Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)

2002-12-16 / 292. szám, hétfő

Kitekintő ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 16. Gheorghe Funar polgármester a Fellegvár oldalán nyolc méter magas betűket állítana fel Kolozsvár fura urának Hollywood-Napocáj a A 17. emeleten mosófazékban raktak tüzet, így enyhítettek a fagypont alatti higédén fűtés mosófazékban Gheorghe Funar napja le­menőben van. A2; 1992 óta menetrendszerűen visszavá­lasztott, magyarellenessé- géről messze földön ismertté vált kolozsvári polgármester 2000-ben került először ne­héz helyzetbe. TIBORI SZABÓ ZOLTÁN Ekkorra ugyanis kihúzták alóla a pártját, a Román Nemzeti Egység­pártot, a vezér magú pedig arra kényszerült, hogy másodhegedűs legyen a másik közismert román szélsőséges, Cornelia Vadim Tudor Nagy-Románia Pártjában. Sokkal fájdalmasabb volt azonban számá­ra, hogy a két évvel ezelőtti helyha­tósági választásokon új pártja a ko­lozsvári tanácsban kisebbségbe ke­rült, és a hírhedt polgármester el­len - szerinte „szörnyetegkoalíci­ót” alkotva — minden más párt összefogott. Azóta a kormánypárt­tól a liberálisokig és a parasztpárt­tól az RMDSz-ig a tanácstagok egy­ségesen leszavaznak valamennyi olyan határozattervezetet, amelyet a funari önkény terje szt eléjük. Legutóbb tavasszal szolgált egy kis meglepetéssel. Kiderítette, hogy az egyik törvény értelmében a tanács megszűnik létezni, ha három hó­napon át egyetlen határozatot sem hoz. S mivel az ellene összefogot- tak valóban több hónapon keresz­tül valamennyi tervezetet elutasí­tottak, úgy véíte, a tanács önmagát oszlatta fel, és így ki kell írni az előre hozott helyhatósági választá­sokat. Funar szerint ugyanis a ne­gatív határozat nem számít határo­zatnak. Ettől a pillanattól kezdve ádáz há­borút indított egyfelől a vele szem­ben álló tanácsosok, másfelől pe­dig a tanács működését ellehetetle­nítő döntéseit sorra felfüggesztő prefektus ellen. Több hónapos harc után a tanács végre december elején összeülhetett a városházán. Az ülésen persze a polgármester nem vett részt, mert „éppen más elfoglaltsága” akadt. Újdonságból Funar jóvoltából Ko­lozsvár mindennap megkapja a ma­ga részét. A városban mindenki em­lékszik a nagy álmokra: a Szamos felett egy sínen közlekedő felszíni metró, a Mátyás-szoborcsoport Vaj- dahunyadra történő elköltöztetése, a város főterén felállítandó Traia- nus-oszlop, amelyik persze csak kó­piája lenne a római eredetinek, és így tovább, amelyekből, magától érthető, semmi nem lett. Eközben a város polgárai naponta átkozzák a városvezetést az utak, a járdák és a parkok elhanyagolásáért, a köz­művek korszerűsítésének elodázá­sáért, a tulajdoni kárpótlás rettene­tes késlekedéséért. A legújabb ödetét Gheorghe Funar a minap dobta be. A Fellegvár olda­lán rozsdamentes acélból készült, nyolc méter magas betűket állítana fel, amelyek a város nevét - Cluj- Napoca - képeznék, mégpedig úgy, hogy azt „a legtisztábban az Állami Magyar Színháztól” lehessen látni, de máskülönben minél messzibbről is. A polgármester szerint mindezt hollywoodi mintára kellene elké­szíteni, hiszen Kolozsváron már több filmstúdió működik, és az idén filmfesztivált is rendeztek. Mi­ért ne hasonlítana ezen a téren is a kaliforniai városhoz? A város nevető része ezen az ötle­ten is kitűnően derült. Bár a kaca­gás ezúttal nem volt igazán szívből jövő. A polgármester hívei megne- szelték ugyanis, hogy - valahol Bu­karestben - immár artikulálódik a politikai akarat Funar leváltására, és csupán idő kérdése, hogy a zse­niális ötlet-gyáros mikor „veszíti” majd el az éppen soron következő büntetőjogi perét. Kolozsvár eddig mogorván figyelő része viszont éppen ekkor kezdett el újra mosolyogni. - Lehet, hogy ebből a Hollywood-Napoca dolog­ból valami mégis megvalósulhat? - csillantak fel a szemek. Ha nem más, esetleg a városházát a bíró­sággal összekötő sugárutat - holly­woodi mintára - el lehetne nevez­ni, mondjuk, Sunset Boulevard- nak. Mintegy jelezve: ezen az úton „bukott le” Funar napja. Kolozsvár, 2002. december Szarajevó: FRICK ZSUZSA Még mindig vannak Európában olyan országok, ahol ilyen-olyan okokból sokan tekintenek szorong­va a tél elé. Közéjük tartozik Bosz­nia-Hercegovina, ahol egyesek azért tartanak a hideg évszaktól, mert még mindig a háborús mene­kültek keserű kenyerét eszik, és sát­rakban, garázsokban, pincékben él­nek. Mások azért, mert van ugyan lakásuk, ám abban nincs fűtés. A szarajevói sokemeletes házak olda­lánál magasan felrakott tűzifaraká­sok várják a fűtési szezont. A szo­katlan látvány megdöbbenti a kül­földit. A fafelhalmozásnak több oka lehet. Sok ház van még Szarajevó­ban, köztük 14-16 emeletesek, ahol a háború alatt tönkrement központi fűtés még mindig nem működik. Mások számítanak arra, hogy a ta­valyihoz hasonlóan esetleg idén is akadozni fog a gázszolgáltatás, mi­vel az Oroszországgal szemben fennálló, a háború alatt keletkezett több mint 100 millió dolláros gáz­Minden nép gyermekének megvan a maga mumusa. Az anyák feladata a mumusok kitalálása, merthogy „el­vitetlek vele, ha rosszalkodsz, elra­bol, ha elcsellengesz”. Latin-Ameri- ka több országában, de leginkább Mexikóban a „húngaras”, vagyis a magyar nők a kisgyerekek lidércál- maiban vezető szerepet töltenek be. A heti kirakodóvásár alkalmával tűnnek fel a falvakban, a városszéli negyedekben bő színes, virágmintás földig érő, több rétegből álló szok­nyát viselnek - a redők igencsak al­kalmasak az elrabolt gyermek elrej­tésére és a lábszárakkal való terelé­sére. Aranyból, ezüstből készült fül­bevalóik, az ujjúkat ékesítő gyűrűk, a hivalkodó nyakláncok fonatai bi­zonyság minden gyerek szemében, hogy kifizetődő mesterség a csel­lengő lurkók és leánykák elrablása. A gyerekek azért sejtik, hogy a ma­gyar nők feltűnése nem miattuk történik: tenyérjóslásból, jöven­dőmondásból, meg szerelmi bájita­lok eladásából próbálnak hozzájut­ni pár pesóhoz, miközben az őket kísérő sötét, testhez tapadó zakót, csizmát és kiskarimájú kalapot vi­selő férfiak csecsebecsék után ku­tatnak, amiknek biztos piaca van a környék eldugott, nehezen megkö­zelíthető falvaiban. Mexikó több államában élnek ma­gyar kolóniák, ám többségük Nyu- gat-Közép-Mexikóban él, a Juan Rulfo által megismertetett Los Al­tos de Jalisco vidékén, ott, ahol a fennsíkot a Csendes-óceán felé a Si­számlatartozás ügye még nem ren­deződött. Ám, Boszniáról lévén szó, ez sem olyan egyszerű, mert Orosz­országnak is van adóssága a volt Ju­goszláviával szemben. Aminek el­osztása az utódállamok között még nem történt meg, így azt sem lehet pontosan tudni, hogy annak a tarto­zásnak mekkora része esik Boszniá­ra. A politikusoknak a napokban si­került elérni, hogy az eredetileg de­cember 1-jén lejáró fizetési határ­időt az orosz fél meghosszabbítsa 2003. február 1-jéig, így ezen a té­len ígéretesnek látszik a gázszolgál­tatás. Persze függetlenül attól, hogy el­zárja-e Oroszország a gázcsapot vagy sem, lesznek olyan lakótelepi lakások, ahol az idén télen is fával vagy villannyal fűtenek majd. Van a városközpontban egy toronyház, ahol a központi fűtés évek óta nem működik, a lakók földgázzal fűtöt­tek. A szolgáltató most bejelentet­te, hogy elzárja a gázt, mert hozzá kell kezdeni az épület felújításá­hoz, ami a központifűtés-rendszert erra Madre Occidental égbe nyúló kopár hegyeit meredek völgyfalak- kal szabdalt vonulata zár le, ahol a bezártság, az elhagyottság és a ter­mészet erőivel való mindennapi küzdelem a fennmaradásért tápta­laja a hiedelmeknek, a babonák­nak, az istenek imádatának. Ezen a vidéken a Guadalajárával szinte már egybe nőtt zarándokvá­rosnak, Zapopannak a hegyek felőli bejáratánál festői környezetben áll a magyarok legnépesebb tábora. A 40-50 családot magába foglaló nagycsalád minden építészeti rend­szert mellőző viskói, fakalyibái uralják a két oldalról szurdokkal határolt nagy kiterjedésű tisztást, amit nyugat felé egy több száz mé­ter magas, a természet szeszélye ál­tal kialakított hófehér sziklaóriás zár le pár száz méternyire a Santia­go folyó vad vízesésétől, a Jalpa fe­lé vezető országút mentén. Magyar szemmel roma kinézésűek, mégis magyarnak mondják magu­kat, pedig se kereszt, se vezetékne­vük nem utal magyarságukra. Száj- hagyományból tudják, hogy az óce­ánon túlról érkeztek őseik 150-180 éve; Magyarországról, Budapestről, Mohácsról sohasem hallottak. Arra a kérdésre, hogy miért is ma­gyar az ottani cigány, találgatások léteznek csupán, de a műveltebb mexikói azért tudja, hogy ők kü­lönböznek a magyaroktól, a „magi- ar”-tól, nem azonosak Árpád feje­delem és István király népének le- származottaival, és hogy nem ro­konaik a flamenco kultúrával ma­gukat híressé tevő spanyolországi is érinti. És bármennyire hihetet­len, a felújítást december elején kezdik, s áprilisban fejezik be. A sok lépcsőházas, tavasszal átadott, ki- lencemeletes ház 207 lakásában is dideregnek még a lakók, mivel egy 1981-es rendelet értelmében 22 méternél magasabb épületbe gáz nem köthető be, ez az épület azon­ban 24 méter magas. Egy külvárosi lakótelepen egyes többemeletes épületekben nemcsak fűtés, de elektromos áram sincs, a lefolyók, csatornák még mindig törmelékek­kel eldugaszoltak, az épület mögött valóságos mocsár van a szennyvíz és az elfolyni képtelen esővíz miatt. Egy barátunk mesélte, hogy a 17. emeleti lakásukban felfordított mo­sófazékban raktak tüzet és ezzel enyhítettek a 0 Celsius-fok alatti szobahőmérsékleten. Mindez azon­ban szerencsére már a múlt, és bár a nélkülözések megedzették az em­bereket, a béke nyolcadik évében már túl nagy türelem nem várható el tőlük. Szarajevó, 2002. december cigányoknak sem. A legelterjed­tebb, és talán a legfolklorisztiku- sabb történet azonban az, misze­rint Miksa császár, amikor Mexikó elfoglalására készült a Juárez el­nök által önkényesen befagyasz­tott adósság behajtásának ürü­gyén, felkérte a vele rokonságban lévő többi Habsburgot, hogy expe­dícióját katonai, pénzügyi vagy más természetben kifejezhető tá­mogatásban részesítse. Ferenc Jó­zsef császár, Magyarország hivata­los királya Miksa kérését nem uta­síthatta vissza, magyar katonát azonban a kiegyezés hiányában nem küldhetett messzi földre. „Hogy a kecske is jól lakjon, meg a káposzta is megmaradjon” elv alapján döntött aztán úgy, hogy a behajózó csapatok szórakoztatásá­ra cigányzenészeket toboroz, akik a családjukat is magukkal vihetik a meghódítandó Újvilágba. Miksa császárt 1865-ben négyéves regnálás után feleségével együtt le­fejezték, a munka nélkül maradt ci­gányok pedig szétszóródtak az or­szágban. Zenéjük idegen volt az ot­tani fülnek, ezért kénytelenek vol­tak visszatérni az ősidők óta bevált jósláshoz, a szerelmibájital-készí- téshez. Hogy melyik történet az igazi, a ku­tatás majd valamikor kideríti, ám ha addig valamelyikünk Mexikóba téved, és magyarként mutatkozik be, ne csodálkozzon, hogy a gyere­kek az anyjukhoz húzódnak, vagy egy tenyér nyúl felé, hogy abból a jövendőt elmondja. Mexikóváros, 2002. december Funar kitelepítené Mátyást is a főtérről (Velledits Éva félvétele) Roma kinézésűek, mégis magyarnak mondják magukat a mexikói magyarok Zapopanban ötven család „hungara” VEREBÉLYI KÁLMÁN Armin M. főtörzsőrmester hirdetése az interneten: „Keresek egy jó testi felépítésű, 18-30 év közötti férfit, aki beleegyezik, hogy levágjam és megegyem" Ahol az emberevés nem, csak a halottgyalázás büntetendő DUNAI PÉTER Rotenburg a Fulda folyó bal part­ján fekvő idilli német képeslapkis­város, tiszta, rendezett utcákkal, ódon házakkal, fenyőfás-girlandos karácsonyi piaccal, forralt borral, vidám emberekkel, itt áll egy 35 szobás kúria (egyes leírások sze­rint csak átalakított falusi magtár- épület) nagy kerttel. Egy személy lakja, Armin M., aki módosnak szá­mít, szüleitől örökli a kúriát. A szomszédok szerint kedves, szol­gálatkész, zsarnok anyját annak haláláig hűségesen ápoló, gyer­mek- és kutyabarát ember. Armin M.-nek volt egy elvált asszony ba­rátnője, akinek a gyerekeiért ra­jongott, a kertben hintát is felállí­tott nekik. Az államügyészség sze­rint M. úr elsősorban a saját nemé­hez vonzódik, de ez szigorúan a magánügye. Komputerszakértő, még a Bundeswehrben tanulta ki a szakmát. Katonai elöljárói szerint az erős testű, kiugró állú, kopaszo­dó, kék szemű férfi példás karriert futott be tizenkét év alatt, a főtörzsőrmesterségig vitte. Meg­bízható, rendes munkatársnak, ka­tonának tartották. Leszerelése után a civil életben kamatoztatja tudását. Anyagi gondjai nincsenek. Bernd Jürgen Brandes berlini mér­nök a Siemensnél dolgozik igen magas beosztásban, egy fej­lesztőcsoportot vezet. Munkatársai szakmailag zseninek, emberileg áskálódó, furcsa, kielégületlen sze­mélyiségnek tartják. Kettős éle­téről, személyiségéről - akárcsak Armin M.-nél - környezete szinte semmit sem tud. Szüleivel nem tart kapcsolatot, családi kötelékeit elvágja. Negyvenes évei elején já­ró, egyedül élő, ritkás, feje tetején hidrogénezett fekete hajú, kerek arcú, szemüveges férfi, a rendőri jelentések szerint homoszexuális beállítottsággal. Ismert ügyfele a berlini szado-mazo bordélyoknak, a nyugat-berlini Zoopark vasútál­lomás férfiprostituáltjainak. Anya­gi gondjai nem lehetnek, vezető Si­emens-mérnökként legalább havi tízezer eurót (csaknem 420 ezer koronát) keres. Berlin-tempelhofi tetőteraszos luxuslakásában mé­regdrága komputerrendszereket tart. Szenvedélyes internetező, gyakran böngészik a világhálón. Bernd Jürgen B.-t 2001. március 9- én látják utoljára. Később megta­lálják végrendeletét, amelyben anyagi javait egy barátjára testálja. „Keresek egy jó testi felépítésű, 18-30 év közötti férfit, aki bele­egyezik, hogy levágjam és mege­gyem” - hülye vicc az interneten? Van olyan, aki komolyan venne ef­fajta őrültségeket? Van. A hirdető Annin M. főtörzsőrmester, az áldo­zat szerepére pedig Bernd Jürgen Brandes mérnök jelentkezik. Vala­mikor 2001 elején Berndt Jürgen B. és Armin M. ördögi forgató- könyvet dolgoz ki, vérfagyasztó al­kut köt. E szerint Armin M. lemet­szi Bernd Jürgen B. nemi szervét, amit közösen elfogyasztanak. Ezt követően M. késszúrásokkal végez a berlini mérnökkel. Feldarabolja, majd részeit elfogyasztja. így is történik. Armin B. a kúria pincéjé­ben hentesszerszámokkal, hús- kampókkal külön mészárszéket A berlini mérnök rendszeres ügyfe­le a berlini szado-mazo bordélyok­nak (Képarchívum) rendez be a rettenetes színjáték­hoz. A nyomozók Armin B. kúriája egyik szobájában rábukkannak a valóságban lejátszódó horror Big Brother-történetet rögzítő video­felvételre. A videót néző ren­dőrtiszt a látványtól rosszul lesz, rövid időre félbeszakítják a vizsgá­latot. A kúriakonyha hűtőszekré­nyében akkurátusán műanyag zacskókba porciózott emberhúst találnak. A kertben kis halom, aló­la emberi maradványok kerülnek elő, csontvázrészek, egy koponya. Valószínűleg Berndt Jürgen B.-é. Mit kezdjenek Armin M.-mel, aki részletes, feltáró vallomást tesz? Mit kezdjenek az üggyel, amely szinte besorolhatadan, kilóg min­denfajta kategorizálásból? Az álla­mügyész kéjgyilkossággal akarja vádolni M.-et és életfogytiglant kér rá. A precíz és alapos német jogá­szok tanácstalanok. Kéjgyilkosság- e, ha valaki beleegyezik abba, hogy rémséges körülmények között megöljék és megegyék? Lorenz Bollinger brémai professzor szerint a német jogban az emberevés nem büntetendő cselekmény. Az áldo­zat beleegyezésével való megölés és a halottgyalázás viszont bűnnek számít, öt évig terjedő börtönnel torlandó meg. Armin M. a szakértők szerint teljes mértékben beszámítható, tehát fe­lelősségre vonható. Benne és áldo­zatában egyaránt kannibalisztikus hajlamok lappangtak - állapítják meg a vizsgálótisztek. De hogy vá­lik egy rendes adófizető német át­lagpolgárból, a középosztály tagjá­ból, aki rendszerint csak Bratwurs- tot eszik és sört iszik rá, kannibál? Kannibalizmus. Primitív vallási szertartás, amely az elfogyasztott személy ereje, lelke által nyert ha­talmat szerzi meg? A tudósok sem ismerik az okokat. Kannibalizmus­ról szóló hírek érkeztek a múlt szá­zad utolsó negyedében a világ minden részéről, Afrikából (Bokas- sa császár), Kambodzsából, ahol a vörös khmerek áldozataik máját ették meg. Az Andokban lezuhant gép életben maradt utasai halott társaikat ették meg, hogy életben maradjanak. Németországban tíz­évenként fordul elő kannibalizmus - mondják szakemberek. Rotenburg, 2002. december

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom