Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)

2002-12-16 / 292. szám, hétfő

13 ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 16. Nagyszünet- Hirdetés Új kezdeményezés Dunaszerdahelyen, ami a diákokat akarja közel hozni egymáshoz Irodalmi sulikávézó A kávéházba nem pusztán pihenni járnak az emberek, az élet nagy dolgai általában egy gőzölgő kávé mellett dőlnek el (A szerző felvétele) Egy újabb piros betűs nappal lett gazdagabb a magyar ér­zelmű emberek naptára. 2002. december 10-én vette át Kertész Imre az irodalmi No- bel-díjat. Megmozdult nem­csak az ország, de az egész magyar nemzet is. Mégis van értelme az irodalomnak? A válasz: igen! VIDA BEA A mai rohanó világban sajnos az em­berek többségének nem jut ideje ar­ra, hogy este, miután végzett a napi feladatokkal, kezébe vegyen egy könyvet. Néhányan már annak is örülnek, ha a pillanatnyi politikai helyzettel tisztában lehetnek, nem jut idejük a pihenésre. Hasonló szi­tuáció áll fenn a diákság köreiben is. Tanulni, tanulni, tanulni - mondta egykor Lenin elvtárs. Ez a mondás a mi rohanó világunkra is érvényes. Nem biztos, hogy a tizenéves kor­osztályra értettem ezt. De ha törik, ha szakad, személy szerint én vala­mire mindig hagyok időt. Mi is esne jobban egy nehéz nap után, mint egy kávé és néhány barát? Csak itt is van egy gond: hol? Erre a problémá­ra született egy első hallásra merész, ámde annál érdekesebb megoldás. Kell egy kávézó, ahol a diákság biz­tonságban érzi magát, elérhető és érdekes. És hol van az a hely, ahol a diákok a legtöbb idejüket töltik? A válasz egyszerű, természetesen az iskolát nevezték ki már jó pár évvel ezelőtt az állítólagos második lakhe­lyünknek, tehát tegyük azt egy kissé kellemesebbé. A szituáció áttekint­hetősége miatt, elmondom, miről van szó. Dunaszerdahelyen járunk, egy viszonylag újnak számító közép­iskola, az Ozorák magániskola falai közt. Mivel helyi lakosnak számítok, így naponta többször is megfordu­lok azon a környéken, tehát meg­szoktam már az ottani nyüzsgést. Ám tudtam, hogy mostanság elő fognak rukkolni valamivel, a mada­rak nálunk is beszédesek. Ezért de­cember 11-én az utam az iskola épü­letébe vezetett, nem csak kívülről kémleltem meg a zöld falakat. Meg­érte reggel kibújnom a meleg takaró alól, gondoltam, amikor beléptem abba a terembe, ahová a diákság problémájának a megoldását szán­ták. Az iskola kellős közepén egy iro­dalmi kávéház megnyitójára csöp­pentem, persze nem véletlenül. Amint beléptem az üvegajtón, az is­kola igazgatónője, dr. Ozorák Jolán kissé remegő hanggal fogadott. Azt hiszem, érthető, hogy miért. Rögtön kávéval kínált és elárulta, hogy a megnyitó vendége is nemsokára megérkezik. Bárpult körül ugráló pincérek, néhány tanár és persze egy csapat diák, akik csak arról be­széltek, mennyire várják már a meg­nyitó utáni első rendhagyó iroda­lomórát, és főleg azt, aki tartani fog­ja. Délelőtt tíz óra, a kávézó előtt ki­feszített zöld szalag előtt megjelent két ismert személy. Az iskola igazga­tónője, valamint Hodossy Gyula, aki többek közt a Vámbéry Ármin Iro­dalmi Kávéház tulajdonosa. Egy Márai Sándor idézet után Ozorák Jolán köszöntötte a megjelenteket, és elmondta, mennyire örül, hogy egy ilyen jellegű szórakozóhelynek adhat otthont az iskola épülete. Az intézmény az elmúlt pár évben több kulturális és tájékoztató jellegű ren­dezvénynek volt a befogadója, de ez a mostani áttörést jelent a hazai is­kolák életében. Szlovákiában Dunaszerdahelyen nyüt első ízben irodalmi jellegű kávézó az iskola épületén belül. A megnyitó másik fe­lében Hodossy Gyula beszélt a jelen­lévőknek Zsolt Béla 1937-ben meg­jelent kötetéről. Ha már idézet, ak­kor annak legyen valami köze a té­mához. Ez esetben senkinek sem le­hetett oka panaszra, a felolvasott részlet teljes mértékben megállta a helyét. Zsolt Béla azon gondolatával ismerkedhettünk meg, hogy mire szolgál egy kávéház. Oda nem pusz­tán pihenni járnak az emberek, az élet nagy dolgai általában egy gőzöl­gő kávé mellett dőlnek el. Gondol­junk csak a történelmi eseményekre. Majdnem az egész világ felbolydult, amikor kitört az 1848/49-es szabad­ságharc. Hol is kezdődött az egész? Egy pesti kávézóban, nevezetesen a Pilvaxban. Egy üdítő fekete mellett született meg az első kórház, a szín­házat pedig meg se említsem. Hol lenne az irodalom, ha nem lettek volna már a többszáz évvel ezelőtt alkotó művészeknek olyan törzshe­lyeik, ahol megoszthatták volna gondolataikat egymással. Miért nem alkalmas erre a célra akár az otthoni konyha is? Mert annak nincs hangulata, oda nem kukkant be na­ponta több tucat ismeretlen isme­rős, a hazai négy fal közt nem hang­zanak jól a nagy szavak, nem lehet a forró kávé kevergetése közben a két méterrel előttünk ülő személy arcki­fejezéseit vizsgálni. Egyszerűen az nem az igazi, valami hiányzik, még­pedig a nyilvános diszkréció. Egy ká­véházi asztalnál ülve minden más­nak, izgalmasnak tűnik. Próbálunk önmagunk lenni, de teljes mérték­ben senki sem mer kibontakozni. Ott, bár titokban, de mindenki min­denkit figyel, és ez megmozgatja az emberek fantáziáját. És az írónak nincs igaza? Teljes mértékben, csak valaki még saját magának sem meri bevallani, hogy valójában miért lá­togat el rendszeresen ilyenfajta he­lyekre. És ha már annyian látogat­ják, azt ki kell használni, persze szi­gorúan jó értelemben. Irodalom, művészetek, szépen csengő szavak, csak sajnos nem mindig tudunk mit kezdeni velük. Tehát kössük össze a kellemeset a hasznossal, és látogas­sunk el néhanapján olyan rendezvé­nyekre is, ahol az elmaradhatatlan koffeinbomba mellett mást is fo­gyaszthatunk. Nem szeretnék végig rébuszokban beszélni, hiszen a vé­gén úgyis el kellene sütnöm a poént. Dunaszerdahely viszonylag kisvá­ros, több neves szülöttel. Most pedig még egy jópontot gyűjtött be magá­nak, néhány ezer embernek két iro­dalmi központot is létesített. Hogy az előbb említett megnyitón mi volt az igazi irodalom? Hát az, ami utána történt. A szalag elvágása után min­den résztvevő figyelme egy emberre irányult. A megnyitó mondhatni sztárvendége nem más volt, mint Győry Attila. Gondolom, őt nem sok embernek kell bemutatnom, köz­kedvelt és szókimondó, aki nem ijed meg a neki címzett provokatív kér­désektől. Valaki rendhagyó tanítási órát Ígért, amit persze be kell tarta­ni. Ha már tanításról van szó, nem hiányozhat az oktató sem, aki ez esetben Kis Lívia magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő volt. És kezdetét vette az ismerkedés. Attilá­nak rengeteg kérdést tettek fel, s a legtöbb közülük természetesen az életével volt kapcsolatos. Tudniillik a könyveiben saját élményeit tárja fel az olvasók előtt. Viszont ahhoz, hogy valaki ilyen gazdag élménytár­ral rendelkezzen, sokat kell utaznia. Saját elmondása szerint a rendszer­váltás után megnyílt a világ minden­kinek, oda lehet már menni, ahová csak akarunk. Az utazás az embe­reknek megújulást jelent, megtö­rünk, ha ezt nem tehetjük. Ezt gon­dolta ő, és nekiindult a világnak. Né­hány barát, öt dollár a zsebben, és egy kis szerencse a stoppolásban. így jutotak el Amszterdamba, Pá­rizsba, Németországba. Csillogó szemekkel mesélte el azt a történe­tet, hogyan szöktek át Párizsba, ahol néhány napig egy arab kéjgyilkossal volt öszszeláncolva a börtönben, majd hogyan lettek kiutasítva Fran­ciaországból. Megismerték a fiata­lok bohém vüágát, úri módra éltek. Attila bevallotta, hogy akkoriban nem látott ezekben a kalandokban veszélyt, szerinte csak a múltra visz- szatekintve voltak hajmeresztőek az élmények. Hogy mi a véleménye magának az írónak az újonnan meg­nyílt kávéházról? Szerinte ez egy olyan pozitívum, ami követendő pél­dául kellene, hogy váljon más isko­lák számára is. Egy üyen hely nem­csak eszmecserére alkalmas, hanem lehetőséget nyújt új kapcsolatok lét­rehozására. Az ismereteink egy jó kávé mellett összefonódhatnak a kortárs művészek gondolataival. Értve ezt nemcsak írókra, hanem festőkre, költőkre is. Ez egy szokat­lan dolog, hiszen vehetünk egy ilyen előadást irodalomórának is teljesen más környezetben és hangulatban, mint az unalmas osztályteremben. A diákoknak lehetőséget nyújt arra is, hogy egy bizonyos szinten össze­hangolódjanak a tanárokkal. Nem állítja azt, hogy mindenkit érdekel az irodalom, de ha esetleg egy-egy üyen alkalommal csak két ember­nek felhívja a figyelmét, máris meg­érte. Neki sokat jelentett volna a ma­ga idejébe, ha lehetősége lett volna megjelenni hasonló előadásokon. A legérdekesebb találkozók résztve­vői, amiken szerepelt, nem mások voltak, mint a tizenévesek. Ők az is­kolapadban ülve tanulják az irodal­mat, ahol számukra misztikus vüág- ba repítik el az alkotókat, a műveket. Holott az egy olyan tükör, amely nyitott a világra, és sok információt tudnának szerezni a valóságról. Mit is gondol Attila valójában a fiatal­ságról? Az ő nézőpontja szerint ők a legőszintébbek, semmiféle hátsó szándékuk nincs, legalábbis ami az író-olvasó találkozó kérdéseit illeti. Számukra minden elfogadott, nor­málisnak tűnnek az élet dolgai. Nincs számukra konfliktus, vagy csak az időhiány miatt nem kerül sor ezek feltárására? Ki lehet provokálni azokat a kérdéseket, amik őket ér­deklik. Bevallja, tudja magáról, hogy ő egy exhibicionista ember, de túlment már a magamutogatáson. Az alkotás számára egy belső tükör, a saját maga látta vüágot akarja be­mutatni. Es ami még fontos: maga az alkotó is minden korosztálynak ajánlja az írásait. Úgy gondolja, nincs egyértelmű tiltás a műveiben, a drogokat, bűnözést illetően, a vi­lágnak megvan a rendje, aki meg­szegi a szabályokat, azokat eltiporja a társadalom. Nem szabad meg­feledkeznem az iskola igazgatónőjé­ről, Ozorák Jolánról sem. Mégis szo­katlan, hogy egy iskola kellős köze­pén nyitnak kávézót, de ő is nagyon jó dolognak tartja. Ismeri a tanárait, a szokásaikat, és úgy gondolta, vala­hogyan még élőbbé lehetne tenni az órákat. Innen jött a diákkávézó öde­te, amit a jövőben az összes helyi fia- taüal meg szeretne ismertetni. A lé­tesítmény szorosan együttműködik majd a város első számú irodalmi központjával, tehát színes progra­mokra van küátás. Meg szeretné is­mertetni a diákjait a kortárs iroda­lommal, és ez egy kiváló helyszín, szorosan összefügg a fiatalok min­dennapjaival. Valóban jó ödet volt ez a kávézó? A többség szerint igen. Még minden a jövő titka, várni kell a folytatást. Ha a diákoknak tetszik az ötlet, akkor nagy baj nem származ­hat a dologból. Semmi más tenniva­lónk nem lesz ezután, csak leülni egy kávéra, és kezünkbe venni né­hány könyvet. Figyelem, lehet, hogy közületek kerül ki a következő Győ­ry Attila! ZENESAROK Slash nem hagyja magát A legendás Guns’N Roses együt­tes tagjai Axl Rose kiválása után tovább folytatták a zenélést, és lázasan dolgoznak új lemezü­kön. Rose és új csapata turnéját a szervezők lefújták, a Chinese Democracy címmel évek óta ké­szülő új G’n R lemezt pedig már senki sem veszi komolyan. Slash, Izzy Stradlin, Duff McKagan, és Matt Sorúm az utóbbi időben új frontembert kerestek a csapat élére, és egyes pletykák szerint meg is találták a megfelelő személyt, a Days Of The New nevű banda énekese, • Travis Meeks személyében. Meeks már ki is adott egy közle­ményt, melyben tényként közli, hogy ő kapta a megtisztelő fel­adatot. Ám nem sokkal ezután érkezett a cáfolat Slash-éktől: „Valóban az elmúlt napokban rengeteget zenéltünk együtt Meeksszel, és tetszett nekünk a hozzáállása, de egyelőre nem született meg a végső döntés.“ Az együttes tagjai már május óta gyakorolják az új számokat, és az album jövő év közepére vár­ható, amennyiben sikerül meg­találni a megfelelő arcot. Bajban van R. Kelly R. Kellynek januárban jelenik meg a legújabb albuma, a „Chocolate Factory“. A lemez neve eredetileg „Loveland“ lett volna, de az ellene folyó eljárás R. Kellynek januárban jelenik meg a legújabb albuma, a „Chocolate Factory" miatt a zenész jobbnak látta, ha más nevet talál ki. Kellynek ugyanis a bíróság előtt kell megjelennie. Mint ismert, idén nyáron napvilágot látott egy olyan videokazetta, amely állí­tólag Kellyt mutatja, amint ép­pen egy fiatalkorú lánnyal sze­Chinese Democracy címmel évek óta készülő új G’n R lemezt már sen­ki sem veszi komolyan (Internetfotók) retkezik. A kazetta felbukkaná­sa óta az énekes kategorikusan tagadja a vádakat. Idén június­ban az ellene felhozott huszon­egy vádpont mindegyikében ár­tatlannak vallotta magát, kér­dés, hogy a szalagokon látható felvételek mennyire valódiak. A tárgyalás december 20-án kez­dődik, és amennyiben az es­küdtek bűnösnek találják, akár 15 évig tartó szabadságvesztés­re is ítélhetik. Vanessa Mae mindössze tizenkét évesen volt, amikor megjelent az első klasszikus lemeze Vanessa Mae új albuma A hegedűvirtuóz tizenegy éve (mindössze tizenkét évesen!) jelentette meg első klasszikus lemezét, és már hét éve, hogy a stílusteremtő, popfúziós The Violin Playert is kiadták. Azóta Vanessa újabb öt albumot do­bott a piacra, megérett tehát az idő egy válogatásra a legjob- bakból. A kihagyhatatlan albu­mon 16 csodálatos felvétel hall­ható (természetesen itt van a D-moll toccata és fúga, illetve a Négy évszak is), és egy bonusz videoklip is helyet kapott a le­mezen. Most mondjuk azt, hogy a fa alatt a helye? (zenenet) Az AB-ART kiadó karácsonyi ajánlata Balázs F. Attila Meztelen lovagok Mészáros Ottó POE MATERIA 3Uot0<? hctiöcoöh Aramj-vataki 'László VALLATÓ és a fapapucsok. ANTON BÁLÁZ t SUllÚkÜzi \adés/(i>\cineken a feledés földje Koncsol László: Vallató (Interjúk, cikkek 1968-2001 j 250 Sk Gál Sándor: 65 vers (Válogatás a költő 65. születésnapjára) 150 Sk Balázs F. Attila: Meztelen lovagok |versek; Do Ián György grafikj 150 Sk Mészáros Ottó: Poemateria (versek, akcióművészet sz. dokum.) 180 Sk Csehy Zoltán-Polgár Anikó: Illatos kenőcsök háza (A középkori keresztény latin költészet gyöngyszemei! 98 Sk Köbölkúti K. Szilárd: Balamber hun főkirály (történelmi regény! 280 Sk Az Arany-patak (közép-amerikai népek meséi! 130 Sk M. Csepécz Szilvia: Hess-hegy titka és a fapapucsok (ifjúsági regény! 150 Sk Anton Báláz: A feledés földje (regényI 150 Sk Grellneth Károly: Csallóközi vadászösvényeken (fotókkalj 200 Sk Szaszák György: Kassa műemlékei (színes fotókkal; magyar-német és szlovák-angol változatban is! 290 Sk Vidám kalendárium 2003 (viccek, horoszkóp, naptár, rejtvény! 89 Sk Keresse a könyvesboltokban vagy rendelje meg a kiadótól: AB-ART, Komárni<ká 20, 821 03 Bratislava 2 (utánvét esetén felszámítjuk a postaköltséget) UP 806

Next

/
Oldalképek
Tartalom