Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-16 / 292. szám, hétfő
13 ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 16. Nagyszünet- Hirdetés Új kezdeményezés Dunaszerdahelyen, ami a diákokat akarja közel hozni egymáshoz Irodalmi sulikávézó A kávéházba nem pusztán pihenni járnak az emberek, az élet nagy dolgai általában egy gőzölgő kávé mellett dőlnek el (A szerző felvétele) Egy újabb piros betűs nappal lett gazdagabb a magyar érzelmű emberek naptára. 2002. december 10-én vette át Kertész Imre az irodalmi No- bel-díjat. Megmozdult nemcsak az ország, de az egész magyar nemzet is. Mégis van értelme az irodalomnak? A válasz: igen! VIDA BEA A mai rohanó világban sajnos az emberek többségének nem jut ideje arra, hogy este, miután végzett a napi feladatokkal, kezébe vegyen egy könyvet. Néhányan már annak is örülnek, ha a pillanatnyi politikai helyzettel tisztában lehetnek, nem jut idejük a pihenésre. Hasonló szituáció áll fenn a diákság köreiben is. Tanulni, tanulni, tanulni - mondta egykor Lenin elvtárs. Ez a mondás a mi rohanó világunkra is érvényes. Nem biztos, hogy a tizenéves korosztályra értettem ezt. De ha törik, ha szakad, személy szerint én valamire mindig hagyok időt. Mi is esne jobban egy nehéz nap után, mint egy kávé és néhány barát? Csak itt is van egy gond: hol? Erre a problémára született egy első hallásra merész, ámde annál érdekesebb megoldás. Kell egy kávézó, ahol a diákság biztonságban érzi magát, elérhető és érdekes. És hol van az a hely, ahol a diákok a legtöbb idejüket töltik? A válasz egyszerű, természetesen az iskolát nevezték ki már jó pár évvel ezelőtt az állítólagos második lakhelyünknek, tehát tegyük azt egy kissé kellemesebbé. A szituáció áttekinthetősége miatt, elmondom, miről van szó. Dunaszerdahelyen járunk, egy viszonylag újnak számító középiskola, az Ozorák magániskola falai közt. Mivel helyi lakosnak számítok, így naponta többször is megfordulok azon a környéken, tehát megszoktam már az ottani nyüzsgést. Ám tudtam, hogy mostanság elő fognak rukkolni valamivel, a madarak nálunk is beszédesek. Ezért december 11-én az utam az iskola épületébe vezetett, nem csak kívülről kémleltem meg a zöld falakat. Megérte reggel kibújnom a meleg takaró alól, gondoltam, amikor beléptem abba a terembe, ahová a diákság problémájának a megoldását szánták. Az iskola kellős közepén egy irodalmi kávéház megnyitójára csöppentem, persze nem véletlenül. Amint beléptem az üvegajtón, az iskola igazgatónője, dr. Ozorák Jolán kissé remegő hanggal fogadott. Azt hiszem, érthető, hogy miért. Rögtön kávéval kínált és elárulta, hogy a megnyitó vendége is nemsokára megérkezik. Bárpult körül ugráló pincérek, néhány tanár és persze egy csapat diák, akik csak arról beszéltek, mennyire várják már a megnyitó utáni első rendhagyó irodalomórát, és főleg azt, aki tartani fogja. Délelőtt tíz óra, a kávézó előtt kifeszített zöld szalag előtt megjelent két ismert személy. Az iskola igazgatónője, valamint Hodossy Gyula, aki többek közt a Vámbéry Ármin Irodalmi Kávéház tulajdonosa. Egy Márai Sándor idézet után Ozorák Jolán köszöntötte a megjelenteket, és elmondta, mennyire örül, hogy egy ilyen jellegű szórakozóhelynek adhat otthont az iskola épülete. Az intézmény az elmúlt pár évben több kulturális és tájékoztató jellegű rendezvénynek volt a befogadója, de ez a mostani áttörést jelent a hazai iskolák életében. Szlovákiában Dunaszerdahelyen nyüt első ízben irodalmi jellegű kávézó az iskola épületén belül. A megnyitó másik felében Hodossy Gyula beszélt a jelenlévőknek Zsolt Béla 1937-ben megjelent kötetéről. Ha már idézet, akkor annak legyen valami köze a témához. Ez esetben senkinek sem lehetett oka panaszra, a felolvasott részlet teljes mértékben megállta a helyét. Zsolt Béla azon gondolatával ismerkedhettünk meg, hogy mire szolgál egy kávéház. Oda nem pusztán pihenni járnak az emberek, az élet nagy dolgai általában egy gőzölgő kávé mellett dőlnek el. Gondoljunk csak a történelmi eseményekre. Majdnem az egész világ felbolydult, amikor kitört az 1848/49-es szabadságharc. Hol is kezdődött az egész? Egy pesti kávézóban, nevezetesen a Pilvaxban. Egy üdítő fekete mellett született meg az első kórház, a színházat pedig meg se említsem. Hol lenne az irodalom, ha nem lettek volna már a többszáz évvel ezelőtt alkotó művészeknek olyan törzshelyeik, ahol megoszthatták volna gondolataikat egymással. Miért nem alkalmas erre a célra akár az otthoni konyha is? Mert annak nincs hangulata, oda nem kukkant be naponta több tucat ismeretlen ismerős, a hazai négy fal közt nem hangzanak jól a nagy szavak, nem lehet a forró kávé kevergetése közben a két méterrel előttünk ülő személy arckifejezéseit vizsgálni. Egyszerűen az nem az igazi, valami hiányzik, mégpedig a nyilvános diszkréció. Egy kávéházi asztalnál ülve minden másnak, izgalmasnak tűnik. Próbálunk önmagunk lenni, de teljes mértékben senki sem mer kibontakozni. Ott, bár titokban, de mindenki mindenkit figyel, és ez megmozgatja az emberek fantáziáját. És az írónak nincs igaza? Teljes mértékben, csak valaki még saját magának sem meri bevallani, hogy valójában miért látogat el rendszeresen ilyenfajta helyekre. És ha már annyian látogatják, azt ki kell használni, persze szigorúan jó értelemben. Irodalom, művészetek, szépen csengő szavak, csak sajnos nem mindig tudunk mit kezdeni velük. Tehát kössük össze a kellemeset a hasznossal, és látogassunk el néhanapján olyan rendezvényekre is, ahol az elmaradhatatlan koffeinbomba mellett mást is fogyaszthatunk. Nem szeretnék végig rébuszokban beszélni, hiszen a végén úgyis el kellene sütnöm a poént. Dunaszerdahely viszonylag kisváros, több neves szülöttel. Most pedig még egy jópontot gyűjtött be magának, néhány ezer embernek két irodalmi központot is létesített. Hogy az előbb említett megnyitón mi volt az igazi irodalom? Hát az, ami utána történt. A szalag elvágása után minden résztvevő figyelme egy emberre irányult. A megnyitó mondhatni sztárvendége nem más volt, mint Győry Attila. Gondolom, őt nem sok embernek kell bemutatnom, közkedvelt és szókimondó, aki nem ijed meg a neki címzett provokatív kérdésektől. Valaki rendhagyó tanítási órát Ígért, amit persze be kell tartani. Ha már tanításról van szó, nem hiányozhat az oktató sem, aki ez esetben Kis Lívia magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő volt. És kezdetét vette az ismerkedés. Attilának rengeteg kérdést tettek fel, s a legtöbb közülük természetesen az életével volt kapcsolatos. Tudniillik a könyveiben saját élményeit tárja fel az olvasók előtt. Viszont ahhoz, hogy valaki ilyen gazdag élménytárral rendelkezzen, sokat kell utaznia. Saját elmondása szerint a rendszerváltás után megnyílt a világ mindenkinek, oda lehet már menni, ahová csak akarunk. Az utazás az embereknek megújulást jelent, megtörünk, ha ezt nem tehetjük. Ezt gondolta ő, és nekiindult a világnak. Néhány barát, öt dollár a zsebben, és egy kis szerencse a stoppolásban. így jutotak el Amszterdamba, Párizsba, Németországba. Csillogó szemekkel mesélte el azt a történetet, hogyan szöktek át Párizsba, ahol néhány napig egy arab kéjgyilkossal volt öszszeláncolva a börtönben, majd hogyan lettek kiutasítva Franciaországból. Megismerték a fiatalok bohém vüágát, úri módra éltek. Attila bevallotta, hogy akkoriban nem látott ezekben a kalandokban veszélyt, szerinte csak a múltra visz- szatekintve voltak hajmeresztőek az élmények. Hogy mi a véleménye magának az írónak az újonnan megnyílt kávéházról? Szerinte ez egy olyan pozitívum, ami követendő például kellene, hogy váljon más iskolák számára is. Egy üyen hely nemcsak eszmecserére alkalmas, hanem lehetőséget nyújt új kapcsolatok létrehozására. Az ismereteink egy jó kávé mellett összefonódhatnak a kortárs művészek gondolataival. Értve ezt nemcsak írókra, hanem festőkre, költőkre is. Ez egy szokatlan dolog, hiszen vehetünk egy ilyen előadást irodalomórának is teljesen más környezetben és hangulatban, mint az unalmas osztályteremben. A diákoknak lehetőséget nyújt arra is, hogy egy bizonyos szinten összehangolódjanak a tanárokkal. Nem állítja azt, hogy mindenkit érdekel az irodalom, de ha esetleg egy-egy üyen alkalommal csak két embernek felhívja a figyelmét, máris megérte. Neki sokat jelentett volna a maga idejébe, ha lehetősége lett volna megjelenni hasonló előadásokon. A legérdekesebb találkozók résztvevői, amiken szerepelt, nem mások voltak, mint a tizenévesek. Ők az iskolapadban ülve tanulják az irodalmat, ahol számukra misztikus vüág- ba repítik el az alkotókat, a műveket. Holott az egy olyan tükör, amely nyitott a világra, és sok információt tudnának szerezni a valóságról. Mit is gondol Attila valójában a fiatalságról? Az ő nézőpontja szerint ők a legőszintébbek, semmiféle hátsó szándékuk nincs, legalábbis ami az író-olvasó találkozó kérdéseit illeti. Számukra minden elfogadott, normálisnak tűnnek az élet dolgai. Nincs számukra konfliktus, vagy csak az időhiány miatt nem kerül sor ezek feltárására? Ki lehet provokálni azokat a kérdéseket, amik őket érdeklik. Bevallja, tudja magáról, hogy ő egy exhibicionista ember, de túlment már a magamutogatáson. Az alkotás számára egy belső tükör, a saját maga látta vüágot akarja bemutatni. Es ami még fontos: maga az alkotó is minden korosztálynak ajánlja az írásait. Úgy gondolja, nincs egyértelmű tiltás a műveiben, a drogokat, bűnözést illetően, a világnak megvan a rendje, aki megszegi a szabályokat, azokat eltiporja a társadalom. Nem szabad megfeledkeznem az iskola igazgatónőjéről, Ozorák Jolánról sem. Mégis szokatlan, hogy egy iskola kellős közepén nyitnak kávézót, de ő is nagyon jó dolognak tartja. Ismeri a tanárait, a szokásaikat, és úgy gondolta, valahogyan még élőbbé lehetne tenni az órákat. Innen jött a diákkávézó ödete, amit a jövőben az összes helyi fia- taüal meg szeretne ismertetni. A létesítmény szorosan együttműködik majd a város első számú irodalmi központjával, tehát színes programokra van küátás. Meg szeretné ismertetni a diákjait a kortárs irodalommal, és ez egy kiváló helyszín, szorosan összefügg a fiatalok mindennapjaival. Valóban jó ödet volt ez a kávézó? A többség szerint igen. Még minden a jövő titka, várni kell a folytatást. Ha a diákoknak tetszik az ötlet, akkor nagy baj nem származhat a dologból. Semmi más tennivalónk nem lesz ezután, csak leülni egy kávéra, és kezünkbe venni néhány könyvet. Figyelem, lehet, hogy közületek kerül ki a következő Győry Attila! ZENESAROK Slash nem hagyja magát A legendás Guns’N Roses együttes tagjai Axl Rose kiválása után tovább folytatták a zenélést, és lázasan dolgoznak új lemezükön. Rose és új csapata turnéját a szervezők lefújták, a Chinese Democracy címmel évek óta készülő új G’n R lemezt pedig már senki sem veszi komolyan. Slash, Izzy Stradlin, Duff McKagan, és Matt Sorúm az utóbbi időben új frontembert kerestek a csapat élére, és egyes pletykák szerint meg is találták a megfelelő személyt, a Days Of The New nevű banda énekese, • Travis Meeks személyében. Meeks már ki is adott egy közleményt, melyben tényként közli, hogy ő kapta a megtisztelő feladatot. Ám nem sokkal ezután érkezett a cáfolat Slash-éktől: „Valóban az elmúlt napokban rengeteget zenéltünk együtt Meeksszel, és tetszett nekünk a hozzáállása, de egyelőre nem született meg a végső döntés.“ Az együttes tagjai már május óta gyakorolják az új számokat, és az album jövő év közepére várható, amennyiben sikerül megtalálni a megfelelő arcot. Bajban van R. Kelly R. Kellynek januárban jelenik meg a legújabb albuma, a „Chocolate Factory“. A lemez neve eredetileg „Loveland“ lett volna, de az ellene folyó eljárás R. Kellynek januárban jelenik meg a legújabb albuma, a „Chocolate Factory" miatt a zenész jobbnak látta, ha más nevet talál ki. Kellynek ugyanis a bíróság előtt kell megjelennie. Mint ismert, idén nyáron napvilágot látott egy olyan videokazetta, amely állítólag Kellyt mutatja, amint éppen egy fiatalkorú lánnyal szeChinese Democracy címmel évek óta készülő új G’n R lemezt már senki sem veszi komolyan (Internetfotók) retkezik. A kazetta felbukkanása óta az énekes kategorikusan tagadja a vádakat. Idén júniusban az ellene felhozott huszonegy vádpont mindegyikében ártatlannak vallotta magát, kérdés, hogy a szalagokon látható felvételek mennyire valódiak. A tárgyalás december 20-án kezdődik, és amennyiben az esküdtek bűnösnek találják, akár 15 évig tartó szabadságvesztésre is ítélhetik. Vanessa Mae mindössze tizenkét évesen volt, amikor megjelent az első klasszikus lemeze Vanessa Mae új albuma A hegedűvirtuóz tizenegy éve (mindössze tizenkét évesen!) jelentette meg első klasszikus lemezét, és már hét éve, hogy a stílusteremtő, popfúziós The Violin Playert is kiadták. Azóta Vanessa újabb öt albumot dobott a piacra, megérett tehát az idő egy válogatásra a legjob- bakból. A kihagyhatatlan albumon 16 csodálatos felvétel hallható (természetesen itt van a D-moll toccata és fúga, illetve a Négy évszak is), és egy bonusz videoklip is helyet kapott a lemezen. Most mondjuk azt, hogy a fa alatt a helye? (zenenet) Az AB-ART kiadó karácsonyi ajánlata Balázs F. Attila Meztelen lovagok Mészáros Ottó POE MATERIA 3Uot0<? hctiöcoöh Aramj-vataki 'László VALLATÓ és a fapapucsok. ANTON BÁLÁZ t SUllÚkÜzi \adés/(i>\cineken a feledés földje Koncsol László: Vallató (Interjúk, cikkek 1968-2001 j 250 Sk Gál Sándor: 65 vers (Válogatás a költő 65. születésnapjára) 150 Sk Balázs F. Attila: Meztelen lovagok |versek; Do Ián György grafikj 150 Sk Mészáros Ottó: Poemateria (versek, akcióművészet sz. dokum.) 180 Sk Csehy Zoltán-Polgár Anikó: Illatos kenőcsök háza (A középkori keresztény latin költészet gyöngyszemei! 98 Sk Köbölkúti K. Szilárd: Balamber hun főkirály (történelmi regény! 280 Sk Az Arany-patak (közép-amerikai népek meséi! 130 Sk M. Csepécz Szilvia: Hess-hegy titka és a fapapucsok (ifjúsági regény! 150 Sk Anton Báláz: A feledés földje (regényI 150 Sk Grellneth Károly: Csallóközi vadászösvényeken (fotókkalj 200 Sk Szaszák György: Kassa műemlékei (színes fotókkal; magyar-német és szlovák-angol változatban is! 290 Sk Vidám kalendárium 2003 (viccek, horoszkóp, naptár, rejtvény! 89 Sk Keresse a könyvesboltokban vagy rendelje meg a kiadótól: AB-ART, Komárni<ká 20, 821 03 Bratislava 2 (utánvét esetén felszámítjuk a postaköltséget) UP 806
