát elrejti előlünk az örvénylő hó, s amint lekanyarodunk a Pozsonyt Kassával összekötő európai főútvonalról, belecsöppenünk a való világba, amely nem hasonlatos a magyarországi kereskedelmi televízió által sugárzott „Való Világ”-hoz. SOÓKY LÁSZLÓ Ide nem úgy szavazzák be az embereket, hanem ide születnek, egyre kedvetlenebbül és egyre gyérebben. Az út mellett négy községet találunk, úgymint Demőt, Kiskovácsvá- gását, Lucskát végül Barkát, ahol véget ér az út, ahol a Jóisten is megfordul. Szlovákiának a határrendezések kapcsán számos gyönyörű terület jutott, s közülük is minden bizonnyal az egyik legszebb ez a Felsőhegy és a Szlovák Karszthegy- ség keleti vonulata által körbefogott katlan. Lucskán állunk meg, ahol a községházán fogad bennünket Szabó József polgármester. Látszik rajta, hogy nem túlságosan örül a látogatásnak, lefényképezni sem engedi magát, beletemetkezik az ingatlana- dóról szóló törvény tanulmányozásába. Hosszas szabódás után végül is kötélnek áll, s elmondja, hogy a falunak jelenleg 216 lakosa van, közülük 195-en vallják magyarnak magukat, a maradék 10% szlovák mellett egyetíen roma család él a faluban, akik teljes mértékben beleilleszkedtek a faluközösségbe. Lucskán sem óvoda, sem iskola nem működik, a gyerekek Dernőre vagy Rozsnyóra járnak iskolába, az óvodáskorúakkal pedig a szülők foglalkoznak. A faluban három éve nem született gyermek, viszont az elmúlt évben is négyen meghaltak, a falu fogyása megállíthataüannak tűnik. A falunak nincs saját papja, az istentisztelet és mise megtartására, mint ahogy az egyéb sákramentomi szolgálatok ellátására is Demőből jár el a református lelkész, valamint a plébános. A település római katolikus és református temploma mellett találunk egy huszita templomromot is, amely műemlék a mai romos állapotában is visszaidézi a rejtelmekkel és titkokkal teli középkort. A község elöljárósága erejéhez és tehetségéhez mérten rendben tartja a templom még meglévő falazatát, mint ahogy a környéket is. Évente általában egy alkalommal komolyzenei hangversenyt rendeznek a templom falai között és az elmúlt évtől ide költöztették a falunapi rendezvényeket is. A faluban munkalehetőség szinte nincs, a 80 munkaképes lakos közül jelenleg 43-an élnek munkanélküli, illetve szociális segélyből. Azok, akik dolgoznak, a húsz ldlométerre lévő járási székhelyre, Rozsnyóra, valamint a mintegy 25 ldlométerre található méhészkei cementgyárba járnak munka után, ami különösen a Méhészkére járóknak jelentős utazási nehézségeket jelent. A faluban két működőképes és működő szervezet található, mégpedig az erdő- és gazdaközösség, valamint a vadásztársaság. Az erdőtársulás tagjai hosszú idő után most először kaptak részesedést a tulajdonuk után, ugyanakkor a vadász- társaság és a falu között feszült a viszony, mivel a vadásztársaság egyik irányítója, a volt polgármester a jelenlegi vezetés ellen hangolja a falu- közösséget. Szabó József elmondta, az előző polgármester a falu nevében hitelgaranciát vállalt egy magánvállalkozó bankhitelére, melynek ellentételezéseként a bank a községházát jegyezte be. Miután a Kassáról idetelepedett magánvállalkozó, Ibolya Hlavnová a bankhitelt hosszú időn keresztül nem törlesztette, a garanciát vállaló községet kötelezte a bank a felvett hitel kifizetésére. A jelenleg másodfokú bíróságon döntésre váró pert első fokon a falu elveszítette, s fennáll a veszélye annak, hogy másodfokú pervesztés esetén a falu elveszíti egeden megmaradt ingatianját, a községházát. A jelenlegi polgármesternek elképzelése sincs afelől, hogy mi történik a községgel a per esedeges elveszítése esetén, mivel a jelenlegi adósság a kamatokkal együtt meghaladja az 1 millió 200 ezer koronát, miközben a falu éves költségvetése mindössze 500 ezer korona. Ebben a kilátástalan helyzetben kellene a falut fejleszteni, s valamiféle jövőképet vetíteni az emberek elé, akikből az érdeklődés és a jövőbe vetett hit is kiveszett. A régiek azt mondták, aki fát ültet, az letelepedési szándékkal teszi, s a jövőnek ülteti, mert a termését majd a gyermekeik élvezik. Lucskán az elmúlt évben nemhogy fát nem ültettek az emberek, de a földjeiket sem szántották meg és nem vetették be, mivel az előző években a szomszédos község roma lakosai az összes termést ellopták a határból. Nincs, aki lekaszálja a réteket, okafogyottá vált ez a tevékenység, mert az emberek nem tartanak haszonállatokat. A volt szövetkezet ingatíanjaiban működő pozsonyi társulás birkákat tenyészt, a földet nem műveli. A polgármester a vidéki turizmusban látna némi lehetőséget, de úgy véli, hogy a lakosság ezen a téren' is érdektelen, másrészt pedig a községnek annyi pénze sincs, hogy egy tervezetet kidolgoztasson, ami valaminek a kezdetét jelenthetné. A falusi turizmus vélhetően akkor működhetne, ha az egymásra utalt és egymáshoz kötődő szomszédos községek vagy e községek vállalkozó kedvű lakosai közösen dolgoznának ki ide vonatkozó programot, a közösködéstől viszont, elsősorban a pénztelenség miatt, mindannyian tartanak. Lucska polgármesterének minden szavából, minden mozdulatából elkeseredettség és kilátástalanság érződik, mivel egy közösség megválasztott, felelős vezetője nem látja annak az alagútnak a végét, amelybe e közösség önhibáján kívül belekerült. Ha Lucska és a lucskaiak sorsa, sorstalansága egyedi eset lenne ebben az országban, egyszeri pénzinjekcióval talán kezelhető is volna. Az alapvető gond az, hogy a gömöri térségre a feljebb vázolt trauma általánosítható s kevés kivétellel a régió minden polgármestere hasonló ellehetetlenedésre panaszkodik. Nem a pillanatnyi pénzhiány, hanem a jövőbe vetett hit elveszítése az, amely kilátástalan helyzetbe hozta Gömör magyar lakosságát. Ezek a falvak, ezek az emberek magukra hagyatottan, támasz nélkül, egyfajta lelki kómában élnek, s nem az Európai uniós pompára, hanem a mindennapok túlélésére rendezkedtek be. Általános a községek felelős vezetőinek a véleménye és egybehangzó, miszerint a most hatályba lépett áremelések nem csupán az egyéneket, hanem teljes faluközösségeket, önkormányzatokat is a perifériára kényszerítenek. Ebben a térségben senki nem hisz már a hangzatos ígéreteknek és senkit nem villanyoz fel az EU-tagság eljövendő kánaánja. Az emberek túlnyomó többsége úgy él, ahogy azt Lucska polgár- mestere megfogalmazta: „az emberek egész nap nézik a tévét, fűte- nek, aztán ha még jut rá, lejönnek a Csárdába, hogy felejtsenek". Ezek az emberek már lélekben megtörtek, mert megszűntek családfőnek lenni, mert hivatalokban állnak sort, hogy egy aláírásukért alamizsnát kapjanak. Ezeket az embereket, bár magyarul beszélnek, már nem fűti a nemzettudat, és nem kapják fel a fejüket olyan hír hallatán, hogy valakik valahol mindent megtesznek azért, hogy Szlovákiában magyar egyetemet létesítsenek. Ezek az emberek felélték minden lelki és anyagi tartalékukat, elveszítették a büszkeségüket. Ezekben a községekben a munkanélküliség mindenütt meghaladja az ötven százalékot és a polgármesterek fizetése sem éri el az országos átlagjövedelmet. A munkanélküli és szociális segélyen élők jövedelme az alaprezsi kifizetése (?) után arra sem elegendő, hogy beutazzanak a munkahivatalba, s végképp nem elég arra, hogy munkahelyet keressenek. Van-e, aki felfigyel e falvak és a falvakban élő emberek elesettségére, kilátástalan sorsára, jövőtlenségére? Léte- zik-e olyan kormány, vagy pártprogram, amely a valódi való világból kiutat jelent? Lucskából kifelé araszolva, Kisko- vácsvágása előtt már hónyelvek keresztezik az utat, a szikrázó fehér lepel betakar minden szennyet és hazugságot. Demő után kievickélünk a Kasát Pozsonnyal összekötő főút- ra. A hószakadás ellenére járható úton nyugat felé fordulunk, az unió irányába, mert arra a hófúvásokat eltakarítják. Hazafelé, társammal arról beszélgettünk, hogy megint, ki tudja hányadszor egy felelős ember, elpanaszolta minden gondját-baját, mintha szalmaszálba kapaszkodna, hogy valaki, onnan fentiül meghallgatja őt. Mi annyit tehetünk, hogy továbbadjuk a gömöri Tiborcok panaszait. A huszita templomrom (Somogyi Tibor felvételei) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: KÖDÖS IDŐ, -2 ÉS 2 FOK ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA A Nap kel 07.38-kor - nyugszik 16.26-kor A Hold kel 15.10-kor - nyugszik 07.10-kor A Duna vízállása - Pozsony: 370, apad; Medve: 260, változatlan; Komárom: 325, árad; Párkány: 250, apad. Részben tiszta égboltra számíthatunk a nap folyamán, de több helyen ködképződéssel kell számolni. A legmagasabb nappali hőmérséklet -2 és 2 fok között alakul. Déli irányú szél, 2 és 5 m/s közötti sebességgel. Éjszaka a levegő hőmérséklete -1 és -5 fok közé csökken. Holnap marad a maihoz hasonló idő, az alacsonyabban fekvő területeken továbbra is marad a köd. Melegebb lesz, a legmagasabb nappali hőmérséklet 2 és 6 fok között várható, de a ködös területeken a hőmérő higanyszála nem lépi át a 0 fokot. Az időjárás ma általában kellemesebb hatással lesz szervezetünkre. A szellemi és fizikai terhelést is könnyebben bírjuk majd, növekszik a teljesítőképesség, csökken a reakcióidő. Biztosan csökkennek a reumatikus fájdalmak is. A szív- és érrendszeri megbetegedésekkel küszködök azért ne vigyék túlzásba a munkát. Az alacsonyabb vérnyomású- aknál gyenge fejfájás, hányinger jelentkezhet, mások reggel légzési problémákkal küszködhetnek. Holnap is hasonló hatásai lesznek az időjárásnak. Holnap CSALÁDI KÖR HÉTVÉ8Í MAflAZIN ♦ A munka becsületére nevelés ♦ A tiszta tűzhelyért ♦ Mozart nem ad neked kenyeret
